Rész

 1  2|        túllépte...”~‘Hja, a sót vén kecske is megnyalja.~Hanem
 2  4|     zöld erdő alatt;~A családfő vén, kehes lovon,~Kit kötőfékszárnál
 3  4|    Megverem... bírok vele, hisz~Vén.~De mikor a szemem közé~
 4  4|         oly soká leánya?~A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott;~
 5  4|        akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó benn csakugy hemzsegett.~
 6  5|    romban áll?~Legfölebb is egy vén remete,~És ez a remete a
 7  5|       érzelem...~A kősziklák, e vén kritikusok,~Maradnak csak
 8  5|             S. K. EMLÉKKÖNYVÉBE~Vén épület már a világ,~Le,
 9  5|        jobban a szivét.~S hol a vén csaplár, hogy ezért föl
10  5|     egyszer még kürtömbe fujni,~Vén bajtársamtól hadd bucsúzzak
11  5|    SIVATAG KORONÁJA~Olyan, mint vén királynak~Feje, a sivatag;~
12  5|          Csak gyéren inganak.~E vén királyi főn egy~Nagy tölgy
13  5|        idők!... a féreg eddig a~Vén fákat rágta csak;~Ti ifjak
14  6|        Hahaha!~Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,~Érdempénz
15  6|    felhő.~Hm, így eresztik el a vén katonát,~A hosszu szolgálat
16  6|   Kidobtak, s melynek oldaláról~Vén koldús nyalja a rászáradt
17  6|         szép vala,~Uralkodott a vén tanító s büszkén~Tanítá,
18  6|         legszebb virágszála~Egy vén halász fiatal leánya.~A
19  6|         halász fiatal leánya.~A vén halász nádvityillójában~
20  6| Subaágyán alszik már javában.~A vén halász fiatal leánya~Sziget
21  6|        oldalát locsolgatja.~2~A vén halász város piacára~Hordta
22  6|         közepében~Megpihent egy vén cserfa tövében.~Pihent ám,
23  6|      időkről újakat beszélek;~A vén Panarddal én együtt ivám.~
24  7|      Meg van repedezve.~Mogorva vén ember itt a csaplár,~Szavát
25  7|     ásítani.~Ilyen a csaplár, a vén Dömötör;~Hát a felesége?~
26  7|        rá; ne hagyd itt szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „
27  7|        rá: ne hagyd itt szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „
28  7|          menj, hagyd el szegény vén apádat!”~De felelt a fiú: „
29  7|      Tudtam akkor már, amit más~Vén korában sem tud még,~Tudtam
30  7|                   CSONKA TORONY~Vén torony áll a rónaság felett...~
31  7|         jő;~Te jössz lassan, te vén idő.~Ah, hogy megvénülél!~
32  7|     elnyelem magamat.~Förtelmes vén idő,~Roszlelkü hatalom,~
33  7|     szeretőm.~Akkor megifjodol,~Vén bőröd leveted,~S öltesz
34  7|    cigányok temetnek el,~Valami vén cigány lök be~Dögkutyával
35  7|         bú régen behavaz.~És te vén rab, tőled már talán csak~
36  7|          Ide a legjobbik borát,~Vén legyen, mint a nagyapám,~
37  7|        tavasszal,~Megifjodnak a vén nemzetek,~De ti hernyók
38  7| vadállat, mely halálát sejti,~A vén koldús puszták közepébe~
39  7|   roskadoz, a másik tántorog.~A vén bútoroknak talán a legvéne~
40  7|         mint vesződik.~Láttuk a vén tölgyet, nézzük meg lombját
41  7|          Igy csaljunk meg ezt a vén hajdút, ki engem~Hej, maholnap
42  7|     szokta mondani;~No hiszen a vén anyónak~Volt mit hallani!~
43  7|         kis batyuját,~Odaállt a vén gazdához,~És elmondá búcsuját:~„
44  7|     vasárnapjait!~Estéinket s a vén meséket s durva~Danáinkat
45  8|          Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,~Vállain
46  8|      Úgy emlékszem rája,~Mintha vén kopasz fejével~Most is itten
47  8|    istenadta,~Nem tehetek róla;~Vén legény volt, ifjusága~Régen
48  8|            RÓZSAVÖLGYI HALÁLÁRA~Vén muzsikus, mit vétettem én
49  8|         már igy van, ébredj föl vén barátom,~Hadd busúljunk
50  8|         csodálja! -~Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom,~Hadd
51  8|       Ébredj föl, vén muzsikus, vén barátom,~Hadd busúljunk,
52  8|  Kilencszáz esztendő!... kilenc vén óriás,~Egymás után egyik
53  8|        Hogy ezt mind meglátta a vén Álmos szeme!~17~Megvénültem
54  8|     Mily rivalgó hangok! azok a vén kövek,~Mikor meghallották,
55  8|        a gyermek, az ifjú pedig vén.~Mi már ugy vagyunk, hogy
56  8|        idő fosztogatott minket,~Vén fákat, hervasztván zöld
57  8|        mint sasok,~Terhünktől a vén hegy lába~Majdnem összeroskadott.~
58  8|      kard,~Olyan mérgesen ránk?~Vén golyhó, talán a~Szerelemféltés
59  8|        A TAVASZHOZ~Ifju lánya a vén télnek,~Kedves kikelet,~
60  8|        Megyek, föl kell mennem.~Vén Budavárban van~Ifju menyasszonyom;~
61  8|        egyebet,~Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt~Tartja
62  8|    kelne el,~Az ágy lábánál egy vén szalmazsák~S az asztal mellett
63  8|      hehehe...~De mit beszélsz, vén ember, mit beszélsz?~Hát
64  8|     Milyen visítás!~Meghökken a vén ember és~Tünődve ekkép szól
65  8|      rablók sem teszik.~Pólyája vén kopott ruha,~Szegény asszonynak
66  8|    szemfényivel,~Mert e gyermek vén napjaim reménye.”~Megalkuvának.~
67  8|     fiacskám,”~Szólott otthon a vén banya,~„Az én lakásom e
68  8|          fiam.”~Ott hagyta őt a vén banya;~Félénken kullogott
69  8|   pediglen a fiúhoz~Igy szólt a vén boszorkány:~„Mostan figyelj
70  8|      Koldúl és koplalt a fiú;~A vén banyának gondja volt reá,~
71  8|       Minő örömmel volt vele!~A vén anyó már irígyelni kezdé~
72  8|         ember számára szól.~Egy vén mogorva úr~Megállt mellette
73  8| ördögfának makkja te!”~Rivalt a vén boszorkány a fiúra,~„Te
74  8|      szülőjét!”~Ennyit darált a vén malom~Egy lélekzés alatt;~
75  8|      gyakran szinte kész volt~A vén banyához ismét visszamenni,~
76  8|       ifju jegyzőt~Hallgatták a vén emberek,~És jobban hallgaták,
77  8|         el,~Mint két mankóján a vén sánta koldus...~Egy évig?
78  8|       lelkének erejét,~De teste vén és roskatag maradt,~Csak
79  8|      Lábárul őt, és boldog, aki~Vén, ráncos orcájára köphet~
80  8|                               A VÉN ZÁSZLÓTARTÓ~Fut Bécs felé
81  8|       hadtól;~Magyar hadban egy vén zászlótartó.~Ki az a vén
82  8|        vén zászlótartó.~Ki az a vén zászlótartó ottan~Olyan
83  8|        öreg ember!~Az én apám e vén zászlótartó.~„Vészben a
84  9|       jelképe ez.~Ott megy ő, a vén vezér, utána~A hazának ifjusága
85  9|      ifjusága mi,~Igy kisérik a vén zivatart a~Tengerek szilaj
86  9|    fejével a~Hegyek nagyapja, a vén Retyezát.~2~Szólott Hunyadvár