Rész

 1  1|              is hajlik öledbe fejem;~Hisz te az inségnek mikor éje
 2  1|              S ne félj, ne oly igen,~Hisz gondtalan naponként~Jársz
 3  3|              hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez úgysem árthat,~
 4  3|             lantja! lantja hova lőn?~Hisz a költőnek lantja van...~
 5  3|           Nem vet árnyat fürtiden.~- Hisz Petrarca és Petőfi~Félig-meddig
 6  4|           Hitvesem fejkötője!~Jaj de hisz már sírba zártam~Szerelmetes
 7  4|       éjjeled és napod;~Az istenért! hisz az ördög elvisz,~Ha még
 8  4|               én és messzely bor?~No hisz csupán az kellene még!~O
 9  4| Üggyel-bajjal egy izmos legény...~No hisz izzad még az is szegény!~
10  4|           hozd azt a bort, kisleány!~Hisz már a nélkül is részeg vagyok -~
11  4|               Elégeti a lelkemet!~De hisz úgysem szeretsz engem,~Égjen
12  4|             ki?... azt mit kérditek!~Hisz a név ugysem teszi meg;~
13  4|              Megverem... bírok vele, hisz~Vén.~De mikor a szemem közé~
14  4|             E drága sort olvashatom:~Hisz én már téged rég kisérlek,~
15  4|           fönn azon, mit más csinál,~Hisz kend sem volt jobb a deákné
16  4|        megyünk mi segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban
17  4|      mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem.”~Hanem
18  4|             palota ajtaját.~No hanem hisz ugyan volt is mit látnia!~
19  4|          János, s azok betörének.~No hisz keletkezett cifra zenebona;~
20  5|              vigyétek ki a temetőbe!~Hisz elég rég nézem már, hogy
21  5|        életem!~Sok mondanivalóm van.~Hisz egymással mi ekkorig~Oly
22  5|             panasz végtére is miért?~Hisz keservét mutató kebelnek~
23  5|           hajnal pirult~Az orrán.~De hisz mogorva ép azért~Volt Orbán,~
24  5|         Ennél följebb nem vágyok én,~Hisz ott a menny, a hetedik.~
25  5|           kenyeretek barna, e miatt?~Hisz meglehet: ha nincs idehaza,~
26  5|      mi-léted.~De én becsüllek! mert hisz aranyával~Fizetted egykor
27  5|           neked!~Javad kivánom! mert hisz aranyával~Fizetted egykor
28  5|           Szegény! Sajnállak... mert hisz aranyával~Fizetted egykor
29  5|           irgalmatlanúl becsméreled;~Hisz aranyával fizetéd, s fizetnéd~
30  5|                 De mért panaszlanék?~Hisz ami megtörtént: mind, mind
31  5|        minden hozzád írt dalom,~Mert hisz azok a mennyből erednek,~
32  5|         sorsa;~Ő fejét csóválja, nem hisz a szavamnak.~„Úgy van, úgy”
33  5|             jóra fordul sorsom,~Mert hisz lábaim már a sír szélén
34  5|               paraszt, az útat,~Mert hisz a te lovad vontat.~Csak
35  5|           Nem rettegem, sőt várom...~Hisz annál fényesebb a csillag,~
36  5|           szellemek,~Tündöklők, mert hisz a dicsőség~Sugármezébe öltözködtenek.~
37  5|    szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz fiatalok vagytok, fiatalok.~
38  5|            nem vércsepp-e a csillag?~Hisz itt a földön oly sokat gyilkolnak.~
39  6|              kacagok, mint a bolond?~Hisz sírnom kellene.~Siratni,
40  6|          ölén.~Hű volt barátom, mert hisz ilyenkor még~Nincsen kikelve
41  6|       kérdezte; én nem felelék,~Mert hisz magam sem tudtam, hogy mi
42  6|       oldaladnál, kedves oldaladnál;~Hisz ahol te vagy, ott az én
43  6|             bíbor párna~A trónon. De hisz trón volt ez; mi rajta~A
44  6|             gonosz már kezdet óta...~Hisz különben nem kellett vóna~
45  6|              Vagy végy föl többet... hisz ez egy ruhán~Keresztülcsillog
46  6|          mást nem tevének...~De nem! hisz örök átka nemzetének~Sötét
47  6|             vagyok én még a világon, hisz már~Láttam mindent, mi látható
48  6|             Már ez derék dolog!~Mert hisz én is odavaló vagyok.~Csak
49  6|             ez sem az;~És e terem... hisz ez nem a mienk.~Hová juték?
50  6|           eljön, akkor?” szóla Jób.~„Hisz mondtam már, hogy messze
51  6|             Az eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az anyaföld magátul~
52  6|             ott!~Értem Homért, igen, hisz görög voltam.~Pythagorasnak
53  6|          mentésemre jőnek...~De nem! hisz félrevert harang lázas szivem,~
54  6|        vissza többé nem szerezheted?~Hisz meglehet, hogy tán csalódni
55  6|            csoda, ha ujra élek,~Mert hisz ujra láttam őt!~Visszaszállt
56  7|            sugarad.~Itt mért hagyál?~Hisz sugarát elviszi a~Nap, ha
57  7|             bor,~De nem kell nekiek,~Hisz ők éhen-szomjan~Már ugysem
58  7|        tulajdonképen~Mi a boldogság?~Hisz minden ember ezt másban
59  7|              Tán a fényes délibábot?~Hisz olyat már sokat látott...~
60  7|             a szomszéd falu tornyát?~Hisz azon meg nem sokat lát...~
61  7|       mellett békeségben éltek,~Mert hisz te és menyasszonyom~Testvérek
62  7|            sors, hagyd meg őt nekem!~Hisz ő a díj egy olyan életért,~
63  7|               Mint tudhatnám én azt, hisz maga sem tudta.~Bement,
64  7|            is mondja.~„Oh én bolond! hisz ezt gyaníthattam volna,~
65  7|              hagyjatok, hadd menjek,~Hisz a föld az emberek hazája,~
66  7|             most nem sérti kedvemet,~Hisz magammal hordom a tavasz
67  7|        Vásárra vitted, tehetéd,~Mert hisz te adtad életét.~Te legalább
68  7|         Menjen félre pokol fenekébe.~Hisz elég nagy ez a puszta,~Megférünk
69  7|            babám,” felelt a vándor,~„Hisz nem ment el az eszem,~Hogy
70  7|              miért ne gondolt volna?~Hisz Bolond Istóknak híták.~Ami
71  7|           Mért is volna az kezemben?~Hisz mindegy, akárhová visz~Vitorlámnak
72  7|             félre, félre a tréfával,~Hisz beteg mellett állunk;~Beteg,
73  8|           Leheld beléje búbánatodat,~Hisz a költő, ha a legfájóbb
74  8|          lánc csörög!~Hát volna még?~Hisz ami volt,~Mind eltörék...~
75  8|             szűrös-gubás embereknek;~Hisz az írástudók jobban tudják
76  8|              a köles, fizették,~Mert hisz nagyon bölcsen látták ők
77  8|          lenne baj, ha magam volnék,~Hisz egy ember nem a világ,~De
78  8|             tudom, mit nézhet rajta? hisz affélét~Már eleget látott.~
79  8|         hódolok, most üdvözöllek én,~Hisz akkor úgyis hódolód elég
80  8|            Amikké én nem tehetem?~De hisz mindegy, elég hogy boldogok...~
81  8|            el nem állok, nem bizony,~Hisz mekkorát emeltem lábamon!~
82  8|             itt az ablaknál... hohó,~Hisz ez gyerek, valóságos gyerek.~
83  8|            biz a, tej... hóh, sebaj,~HIsz ott a szomszédasszony, épen~
84  8|            Az isten áldott meg vele.~Hisz mindig mondtam én, hogy
85  8|             hozzám... de megálljunk,~Hisz pap vagyok, hát reverenda
86  8|        rágódik a közönség.~Ha ön nem hisz szavamnak, ám~Próbálja meg,
87  8|              álmokat~Látsz, úgyebár?~Hisz még nem a föld~Ölében alszol,~
88  8|           szánakozzatok,~De őrajtok, hisz ők ártatlanok,~Hisz nem
89  8|         őrajtok, hisz ők ártatlanok,~Hisz nem vétettek ők~Sem a törvénynek,
90  8|          mért nem látogatta meg fia?~Hisz őneki volt fia is;~Mért
91  8|          Kelj föl, te gyáva zsarnok!~Hisz nem talált a fegyver,~Ruhádba
92  8|          lopok~A magam mulatságának,~Hisz eleget élek másnak!...~Minden
93  8|              még kétségbe ne ejtsen,~Hisz velünk van az igazság s
94  8|            szembe, ha nem a székely?~Hisz a székely ősapja volt Attila,~
95  8|             Kiktől szinte megijedék.~Hisz ezek jámbor koldúsok!...~
96  9|            hősben a nyakravaló,~Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt
97  9|             HADSEREG~Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,~A szabadság
98  9|      építsünk hidat.~Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,~A szabadság