Rész
1 1| elhagyni fogunk mi ezennel!~S végre deáktársim, kik nem köz
2 1| kínjait;~Jött az éj szelíden végre,~S könyörűlve békeségre~
3 1| Mindegyre égtem én;~Ragadtam végre a kobozt~Nagy tűzzel, hevenyén.~
4 1| kulcsot lele.~Bélőlem - végre rájövék -~Költő miként leszen:~
5 4| Egyre lestenek.~Összeszedtem végre sátorfámat,~S szépen megszökém,~
6 4| Nincs híja semminek,~Mig végre csődöt nem kapunk~Mi boldog
7 4| Szorítgatám,~Míg a fagy végre engedett.~Ez ínségben csak
8 4| balszerencse közt.~De a barátság végre megszakadt,~Mert én utáltam
9 4| csábitásokat.~A társaság is végre szétoszolt~Egymást érő bel-
10 4| majd aztán pártolunk;”~És végre mind a kettő elmbarad.~Nem
11 4| üssön beléd!”~Fölébredt végre s nyitja a kaput,~S az úr
12 4| ivott, azután köhhentett,~S végre ily szavakkal törte meg
13 4| mátkád?~Hazatartok én, hogy végre valahára~Sok küszködés után
14 4| közel jár.~Le is szállott végre egy halom tetején,~Alig
15 4| gyötrelem ért!”~Kifáradt végre őt kínozni fájdalma,~Mintha
16 4| kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes nap föllépett
17 4| amiként beszéle.~Pál mester végre így okoskodott,~S szemére
18 5| végtelent keresztülnyargalák,~És végre elkezdett rohanni az~Egész
19 5| vitted~A nagy világon át,~Míg végre megbotlottál~Egy sírhalom
20 5| napról-napra nőtt,~S lett végre tenger, mély, határtalan.~
21 5| némán bámulám;~Elszántam végre magamat, mivel~Oly nyájasan
22 5| tovább a méla vándor,~S eléri végre a falut;~A faluban csend,
23 5| sebzett vitéz,~Elvérzik a nap végre, s elesik;~S mint a dicsőség
24 5| ISMERJETEK MEG!~Ismerjetek meg végre: ki vagyok?~Álarc alatt
25 5| több hosszu századot,~Míg végre bujában össze nem roskadott.~
26 6| rózsatenger árján.~Meg mertem végre nyitni ajkamat,~S beszéltem
27 6| jöttét s lementét...~Mig végre magam is lemennék.~Szalkszentmárton,
28 6| csillag bujdosik!...~S ha végre ez is leesik!... - -~Szalkszentmárton,
29 6| hiszem, hogy meg fog fagyni végre,~Megfagyasztják a jéghideg
30 6| miljom évekig.~De fölébred végre,~Egyszerre fölriad,~Fölkeltik
31 6| légyen több tavasz!...~Hah, végre, végre nyílnak szemeid;~
32 6| több tavasz!...~Hah, végre, végre nyílnak szemeid;~Milyen
33 6| közelebb...~Beléje vágták végre körmüket...~Torkon ragadták...
34 6| medrét ássa,~Sodor magával s végre belehalni kell.~Most értem
35 7| fosztogata,~A nemes vármegye végre megsokalta.~Egyszer borozgatott
36 7| állat vala;~De az állatból végre ember lett,~S emberhez illik,
37 7| BÍROM VÉGRE JULISKÁMAT...~Bírom végre
38 7| VÉGRE JULISKÁMAT...~Bírom végre Juliskámat,~Mindörökre bírom
39 7| vagyok. Még megérem,~Hogy végre hallá változom.~Minő az
40 7| Hányt-vetett a vad hullámos élet,~S végre, végre meglelém a révet...~
41 7| hullámos élet,~S végre, végre meglelém a révet...~Cimborák,
42 7| meg.~Viszi, mig viheti, végre pedétiglen~Fölakasztják,
43 7| Mihály barátom...~De ideje végre, a szót kettévágnom,~Eredj,
44 7| gyűrü, itt a gyűrü,~Itt van végre ujjamon!~Itt van ajka, itt
45 7| ajka, itt van ajka,~Itt van végre ajkamon!~Oh, mi édes, oh,
46 7| nekem is hozzá kell látnom végre, barátom.~Házasodom, tudod
47 7| zsebeiteket,~Tápláljátok végre a hazát, ki~Oly sokáig táplált
48 7| szarka és károgó holló.~Végre jött az éj s ment, viradni
49 7| hogy már ott tollán van,~Végre csak ezt írta válaszul hamarján:~„
50 7| s oly jólesett szivének.~Végre bosszankodva szóla: „Istenemre,~
51 7| kedves szép vendég,~Itt vagy végre, itt: de nem átkozlak-e
52 7| fenn az óra~Lomha nyelve végre tizenkettőt szóla.~Olyan
53 7| s el nem értelek.~Ámde végre birtokomba estél,~Meghódítám
54 7| minket,~Mert a jó ügynek végre győzni kell.~Az ellenségé
55 7| álltam a küszöbnél,~Mig végre szinte öntudatlanúl~Beljebb-beljebb
56 7| a végén e hollóseregnek,~Végre jött egy szép fehér galamb,~
57 7| nézve a fő,~Hogy elérte végre nyugodalmát...~Ki gondolná?
58 7| gyakorlom magamat.~Kitaláltam végre!... hősöm vezetem be,~De
59 7| ideje ne lenne~Elkezdeni végre, mi történik benne?~3-ik §~
60 7| jobb, ha szivéből kimenne?~Végre, amint illett, csak erőt
61 7| leomlott minden gát,~S az ifju végre elvivé~Magával a leányt,~
62 7| Mert illik dologhoz~Fogni végre már,~Isten drága napját~
63 7| Teljesen méltóságán alul van.~Végre is a mérges felhő~Szégyent
64 7| jólesik azt hallanom,~S végre majd el is hiszem.~Úgye
65 7| Elméjét nagyon féltette.~Végre is csak tört eszméket monda:~„
66 7| lett,~Mélyen hallgatának,~Végre szólt az ifju vándor~Az
67 7| akárhogyan húzzuk-halasztjuk,~Végre is csak el kell mondani...~
68 7| Milliók közt állt magában.~Végre lelt egy jóbarátot,~Jóbarátja
69 8| ostorozlak, nemzetem, mig végre~Földobog szíved, vagy szívem
70 8| OLASZORSZÁG~Megunták végre a földöncsuszást,~Egymásután
71 8| Makrancoskodott a csont soká, de végre~Szépen rátanult az engedelmességre,~
72 8| mendegéltek és elértek végre~A Jászság és Kunság szép
73 8| óra!~Tettre, ifjak, tettre végre,~Verjük le a lakatot,~Mit
74 8| hóhérok lesték.~Megszünt végre hosszu bujdosásod,~Sírba
75 8| kéz bevégezé a munkát.~De végre meglett. Fönn állt a szobor.~
76 8| az efféléket~Megsokalták végre,~Szövetkeztek rettenetes~
77 8| mindegy, mindegy, feljött végre~A győzedelmes nap az égre,~
78 8| vissza-visszavágyott,~Ujra láttam végre születésem földét,~A szép
79 8| Emerre meg gyérül~A legelő, végre a nyoma is elvész,~Sárga
80 8| fölöttünk,~Mint egy tündérrege.~Végre ott a város,~Közepén a templom,
81 8| épit,~S ma vagy holnap, de végre tönkre jut.~Számot vetett-e
82 8| azért néz, hogy leszédüljön végre,~És a mélybe essék, a víz
83 8| a vénasszony elkergette végre~A háztul a jó állatot,~Több
84 8| lett előtte~Saját baja,~Mig végre végkép elfelejté,~S nem
85 8| Van-e világ kivűlök?~De végre fölszólalt az ifjuban~A
86 8| jön bele.~És meggyőződék végre is,~Hogy ami kinyomathatik,~
87 8| sok nyomora;~El kell most végre tőle válnia?~Hajszálai őszültenek
88 8| Egykedvüleg szemlélte őt,~Míg végre lassacskán elhallgatott,~
89 8| A világ megúnja~A jármot végre s a gyalázatot,~S le fogja
90 8| JŐJ EL VÉGRE, VALAHÁRA...~Jőj el végre,
91 8| VÉGRE, VALAHÁRA...~Jőj el végre, valahára,~Te határzó, te
92 8| azután legyen béke.~Eljött végre az idő, hol~Megmutatjuk
93 8| bolondok,~Legyen egy kis eszünk végre,~Másszunk a király képére.~
94 8| Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!~Ez mind igen jó, mind
95 8| tégedet.~Csillagász lett végre is belőlem,~Itten állok
96 9| Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre,~Kit vártalak négy hosszu
97 9| SZÜLEIM HALÁLÁRA~Végre megtörtént a~Rég várt viszonlátás!~
98 9| a szemembe,~Egy vagyok a végre föltámadt magyar nép~Győző
99 11| adom!~Édesörömest neked!~Végre - azt mondják, úgy jó a
|