Rész

2501  8|                 hírt tinéktek,~Nem akar az országgyülés egyebet,~Csak
2502  8|              országgyülés egyebet,~Csak az egyet, hogy katonák legyetek.”~
2503  8|                van ám vége a beszédnek,~Az a vége, hogy katonák legyetek,~
2504  8|                a csatába,~Német zászló, az a feketesárga,~Avval mentek
2505  8|               Tölti bolyongva és nyögve az éjszakát,~Martinovics pedig
2506  8|               hazának elnyomott népére,~Az elnyomott népnek sohajtó
2507  8|              zsarnok tulajdon vérével!”~Az összeesküdtek így beszéltek
2508  8|              lehet azzal élni,~Különben az ember vele magát sérti;~
2509  8|          szegték. A vérmezőn Budán~Mind az öt elvérzett egy nap egymásután.~
2510  8|             pedig gőgösen kacagtak.~Ők, az elitéltek, bátran léptek
2511  8|               hónapja volt, hajnal volt az egen,~Rózsa a kertekben,
2512  8|                                         AZ APOSTOL~1~Sötét a város,
2513  8|                 Sötét a város, ráfeküdt az éj.~Más tájakon kalandoz
2514  8|            Padlásszobának halvány mécse az.~Ki virraszt ott e mécs
2515  8|                Két testvér: a nyomor és az erény!~Nagy itt, nagy itten
2516  8|             csikosra nem festette volna az~Eső, mely a padláson át
2517  8|                 át befoly...~Aláhuzódik az~Eső vastag nyoma,~Mint gazdagok
2518  8|               zsibvásáron sem kelne el,~Az ágy lábánál egy vén szalmazsák~
2519  8|            lábánál egy vén szalmazsák~S az asztal mellett egy pár szalmaszék~
2520  8|            mellett egy pár szalmaszék~S az ágy fejénél egy szuette
2521  8|                Küzd a homály és fény... az alakok~Mint álomképek el
2522  8|                 család, szegény család!~Az ágy fejénél űl a ládán~Csecsemőjével
2523  8|                űl a ládán~Csecsemőjével az anya.~Boldogtalan kis csecsemő!~
2524  8|                 emlejét,~S hiába szíja.~Az asszony elgondolkodik,~S
2525  8|                ifju férfi, a családapa,~Az asztalnál sötét homlokkal
2526  8|            szoba,~Csak néha sóhajt kinn az őszi szél,~Csak néha sóhajt
2527  8|               Csak néha sóhajt ott benn az anya.~A kisfiú halkan fölűl
2528  8|             anya.~A kisfiú halkan fölűl az ágyon,~Falhoz támasztva
2529  8|                de el nem alhatom;~Apám, az éhség fáj, adj kenyeret,~
2530  8|         kenyeret,~Vagy csak mutasd meg, az is jólesik.”~„Várj holnapig,
2531  8|                    Olyan sokáig nem jön az a holnap.~Mióta mondod azt
2532  8|               De állj meg ajkamon, szó,~Az isten tudja, mit cselekszik,~
2533  8|          tengerre engem,~Lelkembe tette az iránytűt,~Amerre ez vezet,
2534  8|          örömmel~Kapott a kisfiú utána,~Az ágyra visszaguggolt,~S oly
2535  8|                 S oly jóizűen falatozta~Az istenadta száraz kenyeret,~
2536  8|              falatot~Lenyelte, ráborúlt az álom,~Mint völgyre a napalkonyat
2537  8|                 Álomba sírdogálta~Magát az anya is,~A másik mellé tette
2538  8|               férfi fölkelt asztalától,~Az ágyhoz lépdegélt lábujjhegyen,~
2539  8|           boldogok~Vagytok, szeretteim!~Az életet nem érzitek,~Levette
2540  8|           érzitek,~Levette vállaitokról az álom~E nagy súlyt, mit napestig
2541  8|             istenem, hát jobban szereti~Az álom őket, mint én szeretem,
2542  8|                édes tekintetet,~Melytől az alvók álmaikban~Rózsák és
2543  8|                a madár,~Kikelt s röpűl.~Az ember meghalt benne s él
2544  8|           világé;~Ki három embert ölelt az imént,~Most milliókat ölel
2545  8|                körűl.~És szólt a lélek, az~Ős-szellem fényében fürödve,~
2546  8|               embertársának fejet hajt,~Az, isten, tégedet csufol!~
2547  8|              kezdett.~Nehéz pilláin űlt az álom.~Fölszedte fáradt tagjait,~
2548  8|             fekvő szalmazsákra.~Ki fönn az égben járt imént,~Ottan
2549  8|         Kialszik bágyadt élete,~S kivűl az éj mindegyre oszlik,~Mint
2550  8|              fölkelő nap legelső sugára~Az alvó férfi homlokára száll,~
2551  8|      nagyvilágot~Törekszel boldogítani.~Az égbe van szabad bejáratod,~
2552  8|                 úri ház előtt kopognál,~Az ajtót bézárnák előtted;~
2553  8|                 ajtót bézárnák előtted;~Az istennel társalkodol,~S
2554  8|                  Nem állna szóba véled.~Az embereknek~Egy része szent
2555  8|             fájdalmat nyögnek habjai.~5~Az óra nyelve éjfélt hirdetett.~
2556  8|                a világ,~Ki is kisértené az istent~Ilyenkor szabad ég
2557  8|               Ilyenkor szabad ég alatt?~Az utcák, melyeken nem régiben~
2558  8|               nem régiben~Tolongva járt az embersokaság,~Üres-puszták
2559  8|        bolyongott,~A fergeteg.~Nyargalt az utcákon keresztül,~Mikéntha
2560  8|              Belétesz valamit, becsukj’ az ajtót,~S elillan, mint a
2561  8|               nyögés, aztán sikoltás...~Az asszonyság sikolta föl,~
2562  8|                  Elérte a hintó a célt,~Az úr s az asszonyság kiszáll,~
2563  8|                 a hintó a célt,~Az úr s az asszonyság kiszáll,~S az
2564  8|                az asszonyság kiszáll,~S az asszony így szól a kocsishoz:~„
2565  8|              isten adománya.”~Igy szólt az asszony s ment az úri pár.~
2566  8|                 szólt az asszony s ment az úri pár.~Szegény kisded
2567  8|              ember lettél és nem kutya,~Az isten tudja, milyen sorsra
2568  8|              csak hogy morgott valamit.~Az istenáldás nem tetszett
2569  8|                fejéhez vágja,~S kidobj’ az ajtón mindkettőjöket.~Nagy
2570  8|                lámpafénytől~Piroslik ím az ablak,~Mint az iszákos ember
2571  8|              Piroslik ím az ablak,~Mint az iszákos ember orra.~A bérkocsisnak
2572  8|         bérkocsisnak sem kellett egyéb,~Az istenáldást odatette szépen~
2573  8|            méltósága ilyen pórul járt.~„Az a küszöb nőtt tennap óta,”~
2574  8|                Hiába is beszéltek, mert az a~Küszöb nagyobb, mint tennap
2575  8|            jártam, szégyen és gyalázat.~Az a küszöb megnőtt, igen...~
2576  8|              tán követ tett oda valaki?~Az meglehet, mert hej rosz
2577  8|          vakságát orrom bánja meg.~Csak az vigasztal, hogy a többi
2578  8|                 visszamék, és elhajítom~Az ajtó mellől a követ.~Tolvaj
2579  8|                is, és ha rákerűl a sor,~Az embert főbe kollintom, de
2580  8|                 kicsit.~Nézzük csak itt az ablaknál... hohó,~Hisz ez
2581  8|            elhajítani a gyermeket, mint~Az elviselt bocskort, cudarság.~
2582  8|                  Már ez titok, s örökre az marad.~Ki lesz apád, szegény
2583  8|               Ki? Én leszek!~Biz isten, az leszek, apád,~Miért ne?
2584  8|               jó fizetésért~Elszoptatná az ördögöt magát is.”~Igy elmélkedve
2585  8|               Hol vettem? ugy találtam,~Az isten áldott meg vele.~Hisz
2586  8|                terem, mert tudja ördög,~Az emberek mind százszeműek;~
2587  8|           félfagyott kisded fölmelegűlt~Az emlőn, mit szájába vett,~
2588  8|        hánykódni ezután!~6~Másnap korán az öregúr~A szomszédasszonyhoz
2589  8|         félszemű volt,~S mégis meglopta az ezerszemű~Istent is. - Kisfiam,
2590  8|              zsák, azt kötöm nyakamba.”~Az öregúr a zsákot felköté,~
2591  8|              olyan volt, mint a halott.~Az öregúrnak benne kedve telt,~
2592  8|          tűzkőből a szikrák,~És gondolá az öregúr:~Szikrából támad
2593  8|                ez ritkán fordult elő,~S az öregúr reményei~Szemlátomást
2594  8|               szólt nyájasan:~„Most már az ördög elvihet, fiam; menj~
2595  8|       engedelmeskedett.~Midőn becsukták az ajtót mögötte,~Még egyszer
2596  8|            feléje, mindig közelebb~Jött az szeméhez, hogy kisüsse ezt...~
2597  8|            Kétségbeesve ébredett föl...~Az éj immár késő vala,~Az égen
2598  8|                  Az éj immár késő vala,~Az égen csillagok valának és~
2599  8|               égen csillagok valának és~Az utcákon nem voltak emberek,~
2600  8|                 Hogy hínak, kisfiam?~Ki az apád, ki az anyád,~S hol
2601  8|                 kisfiam?~Ki az apád, ki az anyád,~S hol laknak? majd
2602  8|           jerünk.”~Kézen fogá a kisfiút az asszony,~Követte őt az aggodalmasan~
2603  8|          kisfiút az asszony,~Követte őt az aggodalmasan~S reszketve,
2604  8|            Szólott otthon a vén banya,~„Az én lakásom e szoba,~Tied
2605  8|              rosz is, kivált gyereknek, az~Alvás előtti vacsora,~Mert
2606  8|           barátilag,~Átcsillogott szeme~Az éj sötétségén, s e csillogás~
2607  8|          közelebb~És közelebb huzódtak.~Az eb szőrét simítgatá a gyermek,~
2608  8|           szőrét simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~
2609  8|                Beszélt is véle a fiú, s az állat~Válasz gyanánt halkan
2610  8|                rimánkodol~Beteg anyád s az isten szent nevében.~Megértettél-e,
2611  8|           Mindent tud s nem felejti el.~Az asszony elpróbáltatá vele~
2612  8|               életünk!~Lássunk mindjárt az aratáshoz...~Ehetnél? majd
2613  8|            Kövér koldusnak~Soványan jár az alamizsna.”~Egy népesebb
2614  8|               és koplalt, e kettőt tudá~Az életből s nem egyebet.~Elnézte
2615  8|               gondolta, milyen jó lehet~Az a játék, az az öröm!~S elméje
2616  8|             milyen jó lehet~Az a játék, az az öröm!~S elméje napról-napra
2617  8|                 jó lehet~Az a játék, az az öröm!~S elméje napról-napra
2618  8|              szemeit,~Gyakorta telt meg az könyűivel.~Egyetlen barátja
2619  8|                sokszor megveré, s midőn az állat~Fájdalmában keservesen
2620  8|               Több ízben elkergette, de~Az visszajött mindannyiszor,~
2621  8|                őszi este volt.~Sár volt az utca, s köd a sár felett,~
2622  8|                 és hajadonfővel állt,~S az elmenőkhöz nyöszörögve~Nyujtotta
2623  8|                   Megállj!” morgott reá az úr.~A gyermek állt s moccanni
2624  8|             állt s moccanni sem mert,~S az úr kérdé: „vannak szülőid?”~„
2625  8|               Hazug kölyök!...~Ez a fiú az én fiam, uram!”~„Nagyságos
2626  8|                engemet, vigyen magával,~Az isten s a szentek nevére
2627  8|               Meguntam már a koldulást;~Az ő számára kellett kéregetnem,~
2628  8|              unoka!~De már nincs messze az itélet...~Saját tulajdon
2629  8|                  fiú.”~És a fiú követte az urat,~Koronként vissza-visszanézett,~
2630  8|            utána s galléron ragadja;~De az nem mert közelgeni,~Ottan
2631  8|            jótétemény!~Csak néha szállt az aggalomnak ölyve~Föléje:
2632  8|         született.~Ekkor magához hívatá~Az úr, és így szólt szigorún:~„
2633  8|               szót fogadsz neki,~Ő lesz az úr, te lész a szolga.~Egyéb
2634  8|               eddig koldulál.”~Szolgált az árva gyermek a~Nagyságos
2635  8|                urfiak.~Érezteté, hogy ő az úr,~Érezteté, minden nyomon.~
2636  8|            Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?~Sarat kent rá, s
2637  8|            csalta vissza őt?~A tanulás.~Az úrfi mellett eltanulgatott.~
2638  8|                 nem feledte.~Előbb tudá az írást-olvasást,~Mint a nagyságos
2639  8|                  Mint a szarvas szarván az ágak,~S ő büszke kezdett
2640  8|          észrevétlen~A szolga fensősége~Az ifjú úr fölött,~S ha nem
2641  8| méltatlanságokat,~S most már, ha megüté az úrfi őt,~Nem teste érezé,
2642  8|            engem?~Mi joggal bánt embert az ember?~Különbnek alkotá
2643  8|                 ember?~Különbnek alkotá az isten~Az egyik embert, mint
2644  8|               Különbnek alkotá az isten~Az egyik embert, mint a másikat?~
2645  8|          másikat?~Igazságosnak hirdetik az istent,~Ha igazságos, úgy
2646  8|               nem kellett sokáig)~Midőn az úrfi rá kezét emelte,~Ekkép
2647  8|          tartozunk egymásnak semmivel.”~Az úrfi e szokatlan szókra~
2648  8|                születést~Vesszük, talán az én apám~Különb úr volt,
2649  8|                S hogy eldobott magától,~Az ő hibája, nem enyém,~S ha
2650  8|                És lázadó?... ha lázadás az,~Midőn az ember érzi és
2651  8|                    ha lázadás az,~Midőn az ember érzi és kimondja,~
2652  8|                 uszott el,~Mint a virág az iszapos patakban.~Amerre
2653  8|                Ment a világba céltalan.~Az ifjúság fölgyúladott szivében,~
2654  8|                 város végén utolérte őt~Az úrfi nevelője.~Alig lélekzett
2655  8|            bámultalak,~Midőn beszéltél.~Az isten áldjon minden szavadért.~
2656  8|                fiú, hogy~Tanúlj, végezd az iskolákat,~Különben én~Megátkozlak
2657  8|                 én~Megátkozlak s megvér az isten.~Te nem magadnak születél,~
2658  8|               szeretsz tanúlni.~És most az isten áldjon meg, fiam,~
2659  8|               milyen jól esett!~Ez volt az első szeretet,~Mellyel találkozott.~
2660  8|                 őt!~10~Kiért a városból az ifju.~Midőn kiért a szűk
2661  8|             mohón szivá a tiszta léget,~Az isten legdrágább ajándokát,~
2662  8|            távol köde,~S méhdongás volt az ezerek zaja.~Az ifjú biztatá
2663  8|          méhdongás volt az ezerek zaja.~Az ifjú biztatá magát:~„Tovább,
2664  8|                  milyen gondolat,~Midőn az ember először szabad!~És
2665  8|                 először szabad!~És ment az ifju, egyre ment,~Amerre
2666  8|         legnagyobb zaj...~Ottan megállt az ifju,~Körültekintett áhitattal,~
2667  8|         természetet,~De benne mindenütt az embert~Olyan boldogtalannak:~
2668  8|                 neki;~Eszében tartá ezt az ifju~S nem hagyta teljesítlenül.~
2669  8|            hagyta teljesítlenül.~Beállt az iskolába,~S tanúlt szorgalmasan,~
2670  8|                 azok~Élő valódi lények,~Az ő lelkébe néző~Jövő alakjai.~
2671  8|                  nem küzdesz hasztalan,~Az emberiségen segítve lesz.”~
2672  8|               világ,~Mint ezredévek óta az.”~Mit olvasott ez ifiú belőle?~
2673  8|              fog érni egykor,~És azután az emberek belőle~Világvégéig
2674  8|             Ezek nem nap sugárai, hanem~Az embereknek lelkei.~Miden
2675  8|           parányi művemnek nyoma~Elvész az óriási munka közt,~De életemnek
2676  8|             elveszítve,~Nagy a föladat, az~Idő röpűl, s az~Élet rövid. -~
2677  8|                föladat, az~Idő röpűl, s az~Élet rövid. -~Mi célja a
2678  8|                  De meghallotta odafönn az isten,~Fölvette a szent
2679  8|                 A gyermek ifjuvá lett~S az ifju férfivá.~Esztendő esztendő
2680  8|           távozának.~Őt sem kerűlték ki az évek,~Elment hozzája mindenik,~
2681  8|                  szivén.~Túl volt immár az iskolákon,~Régen kijárta
2682  8|                És benn volt a világban,~Az életben, az emberek között,~
2683  8|                 a világban,~Az életben, az emberek között,~Hol minden
2684  8|              Hol minden lépten meglökik az embert,~S minden lökés egy
2685  8|                 le~A lélek zománcából~S az orcának szinéből.~Be másnak
2686  8|                  Mélyebben sűlyedettnek~Az ember, akit isten~Saját
2687  8|            isten~Saját képére alkotott,~Az ember, akinek szemével~A
2688  8|               kisebbnek tetszett előtte~Az ember, annyival nagyobbnak~
2689  8|                  mint a hangya,~De mint az, olyan fáradatlan volt.~
2690  8|                a gazdagságot illetőleg, az~Nekem talán ingyen se kellene,~
2691  8|                 falujokba~Jegyzőnek, és az ifju ment,~Ment örömest
2692  8|              előtt karéjba~Állottak, és az ifju jegyzőt~Hallgatták
2693  8|                ház volt a faluban, mely~Az ifju apostol fejére~Átkot
2694  8|            Átkot mondott áldás helyett,~Az a két ház, hol a pap és~
2695  8|                 a két ház, hol a pap és~Az uraság lakott,~A kastély
2696  8|                a nép maga,~Kinek, midőn az ő dicséretét~Hallotta, jólesett,~
2697  8|             mindennek, ami szép s jó.~S az üldözött igazság,~Ha mindenhonnan
2698  8|             hölgyek szive!~Nem is sejté az ifju, hogy barátja,~Hogy
2699  8|                 pártfogója van~Ott fönn az úri lakban,~S olyan szép
2700  8|             koronként a leánykát,~Midőn az végigsétált a falun~Vagy
2701  8|                Mely hozzá igy beszélt:~„Az ember nemcsak polgár,~Egyszersmind
2702  8|              kebele?~Eszébe nem jutott) az ifju~Elmondta életét.~Elmondta,
2703  8|              Hogy egy tolvaj találta őt az utcán,~Aztán egy koldusnő
2704  8|           Gyermek- s ifjúkora.~Elmondta az irtóztató nyomort,~Mely
2705  8|           csapni őt.~Méltósággal felelt az ifju:~„Uram, kikérem a leckéztetést,~
2706  8|              leckéztetést,~Kinőttem már az iskolából,~De ahhoz szokva
2707  8|           lázitó vagyok,~Ott a törvény, az majd itél fölöttem;~Ha vétkes
2708  8|               Dorgál ön engemet?~És ami az ijesztést illeti,~Az elcsapástól
2709  8|                ami az ijesztést illeti,~Az elcsapástól meg nem ijedek;~
2710  8|          érdekében,~Mert vagy velem jön az egész falu~Vagy ön lesz,
2711  8|                tenni készek.”~Igy szólt az ifju, meghajtá magát s ment.~
2712  8|         Legyilkoltatja őket a király,~S az istentagadó barátait~Halál
2713  8|         istentagadó barátait~Halál után az ég be nem fogadja.~Intette,
2714  8|               Mig rájok nem jön a vész, az itélet.~Könnyezve kérte,
2715  8|          válasszák a halált és a poklot~Az élet és az üdvesség helyett!~
2716  8|           halált és a poklot~Az élet és az üdvesség helyett!~Bőszülten
2717  8|           hagyta el a nép~A templomot,~(Az isten és a béke házát)~S
2718  8|            házát)~S vadállatként rohant az ifjuhoz,~Kit tennap még
2719  8|             tüstént agyonverik.~Beszélt az ifju, amint tőle telt,~Beszélt
2720  8|                Ahol pap emelt szót,~Ott az igazság megfeszíttetik,~
2721  8|                 igazság megfeszíttetik,~Az igazság szörnyethal ott.
2722  8|            szavára~Egy ördög áll elé,~S az ördög nem hatalmasabb,~De
2723  8|                De ékesebb szólásu, mint az isten,~S ha tettel győzni
2724  8|        Káromkodó fenyegetéssel~Hagyá el az ifjút a nép.~Egy pillanatra
2725  8|           erővel fogok küzdeni!”~Beállt az est, beállt az éj,~Utolsó
2726  8|                   Beállt az est, beállt az éj,~Utolsó éje itt az ifjunak.~
2727  8|            beállt az éj,~Utolsó éje itt az ifjunak.~Ott a fasornak
2728  8|            virága, nincs ott a leány,~S az ifju mégis néz föl, néz
2729  8|                 megfogva érezé kezét...~Az első percben észre sem vevé~
2730  8|             első percben észre sem vevé~Az érintést, úgy elgondolkodék...~
2731  8|                 Kegyedre vártam,” szólt az ifju,~„Kegyedre vártam,
2732  8|                  hogy a te érdemed lesz az.~Azért törekszem jónak s
2733  8|              lelkem védangyala!”~Indult az ifju és ment volna, de~Kezét
2734  8|              benne~Ez a gyémántkő, mint az én hüségem.~Isten veled,
2735  8|            veled, szép álma életemnek!”~Az ifiúra a mennyország~Szakadt
2736  8|            Némán és mozdulatlan állt...~Az ifju szédelgett... megállt
2737  8|              Szólj, mit teszesz velem?”~Az ifju kebelére hajlott,~S
2738  8|               kötötte össze őket,~Hanem az isten és a szerelem.~Nem
2739  8|            kivűlök?~De végre fölszólalt az ifjuban~A lélek, és ezt
2740  8|     szerkesztőhöz vitte művét,~Átolvasá az, és így válaszolt:~„Nagy
2741  8|           hogyha nem,~Hát megmondom, mi az?~Az a pokol cséplője, mely
2742  8|              nem,~Hát megmondom, mi az?~Az a pokol cséplője, mely alá~
2743  8|          Kévéinket kell tartanunk, s ez~Az igazságot, a magot~Kicsépeli
2744  8|                 Kicsépeli belőle, aztán~Az üres szalmát visszadobja,~
2745  8|                dijazzák.”~Bódultan tért az ifju vissza, mintha~Falnak
2746  8|                És amiből lehet tanulni,~Az nem jut napvilágra.~„Irtóztató!”
2747  8|                Odaszegődjem a gazokhoz,~Az emberiség ámitóihoz?~Nem,
2748  8|              nyári nap sugárai!”~És így az ifju~Nyugonni hagyta gondolatjait,~
2749  8|           fáradás után is~Elégszer állt az asztal üresen~És ablakára
2750  8|            Melynek falát~Csikosra festé az eső~És kicifrázta a penész,~
2751  8|               alszanak,~Két gyermekével az anya,~És láboknál a földön~
2752  8|               legkésőbb aludt el,~Aztán az anya, azután~A kisfú...
2753  8|         gyermeke?~Ha jobbkezének erejét~Az én kezembe öntené az isten,~
2754  8|             erejét~Az én kezembe öntené az isten,~Leírhatnám-e úgy
2755  8|               magas égre fölkiáltani,~S az isten arcát káromlással,
2756  8|              csak lefolytak~Egymás után az órák, és az asszony~Keserve
2757  8|                 Egymás után az órák, és az asszony~Keserve meghalt
2758  8|            habjai~Nem ostromolták többé az eget,~Csak halkan rezgedeztek,~
2759  8|              énekelve suttogott,~Miként az erdő lombjai~Az őszi alkonyatban:~„
2760  8|                  Miként az erdő lombjai~Az őszi alkonyatban:~„Alszol,
2761  8|           elnyel a~Fekete föld. -~Pirúl az ég,~Megcsókolá~Az alkonyat;~
2762  8|                 Pirúl az ég,~Megcsókolá~Az alkonyat;~Megcsókolom~Én
2763  8|                    Mi hulldogál rá?~Nem az eső,~Az én könyűm. -~Hallgassatok,
2764  8|               hulldogál rá?~Nem az eső,~Az én könyűm. -~Hallgassatok,
2765  8|          Fölötted áll.~Mi volt lágyabb, az~Én karjaim~Vagy a koporsó?...~
2766  8|                  Mi volt ezen müvekben? az,~Hogy a papok nem emberek,~
2767  8|                 ember ember egyaránt,~S az embernek nemcsak joga,~Hanem
2768  8|        adományát~Meg nem becsűli,~Magát az istent sem becsűli az!~Kijött
2769  8|             Magát az istent sem becsűli az!~Kijött a könyv, s ország-világban~
2770  8|                szerzője rémesen lakolt.~Az utca közepén~Fogták el őt,
2771  8|          kevéssé várjatok.~Nézzétek azt az ablakot,~Az én szobámnak
2772  8|                Nézzétek azt az ablakot,~Az én szobámnak ablaka,~Ott
2773  8|            vitték a szekérhez,~Mely ott az ő számára állt.~Midőn látá,
2774  8|             királyotokra,~Kinek nevében az erényt~A mészárszékre viszitek!~
2775  8|             műveid után huzódik,~Miként az esti hosszu árnyék.~Meddig
2776  8|           jogokat?~Lázadjanak föl, mint az óceán,~Alattvalóid, és ha
2777  8|              csak félig jut eszembe,~De az borzasztó egy álom vala,~
2778  8|                fejemben;~Majd szétröpűl az agyvelőm!”~S hogy megtörölje
2779  8|               emlékezett...~Elfogták őt az utca közepén,~S elhurcolák
2780  8|       meghagyott neki,~Tudtára adta azt az embereknek,~Hogy egy közös
2781  8|                jajgatott, dühöngött,~És az örök sötétség~Egykedvüleg
2782  8|                 e helyen~Vagy látta még az isten szép világát?~Szép
2783  8|             szép világát?~Szép a világ, az erdők és mezők,~A bércek
2784  8|             perc egy örökkévalóság,~Hol az idő oly lassan ballag el,~
2785  8|                keveset,~Tanítsatok meg, az időt~Hogyan kell itt eltölteni,~
2786  8|        szobornál,~S farkasszemet nézett az éjjel,~Mellyel megtömve
2787  8|                 álmodott?~Nem álmodott, az nem volt puszta álom...~
2788  8|       pillanatnál kevesebb alatt~Eltűnt az, és a börtön, amely~Világos
2789  8|               lett,~Mint villámlás után az éjfél.~„Én már kiszenvedék,
2790  8|               meg engem?~Mit ér, mit ér az ilyen lombtalan fa?~S hová
2791  8|                    Nekem többé nem kell az élet,~Mert célját elveszítém;~
2792  8|                voltál valóság;~A többi? az emberiség, szabadság,~Ez
2793  8|           Föltúrhatom, mint a vakandok, az~Egész földet, nem foglak
2794  8|                 szót... vége, vége van,~Az isten ezt sem engedé meg.~
2795  8|            engedé meg.~Milyen kegyetlen az az isten!~S a balga ember
2796  8|                meg.~Milyen kegyetlen az az isten!~S a balga ember térdet
2797  8|              Átkozlak tégedet!~Ott űlsz az égi trónuson hideg~Méltóságodban
2798  8|          kevesebb lesz,~Vedd vissza ezt az életet, amelyet~Mint alamizsnát
2799  8|          csapástól,~Mikéntha néki fájna az. -~Ott fekszik a rab, zúzott
2800  8|           kínszenvedés,~Mint börtönéhez az örök sötétség.~18~Tíz éve
2801  8|                is sok,~Hát még ott benn az iszonyú odúban!...~Megnőtt
2802  8|                helyen, hogy a világ már~Az ítélet napján rég túl vagyon,~
2803  8|            talán~Még édesebb, mint maga az öröm.~Dalolj, dalolj, kis
2804  8|               helyen halok meg,~De kinn az isten szép ege alatt...~
2805  8|                a bú,~Ne törjön meg majd az öröm.~Valóban úgy lesz.
2806  8|            ijedve szállt tova,~Megnyílt az ajtó és a börtönőr~A rabnak
2807  8|                 kérdezé: „Hová temették~Az ifjú asszonyt, és mi lett
2808  8|              minden sírt egyenként,~Mig az övére akadok.”~S elballagott
2809  8|                 semmi nem maradt utána!~Az a dicső lény elenyészett~
2810  8|                 magát,~Hogy életében~Ez az utósó fájdalom,~Hogy itt
2811  8|              előtt, midőn ő szót emelt;~Az emberméltóság naponta törpül,~
2812  8|             magasztosabb szivek hozának~Az emberiségnek? haszontalan~
2813  8|             törekvés, minden küszködés?~Az lehetetlen, százszor lehetetlen!~
2814  8|           kihamvadó tűz,~Görnyedt fejét az ég felé emelte,~A roskadt
2815  8|                 hogy egymaga~Végezze bé az óriási munkát,~De hogy ne
2816  8|                 mint a kiáradott folyó, az~Utcákon át az „éljen” harsogása,~
2817  8|          kiáradott folyó, az~Utcákon át az „éljen” harsogása,~Arcok
2818  8|           alkalom, mely ünnep ez?~Talán az isten jött a földre~Saját
2819  8|    szabadságukat?~Hogy ily nagy a fény, az öröm.~Nem; nem az isten,
2820  8|                 fény, az öröm.~Nem; nem az isten, más megy ottan, aki~
2821  8|              más megy ottan, aki~Kisebb az istennél, azonban~Magát
2822  8|           király!...~Lenéző gőggel megy az emberek közt,~Mint a szelindek
2823  8|                 Vagy épen mást kiáltani~Az ezerek és ezerek között?...~
2824  8|           szivedbe~Ment a tévedt golyó.~Az ördög, akinek eladtad,~Megőrzé
2825  8|               nép, mért gyüjtöd fejedre~Az isten átkát? nem elég,~Amely
2826  8|             halálnak fényes pallosával,~Az ősz ember végigtekinte a~
2827  8|                 hóhérlegények~Eltemeték az akasztófa mellett.~20~Vénült,
2828  8|             azoknál~Jobb akart lenni és az is lett,~Mert csak akarni
2829  8|                 akarni kell!...~Fölkelt az új hős nemzedék,~S mit örökségben
2830  8|          szabadok valának,~És hirdették az ígét,~S díjok halál lett,~
2831  8|             vagyok a férfikor nyarában,~Az ifjuságnak eltűnt tavasza,~
2832  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2833  8|               fényes angyalom!~Elszállt az égről a piros sugár és~Elszállt
2834  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2835  8|             szeretnél, fényes angyalom!~Az ég arany hajnalcsillagja
2836  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2837  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2838  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2839  8|            isten arcáról szivedbe gyűl;~Az a te szíved egyetlen világom,~
2840  8|               Milyen sötét vón a világ, az élet,~Ha nem szeretnél,
2841  8|            Csaták zajától zeng a föld s az ég,~S te hősi költő, te
2842  8|               édes fia fejére~Áldó keze az atyának,~Ugy hajolnak rám
2843  8|               atyának,~Ugy hajolnak rám az ágak.~Istenem, de boldog
2844  8|              vagyok én, e fészek bennem az oltár,~És ezen oltárnak
2845  8|                  ne bántsd, éneklésével az istent,~A természetet, a
2846  8|               legyen béke.~Eljött végre az idő, hol~Megmutatjuk a világnak,~
2847  8|                 imádságot,~És mi légyen az imádság?~Egy nagy átok,
2848  8|           győző-ünnepemben.~Ily hitvány az ember, ily hitvány valóban!~
2849  8|               költők,~Ily időkben minek az a dal?~Ugysem hallgat a
2850  8|                A köröskörül sötét felhő az égen,~Egy magányos csillag
2851  8|                 csillag ragyog középen.~Az a csillag ott a magyar nép
2852  8|                 tart,~Ugy eltűnik, mint az égrűl a csillag,~Ha a sötét
2853  8|                Föl, székely, föl, közös az ellenségünk,~Tinektek is
2854  8|                ellenségünk,~Tinektek is az árt, aki minékünk,~Az vert
2855  8|                is az árt, aki minékünk,~Az vert vasra titeket, aki
2856  8|               kell lennünk;~Hadd legyen az egész világ ellenünk!~Bennünket
2857  8|               világ ellenünk!~Bennünket az még kétségbe ne ejtsen,~
2858  8|                 ejtsen,~Hisz velünk van az igazság s az isten.~Mutassuk
2859  8|                 velünk van az igazság s az isten.~Mutassuk meg: a magyar
2860  8|               Föl, székely, nézz szembe az ellenséggel;~Ki néz vele
2861  8|            Attila,~Kit úgy híttak, hogy az isten ostora!~Hiába, Bécs,
2862  8|               éve annak... sokat elvitt~Az idő tőlem azalatt,~De nem
2863  8|                fényes gyöngysora,~Kiért az örök üdvösséget~Ezerszer
2864  8|                 HALÁL!~A Kárpátoktul le az Al-Dunáig~Egy bősz üvöltés,
2865  8|        istenemre nem! s hajnalt magának~Az égre a ti véretekkel fest.~
2866  8|                 egy szent háborúra,~Föl az utósó ítéletre, föl!~A századok
2867  8|                 egy vén zászlótartó.~Ki az a vén zászlótartó ottan~
2868  8|               rajta kevélyen mereng el:~Az én apám az az öreg ember!~
2869  8|          kevélyen mereng el:~Az én apám az az öreg ember!~Az én apám
2870  8|                mereng el:~Az én apám az az öreg ember!~Az én apám e
2871  8|               én apám az az öreg ember!~Az én apám e vén zászlótartó.~„
2872  8|             bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól az ágyba~Alig-alig
2873  8|                S kit eddig az asztaltól az ágyba~Alig-alig bírt elvinni
2874  8|                  de nem a hazáért,~Védi az a maga gazdaságát...~Csak
2875  8|                végképen,~Te vagy mostan az én büszkeségem.~Érdemes
2876  8|                tőled el,~Tudod: belőlem az régen kihalt,~Hazámért ontom
2877  8|             hogy egy~Gondolatod van, és az én vagyok.~Isten veled,
2878  8|       fürteiteken,~Hogy éltetek, miként az~Enyém, oly szép legyen.~
2879  8|               tudnám?~Habár régen vala,~Az órát, hol kigyúladt~Szerelmem
2880  8|                melegebb.~Mikor jön majd az alkony,~Szerelmem alkonya?~
2881  8|               ők, mint a hadvezérek.~Ők az elvet hirből sem ismérik,~
2882  8|         hadvezérek.~S mit tudják ők, mi az a dicsőség?~S ha tudnák
2883  8|                 mégis nekimennek bátran~Az ellenség kardjának, tüzének! -~
2884  8|                vére~Annyi, ami fölkiált az égre.~Áll a tenger nagy
2885  8|                  Nagy idők. Beteljesült az Írás~Jósolatja: egy nyáj,
2886  8|                borús,~Ilyen sötétfelhős az ég;~Hajolva ablakom fölé~
2887  8|            emléked velem jött és marad,~Az vet reám bús halvány sugarat;~
2888  8|               áll a záporfelhők fátyola~Az elenyészett csillagok helyén.~
2889  8|              hiszem, megállok a csatán!~Az oroszlán legrettentőbb talán,~
2890  8|          szemeidet,~Piros orcáidat,~Azt az édes ajkat,~Azt a lágy kis
2891  8|                 Én is azt akarom,~Nincs az az áldozat,~Mely kicsiny
2892  8|                 is azt akarom,~Nincs az az áldozat,~Mely kicsiny ne
2893  8|               dicséret,~Nem engem illet az,~Egyedül csak téged,~A dicséretet
2894  8|                                 ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA...~Itt
2895  8|                 ITT VAN UJRA...~Itt van az ősz, itt van ujra,~S szép,
2896  8|                borong homályos-szomorún~Az őszi köd és az emlékezet.~
2897  8|        homályos-szomorún~Az őszi köd és az emlékezet.~Eszembe jut rólok,
2898  8|            nyert;~Elhúnyt vitézek sírja az a vár,~S élő szerelmem bölcseje
2899  8|                veszem el, azt is talán,~Az is ugy lesz feleségem,~Hogyha
2900  8|           korona nagyon drága,~Nem való az a királyra;~A királyra!
2901  8|                  Aki magyar, aki vitéz,~Az ellenséggel szembenéz.~Előre!~
2902  8|              vitéz, mihelyt magyar;~Ő s az isten egyet akar.~Előre!~
2903  8|             szállt a fájdalom,~Nem, nem az: a gyalázat.~Oh gyermekem,
2904  8|                Mely azt miattad éri?~De az soká lesz, addig én,~Leszállhatok
2905  8|              fák~Zöldelni fognak akkor,~Az én híremnek fája is~Kizöldül
2906  8|                 világvégig,~Holnap kinő az, ha ma lenyesik.~Tördelheted
2907  8|           Magyarország,~Mi a bajod? bús az orcád,~Az orcád bús, a könnyed
2908  8|               Mi a bajod? bús az orcád,~Az orcád bús, a könnyed hull,~
2909  8|                tégy engemet,~Kiszakítsd az életemet?~Én istenem, hova
2910  8|          fiaidat~Hasztalanúl hívogatod:~Az egyik rész gaz áruló,~A
2911  8|              sötéten,~Mint a felhő megy az égen.~Budavárba följutának,~
2912  8|              Jól van; amért koldulátok,~Az életet megkapjátok.”~A harminc
2913  8|             maradsz,~És minden ivadékod az,~Vér rajtad a piros bársony,~
2914  8|                  míg egy fej áll!”~Sujt az, s hullanak a fejek,~Mint
2915  8|                 vérpadra,~Megreszketett az alatta:~Ott állt bokáig
2916  8|           Összegörnyed Zsigmond király,~Az elítélt egyenest áll,~Olyan
2917  8|             elítélt egyenest áll,~Olyan az ő tekintete,~Mint az isten
2918  8|              Olyan az ő tekintete,~Mint az isten itélete.~Szólna Zsigmond: „
2919  8|               le a válláról,~Mint a nap az ég boltjáról.~Gaz király
2920  8|                távolábol,~Jőnek, miként az éji denevérek~S el-elvisítják
2921  8|                 aki kész a hős-halálra,~Az diadalmaskodni fog.~Induljatok~
2922  8|            vezetni tűzoszlop képében,~S az ellenség kiomló vére lészen~
2923  8|                                         AZ ÉV VÉGÉN~Indulsz, pályavégezett
2924  8|            haljon ő meg!~Zengjék vissza az időnek~Bércei, a századok.~
2925  9|                NAPJÁN, 1849~Megérte ezt az évet is,~Megérte a magyar
2926  9|              csorda, képeden!~Hogy majd az ítéletnapon~E bélyeg vádolód
2927  9|                 vádolód legyen,~Vádolód az isten szine előtt,~És gyujtsa
2928  9|             veszett fogad fened!~De mit az ítélet nekünk?~Ha lesz is
2929  9|               ítélet nekünk?~Ha lesz is az, sokára lesz!~És ami több,
2930  9|                 És ami több, és ami fő:~Az isten könyörűletes.~Még
2931  9|               nem tiszteli!~Nekünk most az isten kevés,~Mert ő nem
2932  9|                Hozzád imádkozom, pokol,~Az új esztendő reggelén:~„Öntsd
2933  9|           szembe ama haramjákkal;~Szent az ügyünk, velünk van az isten,~
2934  9|             Szent az ügyünk, velünk van az isten,~Vagy velök sincs,
2935  9|               át,~Azt gondolhatnák fönn az égben,~Hogy elenyészett
2936  9|                        NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU...~Négy nap dörgött
2937  9|                ÁGYU...~Négy nap dörgött az ágyu~Vizakna s Déva közt,~
2938  9|               becsület...~Tízannyi volt az ellen,~Győznünk nem lehetett.~
2939  9|              nem lehetett.~Szerencse és az isten~Tőlünk elpártola,~
2940  9|                A harc veszélyiben,~Ahol az élet pusztul~És a halál
2941  9|             bátorság s más, mind kófic: az a fő~A katonában, hogy nyakravalója
2942  9|                 a nyakravaló,~Mert hisz az ő hada, mely hősleg megfutamúlt
2943  9|             CSATÁBAN~A földön is harag,~Az égen is harag!~Kifolyt piros
2944  9|                után~Sirunk, mosolygunk, az öröm mián,~Midőn, mit eltört
2945  9|                Költészet és a szerelem,~Az a sok jó, mit e két istennő~
2946  9|           odafönn,~De lenn a földön van az ég.~Dalolj, pacsírta, hangjaid~
2947  9|             maga jószántából~Zászló alá az eke szarvától.~„Hogyne mennénk
2948  9|            összeálltak indulásra készen~Az ujoncok falu közepében,~
2949  9|          Gyülekeznek búcsuvétel végett.~Az anyák (ez a természet rende,~
2950  9|                 erről nem tehetnek)~Hát az anyák szörnyen keseregtek.~
2951  9|          keseregtek.~Sirtak-rítak, mint az őszi felleg,~Fiaiknak hogy
2952  9|                gondolni,~Legszebb halál az a csatatéri,~Ahogy azt az
2953  9|               az a csatatéri,~Ahogy azt az én eszem föléri.~Menjetek
2954  9|                  hogy ha ott maradtok.”~Az ujoncok utra kerekedtek,~
2955  9|              kiszáll a lelke,~Néz utána az ujonc-seregnek,~S íme, íme
2956  9|               vitéz oroszlán.~Csúfolták az öreget keményen,~Hogy hát
2957  9|                szóval győzte légyen,~De az öreg, bár nagyon is únja,~
2958  9|                                         AZ ERDÉLYI HADSEREG~Mi ne győznénk?
2959  9|             véres csillaga.~Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla~Mint
2960  9|               harcolánk, itt vett körűl~Az ellenség hada,~Elől halál,
2961  9|                 férfigond,~Mogorva volt az ég,~Most, mint a kis gyermek
2962  9|              volt a föld,~Mostan miként az ifjunak~Reménye, olyan zöld.~
2963  9|           vendég, oh hős, oh apám!~Csak az fáj most, hogy nem tud sírni
2964  9|            rontani!...~Csalatkozol: nem az jött, akit vártál,~Az én
2965  9|               nem az jött, akit vártál,~Az én nevem Bem, és nem Hunyadi.”~
2966  9|             annak müvéről ismerek reád:~Az vagy, ki voltál, négyszáz
2967  9|           röpülnek, mint a szél, s üzik~Az ellenséget, mint a szél
2968  9|              Annak sem látszott ki csak az egyik széle,~Ezt is akkor
2969  9|              rátok,~De mi nektek áldás, az átok énnékem,~Melytül szegény
2970  9|             foglak megkoszorúzni,~Hanem az egész nagy emberiség!~Előre
2971  9|              semmi vagyonom;~Szívem sem az enyém,~Rég birja galambom.~
2972  9|          legények.~Rongyos vagyok, mint az ágrulszakadt, csak hogy~
2973  9|               Kit fegyverem lelőtt;~Még az ellenség is, akit csak magasztal~
2974  9|                  Vagy ha visszamék majd az otthonvalókhoz,~Elvigyem
2975  9|        otthonvalókhoz,~Elvigyem hazáig.~Az lesz ám az öröm, ha majd
2976  9|             Elvigyem hazáig.~Az lesz ám az öröm, ha majd visszatérek~
2977  9|               öröm, ha majd visszatérek~Az én enyéimhez,~És ideszorítom
2978  9|       valamennyit~Dobogó szivemhez!~Hej az lesz ám a nap!... és mégse
2979  9|            SZENT HÁBORÚRA!~Itt a próba, az utósó~Nagy próba;~Jön az
2980  9|                az utósó~Nagy próba;~Jön az orosz, jön az orosz,~Itt
2981  9|                próba;~Jön az orosz, jön az orosz,~Itt is van már valóba’.~
2982  9|               már valóba’.~Eljött tehát az utósó~Itélet,~De én attól
2983  9|                 nem félek.~Miért félnék az itélet~Napjátul?~Féljenek
2984  9|               oly galádul,~Kik rátörtek az ártatlan~Magyarra,~Most
2985  9|                 Magyarra,~Most veri meg az úristen~Mindenható haragja!~
2986  9|               ki a síkra,~Emberek,~Most az egész Magyarország~Legyen
2987  9|                  érezted hát~Vesztedet.~Az ördögnek, hogy megmentsen,~
2988  9|                 a vásár,~Elhihet’d:~Kit az isten elhagyott, azt~Az
2989  9|                 az isten elhagyott, azt~Az ördög nem menti meg.~Sok
2990  9|                ördög nem menti meg.~Sok az orosz, nagy a száma,~Mi
2991  9|                 föl kifolyt vérünk~Árja az ég boltjáig!~Minden, ami
2992  9|          szörnyüség mindegyre nő.~Talán az ég~Megesküvék,~Hogy a magyart
2993  9|               arat határidon~Két kézzel az enyészet.~Egy szálig elveszünk-e
2994 10|          szedhessed virágokrul mézedet;~Az én babám nem jár fűre s
2995 10|             ördögi;~Tegnap mondá a lány az esküt,~S ma csapodáron megszegi.~
2996 10|                Nemesb érzelmek zátonya.~Az éjtakarta bűntanyának~Maszlagvirági,
2997 10|              lángmeleg,~S mi csillagtűz az éjszemekben!~Idám, én megszerettelek.~
2998 10|                Idám, én megszerettelek.~Az üdvre! melynek édenéből~
2999 10|             szépségek szépsége,~Te vagy az isten remeke!~S te itt e
3000 10|                 hűséged eskét,~Nem kell az eskü énnekem,~Én minden