Rész

 1  1|             tíz hó arra! - O akkor~Még egyszer gondoljunk itten lelt öröminkre,~
 2  1|        Végpontra szállt a türelem!~Még egyszer jót iszom;~S manó vigye,
 3  1|            tégedet,~Minőt az ég csupán~Egyszer teremthetett!”~S az ifju
 4  1|          lészen~Gyalázat és halál.~Még egyszer zúg riadva~A szélvészhangú
 5  1|              kürtnek harsogó szava~Még egyszer szálla tétova,~És összeütközének:~
 6  1|             tőle elszakaszt;~Hagyd még egyszer megfúnom azt,~Hagyj elbucsúzni
 7  2|             újra jó.~S az emberszív ha egyszer megreped:~Nincs balzsam,
 8  2|                a menyecske.~De most ez egyszer a szomszéd bátya~Jó tanácsával
 9  3|     Addig-addig nyögöm keservemet:~Míg egyszer a hanggal egyetemben~Lelkem
10  3|        Fölfordulna, s kedves babám~Még egyszer átkarolhatnám -~Átkarolnám,
11  4|           tehát a hon bajával,~Most ez egyszer el vele!~A kitört bút minden
12  4|              jó öreg,~S a kedvemért ez egyszer -~Az isten áldja meg!~Soká
13  4|                szined.~Szeretném látni egyszer,~Mint hánysz bukfenceket.”~
14  4|                nekem.~Engedd, hogy még egyszer nézzek reád.~S szorítsanak
15  4|            mondotta: „Bezártak.”~S még egyszer mondotta: „Bezártak.”~Azután,
16  4|          mennyit szenvedtem,~Mint majd egyszer elbeszélem néked.~Hidd el,
17  4| megvendégelnélek.~De miért is nem jösz egyszer hozzánk?~Majd meglátnád,
18  4|                színlapot.~Kapott~Ezért~Egyszer vagy öt forintnyi bért,~
19  4|        orvosság~A szőlőnedv nekem;~Nem egyszer menté meg már~Megúnt, bús
20  4|              voltak jóbarátai.~Kilódul egyszer Debrecenből~S a jóbarát
21  4|                 Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,~Ki mindeneket
22  4|             fogta,~Mert Magyarországot egyszer beutazta,~S ekkor Magyarország
23  4|                ezt sokszor elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~
24  4|              lehetett, szegénynek.~Nem egyszer mondta, hogy: „várakozzatok
25  4|               a bús örömet sem hagyta.~Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám,~
26  4|         Franciaország esik tőle távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~
27  4|               hány országon keresztül;~Egyszer, hogy épen a nap az égre
28  4|            odalent.~Akkor legalább még egyszer megláthatom,~S édes lesz
29  4|    eltántorgott kedvese hantjától.~Még egyszer visszatért. A sírhalom felett~
30  4|               nézésében.~Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva
31  4|           partot csak nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellő ködében~
32  5|             mély házban lakik,~Melynek egyszer elzárt ajtaja~Meg nem nyíl
33  5|              hűteni,~Fölmelegítnek~Még egyszer gyermeked hő könnyei.~Szegény
34  5|               oly halovány.~Oh jőj fel egyszer még sirodból,~Mindennél
35  5|                árnyalak!~Csak hogy még egyszer lássalak;~Aztán mondd, hogy
36  5|              De kinek meg helyet adtam~Egyszer itt benn,~Az ugyan ki soha
37  5|             szentegyháza~Fölzajlik még egyszer az idén~- A tavasznak mintegy
38  5|              le e vad pártütőt,~Nehogy egyszer a kétségb’esésnek~Óráján
39  5|       Megpendítem hónapok multával~Még egyszer szerelmi lantomat;~Még ez
40  5|              szerelmi lantomat;~Még ez egyszer, egyszer és utószor,~Mert
41  5|              lantomat;~Még ez egyszer, egyszer és utószor,~Mert ezentúl
42  5|                végkivánatom?~Szeretnék egyszer még kürtömbe fujni,~Vén
43  6|               halál azt mondja: csitt!~Egyszer már én is meghalék.~Mérget
44  6|               utána lopva. -~Ezek után egyszer sok időre~Kiűlt Lidi a Duna
45  6|          szerelem!~Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,~Máskor virágot
46  6|       csizmatalp,~S ez nem lesz új, ha egyszer elkopott,~Azért kiméld a
47  6|                esnem: essem az öledbe;~Egyszer ölellek meg, s karomat levágom,~
48  6|             meghalni, ott!~Oh ég, csak egyszer éledhetne szívem~E szemderítő
49  6|       hajnalnak sugártengerében,~És ha egyszer megfürödhetének,~Nem törődnek
50  6|             haldokolnak:~Fölgyulad még egyszer arculatjok,~S e pirúlás,
51  7|             vármegye végre megsokalta.~Egyszer borozgatott fényes jókedvébe’,~
52  7|                el hamar, hadd láss még egyszer engem,~Hogy lássalak még
53  7|               engem,~Hogy lássalak még egyszer tégedet.~Kettőztesd meg
54  7|           kedvökben;~Nagyot sohajtanak~Egyszer mind a ketten.~„Ki után
55  7|               szenvedésedet.~Légy csak egyszer az én feleségem,~Nem lesz
56  7|          jöszte, bányaszellem,~Most ez egyszer volt lejőni kedvem,~Vagy
57  7|           Megszeretél, dicső leány?~Ki egyszer már a mennybe szállt vala,~
58  7|          Tótágast áll az esze,~Ki csak egyszer néz is rája.~Odahagyja aranyát~
59  7|                fényes angyalt,~S ahogy egyszer föltekintett,~Annyi bűbáj
60  7|                termenek,~Melyekről nem egyszer hallottam regélni?...~S
61  7|  vissza-visszafordult~A helyre, melyet egyszer elhagyott már,~Mikéntha
62  7|             nagy udvarba’.~Árva fa! ha egyszer gyümölcs téved rája,~Három
63  7|             dicsőség hozzád el-eljövén~Egyszer itt találna s tán reám ismervén~
64  7|            Hogy ágán a boldogság-madár~Egyszer nyugvék, egy dalt csattogott,~
65  7|          sírdogáltak,~Jobban sem kell,~Egyszer űlőhelyéből a~Gazda fölkel,~
66  7|            csak jön, halk lépést tart,~Egyszer a méneshez ugrat,~Kiszakít
67  8|               pereméről,~Visszanéz még egyszer~Mérges tekintettel,~S mire
68  8|            jövőt.~Bánja is ez a jövőt!~Egyszer ember csak a magyar, mikor
69  8|        Szabadságot nem akarnak;~Hogyha egyszer a raboknak~Akaratja ki van
70  8|            mégis nagyon éget.~39~S nem egyszer, se’ kétszer ment oda vendégűl:~
71  8|               ugyan le róla nem tépik.~Egyszer volt csak rabnép a magyar,~
72  8|           Hosszu a mi türelmünk, de~Ha egyszer kifakadunk,~Akkor aztán
73  8|         szentelt küszöbre,~Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,~Átok
74  8|           sűlyedt a piszokba...~De még egyszer fölemelte fejét,~Fölgyúlt
75  8|                és tatár leányok.~Hanem egyszer ilyen szókat hallott:~„Laci
76  8|                Jöttek, jövögettek,~Hát egyszer mögöttök~Kit pillantanak
77  8|        légvárakat,~És addig építé, mig egyszer~Ott fönn akadt a levegőben,~
78  8|        becsukták az ajtót mögötte,~Még egyszer visszapillantott e zajra,~
79  8|      lassacskán elaludt.~Aludt sokáig; egyszer~Azt álmodá, hogy két hegyes
80  8|              állt egy utca szögletében egyszer,~S didergett... késő őszi
81  8|            szavára~Figyelmezett,~S mit egyszer megtanúlt,~El nem feledte.~
82  8|                De a verésre nincs.~Még egyszer fognak csak megütni,~De
83  8|             ember beszéltem,~És hogyha egyszer már~A szolga emberré emelkedik,~
84  8|              és a~Léleknek szárnya nő.~Egyszer sokára visszanézett,~Nagyot
85  8|             rosz sors ugy hozá magával~Egyszer, hogy a leányka véle~Találkozott
86  8|          csendes bánat és a holdvilág.~Egyszer megfogva érezé kezét...~
87  8|                még,~Mihez fog kezdeni?~Egyszer kopognak ajtaján,~S bejött
88  8|             veled~Bút és nyomort,~S ha egyszer zúgolódom,~Ne hidd azontúl,
89  8|            pirúl,~Mért nem pirúl?~Csak egyszer is~Mosolyognál még~Reám,
90  8|              rövid kis pillanatra,~Mig egyszer ölelem meg őket~S egy isten-hozzádot
91  8|                hadd lássuk egymást~Még egyszer és talán utószor.~Ne rajtam
92  8|   Isten-hozzádot, nem tekinthetett~Még egyszer a kedves szemekbe,~Mik boldogsága
93  8|                 édes szerelem!~Bejárom egyszer még e helyeket,~Ma itt vagyok
94  8|                Éljen a köztársaság!~Ez egyszer csak annyit mondok:~Jó soká
95  9|              Isten veletek hát...~Csak egyszer még, egyszer~Ölelkezem össze~
96  9|               hát...~Csak egyszer még, egyszer~Ölelkezem össze~Sírkeresztetekkel...~
97  9|           halotti ágyokból,~Fiokat még egyszer ölelni akarják!~Pest, 1849.
98 10|             Hagyj szép szemedbe még ez~Egyszer tekintenem.~Gyúlaszd még
99 10|               tekintenem.~Gyúlaszd még egyszer e szűt~Csókodnak lángival,~