Rész

2001  7|                 vonta a vágy!~S ugyanez az érzelem most~Von tovább,
2002  7|           Tekintetem szerteszéjjel~Mint az üstökös kalandoz~S nem telik
2003  7|                feleségem... hej be szép az élet,~Mikor az ember így
2004  7|              hej be szép az élet,~Mikor az ember így másodmagával van,~
2005  7|     beszélgetéseket,~Hogy hallgatni még az idő is megálljon;~Igy csaljunk
2006  7|                  Tudom, a feledés, mint az éhes kánya~A megölt madárral,
2007  7|                 magamat kinevetem érte;~Az isten a magányt nem nekem
2008  7|               vagyok!~És meglehet, hogy az vagyok valóban,~De ne köszönd
2009  7|           KIFELÉ...~Nézek, nézek kifelé az~Ablakon,~Ott merengnek szemeim
2010  7|           Kezemből.~Hej, de meg is vert az isten~Engemet,~Hogy elhagytam
2011  7|                Mit csak a földre~Ejtett az isten,~Megterem rajta minden
2012  7|             ülteté ide.~Miről a büszke,~Az elbizott ész~Egy hangot
2013  7|          másvilágból arcainkra dől.~Nem az enyészet~Rideg tanyája~A
2014  7|               partjára átevez.~Csak azt az egyet~Szeretném tudni:~Hol,
2015  7|                 hattyu~Ringunk szelíden~Az örökkévalóság tengerén?~
2016  7|           szeretni s halál védnie.~Csak az árulónak van becse, csak
2017  7|               szégyenlője ősei nevének;~Az a fáklya vezet méltósághoz,
2018  7|             Erin, élni fog dalába’,~Még az órában, melyben legvidámabb,~
2019  7|          viszályára.~Panaszod meghallj’ az idegen, rónáin,~Tengeren
2020  7|             elég:~Éj a földön és felhők az éjen;~Kétszeres gyászt vett
2021  7|            pedig ki tudja, hogy mi volt az~Ilyen, vagy mi lesz belőle
2022  7|              gyöngült lábaimmal~Gázolám az országúti sárt;~Lelkem addig
2023  7|      csüggedetlen szárnyán~Magasan fönn az egekben járt.~Így ballagtam,
2024  7|                 halál rája!”~Elindulnak az ifjúér’,~Pallost köszörűl
2025  7|           Pallost köszörűl a hóhér.~Nap az égre emelkedik,~Ifju feje
2026  7|       Holdvilágos sárga éjfél,~Sírjából az ifju fölkél,~Halomtalan
2027  7|                 Halomtalan sírgödréből,~Az akasztófa tövéből.~Fejét
2028  7|              szókra ébred,~És fölpattan az ajtaja,~Véres fej röpűl
2029  7|            bírót e hang költé fel,~Jött az ifju éjfelenként,~És bedobta
2030  7|                 elátkozott királyfi~Túl az Óperencián,~Él magában falujában~
2031  7|              mogorván.~Be más lenne itt az élet.~Ha egy ifjú feleség...~
2032  7|               maholnap~Pallásról néz be az ég...~Közbevágott Pató Pál
2033  7|           Mindenféle nemeit.~Mit henyél az a sok béres?~Mit henyélnek
2034  7|                sok béres?~Mit henyélnek az ekék?~Közbevágott Pató Pál
2035  7|              sincsen semmije.~De ez nem az ő hibája;~Ő magyarnak születék,~
2036  7|               És mégis elment gyermeked~Az ifjuval, kit szeret.~Mi
2037  7|              mennyiért~Kérték s mi volt az ár?...~Vásárra vitted, tehetéd,~
2038  7|              van~Ott túl a tengeren,~De az adó-vevő fehér,~S az áru
2039  7|                 De az adó-vevő fehér,~S az áru szerecsen,~Mig itt minálunk
2040  7|             szerecsen,~Mig itt minálunk az apák~Magzatjaikat árulják.~
2041  7|                S leomlott minden gát,~S az ifju végre elvivé~Magával
2042  7|          gyermekét,~Örökre elhagyj’ azt az ég.~Pest, 1847. november~
2043  7|            Fásulást szerez.~Munka, tett az élet,~Tegyünk valamit,~Játsszuk
2044  7|                Képzeld, hogy leány vagy~Az a lyányka még,~Kivel ott
2045  7|             Sebesen, lóhalálába.~Hallj’ az úr,~Legyen annyi embersége,~
2046  7|               süvegelem,~Csak térjen ki az utamból,~Csak hagyjon békét
2047  7|                 dől rá vad haraggal.~És az ifju?~Ott helyben megáll
2048  7|           vagyok most.~Leáztathat rólam~Az eső minden ruhát.~De nem
2049  7|                 le egyet, a~Filozófiát.~Az már aztán a szabó,~Aki ezt
2050  7|                 hordja.”~Igy elmélkedék az ifju ember,~S erre oly jóizűt
2051  7|            kegyetlenebbűl szakadott.~De az ifju győzte türelemmel,~
2052  7|               szivárványos lett - talán az~Ifju kedvétől - az ég.~„
2053  7|                talán az~Ifju kedvétől - az ég.~„Szép szivárvány!” szólt
2054  7|                vége pedig már közel,~És az út irtóztatóan sáros.~Én
2055  7|            szállni tudnék,~Mint amottan az a gólya.~Mit csináljak hát?~
2056  7|            gólya.~Mit csináljak hát?~Ha az éjet itt kinn töltöm,~Gyönyörű
2057  7|                 érném ésszel...~Éljenek az iskolák!”~Ez komor tanya,~
2058  7|                   Ez komor tanya,~Ahová az ifju mégyen,~Mélyen benn
2059  7|               Ház-e vagy~Sírhalom?~Mint az árva gyermekek~Anyjok sírhalmánál,~
2060  7|               rakta,~Drága mű,~Csakhogy az enyészet lába rajta.~Oldaláról
2061  7|                 Egyik-másik kósza szél.~Az ajtó előtt egy~Életúnt komondor,~
2062  7|                 Timurlán,~Dzsengizkán s az egész Tatárország,~Még ugyis
2063  7|               Csiptető vasával...~Szólt az ifju hozzá~Elragadtatással:~„
2064  7|             Nagyanyám nagyanyja!...”~De az érdemes hölgy közbevágott,~
2065  7|               tájban,~Mikor itt van már az este.”~„Ej babám,” felelt
2066  7|               vándor,~„Hisz nem ment el az eszem,~Hogy beüssem orrom
2067  7|             Nagy csetepatával küldte~Őt az asszony kifelé.~Ő nem tágitott. „
2068  7|                 Ő nem tágitott. „Ki itt az úr?”~Kérdezé,~„Véle szólok;
2069  7|           Kérdezé,~„Véle szólok; vigyük az ügyet~Ő elé.”~„Itt az úr,
2070  7|            vigyük az ügyet~Ő elé.”~„Itt az úr, mi a baj?”~Szólt egy
2071  7|                  Hófehér aggastyán volt az úr,~Hófehér bajusszal és
2072  7|                S látható volt jól, hogy az öröm van~Legrégebben eltemetve
2073  7|           Legrégebben eltemetve ott.~És az ifju lelke a pajkosság~Tarka
2074  7|               válasz,~S ezzel befordult az agg.~Kurta volt a válasz,
2075  7|           válasz, ámde több~Nem kellett az ifjunak.~Fönn termett a
2076  7|                  S olyakat, hogy rajtok az anyó is~Néha még - uram
2077  7|            fölűl~Hosszu ne legyek:~Mint az ifju jóslá, meghivá őt~Vacsorára
2078  7|             jóslá, meghivá őt~Vacsorára az öreg.~„Ejnye, ejnye,” gondolá
2079  7|                  Ejnye, ejnye,” gondolá az,~Másodízben rakva meg a
2080  7|               költjük el...~Megszólítom az öreg urat,~Ha felel, ha
2081  7|             Ételed jó, de egy híja van.~Az az egy a híja, hogy~Nagyon
2082  7|                 jó, de egy híja van.~Az az egy a híja, hogy~Nagyon
2083  7|                 mással~Szoktam sózni én az ételt:~Mulatással,~Víg beszéddel.~
2084  7|             Mondd, miről beszéljek?”~És az agg (inkább szemeivel,~Mint
2085  7|              uram, ne mondd ezt,” szólt az ifju.~„Isten ellen vétkezel
2086  7|                széppel, jóval,” mormogá az~Aggastyán, fejét megrázva,~„
2087  7|                volt,~Ott fönn született az égben,~S gyalázat sarával
2088  7|                  Én bevégzém számadásom~Az élettel,~Mit akarhat még
2089  7|               Mért nem dobja hát el már az~Üres poharat?~Átkozott légy,
2090  7|                csak, mi áldást érdemel:~Az az egy kicsíny gödör, hová
2091  7|             csak, mi áldást érdemel:~Az az egy kicsíny gödör, hová
2092  7|                 egy kicsíny gödör, hová az~Élet minket nem kisérhet
2093  7|                 És sok búnak embere,~És az ifju szót emelni~Csak hosszú
2094  7|                fájdalom,~Kettősen szent az öreg szivé...~Nem akarlak
2095  7|          büntetést,~Mely ha nagy, azért az, mert~Bűnöd is nagy: a kétségb’
2096  7|             pokoli hang,~Amely fölkiált az égre:~Nincs tebenned isten,
2097  7|              isten, akinek~Gondja volna az emberiségre.~S méltó rá
2098  7|               jött, eljön holnap...~Míg az ember boldog nem volt,~Addig
2099  7|            megédesül.”~Még soká beszélt az ifju,~És az agg mindig jobban
2100  7|                soká beszélt az ifju,~És az agg mindig jobban figyelt,~
2101  7|                beszédet,~Mint a gyermek az anyatejet.~És midőn elhallgatott
2102  7|        anyatejet.~És midőn elhallgatott az,~Ámélkodva kérdezé az agg:~„
2103  7|      elhallgatott az,~Ámélkodva kérdezé az agg:~„Hol tanultad ezeket?~
2104  7|                vagy, ifju, hogy hínak?”~Az pedig a komolyságot~Már
2105  7|           Valamely vándormadár~Lehetett az ősapám.~Járok-kelek a világban,~
2106  7|             éhezem és fázom,~Annál több az örömem,~Mert annál szebb
2107  7|              gondolj reám,~Jussak akkor az eszedbe, aki~Boldogságodat
2108  7|               És ha tetszik, maradj itt az~Élten át.~Mondd el, amit
2109  7|                maradsz, barátom?”~Szólt az ifju: „Maradok;~Kötelességem
2110  7|                 Ha már így van a dolog.~Az olyan beszédben~Ha kedved
2111  7|                senkinek!”~Igy kiálta ki az agg...~„Énnekem sem, nagyapám?”~
2112  7|               édes női hang.~És kinyílt az ajtó,~És bejött a lyány,~
2113  7|                 százszor~Jaj, hogy apám az én ellenem!~Tőle futok,
2114  7|              Lesz-e több ily sors, mint az enyim?~Értem, értem, mit
2115  7|              szemeidben,~Úgye azt, hogy az utósó~Szükségből vagyok
2116  7|                akart felelni~E beszédre az aggastyán,~És, egy szó kevés,
2117  7|                de annyi~Sem jöhetett ki az ajkán.~Könnyhullása, zokogása~
2118  7|                  hol vagy? nézz ide,~Ez az én kis unokám!~Ifju ember,
2119  7|             Mert hiszen te mondtad:~Míg az ember boldog nem volt,~Addig
2120  7|            leányért apja jött,~De kilép az agg s reádörg:~„Át ne lépd
2121  7|              most téged gyermeked...~Él az isten s őrizi törvényét,~
2122  7|                őrizi törvényét,~Őrködik az igazság felett.~Meg nem
2123  7|                 jobbkezét;~Úgy állt ott az aggastyán~Bús hideg fönségben,~
2124  7|                hallgatának,~Végre szólt az ifju vándor~Az öreg gazdának:~„
2125  7|              Végre szólt az ifju vándor~Az öreg gazdának:~„Most, uram,
2126  7|     keménységgel így nem~Szólna hozzá:~„Az elébb maradni kértelek,~
2127  7|                 maradok örömest,”~Szólt az ifjú, „de egy kikötéssel:~
2128  7|          haragszik a virágra.~Annak hát az ő okáért~Hajnalonként kimegy
2129  7|               víg beszéd...~Hej dicséri az öreg az ifju~Elméjét, a
2130  7|           beszéd...~Hej dicséri az öreg az ifju~Elméjét, a lyány pedig
2131  7|                S a vándorbottal kezében~Az öreg elébe lép.~S szólt,
2132  7|           Elfelejtett~Minden hangot.~De az öreg szó nélkűl is~Általlátott
2133  7|               mind a ketten,~S rákezdte az ifju is, tán~Még keservesebben.~
2134  7|             virág van a pusztában,~Mert az őszi szelek fújnak,~De vagyon
2135  7|              Pattogó szikrázó tűz körűl~Az aggastyán, a férj, a menyecske~
2136  7|                                         AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~
2137  7|           Tisztelni kell~A gyászt,~Mert az szent...~Éj, a gyászos~Ifjú,~
2138  7|             Megjelent.~Kedvese volt,~És az~Meghala;~Azért gyászol,~
2139  7|            beszéd~Örök~Nagy titok.~Csak az őrült~Hallja,~Amidőn~Rá
2140  7|                Második szomszédja Kína,~Az első Ausztrália.~És ez,
2141  7|           helyen.~Áldd a a sorsot, áldd az istent,~Okatootáia,~Hogy
2142  7|               és más~Kapa-kaszakerülők.~Az pedig, ki bolond fővel~Erre
2143  7|                nyelni fog.~Megvan itten az a szép is,~Hogy különvált
2144  7|              rangjával kissé~Nagyra van az úri rend,~Nem mondhatni,
2145  7|             Nyilvános épület nincs?~Hát az akasztófa mi?~S ezt bizony
2146  7|                 Nincs virág a földön és az égen~Csillag, amely képviselhetné
2147  7|                 S a beteg, ki bús ágyán az éji~Sötétséget hosszan,
2148  7|                 Hosszu és mély tőrdöfés az, ami~Kis redő csak homlokod
2149  7|            szerepet játszanak.~Pusztulj az útból, jó fiú, ki~Kopottan
2150  7|              mig a költő tengődik éhen,~Az ő szolgájok is hizik?~Vagy,
2151  7|              Talán, hogy fontosabbak ők~Az emberiség mérlegén, mint~
2152  7|             Tudjátok-e, mik vagytok ti?~Az apró napi események~Mulandó
2153  7|            Tanuljátok meg, hogy a költő~Az istenség szent levele,~Melyet
2154  7|           örökségiből~El nem rabolt még az enyészet,~Az ellenünk esküdt
2155  7|                 rabolt még az enyészet,~Az ellenünk esküdt idő,~Nyelvünk
2156  7|               Hozzája közel volt a vég,~Az országútra kitaszítva~Halálos
2157  7|        föltámasztva~A hajdankori divat,~Az a régi idő, melyben~Még
2158  7|          mellett jót kivántak~Egymásnak az emberek. -~Jót kivánok én
2159  7|                 Érd el (persze énvelem) az~Ősz hajak késő korát,~Hanem
2160  7|               légyen más, mint~Álarcban az ifjuság.~Pest, 1847. december
2161  7|                 Szívem minden dobbanása~Az utósó lehetett vón.~Én eveztem,
2162  7|                 evezőmet,~Mért is volna az kezemben?~Hisz mindegy,
2163  7|                gyermek-fuvalom;~Mindegy az, mert mindenütt az~Ég vesz
2164  7|              Mindegy az, mert mindenütt az~Ég vesz engemet körűl, a~
2165  7|                 semmiségbe.~Tavasz dől, az ifjuságnak~Tavasza, a sír
2166  7|                  Mely szivéről lesegíté~Az életet, e nagy terhet.~Könnyez
2167  7|                 röpűlt csak eddig,~Most az ember is röpűl!~Nyílsebes
2168  7|                a világot,~Mint a testet az erek.~Ezek a föld erei,~
2169  7|                 Ezek által ömlenek szét~Az életnek nedvei.~Miért nem
2170  7|              Hát csendes házimadár~Lesz az erdei sasból,~Mely körmeit
2171  7|               el engem~Nemes indulatom,~Az ifju-harag;~Nem apad ki
2172  7|                 híja van a ménesnek.~El az egész kerületbe~Ló-keresni,
2173  7|        nagyapáink mellett...~Csak annyi az élet, mint futó felhőnek~
2174  7|        házigazda,~Mit bevett és kiadott az~Év folytában, összeadja.~
2175  7|             Minekünk szíveink telvék...~Az milyen szegény gazdagság!~
2176  7|               valék~Tavaly ilyentájban,~Az idén már kettecskén~Vagyunk
2177  7|                állunk;~Beteg, haldoklik az esztendő,~Ez a mi drága
2178  7|           Megkoszorúzni haldokló fejét.~Az a kevés bú, mit koronként~
2179  7|               Szívdobbanás van hátra,~S az örök éj borúl e szemre,~
2180  7|         Megkoszorúzni haldokló fejét.~4~Az esztendőnek a halála~Oly
2181  7|                hogy barátnak, hanem még az~Ellenségnek is megbocsát,~
2182  7|                s a szolgalélek,~E kettő az én ellenem,~S én zsarnokoknak
2183  7|         Bocsássak meg?... nem, sohasem!~Az isten ítélőszékénél,~Még
2184  8|                 lett a tarka szivárvány az égről?~Hova lett a tarka
2185  8|              nyárnak?~Odavan mind! csak az emlékezet által~Idéztetnek
2186  8|                 a hidegben s didereg... az inség~Vastagon van bágyadt
2187  8|               festve.~Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?~Mostan
2188  8|            tájban?~Mostan ott benn szép az élet a szobában.~Áldja istenét,
2189  8|                szív közepébe.~Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!~
2190  8|          elregélik.~Akitől nincs messze az élet határa,~Nem előre szeret
2191  8|                is törődnének a multtal? az élet~Előttök vagyon még,
2192  8|             hátul pedig a kemence körűl~Az apró-cseprőség zúgva-zsibongva
2193  8|              Csikorog a kútgém ott kinn az udvaron,~Lovait itatj’ a
2194  8|                 Esik a hó, mégis fekete az útca,~Nagy vastag sötétség
2195  8|             hazafelé,~Lámpája megvillan az ablakok alatt,~S fényét
2196  8|       Lelkemadta kicsikéje!~Jer ide már az ölembe,~Mulassak veled kedvemre.~
2197  8|              Nem is tudja a nőtelen,~Mi az igazi szerelem;~Hogy tudná
2198  8|              igazi szerelem;~Hogy tudná az istenadta?~Mégcsak akkor
2199  8|                 KÖNYVÁRUS EMLÉKKÖNYVÉBE~Az életcél boldogság, de elébb~
2200  8|       legtisztább helyére zárd,~S imádd az istent, s mindenekfelett~
2201  8|              szakad,~De míg igy ölte őt az, amit láta,~Szivott bódítón-édes
2202  8|          használ sem eső, sem napsugár:~Az a költő könnyhullatásitul~
2203  8|           felelsz majd, hogyha egykoron~Az, aki küldött, számadásra
2204  8|          gyalázatot!~S így hazugság itt az örök-igazság is,~Hogy az
2205  8|                az örök-igazság is,~Hogy az oroszlán nem szűlhet nyúlfiat;~
2206  8|            semmi gondunk. Tengünk, mint az állat,~Megelégszünk azzal,
2207  8|               és nagy vétek,~Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt.~
2208  8|            foltozgatod?~Rongyosan is jó az nékem,~Varrj inkább egy
2209  8|                 ma a vészben nekem csak~Az irgalom nyitá meg ajtaját.~
2210  8|              lesz bélyege...~Ah, kiesik az írótoll kezembül:~Szegény
2211  8|             mily boldogság, milyen szép az élet!...~Szegény Gilbert,
2212  8|               Kedves kis angyalom,~Csak az fáj, hogy szerelmemet be~
2213  8|              világlátó nap:~Ott hagynám az eget,~S a nagyvilág helyett
2214  8|                  Hogy itt már a tavasz,~Az ő régen várt megváltójok,~
2215  8|              Mint hajnaltól a nappal és az éj,~S eltűn előlem a világ,~
2216  8|            előlem a világ,~Eltűn előlem az idő,~S minden rejtélyes
2217  8|                üdvességeit~Árasztja rám az örökkévalóság -~Minek nevezzelek?~
2218  8|               Bús, puszta lesz~Mindjárt az ég,~Hullatja le~Minden diszét.~
2219  8|      Vasrostélyos kicsiny ketrecben áll~Az oroszlán, a sivatag-király.~
2220  8|                itten járna.~Kopasz volt az istenadta,~Nem tehetek róla;~
2221  8|                 nagy bazsarózsa nyílott~Az orra hegyében.~Talán minden
2222  8|             minden reggel ujra~Kivirult az orra,~De nem csoda, mert
2223  8|               Pincei harmatot.~Ez alatt az orr alatt egy~Nagy bajúsz
2224  8|             Mert szörnyen jó ember volt az~Istenteremtette.~Olyan jó
2225  8|                ám igazán a puszta!~Mert az az ősz olyan gondatlan rosz
2226  8|                igazán a puszta!~Mert az az ősz olyan gondatlan rosz
2227  8|              Hóval söpörték be a szelek az utat.~Most uralkodnak a
2228  8|                 a tért, hol ők elestek,~Az utósó s a legjobb vitézek:~
2229  8|            győző-név ragyogva,~Átkozott az a dicsőség, amely~A szabadok
2230  8|               Remény s emlékezet.~Mi is az a jövő s mult?~Ha zordon
2231  8|                 Ha zordon vagy ha szép,~Az mindegy, így is, úgy is~
2232  8|                nagyvilágra letekinteni.~Az a boldog hegy, ott uralkodik~
2233  8|                 irígylenek.~Engem talál az első napsugár~És az utósó
2234  8|               talál az első napsugár~És az utósó is rajtam ragyog,~
2235  8|                 odalenn enyelgő szellő,~Az idefönn csatázó fergeteg.~
2236  8|            szabadság istene!~Eljő, eljő az a nagy szép idő,~Amely felé
2237  8|         karunkat,~És ha akkor ott volna az ellenség,~Ha mégannyi volna
2238  8|                 Gyere vissza, áldom azt az istened,~Kezdd el újra,
2239  8|             Kezdd el újra, kezdd el azt az ötvenet,~Kezdd el azt az
2240  8|                az ötvenet,~Kezdd el azt az ötvenet! -~Addig híttam,
2241  8|                                         AZ ORSZÁGGYÜLÉSHEZ~Sokat beszéltek,
2242  8|             falat,~S legeslegvégül jőne az alap.~Ti vagytok ilyen mesteremberek,~
2243  8|               föl néha-néha,~Csak olyan az, mint hogyha engemet~A szomjuság
2244  8|             beszéd,~Ha meg nem fogjátok az elejét,~Ha a kezdetnél el
2245  8|        mindenható ige~A nemzetben, mint az isten „legyen”-je,~Amellyel
2246  8|                bőségben termenek,~S bár az utósó szolga és a pór~Zsebébül
2247  8|              bekötve, fogva szellemünk,~Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,~
2248  8|            lakik itt bent?~Lám, csak jó az isten, jót ád,~Hogy fölvitte
2249  8|                legyen ám~Tojás szűkében az anyám. -~Morzsa kutyánk,
2250  8|           valahára;~Szabadság lesz! ím, az ég is~Ideszegődött a földhöz,~
2251  8|              Ezernyolcszáznegyvennyolc! az égen~Egy új csillag, vérpiros
2252  8|           álmaimban láték!~Eljön, eljön az itélet napja,~A nagy isten
2253  8|             kenyértörés elközelit,~Hogy az égben uralkodol még te~A
2254  8|              Hogy bántása ne legyen.~De az őrség kapitánya~Beaurepaire
2255  8|              nem oly nagy a veszély.~Ha az ellen fegyverünkbe~Szerelmes,
2256  8|           szégyent,~A gyalázatot, de én~Az ellennek csak holttestet~
2257  8|                2~Ugy bizony, hires kürt az a jászberényi,~Nem haszontalanság
2258  8|                el a dolgot,~Mit csinált az a kürt, ki kezében forgott.~
2259  8|         mostanság~Nem írástudóknak, nem az úri rendnek,~De beszélek
2260  8|           szűrös-gubás embereknek;~Hisz az írástudók jobban tudják
2261  8|             amiket most mondani akarok,~Az uraknak pedig az ideje drága,~
2262  8|                akarok,~Az uraknak pedig az ideje drága,~Rá sem érnek
2263  8|               nélkül,~Egyiknek sem élek az emberségébül.~Akik ő előttök
2264  8|              szép szám, pedig már azóta~Az idő a földre azt kilencszer
2265  8|                királyok,~Fejedelem volt az első a nemzetben,~Nem hátul,
2266  8|                 Nem hátul, de elől ment az ütközetben,~Hej pedig ugyancsak
2267  8|               Hej pedig ugyancsak járta az ütközet,~Nem űlt a nép otthon
2268  8|                Mind háborúskodott, csak az maradt hátra,~Aki épen kellett
2269  8|                 hátra,~Aki épen kellett az eke szarvára.~8~Kegyetlen
2270  8|               minden halandó nemzetség,~Az adót nekik, mint a köles,
2271  8|          szerint amennyi illetné;~Annyi az áldása, hogy alig fér belé.~
2272  8|          környékén.~Irtóztató távol van az a hely innét!~Ha megmondanám:
2273  8|            mérföld? el se’ hinnék.~Hej, az vón a kulacs, az vón a tarisznya,~
2274  8|           hinnék.~Hej, az vón a kulacs, az vón a tarisznya,~Melyből
2275  8|               mennünk;~Mint a darusereg az előljáróját~Ugy követünk
2276  8|                 fejér volt e nyom, mint az égi,~De sötétpiros, mert
2277  8|         méltóságot átadom, mit adtatok,~Az uj csatákra uj vezért válasszatok;~
2278  8|              fölötte.~Körülállta sírját az egész magyar faj,~S esküt
2279  8|          helytől kezdve kezökre kerítik~Az egész tartományt, mely előttök
2280  8|               fejedelemnek~Kiáltotta ki az egész magyar nemzet.~Pajzsra
2281  8|           pihentek Munkács róna földén,~Az időt ünnepi lakomákkal töltvén,~
2282  8|                de végre~Szépen rátanult az engedelmességre,~S azt a
2283  8|              Nem kimélték a vért és nem az életet,~De jutalmok ez a
2284  8|            Tokaj s Ménes borát,~Buzáját az alföld, a Balaton halát,~
2285  8|         érdemelte;~Nem csont-darab volt az, de tulajdon lelke.~Mit
2286  8|          szomorú,~Tudott harsogni, mint az égiháború,~S tudott lágyan
2287  8|        hallgatónak:~„Halljátok, hol jár az esze? Ázsiában,~Születő
2288  8|                 hazánkat elhagyni,~Mert az ember mégis csak sajnálta
2289  8|            mégis csak sajnálta vagy mi,~Az igaz, hogy napról-napra
2290  8|       bujdosásban,~Mint üstökös-csillag az ég távolában.~30~Figyelmezzetek!...
2291  8|            nótát kezd vezérünk,~Hah, ez az, mikor a Kárpátokra értünk,~
2292  8|                ama nevezetes napnak.~De az öröm-lárma nem tartott sokáig,~
2293  8|              Melyet a magyarság küzdött az új hazán.~Ennek hallatára
2294  8|              kisfiára, Zoltánra, jutott az ország,~Mellé kormányzónak
2295  8|          emberré nem nőtt fel.~36~Mikor az a három kormányozni kezdett,~
2296  8|        közepében:~Annak itta ám még meg az áldomását!~Akkori kedvének
2297  8|                  De nem csoda, hej mert az meleg tavasz lett,~Olyan
2298  8|             nagyurak, országunk vitézi,~Az ember életét isten úgy intézi,~
2299  8|           életét isten úgy intézi,~Hogy az idő nem áll, de folyton-folyva
2300  8|               mén,~Ifjú lesz a gyermek, az ifjú pedig vén.~Mi már ugy
2301  8|         háromszor ötven.~41~De lám, míg az idő fosztogatott minket,~
2302  8|         leveleinket,~Mellettünk felnőtt az apró kis csemete,~Az élet
2303  8|            felnőtt az apró kis csemete,~Az élet földébe kit Árpád ültete.~
2304  8|               kit Árpád ültete.~Itt áll az ifju tölgy, nézzetek szemébe,~
2305  8|                 Hogy jó rendben hagyjuk az ország szénáját.~43~Rendben
2306  8|                szénáját.~43~Rendben van az ország, nem csonkult határa.~
2307  8|                 még több sugárt keress,~Az egész világot rángasd fülön
2308  8|          tanácsolta, hogy fejezze be ma~Az ország gyülését országos
2309  8|            magyar ember.~46~S mikor már az ebéd felén túlesének,~Jöttek,
2310  8|                  Olyan volt, mint mikor az ég egyik fele~A pirulni
2311  8|               hogy mogorva legyen,~Mert az volt őneki a természetiben,~
2312  8|                Mint e tolakodó légy itt az orromnak;~Noha neki nem
2313  8|            orromnak;~Noha neki nem kell az én barátságom,~Odatolakodom
2314  8|                 ének~1~Jött és ráborult az este a határra,~Mint a gyászos
2315  8|            Halkan imádkozott, néma volt az ajka,~Csak egy szellő-sohaj
2316  8|              Csunyául károgtak, szidták az urakat,~Hogy oly sok csontot
2317  8|           robajjal.~Ifju kedvvel mentek az öreg legények,~Bánatot magokkal
2318  8|          emberiek~Legyetek,~Vegyetek be az emberek~Sorába...~Rimánkodott
2319  8|             ásót, vasvillákat~Fogjatok!~Az alkalom maga magát~Kinálja,~
2320  8|                Ezer évig híztak rajtunk~Az urak,~Most rajtok a mi kutyáink~
2321  8|             amint illik~Mihozzánk,~Hogy az isten gyönyörködve~Nézzen
2322  8|              áldást~Tetézzen.~Felejtsük az ezer éves~Kínokat,~Ha az
2323  8|                az ezer éves~Kínokat,~Ha az úr most testvérének~Befogad;~
2324  8|                még mostan is~Megvettek,~Az uristen kegyelmezzen~Tinektek!~
2325  8|           Talpra magyar, hí a haza!~Itt az idő, most vagy soha!~Rabok
2326  8|               Benned lelte orvosát.~Míg az országgyülés ott fenn,~Mint
2327  8|              sikeretlen:~Itt megkondult az óra!~Tettre, ifjak, tettre
2328  8|           kiáltás, egy mennydörgés~Volt az ezerek hangja,~Odatört a
2329  8|         Célozott munkáiban.~S fölmenénk az ős Budába,~Fölrepültünk,
2330  8|          diadallal hoztuk el,~Aminőt ez az öreg hely~Mátyás alatt ünnepelt! -~
2331  8|           múzsája,~Vésd ezeket kövedre,~Az utóvilág tudtára~Ottan álljon
2332  8|                vezérsége,~S díjazva van az élet...~Napoleon dicsősége,~
2333  8|       pillantást,~Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,~Szaporodjék
2334  8|                 szabadság, mért halvány az orcád?~Szenvedésid emléke
2335  8|             tart énvelem,~Verje meg azt az én istenem,~Vigyék el a
2336  8|                 meg van vetve a lába,~S az úristen sem hajt igába.~
2337  8|             hajók,~Sűlyednek a pokolra,~Az árboc és vitorla~Megtörve,
2338  8|                tajtékodat;~Jegyezd vele az égre~Örök tanúságúl:~Habár
2339  8|                víznek árja,~Azért a víz az úr!~Pest, 1848. március
2340  8|       felszólalót;~Áll még Munkács, áll az akasztófa,~De szivemben
2341  8|                ti rég,~S kidobtátok azt az országutra,~S ott átment
2342  8|                nem szeretnek... odafönn az égben~Megszámlálták napjaitokat.~
2343  8|                Istentül elrugaszkodott, az~Ördögnek adta lelkét,~És
2344  8|              lesz a vége e históriának?~Az lesz a vége, hogy császárjokat,~
2345  8|             Mely édesebb a kárhozatnál,~Az ilyen vakmerőt,~Az ilyen
2346  8|         kárhozatnál,~Az ilyen vakmerőt,~Az ilyen szemtelent,~Az ilyen
2347  8|          vakmerőt,~Az ilyen szemtelent,~Az ilyen háladatlant~Honárulónak
2348  8|             Kosztot, kvártélyt adunk,~S az elveszett királyi címek~
2349  8|            Meglássátok, maholnap minden~Az ó kerékvágásba’ lesz.~Ugy
2350  8|             alattomban,~Sompolyognak el az urak.~A királynál csak egy
2351  8|                marad.~Tudjátok-e, ki ez az egy,~Aki maradt, aki nem
2352  8|           egyebek ők, mint árnyak,~Tart az árnyék, míg süt a nap,~Ha
2353  8|            Lángolunk és sírva fakadunk!~Az ügy, melynek katonája voltál,~
2354  8|          szellemeddel,~Ha kezdődik majd az ütközet.~Vedd a zászlót,
2355  8|             seregünk szivét.~S rohanunk az ellenség elébe,~S ha utánunk
2356  8|            millióknak ajka:~Aki kezdte, az végezte be!~Pest, 1848.
2357  8|                van a házon,~Csillag van az égen,~Az én ölemben van~
2358  8|             házon,~Csillag van az égen,~Az én ölemben van~Kedves feleségem;~
2359  8|               szám.~Beszélgetünk is, de~Az csak félig beszéd,~A másik
2360  8|                 Fényes boldogságunk!~De az én kardomnak~Ez sehogysem
2361  8|              Ezt a ritka lelket,~Aminőt az isten~Nem sokat teremtett;~
2362  8|          gondosan a magyar nemzetet!~Él az a magyarok istene, hazánkat~
2363  8|                vak dühhel: ő védelmeze.~Az idők, a népek éktelen viharja~
2364  8|             amidőn már elértük a révet,~Az utósó habok eltemessenek?~
2365  8|                 A KONZERVATÍVOK~Mentünk az ellenség elé,~Mentünk előre
2366  8|                Ti ott hátul kullogtatok~Az előhad nyomában,~Árnyékával
2367  8|               lomha testetek,~Nagy volt az út, nagy a meleg,~Az árnyék
2368  8|               volt az út, nagy a meleg,~Az árnyék persze jól esett.~
2369  8|                 persze jól esett.~Midőn az ellenség előtt~Kiálltunk
2370  8|                asszony való nékem,~Mint az én kis feleségem.~Eszemadta
2371  8|               világ rózsája.~Nem vagyok az, aki voltam,~Aki annyit
2372  8|              szomorkodtam;~Csillagos ég az életem,~Ezt is neked köszönhetem.~
2373  8|             minél előbb,~Megérem én azt az időt,~Hogy ahová lépsz,
2374  8|              mondalak én egyébnek,~Csak az isten remekének!~Pest, 1848.
2375  8|                 nap.~E hegytetőn állott az ércszobor,~Egy méltóságos
2376  8|             földrül vitték őt oda, vagy az~Égből esett le?... így szentebb,
2377  8|       Magasztosabb, ha emberkéz emelte.~Az ég s a föld közös munkája
2378  8|            megirigylé a földtől e díszt~Az ég, s magához fölragadta?...
2379  8|               fönn a szomszédcsillagok,~Az ingoványnak undok férgei~
2380  8|               hazám!~Minek nevezzem azt az érzeményt,~Mely mint egy
2381  8|                segítsen mosni mindenik,~Az asszony könnyel és a férfi
2382  8|                 atyafi.~No de semmi, jó az isten,~Ugy lesz, ahogy lenni
2383  8|          Rettentő a haragunk.~Tudhatják az ellenségink,~Mint viselünk
2384  8|                 Ügyefogyott király volt az~A második Endre,~Papucs
2385  8|                 Papucs alatt szuszogott az~Isten-teremtette;~Felesége
2386  8|     Isten-teremtette;~Felesége tartotta az~Ország gyeplőszárát,~Őgyelgett
2387  8|                 majd hozzád.~Gyönge kéz az asszony keze,~Nem való kormányra,~
2388  8|             Húzzavonjaságot,~Szenvedett az istenadta~Árva magyar népe,~
2389  8|            Azután dögölj meg!”~Néhányan az efféléket~Megsokalták végre,~
2390  8|           móddal~Megszeplősitette.~Szép az asszony, ifju és jó,~Asszonyok
2391  8|                 csak ettétek... mert ez az~Utósó falattok.~Ami most
2392  8|                szökhetett...~Kitisztult az ország!~Pest, 1848. május~
2393  8|                          MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET...~Mit nem beszél
2394  8|                 NÉMET...~Mit nem beszél az a német,~Az istennyila ütné
2395  8|              Mit nem beszél az a német,~Az istennyila ütné meg!~Azt
2396  8|            követeli a svábság:~Fizessük az adósságát.~Ha csináltad,
2397  8|          piros-fehér-zöld színt,~Lejárt az ideje!~Más szín illeti most
2398  8|             magyar nemzet sorsa.~Készül az ellenség; és mi készülünk-e?~
2399  8|              sorsa.~Eszembe jut Mohács, az a szomorú kor!~Akkor is
2400  8|           magyar nemzet sorsa.~Hol lesz az új Mohács? hol megint húszezer~
2401  8|           magyar nemzet sorsa.~Hol lesz az új Mohács? ahol megint lemegy~
2402  8|               telt,~Van, akinek nagyobb az ereje,~S mégis kevesebbet
2403  8|        Gyöngyökbe foglalt órákkal kinál~Az ifjuság s a szerelem,~És
2404  8|            Hunyadi Lászlónak:~„Esküszöm az égre,~Az ég istenére,~Bántani
2405  8|           Lászlónak:~„Esküszöm az égre,~Az ég istenére,~Bántani nem
2406  8|                királyt legottan~Fojtsuk az ártatlan~Áldozat vérébe!”~
2407  8|              fölfuvalkodott félistenek,~Az óra kondul s futnotok kell,~
2408  8|               kell,~Hogy el ne zúzzanak~Az omló trónus romjai...~Ott
2409  8|          Ámíthatjátok a világot,~De lát az isten s ismer bennetek,~
2410  8|             érdemeltek-e~Csak annyit is az ég kegyéből,~Amennyitől
2411  8|                  Mert akihez fordultok, az mind~Gazságitoknak áldozatja
2412  8|                 lesz és ne légyen ember az~Utálat miatt, aki eltemessen;~
2413  8|                KÉT ORSZÁG ÖLELKEZÉSE~És az idő eljött, bár nem hamar,~
2414  8|                 végre~A győzedelmes nap az égre,~Mely összesímult arcainkra
2415  8|              hozzám s játszik hajammal?~Az alkony pírja vagy talán~
2416  8|           alkony pírja vagy talán~Amott az ég boltozatán?~Vagy tán
2417  8|                 ég boltozatán?~Vagy tán az esti csillag, mely~Reám
2418  8|              születtem én ezen a tájon,~Az alföldi szép nagy rónaságon,~
2419  8|             örömmel...~Húsz esztendő... az idő hogy lejár!~„Cserebogár,
2420  8|       cserebogár!”~Mint nyugtalan madár az ágakon,~Helyrül-helyre röpköd
2421  8|            sárga cserebogár!”~Megkondúl az esteli harangszó,~Kifáradt
2422  8|          Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,~Az altató nóta hangzik ajkán,~
2423  8|          érzelemmé~Olvadt össze a haza,~Az érzelem „lelkesűlés”,~A
2424  8|                vénül a világ,~Elmondják az unokáknak~Ezt a kort a nagyapák.~
2425  8|              kedves mosolygó gyermekét,~Az anya, úgy tartja.~Itt vagyok
2426  8|              képzeletem most is odalenn az~Alföld rónáján van;~Testi
2427  8|               lebegnek szépen gyönyörűn az~Alföldi vidékek.~Forró nyárközép
2428  8|            össze.~Gazdag legelőkön~Visz az út keresztül; ott hever
2429  8|              lomhák, nem is pillantanak~Az útazó után.~Itten a lapályon~
2430  8|       Szárnyával megcsapja;~Szép fövény az alja,~Egészen lelátni sárga
2431  8|              egy vérző csillag.~Közeleg az este,~Megaranyasodnak a
2432  8|                  Nincs itt urasága csak az egy magyarnak,~S kik a mi
2433  8|               Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?~Ha eljön, ugy
2434  8|                 a félhalott se maradjon az ágyon!~Haza és szabadság,
2435  8|              vón is, szavát~Nem fogadt’ az ország.~Üres volt a feje
2436  8|                 benne.~Ruháján a moly s az idő~Megrágta a prémet,~Mely
2437  8|                volt a sarka.~Kamrájában az egerek~Semmi kárt sem tettek,~
2438  8|               szól, de milliók nevében!~Az a hon, melyet őseink szereztek~
2439  8|          Verítékökkel s szívök vérivel,~Az a hon többé nincs meg, csak
2440  8|             órán visszajött kisértet...~Az a hon többé nincs meg, falait~
2441  8|        Elmorzsolák a mult kor férgei,~S az uj vihar szétfújta födelét,~
2442  8|         szétfújta födelét,~S lakói most az ég alatt tanyáznak,~Mint
2443  8|                 lesz,~Egy perc jöhet, s az épület ledől,~S rosz gazda,
2444  8|                önérdek~Csábít e helyre, az szentségtelen~Lábbal ne
2445  8|          bálványistenek~Ki nem szoríták az igaz nagy istent,~Kiknek
2446  8|          keblében,~És dobbanása rémület~Az ellenség fülében!~Ismét
2447  8|                 a magyar,~S világvégéig az lesz,~Vagy iszonyúan és
2448  8|                       MIÉRT ZÁRJÁTOK EL AZ ÚTAMAT?~Miért zárjátok el
2449  8|               ÚTAMAT?~Miért zárjátok el az útamat?~Bocsássatok!~Előre
2450  8|              álmodik most holdas éjeken~Az őrülésig rémült képzelet.~
2451  8|          feleségemet.~Miért zárjátok el az útamat?~Bocsássatok!~Előre
2452  8|              KRÓNIKÁJA~Fene gyerek volt az a Kun László,~Magyarország
2453  8|            kunokkal volt cimboraságba’.~Az igaz, hogy torkára forrt
2454  8|                igaz, hogy torkára forrt az a~Kun barátság, benntörött
2455  8|              gyerek volt biz őkegyelme;~Az ördög se’ tudja, hogy mi
2456  8|           siheder korában,~És vala nagy az ő vitézségi.~Ottokárral,
2457  8|             bezeg~Fenekestül fölfordult az ország,~Olyan volt, mint
2458  8|            mikor a macska~Nincs otthon, az egerek táncolnak...~A nagyurak
2459  8|            Gondja is nagyobb volt, mint az ország.~Nekilódul, becsap
2460  8|             nemzet, és~Szólt: „Ami sok, az csak sok, hiába!~Ha ez így
2461  8|              egy cserfa-koszorút hozott az~Ifju király a harc mezejérül.~
2462  8|                 most még édesebb.~Száll az idő, mint a pille,~Melyet
2463  8|             ragad el,~Szemlátomást fogy az élet,~Szemlátomást hervad
2464  8|            búsulok;~Nem vesz kárba, mit az élet~Fájáról lehullatok.~
2465  8|           cselekesznek.~Én elhallgatok, az~Ő tettök beszéljen...~Százszor
2466  8|          Százszor kiáltjátok~Majd rájok az éljent.~A Dniester vizén~
2467  8|              Rája tót, rác, német,~Hogy az istennyila~Őket ott ütné
2468  8|             Védelmezni fogják!~És midőn az esküt~Elmondották vóna,~
2469  8|         Dniester folyóba,~S jó paripáik az~Éji sötétségben~Általusztak
2470  8|       pillantanak meg?~Lenkei kapitány,~Az ő kapitányok,~Ez iparkodott
2471  8|               Sem a generális~Sem pedig az isten.~Kötelességünkről~
2472  8|                 akkorára már tán elvisz az~Enyészet s ott lenn tart
2473  8|                   Republikánus vagyok s az leszek~A föld alatt is ott
2474  8|                madarak nékem szerzenek!~Az első madár egy kis cinege,~
2475  8|                se’ lát,~Kis fészke néki az egész világ,~Ebben dalolgat,
2476  8|                 ha dalolni kezd,~Elfojt az alkony mindennémü neszt,~
2477  8|                 gyönyörködjék a föld és az ég,~Gyönyörködjék e dalban,
2478  8|                Nem szakad le szemünkről az álom.~Pillanatra fölriadt
2479  8|              istenverte nemzet,~Aki ott az elsők közt lehetnél,~S kárhozatos
2480  8|                 Volt is, nem is a mienk az ország;~Valahára mutassuk
2481  8|           erővel törj ellenségedre.~Hol az ellen, kérdezed? ne kérdezd,~
2482  8|           legnagyobb és legveszélyesebb az,~Ki mint testvér símul kebleinkhez.~
2483  8|           legnagyobb ellenség,~A cudar, az áruló testvérek!~S egy közűlök
2484  8|              ront el, mint~A pohár bort az egy cseppnyi méreg.~A halálos
2485  8|                házak ablakán foly is be~Az utcáról a kiáradó vér!~Könnyü
2486  8|          álmodtuk, ilyennek mi őtet!~Ez az óriás nép nem hagy semmit
2487  8|                 hagyott téged közöttünk az isten,~Ha már elérhetjük
2488  8|            kunyhómról megemlékeznél te.~Az ilyen nagyszerű láznak napjaiban~
2489  8|                 a Jeu-de-Paume óta,~Hol az új korszak nyílt, melyben
2490  8|           befolyatta a mi szép hazánkba~Az egész világot, mint a szívbe
2491  8|        szeretlek én, ha ő eszemben van.~Az én nyílt karjaim nem lesznek
2492  8|              csak francia, mind testvér az mostan.~Ti fegyvert fogtatok,
2493  8|               is tehetted, amit tettél,~Az isten szent szerelmeért! -~
2494  8|          lantodat,~Hogy földre szállván az egekből,~Tüstént besározd
2495  8|              nagy, s lenn kicsiny vagy;~Az ember ily csodát nem ért. -~
2496  8|           előjele, forradalom!~Szomorúk az idők, a napok feketék,~Odahagytak
2497  8|             kezed.~Födi még beteg arcod az egykori por,~S ime sorsod
2498  8|          iszonyú,~Iszonyúbb legyen érte az égi boszú!~Lealázod-e, oh
2499  8|              koszorúja helyett?~Mielőtt az erőszak igába fogat,~Kaszabold
2500  8|                legények,~Elbeszélem azt az új hírt tinéktek,~Nem akar