Rész
1 3| háborgok, úgy hánykodom,~Mintha volnék a Balaton.~Viszontagság
2 4| lábszárok is remeg bele,~Mintha volna nyárfa levele.~De
3 4| Igazolni fogom magamat,~Nem, mintha remegnék~A kend fenyegetéseitől.~
4 4| a szobán.~A szivem ver, mintha benne~Háborogna szerelem;~
5 4| előle,~De koránsem azért, mintha talán félne,~Markos gyerek
6 4| epedéssel tekintett utánok,~Mintha azok neki jó hírt mondanának,~
7 4| tenni, a szívéhez kapott,~Mintha ki akarná tépni a bánatot.~
8 4| merevedve,~Azután szólt, mintha álmából ébredne:~„Mondjatok
9 4| végre őt kínozni fájdalma,~Mintha munkájában elszenderűlt
10 4| kezdve;~De csak úgy van, mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk
11 4| magasra kellett emelnie fejét,~Mintha nézné holmi toronynak tetejét.~
12 4| csősze őt érkezni látta,~S mintha mennykő volna, így dörgött
13 4| tengerhabokra,~Mik, ugy tetszett, mintha még szenderegnének,~Elfoglalva
14 5| Jöttén; jókedvü lementén,~Mintha nem is látná~Sírhalmodat,
15 5| mozdulásra kél?~Nem olyan-é ez, mintha rózsabokrot,~Virító rózsabokrot
16 5| ekkép áll hajadon fővel,~Mintha urával beszélne, az idővel,~
17 5| és merően maga elé bámul,~Mintha gondolkodnék a mulandóságrul.~
18 5| Mécsem körül, ti népem ősei!~Mintha nap volna mindenik,~Oly
19 5| hintó, mégpedig vágtatva,~Mintha villám volna belefogva.~
20 6| rózsa, illatosb a lég...~Ah, mintha csak egy más világban járnék!”~„
21 6| MINTHA A NAGY, NEHÉZ...~Mintha
22 6| MINTHA A NAGY, NEHÉZ...~Mintha a nagy, nehéz világot tartanám,~
23 6| nyílsebesen~Rohan le árja;~Fut, mintha kergetné~A felleg árnyát,~
24 6| belefáradott.~*~Gedővár csendes, mintha halva volna;~Reáborult az
25 6| fejére férje gyilkosának.~De mintha minden átok egy virág~Lett
26 6| halkan... reszketett keze,~Mintha kősziklát hengerítene.~„
27 6| Dávid, és~Futott; futott ki, mintha lépteit~Követte volna százezer
28 6| lecsüggő ágait~Szomorúfűzfának,~Mintha azok csüggedt lelkem~Szárnyai
29 6| lábairul,~Még sokáig ugy jár,~Mintha rajta volna,~A szomorú terhet~
30 7| máshol;~Bágyadtabb sugára,~Mintha szánakozva tekintene~Ez
31 7| tarisznyát~Akasztott nyakába,~Mintha mondta volna: menj isten
32 7| habjain is túl,~És rónasága, mintha a föld végét~Keresné, olyan
33 7| üszköt vet fejére,~S olyan, mintha égne s folyna vére.~Másfelől,
34 7| némán, mozdulatlan álltam,~Mintha gyökeret vert volna lábam.~
35 7| vagyok, mint az árnyék,~Mintha temetőben járnék.~Elmult
36 7| Virágoknak anyám,~Szép intését mintha~Még most is hallanám:~„Szeresd
37 7| Kizöldült a kis kert fája,~Mintha toll nőtt volna rája;~El
38 7| vagytok nekem!~Ha látom, mintha lyányt látnék,~Szivem reszket,
39 7| Most is érzem melegét,~Mintha bennem egy elolvadt~Nap
40 7| líg-lóg derekán ruhája,~Mintha rá villával volna hányva.~
41 7| puszta s csendes róna,~Mintha már alatta szív se’ vóna;~
42 7| csörgő patakot hányva-vetve, mintha~Láncot csörgetnének.~És
43 7| már úgy tetszik énnekem,~Mintha itten a szomszédomba’~Fülemile-madár
44 7| Fülemile-madár szólana,~S mintha virágok közt ballagnék,~
45 7| estharang,~Távol s szépen, mintha égbül jönne~Vagy egy édes
46 7| Megrezzent a kéj miatt,~Mintha az csak egy szív volna;~
47 7| föld,~S dörgött, morgott, mintha vészes~Felhőket nyelt volna
48 7| elolvasám,~S e redő fáj, mintha késsel~Hasították volna
49 7| fegyveréhez tette,~S oly kimélve, mintha félne tőle talán.~Igen,
50 7| hatalmasan dobogott kebele,~Mintha azt belülről buzogány döngetné,~
51 7| mindegyik~Lehajtott fővel, mintha tűt keresne.~Kiváncsi lettem
52 7| komáznak énvelem e fickók,~Mintha együtt vernénk a csürhére
53 7| meghányja-veti parasztlőcs kezeit,~Mintha el akarná messze hajítani,~
54 7| torka muzsikája~Elfúl, mintha kötél hurkolódnék rája,~
55 7| felöltözött, bebujt ruhájába,~Mintha egy nagy bőgőt dugnának
56 7| hogyha fölnyitom könyvemet!~Mintha nyilni látnám fölöttem az
57 7| Állnak új és régi házak,~Mintha képviselve volna~Itten minden
58 7| oly bús,~Oly kedvetlen,~Mintha egy világnak~Átka volna
59 7| Szólt egy tompa hang,~Mintha szólna tenger~Fenekén harang.~
60 7| űlt kevélyen és vidáman,~Mintha űlne egy királyi széken.~„
61 7| tehát, ki engem is szeret,~Mintha feketedni érzeném~Ezeket
62 7| közt~Föl s le öntudatlanúl,~Mintha kedvesem hajával~Játszanának.
63 8| fejemben,~Úgy emlékszem rája,~Mintha vén kopasz fejével~Most
64 8| felhői~Errefelé lengenek,~Mintha engem látogatni~Jőne egy
65 8| mikor e nevet halljátok,~Mintha oltár mellett templomban
66 8| ütközetre,~Föl is gyúltak tőle, mintha hangok helyett~Öntene szivökbe
67 8| fűvet lassabban harapták,~Mintha csak félnének rendzavarók
68 8| mely száján kiröppene,~Mintha szólna maga magyarok istene.~
69 8| alant~Vígadunk, dőzsölünk,~Mintha mind a három isten nem gondolna~
70 8| város születésem helye,~Mintha dajkám dalával vón tele,~
71 8| derekával a rabigát vonta,~Mintha csak állat és nem ember
72 8| Legyen olyan minden ember, mintha~Zrínyi Miklós unokája volna,~
73 8| Harcoljon ugy minden ember, mintha~Egyedül rá támaszkodnék
74 8| tagjait,~S rimánkodólag, mintha temető~Földéből jőne a hang,
75 8| Nézett beléje oly merően, mintha~Azt föl akarta volna gyujtani~
76 8| Azokra nézett, és mosolyga, mintha~Ott játszanék ő is velök,~
77 8| Bódultan tért az ifju vissza, mintha~Falnak ment volna egyenest
78 8| gyürűt levonta,~Olyan volt, mintha kebléből a szívet~Szakítanák
79 8| lélekzetet sem;~Egyszerre, mintha lőpor által~Vetették volna
80 8| szemében,~S oly hangon, mintha lelkét~Sohajtaná ki, ezt
81 8| És elvegyűlsz közötte, mintha~Növény vagy állat lettél
82 8| örömében,~S odakapott fejéhez, mintha~Eszét ragadta volna meg,~
83 8| érzéketlenűl~Hallgatta a beszédet, mintha~Nem ő vón, akiről beszélnek,~
84 8| ami gond, oda van hagyva,~Mintha nem is várnának csatára,~
85 8| nem is várnának csatára,~Mintha még vagy száz év volna hátra.~„
86 8| Kardjoktól kell elszakadni!~Mintha lelkök szakadna ki.~De csak
87 8| szorítsam a szivemhez őt!~Mintha volnék újonnan teremtve,~
88 9| mentenek a halál utjára,~Mintha mentek volna lakomára.~Péter
89 9| ága, mint két ölelő kar,~Mintha apám s anyám nyujtaná ki
|