Rész
1 1| harcnak ellene.~Béke veled! szólt az őszűlt bajnok,~Átövezve
2 3| BARÁTIMHOZ~Nos, fiúk, nem szólt a szarka~Házfödélteken?~
3 4| kerűljétek szavamat!~*~„Ámen!” szólt az áhítat~Szent hangján~
4 4| hűséges bőr~Konokúl így szólt a kötélhez:~„Én ugyan itten
5 4| vagyok a kétségbeesés!”~Szólt... nem! mennydörgött egy
6 4| Mind igaz, amit kántor uram szólt,~Aki, úgy mellesleg mondva,~
7 4| látszott a folt.~„Eldobnám - szólt - de mással nem birok;”~
8 4| csak nem is alhatik!”~Igy szólt az úristen nagy bosszusan.~„
9 4| Péter! hallja kend?”~Igy szólt az úr, amidőn odament,~Hosszan
10 4| szivem szép tavasza!~Utószor szólt itten furulyám panasza;~
11 4| kapának,~Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek
12 4| elméjében,~S tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen:~„Cimborátok
13 4| nappal farkasszemet néznék.”~Szólt megint a vezér: „Jól meggondold,
14 4| hát csak már megteszem.”~Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~
15 4| Iluskáját.~Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz:~„
16 4| szürkületében.~A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„Piros az ég
17 4| némán merevedve,~Azután szólt, mintha álmából ébredne:~„
18 4| máskor is kőszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „ráforrt
19 4| lett volna.~A legöregebbik szólt János vitézhez:~„Urunk és
20 4| Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„Biz az csak
21 5| elröpűlt kedves galambom!...~De szólt a lyányka halk, fájdalmas
22 5| Örökké lássam holdamat!”~Igy szólt a vándor lelkesedve,~De
23 6| csónakunk után?”~Az ifju szólt.~A lány felelt: „Evezz,~
24 6| beszédből.~„Én lyány vagyok,” szólt, „földi lyány, nem angyal;~
25 6| csapással zúzták semmivé.~S szólt a tenger: „Te szegény teremtés,~
26 6| szót.~Közelökben a fülemile szólt;~Vagy tán nem is madár dalolása~
27 6| lyánnyal csintalankodtanak.~Szólt egy úrfi, ki mellette megáll:~„
28 6| Termettem a Duna közepében.”~Szólt az úrfi: „Már ez derék dolog!~
29 6| melléje lépett az idegen.~Szólt a vadász: „Te hamis kisleány!~
30 6| sem leszek háladatlan!”~Szólt a lyányka elhatározottan,~
31 6| lyányka elhatározottan,~Szólt magában, azután ezt mondta~
32 6| kezdjék a beszédet.~Pista sem szólt, hanem csak evezett.~Már
33 6| el kell ám jőni velem!”~Szólt s fölfordította a ladikot.~
34 6| szép jóestét kivánok.”~Szólt a haramja, „vendégid jövének;~
35 6| és vidd, amit találsz!”~Szólt megvetőleg a várúr; „Perennám,~
36 6| nézte~És lelkesedve így szólt: „Oh miért~Fejem nem oly
37 6| Nézett körűl, és töredezve szólt:~„Férjem!... de ez nem férjem...
38 6| igazam?”~„Hitvány fiúk”, szólt megvetőleg apjok,~„Ily hasztalanság
39 6| tégedet.”~„Hozzád megyek”, szólt elhatározottan~Perenna,
40 6| Csak a hollóknak károgása szólt~Holttetemekkel megtelt udvarában;~
41 7| HÁROM FIÚ~Szólt az édesapa legelső fiához,~
42 7| lenyiszálta és karóra húzta. -~Szólt az édesapa középső fiához,~
43 7| száradni az akasztófára. -~Szólt az édesapa legkisebb fiához:~„
44 7| volna.~Betért a csárdába, ha szólt a muzsika,~S szilaj kedvvel
45 7| Ami rút s szentségtelen.~S szólt az ördög: „Fázni kezdek,~
46 7| Ezért, sőt még többért,” szólt Szécsi Mária,~„Szeretlek
47 7| pártom közé állasz?”~„Nem!” szólt Veselényi gondolkodás nélkül,~
48 7| Veselényi gondolkodás nélkül,~Szólt ünnepélyesen és határozottan,~„
49 7| az ég.~„Szép szivárvány!” szólt a vándor,~„Mint életem,
50 7| túrta~Csiptető vasával...~Szólt az ifju hozzá~Elragadtatással:~„
51 7| Itt az úr, mi a baj?”~Szólt egy tompa hang,~Mintha szólna
52 7| köntösét rögtön letette,~S szólt illendő szerénységgel~S
53 7| Oh uram, ne mondd ezt,” szólt az ifju.~„Isten ellen vétkezel
54 7| Úgye itt maradsz, barátom?”~Szólt az ifju: „Maradok;~Kötelességem
55 7| Mélyen hallgatának,~Végre szólt az ifju vándor~Az öreg gazdának:~„
56 7| kivánod,~Sőt maradok örömest,”~Szólt az ifjú, „de egy kikötéssel:~
57 7| kezében~Az öreg elébe lép.~S szólt, azazhogy szólott volna,~
58 8| engemet?~Keseregtem, mikor szólt a hegedűd,~Hej, nem szól
59 8| Tőlök napnyugatra - így szólt a hír szája -~Fekszik Attilának
60 8| nevében~Nagyrabecsült Lehel szólt ilyeténképen:~40~„Nemzetes
61 8| inkább hajlott a vigságra.~50~Szólt pedig ekképen, a kupát emelve,~
62 8| is meg volt illetődve,~S szólt oly érzékenyen, ahogy csak
63 8| király, én sem vagyok,”~Szólt a hóhér előlépve,~„Királyoknak
64 8| Megcsóválta fejét a nemzet, és~Szólt: „Ami sok, az csak sok,
65 8| írtad azt a Szózatot,~Mely szólt egy országnak szivéhez?...~
66 8| vitték kihallgatás végett.~És szólt a bíró: „nem maradtok életben,~
67 8| holdak forognak körűl.~És szólt a lélek, az~Ős-szellem fényében
68 8| munkálhassak embertársimért!”~Igy szólt a lélek,~És visszaszállott
69 8| mert isten adománya.”~Igy szólt az asszony s ment az úri
70 8| Szomszédasszony, gyertyát, világot,”~Szólt a vénember, „gyertyát hirtelen,~
71 8| kiváncsian~Bekukkantott, és szólt vala:~„Nos, hogy van a vendég?
72 8| hazament,~A kisfiúhoz így szólt nyájasan:~„Most már az ördög
73 8| vénasszony végigcirógatá~Arcát, s szólt hozzá oly szelíden,~Amint
74 8| Másnap pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„Mostan
75 8| vagyok.”~„Kövess tehát” szólt a mogorva úr,~S utána indult
76 8| most is hogy éhezem!”~Igy szólt a gyermek, a mogorva úrra~
77 8| mogorva úr~Szóhoz jutott s szólt:~„Elég már a komédiából,~
78 8| magához hívatá~Az úr, és így szólt szigorún:~„Fiú, e gyermek
79 8| körülvevék őt a lakók,~Igy szólt hozzájok lángoló szemekkel:~„
80 8| értem tenni készek.”~Igy szólt az ifju, meghajtá magát
81 8| Következő vasárnapon~Őróla szólt a prédikáció,~Borzadva mondta
82 8| keresett.~„Kegyedre vártam,” szólt az ifju,~„Kegyedre vártam,
83 8| fiú, kezdj a dologhoz!”~És szólt hozzá még szigorúbban is~
84 8| elhurcolák.~„Megálljatok,” szólt esdekelve,~„Oh irgalom,
85 8| volt, éktelen sötét.~Igy szólt magában: „Éj van csakugyan,~
86 8| szabadság, érted szenvedek,”~Szólt elözönlő fájdalommal a rab,~„
87 8| milyen édesen dalol!~És szólt a rab, vagy csak gondolkodék,~
88 8| akarta hagyni őt.~„Megvan!” szólt gyermekes örömmel,~„Megvan!
89 8| hítak.”~„Majd megtalálom,” szólt magában a férj,~„Majd megtalálom
90 9| anyjok, hagyd el már,” szólt kérve~Péter bátya, Panna
91 9| nevem Bem, és nem Hunyadi.”~Szólt vissza a vár: „Én azzal
|