Rész

1501  7|            alakot vált~S mégis folyvást az egykori.~Lehet még másban
1502  7|                  hazám ifjúsága?...~Jaj az olyan kertnek,~Jaj még annak
1503  7|                 annak is, mert megverte az isten,~Ahol, mint ti vagytok,
1504  7|                port, élettelen.~Mert ti az életet meg nem érdemlitek,~
1505  7|                 ezek között helye nincs az örömtelen~Honfiérzeménynek.~
1506  7|                 csak addig van, míg jön az önérdek,~És azt javasolja,
1507  7|      hervadjatok!”~Ők hervadtan hullnak az ősz kebelére,~S én rajtok
1508  7|               ittalak már,~És hova lett az a pohár,~Amelyből ittalak
1509  7|               ittalak már,~És hova lett az a pohár,~Amelyből ittalak
1510  7|                fúja.~Olyan vagyok, mint az árnyék,~Mintha temetőben
1511  7|              temető éjjelében~Bolygótűz az én vezérem.~Mult napjaim
1512  7|          napjaim sírja felett~Bolygótűz az emlékezet.~Mozdúlni kezd
1513  7|        ijesztesz?... meg nem ijedek.~Ki az élettel, mint én, szembeszállt,~
1514  7|                  mint én, szembeszállt,~Az bátoran néz a halál szemébe!~
1515  7|            bátoran néz a halál szemébe!~Az élet rövid béke s hosszu
1516  7|                 még a tett?~Piros betűk az ünnep napjai,~S így életemnek
1517  7|        életemnek nincs még ünnepe,~Hogy az legyen, vérem kell ontani!~
1518  7|                 gyorsan jőj elő:~Ha már az élet oly borús vala,~Legyen
1519  7|                 tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:~
1520  7|                akkor még állat vala;~De az állatból végre ember lett,~
1521  7|                 kihányja,~Amíg föltűnik az arany ere...~S e kéznek
1522  7|       Hazátokkal mit tennétek vajon,~Ha az ellenség ütne rajtatok?...~
1523  7|                 futott?~Jogot a népnek, az emberiség~Nagy szent nevében,
1524  7|                nem nyer új védoszlopot.~Az alkotmány rózsája a tiétek,~
1525  7|                 tűz nem égeté meg,~Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:~
1526  7|       mindhalálig!~Tartson bár a háború az~Itélet napjáig!~Pest, 1847.
1527  7|                 ily~Hamar felejthetett?~Az még valószinűbb, hogy~Sohasem
1528  7|              Mindent tengerbe vét,~Hogy az üres hajóban~Megmentse életét.~
1529  7|                                         AZ ÁRVA LYÁNY~1~Csak egy lénnyel
1530  7|              volt,~S nekem ugy tetszik: az egész~Világ kiholt.~Meghalt
1531  7|         Életemet,~Ha már belőle elvivéd~Az örömet?~Te nap valál, én
1532  7|               vég,~Mint hervadt fára le~Az ősz esős köde~Rád borulék.~
1533  7|              ember nem lehet;~A virág s az erény~Két atyafi-gyermek,~
1534  7|           ültettem~Anyám sírhalmára.~Le az égből anyám,~Tekintesz-e
1535  7|               Tekintesz-e rája?~Látod-e az égből~Viruló sírodat,~S
1536  7|              Előttök van a tál,~Előttök az üveg...~Az étel meghűlt,
1537  7|                 tál,~Előttök az üveg...~Az étel meghűlt, s a~Bor megmelegedett.~
1538  7|                      Szeretőmhöz röpült~Az én sohajtásom.~Szeretőmhöz
1539  7|               küldöm~Haldokló lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~Ki engemet
1540  7|               se látott,~De kipótolta ő~Az egész világot.~Alig vettem
1541  7|              vettem észre,~Hogy meghalt az anyám,~Szegény jó leányzó~
1542  7|            Áldom a jó lelkét,~Áldja meg az isten,~Soha életében~Egy
1543  7|               te~Kiért sohajtottál?”~- „Az én sohajom is~Ott jár galambomnál.~
1544  7|           Átkozom-rosz lelkét~Verje meg az isten,~Holtig sírjon-ríjon,~
1545  7|                 széles jókedvében,~Hogy az ég lenéz megint rá kéken.~
1546  7|               égnek benne mécsek.~Sötét az éj,~De égnek benne csillagok.~
1547  7|            égnek benne csillagok.~Sötét az ember kebele,~S nincs benne
1548  7|             vagyok?...~Magáért születik az ember,~Mert már magában
1549  7|                 Vagy ő csak egy gyürűje~Az óriási láncnak,~Melynek
1550  7|               amelyre a jók törekednek,~Az általános boldogság kora?~
1551  7|         szállott e gondolat,~Nem fázott az soha,~Nem tudja még: mi
1552  7|                 a holló.~Mért adá neked az isten~E szépséget? vagyis
1553  7|               szép?~Kebeledbe mért tevé az~Isten ezt a gazdag szívet?~
1554  7|               bocskor,~Könnyü nekem már az ostor,~Csizmát húzok a lábamra,~
1555  7|                 katonának, hahaha!”~Ezt az egyet bölcsen teszed;~Látom,
1556  7|               teszed;~Látom, már megjön az eszed.~Aranyélet, bizony
1557  7|             öcsém katonának, hahaha!~És az embert hogy szeretik!~Visszaviszik,
1558  7|             katonának, hahaha!~Ha pedig az időd lejárt,~Obsitot kapsz,
1559  7|            melegen,~S ez a nap nem fönn az égen,~Hanem lenn a szív
1560  7|                  virágokat.~S ki tudja: az illat vajon~Nem a virág
1561  7|            Ültessetek, virágokat.~Igen, az illat a virág~Beszéde, annak
1562  7|               törekvés,~Mert bűvös háló az,~Honnan nincs menekvés.~
1563  7|                 Ha megint eltűnél,~Mint az éji álom,~S most reményem
1564  7|                gátol,~Elszakadnod értem~Az egész világtól?~Én leszek
1565  7|                                         AZ ÍTÉLET~A történeteket lapozám
1566  7|                s végére jutottam,~És mi az emberiség története? vérfolyam,
1567  7|                 kerűl. Mindegy. Ez lesz az itélet,~Melyet igért isten,
1568  7|           próféták ajkai által.~Ez lesz az ítélet, s ez után kezdődik
1569  7|              ítélet, s ez után kezdődik az élet,~Az örök üdvesség;
1570  7|               ez után kezdődik az élet,~Az örök üdvesség; s érette
1571  7|           iskolás fiú,~Tizenöt éves; és az iskolázás~Rám nézve nyűg
1572  7|           lázadó szándékomat tanítóm,~S az indulásnak napján elfogott,~
1573  7|                lárma, mindhiába!...~Nem az fájt már, hogy nem leszek
1574  7|             szent előttem,~Amilyen volt az első pillanatban,~S verjen
1575  7|            Olvastad úgyebár a bibliába’~Az olajos-korsó történetét?~
1576  7|                olajos-korsó történetét?~Az van megírva róla, hogy hiába~
1577  7|               megtelék.~Ez olajos-korsó az élet kéje;~Azért kacagom
1578  7|              Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú,~A rozsda-álom lepte
1579  7|                 tart a harc... a kard s az ágyú~Helyett most eszmék
1580  7|          nyugszanak,~Mert hősök temtője az, kik~A szabadságért haltanak.~
1581  7|           puszták óriás királya,~Kiállt az országút síkjára, s az utas~
1582  7|           Kiállt az országút síkjára, s az utas~Száz lépésről látta,
1583  7|                Marci így kiáltott:~„Ide az erszénnyel, ha nem kell
1584  7|                 mondta szívesen:~„Nesze az erszényem, s áldjon meg
1585  7|                 erszényem, s áldjon meg az isten!”~Fegyverneki puszta,
1586  7|                 ott keleten él.~Feljött az égre az esti csillag,~Ma
1587  7|             keleten él.~Feljött az égre az esti csillag,~Ma megint
1588  7|             módra kuruttyolnak.~Te vagy az én elemem, tűz!...~Sokat
1589  7|            fejedhez. -~Csak igy élet ez az élet,~Tüzes lyánnyal, tüzes
1590  7|                hátra van.~Legszebb lesz az, ha majdan Béccsel~Hazám
1591  7|             hallanom.~Szerencséje, hogy az bánt ugy velem,~Akinek a
1592  7|               ami jobban fáj szivemnek,~Az még sokkal jobban fáj énnekem,~
1593  7|        szenvedésedet.~Légy csak egyszer az én feleségem,~Nem lesz párod
1594  7|                ők s hadd törjenek reánk az~Önérdek rozsdás fegyverével;~
1595  7|               szent vagy, oh leányka,~S az én szivemnek hogyha volt
1596  7|              szép angyalom, tiéd, és~Te az enyém vagy mindörökre!~Együtt
1597  7|               mindörökre!~Együtt lépünk az élet határáig~Rózsákra,
1598  7|                                   RÖPÜL AZ ÚTI POR...~Röpül az úti
1599  7|               RÖPÜL AZ ÚTI POR...~Röpül az úti por, dobog a föld, nyargal~
1600  7|             akadt egyik lába...~Talppal az ég felé, iszonyú állapot,~
1601  7|               maga után,~Hurcol engemet az eszeveszett harag,~Még agyvelőmet
1602  7|                 fejem,~Ugyis kopár föld az, nem süt a nap rája,~Csak
1603  7|                 Szeretem rózsámat, mint az isten maga,~Ki őt teremtette
1604  7|          teremtette leányok gyöngyének,~Az ő nekem, ami a csillag az
1605  7|               Az ő nekem, ami a csillag az éjnek,~Szeretőm a hűség
1606  7|               mint nap a harmatot,~Mint az esti szellő a rózsalevelet,~
1607  7|              idelenn a~Föld ölében,~Hol az ősi örök éj tanyázik~Vadsötéten.~
1608  7|                sátán háza ott van,~Ahol az arany terem.~Bányaszellem,
1609  7|           szívnek~Nincsen ára,~Nem megy az be a hatalmasoknak~Kincstárába...~
1610  7|        Juliskámat,~Mindörökre bírom őt,~Az enyémnek vallhatom már~Isten
1611  7|                nem tudom.~Én vagyok hát az az ember,~Aki annyit szenvedék?~
1612  7|                 tudom.~Én vagyok hát az az ember,~Aki annyit szenvedék?~
1613  7|             átok feküvék.~Én vagyok hát az az ember,~Ki most a legboldogabb?~
1614  7|               feküvék.~Én vagyok hát az az ember,~Ki most a legboldogabb?~
1615  7|                 virágok s levelek!~Most az ősz lesz tavaszom, mert~
1616  7|              Belenéznem nem lehet,~Mert az olyan fényes nap, hogy~Megvakítná
1617  7|                délután, verőfényes idő,~Az égen kis fejér felhők uszdogálnak;~
1618  7|                                      TE AZ ENYIM, ÉN A TIED...~Te az
1619  7|               AZ ENYIM, ÉN A TIED...~Te az enyim, én a tied,~Nekünk
1620  7|              boldogabbat.~Kicsiny leány az én rózsám,~Elfér az ölembe’.~
1621  7|               leány az én rózsám,~Elfér az ölembe’.~Kicsiny leány az
1622  7|               az ölembe’.~Kicsiny leány az én rózsám,~De nagy ám a
1623  7|               Mikor gyerek voltam?~Kinn az utcán házunk előtt~Játszottam
1624  7|            Játszottam a porban,~Már ott az járt a fejembe:~Ha belőlem
1625  7|            ilyen~Balga gondolat kél.~De az isten meghallgatott,~Megsegített,
1626  7|            Rontom-bontom,~Ülj meg itten az ölemben,~De ne moccanj,
1627  7|               sokat lát...~Vagy tán azt az embert,~Ki amott a kendert~
1628  7|                akar önteni.~Ninini:~Ott az ürge.~Hű, mi fürge,~Mint
1629  7|               aztán csak kimászott,~Még az inge is átázott.~A lyuk
1630  7|                 hittem-e egykor~Átoknak az éltet?~Én bolygtam a földön,~
1631  7|              szégyeni láng! -~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1632  7|            mennybolt,~Mint gyermekeikre~Az édesanyák -~Mily édes az
1633  7|                Az édesanyák -~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1634  7|                tarka virág...~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1635  7|                 régi barát...~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1636  7|           Kancsal szeme rátok,~Elvertem az ördög~Ez atyjafiát...~Mily
1637  7|               Ez atyjafiát...~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1638  7|               ki engem imád -~Mily édes az élet,~Mily szép a világ!~
1639  7|         húgomnak nevezték!~Befelé vette az utját szeme,~Ráúnt régi
1640  7|              nevezték!~Vad, tékozló fiú az ifjúság,~Két marokkal szórja
1641  7|                De csak úgy, ha szeretőm~Az alkonyat volna,~Búshalovány
1642  7|                dal-mesterséghez~Nem ért az a madár.~S egyszerű, mint
1643  7|              elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran~Fordult meg fejembe’:~
1644  7|                meg fejembe’:~Miért hogy az ember nincs úgy, mint a
1645  7|                nyér? - -~Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,~Mint
1646  7|                  Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,~Ha gyümölcsöt
1647  7|                Ölté föl helyette:~Akkor az én lelkem is felöltözék
1648  7|                 Fülemile-madár szólana,~Az este is felhős, fekete,~
1649  7|                 csupamerő csillag voln’ az ég!~Körösladány, 1847. június
1650  7|                                  UTAZÁS AZ ALFÖLDÖN~Pompás kis útazás,
1651  7|             dohányzacskómra adtam,~Hogy az maradjon szárazon.~Csuron
1652  7|              végre hallá változom.~Minő az út!... de vajjon út ez?~
1653  7|             kisűl, leszen belőle~Kenyér az ördög asztalán.~Ne dögönyözze
1654  7|             Pestre, ott leszünk tán~Már az itéletnapon is. -~Hej, alföld,
1655  7|           szerelmemért a bér?~Csakugyan az lesz... a záporban~Bucsúkönyűid
1656  7|            esküt, hosszu és nagy esküt,~Az ég felé tartván kezem,~Hogy
1657  7|                 a határ.~Adja isten azt az áldást rátok,~Hogy egyenként
1658  7|          SZÉPSÉG~Róla és csak róla szól~Az új világ krónikája;~Tótágast
1659  7|                 krónikája;~Tótágast áll az esze,~Ki csak egyszer néz
1660  7|                 nap, és~Nem kivánkoznék az égre.~A halálos beteget~
1661  7|             Meggyógyítja szemsugára,~És az éhes jóllakik~Egy futó pillantatára. -~
1662  7|       megtekintém. Eh, bolond~A világ s az lesz örökre;~Mi a szép?
1663  7|                veletek. -~Hiába, ez már az én modorom:~Ha férfi bánt,
1664  7|              szónak engedelmeskedtem,~S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,~
1665  7|                 elmaradt mögöttem,~Mint az álom a fölébredt ember mögött,~
1666  7|          istentől elrugaszkodott gyerek~Az aggódást ingyen sem érdemli
1667  7|             Fölakasztják, amit adjon is az isten,~Mert nem vagyok mai
1668  7|                a világ,~Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan~Elveszett
1669  7|             lőtt meg apám,~Mikor azután az ajtót rájok nyitám;~Oly
1670  7|                 Nyiss ajtót, áldjon meg az ég,~Számomra csak kinyithatod,~
1671  7|                mondám, hogy szeretem...~Az csak költői szalmaláng vala,~
1672  7|                    Senkit sem szeretél? az nem lehet,~Egyet szerettél,
1673  7|               angyalom!~Igen, te voltál az egyetlen,~Akit szerettem
1674  7|       mondhatatlan inség~Korában elhagy az egész világ.~S ugy lett.
1675  7|                egész világ.~S ugy lett. Az árva ifjut elhagyák~Baráti,
1676  7|       édestestvérek:~Együtt születtetek az égben,~A csillagok legszebbikében,~
1677  7|                                         AZ IDŐHÖZ~Nem a terhes szekér~
1678  7|             messze, gyorsan szállasz el~Az élet örömeivel.~Mostan röpűlj,
1679  7|                                         AZ ERDŐNEK MADARA VAN...~Az
1680  7|                AZ ERDŐNEK MADARA VAN...~Az erdőnek madara van,~És a
1681  7|                a kertnek virága van,~És az égnek csillaga van,~S a
1682  7|              madár elszáll,~De a leány, az megmarad,~A legény a legboldogabb.~
1683  7|           ráztam a kilincset:~Vajjon ki az ördög háborítja csended?~
1684  7|                  Ugy vagyok, mint mikor az éhes megrakott~Asztalhoz
1685  7|             világod?~Hogyan vagy, mióta az istent szolgálod?~Szépecskén
1686  7|            szolgálod?~Szépecskén benőtt az udvarod; semmi a,~Még jó:
1687  7|             szép a világ, hidd el, szép az élet!~Ha vehetünk, mért
1688  7|                Ahonnan jut, onnan issza az örömöt.~Mondjak-e rá példát?
1689  7|                 isteníge gyanánt szívom az illatot.~Mert az én templomom
1690  7|                 szívom az illatot.~Mert az én templomom a nyílt, nagy
1691  7|                 hazánk uj csilllagát,~S az én csilagomtól, rózsámtól
1692  7|             érzek,~Tudja isten, hol jár az eszem.~Diósgyőr, 1847. július
1693  7|      Tolvajnéppel cimborálok,~Én vagyok az orgazdájok,~Lopott jószág
1694  7|          függött szegény,~Ott függ most az akasztófán,~Ördög négyágú
1695  7|               szeretett, kit szerettem.~Az anyám lebeszélt róla,~Ez
1696  7|               nagy teher nehezkedik rá:~Az isten átka. - -~Nagy ég,
1697  7|               két kézzel dolgozik,~Vagy az utat akarja~Elfödni, mely
1698  7|                Kit hetven évig üldözött az élet.~Itt nyugszik ő~Vad
1699  7|               Tartá vállán, mint Atlasz az eget,~A nemzetiségnek ügyét.~
1700  7|             volnál magyar,~Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,~Midőn
1701  7|                vendég bizonnyal,~Erejét az éj s lánc nem töré meg -~
1702  7|              Ifju rab, nézd, mint virít az erdő,~Akkor is, ha kijösz,
1703  7|                is, ha kijösz, zöld lesz az,~Ah de téged, téged akkorára~
1704  7|               Itt vesz búcsut a lánc és az élet -~Bátran tudnék a vérpadra
1705  7|                 mégis~Környekez már-már az őrület,~Hát ha még lenn
1706  7|                                   AMOTT AZ A HEGY...~Amott az a hegy
1707  7|                AMOTT AZ A HEGY...~Amott az a hegy tőlem~Mi messze,
1708  7|                 kevéssel~Sötétebb, mint az ég.~Egészen e hegyig kell~
1709  7|                vár a~Végcél, a jutalom,~Az én szerelmes édes~Kedves
1710  7|                 Hogy örömet hozok,~Hogy az örömtül szíve,~Lelke repesni
1711  7|               Vándorló darvak úsznak át az égen~Az őszbül a tavaszba,
1712  7|                darvak úsznak át az égen~Az őszbül a tavaszba, és utánok~
1713  7|             mesés, holdfényes éjszakát,~Az élet alszik, a halál viraszt:~
1714  7|                ajkaikra csókolják talán~Az édes álmat, melyben lelkeik~
1715  7|             édes álmat, melyben lelkeik~Az ég üdvét előre érezik.~Látok
1716  7|                Csak a sejtésnek látható az éjben...~S mindezt két szemben
1717  7|           Melytől a bimbók kinyíltak~És az elhervadt virágok~Újolag
1718  7|               bűbáj volt szemében,~Hogy az angyal térdre omlott,~És
1719  7|              volt ez!... midőn~Összeért az angyal ajka~És a lyányé,
1720  7|                angyal ajka~És a lyányé, az egész föld~Megrezzent a
1721  7|          Megrezzent a kéj miatt,~Mintha az csak egy szív volna;~S odafönn
1722  7|               egy szív volna;~S odafönn az égen minden~Csillag egy-egy
1723  7|                 És a hold - mivel talán az~Elpirult lyány belenézett -~
1724  7|                  s tőle~Rózsaszínű lett az éj.~És az angyal csókja
1725  7|               Rózsaszínű lett az éj.~És az angyal csókja szépen~Megfogamzott:
1726  7|                 fekete paripa~Hozta föl az ördögöt,~S a boszorkány,
1727  7|                s szentségtelen.~S szólt az ördög: „Fázni kezdek,~Jöszte
1728  7|                ne lássanak.~S megfogant az ördög csókja,~Anya lett
1729  7|               LEVELÉRE~Megjött, megjött az óhajtott levél!~Elolvasám,
1730  7|              óhajtott levél!~Elolvasám, az isten tudja hányszor,~S
1731  7|             gyermekéveim~Szűk völgyéből az ifjuság hegyére,~S láttam
1732  7|                Röpűlt, gyorsabban, mint az üstökös,~Röpűlt, amerre
1733  7|          kebledben lakik,~Igen, te vagy az isten lakhelye!~Hol volt
1734  7|               leszek reá,~Hogy nékem ád az isten tégedet, hogy~Benned
1735  7|             miért?~Hogy minél elébb föl az égbe menj?~Szebb lesz neked,
1736  7|                                         AZ ELHAGYOTT ZÁSZLÓ~Megtépve,
1737  7|                 látszik csonka~Szárnyán az isten képe.~És e szent jelnek
1738  7|               Mutatja ez, mutatja,~Hogy az igazság itt van,~S ez isten
1739  7|            Mondta voln’: elég.~Vinné el az örödg ezt az~Én jó szívemet!~
1740  7|             elég.~Vinné el az örödg ezt az~Én jó szívemet!~Boldogságom
1741  7|      fölszentelt fejedre~Koronát fonok.~Az égboriték lobogó kék selymiből,~
1742  7|           lobogó kék selymiből,~Amelyen az égi gyémántok ragyognak,~
1743  7|              csókjaimmal,~Mint a hajnal az eget.~Szédülök... fogj meg
1744  7|               lesz ez, bor! ilyet ittak~Az olympi istenek,~S én, az
1745  7|                Az olympi istenek,~S én, az ember, nem birom meg,~Fölforgatja
1746  7|             hogy létezem én is?~Vagy mi az ördög lelt?... híred sem
1747  7|               lelt?... híred sem hallja az ember.~Hogyha magába fogadt
1748  7|             ember.~Hogyha magába fogadt az öröklét bölcseje, a sír:~
1749  7|             nyakon a tollat, mint vágod az orrát~A tintába, miként
1750  7|                 bolondabb~Nincsen, mint az okos levelek, s én iszonyuképen~
1751  7|               ezután sem fog nekem írni az illyen-amollyan.~Írjon mindenről
1752  7|                 meg se’ szerezte.~S így az eléléshez nincsen mód, nincs!
1753  7|              ragyogó szerszám. Mit néki az étel~S a hiu fény! megelégszik
1754  7|              veletek, kedves hiveim, de az elragadó szél~Képzeletem
1755  7|           látkör nélküli tenger,~És mig az orkán zúg, s a felhők dörgenek,
1756  7|          lelkemen,~Miként a föld felett az ég, mely~Jelen van, mindenütt
1757  7|            Miként tiporják méltóságodat~Az ostobák, s ép akkor, amidőn~
1758  7|                                         AZ ÉN PEGAZUSOM~Nem angol ló
1759  7|               ÉN PEGAZUSOM~Nem angol ló az én Pegazusom,~Vékony nyakkal,
1760  7|          medve-topogással.~Magyar csikó az én Pegazusom,~Eredeti derék
1761  7|                rajta.~Nem nevelték benn az istállóban,~Nem is igen
1762  7|            istállóban,~Nem is igen járt az iskolába;~Kinn született,
1763  7|             ellenség botlik,~Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát!~Szatmár,
1764  7|                is látná magát benne,~Ha az éj nem közelegne.~Az éjszaka
1765  7|                 Ha az éj nem közelegne.~Az éjszaka közeledik,~A világ
1766  7|          kurjongatnak,~Szinte reng belé az ablak.~„Kocsmárosné, aranyvirág,~
1767  7|                 a lelkemet!”~Bekopognak az ablakon:~„Ne zugjatok olyan
1768  7|                 olyan nagyon,~Azt üzeni az uraság,~Mert lefeküdt, alunni
1769  7|             alunni vágy.”~„Ördög bújjék az uradba,~Te pedig menj a
1770  7|              csak azért is,~Ha mindjárt az ingemért is!”~Megint jőnek,
1771  7|                VÁNDORLEGÉNY~Hogyha üres az embernek~Zsebje: üres a
1772  7|            Zsebem üres, ennélfogva~Üres az én hasam is.~Tennap ettem
1773  7|               is.~Tennap ettem utójára,~Az igaz, hogy keveset,~No de
1774  7|               uj ruhám;~De kimélni kell az újat...~Hogy ne kopjék,
1775  7|                Szél, hidegség, hó, eső.~Az az egyetlen szerencsém,~
1776  7|             Szél, hidegség, hó, eső.~Az az egyetlen szerencsém,~Hogy
1777  7|                 Én is jókat nevetek.~Ád az isten egy kis műhelyt,~Ád
1778  7|               isten egy kis műhelyt,~Ád az isten majd nekem,~Benne
1779  7|                              NE BÁNTSON AZ MEG...~Ne bántson az meg,
1780  7|            BÁNTSON AZ MEG...~Ne bántson az meg, fényes napvilágom,~
1781  7|            legjobb angyala?~Egészen más az, amért engem néha~Kisértetes
1782  7|             Homér s Oszián.~Koldús vala az,~Királyfi emez. Mi különbség!~
1783  7|                 igéje, világot~Alkotnak az ember elé,~Mely bámulatos
1784  7|            szigetekre,~Hol istenek űzik az emberi nemmel~Boldog vegyülésben~
1785  7|                 látjátok amott Osziánt?~Az éjszaki tenger örök-ködü
1786  7|        viharokkal együtt~Harsogja dalát az alaktalan éjben,~És feljön
1787  7|               egyre,~Verjétek a lantot, az isteni lantot,~Homér s Oszián!~
1788  7|                 Homér s Oszián!~Eljőnek az évek~Századjai s ezredei;
1789  7|               más csizmáját,~S tisztitá az enyimet más.~Kujtorogtam
1790  7|            Szőke kislyány,~Te kis bimbó az ifjuság~Rózsafáján!~Elnézném
1791  7|               Ha rád nézek;~Csendes még az, mint a téli~Madárfészek.~
1792  7|            néppel telik meg~Kebeled.~És az szép, legszebb idője~Életünknek,~
1793  7|            kellett tehát megérnem,~Hogy az üssön új sebet,~Akinek megorvosolni~
1794  7|              nyugtass meg engemet,~Mert az első sziklakőnél~Szétloccsantom
1795  7|           Haragudtam, buslakodtam,~Mint az effélékért szoktam.~Azt
1796  7|                 a bajom?~Míg megcsókolt az angyalom,~Mihelyt megcsókolt
1797  7|                 a szava,~S édes balzsam az ajaka.~Ilyen az a leányféle!~
1798  7|                 balzsam az ajaka.~Ilyen az a leányféle!~Mit tegyen
1799  7|                 a leányféle!~Mit tegyen az ember véle?~Szatmár, 1847.
1800  7|               költőnek tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~De
1801  7|           Költészet van, kedvesem,~Mint az ötszázötven versben,~Melyet
1802  7|                keresi a mennyet;~Alszik az egész föld; mély és csendes
1803  7|               Szállj, lelkem, oh szállj az égitestek között,~És pillants
1804  7|              rejtelmök fátyolán,~Melyet az istenség titkos ujja szövött...~
1805  7|                bús, mint a földi?~Áll-e az a kemény, szigorú itélet,~
1806  7|          Fordulnál más emberekhez.~Mert az ily kis tréfácskával~Engemet
1807  7|             Több ily szívet is már~Mint az én szivem?~Volt-e másban
1808  7|                  a helyett, hogy szóval~Az időt így elharácsoljátok;~
1809  7|                 néz rég s oly hiába néz az~Isten napja s a világ reátok.~
1810  7|              Népszerűség őket paizsára,~Az elámult sokaság, miképen~
1811  7|              Itt leszen,~Nem a világ ez az egy hét,~Lemorzsolom apródonként~
1812  7|               Szegény ember fia vagyok,~Az apám~Egy kunyhót sem, egy
1813  7|               ki látott?~Ölemben tartom az~Egész mennyországot!~Borúlj
1814  7|               teremted~Olyan parányinak~Az emberi keblet?~Boldogságom
1815  7|                alatta születik.~Jött is az ellenség, pedig nem sokára,~
1816  7|                károgó holló.~Végre jött az éj s ment, viradni is kezdett...~
1817  7|             lesz szép nézni eztet.~Jött az ifju hajnal, az ékes levente,~
1818  7|             eztet.~Jött az ifju hajnal, az ékes levente,~Ragyogó szép
1819  7|               diadalszekerén...~Megölte az éjet, fejét vette: vére~
1820  7|          fellegek szélére.~A köd pedig, az éj csüggeteg tábora,~Mert
1821  7|            terme,~Látván, hogy ott kinn az ellenség sem alszik.~Fegyverre!
1822  7|              komondorok.~De ím, a várba az ágyúdörgés helyett~Az ellenségtől
1823  7|             várba az ágyúdörgés helyett~Az ellenségtől egy új követ
1824  7|             tudja, csak ő: mi baja van.~Az asszony ne látna férfiak
1825  7|             földében.~Nézd, ott állanak az ágyu-oroszlánok,~Melyek
1826  7|              égett,~Mint itéletkor majd az isten világa.~Meghajtá magát -
1827  7|                Lohátról olvasta a hölgy az iratot.~Jó, hogy meg nem
1828  7|                Kell, hogy még lássalak, az ütközet előtt,~Melyben eleshetem.
1829  7|                hogy hozzád mehessek,~Ha az alvilágon visz is az keresztül,~
1830  7|                 Ha az alvilágon visz is az keresztül,~És ha ott leszek,
1831  7|                s ez ő... szemeimre~Vont az egész földet betakaró fátyolt.~
1832  7|                 apáca,~Kár is, hogy nem az lett, nagyon elhibázta.~
1833  7|            Sokára ugyan, de csak eljött az éjfél,~A szellemeknek e
1834  7|                   Kinek koronája dúsabb az övénél?~S több csillaggal
1835  7|             gondolkodék már, midőn fenn az óra~Lomha nyelve végre tizenkettőt
1836  7|            ajkaival, sötétkék szemével.~Az asztalra téve reszketett
1837  7|           rózsafa,~Mely fölött elsuhant az esti fuvalom;~Reszket a
1838  7|                alatta szilajon.~Bástyás az én szivem; nagy szenvedély
1839  7|              esküvém,~Annak fogok élni, az alatt halok meg.~És ha másnak
1840  7|            eskümet megszegném,~Hinnéd-e az esküt, melyet neked teszek?~
1841  7|              nem a vérpadra!” kiált föl az asszony.~„Ide karjaimba,
1842  7|              Mert csak szerep s nem más az asszonyvitézség,~Elhagyom
1843  7|            pálcája!”~És rövid nap mulva az ágyúk dörgének,~De csalatkoznék,
1844  7|             jártam,~Híre sem volt többé az egykori zajnak.~Az elhagyott,
1845  7|                többé az egykori zajnak.~Az elhagyott, az elpusztult
1846  7|           egykori zajnak.~Az elhagyott, az elpusztult Murányvárban~
1847  7|             Üres már a fecskefészek~Itt az eszterhéj alatt,~Üres már
1848  7|                 messzeség homályin,~Ott az égnek magasán.~Látom még,
1849  7|           engemet szeret,~Nem úgy, mint az ő jó szeretőik,~Kik szeretnek
1850  7|               zászló kell nekem már, és az~Feleségem fejkötője lesz.~
1851  7|      kevélyebben a huszár a lovon,~Mint az a kisbéres a vendégoldalon,~
1852  7|                 kisbéres pedig koránsem az, aki~Az ajándékot nem szokta
1853  7|         kisbéres pedig koránsem az, aki~Az ajándékot nem szokta elfogadni,~
1854  7|                 kinálja,~S legkivált ha az a szép leány babája.~Elfogadta,
1855  7|         természet lesz vélünk,~A dicső, az örökszép természet,~Kinek
1856  7|                el hozzánk zajábol,~Csak az a halk, tengerféle morgás,~
1857  7|               Ott a liget fái közt zeng~Az apró madársereg,~Ott a fák
1858  7|             szerteszét...~Egy hiányzik: az oroszlán;~Hol vagyon ő?
1859  7|               vagyok!~Előre-hátra engem~Az élet hányt-vetett,~Epedve
1860  7|              ugy hallgat, miként~A fák, az ember kebele.~Kérlek, kedves
1861  7|                                         AZ EMBER~Nincs nevetségesebb
1862  7|               EMBER~Nincs nevetségesebb az embernél,~Oly kevélységben,
1863  7|              fitymálják ajkai,~S minth’ az eget akarná szántani~Orrával,
1864  7|                 a te életed.~Rohanva jő az idő s elrohan,~Egy kezében
1865  7|         Hódítani csak gyávákat lehet,~S az uralkodás ilyenek felett~
1866  7|               elvesz, melyhez tartozol.~Az ország, melyben most él
1867  7|              Tenger volt egykor, s újra az lehet,~S e föld is semmiségbe
1868  7|             veled beszélek,~Jer, hugám, az elsőség tied.~Kis hamis
1869  7|               Hordd el magad! bár rövid az élet,~Beszélgethetünk még
1870  7|            virágok,~Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,~De látod amottan
1871  7|       lángsugarú nyár~S még benne virít az egész kikelet,~De íme sötét
1872  7|               Elhull a virág, eliramlik az élet...~Űlj, hitvesem, űlj
1873  7|              élet...~Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!~Ki most fejedet
1874  7|            szerelme,~Hogy elhagyod érte az én nevemet?~Ha eldobod egykor
1875  7|              nevemet?~Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,~Fejfámra
1876  7|           feljövök érte a síri világból~Az éj közepén, s oda leviszem
1877  7|                  S magamnak szedni, mit az óra ád,~Istenre bízván más
1878  7|                majd a győzelem,~Mert jó az ügy, mely fölfegyverze minket,~
1879  7|               ügynek végre győzni kell.~Az ellenségé még a hatalom,~
1880  7|                 ha ott a többség, itten az erő,~Mert a mi fegyverünk
1881  7|               erő,~Mert a mi fegyverünk az élesebb,~Mert az igazság
1882  7|             fegyverünk az élesebb,~Mert az igazság a mi fegyverünk.~
1883  7|              szíveket,~S hogy szétégesd az ellenség hadát!~Dörögd a
1884  7|       isten-ihletésből,~Mint hajdanában az apostolok!~Koltó, 1847.
1885  7|                                         AZ UTÓSÓ VIRÁGOK~Őszi idő a
1886  7|               és most!...~Ép ilyen volt az idő,~Mint most, ily hideg,
1887  7|                zimankós,~Így szakadt le az eső.~Nagyon jól jut az eszembe,~
1888  7|               le az eső.~Nagyon jól jut az eszembe,~Még a napját is
1889  7|               ha előtte~Kétfelé tért el az ut,~Nem kérdezte senkitől
1890  7|                azt ne hidd, hogy~Elment az élők közűl;~Annyiban van
1891  7|           néztem e vidéket,~Feledve még az ajtót is betenni,~Midőn
1892  7|               haladtam,~S fáradva értem~Az első rózsafához,~S alája
1893  7|                    Csupán csak a táj és az ég mosolygott.~Koltó, 1847.
1894  7|                s örökre zárva lész.~Túl az éjnek fejér szivárványán,~
1895  7|              túl röpűltem egykor,~S ott az égi magasokban járván~Épitélek,
1896  7|      szebbnél-szebbek voltak álmaim.~De az álom bármi szép, csak álom,~
1897  7|                hadd menjek,~Hisz a föld az emberek hazája,~Embereknek
1898  7|         szeretnők,~Nem is oly rút, mint az ifju véli...~Nincs itt angyal,
1899  7|            szoba.~Itt nézem a hajnalt s az alkonyt~És feleségem mosolyát,~
1900  7|             többet látni,~Bármily kevés az, amit lát.~Ki tette volna
1901  7|            olyan furcsa, furcsa~Portéka az a feleség!~Koltó, 1847.
1902  7|                                         AZ VOLT A NAGY, NAGY MUNKA...~
1903  7|              VOLT A NAGY, NAGY MUNKA...~Az volt a nagy, nagy munka,~
1904  7|                 Be kevés pap híznék meg~Az esketés diján.~Igaz, hogy
1905  7|                 ég, föld dacára meglett~Az asszony-elhozás:~Eltört
1906  7|           asszony-elhozás:~Eltört ugyan az útban~Kocsinknak kereke,~
1907  7|          magoktól~Eleresztettenek.~Azon az egyen most is~Csodálkozom
1908  7|                Csodálkozom nagyon,~Hogy az ajtón jövék ki~És nem az
1909  7|                az ajtón jövék ki~És nem az ablakon.~Miért is nem dobtak
1910  7|                 Rég eltemette a nyarat,~Az ősz, s ez is haldoklik már,~
1911  7|                  s ez is haldoklik már,~Az erdő mégis milyen hangos!~
1912  7|             madár!~E füttyre fölriadtak az~Álmos merengésből a fák,~
1913  7|             leszen mit látnia,~Még fönn az égen a nap is~Kiváncsian
1914  7|                 keres szemeivel,~Megnéz az erdőn minden fát,~De mindhiába,
1915  7|             hogy megfütyöl,~Hogy harsog az erdő bele...~S ím fényes
1916  7|              szerelemről! kérlek szépen~Az emberiség szent nevében,~
1917  7|                könnyű szabadság~Helyett az élet súlyos gondját,~Dolgozni
1918  7|                 S te balgatag világ, te az~Ily dőrét bölcsnek nevezéd,~
1919  7|                   Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,~Ki sohasem bölcselkedik.~
1920  7|                 még~Igy élve~Felröpülök~Az égbe.~Oltsuk el már a gyertyát,~
1921  7|                  fényes napsugár?”~Lenn az élők nagy koporsajában,~
1922  7|                így sohajt a rab,~S már, az isten tudná, hányadikszor,~
1923  7|               Hátralévő megmaradt felét az~Édes szabadságban tölti
1924  7|               föld utósó szolgája,~Mint az égen az éj ragyogó királya,~
1925  7|            utósó szolgája,~Mint az égen az éj ragyogó királya,~Inkább
1926  7|              disznót.~Néha-néha jön egy az igazijából,~Eyg kipattant
1927  7|               mint a kárvallott cigány,~Az erek is csakugy dagadnak
1928  7|               menj a pokolba, vigyen el az ördög!~Koltó, 1847. október~
1929  7|               szebb szőnyeg takarja.~De az mindegy; őrá nézve a fő,~
1930  7|              Ott adá véréből áldozatját~Az uraknak birtoka- s jogáért,~
1931  7|         láthatja,~Hogy küszöbön van már az itélet napja.~A földön minden
1932  7|                drága éjét virasztám át,~Az elmélkedésnek égetvén lámpáját:~
1933  7|              égetvén lámpáját:~Mi lehet az oka, hogy a világ pusztul,~
1934  7|           dereka felé,~Midőn lelkem már az álom borát nyelé,~Feltűnt
1935  7|                temetőben;~Franciaország az ő laka, nem kripta,~A neve
1936  7|                 mit nekünk a nyelv, mit az irodalom!~Ez csak haszontalan
1937  7|               Ez csak haszontalan cifra az asztalon;~Nagyobb az, hogy
1938  7|              cifra az asztalon;~Nagyobb az, hogy recseg az asztal lába
1939  7|                 Nagyobb az, hogy recseg az asztal lába is,~Bebujt az
1940  7|               az asztal lába is,~Bebujt az ördög a politikába is.~S
1941  7|                oda esküvének,~Od’ ahhoz az isten nélkül való néphez,~
1942  7|                Bevezetem hősöm... Kérem az urakat,~Emeljék meg, amint
1943  7|             leírva mi lenne,~Hogyha nem az, ami legfontosabb benne?~
1944  7|             Tamás úr legfontosabb része~Az, mely arra van, hogy az
1945  7|                 Az, mely arra van, hogy az ételt eméssze.~Ki látta
1946  7|    méltóságteljes has!~Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass,~Hova
1947  7|               rútabb s nem kisebb,~Csak az a különbség, hogy a fej
1948  7|                 Arca kellemdús arc, bár az orra kurta...~Tán mert az
1949  7|               az orra kurta...~Tán mert az alkotmány árkát annyit túrta;~
1950  7|                Hát ne is fitymáljuk ezt az orrot, melyet~Invalidussá
1951  7|            hasonlít legjobban?~Némelyek az tartják, hogy bivalybikához,~
1952  7|               tengeri-kutyához.~Nincsen az igazság sem egy, sem más
1953  7|                 meg,~Egy van benne, mit az ég magához húza,~Ez egy:
1954  7|         kipödrött bajúsza.~S ezzel kész az arckép. Érzem, tökéletlen;~
1955  7|            Merre kedve tartja, arra van az útja.~Fél óra a medre Felső-Kis-Kálnótul,~
1956  7|               Se szere, se száma Kálnón az uraknak,~Itt a faluvégen
1957  7|              laknak,~Tőszomszédságokban az öreg Gödördi,~Tovább Badallóék
1958  7|                  1603...~Utána illenék: az ujítást várom.~Csakhogy
1959  7|              kezek sohase bántsanak,~Ti az idők által szentesített
1960  7|               sem teszen ez!~Hiszem azt az egyet, hiszem én azt szentül,~
1961  7|               torony, s óra rajta,~Mely az időt három oldalra mutatja:~
1962  7|             történet, tehát elbeszélem.~Az én táblabíróm és Latóczi
1963  7|              nyugatra a háza,~S hogy ez az időnek járását ne lássa,~
1964  7|     óramutatóját. -~Jobbra a cselédház, az istállók balra,~Középütt
1965  7|            borzalom száll rád:~Meglátod az ókort, hogyha még nem látád,~
1966  7|           karosszékek, régi almárjomok,~Az egyik roskadoz, a másik
1967  7|               Piroska, Tamás úr leánya.~Az ebédlő terem egyszersmind
1968  7|           század,~Nem érte Borbálát még az a gyalázat,~Hogy a kamrában
1969  7|     pálinkás-üveg a kamarába’ van,~S ez az, ami őt oly jókor odavonja,~
1970  7|             Sára!~Nem volt elég, nézned az aszalt szilvára,~Bele is
1971  7|          Gyermekek hallják a hortyogást az utcán,~S azt hiszik: trombita...
1972  7|                 válik,~Kiegyenesűl mind az utolsó szálig,~Redő-árkak
1973  7|         fölfújván.~Hirtelen fölébred és az ágyán fölül,~Harag és iszonyat
1974  7|             retteg.~Hah, ki föltaláltad az írást, gazember,~Hánykolódjék
1975  7|             tenger.~Alva sem hagy békét az átkozott irás!~Istennek
1976  7|                nem igen sokára,~Nyilalt az oldala, borsózott a háta,~
1977  7|               Káprázott a szeme, izzadt az üstöke,~Kiszáradt gégéje,
1978  7|                 nem kaphat ily munkába.~Az almáriomnak tetejéről pedig~
1979  7|          borzadjatok,~Mert iszonyúságos az, amit hallotok!~Oly fiatal
1980  7|             rózsaszál,~S máris és mégis az ördöggel cimborál.~Ördöggel
1981  7|                 Tiszai rév felől jön el az út onnan,)~Ostorpattogásra,
1982  7|              kertet,~S a kisajtón által az hugánál termett.~„Hogy vagy,
1983  7|                Mindennapos vendég ugyan az unalom,~De ez az öregúr
1984  7|           vendég ugyan az unalom,~De ez az öregúr épen ugy utálja~A
1985  7|           Mintha nyilni látnám fölöttem az eget.~Abból olvasom a világ
1986  7|     megérkezésedet.”~„Mi vezetett haza? az ami elhajtott,”~Válaszola
1987  7|            először is vezetni fog karja~Az elhatározás erős sziklájához...~
1988  7|          apánkhoz.”~4-ik §~Táblabíró úr az ég segedelmével~Óriási dolgát
1989  7|               ép akkor végzé el,~Amidőn az ajtón kopogtattak vala,~
1990  7|                 Nyájas üdvözletűl ajkán az apának.~Dezső pedig örömkönnyekre
1991  7|            dühösen eldobja,~„Nem tudott az ördög elébb hazahozni~Csak
1992  7|                 nincs egy betű híja,~És az ember ezt mind, mind hiába
1993  7|          törvényt.~Hogyha nem sajnálnám az útiköltséget,~Ebb’ a nyomba’
1994  7|               terhet~El nem fogadni, ha az ember rátermett,~Szinte
1995  7|                 ember rátermett,~Szinte az, sőt kettős vétek elvállalni,~
1996  7|               kölyök?” kurjantott reája~Az apa oly igen méltó haragjába’,~„
1997  7|                lépsz? röpűlni fogsz, ki az ablakon,~Hogyha vonakodol
1998  7|                            EZ MÁR AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az élet!~
1999  7|             AZTÁN AZ ÉLET!~Ez már aztán az élet!~Az egész éven át~Föl
2000  7|             ÉLET!~Ez már aztán az élet!~Az egész éven át~Föl és alá