Rész
1 1| isten véled hát!~Majd ha egykor értem, szinte árva,~Eljösz,
2 1| Melyik ragyog közűletek?~Hogy egykor még örömre kelni~Nem lészen
3 2| Csalfa lyányok, titeket.~Egykor majd borocska mellől~A halál
4 3| Csillagsugáros éjfelen;~Mely egykor árván hangozék,~Bámulja
5 3| hogy~Csüggedés nem ért:~Egykor annál bőkezűbben~Nyujtja
6 4| Boldogon!~Mert nem árva már az egykor~Árva hon.~Eger, 1844. február~
7 4| eligyam s egyem.~Megnyugtat egykor, tán ha semmim sem lesz,~
8 4| isten veletek!~De sorsom egykor még ezt mondja,~Ha majd
9 4| balszerencs,~Az ész holt fénye egykor föllobog,~S feltámadását
10 4| ki, hogy~Szinészetünknek egykor hőse lesz,~És kürtölendik
11 5| Hova veled vőlegényként~Egykor jőni hittem.~Védangyala
12 5| világ, mint~Hajdanta folyt.~Egykor ha pillantásod hozzám~Betévedett:~
13 5| ritkán felelek.~Örültem egykor, hogyha jöttenek,~Most,
14 5| Megmérhetetlen látköröm volt egykor,~Hanem most már nem látom
15 5| nemcsak barátod~Lettem volna egykor.~Megtörtént!... a multat~
16 5| teremthetett.~Szeretélek téged egykor, s szívem~Veled hű szövetséget
17 5| hisz aranyával~Fizetted egykor költeményimet.~Oh Honderü,
18 5| hisz aranyával~Fizetted egykor költeményimet.~Oh Honderü,
19 5| hisz aranyával~Fizetted egykor költeményimet.~De, Honderü,
20 5| szivem felett;~S ha fölhajtod egykor szemfedőmet,~Akkor is még
21 5| fergeteg...~De tűröm; tán egykor, mint szivárványt,~Látom
22 5| a szemek mind,~Melyekben egykor szerelemnek~S gyűlölségnek
23 5| az vagyok, ki voltam,~Ki egykor vakmerő kebellel~Dacoltam
24 5| Pályatársam s szeretett barátom!~Egykor én terólad jósolék,~S jóslatom
25 5| teljesedni látom.~Láttam egykor egy kis felleget,~S megmondtam,
26 5| kinokban.~És amely Ildikó volt egykor, a hegyből~Kiapadhatatlan
27 5| azért élek,~Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg,~S síromnál,
28 5| ismerik.~A tenyeremben hordtam egykor~Szivem, barátsággal tele;~
29 5| Nincsen szivem, eredjetek!”~Egykor ha szerelemre gyúltam:~Plátói
30 5| Hideg sugárt arcomra vet.~Egykor ha a világ megbántott,~Kivánkozám
31 5| lyány, fényes nap~Hatottak egykor lelkemig;~Vörös bor, barna
32 5| három;~Szent háromság, mely egykor vezetett:~A hit, a remény
33 6| hangos ünnepén;~Pedig volt egykor, aki érkezésed~A csalogánynál
34 6| Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen~Megátkozott teremtmény
35 6| Tégedet és gyalázatodat.”~Amit egykor nem értett a lyányka,~Most
36 6| után franciából~Vidék, hol egykor ringatott reményem,~Im ujra
37 6| életalkonyon.~Vidék, hol egykor ringatott reményem,~Im ujra
38 6| elenyésze rég.~Vidék, hol egykor ringatott reményem,~Im ujra
39 6| énekeltem az új szüretekben~Egykor tulajdon hegyem oldalán.~
40 6| igen, most~Emlékezem, hogy egykor láttalak,~Régen, fölötte
41 6| építtetni házat,~Mert hátha egykor azt a tűz emészti fel?~S
42 6| eszmével meg-megszépitem:~Egykor mi mélyen, mélyen szállok
43 7| a láthatáron~Túl van, de egykor feljövend.~Bár volna így!~
44 7| hogy tán~Még meglátlak egykor,~De hogy összeforraszt~Véled
45 7| SZÉP A VILÁG!~Én hittem-e egykor~Átoknak az éltet?~Én bolygtam
46 7| tiéd,~S e szerelem nagy! egykor a világot~Borítá el gyülölség
47 7| fergeteg.~Hadd gunyoljon! rajta egykor~Én is jókat nevetek.~Ád
48 7| vagy~Nem röpülne fel?...~S egykor ez a szív is~Megszünik dobogni,~
49 7| dobogni,~Mint a többiek;~Egykor ez a szív is~Megszünik dobogni...~
50 7| kiséri őket ujjongatva,~És ha egykor közibök vetődöm,~Nem egyébért
51 7| él nemzeted,~Tenger volt egykor, s újra az lehet,~S e föld
52 7| az én nevemet?~Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,~Fejfámra
53 7| se’ lát,~Hogy, aki rajta egykor úr valál,~És reszketett
54 7| pillantatig sem!~A díj, amelyet egykor aratunk,~Küzdelmeinkhez
55 7| EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most!
56 7| EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most! egykor és most!...~
57 7| ÉS MOST!~Egykor és most! egykor és most!...~Ép ilyen volt
58 7| A tejúton túl röpűltem egykor,~S ott az égi magasokban
59 7| összetörve,~Mint lebukott egykor Phaëton.~Hogy jön e könny
60 7| mérföld tőlem a világ,~Ki egykor azt becsavarogtam,~Mint
61 7| a csendes kis faluba’.~Egykor szük volt a föld, s imé
62 7| fog-e örökké állani,~Vagy egykor semmiségbe száll?~Megírta
63 7| födéd el.~Ilyen a sors! egykor, életében~Szennyes rongyok
64 7| megint a dologra kerget...~Egykor a hírvágyat hátamra űltettem,~
65 7| Hogy tovább ne menjünk: egykor én is,~Én is iy földönfutó
66 7| Így ballagtam, ábrándozva: egykor~A hazának mily kincset hagyok.~
67 7| Isten hozzád, jó öreg, ha egykor~Boldog lész, gondolj reám,~
68 7| erdei sasból,~Mely körmeit egykor~A bősz zivatar~Hátába ütötte,~
69 7| bírt, kinek ez~Volt a neve egykor~Mindenkinek ajkán:~Haragos
70 8| merünk.~Szégyen, szégyen! egykor mi valánk a sorsnak~Számadó
71 8| jelentve...~Kik lábunk ölelték egykor térdepelve,~Most arcul csapkodnak...
72 8| véle,~Szobám elég meleg.~Egykor... de mi közöm most~A múlthoz
73 8| Léssz-e megint, ami voltál egykor?~Oly hatalmas harcos, ki
74 8| hullámok alján.~S fejed, mit egykor koszorú gyanánt~Öveztek
75 8| megint~A hegyre, melyen egykor tündökölt,~Amelyrül olyan
76 8| nagy ágas~Áll szomorún, egykor kútágas lehetett,~Mellette
77 8| áztat...~A folyónál pihent~Egykor vitéz Árpád,~Mielőtt bevette~
78 8| nem pedig pogány,~Hogy egykor el ne útasítsa~Szent Péter
79 8| vagdalnátok a fa ágait,~Mely egykor számotokra hoz majd~Árnyékot
80 8| De bizonyára meg fog érni egykor,~És azután az emberek belőle~
81 8| sohasem beszéltek.~Azonban egykor (fölhivá-e a lyány~Vagy
82 8| le,~S mint szebb időkben egykor kedvesének,~Most a poroszlók
83 8| gyermekek s vénasszonyok,~S kik egykor lábad csókolák,~Azoknak
84 8| magam állanék,~Mint álltam egykor hosszu évekig,~Nyugodtan
85 8| bilincset,~Mint jegygyürűmet egykor viselém!~De hitvesem van
86 8| hozzám, ti halottak,~Kik egykor e helyen szenvedtetek,~Beszélgessünk
87 8| Eszembe jut dalodról,~Hogy egykor éltem, hogy még most is
88 8| Elért a házhoz, melynek egykor~Padlásszobájában lakott,~
89 8| mondhat övének,~Melyben egykor koporsója fér meg,~S mégis-mégis
90 8| én.~Most víz van ott, hol egykor tűz vala!~Igy áll a záporfelhők
91 8| rólok, mit a haza~Veszített egykor s amit szívem nyert;~Elhúnyt
92 8| betöltöd legalább helyem?~Vajha egykor ekkép szólanának,~Nem busulva
93 9| magyar még, áll a hon, s hol egykor~Olyan halotti volt a hosszu
|