Rész

 501  4|                és a pap morgott:~„De mi az ördögöt csinál,~Hol a pokolba’
 502  4|            csinál,~Hol a pokolba’ marad az a~Csokonai Vitéz Mihály?”~
 503  4|                  Hát a dologban ez volt az egész:~Kereste ott fönn
 504  4|            hoztak ételt és italt;~És ím az étel és bor mellett~És a
 505  4|                e hazában,~De én egészen az övé vagyok;~Bánat- s örömkönny
 506  4|           nemzetem hajója,~Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.~Én
 507  4|                párducbőrre dőlve,~Midőn az ütközetmoraj kihalt~S az
 508  4|                az ütközetmoraj kihalt~S az áldomás csengése jött helyébe.~
 509  4|                                         AZ ÉN SZERELMEM...~Az én szerelmem
 510  4|                      AZ ÉN SZERELMEM...~Az én szerelmem nem a csalogány,~
 511  4|           csókjától rózsás föld felett.~Az én szerelmem nem kies liget,~
 512  4|              vízbe néző hold sugárinak.~Az én szerelmem nem nyugalmas
 513  4|       tündérleányt szűl: a szép örömet.~Az én szerelmem rengeteg vadon;~
 514  4|                 orvossága,~Légy most is az, bár utójára:~Feledtesd
 515  4|               süt le a nyári nap sugára~Az ég tetejéről a juhászbojtárra.~
 516  4|                 ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.~„
 517  4|            százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~2~
 518  4|                 tudja csak, hányszor.~2~Az idő aközben haladott sietve,~
 519  4|                 patak habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának
 520  4|            istentelenkedel...~Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen
 521  4|              haragos szemmel fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat
 522  4|              elment vele?~Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás,
 523  4|                a kaput.~Kapu előtt állt az indulatos gazda,~Szokás
 524  4|         keresztül!~Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!~Hogy ássa
 525  4|                 vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús őszi éjszakán?”~„
 526  4|             ugyis megrémített;~Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”~„
 527  4|       megrémített;~Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”~„Utószor
 528  4|                  Most hát, édes rózsám!~Az isten áldjon meg, gondolj
 529  4|              nézte egy szemmel sem, hol az ut?~Neki úgyis mindegy volt,
 530  4|        elméjének sötét gondolkozásával;~Az egész pusztában széjjel
 531  4|                széjjel sütött a nap,~De az ő szivében éjek éje maradt.~
 532  4|               maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~Eszébe jutott,
 533  4|          partjáról nem távozott messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~
 534  4|       visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom őt odavitte, ahonnan
 535  4|        keletkezőben.~Oly hamar támadott az égiháború,~Mily hamar Jancsinak
 536  4|      öltözködött vala,~Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~
 537  4|           Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~Végtére megnyílt
 538  4|               hamar is hagyta el megint az eget.~Megindult a felhő
 539  4|           világát a hold sárga fénye.~6~Az idő járása éjfél lehetett
 540  4|                 a fény~Ablakból világít az erdő legmélyén.~Jancsi e
 541  4|                  a jóistennek!~Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”~
 542  4|               Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem volt
 543  4|     megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén állt
 544  4|              nagy bátran belépe.~„Adjon az úristen szerencsés jó estét!”~
 545  4|                 teszi.~Nekem nem kedves az élet, hát közétek,~Bárkik
 546  4|              azt a bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~
 547  4|           kapitány,~„Lássunk, embereim, az áldomás után;~Papok pincéjéből
 548  4|                lett eltemetése fejökben az észnek;~Maga volt csak Jancsi,
 549  4|              titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi trombitálás!~
 550  4|            elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égő gyertyával a házból
 551  4|              alatt,~A láng piros nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé
 552  4|               termett,~Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~Sokat
 553  4|               leány sem tetszett őneki,~Az igaz, hogy noha sok földet
 554  4|           fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy senki
 555  4|                bántsa a magyar sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi
 556  4|                India határos,~De köztük az út nem nagyon mulatságos.~
 557  4|               akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy itt
 558  4|         dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az istenért? a nap fejök felett~
 559  4|           csillaga;~Nem kínzanád tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám
 560  4|                 Mikor a magyarság beért az országba,~A törökök ott
 561  4|                magunk,~Mert hosszu volt az út, kissé elfáradtunk;~De
 562  4|               volt csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak
 563  4|           elmondott dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett
 564  4|               csatára;~Tudom, meghagyta az idő bátorságod,~De mi haszna?
 565  4|                erőd vele szállott.~Bízd az isten után mireánk ügyedet;~
 566  4|                 sok boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember,
 567  4|             piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~
 568  4|      ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az életet szeretem...~Vedd
 569  4|                  Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbről
 570  4|           magába foglaló.~De piros volt az most, mert a magyar sereg~
 571  4|            mosta meg.~Miután megmosdott az egész legénység,~A francia
 572  4|                kisérték;~A csatamezőtől az nem messzire állt...~Idekisérték
 573  4|        megérkezett.~Olyan volt mellette az ékes királylyány,~Mint felhő
 574  4|               tündöklő szivárvány.~Hogy az öreg király leányát meglátta,~
 575  4|              ami jó, mindent vacsorára,~Az én győzedelmes vitézim számára.”~„
 576  4|             ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy
 577  4|               ínyére.~Hej, amikor engem az otthon meglátott,~Ugyancsak
 578  4|                 nagyon kevés örömekben;~Az egész örömem csak annyiból
 579  4|               vett más feleséget;~Hanem az apja is elhalt nemsokára,~
 580  4|   mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa
 581  4|              leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~
 582  4|              úgy viselte gondom.~Kemény az én szívem, teljes életemben~
 583  4|            zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szőke leány,~
 584  4|            fakadt sírva halmán;~Hogyne? az istenben boldogúlt jó lélek~
 585  4|              Meg is tette volna, hiszem az egy istent,~(Mert szavának
 586  4|           egymást, mint annakelőtte.~De az úristennek más volt akaratja,~
 587  4|                a gazdám.~Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak,~Keserű
 588  4|           végtére.~Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~Hogy ne adja
 589  4|        mulatságos napnak.”~Ugy volt biz az, amint mondotta a király,~
 590  4|            hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~A kormányos
 591  4|               szólt legényeihez:~„Piros az ég alja: aligha szél nem
 592  4|                 sereg gólya;~Őszre járt az idő: ezek a madarak~Bizonyosan
 593  4|             hazájáról.~17~Másnap, amint az ég alja jövendölte,~Csakugyan
 594  4|            elborúl,~Egyszerre megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak,
 595  4|              már messze,~De mentő kezét az ég kiterjesztette,~S csodálatos
 596  4|                  Először is hálát adott az istennek,~Hogy életét ekkép
 597  4|                  Jánosnak valami jutott az eszébe.~Odalopózkodott a
 598  4|          derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten hány országon keresztül;~
 599  4|                Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak
 600  4|                örült ennek János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket
 601  4|                   Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn
 602  4|                 talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány,~Itt
 603  4|             szózata.~18~János reáborúlt az asztal sarkára,~S megeredt
 604  4|        lehellete:~Jancsikám, Jancsikám, az isten áldjon meg,~Másvilágon,
 605  4|                leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetőhelye
 606  4|             helyébe,~Szomorún nézett ki az őszi homályból,~János eltántorgott
 607  4|             tanyára.~Látom, nem te vagy az, ki nekem halált hoz,~Látom,
 608  4|             ismét eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak egy könnycseppet
 609  4|           mondja:~„Nem nekem... van biz az ördögnek jó napja.”~„Be
 610  4|                János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom
 611  4|              mondja meg kend csak,~Ezen az úton itt vajjon hova jutnak?”~
 612  4|            vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdőt jobbra végighasította.~„
 613  4|            jobbra végighasította.~„Ezen az úton itt? dejsz erre ne
 614  4|            szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt,
 615  4|            János vitéz már jól bennjárt az erdőben.~János vitéz ment,
 616  4|                ment, és elért nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~
 617  4|               beillett.~A pataknál állt az óriásföld csősze;~Mikor
 618  4|             várj, majd rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett volna,~
 619  4|                  szaladni is kezdett,~S az óriás felett átmente a vizet.~
 620  4|                 felett átmente a vizet.~Az óriás még föl nem tápászkodhatott,~
 621  4|            csigáját.~Nem kelt föl többé az óriások csősze,~Hogy a rábizott
 622  4|               csak kicsinnyég.~20~János az erdőben mindig beljebb haladt;~
 623  4|        Egyszerre előtte valami sötétül.~Az óriás király nagy fekete
 624  4|                  Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet;~Az óriás
 625  4|              biz az, képzelni is lehet;~Az óriás király kicsit nem
 626  4|                Nem igen kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü
 627  4|           kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü királya~
 628  4|                 óriások jószivü királya~Az ebéddel őt ily szépen megkinálta:~„
 629  4|         morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt nem ugy
 630  4|                homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„
 631  4|                  ráforrt a gégédre!”~És az óriások elszomorodának~Keserves
 632  4|          helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy énnekem.~Kendtektől
 633  4|           mihelyest jobbágyidat hívod.”~Az öreg óriás ezeket mondotta,~
 634  4|              szerencse-kivánások között~Az óriásoktól aztán elköltözött.~
 635  4|            sötétség országa.~Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag;~
 636  4|                  Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok
 637  4|            nyúlt, hogy sípját elővegye,~Az óriásoknak hogy jőjön serege,~
 638  4|                 sípjával füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„
 639  4|                 így nem repülhettek el.~Az óriások sem pihentek azalatt,~
 640  4|              Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor
 641  4|          megholt,~Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~S derült
 642  4|             egészen nap volt a vidéken,~Az utolsó banya volt a soron
 643  4|              hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~Halva,
 644  4|           minden seprőt hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután bucsút
 645  4|               mentek.~22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult
 646  4|            rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé bú, amit akkor érzett.~
 647  4|             lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledőlt,
 648  4|           hantjai a rontó idővel.~Mikor az éjfélnek jött rémes órája,~
 649  4|            Mikor a fényes nap föllépett az égre.~Föllépett aranyos
 650  4|                 járat vetett téged ide?~Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~
 651  4|             hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?” kiáltott fel
 652  4|              velem.”~„Át tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„Meghiszem
 653  4|            amint ezt kimondta.~24~Vitte az óriás János vitézünket;~
 654  4|               szólt megörvendezve.~„Biz az csak egy sziget,” felelt,
 655  4|          kivánom.”~„Elvihetlek,” felelt az óriás neki,~„De ott életedet
 656  4|                   Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább nem is
 657  4|                alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~Kincsleső
 658  4|              először lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.~
 659  4|              országa van a szerelemnek,~Az életen által én egyedül
 660  4|             minden,~Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”~Tündérországnak
 661  4|                 kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~
 662  4|              leányt kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó itten,~
 663  4|                  Iluska porából nőtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból
 664  4|              lesz életem;~Elkergetem... az lesz belőle.”~És úgy tett,
 665  4|               nőtt,~S most elpusztúl... az lesz belőle.”~És úgy lett,
 666  4|             tovább adom,~Tovább adom... az lesz belőle.”~És úgy tett,
 667  4|                 magam?~Fel, felkötöm... az lesz belőle.”~És úgy tett,
 668  4|               esik, esik,~Csókeső esik;~Az én ajakamnak~Nagyon jólesik.~
 669  4|               ajakamnak~Nagyon jólesik.~Az eső, az eső~Villámlással
 670  4|                 Nagyon jólesik.~Az eső, az eső~Villámlással jár;~A
 671  4|                 Szaladok, galambom,~Jön az öreged.~Pest, 1844. december~
 672  4|                takarja...~Megvert engem az uristen haragja;~Avval vert
 673  4|      Kocsmárosra nem kiáltja:~Hej, bort az iccébe!~Még sincs soha pénze.~
 674  4|                                         AZ ÖREGÚR~Az öregúrnak élete~
 675  4|                               AZ ÖREGÚR~Az öregúrnak élete~Szánandó
 676  4|           között~Folyának éjei;~De most az öregúr szemét~Behúnyni sem
 677  4|              Számomra koporsó.~Elmegyek az ácshoz,~Fejfát csináltatok,~
 678  4|                arra mi ok szolgál,~Hogy az égről lefutottál?~„Csak
 679  4|                 égről lefutottál?~„Csak az az ok szolgál arra,~Mert
 680  4|              égről lefutottál?~„Csak az az ok szolgál arra,~Mert ránéztem
 681  4|         egymással;~Csendesség van, csak az ebek csaholnak,~Fenn az
 682  4|                 az ebek csaholnak,~Fenn az égen~Tündérszépen~Ragyog
 683  4|               Tudja isten, nem maradnék az égen,~Nem kellene énnekem
 684  4|           kertében~A nap tikkasztón süt az égen:~Térjünk hüs árnyékú
 685  4|         Korpafőt diszít selyem kalap,~S az okos fő teng daróc alatt.~
 686  4|                könyviből e szót „barát”~Az idők régen kivakarák.~Szikrát
 687  4|             járatlan út,~Rajta már csak az együgyü fut.~Szikrát sem
 688  4|            ifjúságot vittem,~Ott maradt az, haza öregséggel jöttem.~
 689  4|               RÉSZEGSÉG A HAZÁÉRT~Fiuk, az isten áldjon meg,~Én is
 690  4|                     LANT ÉS KARD~Felhős az ég hazámon,~Aligha nem lesz
 691  4|       panaszkodik:~Hiába meddig tartom,~Az ítéletnapig?...~Pest, 1844.
 692  4|            rájok,~S vérökkel fogjuk ezt az égre írni,~Hogy nem gyermek
 693  4|              honfiseb még ott is ég.~De az itélet napja~Eljön talán,~
 694  4|                Gyilkolják egymást, mint az emberek.~Idő, szárnyadnak
 695  5|                hazánk felett!~Látom én: az ő számára~Sző a sors szemfödelet.~
 696  5|                 nép honában~Egy a szív, az akarat,~A közérdek mellett
 697  5|                Ön bálványaért emel -~És az ilyen önző nemzet~Életet
 698  5|                Maga a hon veszte el!~És az ily hálátlan nemzet~Életet
 699  5|             Elfeled vagy szégyenel -~És az ily elkorcsult nemzet~Életet
 700  5|                szorítja fojtó sejtelem:~Az én kedves pajtásom ott terem,~
 701  5|                idővel másformán leszen,~Az ég kegyébe ismét fölveszen,~
 702  5|              lemondás már-már főbe ver,~Az én kedves pajtásom nem hever,~
 703  5|                hagyjam magamat;~Ámbátor az most rám nem is figyel,~
 704  5|                 mondja, hogy még megjön az idő,~Hol fűtetlen szobában
 705  5|           Tábláin a tél dérvirága nő. -~Az én kedves pajtásom így beszél~
 706  5|                       APÁM MESTERSÉGE S AZ ENYÉM~Mindig biztattál,
 707  5|             Galambocskám!~Sárgul a hold az ég alján,~Mind a kettőnk
 708  5|         bemutatni~Megtiltotta végzetem.~Az egész, mit életemben~Érted
 709  5|                 egymást valaha?~Ha majd az éjnek hallgatag felében~
 710  5|           letöröljed lankadt pilláimról~Az érted omló könnyek záporát.~
 711  5|                velem?...~Vagy többé sem az éj, sem a mennyország~Meg
 712  5|          mellett,~Mikéntha láttam volna az~Egészen megnyilt mennyet.~
 713  5|           megnyilt mennyet.~Ha távozám: az ablakból~Tekintettél utánam;~
 714  5|               Csak ezt ne láttam volna!~Az a gödör, mely sírod lett,~
 715  5|                 gödör, mely sírod lett,~Az lett szivemnek pokla.~Egyszerre
 716  5|                mit álmodál~A föld alatt az első éjszaka?~Oh én nagyon
 717  5|                 végre elkezdett rohanni az~Egész rendvesztett, megbomlott
 718  5|                De úgy mégsem fájt, mint az, amit vert~Bennem halálod,
 719  5|               közepette~Olyan tavasziak az idők.~Semmi jég a síma Dunavízen,~
 720  5|                Mért nem hajtod a felhőt az égen?~Mint vadász a sebzett
 721  5|                is,~Hallám, amint a hant~Az ásók éliről~Tompán reád
 722  5|                                      LE AZ ÉGRŐL HULL A CSILLAG...~
 723  5|              ÉGRŐL HULL A CSILLAG...~Le az égről hull a csillag;~Szemeimből
 724  5|              kedves drága kisleány,~Ő s az élet lakták szívemet;~Mint
 725  5|              elzárt ajtaja~Meg nem nyíl az ítéletnapig.~S a leánnyal
 726  5|                ház, bús, laktalan;~Rajt az árva repkény, a remény,~
 727  5|                nincs,~Feltörekszik, fel az ég felé...~Oh, csak a rontó
 728  5|              fejsze, melynek~Csapásától az élet fája dől...~A fájdalom
 729  5|                tavasz, jőj!” - gondolám az ősszel, -~„Várlak, mert
 730  5|                              BE SZOMORÚ AZ ÉLET ÉNNEKEM..~Be szomorú
 731  5|               ÉLET ÉNNEKEM..~Be szomorú az élet énnekem,~Mióta eltemették
 732  5|                 Csak úgy lézengek, mint az ősz virága,~Mely minden
 733  5|               sors ellen átkokat,~Amely az embernek mennyet mutat,~
 734  5|        elpanaszolám~Szivem baját, búját az embereknek?~Miként, ha ujját
 735  5|               sorsomat?~Elmondhatám? mi az: midőn a lélek,~Sírhalma
 736  5|          panaszkodám~Kislelküen, gyáván az embereknek,~Miként, ha ujját
 737  5|                          HATALMAS ORVOS AZ IDŐ...~Hatalmas orvos az
 738  5|                AZ IDŐ...~Hatalmas orvos az idő; előbb-utóbb~Minden
 739  5|            kötelet,~Mely összefűzi majd az életvágyat és~Fölépült szívemet.~
 740  5|    harmatkönyűket sír még a bús özvegy,~Az éj? midőn a csillagokhoz
 741  5|              most már nem látom ezeket:~Az a kis domb, mely kedvesem
 742  5|                   E szobában küszködött az~Élet és halál fölötte,~Míg
 743  5|              Élet és halál fölötte,~Míg az élet~Őt a szépet,~Őt a kedvest,
 744  5|                 szobából el kell menni;~Az, hogy engem~Akkor innen~
 745  5|              holt föld téli szemfedője,~Az éjen át~A temetőre~Leszállt.~
 746  5|          elhagyom,~S oda megyek ki, hol az emberek~Napestig mélyen
 747  5|            mélyen alva fekszenek,~De ha az óra éj felére jár,~S felhők
 748  5|                       TIZENKETTŐT ÜTÖTT AZ ÓRA...~Tizenkettőt ütött
 749  5|                ÓRA...~Tizenkettőt ütött az óra,~Fölébredék a harangszóra,~
 750  5|                megtaláltad.” -~Oh nincs az nálam,~Meg nem találtam,~
 751  5|                 drága életed!~De hogyha az enyém kell: íme vedd!...~
 752  5|                De már a látomány~Eltűnt az éjben.~Pest, 1845. január-február~
 753  5|          Szobámban csöndes éjeken.~Eljő az éj, eljő az éjfél;~Mi haszna
 754  5|                éjeken.~Eljő az éj, eljő az éjfél;~Mi haszna jő? nem
 755  5|           megpendűl a méla nyúgalomban:~Az nem az összes hangszernek
 756  5|                méla nyúgalomban:~Az nem az összes hangszernek zenéje,~
 757  5|                legutósó napján~Alkotott az isten tégedet,~Elfáradt
 758  5|           fényét elvakító semmi;~És még az is nagy kérdés:~E semmi
 759  5|                              HÍR~Mi hát az a hír, a költőnek híre?~
 760  5|              utána?~Van-e, van-e, kinek az nem bálványa?~S méltán!
 761  5|             VILÁG~Megölte valaki magát,~Az hozta ezt a rút időt.~Fuj
 762  5|            léptekkel föl s alá~A katona az őrhelyen,~És számlálgatja
 763  5|        drótostót~Kopott gubáját cepeli;~Az orra érett paprika,~S hidegtől
 764  5|         szobában.~Megölte valaki magát,~Az hozta ezt a rút időt.~Fuj
 765  5|               sírom,~Mint amilyen rövid az árnyékom.~Kihozta az ebédet
 766  5|              rövid az árnyékom.~Kihozta az ebédet a gyerek;~Amint látom,
 767  5|          kiürítem;~hiszen még savanyúbb az életem.~Élet, élet, áldástalan
 768  5|         szélvész,~Gyors a villám;~Hanem az alföldi betyár~Még gyorsabb
 769  5|          kecskerágó~Szőlő árka mellett.~Az árokban tehéncsordás~Kutyája
 770  5|                rózsám, ne várj.~Elvitte az árvíz~A töltést, a hidat;~
 771  5|              hidat;~Amott megy a hidból~Az utósó darab.~Magam egy halomról~
 772  5|           igazán,~Ami ott száll... vagy az~Én sohajtásom tán?~Pest,
 773  5|               kellemes napom.~Kivált h’ az utcán kóborolhatok:~Az angyaloknál
 774  5|                  az utcán kóborolhatok:~Az angyaloknál boldogabb vagyok.~
 775  5|             zsebmetszők, a pörölő kofák~Az embert mind igen mulattatják.~
 776  5|                 oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~De hisz mogorva ép
 777  5|                 oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~Oka egyébiránt maga~
 778  5|                 oly vidám hajnal pirult~Az orrán.~Temérdek borfélét
 779  5|               Vidám hajnal azért pirult~Az orrán.~Pest, 1845. február-március~
 780  5|                                A NAP~Mi az a nap? mi az a nap?~Nem
 781  5|                   A NAP~Mi az a nap? mi az a nap?~Nem is nap az tulajdonkép.~
 782  5|                 mi az a nap?~Nem is nap az tulajdonkép.~Ugyan mi hát?...
 783  5|             mulassatok, kedves barátim.~Az én mulatságomnak vége van;~
 784  5|                 vége van;~A tréfaságok, az elmés beszédek,~Az ének,
 785  5|          tréfaságok, az elmés beszédek,~Az ének, a bor, mind haszontalan.~
 786  5|                a bor, mind haszontalan.~Az embernek mért is van gondolatja?~
 787  5|           Ragadnak rögtön a gondolatok.~Az a jövő! az a kegyetlen szélvész,~
 788  5|                a gondolatok.~Az a jövő! az a kegyetlen szélvész,~Mely
 789  5|                    Haszontalan história az élet!~Miért is van, vagy
 790  5|            verseket?~De szívem főerénye~Az emberszeretet.~Valóban!...
 791  5|                                 AZOKHOZ AZ ÉN JÓ PESTI PAJTÁSAIMHOZ~
 792  5|           röpülsz már,~Végetlen előtted az ut;~Hiába suhanna utánad~
 793  5|                Volt itt szeretőm, hanem az már~A sírhalom éjibe tért.~
 794  5|                                  MI KÉK AZ ÉG!~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~
 795  5|                    MI KÉK AZ ÉG!~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~A föld!~Zöld
 796  5|                gyönyörködve néz.~Mi kék~Az ég!~Mi zöld~A föld!~Zöld
 797  5|                A föld!~Zöld a föld, kék az ég, tavasz van...~És én
 798  5|         Meglátni a természet szinpadát!~Az operákban ki gyönyörködik?~
 799  5|            meghivást nagy szívesen,~Nem az ebédre nézve,~Hanem mert
 800  5|              Megerősíté szívemet,~Hogy, az erőből aztán~Lábamban nem
 801  5|                                         AZ ERDEI LAK~Költői verseny
 802  5|                 és Tompával~Mint a szív az első szerelemnek titkát,~
 803  5|                a viráglyánykákhoz jőnek az imádók,~Égő szenvedéllyel
 804  5|             tetőin duzzadó emlőkkel~Jár az anyakecske gödölyéi mellett.~
 805  5|                 mennydörögve adja;~Csak az égiháborúnak zeng koronként~
 806  5|   Istentiszteletre buzdító szózatja.~És az isten jó, ő nem soká haragszik:~
 807  5|                              PARIPÁMNAK AZ Ő SZÍNE FAKÓ...~Paripámnak
 808  5|                SZÍNE FAKÓ...~Paripámnak az ő színe fakó,~Szőre, mint
 809  5|              arany, ragyogó;~Paripámnak az ő neve Csillag,~Gyors a
 810  5|                 hej jó lovam, fakó!~Hol az egyik lábadról a patkó?~
 811  5|  meggyujthatatlan!~Kebled fehérlő, mint az alabastrom,~De búm sötét,
 812  5|               egy este boldogsága ránk.~Az este eljött. Épen bál vala,~
 813  5|                 rózsabokrot ráz a szél?~Az égő szív, ez a rózsának
 814  5|               érzeményitül:~Derűl kissé az én sötét világom,~Mit szerelemnek
 815  5|             Szép vagy, de szép orcáidat~Az ember addig nézi csak,~Amíg
 816  5|             hány;~Nem ismerem még párod~Az elmésségben, szép varróleány!~
 817  5|               azonkivűl hogy tündökölsz~Az elmésség sugáriban:~Ki oly
 818  5|           közhíre van.~Elmés vagy, mint az ördög,~S jó, mint az angyal...
 819  5|               mint az ördög,~S jó, mint az angyal... hogyne hajtanám~
 820  5|             messzeségben;~És állani fog az szemem előtt váltig.~Szívemen
 821  5|                 nem diszeskedik,~Mit ér az élet, ifjuság nekem?~Szerettem
 822  5|         gondoltam én.~S ebédre mentünk. Az ebédnél a~Szép hölgy bevágott
 823  5|             határán?~Leányt ide, leányt az én ölembe!~Hadd szorítsam
 824  5|                sok keserű bajommal.~Hát az a bor? hej, a borral ide
 825  5|                   HOLDVILÁGOS ÉJ~A hold az égen egy ezüst lant,~Megannyi
 826  5|               Szép hajadon leány zokog;~Az este hűs... ő pongyolában...~
 827  5|             kenyérrel él fiad.~De semmi az! csak add elém, anyám,~Bármilyen
 828  5|               anyám,~Bármilyen barna is az a kenyér.~Itthon sokkal
 829  5|                 ennek a mai napnak~Nagy az ára...~T’om: sokáig fáj
 830  5|                 belé a kezem szára.~Fáj az én jobbkezem szára~Véghetetlen,~
 831  5|              veled, bor, ki veled, bor,~Az üvegből!~Telesírom könnyeimmel~
 832  5|                 sem tudom én, hogy~Majd az benne~Fájdalomnak vagy örömnek -~
 833  5|       Fájdalomnak és örömnek~Vegyülése.~Az örömem onnan ered,~Mert
 834  5|                 adtam~Egyszer itt benn,~Az ugyan ki soha többé~Nem
 835  5|         Egyébiránt alávalóbb a légynél:~Az még röpül, te csuszva, mászva
 836  5|              olyan a világ, mint régen:~Az érdem becsüléséhez nem ért.~
 837  5|              Még mit nem mondanak!~Hogy az én képzetem~Alant jár, magasra~
 838  5|            sokáig,~Egyenest fölfelé~Tör az ég boltjáig,~És ha ekkor
 839  5|                épen~Napfogyatkozás van:~Az elsötétedett~Nap mellett
 840  5|            napnak~Elveszett pompája.~És az én képzetem~Még ekkor sem
 841  5|                S ott, hol már megszűnik~Az isten világa,~Uj világot
 842  5|               mind, mind várhattam ezt.~Az én pályám nem mindennapi
 843  5|           kigyók mérges fulánkja bánt.~(Az én utamban sok a kígyófészek~
 844  5|                lépek!)~Jó, hogy sebemre az ég orvosságot ad.~Keblem
 845  5|      eltiporhatok,~S akit nem: azt majd az idő gyilkolja meg;~Mert
 846  5|                 idő gyilkolja meg;~Mert az idő a jobb lelkek segéde,~
 847  5|           Gyönyörű? nem! csak azért sem az, mert~Hazugságban hagytál
 848  5|                  Mert szegénynek alkotá az isten~A költőt, s tán rendén
 849  5|                csillagjai.~Te, leányka, az én csillagom vagy,~S tőlem
 850  5|              képed marad.~Képed a fény, az egyetlenegy fény,~Mely keblemnek
 851  5|        Türelemmel hordom terhedet,~Mint az istenember a keresztfát,~
 852  5|               rút lelki folt!~Meglopnám az álmak kincstárát, hogy~Gazdagítsam
 853  5|                  Kereng velem a föld és az ég.~Oh, mi szép, mi jó vagy
 854  5|               bokrétát,~Most is itt van az szivem felett;~S ha fölhajtod
 855  5|          merészen állok ki, ha mindjárt~Az egész föld ostromolna is.~
 856  5|              talán elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a jó háziorvos,~
 857  5|         Fiatalember,~Mit cselekszik ön, az istenért?~Sebe mélyebb s
 858  5|             nagy élőfa, mint ez?~Árnyat az egész világra vet!~Tudjátok:
 859  5|                 szélvész vágtatott:~Föl az égre csap szilaj hulláma,~
 860  5|                És mi kelti e vihart?... az eszme:~Ha te, lyányka, nem
 861  5|                 benne égő agyvelőm.~Oh, az ily perc helyett egy öröklét~
 862  5|                tenger csendesül, ha~Ezt az eszmét elzavarhatám.~Csendesűl
 863  5|            magát ekkor viselte nyelvem:~Az nem mindig olyan néma, holt.~
 864  5|           Fergetegre készült kebelem,~S az kitört már... ontja villámlását,~
 865  5|              elfáradt vándor;~Éj van és az útat nem tudom.~Egy kicsiny
 866  5|               gyér nyilásin át;~Te vagy az, te szeretett leányka,~Követem
 867  5|           meggyulad...~Végitélet van... az alkotó az~Angyalokkal trombitát
 868  5|              Végitélet van... az alkotó az~Angyalokkal trombitát fuvat.~
 869  5|                 trombitát fuvat.~Harsog az arkangyal trombitája...~
 870  5|                   Mert reám igy dörg le az itélet:~A te sorsod örök
 871  5|              útas vagy s szerelmem~Mint az útonálló megrohan,~Néha
 872  5|              HOGY...~Megvallom, hogy én az iskolában~Rest tanúló voltam,
 873  5|                akarok,~Nem tanulják azt az iskolában,~Nem tudják azt
 874  5|               csak megtanulni:~Mit tesz az a szó, hogy „boldogság”?~
 875  5|          Mielőtt bezárkozik szemem,~Igy az égen, mielőtt az éj jön,~
 876  5|            szemem,~Igy az égen, mielőtt az éj jön,~A szép alkony mindig
 877  5|          Álmaimnak foglalatja mi?~Rövid az, de oly szép!... látlak
 878  5|           istent, hogy ne ébresszen föl~Az ítéletkor se engemet;~Jobb
 879  5|                 HÁZ...~Alacsony kis ház az én lakásom;~A tiéd magas,
 880  5|           völgybe tér a hegy patakja,~S az égről a nap a földre száll.~
 881  5|                 mint a nap földre száll az égről,~És a völgybe hegyről
 882  5|          mulandó e tavasz viránya,~Mint az, melyet a május hoza.~A
 883  5|                május hoza.~A mezőkre jő az ősz és hervaszt,~Ahol látja
 884  5|                 Most örűlök rajta, hogy az voltam,~Mert a száraz fa
 885  5|                            SOHASEM VOLT AZ SZERELMES...~Sohasem volt
 886  5|               SZERELMES...~Sohasem volt az szerelmes, aki~Mondja, hogy
 887  5|              átröpüljem ezt.~Szállok én az angyalok kertébe,~Föl az
 888  5|                az angyalok kertébe,~Föl az égre, pillantás alatt,~S
 889  5|                 égi fény borít el, majd az~Alvilágnak éjszakája föd...~
 890  5|      szentegyháza~Fölzajlik még egyszer az idén~- A tavasznak mintegy
 891  5|            ÁLMODÁM...~Háborúval álmodám az éjjel,~Háborúba hítták a
 892  5|              nap volt menyegzőnk napja,~Az enyém, leányka, s a tiéd;~
 893  5|             Összekötni vétek volna tán;~Az enyém oly boldogtalan, oly
 894  5|         megsárgult vidéken~Szomorúan űl az őszi köd...~Mult időmnek
 895  5|                                      HA AZ ISTEN...~Ha az isten ekkép
 896  5|                       HA AZ ISTEN...~Ha az isten ekkép szólna hozzám:~„
 897  5|              elmaradt madár.~S valamint az őszi természetre~A halál
 898  5|                sziveknek~Fenekére s föl az égbe hat.~És ha vége a varázséneknek:~
 899  5|                   De ha ezt nem engedné az isten,~Kérném akkor, hogy
 900  5|                trombiták,~Ott legyek, s az én szivemből szinte~Nőjön
 901  5|              éneke.~Nyúgodt a táj, mint az arc, mely küzdött~A halállal
 902  5|                meg ez, mint~Bús időkből az emlékezet.~A faluknak bádogtornyait
 903  5|                forgatásban~Össze is van az szaggatva már.~Lelkem gyűrü,
 904  5|                 bántottalak;~Vagy talán az megbántás előtted,~Hogy
 905  5|             Gyötörtettem is a kínpadon:~Az enyém volt a pihentető éj;~
 906  5|              Mint galamb száll én felém az álom,~De reám nem édesgethetem:~
 907  5|                    Azt hivém, hogy csak az emberek közt~Van irigység
 908  5|                amilyen a föld,~Ott fenn az ég egy cseppel se’ más.~
 909  5|                  Mint a földön, épenúgy az égen~Minden csak uralkodni
 910  5|                éj háborút viselnek,~Hol az egyik, hol a másik nyér.~
 911  5|              másik nyér.~Mi a hajnal és az alkony?... a nap~S éj közötti
 912  5|                 Tán te is így fényedért az égből~Száműzött csillag
 913  5|                Milyen furcsa álmam volt az éjjel!~Lyányka, te megszúrtad
 914  5|            rózsa lett.~Mit jelenthet ez az álom?... semmit,~Csak azt,
 915  5|                hogy eddig én reszkettem~Az időtől, mely most jőni fog,~
 916  5|                 szép a vándorélet... oh az~Irigylendő vándormadarak!~
 917  5|               mi szép a házi élet... oh az~Irigylendő házi madarak!~
 918  5|            énnekem, teremtőm!~Mostan ez az én kivánatom!~Szalkszentmárton,
 919  5|                 messze kell utazni, míg az~Ember hegyet láthat, itt
 920  5|            töltöm.~Falu kocsmájában van az én lakásom;~Csendes kocsma
 921  5|                a kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
 922  5|               ennél jobb gondviselésem.~Az ebédre nem kell senkit is
 923  5|             késem.~Csak egyet sajnálok: az öreg kocsmáros~Összekoccan
 924  5|               meg is békül...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
 925  5|             öreg kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
 926  5|              már élte napja,~S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt,~
 927  5|                 kocsmárost...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
 928  5|                 szemeim könnyével,~Mert az én atyám e jó öreg kocsmáros...~
 929  5|             öreg kocsmáros...~Áldja meg az isten mind a két kezével!~
 930  5|            levél,~Süvölt köztök, süvölt az őszi szél,~Homályos a nap,
 931  5|               azt a rosz szokásom,~Hogy az igazságot isten-~S embernek
 932  5|               nem isten,~Csak ember, de az sem nagy ám!~S így az igazságot
 933  5|                de az sem nagy ám!~S így az igazságot önre~Ugyan mért
 934  5|                kritizál,~A világért sem az!... hanem~Az, hogy ön verseket
 935  5|               világért sem az!... hanem~Az, hogy ön verseket csinál.~
 936  5|          verseket csinál.~Nagyságos úr! az isten szent~Szerelmére,
 937  5|              Nagyságos úr! valahányszor~Az ön verseit olvasám,~Tudja:
 938  5|               Tudja: mi jutott eszembe?~Az, hogy: asinus ad lyram.~
 939  5|                  tisztelt nagyságos úr!~Az ön atyja csizmadia;~Önnek
 940  5|                                         AZ UTÓSÓ EMBER~Mi az fölöttem?
 941  5|                       AZ UTÓSÓ EMBER~Mi az fölöttem? ég vagy sírbolt?~
 942  5|            fekszik.~És ott fejem fölött az a fény~A nap? vagy a sírbolti
 943  5|              nagyon régen halt már meg,~Az újabb kornak nemzedéke~Ismerte
 944  5|                 legyőzlek?~Ne félj, nem az vagyok, ki voltam,~Ki egykor
 945  5|              kény mennykövit nem szórja~Az ártatlanság népének fölötte.~
 946  5|            népének fölötte.~Letették őt az anyaföld ölébe;~Követ nem
 947  5|                fölébe,~Mely pajzsa lett az élet búja ellen...~Miért
 948  5|                érzés a szív birtokában,~Az ember mit keressen a világban?~
 949  5|                nem költi.~És a szegény, az árva, árva szolga,~Tüntén
 950  5|               egyetlen gyönyörűségének,~Az élet terhét hogy viselte
 951  5|              vetette terhes életének.~3~Az éjszakának sírnyitó felében~
 952  5|               szívet, melyen függtetek.~Az őszi szél, mely titeket
 953  5|            tudjátok: többé ki nem virul~Az a levél, mely fájáról lehull.~
 954  5|                Mondják hidegnyugalmasan~Az öregek:~Szilaj, bolond fiú
 955  5|                 Csendesb legyek.~Vénség az életnek viszhangja csak,~
 956  5|                 vagyok, igaz; s bolond?~Az is lehet.~Az észt tanácsra
 957  5|                  s bolond?~Az is lehet.~Az észt tanácsra nem hivom,~
 958  5|                 tanácsadó,~Higyétek el.~Az észnél gyakran messzebb
 959  5|               messzebb lát~Sejtelmivel.~Az ifju szíve lánglobogva ég;~
 960  5|                 Világít ez, midőn sötét az ég.~S szolgál a szív nemcsak
 961  5|                 életünk~Gyakorta hűl,~S az ész miatt akár megfagyhatnánk,~
 962  5|             ÖRÖMEM~Nincsen oly bú,~Mint az én búm.~Oh ha én busúlok!~
 963  5|                benne bárány;~Szaggatják az éhes oroszlánok~Fogaikkal,
 964  5|              szíják~E szegény báránynak az~Éhes oroszlánok. - -~Olyan
 965  5|                Olyan öröm sincs,~Milyen az én örömem.~Oh, mikor én
 966  5|                  S keblire tűzi,~S véle az égbe röpűl!~Pest, 1845.
 967  5|                 nem!~Meg nem penészedik az én~Ládámban, hiszem istenem.~
 968  5|            Legboldogabb perc életünkben az,~(Még nem próbáltam, ámde
 969  5|                 lehess,~Minő ekkor lész az oltár előtt.~Pest, 1845.
 970  5|             leűzni fog a sors,~Csak azt az egyet fájlalom,~Hogy majd
 971  5|                 koporsóm,~S nyíljon meg az délben nekem!~Pest, 1845.
 972  5|                 sátán házának~Lelkeddel az ördögök labdáznak.~Pest,
 973  5|             zudúló hangok;~Mert ha nagy az égiháború,~Félre szokták
 974  5|              ver a szived,~Mert itt van az enyim mellett.~Szived az
 975  5|                az enyim mellett.~Szived az én kincsesládám,~Három faluért
 976  5|        kantároztad.~Még egy csókot, itt az orcám,~Isten hozzád, kedves
 977  5|                pár ökör tevé a fogatot.~Az országúton végig a szekérrel~
 978  5|                a füvektől édes illatot.~Az országúton végig a szekérrel~
 979  5|        válasszunk magunknak csillagot?”~Az országúton végig a szekérrel~
 980  5|      választottunk magunknak csillagot.~Az országúton végig a szekérrel~
 981  5|               Ildikónak arca szép, mint az ég boltja;~Szeme, mint a
 982  5|             három kivánatom.~Hozz nekem az égből szivárványdarabot,~
 983  5|           nekirohantanak~Dühös méreggel az őrző fenevadak.~Esztendeig
 984  5|            Barangó nem is tett egyebet,~Az istálóból négy tátost kivezetett.~
 985  5|            kinokban.~Éljetek, mig eljön az üstököscsillag,~Melytől
 986  5|         patakjába fuladjon gyermeked.~S az én életem is legyen halhatatlan,~
 987  5|             kacaghassam!”~Barangó vitéz az átkot így végezte,~Meghallgatta
 988  5|               vagyok!~Munkátlanság csak az élet.~Van életem, mert henyélek.~
 989  5|                  Jól készítsd, paraszt, az útat,~Mert hisz a te lovad
 990  5|                Te vagy? valóban te vagy az?~Vagy e látmány csak képzelet?~
 991  5|               kisfiúból ifju lett;~Jött az idő, mely soha meg nem állott,~
 992  5|                 gyakran elsötétedett,~S az éjszakában, mely sírként
 993  5|             legkedvesebb mulatótanyája.~Az a görbe felföld hegy- és
 994  5|                romjai.~Hanem hiszen azt az idő nem keresi:~Mely’k milyen
 995  5|                is reálép falára;~S hova az idő lép, omlik, ha kő, ha
 996  5|                 hajdani várost földúlta az ozmán,~Kő kövön nem maradt,
 997  5|               Kő kövön nem maradt, csak az isten házán.~A templom maradt
 998  5|                helyen csárdát épitének.~Az isten házából csárda!...
 999  5|        kedveznünk kell mind a kettőnek.~Az isten házából csárda!...
1000  5|                 ne?~Itt és ott élhetünk az isten kedvére;~S láttam