Rész
1 1| nyomor s inségbe döntnek át,~Míg a koporsó nyugtomat
2 1| pusztaságán~Száz sirokko rohan át.~Rajta, gyorsan evezőhöz,~
3 1| tavasszal, nyár hevén, hüs~Őszön át~Pengeti a szerelemnek~Hév
4 1| tavasznak~Kebeledbe hintem át.~Ime, dal zeng a berekben,~
5 1| És a puszta ablak üregén át~Csillog szomorún az esti
6 2| Fejem fölött míg őszi légen át~Vándor darúid V betűje szállt;~
7 2| pusztaságit~Száz vihar rohanja át.~Rajta! gyorsan evezőhöz,~
8 3| csillag sugara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~
9 3| Megugratni vagy anyánkat~Hívom át,~Vagy leöntöm dézsa vízzel~
10 3| szeme harmatának.~Mint ölelt át reszkető karával!~Mint marasztott
11 4| magány! hegyláncaid tetőin~Át nem látnak ők,~Szívtelen,
12 4| éjszakát~Fölségesen virasztok át:~Gyászoltok a halott fölött.~
13 4| És menni fog az örökléten át.~Vakon mért tartja a sors
14 4| elszántsággal törte magát át~A vívó tömegen,~Mígnem férjére
15 4| romjára,~Pusztult ablakán át benézett a házba,~Ott a
16 4| népet,~Kedvemért bocsásd át országodon őket.”~„A kedvedért,
17 4| lovokat.~10~Ekképen jutottak át Lengyelországba,~Lengyelek
18 4| Csakhogy János mindjárt át kezdette látni,~Hogy a barlang
19 4| mindjárt előtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~
20 4| vitéz „gázolj által velem.”~„Át tudok-e?” szól az óriás
21 5| keblem tüzétől melegűljön át.~Vagy holtjokat a sírok
22 5| rohanva, vitted~A nagy világon át,~Míg végre megbotlottál~
23 5| téli szemfedője,~Az éjen át~A temetőre~Leszállt.~A nap~
24 5| Kecskeméten,~Szentmártonnál aznap át is~Megy a réven.~Holnap
25 5| Magam egy halomról~Nézek át a vizen;~A vízen keresztül~
26 5| Ágak-bogak gyér nyilásin át;~Te vagy az, te szeretett
27 5| Háromszin szalaggal kötted át.~Szereted te a hazának színeit,~
28 5| hőst, ki annyi századéven át~Oly bátran, olyan rendületlen
29 6| uszítottál~Egyre tüskén-bokron át.~Néha dobtál irgalomból~
30 6| Sasként röpültem a világon át.~S amerre szálltam, minden
31 6| karom~Szorosabban fűzhessen át, o engedd!~Úgyis sajátom
32 6| volt az őszi este;~A ködön át a távolból lyánykámat~Könnyes
33 6| Pengése hozzám nem hallatszik át,~Csak azt látom: mint mozog
34 6| az eget,~És e hasitékon át~A földgolyót behajítaná!~
35 6| képzeletem mint meteor~Fut át a világon és magával visz,~
36 6| nyugodtan~Vitte őt a messzeségen át.~„Menj, menj, ifju”, gondolá
37 6| fellegét, amely~Fölötte száll át.~Ekként kergettelek,~Ifjúi
38 6| evezőt is kezébe vette,~Át is ment a vízen a szigetbe.~
39 6| Minden virágából a világnak,~Át nem érné az én szerelmemet,~
40 6| Átröpűlök hosszában hazámon,~Át a földön, az egész világon.~
41 6| Szakítsak, s néki adjam át.~Ekkor hátam mögött termett
42 6| kezembe hulla, és én~Azt adtam át virág helyett.~Pest, 1846.
43 6| együtt maradnánk~Örök időkön át?~Erdőd, 1846. szeptember
44 6| testének,~Ha éles vas jár át sebeiken,~Nem fájna ugy,
45 6| fonalát~Jövődön meddig nyujtod át?~Ha rám addig emlékezel,~
46 6| De más világba nem megy át,~Csak itt lenn a földön
47 6| ágyudörej,~S holttestemen át~Fújó paripák~Száguldjanak
48 7| költő,~A néppel tűzön-vízen át!~Átok reá, ki elhajítja~
49 7| vagyok. Büszkén tekintek át~A multnak tengerén, ahol
50 7| húrjain~Vad kezekkel nyargal át a kín,~S olyan a dal, melyet
51 7| egy csak a nyilás, azon át~Látni távol kis falucska
52 7| emlékeképen~Rózsafelhők usztak át az égen.~Legmesszebbről
53 7| rám merengve néztek~Ködön át a mármarosi bércek.~Semmi
54 7| telemerítette,~Rám nézett át; aztán ment sietve.~Ottan
55 7| Vágtatott a Tisza a rónán át,~Zúgva, bőgve törte át a
56 7| rónán át,~Zúgva, bőgve törte át a gátot,~El akarta nyelni
57 7| csendes folyó gyanánt~Úszom át a léget néma nyúgalomban,~
58 7| ússzatok.~Ússzatok szivem taván át,~Szép leányok, s asszonyok,~
59 7| Csakhogy nem értjük, nem hat át~Testünkön lelkünk fülibe;~
60 7| reád,~Hogy szembekötve jőj át a csatatéren.~Csatatér ez
61 7| meglátod, hogy mi fut~Rajta át fejedbe...~Egy kis tarka
62 7| megmondom, mi végett~Nézi át a mezőséget,~A vizet mért
63 7| Vándorló darvak úsznak át az égen~Az őszbül a tavaszba,
64 7| légen szellemek suhannak át,~Ruháiktól megrezzen a haraszt;~
65 7| szép, hogy a szem~Egy élten át elgyönyörködhetik~Csak egy
66 7| gránitsziklába acéllal~Vágtál életen át múlás nélkűli betűket;~Hát
67 7| busúlnék~Veled, hadd venném át felét,~Másik felével a harcot
68 7| vagy árkot lelsz, ugord át,~S lábad alá ha ellenség
69 7| Írt, s ily szókkal adta át megírt levelét:~„Úgy jártam,
70 7| bizattak,~E levélbe írtam, add át asszonyodnak.”~Ezt cselekedni
71 7| fúvalommá,~Igy változik át, mely gyujtott sugarával,~
72 7| tartá?~Tengeri szélvész ment át zajongó keblén,~Fehér hullámait
73 7| szikla, ha~Földindulás tör át alatta szilajon.~Bástyás
74 7| csináljon vele?~Nyujtja sövényen át a kisbéres fele.~A kisbéres
75 7| megénekelhessétek. -~Viselni hosszú éven át~A szívben a kétség nyilát,~
76 7| a pálya, melyen ő futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~
77 7| sok drága éjét virasztám át,~Az elmélkedésnek égetvén
78 7| aztán az élet!~Az egész éven át~Föl és alá kószálom~A két
79 7| Rózsafátyolt le ne tépje,~Melyen át a várost nézem,~Elmerűlve
80 7| Ez ismeretlen másvilágba át?~Mint ágrul ágra~A csalogánypár,~
81 7| Nagyon utolért a zápor,~Át találtam ázni egy kicsit,~
82 7| tetszik, maradj itt az~Élten át.~Mondd el, amit tennap mondtál,~
83 7| rajtad, nagyapám,~Úgy ölellek át, mint a keresztet,~Áhitattal
84 7| kilép az agg s reádörg:~„Át ne lépd e küszöböt,~Nem
85 8| csak kellett,~Esztendőn át asztal alatt~Hevertek a
86 8| kezeinkből,~Mi magunk ne adjuk át.”~Aki gyáva, siket is, nem~
87 8| ellennek csak holttestet~Adni át megesküvém.~Bátraink előtt
88 8| követünk téged ország-világon át,~Míg nem látjuk magunk a
89 8| Bánk bán kardja a királynét~Át meg átaljárta,~S magyarság
90 8| vad patak,~Folyt rajtam át, amelynek habjai~Szilaj
91 8| az~Eső, mely a padláson át befoly...~Aláhuzódik az~
92 8| imént,~Most milliókat ölel át.~Ott fönn csattognak lelke
93 8| fölrezzene,~Hideg futott át tagjain,~Veríték folyt le
94 8| boldogtalan...~Két évet élt már át a koldulásban.~Nem volt
95 8| kiáradott folyó, az~Utcákon át az „éljen” harsogása,~Arcok
96 8| szövődöl minden~Gondolatomon át,~Te vagy érzeményem~Mind
97 9| lobogna~A véghetetlen éjen át,~Azt gondolhatnák fönn az
98 11| boldog uton szalad életem át,~Mígnem a sír komor éjjele
|