Rész

 1  1|       Koszorúkat kötözött,~S látta őket elragadtan~Tűnni a habtánc
 2  3|         hír és jó a kincs;~És hogy őket ne kivánnám,~Abból ugyan
 3  4|         kettőt énnekem,~Hogy látva őket lássam azt,~Kitől boldogságom
 4  4|         kérdezzétek!~Vétek volt ma őket nézni, vétek.~Ily kontárkodás
 5  4|          legény.~Másfél hete, hogy őket elhagyám.~Kiknél valék,
 6  4|           Baranyát velem.~Vezetném őket, mint nyájt a szamár.~Jaj,
 7  4|         Jaj, ha tudnák, mint várom őket már.~Jeles család is. Annyit
 8  4|      láttam, láttam!... megmutatta őket~Szent vágyaimnak a szövétnekfény;~
 9  4|         Hahogy sokáig néztem volna őket,~Szemfényemet vesztettem
10  4|          ajkaik zenéjét,~Hallottam őket halkan mondani,~Mit tetteik
11  4|            sörényes fejöket.~Mikor őket Jancsi közeledni látta,~
12  4|    Kedvemért bocsásd át országodon őket.”~„A kedvedért, pajtás,
13  4|       mélységes barlang fogadta be őket,~A barlang közepén üst alatt
14  4|          szellők lanyha fuvallatja~Őket a nyoszolyán álomba ringatja.~
15  4|        vadak a királyok,~Kergetjük őket, és fegyvereinket~Szilaj
16  5|           rigófaj~Nem félnek, hogy őket csalják lépvesszőre...~Önmagáról
17  5|            s egyéb szörny,~S amely őket nyomban követte,~A lelkiösmeret
18  5|        vezette ki onnan,~S befogta őket a szekérbe legottan.~A gyémántos
19  5|           gyermeki;~Azért látjátok őket mindenütt~A szabadság, e
20  6|          mind eltüntenek.~Kerestem őket, és meg nem lelém,~Még csak
21  6|         Minél homályosabban láttam őket:~Annál dicsőbbek voltak,
22  6|         zord vadász,~S lelövöldözi őket.~Szalkszentmárton, 1846.
23  6|           miljom vágya;~Perc hozza őket, perc ragadja el.~A sors
24  6|        angyalok?~Ismerni szeretném őket~Avégett,~Hogy tudja, amit
25  6|         Eltünének sűrü fák mögé,~S őket a sötétzöld lombozat s az~
26  6|          sejthető;~Hozza és elfúja őket~Az örök szél, az idő.~A
27  6|            Perenna volt.~„Megölted őket?” kérdezé a hölgy.~„Kit
28  6|       lombok emlékeim;~Összeszedem őket,~Kötöm egy csomóba,~Úgy
29  6|           mennek,~Napkeletre vonja őket egy mély~Titkos sejtés lágy
30  6|         Akkor is, ha szétszaggatta őket~A vihar s ők este haldokolnak:~
31  6|      keblünkben hordani.~Én hordom őket és azt gondolom, hogy~Egy
32  6|         hogy~Egy század óta hordom őket már.~Olyan nehéz és oly
33  6|           akiket szeretek.~Járd be őket,~Járd be sorra,~S jőj meg
34  6|         véletlen~Föl találja hozni őket,~Porban, sárban érnek véget,~
35  6|            Vagy az inség zivatarja~Őket messze elsodorja,~Messze
36  7|    gondolok.~Oly sokszor néztem én őket, ha~Szép halkan szenderegtenek~
37  7|           kis gyermekek.~És néztem őket, hogyha jöttek~Mint haragos
38  7|          légy?~Legalább átkozd meg őket,~Átkozd meg, kik tégedet~
39  7|            már alig ismerek,~Pedig őket mind egyenlőn,~Mind egy
40  7|          után eveznek,~Amely vonja őket,~Míg örvénybe vesznek.~Mit
41  7|           esék,~De a jó szomszédok őket fölkeresék,~S vigasztalásukra
42  7|        fölemelte még a~Népszerűség őket paizsára,~Az elámult sokaság,
43  7|            a sereghez,~Mely kiséri őket ujjongatva,~És ha egykor
44  7|           lobbant császár emberei;~Őket a pártütő várnak ostromára~
45  7|    felhőket,~Vagy már nem is látom őket?~Csak úgy képzelem talán.~
46  7|         Tavasz s nyár vendégei,~És őket már nemsokára~A kertek s
47  7|            azok néznek rájok,~Akik őket szeretik.~Koltó, 1847. október~
48  7|     rejtelmes szellemek.~Vizsgálja őket gondosan,~Vizsgálja fáradatlanúl,~
49  7|       lerázzák,~Mellyel a századok őket koronázák.~Ah siralmas idő!
50  7|         lesz,~S majd el sem hagyja őket ez.~De szép hited, tisztelt
51  7|        véle,~Lusta nép volt, hanem őket~Váltig ösztökélte.~Seprő,
52  7|        Unokádnak gyermekit idővel,~Őket is meg kell még áldani!” - - -~
53  7|      vannak tán olyan nagyra,~Hogy őket paripák viszik,~S mig a
54  7|       ápolák s menték meg... és ti~Őket mégis lenézitek!~Pest, 1847.
55  8|            ha már fogy.~Kinálgatja őket a jó háziasszony,~Ne félj,
56  8|         szent katonáid ők,~Segítsd őket, szabadság istene!~Nos,
57  8|         szent katonáid ők,~Segítsd őket, szabadság istene!~Aludt
58  8|         szent katonáid ők,~Segítsd őket, szabadság istene!~Eljő,
59  8|         szent katonáid ők,~Segítsd őket, szabadság istene!~Pest,
60  8|         török fegyver levágott;~Ha őket eltemették vón rendesen,~
61  8|     ajkaikról a kegyes mosolygást:~Őket ez érdemes emberek mulassák.~
62  8|      Nyargalózó vadak nem tiporták őket,~Ahol meg kellett vón ló,
63  8|           a bor hatalma~Ösztönözte őket zajra, rivalomra:~De dicséretökre
64  8|       Szemétre,~Ott egyék a kutyák őket~Ebédre!...~Hanem még se!...
65  8|           Térd meghajolt, lenyomta őket a~Fél-tisztelet, fél-rettegés
66  8|            jut.~Úgy elütjük-verjük őket,~Ha türelmünk megszakad,~
67  8|           a nádorispán~Tartóztatta őket,~Nem remélt-e sikert? vagy
68  8|    költészet, szerelem!~El hagyjam őket tőlem szállani?~Utánok vágyva
69  8| locsogást-fecsegést,~S szétzavarta őket hamarjában.~Fenyegeti a
70  8|           kunokra,~S ráncba szedte őket nagy csunyául,~Kit levert
71  8|          német,~Hogy az istennyila~Őket ott ütné meg!~S minket,
72  8|           kötelesség.”~Igy emészti őket~A bú és a méreg...~Összesúgnak-búgnak...~
73  8|   Esküvésre szájok,~Hogy meg fogja őket~Látni Magyarország,~Hogy
74  8|            énekem,~Amily nagyon én őket szeretem,~Amennyi boldogságot,
75  8|          követeink, ilyenek?~Isten őket érdem szerint áldja meg.~
76  8|          sor?~Talán engem is, mint őket, lefejeznek -~Ha meghalok,
77  8|         azt leszakította.~Elárulta őket egy rosz, egy gaz cudar,~
78  8|         egy gaz cudar,~Elfogdosták őket egymásután hamar,~S börtönbe
79  8|     Csakhamar kihítták a börtönbül őket,~Bírák elé vitték kihallgatás
80  8|         hát jobban szereti~Az álom őket, mint én szeretem, hogy~
81  8|            szeretem, hogy~Ez tészi őket boldogokká,~Amikké én nem
82  8|           emberek levének,~Mert én őket, bár vétkesek,~Vétkökben
83  8|        velök,~És addig-addig nézte őket,~Míg szép lassacskán elaludt.~
84  8|       kapok,~De én ezért szolgálom őket,~S ezzel leróva a jótétemény.~
85  8|        cimborálnak,~Legyilkoltatja őket a király,~S az istentagadó
86  8|            fogadja.~Intette, kérte őket, hogy~Javuljanak, míg van
87  8|     feleség;~Nem pap kötötte össze őket,~Hanem az isten és a szerelem.~
88  8|             Mig egyszer ölelem meg őket~S egy isten-hozzádot mondok
89  8|           tinektek,~Ne öljétek meg őket!...~Oh istenem, ha szavaimra~
90  8|      nélkülem?~Ki fogja eltáplálni őket~Kenyérrel s szerelemmel?~
91  8|            ismert rájok, elfeledte őket.~Kérdezte: emlékeznek-e~
92  8|          gyanánt,~S elvitték volna őket a~Dicsőség templomába,~De
93  8|            keressék, hol lelik meg őket?~Rég elhamvadtak a bitófa
94  8|        mind, mind elvesze,~Letörlé őket kérlelhetlenűl a~Rideg valóság
95  8|             Nekünk kéne köszönteni őket,~Mert minálunk sokkal többet
96  8|            le is rakták,~Odarakták őket sorba,~Szegényeket, od’
97  9|           a természet rende,~Isten őket már így teremtette,~Ők szegények
98  9|            Azért mégsem siratom ám őket,~Sőt örülök, hogy nevemmel
99  9|         Különben azt hisszük, hogy őket el~Szándékszik ön kergetni