Rész
1 3| amit életemben szenvedtem,~Nagyon is sok e parányi életre!~
2 3| maradnék-e itt tovább is?~Nagyon kedves nekem ez a hely;~
3 4| hogy az én hálómba~Valami nagyon nagy hal akadna,~Akkora,
4 4| elszavaltam~Egy bordalom neki;~S nagyon, nagyon örültem,~Hogy megnevetteti.~
5 4| bordalom neki;~S nagyon, nagyon örültem,~Hogy megnevetteti.~
6 4| Örvendek én ezen, pedig nagyon;~Mert, oh barátom, azt elhiheted,~
7 4| Elkezde fájni a szivem nagyon.~Mi egymáséi soha nem leszünk,~
8 4| lelépek a színpadról,~Szívem nagyon, nagyon beteg -~Isten veled,
9 4| színpadról,~Szívem nagyon, nagyon beteg -~Isten veled, regényes
10 4| hallotok.~E dolgon magam is~Nagyon csodálkozom,~De mégis szent
11 4| Mosdásra), de meg nem ivá.~Nagyon szüken termett tavaly~A
12 4| Erzsókhoz.~~~Harmadik ének~Oh nagyon is jószívü közönség,~Különösen
13 4| alja, térde~Nem volna oly nagyon megsértve:~Én volnék a derék
14 4| Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak úgyis nagy
15 4| Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája;~S ha ütlegre kerül
16 4| félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.~Nekem nem
17 4| ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog nekem a háború.~
18 4| mondott sugárzó szemével;~Nagyon természetes hát, hogy a
19 4| határos,~De köztük az út nem nagyon mulatságos.~India közepén
20 4| nevelkedtem,~Részesűltem nagyon kevés örömekben;~Az egész
21 4| Csókeső esik;~Az én ajakamnak~Nagyon jólesik.~Az eső, az eső~
22 4| Lelkem reája kész.~Lantom nagyon szeretne~Hallgatva állani,~
23 5| alatt az első éjszaka?~Oh én nagyon borzasztót álmodám:~A földet
24 5| MIDŐN NAGYON BÁNT...~Midőn nagyon bánt
25 5| MIDŐN NAGYON BÁNT...~Midőn nagyon bánt a vad fájdalom,~A várost,
26 5| a költő lantja,~És nekem nagyon fájt~Látnom, hogy van olyan,~
27 5| sírhatnék!... megbántott valami,~Nagyon megbántott, mondhatatlanul.~
28 5| hogy szép lyányka volt, nagyon szép,~S én őt tüstént megszeretém.~„
29 5| szára~Véghetetlen,~Mert nagyon sok telt palackot~Emelgettem.~
30 5| csillagok.~És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?~Jaj neki, mert
31 5| lelkiösmeret marása...~De ez nagyon régen halt már meg,~Az újabb
32 6| üdvről, angyalokrul, égről.~Nagyon homályosan beszélheték,~
33 6| átok,~Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!~Szalkszentmárton,
34 6| Azóta az idő megváltozott,~Nagyon megváltozott már,~Most a
35 6| becsüld meg:~Megbocsátok, mert nagyon szeretlek!”~Ezt gondolta,
36 6| emberek~Olyan sokszor s olyan nagyon sértettenek.~Megengesztelt
37 6| posztót s effélét, azért~Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.~
38 6| Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon reám nehezedik.~Isten veled
39 6| Csók és könyű, mind a kettő~Nagyon, nagyon forró lehet,~Mert
40 6| könyű, mind a kettő~Nagyon, nagyon forró lehet,~Mert szerelmemmel
41 6| enyém.~Nem szeretnélek oly nagyon,~Ha ezt a vágyat érzeném.~
42 6| sem föld, sem ég.~Hosszú, nagyon hosszú inség után~Igy szóla
43 7| szeretném,~Ha nem szeretnél ily nagyon.~Mezőtúr, 1847. június 11.~
44 7| kiált?~Ha igaz a hir: én~Nagyon rosz lehetek;~Leány, hozzám
45 7| lábam apám küszöbére,~Mert nagyon jól voltam én annak tudója,~
46 7| kis angyalom.~Tudom, tudom nagyon jól,~Hogy örömet hozok,~
47 7| Legyen vége a tréfának,~Mert nagyon unom.~Eddigi szeszélyedet
48 7| hogy hallom híredet,~Pedig nagyon szeretném tudni,~Vidám-e
49 7| ablakon:~„Ne zugjatok olyan nagyon,~Azt üzeni az uraság,~Mert
50 7| mely soha~Nem szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~Jólesik!...~
51 7| szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~Jólesik!...~Mit mosolygasz,
52 7| hinné? nékem mégis~Fáj, nagyon fáj leveled.~Egy redő űlt
53 7| RÓZSÁM...~Megbántott a rózsám nagyon,~Haragudtam érte nagyon,~
54 7| nagyon,~Haragudtam érte nagyon,~Haragudtam, buslakodtam,~
55 7| szegényt; jósága volt elég,~De nagyon sok gondja volt a feszületre.~
56 7| Kár is, hogy nem az lett, nagyon elhibázta.~Szerelem, szerelem,
57 7| Így szakadt le az eső.~Nagyon jól jut az eszembe,~Még
58 7| egyen most is~Csodálkozom nagyon,~Hogy az ajtón jövék ki~
59 7| hasához feje hozzáillik nagyon.~Egyik a másiknál nem rútabb
60 7| meg, de~Nem is izzadok.~Nagyon utolért a zápor,~Át találtam
61 7| Az az egy a híja, hogy~Nagyon sótalan.~Nem ezt a sót értem...
62 7| pedig a komolyságot~Már nagyon megunta,~S válaszát vidáman,
63 7| életét nem is, de~Elméjét nagyon féltette.~Végre is csak
64 7| leírni,~Olyan furcsa valami.~Nagyon egyszerű dolog különben:~
65 7| rövid, s aztán meghalni?~Nem nagyon víg gondolat.~Érd el (persze
66 8| valamit mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,~
67 8| És ami már régen elmult, nagyon régen,~Összeszedegetik,
68 8| senki sem jut el,~Ahhoz nagyon sok mindenféle kell:~A becsülettől
69 8| köles, fizették,~Mert hisz nagyon bölcsen látták ők azt által,~
70 8| hangját a magyar nép már nagyon ismerte,~Jel-adó volt, hogyha
71 8| álmodott felőle.~34~De amilyen nagyon ő szerette kürtjét,~A magyarok
72 8| Hideg acél a kard, mégis nagyon éget.~39~S nem egyszer,
73 8| lenne rólok énekem,~Amily nagyon én őket szeretem,~Amennyi
74 8| vérmezőn üt.~Vérmező, vérmező! nagyon megszomjaztál,~Egy hajtásra
75 8| mossa egyik kéz a másikat.~Nagyon jó lesz. Most már törvényesebbek~
76 8| restelem,~Mert elhíztam nagyon,~S elűznek, hogyha koldulok,~
77 8| Becsűletemre mondhatom.~Én nagyon jó vagyok, ha jó vagyok,~
78 8| vagyok, ha jó vagyok,~De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,~
79 8| beszélt,~S beszédiben~Nem volt nagyon sok összefüggés:~„Ne, tedd
80 8| legszerencsétlenebb,~És fájt nagyon neki,~Hogy vannak nála szánandóbbak
81 8| Mióta itt vagyok, pedig már~Nagyon régóta vagyok itt.~Dalolj,
82 8| Isten neki!...~Fájt, fájt, nagyon fájt a szegény öregnek,~
83 8| magyarázza senki énnekem,~Tudom nagyon jól, hol van a helyem?~Ha
84 8| harcolni fog;~Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy~Gondolatod
85 8| Sohasem szeretett!~Oly nagyon szeretlek,~Hogy majd belehalok,~
86 8| feleségem,~Hogyha megkér nagyon szépen.~Jó ilyenkor a csámpás
87 8| a köztársaság!~A korona nagyon drága,~Nem való az a királyra;~
88 8| Zsigmond király!~Lelkem-testem nagyon beteg,~Gyermekeim, segítsetek,~
89 9| a három szép szál legény nagyon,~S mind a három be vagyon
90 9| légyen,~De az öreg, bár nagyon is únja,~Egy sziporkát sem
|