Rész
1 1| Vendég jön. Vendégnek~Vajh, kit várjak én?~Messze föld határán~
2 1| leányka~Engemet hevítenek.~Kit tekintsek, kit daloljak?~
3 1| hevítenek.~Kit tekintsek, kit daloljak?~Mondjátok meg
4 2| mikép nem tudja más -~Kit ürömével a tapasztalás~Sötét
5 3| cimbalom...~Van-e még, kit a búbánat terhe nyom?~Akinél
6 3| kérdi társát a farkassereg,~Kit érkezéskor üdvezeltenek.~
7 3| AZ ELSŐ DAL~Kit a dal istene~Szent csókjával
8 3| vagy, nyomornak embere!~Kit sujtoló istenharag~Ily könyöretlen
9 3| várva-várom~Azt az órát, amidőn,~Kit nekem rendelt a végzet,~
10 3| reszkete,~S ott én legyek, kit csókra hí föl~Édes kedves
11 3| Temetésre szól az ének,~Temetőbe kit kisérnek?~Akárki! már nem
12 4| hazám!~E szív, e lélek;~Kit szeretnék, ha tégedet~Nem
13 4| családfő vén, kehes lovon,~Kit kötőfékszárnál fogva von~
14 4| nincs szánandóbb pára,~Mint kit fukarság nyavalyája bánt;~
15 4| én tudom ennek okát,~Én, kit földöntúli izék~Földöntúli
16 4| Kapaszkodjék csak föl az ablakon,~S kit ott a pap ágyában látni
17 4| Szivem, te árva rabmadár!~Kit szűk, szoros kalitka zár,~
18 4| napvilágot, mindenegy magyarhoz,~Kit éj környékez honfibú miatt.~
19 4| szerelmem nem a csalogány,~Kit fölkeltett a hajnalszürkület,~
20 4| ha~Koldusbot van nálatok:~Kit koldussá tettetek, hogy
21 4| volt már a markában...~„Kit keres kegyelmed?” nyájasan
22 4| Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„Jaj, eszem
23 5| fölösleges a szó:~Ily jóbarátomúl kit bírok én?...~Vigasztaló
24 5| lemegy...~Te vagy, te vagy, kit annyit vártalak,~Te vagy,
25 5| kígyófajzatok!~Eltiprom köztetek,~Kit eltiporhatok,~S akit nem:
26 5| viszonzott szerelem baja;~De kit annyi rém gyötör, szivemnek~
27 5| Tengődve éli nyomorú világát,~Kit tán megölne sok fárasztó
28 5| fult be kicsiny magzata,~Kit isten a völgyben fává változtata.~
29 5| tisztább szíveket már,~Mint kit naponként lát térdelni az
30 5| lakomája volt ez a halálnak,~S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~
31 5| Miért szeretsz te engemet,~Kit annyian gyülölnek?~S én,
32 5| Megismeréd a felhők madarát,~Kit fényes nappal sem láttak
33 6| terhire,~S futottam, mint kit rémek serge üldöz,~Az életzajtól
34 6| eszméltem: a dicső alak,~Kit az egekben láttam az imént,~
35 6| balsorsodat!”~Igy szól, kit a bolond világ bölcsnek
36 6| álma mind a természetnek,~Kit miljom év előtt szender
37 6| a férj sohajtott,~A nő, kit Dávid vett ölébe s vitt,~
38 6| őket?” kérdezé a hölgy.~„Kit öltem én meg?” fölkiálta
39 6| kellek én neked?~Van már kit te ölelsz, ki téged ölelget;~
40 6| sugáritul!~A szabadság, kit távolból köszöntök,~Rám
41 6| holt menyasszony árnya,~Kit a koporsóból visz~Az égbe
42 6| mint tengerek hajósát,~Kit a szél a part közelébe hajt,~
43 7| tündér gyermeket.~Shakspeare, kit úgy szeretsz, Shakspeare
44 7| föltámadás~Majd tégedet,~Kit gyermeked siralma sem~Ébreszthetett?!~
45 7| Irtóztató, irtóztató!~Kit még meg nem szállott e gondolat,~
46 7| És közöttök olyan is van,~Kit már alig ismerek,~Pedig
47 7| KIT FELEDNI VÁGYTAM...~Kit feledni
48 7| KIT FELEDNI VÁGYTAM...~Kit feledni vágytam~S már-már
49 7| röpültél,~Mint a lobogó láng, kit elkapott a szél.~Ugyancsak
50 7| Még messzebb van tőlem, kit szeretek,~Mint azok a violaszín
51 7| mint e szerencsétlen lovag,~Kit szilaj paripa hurcol maga
52 7| szép a világ!~A bizodalom, kit~Oly rútul elűzék,~Két karral
53 7| leány, e~Szép hajnali álom,~Kit én ugy imádok,~S ki engem
54 7| tarka~Tolla kedvelteti.~Kit én választottam, a dal-mesterséghez~
55 7| tóra mellettem, s benne kit látok meg?~Gólya barátomat.~
56 7| meg engem,~Ki szeretett, kit szerettem.~Az anyám lebeszélt
57 7| nyúgalomra nagy szüksége van,~Kit hetven évig üldözött az
58 7| Ki miattam kosarat hord,~Kit lehánytam a nyeregből~És
59 7| többivel,~S tán olyannal épen,~Kit magasb indúlat~Sosem gyujta
60 7| fejfának.~Gyalázat, gyalázat! kit a harc istene~Nem mert bántani,
61 7| élni boldog férjed mellett,~Kit boldoggá egyedűl szived
62 7| hogy leghivebb barátom,~Kit sohasem kaptam hazugságon,~
63 7| Egy ágrólszakadt siheder,~Kit a balsors meghordoza,~Keblén
64 7| egy-egy kedves halottunk,~Kit kínosan kell megsiratnunk;~
65 7| ez a hazátlan szellem,~Kit be nem fogad se’ ég, se’
66 7| elment gyermeked~Az ifjuval, kit szeret.~Mi volt forrása
67 7| De hiszen kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~
68 7| kereshetik mán~Kit Szabadkán, kit Kikindán.~Pest, 1847. december~
69 8| szobában.~Áldja istenét, kit istene megáldott,~Adván
70 8| mutatják~A betyár alakját,~Kit éji szállásra prüsszögve
71 8| atyafiak,~Ki volt a vitéz, kit Árpádnak hítanak?~Barátaim,
72 8| ott volt oldala mellett,~Kit nem adott volna a félvilágért
73 8| csemete,~Az élet földébe kit Árpád ültete.~Itt áll az
74 8| tiszta szándék vezetett ide,~Kit a hiúság, vagy silány önérdek~
75 8| szedte őket nagy csunyául,~Kit levert a harcmezőn közűlök,~
76 8| levert a harcmezőn közűlök,~Kit pedig kiűzött a hazábul.~
77 8| jövögettek,~Hát egyszer mögöttök~Kit pillantanak meg?~Lenkei
78 8| Elfoglalod majd a kerek világot.~Kit meg nem térít szép szelíd
79 8| Minő utat választott s kit keres?~Ott fönn bolyong
80 8| vak Tamást is én neveltem,~Kit a minap kötöttek föl...~
81 8| Ki nyájasan nézett reá,~Kit szeretett, ki őt szerette,~
82 8| Elég soká voltam kutya,~Kit verni, rúgni lehetett,~Eztán
83 8| vadállatként rohant az ifjuhoz,~Kit tennap még atyjának nevezett,~
84 8| ilyen; még most gyermek ő, kit~El lehet könnyen bolondítani,~
85 8| Fehér virág,~Fehér sugár,~Kit elnyel a~Fekete föld. -~
86 8| rosz álom...~Halott vagyok, kit élve~Temettek el...~Halott
87 8| veled hát, lelkem lombja te,~Kit rólam lesodort a vész;~Ha
88 8| beszédet?~Gyávaság vádjával kit illetnek? téged!~Tereád
89 8| csillag ott a magyar nép képe,~Kit idegen népek vettek középre.~
90 8| székely ősapja volt Attila,~Kit úgy híttak, hogy az isten
91 8| közé hadi bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól az ágyba~
92 9| tégedet,~S ha volna ember, kit mint~Istent imádanék,~Meghajlanék
93 9| Terólad álmodom, hív angyalom,~Kit olyan híven szeretek,~Ki
94 9| Ki lelkem üdvessége vagy,~Kit istentől azért nyerék,~Hogy
95 9| Hunyadvár bámuló gyönyörrel:~„Kit látok? oh kit látok? Hunyadit!~
96 9| gyönyörrel:~„Kit látok? oh kit látok? Hunyadit!~Megjöttél
97 9| hát, oh hősök hőse, végre,~Kit vártalak négy hosszu századig.~
98 9| előtt,~Még azok előtt is, kit szuronyom leszúrt,~Kit fegyverem
99 9| kit szuronyom leszúrt,~Kit fegyverem lelőtt;~Még az
100 9| volt a vásár,~Elhihet’d:~Kit az isten elhagyott, azt~
|