Rész

 1  1|                  lemondok mindenről már,~Engemet kietlen puszta hely vár~
 2  1|            Phoebus ha nyugalomra megyen.~Engemet, haj, szeretőm búcsúzó pillanatával~
 3  1|                  S ideál és szép leányka~Engemet hevítenek.~Kit tekintsek,
 4  3|           kinozni lángcsapásu~Ostorokkal engemet?~Mért a vágy e lázas agyban,~
 5  3|           halottra könyet~Ejteni szokás;~Engemet víz ott se érjen,~S már
 6  3|             nótája.~Addig epeszt a bánat engemet,~Addig-addig nyögöm keservemet:~
 7  3|               végeig!~Emelj föl magadhoz engemet,~Fogadd el neked szánt lelkemet,~
 8  3|                 fakadt!~Mért nem visznek engemet ki,~Legalább nem sírna senki.~
 9  4|                  tán megbántad már,~Hogy engemet megbántottál?~Sose búsúlj!
10  4|             Ádám-Éva édene;~Ez ami búban engemet vigasztal,~Ennél virít a
11  4|         kedvesemnek szemébe!~Ne ejtsetek engemet a kétségbe!~Féltve őrzöm,
12  4|                 Kukorica között találtak engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza
13  4|                Mit ugattok, mit haraptok~Engemet, hitvány ebek!~Torkotokba,
14  4|                  haragja;~Avval vert meg engemet,~Hogy venyigét teremtett,~
15  5|             szerelmem,~Ez ikertestvérek,~Engemet gyötörni~Általad levének.~
16  5|                   Édes remény tart ottan engemet;~Remélem, hogy majd szívem
17  5|                 mert~Hazugságban hagytál engemet.~Hányszor mondtam, hányszor
18  5|            ébresszen föl~Az ítéletkor se engemet;~Jobb itt lenn csak álmodnom,
19  5|              ohajtom:~Vajha ne szeretnél engemet.~Azt hiszem, hogy sorsom
20  5|        megszoktam már...~Csak szeress te engemet, leányka,~Szenvedésim tudni
21  5|              lyányka,~Hogy örökké verjen engemet.~S ezelőtt még, ha reggeltül
22  5|                   tudja mi ez?~Nem, hogy engemet kritizál,~A világért sem
23  5|             ünnepén~Ölelj meg, lyánykám, engemet;~Hagyd elfeledni kínos ifjuságom,~
24  5|          életemnek képe ez.~Elfárasztott engemet a szenvedés.~Be sok búm
25  5|               ezt az egész világot,~Mely engemet mindörökké csak bántott.~
26  5|                 MÓRHOZ~Miért szeretsz te engemet,~Kit annyian gyülölnek?~
27  5|                 elég,~Engem ne tisztelj, engemet szeress!~Mostan szeretlek
28  6|             pokolban.~Egy bölcs tanított engemet erre,~Ki nagy bolond volt,
29  6|             hiába vár?~Nincsen leány, ki engemet szeretne,~Nincsen leány,
30  6|                hagyott.~Itt hagyott, oh, engemet... kettőnket:~Engemet és
31  6|                oh, engemet... kettőnket:~Engemet és a gyalázatot!”~Igy panaszlá
32  6|                   És ój meg tőle, ój meg engemet!~Szeretni foglak, szolgálód
33  6|                  S ilyen mihaszna pörben engemet~Mertek biróul híni, engemet!...
34  6|              engemet~Mertek biróul híni, engemet!... jó;~Igazságot hát én
35  6|               révbe,~És bátorítsatok föl engemet.~Oly földet hagytam el,
36  6|                ád a lant,~Te lelkesítesz engemet,~Tenéked ontom én könyűimet,~
37  6|                szeretsz már.~Mondd, hogy engemet szeretsz,~És ez a szó életemnek~
38  6|        enmagamnak,~Adj a világnak vissza engemet...~Vagy mit beszélek? tarts
39  6|        vigasztalást,~Hogy nem feledsz el engemet.~Az emlékezet fonalát~Jövődön
40  6|                   Egy gondolat kergetett engemet,~Ha galambom az enyim nem
41  6|             legalább~Néha rám emlékezel!~Engemet sokszor meglátogat~A jó
42  6|                        EGY GONDOLAT BÁNT ENGEMET...~Egy gondolat bánt engemet:~
43  6|             ENGEMET...~Egy gondolat bánt engemet:~Ágyban, párnák közt halni
44  6|                diadalra,~S ott hagyjanak engemet összetiporva. -~Ott szedjék
45  7|               kincsvágy soha nem bántott engemet.~Gondolatom sem száll falu
46  7|          lelkemet,~Az egyetlenegyhez,~Ki engemet szeret.~Széles e világon~
47  7|              Kigyó, mérges kigyó.~Ő volt engemet a~Rosz utra csábító.~Miatta
48  7|              költeményim~Túlélnek-e majd engemet?~Ha el kell esniök talán
49  7|           szenvedsz,~És csak azért, mert engemet szeretsz.~Tűrj, galambom,
50  7|                 hurcol maga után,~Hurcol engemet az eszeveszett harag,~Még
51  7|              félek már,~Hogy meghűt majd engemet,~Mert e láng még ott is
52  7|             levelét veszíti,~A szél épen engemet röpít ki...~Cimborák, ez
53  7|                szerelem,~Büntessen isten engemet, ha nem!’~„Senkit sem szeretél?
54  7|                  Egyet szerettél, egyet, engemet;~Eressz be, én múzsád vagyok,~
55  7|            meglátni őt? e~Boldogság épen engemet hogy ért?~Vagy oh igen,
56  7|                  le,~Jer, s nyugtass meg engemet,~Mert az első sziklakőnél~
57  7|               elpirúlok,~Hogyha dícsérsz engemet,~Oh mert érzem, hozzád képes~
58  7|                  az ily kis tréfácskával~Engemet meg nem ijesztesz.~S ha
59  7|                 szeretnem,~És ez is csak engemet szeret,~Nem úgy, mint az
60  7|                 áldásnak súlya,~Amellyel engemet~Ipam s napam magoktól~Eleresztettenek.~
61  7|                  de meg is vert az isten~Engemet,~Hogy elhagytam a vitézi~
62  7|                sem lehet,~Melymegcáfolna engemet.~Midőn ármányod szétszakadt,~
63  7|             hangjával) ekkép válaszolt:~„Engemet már mi sem érdekel.”~„Oh
64  7|                 világ~Bolond Istóknak hí engemet.”~Másnap reggel Bolond Istók~
65  7|                mert mindenütt az~Ég vesz engemet körűl, a~Fellegetlen, tiszta
66  8|                Szomszédból sem láthatnak engemet. -~Ha én völgy volnék! (
67  8|                  mindig csak szomorítasz engemet?~Keseregtem, mikor szólt
68  8|               Csak olyan az, mint hogyha engemet~A szomjuság bánt, s adnak
69  8| Asszonymesterséget.~De meg nincs is okod~Engemet féltened,~Hiszen ismerhetnéd~
70  8|                szép szabad dalokra~Tanít engemet.~S ne feledd el a virágot,~
71  8|    csecsemő-gyermek~Anyja lágy ölében,~S engemet, oh szégyen!~Itt bilincsre
72  8|                  vagyok fia.~Mentsen meg engemet, vigyen magával,~Az isten
73  8|           számára kellett kéregetnem,~És engemet koplaltatott,~Hogy csak
74  8|                fogadod,~Akkor felejts el engemet.”~Lehajlott a fiú,~Hogy
75  8|              nyilakat.~„Mért bántotok ti engemet?”~Szólott szelíd jószívüséggel~
76  8|                 De majd szerettek még ti engemet,~Szeretni fogtok, istenemre,
77  8|              vagyok, mi joggal~Dorgál ön engemet?~És ami az ijesztést illeti,~
78  8|            magamat,~S ön, hogy elcsapjon engemet,~Nem fogja megkisérteni~
79  8|                  aki~Barátodnak neveztél engemet~S akit barátomnak szabad
80  8|       Ellenkezőleg büszke légy reá,~Hogy engemet barátodnak fogadtál.~Isten
81  8|                   Fiam, fiam, szeretsz-e engemet,~Emlékszel-e apádra, gyermekem?”~
82  8|            Szentséges ég, e sejtelem,~Ez engemet megöl,~Boldogságával öl
83  8|              megöl,~Boldogságával öl meg engemet!~Egy sejtelem azt súgja
84  8|                Nem győznek most gyalázni engemet,~S nem győznek majd dicsérni
85  8|                  De akkor is szeretsz te engemet,~Mert istenemre, amint elviszem,~
86  8|         királyának,~Hogy így csúffá tégy engemet,~Kiszakítsd az életemet?~
87  8|              csüggedőnek?~Kislelküséggel engemet ki vádol?~De aggodalmak
88  9|                  Tudom, hogy a sors őriz engemet,~Hogy engemet megölni nem
89  9|                  sors őriz engemet,~Hogy engemet megölni nem lehet,~Mert
90  9|            Hunyadi!~Mily lelkesűlés éget engemet!~Szivemnek hangos dobbanásai,~
91  9|           kalappal szóljanak velem.~S ön engemet gorombaságival~Elhalmozott,
92  9|                még lábok nyomát is,~Mert engemet szivök vérén neveltek fel,~