Rész
1 1| BÚCSÚZÁS~Immár kész koszorúnk, melyet tíz hónapig izzadt~Arccal,
2 1| a honáért~Lángoló kebel,~Melyet a sors zivatarja~Tőle messze
3 1| emlékkönyvében. A napok sorát,~Melyet lefutnom rendele~Az ég,
4 1| ajkon szebb pir lángolt,~Melyet nyujta szép leány.~És az
5 3| Az ének újra zenegett.~De melyet ég, vihar megért,~A dalt
6 3| volt~Lelkem, mint a tűz,~Melyet a szél meggyúlt~Háztetőkön
7 4| mérgesebb~A sok között,~Melyet vétkes könnyelmüséggel~A
8 4| volt, csak egy forintom,~Melyet vacsorára szántam...~S jegyet
9 4| Illendőn elkurjantani képes,~S melyet tőlem minden kántor irígyel.~
10 4| Még a füst is rózsaszínű,~Melyet rosz cserép pipám~Legroszabb
11 4| beletekintett gyönyörű szemébe,~Melyet a királylyány épen most
12 4| Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~Kereke tengelyig
13 4| rózsa mellére akasztva,~Melyet Iluskája sírjárol szakaszta,~
14 5| tavasz viránya,~Mint az, melyet a május hoza.~A mezőkre
15 5| A BOKRÉTÁT, MELYET...~A bokrétát, melyet nekem
16 5| BOKRÉTÁT, MELYET...~A bokrétát, melyet nekem adtál,~Háromszin szalaggal
17 5| Megbirnád-e a balsorsot? melyet~Én megbírok, mert megszoktam
18 5| szinte~S piroslott vére, melyet bőven önte~Megmentésére
19 5| könnye volt egyetlen kincse, melyet~Elvesztett mindenéből még
20 5| Koporsómhoz majd odalépnek,~S melyet elébb megkövezének,~Babérral
21 6| sajka,~Reng, mint a bölcső, melyet ráncigál~Szilaj kezekkel
22 6| pamlagára~Hajtám le főmet, melyet övezett~A dicsőségnek csillagkoronája.~
23 6| De most egyszerre szívem, melyet a~Világgal tölték meg, tágulni
24 6| árván, mint a hullócsillag,~Melyet magából kilökött az ég. - -~
25 6| magával a rózsalevelet,~Melyet tavasszal szép lyány vet
26 6| harmatcsepp... a szikla,. melyet~Ezer villám meg nem rengethet...~
27 6| hagytam el.~Azt a kevés bort, melyet megmentettem,~Sértett kevélység
28 6| Jób, mint két kőszikla, melyet~Egymás felé sujt a földindulás.~
29 6| gyermek a kicsiny madárral,~Melyet fészkébül épen most lopott
30 6| s prémes mentéivel volt,~Melyet nagyapja s édesapja vett;~
31 6| szellemet.~Védjétek lantom, melyet üldöznek; s ha~Dalom sziveitek
32 6| minden dal, minden hang,~Melyet kezemben ád a lant,~Te lelkesítesz
33 6| Mulatni vágysz lelkem baján,~Melyet te hoztál rája, te!~Oh lyány,
34 6| alighogy léphetek,~Mert a bú, melyet elviszek,~Nagyon reám nehezedik.~
35 6| porára szálljon minden átok,~Melyet sirunkra majd virág helyett~
36 6| magasról esünk le,~Mint madár, melyet lelőnek~Közeléből a felhőnek,~
37 6| utat,~Mely röptük iránya,~Melyet hasitottanak egyre rohanva;~
38 6| Járjatok be minden földet,~Melyet isten megteremtett,~S nem
39 6| villám fut keresztül,~Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;~
40 7| Mózes bujdosott,~S követte, melyet isten külde~Vezérül, a lángoszlopot.~
41 7| át a kín,~S olyan a dal, melyet rajta penget,~Mint a szélbe
42 7| S e helyett kis lámpa, melyet körülálltok,~Nyomorú kis
43 7| száll a kis méh a tehertől,~Melyet oldalán visz, melyből mézet
44 7| Föláldozá magát?~Eljön-e a kor,~Melyet gátolnak a roszak~S amelyre
45 7| Aztán lesímul,~Mint a kő, melyet fölhajítnak,~Aztán lehull,~
46 7| szembeszállni~Nincs erőd a vésszel,~Melyet egyesűlő~Szerelmünk idéz
47 7| Mindegy. Ez lesz az itélet,~Melyet igért isten, próféták ajkai
48 7| Türelem, kicsépelt szalma,~Melyet a bárgyú világnak~Telt kalászokként
49 7| hajthatatlanul.~E névnek, melyet én magam teremték,~Elpusztitója
50 7| közepén,~Magában áll a zászló,~Melyet szolgálok én.~Nagy és hosszú
51 7| karcoltam volna homokba,~Melyet, névvel együtt, egy hó szellője
52 7| az ötszázötven versben,~Melyet írtam összesen.~Szatmár,
53 7| keresztül rejtelmök fátyolán,~Melyet az istenség titkos ujja
54 7| jó van~A kerek világon,~Melyet nem ölel,~Melyhez imádása~
55 7| félne tőle talán.~Igen, melyet eddig kivonva forgatott,~
56 7| megszegném,~Hinnéd-e az esküt, melyet neked teszek?~Ha szeretsz,
57 7| vissza-visszafordult~A helyre, melyet egyszer elhagyott már,~Mikéntha
58 7| emberiség szent nevében,~Melyet kínpadra vonni vétek,~Kérlek,
59 7| akkor ama nagy tekintély,~Melyet gazdádnak oly fényesen szereztél?~
60 7| fitymáljuk ezt az orrot, melyet~Invalidussá ily nagy és
61 7| olvas, szeme fényes ablak,~Melyet egy égő ház lángi ragyogtatnak;~
62 7| merően,~Mint egy sírkereszt,~Melyet tél-időben~Tiszta hó fedez.~
63 7| Az istenség szent levele,~Melyet leküld magas kegyében~Hozzátok,
64 7| Nyelvünk, egyetlen kincsünk, melyet~Apáink örökségiből~El nem
65 8| engem jobban éget~A seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek,~
66 8| Pillanatra ha lehullna láncunk,~Melyet ott ránk a zsarnok szoríta:~
67 8| drágább a sír és a börtön,~Melyet honfi-névnek fénye tölt
68 8| hirtelen~A szép virágot, melyet~Eléd tett a jelen.~Nem fogtok
69 8| mellett a legelső csatán,~Melyet a magyarság küzdött az új
70 8| Szálljatok szét a hazában,~Melyet eddig láncotok~Égető karikájában~
71 8| Kiskunságot!~Bejártam a rónát,~Melyet átölel a Tisza-Duna karja,~
72 8| szabadság, ez a két szó, melyet~Először tanuljon dajkától
73 8| milliók nevében!~Az a hon, melyet őseink szereztek~Verítékökkel
74 8| magát?~Nagy a dicsőség, melyet mindegyik~Szerezhet itten,
75 8| Száll az idő, mint a pille,~Melyet a szél ragad el,~Szemlátomást
76 8| Kiállott a század~Od’ a partra, melyet~A Dniester áztat...~A folyónál
77 8| találok termékeny országot,~Melyet majd a nemes vér termékenyit
78 8| nevet~Csak kéne adni néki, melyet~Hiressé tégyen a világ elött.~
79 8| kincstől kell elválnia,~Melyet szeménél jobban őrizett,~
80 8| dobog szivem...~E reszketés, melyet keblemben érzek,~Beteg lelkem
81 8| Ezt mondta édes hangja, melyet~Nem hallok én többé soha:~
82 8| Magyar nemzet, régi kardod,~Melyet eddig a zsarnokság~Veled
83 8| szívem, parancsolj vérednek,~Melyet fölzaklatott viharok kergetnek,~
84 9| közös bilincset~Összetörni, melyet hordozánk,~S összetörjük,
85 10| vestaláng hamvadjon el,~Melyet szívem meleg vérével~Dőrén
|