Rész

 1  1|            végét már érte a munka,~Amely tíz hóig szűnetlen foly
 2  4|         hogy: „Ámen.”~A nép pedig, amely esti imára~Gyűlekezett a
 3  4|      olvassa nagy elmerüléssel;~És amely zajra imígyen~Teszi megjegyzését~
 4  4|       avattak.~Ez vésznek előjele,~Amely még ma lesujt a világra,~
 5  4|       szépen a kelmed jó’karatját,~Amely reám nézve nem érdemlett
 6  4|            társa:~Egyik a búbánat, amely szívét rágta,~Másik a kardja
 7  4|     nyoszolyán álomba ringatja.~És amely világot álmaikban látnak,~
 8  4|        leírok,~Lennének a balsors, amely tán téged ér:~Elvetném tollamat,
 9  5|      Kiáltok a sors ellen átkokat,~Amely az embernek mennyet mutat,~
10  5|   Boldogság napja volt égő szived,~Amely szemedbe szállt, s onnan
11  5|        rakja meg?~Hol a leányszív, amely megnyilik~Tanyát ohajtó
12  5|          nem ékesíti~A madárt sem, amely zengedez.~Igy a költő egyszerűségében~
13  5|            csalóka bolygótűz csak, amely~Temetőbe... sírba visz talán?~
14  5|            szerelemmel,~Egy pohár, amely csordultig áll...~Drága
15  5|           neked!~Lelkem egy könyv, amely mindig nyitva,~Olvashatja,
16  5|           már~A szív, e kis pokol, amely száz~Meg száz ördögnek volt
17  5|       honárulás, s egyéb szörny,~S amely őket nyomban követte,~A
18  5|            s jajgat a kinokban.~És amely Ildikó volt egykor, a hegyből~
19  5|          életem munkája, meglehet,~Amely ha készen volna, beleszállna~
20  6|         Mondják: virágnak gyökere,~Amely fönn a mennyben virúl.~De
21  6|         Lelkem nem a folyó leszen,~Amely egykedvüleg~Ragadja magával
22  6|         senki egy virágot~A sírra, amely rajtam domborúl.~Ott hamvadok
23  6|           Napkeletre egy szigetbe, amely~Telve a föld gyönyöreivel.~
24  6|       jövék, hogy~Elűzzem a ködöt.~Amely már olyan régen~Borong komor-sötéten~
25  6|         felleg árnyát,~A fellegét, amely~Fölötte száll át.~Ekként
26  6|          támad a barátság, e föld,~Amely virágzik reggel gazdagon,~
27  6|        haszon nélkűl e~Nemes láng, amely úgy hevit.~Láng van szivemben,
28  6|     Egyszerre léptek az ajtó felé,~Amely Perenna teremébe nyílt,~
29  6|          Perenna teremébe nyílt,~S amely előtt vont karddal állt
30  6| megtisztuljon a világ a szennytől,~Amely fölötte meggyülekezék;~Egy
31  6|           haragnak pirja~A rozsda, amely rajtam áll.~Csörgess ifjú,
32  6|           Mert meggyógyult e szív, amely úgy vérzék,~És nem maradt
33  6|        Álmodd meg azt a nagy szót,~Amely nincsen még meg,~Amely kifejezze
34  6|             Amely nincsen még meg,~Amely kifejezze majd:~Milyen forrón
35  6|          földben egy edényt talál,~Amely arannyal, drágakővel,~Csordultig
36  7|           kebelén.~Van rajta bérc, amely tekintetet vét~A Kaszpi-tenger
37  7|     Ujonnan visszajött a régi baj,~Amely a másvilágnak követe,~S
38  7|          hon nevében egyszersmind, amely~Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.~
39  7|         kárhozat.~Hittem szemének, amely~Azt mondá, hogy szeret...~
40  7|            elvirít,~Mint a hullám, amely dagad~Aztán lesímul,~Mint
41  7|      ismeretlen~Hang után eveznek,~Amely vonja őket,~Míg örvénybe
42  7|     Fájdalom bilincse;~Lesz-e kéz, amely ezt~Róla lefeszítse?~Nyujtsd
43  7|    emberiség története? vérfolyam, amely~Ködbevesző szikláibul a
44  7|         béke~Ez csak ama sírcsend, amely villámnak utána~A földrendítő
45  7|        nyűg volt, nagy nehéz nyűg, amely~Rajtam napestig szomorún
46  7|         ZÖLD MARCI~Négyágú épűlet, amely be sincs fedve,~Mely akasztófának
47  7|           mindenik haszontalan;~De amely hírem megszerezze,~A legszebb
48  7|            ömlenek,~S karod a sár, amely helyettem~A kereket öleli
49  7|           a díj egy olyan életért,~Amely beillik kárhozatnak is,~
50  7|          Általadtam pénzemet.~Most amely’k zsivány nálam csak~Egy
51  7|            kemény, szigorú itélet,~Amely jutalmat oszt és boszúját
52  7|       Nyílnak, szerelem!~Bánya ez, amely a~Szabadság számára~Kardvasat
53  7|   becsületemet nem adom érted sem.~Amely zászlónak én hűséget esküvém,~
54  7|        elejtett tárgy~Vagy harang, amely megkondul,~Fölriasztott
55  7|     fájdalomtul,~Hanem a méregtől, amely torkomon dul,~Hogy ekkép
56  7|            futott át.~Oh ez a kéz, amely vénségében~Ezt a száraz
57  7|      madárka fejfán,~Olyan fejfán, amely koldúsbot volt?~Koltó, 1847.
58  7|          isten nélkül való néphez,~Amely újítást, mely haladást visz
59  7|          amelyiket~A szerencse ér, amely’ket kikapom,~Halhatatlanítni
60  7|        koporsó; de vidám sajka ez,~Amely velünk e~Szép életből egy~
61  7|           íjt feszíteni,~És ajkán, amely most vágyakat lehel csak,~
62  7|          fáklya vezet méltósághoz, amely~A hazát-hamvasztó máglyán
63  7|             Ez volt a szép palást, amely~Rút önzésed takarta el.~
64  7|       Elzárkozni e dicső világtól,~Amely széppel, jóval ugy tele!”~„
65  7|          kétségb’esés pokoli hang,~Amely fölkiált az égre:~Nincs
66  7|          lehetett.~Mint két árvíz, amely~Ősszejő,~Összefolyt fölötte~
67  7|         földön és az égen~Csillag, amely képviselhetné a~Kedvességben
68  8|          Szent és nagy ez valóban,~Amely föld pusztulóban,~Haldoklófélben
69  8|        szived teli,~S minden hang, amely ajkadon kijő,~Lelked darabja
70  8|      Merően áll, miként a piramíd, amely~Sokszor nézett reá komor
71  8|            Átkozott az a dicsőség, amely~A szabadok szíveit tapodja.~
72  8|           eljő az a nagy szép idő,~Amely felé reményim szállanak,~
73  8|            lett a magyar nemzet,~S amely országokra kinyujtá fejeit,~
74  8|         átment rajt a szekérkerék,~Amely megtört esküvésitekkel~Megterhelten
75  8|         nem pipázott magyar ember,~Amely majd hét országra szól,~
76  8|             mit~Alapnak vesztek, s amely porhatag már,~Vessétek azt
77  8|          Kitűzött zászló mindenik,~Amely jelt ád a harcra!~Ismét
78  8|        kedvesem.~Édes volt a csók, amely ott~Ajkaidról rám esett,~
79  8|        Mely födve durva lepedővel,~Amely alól kikandikál a szalma.~
80  8|         Hol a tőr, hol van a kard, amely~Irtóztatóbb, gyötrelmesebb~
81  8|           A gúnyolódás fegyverébe,~Amely mindég szivének állt.~És
82  8|            én is egy sugár vagyok,~Amely segíti a földet megérni.~
83  8|            boldogtalan.~Légy föld, amely gabonát terem,~Hogy mások
84  8|           kunyhó falán a szentkép,~Amely előtt estenként térdepel~
85  8|           s én minden szem magért,~Amely kévéjében marad,~Egy ón
86  8|            Eltűnt az, és a börtön, amely~Világos volt, ismét sötét
87  8|          Az isten átkát? nem elég,~Amely már rajta fekszik?~Nem volt
88  8|         látnék egy szép csillagot,~Amely pótolna téged némileg!~Debrecen,
89  9|      lengyel s magyar!~Van-e sors, amely hatalmasabb, mint~E két