Rész
1 1| Szenvedém nagy kínjait;~Jött az éj szelíden végre,~S könyörűlve
2 1| minket békében tarthasson,~Éj s nappal nyugtalan.~Ha úri
3 1| változás! most borzadályos~Éj takarja a dicső helyet,~
4 1| illatos virág.~2~A barnaleples éj~Nyugalmat osztogat,~De ah!
5 2| A túlpartra szállok én.~Éj borong ott, sűrü ködnek~
6 2| VADONBAN~Éj leng alá a mély vadonra,~
7 4| közepében:~Sűrű a füvön az éj harmatozása,~De sűrűbb két
8 4| Megjön az alkony,~Utána az éj,~Elűlnek a csirkék~És ludak
9 4| VÁNDORAI~Kél a hold, az éj lovagja,~Hold kiséretében,~
10 4| mindenegy magyarhoz,~Kit éj környékez honfibú miatt.~
11 4| vesz észre, hogy nem lát.~„Éj van-e vagy szemem világa
12 4| kezdett gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa,~
13 5| velem?...~Vagy többé sem az éj, sem a mennyország~Meg nem
14 5| fényes napvilágom;~Lementél: éj van körülem.~Te voltál képzeményim
15 5| sír még a bús özvegy,~Az éj? midőn a csillagokhoz fölmegy,~
16 5| fekszenek,~De ha az óra éj felére jár,~S felhők közt
17 5| csöndes éjeken.~Eljő az éj, eljő az éjfél;~Mi haszna
18 5| HOLDVILÁGOS ÉJ~A hold az égen egy ezüst
19 5| sors bármit ad;~Legyen örök éj létem... csak hogy~Örökké
20 5| ÉJ VAN...~Éj van, csend és
21 5| ÉJ VAN...~Éj van, csend és nyúgalomnak
22 5| lennél enyém!~Iszonyú ez éj és e sötétség~S villám benne
23 5| járok én, elfáradt vándor;~Éj van és az útat nem tudom.~
24 5| Igy az égen, mielőtt az éj jön,~A szép alkony mindig
25 5| Az enyém volt a pihentető éj;~Most sem éjem többé, sem
26 5| uralkodni akar.~A nap és éj háborút viselnek,~Hol az
27 5| és az alkony?... a nap~S éj közötti harcban elfolyt
28 5| s hold követik.~Körűlem éj van, fényes éjszaka;~A csillagfényes
29 5| Visegrád táján~A vad, sötét éj~Nem Zách Bódognak bosszus
30 5| lassacskán ballagott.~Világos éj volt. A hold fenn vala;~
31 5| bor, barna lyány, sötét éj,~Kedvem most bennetek telik!~
32 5| volt a polgárerény,~Hol éj közelge... már pirult az
33 5| TÉLI ÉJ~Vad téli éj. Sürű hópelyhek
34 5| TÉLI ÉJ~Vad téli éj. Sürű hópelyhek esnek.~Szélvész
35 6| midőn a hajnalégről~Az éj kárpitja félig van levéve.~
36 6| barna fürtei,~Miként az éj egy rózsatenger árján.~Meg
37 6| FÖNSÉGES ÉJ!~Fönséges éj!~Az égen tündökölve
38 6| FÖNSÉGES ÉJ!~Fönséges éj!~Az égen tündökölve ballag~
39 6| kis esti csillag.~Fönséges éj!~A harmat csillog a gyep
40 6| zeng a csalogány.~Fönséges éj!~Az ifjú mostan megy szeretője
41 6| gyilkolni a zsivány.~Fönséges éj!~Szalkszentmárton, 1846.
42 6| FEJEMBEN ÉJ VAN...~Fejemben éj van,
43 6| FEJEMBEN ÉJ VAN...~Fejemben éj van, éjek éjjele,~S ez éj
44 6| éj van, éjek éjjele,~S ez éj kisértetekkel van tele;~
45 6| virága nő.~Ottan szebb az éj, mint itten a nap,~S szebb
46 6| sötétzöld lombozat s az~Éj sötét kárpitja elfödé.~Másnap
47 6| tizennegyedik~Század, s hazánkra éj következék.~Borús éj jött
48 6| hazánkra éj következék.~Borús éj jött rá... ekkor áldozott
49 6| halva volna;~Reáborult az éj, mint ráborúl a~Halottra
50 6| átváltoztatod... - -~*~Derűlt kék éj volt, tiszta csendes éj,~
51 6| éj volt, tiszta csendes éj,~Vidáman néztek felhőtlen
52 7| SZOMORÚ ÉJ~Éjfél lesz, és én mégsem
53 7| égnek benne mécsek.~Sötét az éj,~De égnek benne csillagok.~
54 7| ölében,~Hol az ősi örök éj tanyázik~Vadsötéten.~A kis
55 7| sugára~Félve néz a zordon éj arcára,~Mint a sasra a galamb.~
56 7| vendég bizonnyal,~Erejét az éj s lánc nem töré meg -~Bátran
57 7| tőle~Rózsaszínű lett az éj.~És az angyal csókja szépen~
58 7| látná magát benne,~Ha az éj nem közelegne.~Az éjszaka
59 7| károgó holló.~Végre jött az éj s ment, viradni is kezdett...~
60 7| szélére.~A köd pedig, az éj csüggeteg tábora,~Mert fő
61 7| érte a síri világból~Az éj közepén, s oda leviszem
62 7| szolgája,~Mint az égen az éj ragyogó királya,~Inkább
63 7| ŐSZI ÉJ~Látod, látod... vagy hiszen
64 7| hiszen mit látnál?~Késő éj van, s ez még nem elég:~
65 7| van, s ez még nem elég:~Éj a földön és felhők az éjen;~
66 7| omlik a hó,~Hó a földön, éj a hó felett.~A pusztában
67 7| AZ ÉJ~Feküdjetek~Már le,~Emberek!~
68 7| gyászt,~Mert az szent...~Éj, a gyászos~Ifjú,~Megjelent.~
69 7| Szívdobbanás van hátra,~S az örök éj borúl e szemre,~Mely boldogságunk
70 8| hajnaltól a nappal és az éj,~S eltűn előlem a világ,~
71 8| Sötét a város, ráfeküdt az éj.~Más tájakon kalandoz a
72 8| bágyadt élete,~S kivűl az éj mindegyre oszlik,~Mint a
73 8| hirdetett.~Kegyetlen téli éj vala,~A téli éjszakák két
74 8| torokkal~Ordítozott belé a~Vak éj siket fülébe.~Aztán a fellegekbe
75 8| Kétségbeesve ébredett föl...~Az éj immár késő vala,~Az égen
76 8| barátilag,~Átcsillogott szeme~Az éj sötétségén, s e csillogás~
77 8| Beállt az est, beállt az éj,~Utolsó éje itt az ifjunak.~
78 8| sötét.~Igy szólt magában: „Éj van csakugyan,~Aludtam s
79 8| viradni?~Megfojt e sűrü vastag éj!~Emeld föl, hajnal, fényes
80 8| Egyetlenegy hosszú, végtelen éj volt,~És egyre várta, hogy
81 8| HIDEG IDŐ, HŰS ŐSZI ÉJ...~Hideg idő, hűs őszi éj.~
82 8| ÉJ...~Hideg idő, hűs őszi éj.~Ott kandallómon ég a tűz,~
83 11| amott e (bolygó tűz az)~Éj ködében a p(usztában.)~Szatmár,
|