Rész
1 1| Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!~Durva faalkotmány!
2 2| Ezt én tudom - mikép nem tudja más -~Kit ürömével a tapasztalás~
3 2| ez csak ugy van mondva, tudja.’~Így az agg szomszéd jó
4 3| Harmadik!~És a mindentudó tudja,~Hányadik.~Jelen volt a
5 4| neveli~Búm tengerét;~Ugyis ki tudja? hogyha hallnád~Lelkem kiáradó
6 4| cselekszem, ami tetszik... Tudja Pál,~Mit kaszál.~...Eh,
7 4| tartana.~Hol is hagytam?... tudja gólya...~Úgy igaz!~A malom
8 4| sipognak, mint az orgona,~S tudja isten, meddig tartana?~De
9 4| szinészi élet,~Ki megpróbálta, tudja jól,~Bár ellene a balitélet~
10 4| fölkelt és hazakotródott,~S tudja isten, most miként pusztít
11 4| világában.~Ember azt sem tudja, hol tanultak nyelvet?~Beszédjek,
12 4| versirás a~Mesterségem, tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~
13 4| Mesterségem, tudja tán,~Azt is tudja, ily esetben~Nem lehet pompás
14 4| százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~2~Az idő
15 4| nyájt félig összeszedte;~Nem tudja, hol lehet annak másik fele:~
16 4| azt meg ne bocsássa!~És ki tudja, még mit el nem követ rajta,~
17 4| engem? nem is ismer talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédleány,~
18 4| csillag lett volna énbelőlem;~Tudja isten, nem maradnék az égen,~
19 5| lépvesszőre...~Önmagáról tudja e lak népe, milyen~Édes
20 5| magyart a teremtő,~Azt sem tudja: milyen lesz a jövendő?~
21 5| Örüljön-e, búsuljon-e? nem tudja.~De ha isten bút adott e
22 5| Nagyságos úr! ismer engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy
23 5| megbocsáthatatlan.~Nagyságos úr! tudja mi ez?~Nem, hogy engemet
24 5| valahányszor~Az ön verseit olvasám,~Tudja: mi jutott eszembe?~Az,
25 6| adná életéből.~Ilyenkor tudja csak: mi a gyötrelem?~Mik
26 6| Azért nem hallgat rája;~Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti,~
27 6| szeretném őket~Avégett,~Hogy tudja, amit nem tudok:~Mi van
28 6| azért keresi föl...~Jól tudja: az orvos gyakran öl.~Szalkszentmárton,
29 6| csontommal hírem-nevemet...~Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen~
30 6| Merre járt-kelt? ő maga sem tudja;~Mig egyszerre csak azt
31 6| lelkesűlés lángóráiban?~Ki tudja, mit hoz a kétes jövendő,~
32 6| mellett űltünk,~Az úristen tudja,~Mi történt körűlünk?~Azt
33 6| paradicsomból kiűzve lőn?~Mit tudja, hová megyen az, ki szerelmet~
34 7| kés van, köszörült kés,~S tudja, hogy lombjait azzal lemetélem.~
35 7| Létezésemet csak a kis méhe tudja,~Mely hazafelé tart a rétről
36 7| Nem fázott az soha,~Nem tudja még: mi a hideg?~E gondolathoz
37 7| férjet mért adá,~Ki nem tudja, hogy mi a szép?~Kebeledbe
38 7| Ültessetek, virágokat.~S ki tudja: az illat vajon~Nem a virág
39 7| gazdálkodnék? amidőn jól tudja,~Hogy minden percben ismét
40 7| tengerszem,~De milyen mély? nem tudja senki sem.~Mondhatnék esküt,
41 7| lesz örökre;~Mi a szép? ugy tudja csak,~Mint apám bármelyik
42 7| Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.~Tudnivaló dolog, hogy
43 7| ugy vagyok valóban -~S nem tudja mely tálhoz kapjon. Nem
44 7| mit érzek, mit nem érzek,~Tudja isten, hol jár az eszem.~
45 7| levél!~Elolvasám, az isten tudja hányszor,~S még számtalanszor
46 7| mosolygás,~Kétség, remény, és ki tudja:~Mi minden más?~E sok vendég
47 7| ez ordítók miatt...~Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,~Mert
48 7| beszélt.~Veselényi maga sem tudja mit érez?~Mijét bántja e
49 7| ijedtnek tartja őt,~Csak Mária tudja, csak ő: mi baja van.~Az
50 7| Harmadik, negyedik, isten tudja, merre.~A parasztkunyhók
51 7| háza ajtaját?~Hej pedig ki tudja, hogy mi volt az~Ilyen,
52 7| jó helyen vagy.”~És ki tudja, még mit~Össze nem beszélt,~
53 7| is,~Akárki mit mond rád.~Tudja ő jól, mit hogyan kell,~
54 7| Hagyjátok csak őt magára,~Tudja azt is, hogy a szép lyány~
55 7| el, hogyan nem,~Azt nem tudja senki,~De hogy elmult szépen,~
56 7| Gyönyörrel.~És beszélnek...~De ki~Tudja, mit?~Amit senki~Nem sejt,~
57 7| ház, ember, patak~És ki tudja, még mi minden?~Tűnedez
58 8| mulasszon,~Hej mert ő nagyon jól tudja, mit mikép kell,~A kötelességét
59 8| mosolyognak, nem sok hangot adnak,~Tudja a jóisten mégis jól mulatnak.~
60 8| nem haragszol érte.~Nem is tudja a nőtelen,~Mi az igazi szerelem;~
61 8| sejtek én valamit,~A jóisten tudja, hogy mit,~De elég, hogy
62 8| Meddig vándoroltak? a jóisten tudja;~Mint a csillagok közt a
63 8| hát magunkba hevenyén.~Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?~
64 8| földbe téged,~Hol sirod? nem tudja senki sem!~Számkiűztek nemzeted
65 8| éjjel is ébren légy,~Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség?~
66 8| őkegyelme;~Az ördög se’ tudja, hogy mi volt több,~Emberség-e
67 8| elgondolom olykor:~Ki tudja, hátha most énrajtam van
68 8| meg ajkamon, szó,~Az isten tudja, mit cselekszik,~Magas tervébe
69 8| ha most megeszed,~A jó ég tudja, holnap mit eszel.”~Mohó
70 8| lettél és nem kutya,~Az isten tudja, milyen sorsra jutsz!~A
71 8| sejthessék úri származását?~Ki tudja, nem tudhatja senki sem,~
72 8| mostanában~Szüken terem, mert tudja ördög,~Az emberek mind százszeműek;~
73 8| halott előtt,~Avvagy, ki tudja, tán örömmel?~Örömmel, hogy
74 8| között,~A föld alatt, ki tudja milyen mélyen.~Mélyebben
75 8| késik oly soká a borral?~Tudja, hogy nincs pénzem? majd
76 8| szép, mint mindig, énnekem.~Tudja isten, hogy mi okból~Szeretem?
77 8| Ünnepélyes perceket.~És ki tudja? tán utósó,~Legutósó lesz
78 9| akitől én ezt tanulám, s ő~Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló,~
79 9| tudtad,~Hogy létezel, s most tudja a világ:~Utósó voltál, s
80 9| lesz ember, ki megmarad,~El tudja e gyászdolgokat~Beszélni,
|