Rész

1001  5|              kit naponként lát térdelni az oltár. -~Csárda, eldőlt
1002  5|                 Mintha urával beszélne, az idővel,~S kérné alázattal,
1003  5|               ismerni csak:~Melyik volt az ajtó, melyik volt az ablak.~
1004  5|               volt az ajtó, melyik volt az ablak.~Még áll s emelkedik
1005  5|              ablak.~Még áll s emelkedik az éghez kéménye,~Mint a haldoklónak
1006  5|                 kút is mellette,~Honnan az ostorfát valaki elvitte;~
1007  5|           ostorfát valaki elvitte;~Csak az ágas és a gém van meg épségben,~
1008  5|    mulandóságrul.~Fölötte lángol a nap, az égnek ifja,~Lángol, mert
1009  5|           völgyben lassu patak tévedez,~Az én fáradt életemnek képe
1010  5|           völgyben zúg a szél,~Közelget az időjárás ősz felé;~Ősszel
1011  5|               Tarka madár nem fütyörész az ágon,~Sárgapiros levél csörög
1012  5|          belőlem?~Vadfa lenni szeretnék az erdőben;~Ott lenne az én
1013  5|         szeretnék az erdőben;~Ott lenne az én számomra jó tanya,~Egész
1014  5|            lenne belőlem;~Elégetném ezt az egész világot,~Mely engemet
1015  5|        éreztesse majd velem,~Hogy áldás az átkos élet, melyben~Van
1016  5|               ugysem láthatod meg,~Mert az csatáitól a fergetegnek~
1017  5|             kinek~Számára készíttetted.~Az szép leányka volt,~És aztán
1018  5|                 a csillag,~Minél sötétb az éjszaka.~Tudom, mert a szív
1019  5|              fölgyujtották,~Ledöntötték az emberek;~Romjai között egy
1020  5|              csak áldás lebben el...~Ha az egész világ egy kéz lesz,~
1021  5|          rápazarlod legszebb kincsedet,~Az ifjuságot: akkor elhagy,
1022  5|           csillagok~Nem jöttenek. Sötét az ég.~Közel s távolban semmi
1023  5|              őseim.~Anyám - közel hozzá az égi bolt -~A vadonerdő legszebb
1024  5|          szánalomból~Villámot vett elé,~Az árva tölgyre sujtá~S azt
1025  5|                   Szégen, gyalázat! hát az oroszlán~Rókák fészkébe
1026  5|            Higyétek el, hogy rókafészek az,~Hová beléptetek,~Ha rá
1027  5|            bizonyság nem volna is,~Elég az, hogy papok tanyáznak köztetek.~
1028  5|                 mint a kutya, ugat.~Hát az mi ott? torony vagy óriás?~
1029  5|              sirgödröt ás?~Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever~
1030  5|            Irtóztatók koronként álmaim.~Az éjjel is szörnyűket álmodám.~
1031  5|           arcokat,~Sárgák valának, mint az éji hold,~Igen bizony, mert
1032  5|                 bizony, mert minden arc az éhség~Éjének egy-egy holdvilága
1033  5|                a férfiú,~Eljöttek éjjel az atyafiak,~Feltörték sírja
1034  5|                éj közelge... már pirult az alkony~Hóhérok honfivéres
1035  5|               beléje fogva négy paripa.~Az út olyan, mint a pallós
1036  5|                mély kátyúba vágott?~Sem az egyik, sem a másik biz a!~
1037  5|                  nézzen a szemembe!”~És az asszony félénk bátorsággal~
1038  5|                Előttem még olyan hosszú az út,~S a boldogságról már
1039  5|          előttem e taps kedvesebb,~Mint az volt, mellyel pályám kezdetén~
1040  5|      összetépett lelkem rongyai.~Közelg az éjfél. Fennvirasztva várom.~
1041  5|         Megszűnt a vész, a hold is fönn az égen.~Már béke és fény lebeg
1042  6|                észre csak, hogy ezalatt~Az oroszlánok itt termettenek;~
1043  6|          haldokoltunk, vérünk ott szivá~Az óriási nadály, a mogol,~
1044  6|                                         AZ ŐRÜLT~- - - - Mit háborgattok?~
1045  6|           jajgattam.~Hahaha!~Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.~
1046  6|                 temettek el? Afrikában.~Az volt szerencsém,~Mert egy
1047  6|                hiéna kiása siromból.~Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.~
1048  6|                Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?~Mondják: virágnak
1049  6|            virúl.~De ez nem igaz.~Virág az ember, melynek gyökere~Ott
1050  6|                hogy oly gonosz a világ.~Az isten is felhőszemével~Gyakran
1051  6|               megalkotá.~De mit használ az ég könyűje is?~A földre
1052  6|               hull, a ronda földre,~Hol az emberek lábbal tiporják,~
1053  6|             tiporják,~S mi lesz belőle,~Az ég könnyéből?... sár.~Hahaha!~
1054  6|           Hahaha!~S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,~Midőn a
1055  6|                azt mondja: pitypalatty?~Az azt teszi, hogy kerüld az
1056  6|               Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!~Az asszony vonzza
1057  6|                hogy kerüld az asszonyt!~Az asszony vonzza magához a
1058  6|                 elnyelhesse.~Szép állat az asszonyi állat,~Szép és
1059  6|              kereng,~Harangok zugnak és~Az erdők rengenek -~El, el!~
1060  6|          szállani~Most csónakunk után?”~Az ifju szólt.~A lány felelt: „
1061  6|                lobog;~Némán villámlanak~Az elsűlt fegyverek;~Elnyelte
1062  6|                 béfogad révébe;... vagy az örvény?~Mely nyúgodalmat
1063  6|                 száll fölöttem magasan,~Az zengi ezt az édes éneket -~
1064  6|          fölöttem magasan,~Az zengi ezt az édes éneket -~Oh lassan
1065  6|                s nem valék~Még ifju. Ez az élet legszebb éve,~Mint
1066  6|               perc, midőn a hajnalégről~Az éj kárpitja félig van levéve.~
1067  6|                 amerre szálltam, minden az enyém volt!~A dúsgazdagság
1068  6|                Oly fénytelen, mint lesz az ég idővel,~Ha elkopik majd
1069  6|             mint kit rémek serge üldöz,~Az életzajtól messzi-messzire.~
1070  6|              mentem,~Onnan tekinték föl az ég felé.~Átlátszó kék volt
1071  6|    Ábránd-alakjaim legszebbike~Ott volt az égben. Ajka mozgott; szinte~
1072  6|            eszméltem: a dicső alak,~Kit az egekben láttam az imént,~
1073  6|             alak,~Kit az egekben láttam az imént,~Ott állt mellettem...
1074  6|              Ilyen közel van hát a föld az éghez?”~Zavart elmémmel
1075  6|       csillagába.~Sötétkék csillag volt az ő szeme,~És szemöldöke fekete
1076  6|             úsztak barna fürtei,~Miként az éj egy rózsatenger árján.~
1077  6|                 vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S te itt a mélybe estél
1078  6|         válaszoltam,~„Földön vagy égen, az mindegy nekem,~Csak oldaladnál,
1079  6|                  Hisz ahol te vagy, ott az én egem.~De űlj le mellém,
1080  6|                  tulajdonom,~Mert téged az én képzetem teremtett.”~
1081  6|                ez édesb volt a méznél~S az anyatejnél. Csak ezóta élek;~
1082  6|                föld egészen más.~Kékebb az ég, sugárosabb a nap,~S
1083  6|                e fák alatt itt hűvösebb az árnyék,~S pirosb a rózsa,
1084  6|         szomorúan, oh nem, oly vidáman!~Az éjt úgy néztük, mint a haldokló~
1085  6|                hiven,~S így éltük által az egész tavaszt,~Ajk ajakon,
1086  6|               sziven.~S így éltük által az egész nyarat.~Minden napunk
1087  6|        bokrétából, melytül illatot nyer~Az istenek olympi asztala.~
1088  6|          hattyúm, bús emlékezet!~Eljött az ősz, ez a vad zsarnoka~A
1089  6|              többé.~Komoly borongó volt az őszi este;~A ködön át a
1090  6|                 Melyet magából kilökött az ég. - -~Azóta arcom és kezem
1091  6|        szivemből is ki vannak irtva már~Az elválástól támadott sebek;~
1092  6|              fáj nekem most,~Jobban fáj az, hogy már-már feledem~Ábrándjaidnak
1093  6|             mert megérdemel~Egy könnyet az, ki annyit szárított föl~
1094  6|                benne dalnokot sirattok:~Az én könyűim hadd omoljanak~
1095  6|           dalnokát a hon...~Legkeserűbb az én könyűm, ki benned~A függetlenség
1096  6|        Elvándorol a madár,~Ha őszre jár~Az idő.~(Tavasszal azonban
1097  6|                 tova még sebesebben?... az élet!~De, mint a madár,
1098  6|              fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!~Szalkszentmárton,
1099  6|                           ANNYIT SEM ÉR AZ ÉLET...~Annyit sem ér az
1100  6|                AZ ÉLET...~Annyit sem ér az élet,~Mint egy eltört fazék,
1101  6|                a jövő szép zöld vetése;~Az mindig messze, és mégsem
1102  6|           mindig közel.~Ekkép vándorlok az országuton,~Mely puszta,
1103  6|                  Vándorlok csüggedetten~Az örökkétartó jelenben.~Szalkszentmárton,
1104  6|                már~Sok esztendő lejárt.~Az elválás keserüségét~Többé
1105  6|            bolond világ bölcsnek nevez.~Az én jelszóm nem ez;~Én örömimet
1106  6|            fűveket,~Miket~Árjára sodort az ősz szele.~Szalkszentmárton,
1107  6|              álmodja, hogy ifját öleli,~Az ifjút, akivel ébren nem
1108  6|                 tartanám,~Leányka, hogy az ne szakadjon rám,~Ugy reszketek,~
1109  6|               fergeteg,~Mely meghasítná az eget,~És e hasitékon át~
1110  6|               szamáron útazott. -~Azóta az idő megváltozott,~Nagyon
1111  6|                bánat? egy nagy oceán.~S az öröm?~Az oceán kis gyöngye.
1112  6|              egy nagy oceán.~S az öröm?~Az oceán kis gyöngye. Talán,~
1113  6|       mindenikünk bir egy csillaggal,~S az, akié lehull az égrül, meghal.~
1114  6|           csillaggal,~S az, akié lehull az égrül, meghal.~És így fogy
1115  6|              égrül, meghal.~És így fogy az ember, így fogy a csillag;~
1116  6|          Mindegyre omolnak...~A csillag az égrül a földre,~Az ember
1117  6|              csillag az égrül a földre,~Az ember a földrül a sírgödörbe.~
1118  6|                 lemégyen,~S a földön és az égen~Csak egy ember s egy
1119  6|                                         AZ EMBER UGYAN HOVA LESZ?...~
1120  6|               EMBER UGYAN HOVA LESZ?...~Az ember ugyan hova lesz?...~
1121  6|                 fölbomlana,~S mint most az eső és hó esik,~Esnének
1122  6|            Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,~Mert mélyei, mint ez,
1123  6|                Amelybe sugáraikat veték~Az égi csillagok...~Ki ott
1124  6|            hangja elenyész?~S hová lesz az ész,~Midőn már nem gondolkodik?~
1125  6|             Aztán beboronálja.~Képünket az idő felszántja,~De be nem
1126  6|             alig~Hogy fölkapaszkodhatik~Az égre, oly erőtelen;~Mogorván
1127  6|                    Futó folyam hullámai~Az ember miljom vágya;~Perc
1128  6|              mikorra egy kegyét leejti,~Az ember már régen mást esdekel,~
1129  6|                          HÁNY CSEPP VAN AZ ÓCEÁNBAN...~Hány csepp van
1130  6|              ÓCEÁNBAN...~Hány csepp van az óceánban?~Hány csillag az
1131  6|               az óceánban?~Hány csillag az égen?~Az emberiség fejin
1132  6|         óceánban?~Hány csillag az égen?~Az emberiség fejin hány hajszál
1133  6|                              NEM SŰLYED AZ EMBERISÉG...~Nem sűlyed
1134  6|                 EMBERISÉG...~Nem sűlyed az emberiség!~Ilyen gonosz
1135  6|                                         AZ ÉN SZIVEM...~Az én szivem
1136  6|                         AZ ÉN SZIVEM...~Az én szivem egy földalatti
1137  6|           földalatti lak,~Sötét, sötét!~Az öröm egy-egy fényes sugarat~
1138  6|            fergeteg! ki nem szakíthatod~Az emberi szivbül a bánatot - -~
1139  6|               FÖNSÉGES ÉJ!~Fönséges éj!~Az égen tündökölve ballag~A
1140  6|                 csalogány.~Fönséges éj!~Az ifjú mostan megy szeretője
1141  6|            vajon megfejteni~E rejtélyt:~Az emberiségnek könnyei~Lemoshatnák-e
1142  6|      emberiségnek könnyei~Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét?~Szalkszentmárton,
1143  6|                  Szép kedvesem, ha majd az oltár mellett~Dobog felém
1144  6|          domborúl!...~S ha majd hozzánk az unokák kijőnek~Szép alkonyán
1145  6|                Miért hogy láthatatlanok~Az ördögök s az angyalok?~Ismerni
1146  6|              láthatatlanok~Az ördögök s az angyalok?~Ismerni szeretném
1147  6|                ebben és mi van abban?~S az ember melyikhez hasonlít
1148  6|            királyok királya.~Ez a világ az ő nagy palotája.~Sétál föl
1149  6|             Megy hirtelen.~Miként siet, az istenért!~Az orvostól mindent
1150  6|               Miként siet, az istenért!~Az orvostól mindent remél,~
1151  6|                keresi föl...~Jól tudja: az orvos gyakran öl.~Szalkszentmárton,
1152  6|                lót-fut a boldogság után~Az ember, a dőre,~Az egyik
1153  6|        boldogság után~Az ember, a dőre,~Az egyik hátra, a másik előre,~
1154  6|                    Tehát a természetnek~Az ember a legmostohább fia?~
1155  6|                                         AZ ÖZVEGY...~Az özvegy gyászba
1156  6|                            AZ ÖZVEGY...~Az özvegy gyászba öltözék;~
1157  6|                                         AZ ÁLOM...~Az álom~A természetnek
1158  6|                              AZ ÁLOM...~Az álom~A természetnek legszebb
1159  6|                Nyugalmat élvez.~Álmában az ifju elmegy kedveséhez,~
1160  6|           hirdeté jóságukat.~És hol van az oszlop?... elesett!~El kellett
1161  6|             Mert hazugsággal volt tele.~Az idő igaz,~S eldönti, ami
1162  6|                igaz,~S eldönti, ami nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~
1163  6|                a sír most emléktelenűl,~Az eltörött helyett mást nem
1164  6|                így egymásra rontanak,~S az, aki megmarad ott,~Nőül
1165  6|             villám meg nem rengethet...~Az örökké rengő tenger...~A
1166  6|                 fát ülteté,~És átkozott az eső s a napsugár,~Mely e
1167  6|               Mely e fát ülteté,~Áldott az eső s a napsugár,~Mely e
1168  6|          Végeztem pályám... mert hiszen az ember,~Hogy szenvedjen,
1169  6|               diadalmait.~Hallottam már az éhezők nyögését~S dorbézolási
1170  6|           hollóserege.~Igy foly le majd az ifjuság, az élet,~Igy foly
1171  6|                foly le majd az ifjuság, az élet,~Igy foly le tőlem
1172  6|                 kötött.~Átellenben kelt az esti csillag,~De a tenger
1173  6|            szebb virága nő.~Ottan szebb az éj, mint itten a nap,~S
1174  6|                 koszorúja,~S akit várt, az ifju megjöve,~És látá az
1175  6|                az ifju megjöve,~És látá az érkezőt a tenger,~S hah
1176  6|             őket a sötétzöld lombozat s az~Éj sötét kárpitja elfödé.~
1177  6|          vándorlásodon;~De halálod lesz az óra, mely e~Lyányhoz téged
1178  6|                  S a hullámok a hajót s az ifjut~Egy csapással zúzták
1179  6|                 teszesz?~Megcsalt téged az, akit szerettél,~Én szeretlek
1180  6|                 nem szeretsz!~És mit ér az élet már tenéked?~Karjaimba
1181  6|               ága gyakran~Támasz-botunk az életalkonyon.~Vidék, hol
1182  6|            falak közt volt, hogy~Hallám az ellenségnek ágyuit;~S az
1183  6|                az ellenségnek ágyuit;~S az ünnepzaj közé vegyülve,
1184  6|            feledé.~Itten csapott le rám az ég villáma,~És megszokám
1185  6|          sejthető;~Hozza és elfúja őket~Az örök szél, az idő.~A szerelem
1186  6|               elfúja őket~Az örök szél, az idő.~A szerelem fellegéből~
1187  6|            multával~Csendes tiszta lett az ég,~S a másik perc fuvalmával~
1188  6|            széleikre rózsaszínben~Száll az égő napsugár,~S ők úgy állanak
1189  6|                a nap lenézett.~Pihennek az elfáradt révészek,~A révházban
1190  6|           Csónakát a partról eloldozta,~Az evezőt is kezébe vette,~
1191  6|                 szép lyány csókja?~Csók az észnek könnyen zavarója;~
1192  6|                A megrepedt felhőben kék az ég,~S mint ebben a csillag,
1193  6|                 a világnak,~Át nem érné az én szerelmemet,~Olyan nagy!...
1194  6|           szerelmemet,~Olyan nagy!... s az egyedül a tied.~Szerelmemnek
1195  6|               ott, angyalom,~Egy óriás, az én indulatom;~Mihelyt odaérkezünk:
1196  6|                mint téged.”~Így beszélt az ifju révészlegény,~De megnyugodt
1197  6|                reménnyel a jövő estére.~Az ifju ment a révésztanyába,~
1198  6|             kunyhajába.~Csendesség volt az egész vidéken.~Hajlott a
1199  6|          vidéken.~Hajlott a hold lefelé az égen,~Göncölszekér rúdja
1200  6|                a Duna közepében.”~Szólt az úrfi: „Már ez derék dolog!~
1201  6|              senki orrára nem kötöm.~Ha az úrfi tudni ugy kivánja:~
1202  6|               van annak kártyája.”~Ment az úrfi, mivelhogy őt Lidi~
1203  6|           megzörren a bokor mögötte.~Ki az? ki jön?... egy fiatal vadász.~„
1204  6|              látja, mit csinálok:~Látja az úr, hogy kötöm a hálót;”~
1205  6|            kereken,~Hogy melléje lépett az idegen.~Szólt a vadász: „
1206  6|                 Hogy láttuk már egymást az életbe’?~Láttuk egymást
1207  6|                   Tudod-e aranyom,~Hogy az útat én innen nem tudom.~
1208  6|               rajtam.~Légy kisérőm csak az erdőszélig,~Vagy akár a
1209  6|              végiggondolta a dolgot:~Ez az úrfi oly sok szépet mondott,~
1210  6|          vadászra pillantva:~„Jőjön hát az úrfi, jőjön velem,~De hazáig
1211  6|              kisérhetem,~Elkisérem csak az erdőszélig...~Mert az embert
1212  6|              csak az erdőszélig...~Mert az embert könnyen megitélik.”~
1213  6|           különös lehete,~Mert Pistának az sehogy sem tetszett,~S kegyetlenűl
1214  6|              volna más, csak beszéd,~De az úrfi meg is fogta kezét~
1215  6|             Pistának a lelke.~Fölugrik, az úrfit megrohanja:~„Gyilkos,
1216  6|              bánom én? jussak a bitóra,~Az lesz nekem legboldogabb
1217  6|                 kiált rá a kocsisra,~Ki az ostort már kezébe vette,~„
1218  6|              uram, egy fillérig pénze.”~Az úr reá nagy szemekkel néze,~
1219  6|                voltak,~S vége járta már az alkonyatnak.~Féligmeddig
1220  6|             megnevezni,~Amit a lyány és az úrfi érzett.~Nem tudták:
1221  6|          csónakát.~„Hova?” szólott most az úrfi, „vissza?”~„Nem egészen,”
1222  6|           hagyja őt el lelke.~De amidőn az urfit meglátta,~Hogy úszni
1223  6|           Kislyány van alatta;~Megeredt az eső,~Annak végét várja,~
1224  6|            Gyere a szobánkba!~Míg eláll az eső,~Űlj föl a ládánkra;~
1225  6|             Rája fölültetlek,~Ha kemény az űlés,~Az ölembe veszlek.~
1226  6|         fölültetlek,~Ha kemény az űlés,~Az ölembe veszlek.~Szalkszentmárton,
1227  6|                            RÉG ELHUZTÁK AZ ESTELI HARANGOT...~Rég elhuzták
1228  6|                HARANGOT...~Rég elhuzták az esteli~Harangot.~Ki az,
1229  6|         elhuzták az esteli~Harangot.~Ki az, aki még mostan is~Barangol?~
1230  6|                faluban~Egyedül.~Keresem az álmot, de az~Elkerűl.~Fönn
1231  6|           Egyedül.~Keresem az álmot, de az~Elkerűl.~Fönn van a hold,
1232  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Mi ez?
1233  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Miként
1234  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Volt vészeinkben
1235  6|              zavarja fel,~Sőt énekeltem az új szüretekben~Egykor tulajdon
1236  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Egy elmult
1237  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Milyen
1238  6|           szerelem baráti,~Mosolygjatok az aggastyán dalán.~Pest, 1846.
1239  6|          irgalmatlanul,~Ugy dől belőlük az átok, miként~Rothadt szag
1240  6|               gyülöltök? s imádkoztatok~Az emberiség boldogságaért,~
1241  6|           szivet~S aztán széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak
1242  6|                de sokkal jobban tetszik az,~Több fénypontot vesz észre
1243  6|               nekem tért, hadd tehessek~Az emberiségért valamit!~Ne
1244  6|                egy új kereszt!~Meghalni az emberiség javáért!~Mily
1245  6|         hosszában hazámon,~Át a földön, az egész világon.~Dalaim, mik
1246  6|               eh, mért gondoskodnám?~Jó az isten, majd gondot visel
1247  6|            MAGAMAT...~Száműztem magamat az emberek közűl,~Magányba
1248  6|              sorsomon~És a világ során. Az és ez oly sötét!~S az éjben,
1249  6|            során. Az és ez oly sötét!~S az éjben, mely minket homályával
1250  6|        homályával bevon,~Nem látjuk már az ég vezérlő jobbkezét;~Csak
1251  6|                 Amelybe zárkozék, midőn az emberek~Olyan sokszor s
1252  6|            Salgóvár, mint egy óriás,~Ki az egekre nyujtja vakmerő~Kezét,
1253  6|             raboljon;~Itt állt Salgó... az éghez oly közel,~És benne
1254  6|                 rá... ekkor áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~
1255  6|              áldozott le~Az ő napjának, az Árpád-családnak,~Végső sugára.
1256  6|                gunykacaj felelt,~Miként az őszi bús szellő után~Jön
1257  6|              Salgón Kompolti Péter volt az úr,~Nevét rettegve emlité
1258  6|             egészségire!...~Ha élünk és az isten megsegít,~Még holnap
1259  6|              teremnek hangos boltozatja~Az éljenekre, mint a nyughelyéről~
1260  6|           mintha halva volna;~Reáborult az éj, mint ráborúl a~Halottra
1261  6|              szerelem s a hazaszeretet,~Az égnek e két legszebb csillaga.~
1262  6|          ragyogó Perenna,~S imát sohajt az égiek felé,~Hogy boldogítsák
1263  6|               hát tekints ki!” Megnyitá az ajtót,~S láthatta a száz
1264  6|            Perennám,~Eredj szobádba, és az aggalom~Ne bántsa lelked:
1265  6|             látomány ez?~Melyik tündére az álomvilágnak~Szállott a
1266  6|            visszatért:~Egyszerre léptek az ajtó felé,~Amely Perenna
1267  6|              karddal és rettentőn, mint az angyal,~Ki őrizé a paradicsomot.~„
1268  6|              Perenna elszorult kebellel~Az aggodalmak árján fuldokolt.~
1269  6|               percről percre hangosabb.~Az őr keresztet hány és a toronyból~
1270  6|               zavarná a világ nyugalmát~Az éjszakának kellő közepén,~
1271  6|       boszorkányok és kisértetek?~Lenéz az őr... a teljes hold világa~
1272  6|               Gyöngéd karokkal tette őt az ifju~Egy kerevetre: csínnal
1273  6|                Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi~Szem volna
1274  6|              Vérzett szive, ha vérezett az őz~Szilaj vadászok gyilkoló
1275  6|     árny-alakodat,~S futék utánad, mint az esti szél~A tünedékeny pillangó
1276  6|               messze voltál tőlem, fönn az égen~Az esti csillag képiben
1277  6|              voltál tőlem, fönn az égen~Az esti csillag képiben ragyogtál. -~
1278  6|           mozdulatlanul~Fekszel, miként az elesett szobor.~Élsz, vagy
1279  6|                ottan... oh~Ha e két nap az égre fölkerűl,~A mindenséget
1280  6|                 ez nem férjem... ez sem az;~És e terem... hisz ez nem
1281  6|                hölgy előtt Jób,~S midőn az végzé, így kezdette ez:~„
1282  6|    lángtekintetét~Jártatta végig rajtok az apa,~S parancsolólag így
1283  6|                 nyujtá azt a szenvedés.~Az árva lélek mennyit szenvedett!~
1284  6|             Szeretlek egyre,” válaszolt az ifju,~„Szeretlek, mint a
1285  6|               Szeretlek, mint a csillag az eget,~Szeretlek, mint a
1286  6|            vizeden,~S mind egy helyről: az emberek szivéből.~Oh szerelem,
1287  6|        háborogsz: fölszíneden csatáznak~Az alvilágnak minden szörnyei.~
1288  6|             Mindenható vagy... angyallá az embert,~Az angyalt ördöggé,
1289  6|             vagy... angyallá az embert,~Az angyalt ördöggé, az ördögöt~
1290  6|             embert,~Az angyalt ördöggé, az ördögöt~Emberré könnyen
1291  6|                   nézd, nem hallgatok!”~Az alvót ekkor torkon ragadá,~
1292  6|            testben? nem támadand-e föl?~Az ágy előtt megállt... állt,
1293  6|            kezdett,~A hajnalfény betört az ablakon;~Körűltekinte, s
1294  6|               no semmi,~Fölébredsz majd az ítéletnapon.~De akkor ki
1295  6|                ki ne böffentsd valahogy~Az istennek, hogy én voltam,
1296  6|                 tetejére,~S onnét aztán az égbe röpülünk!”~„Hah, ez
1297  6|                  S borzadva hátrált, de az ifju őt~Ölébe fogta s vitte
1298  6|                 szent előtted!”~Szólott az ifjú, „fölkel valaki~Zajodra,
1299  6|              ott fönn, ott fönn leszünk az égben,”~És átszorítva a
1300  6|                 elestek, és holttesteik~Az éhes hollók tápláléki lettek.~
1301  6|           újolag kinősz?~Csalódol; mert az élet csizmatalp,~S ez nem
1302  6|               nem szab kétszer senkinek~Az ég vargája, a kőszívü sors. -~
1303  6|               annyi a barátom~Mint fönn az égen a csillag? ha egy~Lehull
1304  6|               nagyapja s édesapja vett;~Az szolgált még az ő fiának
1305  6|          édesapja vett;~Az szolgált még az ő fiának is.~Hazám, mégsem
1306  6|              van, de lelki nincs,~Ettől az egytől megmentett az Isten...~- -
1307  6|              Ettől az egytől megmentett az Isten...~- - Amint mondottam:
1308  6|              vonult utánam~A csüggedés, az életunalom. -~Ujjászülettem!...
1309  6|                 Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd,~A megmosdott
1310  6|             emberek fölötte,~Hasonlitók az isten képihez.~Dömsöd, 1846.
1311  6|          menecskének szeme közé néztem,~Az én szemem fénye elveszett
1312  6|             sugár!~Elveszett, elveszett az én szemem fénye,~Hej pedig
1313  6|                már el kell esnem: essem az öledbe;~Egyszer ölellek
1314  6|                ha árokba esem is,~Habár az árokban nyakamat szegem
1315  6|              kezdem én csak még ismerni~Az én derék jó szívemet!~Ennél
1316  6|                 ha szeret, megég.~Ez és az baj. E két baj közt~Melyik
1317  6|              közt~Melyik jobb?... tudj’ az ég!~Pest, 1846. június-augusztus~
1318  6|           boldog-e?~Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy!~
1319  6|                  kezén-lábán bilincs...~Az volna lelkén is, hanem már
1320  6|             verítékét?~Amennyit ő kiván~Az eledelbül és ruhábul:~Hisz
1321  6|          eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az anyaföld magátul~Megtermené
1322  6|               Megtermené talán.~S ha jő az ellen, vért miért ont?~Kardot
1323  6|                Béranger után franciából~Az ősz sietve jő és nedves
1324  6|            sietve jő és nedves szárnyán~Az én számomra uj fájdalmat
1325  6|         mindegyre~És halványúl a Mátra.~Az esti nap piros fényt~Lövel
1326  6|       rózsaszínű fátyol.~Zörg a szekér, az ostor~Koronként egyet pattan...~
1327  6|              pislognak.~De pásztortűz-e az, vagy~Tán csillag, mely
1328  6|            árnya,~Kit a koporsóból visz~Az égbe szellemszárnya.~Oly
1329  6|                 elsodort~Hullámival már az enyészet?~Mikor rontjátok
1330  6|               és halotti szag!~Sínlődik az emberiség,~A föld egy nagy
1331  6|            másvilágon,~Muló-e vagy örök az álom? -~De ím a bajnak közepette~
1332  6|                a bajnak közepette~Fiait az ég el nem feledte,~Megszána
1333  6|       csalogányé, szavatok.~A csalogány az alkony madara,~Már vége
1334  6|               madara,~Már vége felé jár az éjszaka,~A hajnal közeleg;~
1335  6|                ne omlanának~Éretted, te az aljasságnak~Sarába sűlyedt
1336  6|                 S ki legszebben hizelg, az boldog. -~Ha már kutyákká
1337  6|            BILINCS~Szabadságért küzdött az ifju,~S börtönbe dobták,
1338  6|          végtelen áradat,~Mint a földet az özönvíz,~Eltemette multamat.~
1339  6|                  Egymás mellett űltünk,~Az úristen tudja,~Mi történt
1340  6|              mondtad?~Azért-e, hogy már az~Életet meguntad?~Oh vagy
1341  6|            nyúgalomnál,~Hidd, többet ér az élő szenvedés.~És csak azért
1342  6|               szíved, lángoló,~Csakhogy az észnek jégpáncélja rajta,~
1343  6|                elég,~Várok békével, míg az óra nem jövend el,~Midőn
1344  6|              reám szakad;~Mit bánom én? az isten szebb halált nem adhat,~
1345  6|                  Mit árnyékodnak vélsz, az én bús lelkem az!~Szatmár,
1346  6|                 vélsz, az én bús lelkem az!~Szatmár, 1846. szeptember
1347  6|                 Egyetlen reménye!~Ha ez az egy reményem is~Elmulandó
1348  6|              Akár tövis jut nekem,~Akár az illatja,~Mindegy! feküdj
1349  6|              Bennem e szerelem,~De hogy az utósó,~Arra esküdhetem.~
1350  6|              kislyánynak;~Liliomszála ő~Az ártatlanságnak.~Fehér, mint
1351  6|            képibe’~Isten a szent lelket~Az égből küldte le.~Szállj
1352  6|               Ha te nem szeretsz engem,~Az isten se szeressen!~Szatmár,
1353  6|                felhő, magasan, magasan,~Az én rózsám messze van, messze
1354  6|          nyugatra,~A napnak is arra van az utja.~Szállj, felhő, szállj
1355  6|                 csomóba,~Úgy vetem bele az~Égő kandallóba.~Mint füstölnek,
1356  6|              nedvesek;~Nedvesek, de nem az~Ősznek esőjétől,~Hanem szemeimnek~
1357  6|                                         AZ ÉN KÉPZELETEM NEM...~Az
1358  6|                 AZ ÉN KÉPZELETEM NEM...~Az én képzeletem nem a por
1359  6|                  Mégis szól a fülemile.~Az óra jó későre jár.~Barna
1360  6|              mit e madár dalol;~E madár az én szerelmem,~Az én elsohajtott
1361  6|                E madár az én szerelmem,~Az én elsohajtott lelkem!~Cseke,
1362  6|              hiszed, hogy én szeretlek?~Az isten is ugy áldjon meg,~
1363  6|              ugy áldjon meg,~Ugy áldjon az isten engem,~Amily igaz
1364  6|               én oly igazán,~Mint engem az édes anyám.~Nem ohajtok
1365  6|            életemet!~Egy napja van csak az égnek,~Egy holdja van csak
1366  6|              égnek,~Egy holdja van csak az éjnek,~Egy isten van a világon,~
1367  6|           kívánságom.~Azt várom én, azt az órát,~Mikor így szólhatok
1368  6|               Te a tavaszt szereted,~Én az őszt szeretem.~Tavasz a
1369  6|                 Tavasz a te életed,~Ősz az én életem.~Piros arcod a
1370  6|                 rózsája,~Bágyadt szemem az ősznek~Lankadt napsugára.~
1371  6|                visszaálmodása,~A dicső, az édes ifjuságé,~Midőn rájok
1372  6|                Mint megfogamszott átok, az őszi köd~Sötéten űl a puszta
1373  6|            sötétebb, mint e ködborulat?~Az ifjunak arca, ki benne halad.~
1374  6|                  Mit tudja, hová megyen az, ki szerelmet~Nem nyerve,
1375  6|                 vett?”~S így céltalanúl az ifju halad.~Előtte, utána
1376  6|             tövisfa, a reggeli dértül~S az ifju halvány arca szeme
1377  6|           szerelmem,~Hol lesz, hol lesz az én megpihenésem?~Öledben-e,
1378  6|                szoba,~E szobának szívem az asztala,~Ez asztalon nagy
1379  6|               poharat kiitta,~Szívemet, az asztalt teleírta,~Teleírta
1380  6|                arccal és sötét ruhában.~Az asztalhoz ment és leült
1381  6|                 leült mellé,~A pohárból az italt kiönté,~Letörölte
1382  6|            Letörölte a szép arany írást~Az asztalról, és helyébe írt
1383  6|               írt mást;~S oh, szerelem, az, amit te írtál,~Feketébb
1384  6|             hogy szíveden~Fölirva nincs az én nevem:~Maradjak-e, elmenjek-e?...~
1385  6|                 nem feledsz el engemet.~Az emlékezet fonalát~Jövődön
1386  6|                lelj~Oly hű szivet, mint az enyém.~Nem szeretnélek oly
1387  6|                Elszáradt régi koszorút,~Az én emlékezetemet!~Szatmár,
1388  6|             szív itten, oh ez oly öreg.~Az éjszakákat keresztűlvirasztom.~
1389  6|          éjszakákat keresztűlvirasztom.~Az álmot már nem is keresem
1390  6|            játszanak. -~Tudni most csak az szeretném:~Mi volt e találkozás?~
1391  6|          Dalnokod meglátogat.~Én leszek az első fecske,~Mely tihozzátok
1392  6|                bajtól~Megszabadítalak.”~Az éhhalál volt, akinek~Szavai
1393  6|          ERDÉLYBEN~Barangol és zúg, zúg az őszi szél.~Csörögnek a fák
1394  6|             túlkiáltalak,~Mint nősirást az égiháború.~Egy nemzet és
1395  6|                kiröpítek,~Mint a volkán az égő köveket.~Az forra bennem,
1396  6|                a volkán az égő köveket.~Az forra bennem, az fájt énnekem,~
1397  6|               köveket.~Az forra bennem, az fájt énnekem,~Hogy egy nemzetnek
1398  6|               És jajkiáltást küldöttünk az égbe,~De panaszunkat az
1399  6|                 az égbe,~De panaszunkat az be nem fogadta.~A rabszolgákat
1400  6|              rabszolgákat nem hallgatja az meg,~Mert aki jármot hágy
1401  6|                  nem új, de szent igaz.~Az események romboló szele~
1402  6|              hogy rettegnünk ne kelljen~Az eljövendő óriásokat.~Tartsuk
1403  6|               szivemre föl nem tűzhetéd~Az ölelésnek tündér gyűrüjét;~
1404  6|              Mert a tél közeleg.~Miként az aggastyánnak~Megőszült fürtei,~
1405  6|             vagy~A zöld bokor, amelyben~Az ősz nyomot nem hagy;~Rajtad
1406  6|             zabola,~Sarkantyúmtól véres az oldala.~Egy gondolat kergetett
1407  6|          kergetett engemet,~Ha galambom az enyim nem lehet!~Mint hegyes
1408  6|                 Ennél tán majd megsegít az isten.~Koltó, 1846. október
1409  6|         Kedvtelen, borús idő.~Hulldogál az~Elvirított~Őszi tájra az
1410  6|                az~Elvirított~Őszi tájra az eső.~A szobában~Ketten űlünk~
1411  6|               Ketten űlünk~Együtt: én s az unalom.~Terhes vendég!~Mint
1412  6|                 virágot romba döntik,~S az ó világnak romjain~Az új
1413  6|                 S az ó világnak romjain~Az új világot megteremtik.~
1414  6|                 szép drága ló ragad,~Én az apostolok postáján~Viszem
1415  6|                elbeszéljem érdemed:~Már az elég dicséretedre,~Hogy
1416  6|                  Tárva-nyitva szobámnak az ablaka,~Az ablakból tekintetem
1417  6|       Tárva-nyitva szobámnak az ablaka,~Az ablakból tekintetem az égen,~
1418  6|                  Az ablakból tekintetem az égen,~Lelkem pedig angyalomnak
1419  6|               ölében.~A csillagos ég és az én angyalom~Mindennél szebb,
1420  6|                megé.~A fogyó hold talán az én bánatom,~Oly halvány,
1421  6|                  Magasan áll a Fiastyúk az égen,~Szólanak a kakasok
1422  6|                 amily szép most előttem az élet.~Koltó, 1846. november
1423  6|                 egy, csak egy: a jellem az,~Ami az embert emberré teszi,~
1424  6|              csak egy: a jellem az,~Ami az embert emberré teszi,~E
1425  6|              könyörgök hozzád, a haza~S az emberiség kettős szent nevében:~
1426  6|               gyermekekkel áld meg majd az isten,~Olts gyermekid szivébe
1427  6|              suttog szaladva,~Kergetvén az est szellejét,~Mely a virágok
1428  6|                 A pornak vagyunk lakói,~Az alacsony úti-pornak,~Nincsen
1429  6|                 meglátogat~A jó angyal, az emlékezet,~És karon fog,
1430  6|                 Kedvesem, hozzád vezet.~Az ős vár, melynek tündére
1431  6|             Szamosban tölti a~Holdvilág az éjszakát,~És a kert a vári
1432  6|            lehet kétféle?~Hogy dalolhat az jelenleg~Szívrepesztő bánatot,~
1433  6|          lelkemen~Mily keservet hordok!~Az örömnek könnyét sírom,~Ha
1434  6|               Szivemben is alig~Fér meg az indulat.~Szeretsz, rózsaszálam?~
1435  6|                Hogyha már nem szeretsz,~Az isten áldjon meg,~De ha
1436  6|              rája lövének?~Igy szállnak az évek!~Egy pillanatig~Még
1437  6|          annakutána~Se’ híre, se’ hamva~Az egész karavánnak.~A messzeség~
1438  6|         karavánnak.~A messzeség~Ködében az ég~Felhőivel összefolyának.~
1439  6|           nyugatra,~S éjszakra a törzs, az öreg szülők.~Lelkem szülőim,
1440  6|              Mint vészt jelentő üstökös az égen,~Magányos pályán búsan
1441  6|           ronyos, mégis éhes,~Közel áll az elveszéshez.~S szellemének
1442  6|                sárban érnek véget,~Vagy az inség zivatarja~Őket messze
1443  6|               harc mezején,~Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,~
1444  6|              zendül,~Hadd nyelje el azt az acéli zörej,~A trombita
1445  6|               zörej,~A trombita hangja, az ágyudörej,~S holttestemen
1446  7|                 Szerelmemért föláldozom~Az életet,~Szabadságért föláldozom~
1447  7|                             EGY BARÁTOM AZ IFJÚSÁG...~Egy barátom az
1448  7|               AZ IFJÚSÁG...~Egy barátom az ifjúság,~Maholnap már ez
1449  7|             mint magad;~Hadd vesszen el az élet, ha~A becsület marad.~
1450  7|                alig védik.~Amily hosszu az asztal, mellette~Olyan hosszu
1451  7|                miatt horpad.~Átellenben az ágy. Réges-régen~Lehetett
1452  7|             lehetett~Annak idejébe’.~De az idő a szegény jó asszonyt~
1453  7|                a világ,~Ily szomorún, s az ember vidámabb~Dolgot kivűl
1454  7|                gyerek voltam még, mikor~Az az eső esett,~Mely falának
1455  7|             gyerek voltam még, mikor~Az az eső esett,~Mely falának
1456  7|               rajta imitt-amott maradt,~Az egészen sárga,~S korommal
1457  7|                összevesz~A szellő, mint az akasztott ember,~Oly búsan
1458  7|            falukból~Meghalni jár ide,~S az eltévedt madár körülnéz
1459  7|                 partra is tevék,~Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,~
1460  7|               mért is taníttatál,~Miért az eke mellett nem hagyál?~
1461  7|                Földmívelő, aminek szánt az ég?~Nem tölteném most kínos
1462  7|                 éjszakát;~Lelkem fölött az álom víg dallással~Madár
1463  7|            Hiszi tehát, hogy a világ is az.~Pest, 1847. január~
1464  7|            asztalán,~S mienk a maradék.~Az ostor, az igaz,~Hogy pattog
1465  7|              mienk a maradék.~Az ostor, az igaz,~Hogy pattog némelykor,~
1466  7|              magunk.~Itt kívül a hideg,~Az éhség ott belül,~E kettős
1467  7|        Fitogtasd csak, te gőgös palota,~Az orzott kincsek ragyogásait,~
1468  7|             lakóid összezúzott~Csontját az omladék alatt! - -~S te
1469  7|                 itt születnek a nagyok, az ég~A megváltókat ide küldi
1470  7|        pengetésihez!~Nagy munkát vállal az magára,~Ki most kezébe lantot
1471  7|                megállhatunk, mert itten~Az ígéretnek földe van.~Hazugság,
1472  7|                 küszködni kell. -~Talán az élet, munkáinkért,~Nem fog
1473  7|              lehet.~Csupán a képzelet s az is ritkán teremt~Ily kedves
1474  7|                  Ily lényekkel lehettek az Olymp körűl~Megnépesítve
1475  7|                tekint: előttem föltünik~Az első, gyermeki ártatlanság
1476  7|            tinálatok még boldogabb lesz az,~Ki ekkép fogja majd szólítni:
1477  7|            lyányka a világra született,~Az isten levevé a legszebb
1478  7|             levevé a legszebb csillagot~Az égről, és szívnek tevé keblébe
1479  7|              Ballagó felhőket,~Melyeken az estfény,~(Vagy talán honának~
1480  7|                 a kis ajtóba,~Ha jöttek az iskolából a lyányok,~Kiugrottam,
1481  7|                 kis szádat,~Most láttam az ólba menni anyádat,~Tudod,
1482  7|                olvastam művedet,~S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.~
1483  7|                mesterkezekkel pengeted.~Az iskolákban nem tanulni,
1484  7|            világ zaja nem zavarja.~S ez az igaz költő, ki a nép ajkára~
1485  7|                         HÁROM FIÚ~Szólt az édesapa legelső fiához,~
1486  7|                és karóra húzta. -~Szólt az édesapa középső fiához,~
1487  7|                 rája,~Kivitték száradni az akasztófára. -~Szólt az
1488  7|                 az akasztófára. -~Szólt az édesapa legkisebb fiához:~„
1489  7|           vagyok. Legszebb ország hazám~Az öt világrész nagy terűletén.~
1490  7|            nevetésem ritkán hallani.~Ha az öröm legjobban festi képem:~
1491  7|            lebúvik nagy hamar~- Ha vert az óra - odva mélyibe.~Hogy
1492  7|             Poharába, édes szerelem!~Ez az egy, mi tépett lelkemet~
1493  7|           Összeolvaszthatná némileg;~Ez az egy fa, mit kétségb’esésem~
1494  7|                benne már homály van,~De az alkony üszköt vet fejére,~
1495  7|       emlékeképen~Rózsafelhők usztak át az égen.~Legmesszebbről rám
1496  7|            mármarosi bércek.~Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe~Egy madár
1497  7|             harang zugása vert föl.~Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,~
1498  7|             vert föl.~Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,~S tengert
1499  7|                  ahogy kitekinték.~Mint az őrült, ki letépte láncát,~
1500  7|              szenderegtenek~A hajnal és az alkony keblén,~Mint ártatlan