Rész
1 4| napja alkonyúl,~Azért viseli magát roszúl.~De segít a meszelő
2 4| kinn dolgozik,~Nem hűti meg magát.~Dunavecse, 1844. április-május~
3 4| szentegyházba, azonnal~Elhordta magát,~S egy-egy kancsó bor előtt~
4 4| fölébredt,~Miután elhortyantotta magát.~Ásít... szemeit dörzsölve
5 4| fogoly~Épen mostan ereszti~Magát lefelé a harang kötelén,~
6 4| Beszéljen, kántor uram!~Mentse magát,~Meghallgatom én az okos
7 4| Minden időben...~Mentse magát.”~S a helybeli lágyszivü
8 4| lágyszivü kántor~Igy mentette magát,~Heverve a földön:~„Bűnös
9 4| mondott szavai,~„Igazolja magát kend,~Vagy akkép vágom fültövön,~
10 4| sündisznó!~Aki kovácsnak tartja magát,~Pedig holmi cigánytól~Tanulta
11 4| Fejenagynál terme serényen,~S magát frígyestársának ajánlá.~
12 4| Hős elszántsággal törte magát át~A vívó tömegen,~Mígnem
13 4| S csak azzal vígasztalja magát,~Hogy elleneit megverte
14 4| huszonkét éves ember ennyi~Bajon magát keresztültörhette,~S nem
15 4| tőle, mint a hold.~Azért magát föl nem akasztja,~De még
16 4| szegény árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik eleget,~És mégsem
17 4| mihez fogjon? nekiszánva magát,~Hazafelé hajtja a megmaradt
18 4| szilaj paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette rája,~De ő keményen
19 4| azt kardjokra hányták,~Magát a királyt is kiűzték várából,~
20 4| magyar sereg~Török vértől magát vizében mosta meg.~Miután
21 4| János vitéz nem engedte magát,~Jól átszorította derekát
22 4| koldusok botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~Jancsi
23 4| végkép számot vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~Vitte,
24 4| síri füveket,~Lábra szedte magát s utra kerekedett.~23~János
25 4| zöld falomb~Mártja a vízbe magát;~Ha te szivembe így a remény~
26 5| TÉLI VILÁG~Megölte valaki magát,~Az hozta ezt a rút időt.~
27 5| szobában.~Megölte valaki magát,~Az hozta ezt a rút időt.~
28 5| erdőség rezgő lombozatja,~Min magát a vígan fütyölő rigófaj~
29 5| közöttünk a legelső volt!~Mint magát ekkor viselte nyelvem:~Az
30 5| Száraz bokorban huzza meg magát,~Átkozza a hűs őszi éjszakát.~
31 5| babér, amellyel a~Világ magát gunyolja,~Ez a babér, ez
32 5| Jön s fölakasztja énreám magát. -~S ezzel végeztem. Eddig
33 6| Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,~Első szavamra ajkamon volt
34 6| rendesen a barát:~Elhordja magát,~Midőn amazt pusztulni látja?~
35 6| Hát csak azon vette észre magát,~Hogy a sötét éjszaka már
36 6| Féligmeddig összeszedte magát,~Míg amazok elérték csónakát.~
37 6| És csak ekkor vette észre magát,~S hirtelen megforditá csónakát.~„
38 6| Meglátja széles tükrödben magát a~Határtalan menny minden
39 6| Sötét sarokban megvoná magát,~Szemét behunyta, hogy ne
40 7| dallással~Madár módjára ringatná magát.~Volnék földmíves, vagy
41 7| Ő hűs bokorba vészi bé magát,~S nem hallja senki sem,
42 7| aki a~Világnak szenteli magát,~S a nép mégis mindenfelől
43 7| volt hű iránta?~Számüzé magát, hogy~Gyáva nemzetét ne~
44 7| egy szöglete,~Ahol titkon magát pók gyanánt szövi be~A hazaszeretet,~
45 7| világnak, aki érte~Föláldozá magát?~Eljön-e a kor,~Melyet gátolnak
46 7| volt viz a vederbe’,~Kapta magát, telemerte.~És vajon minek~
47 7| hogy~Benned nekem megmutatá magát.~Tiéd szerelmem, osztatlan
48 7| a Szamosra,~Meg is látná magát benne,~Ha az éj nem közelegne.~
49 7| szálla rája,~S fölakasztá magát fenyőfák ágára.~Ezalatt
50 7| az isten világa.~Meghajtá magát - vagy meg sem hajtá talán -~
51 7| Le is szállt hirtelen, magát összeszedé,~S tettetett
52 7| indult ki a dőre,~S kapta magát, ráűlt egy sziklatetőre.~
53 7| ölték, nem ölhették,~Mert magát ő nem hagyá.~De csatája
54 7| egy-egy holt tetem~Ütötte föl magát,~S a partról, mint a megriasztott
55 7| Aki a sátánnak elalkudta magát.~Tudom, a feledés, mint
56 7| A dicső Ausztr(ál)ia!~Ő magát e gonosztól nem~Hagyja elcsábítnia.~
57 7| bolond fővel~Erre szánja el magát,~Csináltasson egy szép szekrényt~
58 8| járnak kósza gondolatjai,~Magát szülőföldére képzeli,~Amelynek
59 8| hát~Jól megbecsűlje kend magát,~Iparkodjék, ne legyen ám~
60 8| fel őt,~Ekkép mutatta meg magát népe előtt;~A nép pedig
61 8| sziklákra,~Ott szoktatta magát kürtje fuvására,~Makrancoskodott
62 8| markos ifju nem lett,~Akire magát rábízhatta a nemzet.~Ekkor
63 8| minden jelesebbjét,~Éltették magát a magyarok istenét,~És mikor
64 8| Fogjatok!~Az alkalom maga magát~Kinálja,~Ütött a nagy bosszuállás~
65 8| Nem sokáig hagyták,~Hogy magát eméssze~Nagy Magyarországnak~
66 8| csalárdul~A változékony sors magát,~Sebet kapunk talán, de
67 8| Minő dologra szánta el magát?~Nagy a dicsőség, melyet
68 8| karjaiba dől~És vinni hagyja magát általa,~Mint viszi a lovast
69 8| melyen eddig ment,~Kiküzködé magát belőle,~S uj célt tüzött
70 8| Különben az ember vele magát sérti;~Annál kevésbbé volt
71 8| Szegény apa!~Tartóztatá magát,~De könnye hirtelen kicsordult,~
72 8| kenyérről?~Álomba sírdogálta~Magát az anya is,~A másik mellé
73 8| s ment.~Alighogy elhordá magát,~Jó éjszakát mond ott benn
74 8| fizetésért~Elszoptatná az ördögöt magát is.”~Igy elmélkedve ballagott
75 8| tüzes vastól... oda-~Húzá magát a szögletkőhöz, hogy~Majd
76 8| a pokróc szélén meghuzá magát,~Nem mert társához közeledni.~
77 8| neki,~Hanem mert szégyenlé magát.~Tizenhat esztendős vala.~
78 8| ezerek zaja.~Az ifjú biztatá magát:~„Tovább, tovább,~Semmit
79 8| Szabadnak akkor érzé csak magát.~„Szabad vagyok!” kiálta
80 8| munkát, amire~Hivatva érezé magát.~De el nem csüggedett.~Tán
81 8| szólt az ifju, meghajtá magát s ment.~Következő vasárnapon~
82 8| adományát~Meg nem becsűli,~Magát az istent sem becsűli az!~
83 8| elhallgatott,~Kifáradt lelke megadá magát,~És mozdulatlan néma volt
84 8| börtön maradt belőle,~És őt magát e börtönben feledték.~Kihalt
85 8| Míg ez könnyűnek érezé magát,~Mint a pillangó, s szerteröpködött~
86 8| azokat... de~Azzal vigasztalá magát,~Hogy életében~Ez az utósó
87 8| Kisebb az istennél, azonban~Magát nagyobbnak tartja: a király!...~
|