Rész

1001  5|                kérik szívemet sem~Adom, nem adom senkinek.~Azt hazudom,
1002  5|                  mint angyal a leány;~S nem sírok, ha nem kellek egynek,~
1003  5|                a leány;~S nem sírok, ha nem kellek egynek,~Akad helyette
1004  5|       természetet szeretem.~Tarka madár nem fütyörész az ágon,~Sárgapiros
1005  5|            tanya,~Egész világ engem ott nem bántana.~Szeretném, ha vadfa
1006  5|          utószor,~Mert ezentúl hangot ő nem ad.~Nem pazarlom én többé
1007  5|                ezentúl hangot ő nem ad.~Nem pazarlom én többé leányra~
1008  5|                 leányok,~Szívet és dalt nem érdemlenek.~Nem beszél vak
1009  5|                 és dalt nem érdemlenek.~Nem beszél vak indulat belőlem;~
1010  5|               Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott~Szerelmem kínjából
1011  5|                 szemmel nézek a jövőbe,~Nem lebeg rajt szenvedély köde.~
1012  5|                 országnak omladékin űl!~Nem lehet, hogy én még nem szeressek,~
1013  5|                  Nem lehet, hogy én még nem szeressek,~És hogy engem
1014  5|               hideg a világ: szívem még~Nem fagyott meg, szívem még
1015  5|                  LEHEL~Melyik szerelmes nem választ magának~A számtalan
1016  5|              csillagot?~És melyik költő nem választ magának~A számtalan
1017  5|                 ez a halálnak,~S kit el nem költe: mint rab vesztegel.~
1018  5|                 oszlopon. -~Német vagy, nem t’om: lesz-e emberséged?~
1019  5|                éve, s még föl sem kele.~Nem is kel ő fel többé. - Jászberényben~
1020  5|          Szeretlek téged, oh barátom...~Nem, nem barátom!... megbocsáss,~
1021  5|               téged, oh barátom...~Nem, nem barátom!... megbocsáss,~
1022  5|                  De én éltemnek éjjelét~Nem rettegem, sőt várom...~Hisz
1023  5|                Hamvadhatatlan csillaga.~Nem hiszek én már senkinek,~
1024  5|                    magadban...~Téged le nem dönthettenek.~Szentül hiszem,
1025  5|            babér~Velőm égetni fogja.~De nem soká tart égetése...~Te,
1026  5|              Lement a nap. De csillagok~Nem jöttenek. Sötét az ég.~Közel
1027  5|                csak mese talán.~Már rég nem sírtam, s íme most~Pillámon
1028  5|        szeretett,~S mivel szerelme célt nem érhetett:~Anyámra - oh mi
1029  5|                  Bármerre nézek: látnom nem lehet~Szegény anyámat és
1030  5|               fergeteg, e régi ellenem,~Nem győzhetett meg, nem bírt
1031  5|            ellenem,~Nem győzhetett meg, nem bírt énvelem.~S a hőst,
1032  5|              gazembert~Egytől-egyig föl nem kötik?...~Tán csak azért,
1033  5|         beléptetek,~Ha rá más bizonyság nem volna is,~Elég az, hogy
1034  5|              rendelé,~Fehér ruhát azért nem hordanak,~Mert azt sötét
1035  5|             fiatalok vagytok, fiatalok.~Nem jó idők!... a féreg eddig
1036  5|                mely temetőbe’ van;~S ki nem merem kezemet nyujtani:~
1037  5|                kútat vagy sirgödröt ás?~Nem sír lesz az, nem. Kút; mert
1038  5|          sirgödröt ás?~Nem sír lesz az, nem. Kút; mert ott hever~Mellette
1039  5|           leereszti a roppant vedert...~Nem víz, de vér, mit e kútból
1040  5|           markolva üstökét,~S szólván: „nem én, de te vagy a zsivány!”~
1041  5|              képzetem.~Elkergetném s el nem kergethetem.~Mindenki alszik,
1042  5|               alszik, csak magam vagyok~Nem alvó. Csend van, csak fogam
1043  5|              áldozatot?~Mit? nője? nője nem siratja őt!~Mig egy szobában
1044  5|          ledöntött, rab országokat,~Hol nem hallatszott a rabok jaja,~
1045  5|               ilyek éji látományaim.~De nem csodálkozom, hogy ilyenek;~
1046  5|                 ez iszonyú világ?~Miért nem jősz, te rontó égitest,~
1047  5|     nyeregkápábul.~Azért áll a hintó és nem mozdul.~A haramja gyönge
1048  5|               gyönyörű menyecske,~Talán nem is él, csak úgy van festve.~„
1049  5|          rettegjen, tekintetes asszony!~Nem gátolom, hogy tovább utazzon.~
1050  5|               Meg sem állott, amíg este nem lett.~Pest, 1845. október
1051  5|             Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem elég,~Engem ne tisztelj,
1052  5|                tedd e koszorút!~Ha most nem érdemelném is, talán~Megérdemelni
1053  5|              meg, hát életem~Keresésére nem vesztegetem;~Szivemnek csak
1054  5|           Elérem-e e nagy célt? féluton~Nem roskadok-e össze? nem tudom.~
1055  5|           féluton~Nem roskadok-e össze? nem tudom.~Tán egy bevégezetlen
1056  5|            lészen.~De ha erőm vágyamnál nem kisebb,~Ha ezt a hosszu
1057  5|               fogja megtapsolni lantom:~Nem lesz előttem e taps kedvesebb,~
1058  5|               Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek?~Talán egy őrült
1059  5|                 a remény és a szeretet.~Nem élnek többé. Meggyilkoltatának.~
1060  5|             mindegyik.~S ki mondja meg: nem vércsepp-e a csillag?~Hisz
1061  5|           lefekhetem.~Mert béke és fény nem való nekem.~Szalkszentmárton,
1062  6|         százados sebet,~Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;~Mérget kellett
1063  6|                 orraikat leharapjam.~De nem harapom le! gondolám,~Legyen
1064  6|                 a mennyben virúl.~De ez nem igaz.~Virág az ember, melynek
1065  6|               volt, mert éhenhala.~Mért nem lopott? mért nem rabolt?~
1066  6|         éhenhala.~Mért nem lopott? mért nem rabolt?~Hahaha!~De mit kacagok,
1067  6|                 látsz-e? s hallasz-e?~S nem retteg-e szived?~S nem szállunk
1068  6|                S nem retteg-e szived?~S nem szállunk szabadon~A vad
1069  6|                  Oh bízvást távozhatol,~Nem siratlak. Búcsúm tőled:~
1070  6|            tőled:~Keserű, hideg mosoly.~Nem valánk mi jóbarátok.~Úr
1071  6|             hattyúm, szép emlékezet!...~Nem voltam többé gyermek, s
1072  6|                 voltam többé gyermek, s nem valék~Még ifju. Ez az élet
1073  6|               nyerém;~Talán azért, mert nem sok volt... egyéb sem,~Mint
1074  6|                hittem is, hogy ez való, nem álom...~De most egyszerre
1075  6|                a világ~Kisebbedett? azt nem tudom, de érzém,~Hogy kebelemben
1076  6|        nőttön-nőtt ez ür,~S ez ür miatt nem szállhatott már lelkem,~
1077  6|                  hogy mélyébe hull... s nem kelle többé.~Mit eddig olyan
1078  6|                 olyan lángolón öleltem,~Nem kellett kincs és nem kellett
1079  6|           öleltem,~Nem kellett kincs és nem kellett dicsőség.~Mind a
1080  6|            elkopik majd csillagfátyola.~Nem kelle semmi, még a jóbarát
1081  6|               tündéri lények,~Szivemnek nem rég támadt üregébül,~Tündéri
1082  6|                csók s egy ölelés tart!”~Nem álltanak meg, mind eltüntenek.~
1083  6|       eltüntenek.~Kerestem őket, és meg nem lelém,~Még csak nyomukra
1084  6|                 fiún,~Csak jóbarátom, ő nem nevetett,~Fejét csóválta,
1085  6|         szomorún.~Mi lelt? kérdezte; én nem felelék,~Mert hisz magam
1086  6|              valék s vizet hiába ittam,~Nem enyhité viz a tikkadt kebelt.~
1087  6|                színak: tán majd e szomj nem éget...~S ha ott is futnak
1088  6|                 Ezt gondolám, de szólni nem tudék,~Avvagy talán nem
1089  6|                 nem tudék,~Avvagy talán nem mertem szólani,~Félvén,
1090  6|         csodálom, hogy szemem világa~El nem veszett e földöntúli fénytől,~
1091  6|          homályosan beszélheték,~Mert ő nem értett semmit e beszédből.~„
1092  6|           vagyok,” szólt, „földi lyány, nem angyal;~Ahol vagyunk, ez
1093  6|                Ahol vagyunk, ez a föld, nem az ég,~S te itt a mélybe
1094  6|          mosolya vagyok.”~Ő megcsókolt. Nem kéreté magát,~Első szavamra
1095  6|                 E csók! ez ajk!... mért nem váltunk itt kővé?~Hadd függtem
1096  6|              látod, milyen változás?~Én nem tudom, honnan, s miként
1097  6|             járnék!”~„Más a világ, más, nem olyan, minő volt,”~Feleltem
1098  6|             királyi párja.~Elbúcsuzánk; nem szóval; szemeinkkel;~S nem
1099  6|              nem szóval; szemeinkkel;~S nem szomorúan, oh nem, oly vidáman!~
1100  6|        szemeinkkel;~S nem szomorúan, oh nem, oly vidáman!~Az éjt úgy
1101  6|                túl egy szebb világ van.~Nem ígértük, hogy holnap eljövünk,~
1102  6|        fölkereste,~Aztán futottam, útat nem tekintve,~Arcom, kezem tövistől
1103  6|                 illeti,~Csak multadat s nem a jelent, e vád;~Mondd,
1104  6|       Maradni-méltó emlékezetének.~Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza~
1105  6|          hajlongó, görnyedő időkben~Meg nem tanúla térdet hajtani,~Ki
1106  6|              élet!~De, mint a madár, ez nem tér többé vissza.~Szalkszentmárton,
1107  6|                                         NEM SÍROK ÉN...~Nem sírok én
1108  6|                         NEM SÍROK ÉN...~Nem sírok én és nem panaszkodom;~
1109  6|             SÍROK ÉN...~Nem sírok én és nem panaszkodom;~Nem mondom
1110  6|            sírok én és nem panaszkodom;~Nem mondom én el másnak: mi
1111  6|        Szeretnék rengetegbe menni,~Ahol nem lenne senki, senki!~Ott
1112  6|               és mégsem hagy el,~Ezt el nem érem, bár mindig közel.~
1113  6|                 embereim...~Oh mért meg nem halának!~Sírhalmaikra mostan
1114  6|               elválás keserüségét~Többé nem érezem,~De a csók édességét~
1115  6|           bölcsnek nevez.~Az én jelszóm nem ez;~Én örömimet és fájdalmimat~
1116  6|                 kettősen érezem.~Lelkem nem a folyó leszen,~Amely egykedvüleg~
1117  6|                  Az ifjút, akivel ébren nem meri~Sejtetni sem, hogy
1118  6|               fiatal vagyok...~De vajon nem árul-e el~A szív ütése,
1119  6|                kaszát...~Pengése hozzám nem hallatszik át,~Csak azt
1120  6|            szivem!~És ez - büntetésül - nem reped meg.~Szalkszentmárton,
1121  6|           Száraz derekad~Majd senki meg nem öleli,~Csak a koporsónak
1122  6|          deszkája,~S halvány ajakad~Más nem csókolja, csak a sír férgei...~
1123  6|            Gondolj reája. -~Mit érzesz,~Nem rendül meg szived?~Nem érezed,~
1124  6|                  Nem rendül meg szived?~Nem érezed,~Hogy ez hideg csók,
1125  6|               És hátha... hátha...~Mért nem láthatni a másvilágba!~Szalkszentmárton,
1126  6|             hová lesz az ész,~Midőn már nem gondolkodik?~S a szeretet,~
1127  6|                hogy nálunk~Valál? talán nem is igaz!~Szalkszentmárton,
1128  6|           vagytok, azt mondjátok.~Talán nem mondtok hazugságot,~Ez meglehet,~
1129  6|       hazugságot,~Ez meglehet,~De azért nem adom nektek hitemet,~Nem
1130  6|                nem adom nektek hitemet,~Nem adhatom: most jó dolgom
1131  6|                az idő felszántja,~De be nem boronálja.~Szalkszentmárton,
1132  6|                emberek...~Mi volna, ami nem vénülne meg?~Nézzétek a
1133  6|               napot, ha jön a december:~Nem valóságos öregember?~Későn
1134  6|                ragadja el.~A sors azért nem szokta teljesíteni,~Azért
1135  6|               szokta teljesíteni,~Azért nem hallgat rája;~Jól tudja:
1136  6|                                         NEM SŰLYED AZ EMBERISÉG...~Nem
1137  6|              NEM SŰLYED AZ EMBERISÉG...~Nem sűlyed az emberiség!~Ilyen
1138  6|             kezdet óta...~Hisz különben nem kellett vóna~Százféle mesét,~
1139  6|            vénül,~Hatalmas fergeteg! ki nem szakíthatod~Az emberi szivbül
1140  6|               Avégett,~Hogy tudja, amit nem tudok:~Mi van ebben és mi
1141  6|                 vágyink tartománya.~Mit nem lelünk meg ébren a világon.~
1142  6|              világon.~Álmában a szegény~Nem fázik és nem éhezik,~Bibor
1143  6|          Álmában a szegény~Nem fázik és nem éhezik,~Bibor ruhába öltözik,~
1144  6|             szőnyegén.~Álmában a király~Nem büntet, nem kegyelmez, nem
1145  6|            Álmában a király~Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...~
1146  6|              Nem büntet, nem kegyelmez, nem birál...~Nyugalmat élvez.~
1147  6|                idő igaz,~S eldönti, ami nem az.~Ott áll a sír most emléktelenűl,~
1148  6|                Az eltörött helyett mást nem tevének...~De nem! hisz
1149  6|          helyett mást nem tevének...~De nem! hisz örök átka nemzetének~
1150  6|                  melyet~Ezer villám meg nem rengethet...~Az örökké rengő
1151  6|                 mért élek még? mért meg nem halok?~Vagy tán valólag
1152  6|                Vagy tán valólag a világ nem ilyen?~Ily szomorúnak én
1153  6|         fűszálnak~Jut a napból, ha több nem, egy sugár.~Oh szerelem,
1154  6|         leszáradt a zöld venyige;~Madár nem száll rám, csak fölöttem
1155  6|               szemfedő borúl,~S ültetni nem fog senki egy virágot~A
1156  6|                 Nő ott a kóró, mert meg nem tapossa,~Nem jő megnézni
1157  6|             kóró, mert meg nem tapossa,~Nem jő megnézni senki síromat.~
1158  6|               esti csillag,~De a tenger nem gondolt vele;~A9 leányra
1159  6|                  mint menyasszonyát még~Nem diszíté egy királyfi sem.~
1160  6|                 fényét, aki rád tekint.~Nem, nem, oh rád ne tekintsen
1161  6|            fényét, aki rád tekint.~Nem, nem, oh rád ne tekintsen senki!~
1162  6|               beszélt a tenger;~A leány nem érté meg szavát,~Nem fejté
1163  6|              leány nem érté meg szavát,~Nem fejté meg a rengő haboknak~
1164  6|         szerettél,~Én szeretlek s engem nem szeretsz!~És mit ér az élet
1165  6|              gyalázatodat.”~Amit egykor nem értett a lyányka,~Most megérté
1166  6|                  itt~Lenn döngicsélnek.~Nem rengedez sem a~Virág sem
1167  6|              vágyak!~Árnyak valátok, el~Nem foghatálak - -~Menj, menj,
1168  6|              Hova mennek? honnan jőnek?~Nem tudom, nem sejthető;~Hozza
1169  6|                honnan jőnek?~Nem tudom, nem sejthető;~Hozza és elfúja
1170  6|             alusznak.~Szilaj Pista maga nem alszik csak.~Szilaj Pista,
1171  6|              kebelén.~Csókolóztak... de nem mondom ezt el!~Tele van
1172  6|                virágából a világnak,~Át nem érné az én szerelmemet,~
1173  6|                fülemile szólt;~Vagy tán nem is madár dalolása~Volt ez,
1174  6|               háza,~A szellő a bokrokat nem rázza,~Semmi sem szól, csak
1175  6|                  Ha kivánja kend, apám, nem bánom.”~Apa, leány a városba
1176  6|             volt a városban Lidi,~Azért nem tetszett ez a nap neki.~
1177  6|           szeretőm?~Azt én senki orrára nem kötöm.~Ha az úrfi tudni
1178  6|                ki;~De mégis a lyány meg nem állotta,~Egyet pillantott
1179  6|            galambom; mit csinálsz?”~„Ha nem vak, hát látja, mit csinálok:~
1180  6|               már találkozott velem;~De nem olyan nagyok szépségei,~
1181  6|          aranyom,~Hogy az útat én innen nem tudom.~Rám nézve hát rettenetes
1182  6|                 baj van,~Ha csak tán te nem könyörülsz rajtam.~Légy
1183  6|               jőjön velem,~De hazáig el nem kisérhetem,~Elkisérem csak
1184  6|               hol jártál, galambom?”~Ez nem tudta: hirtelen mit mondjon?~
1185  6|                 hogy mit hoz a vakeset.~Nem soká várt, hogy egy úr érkezett,~
1186  6|         mérgében majd megfult.~S ha még nem lett volna más, csak beszéd,~
1187  6|               csak álmodott talán.~Hogy nem álom, azt onnan tudta meg,~
1188  6|          bátorsággal ölelkezhetnek már.~Nem tartanak semmi ellenségtől,~
1189  6|           cserfa tövében.~Pihent ám, de nem pihent, csak teste,~Lelkét
1190  6|                 csak teste,~Lelkét ő le nem csendesíthette.~Teste tó
1191  6|                szivében.~Jött is egy úr nem igen sokára,~Gyorsan hozta
1192  6|               ostort már kezébe vette,~„Nem vagyok én zsiványnak teremtve...~
1193  6|                reá nagy szemekkel néze,~Nem tudta: a dolgot mire vélje?~
1194  6|             csak tréfál a haramja véle?~Nem tréfált ő, a pénzt visszaadta,~
1195  6|               gyorsan elkezdett evezni.~Nem lehet azt a kínt megnevezni,~
1196  6|                lyány és az úrfi érzett.~Nem tudták: hogy kezdjék a beszédet.~
1197  6|                most az úrfi, „vissza?”~„Nem egészen,” felelt neki Pista,~„
1198  6|                meg,~S küzdöttek, mig el nem merültenek.~Szalkszentmárton,
1199  6|          istenem, be boldogok~Lehetnek!~Nem irígylem, de mégis jobb~
1200  6|              olykor~Sohajtok is, ha más nem néz reám.~Bor és dicsőség
1201  6|      hajótörésem,~De Frankhon szép egét nem hagytam el.~Azt a kevés
1202  6|         megmentettem,~Sértett kevélység nem zavarja fel,~Sőt énekeltem
1203  6|            katonája,~Mint Nestor nektek nem beszélek én.~Egész időm,
1204  6|         tavasznak,~Hogy lássalak, azért nem távozám,~Bor és dicsőség
1205  6|              széttépték azt az emberek?~Nem, a világnak ti nem adtatok~
1206  6|             emberek?~Nem, a világnak ti nem adtatok~Szívet soha, mert
1207  6|       Elmerengek gondolkodva gyakran,~S nem tudom, hogy mi gondolatom
1208  6|                 lyány? iszom örömömben,~Nem szeret? kell inni keservemben.~
1209  6|                 szolgaságnak népe?~Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?~
1210  6|                minket homályával bevon,~Nem látjuk már az ég vezérlő
1211  6|              botlunk s elesünk, valóban nem csoda.~Igy van. S e gondolat,
1212  6|             jobbom fogadd el, oh világ,~Nem volnál rosz, ha nem volnál
1213  6|              világ,~Nem volnál rosz, ha nem volnál boldogtalan.~Boldogtalan
1214  6|               sajnálunk, azt gyülölnünk nem lehet.~Dömsöd, 1846 május~
1215  6|        Verőfényes nap volt, tekintetem,~Nem lelve gátot, mérföldekre
1216  6|            fénye tündökölt.~De lelkemet nem ily képek körözték,~Nem
1217  6|                 nem ily képek körözték,~Nem ily vidámak; lelkemet homályos~
1218  6|            kincse életemnek!~A többivel nem gondolok sokat...~Hadd hízzanak
1219  6|               állt merőn, s ha ajkok~Le nem pecsétli a csodálkozás,~
1220  6|           paradicsomot.~„Eddig s tovább nem!” dörgött a jövőkre,~„Eddig
1221  6|                jövőkre,~„Eddig s tovább nem!... a kétségbesés, a~Halál
1222  6|             férj; de a két zordon ifjut~Nem rettenték meg a dörgő szavak,~
1223  6|                martalékkal,~Ez életének nem adá jelét,~Aléltan fekvék
1224  6|              így szólt: „Oh miért~Fejem nem oly nagy, mint az ég, hogy
1225  6|               szelíd fiú,~S azóta véled nem találkozám...~De én beszélek
1226  6|               én beszélek hozzád, és te nem~Hallod beszédem; mozdulatlanul~
1227  6|                szólt:~„Férjem!... de ez nem férjem... ez sem az;~És
1228  6|               az;~És e terem... hisz ez nem a mienk.~Hová juték? és
1229  6|                A női hűség rabbilincsei~Nem korlátozzák többé lelkedet.~
1230  6|              esdekelt:~„Oh, ifju, arcod nem oly ördögi,~Miként ezé itt...
1231  6|              Jób, ehhez tartsd magad!”~„Nem ugy, jó bátya,” monda Jób
1232  6|      Ellenszegűlő dacnak lángja gyúlt,~„Nem ugy, jó bátya! igy nem alkuszunk.~
1233  6|                  Nem ugy, jó bátya! igy nem alkuszunk.~Minálunk minden
1234  6|          kettőnké e menyecske is;~És ha nem engedsz, tudd: e kard, amellyel~
1235  6|        szolgáltatok.~Halljátok: e hölgy nem lesz egyiké sem.~Sem egyiké,
1236  6|             bosszut férje gyilkosán?~És nem talála semmi, semmi módot!~
1237  6|          Tetszel nekem, s ha akarod, ha nem:~Én feleségül veszlek tégedet.”~„
1238  6|              óceán,~Melynek határát még nem látta senki,~S melynek le
1239  6|               látta senki,~S melynek le nem szállt fenekére senki.~Ott
1240  6|             hivatlan vendég, menj tova;~Nem hallgatok rád, nem, nem!
1241  6|                tova;~Nem hallgatok rád, nem, nem! hasztalan~Nyujtod
1242  6|                 Nem hallgatok rád, nem, nem! hasztalan~Nyujtod felém
1243  6|               intesz oly parancsolólag,~Nem hallgatok rád... nézd, nem
1244  6|              Nem hallgatok rád... nézd, nem hallgatok!”~Az alvót ekkor
1245  6|            beléje fojtá a lélekzetet...~Nem is nyögött... egy rángás,
1246  6|        visszafordula,~Hogy megtekintse: nem maradt-e élet~Ama testben?
1247  6|              maradt-e élet~Ama testben? nem támadand-e föl?~Az ágy előtt
1248  6|                előtt megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni
1249  6|              kárpitot szétvonni újolag,~Nem mert benézni rettentő müvére,~
1250  6|           bátyja a falról ragadt le.~De nem halálos volt Dávid szurása,~
1251  6|       képzeletben él.~Futott, futott és nem tudá: hová fut?~Sötét sarokban
1252  6|               kezével, hogy távozzanak;~Nem távozának. Mindig közelebb~
1253  6|            minden kincs, arany... nekem~Nem kell egyéb, csak a vár asszonya.~
1254  6|                 becsűletére válik,~Hogy nem jajgatnak ilyen durva ágyon.~
1255  6|              meg?” fölkiálta Dávid,~„Én nem öltem senkit, senkit is!~
1256  6|              valaki~Zajodra, s akkor el nem szökhetünk,~Elfognak...
1257  6|                 pirultak~*~Dávidnak már nem kelle temetés,~Elnyelte
1258  6|                eltemesse~Apját s öcsét: nem volt ember reá.~Kipusztulván
1259  6|                ami szó, de nekem igazán~Nem tetszik, hogy te minden
1260  6|                az élet csizmatalp,~S ez nem lesz új, ha egyszer elkopott,~
1261  6|             drága csizmatalpat,~Amelyet nem szab kétszer senkinek~Az
1262  6|          könnyelmün kockáztatod.~Ha még nem tértél, térj eszedre már,~
1263  6|             mint a jégcsap, szétolvadni nem!...~Megállj, ha Pestre ismét
1264  6|          nálatok,~S viszek portékát, de nem holmi gyapjút,~Vagy bőrt,
1265  6|               azért~Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.~Mert haj, jó
1266  6|                látszol,~A lelki szükség nem bánt tégedet;~Minden szükséged
1267  6|           Föléleszték elájult lelkemet;~Nem gyűlölöm, mint eddig, a
1268  6|              Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált~Elzárt, elorzott boldogságaért,
1269  6|                 boldogságaért, hogy~Meg nem torolja kincse elrablóin~
1270  6|               induljak? hova menjek, ha nem látok?~Nyakamat szegheti
1271  6|                 többé senkit a világon!~Nem kellek, ugyebár, nem kellek
1272  6|           világon!~Nem kellek, ugyebár, nem kellek én neked?~Van már
1273  6|              aggódtam, hogy már ezentul~Nem lesz nekem több víg napom!~
1274  6|                ép virág, amelynek~Féreg nem bántja gyökerit;~Elhervad
1275  6|       EMLÉKKÖNYVÉBE~Miért mondjam, hogy nem feledlek el?~Miért mondjam,
1276  6|                      MEGFAGY A SZÍV, HA NEM SZERET...~Megfagy a szív,
1277  6|            SZERET...~Megfagy a szív, ha nem szeret;~És ha szeret, megég.~
1278  6|             csak: ha vajon boldog-e?~Én nem hiszem, hogy az; dehogy
1279  6|                szerelemmel.~De kedvesem nem földi lyány.~Szeretek én
1280  6|              hold,~És mégis rája nézek,~Nem nézhetek le róla,~Sugári
1281  6|                könnyek!~Miket nekik meg nem köszönnek. -~Tudjátok-e,
1282  6|             Babérokért árulhassátok.~Én nem irígylem koszorútokat;~Penész
1283  6|                közepette~Fiait az ég el nem feledte,~Megszána minket
1284  6|                közeleg;~Most a világnak~Nem csalogányok,~Hanem pacsírták
1285  6|                 Kölcsey?...~Ti emberek, nem féltek: épen~E szent helyet
1286  6|        mértékben~Megszentségteleníteni?~Nem féltek-e, hogy sírgödréből~
1287  6|                Szorítja össze torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~
1288  6|              torkotok?~Nem, ő a sírt el nem hagyandja;~De lenn, sírjában,
1289  6|           hagyandja;~De lenn, sírjában, nem hiszem,~Hogy könnyei ne
1290  6|              kutyákká aljasodtok:~Miért nem jártok négykézláb?~Isten,
1291  6|              zsarnok fejére száll!~Ugye nem ismersz? a szabadság~Csatáiban
1292  6|               hogy téged~A szerelem még nem bánt.~Nem, nem! Azt mondd,
1293  6|                A szerelem még nem bánt.~Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz
1294  6|             szerelem még nem bánt.~Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz
1295  6|            özönvíz,~Eltemette multamat.~Nem tudom, mi voltam eddig,~
1296  6|               Oh leányka, ezt a mennyet~Nem szabad ledöntened.~Im, letérdelek
1297  6|             mind a ketten!~Azt mondtad: nem bánnád;~Vajon miért mondtad?~
1298  6|                 érzék,~Költői ábránd és nem szerelem.~Mert meggyógyult
1299  6|              szív, amely úgy vérzék,~És nem maradt a sebnek helye sem.~
1300  6|             majd mentésemre jőnek...~De nem! hisz félrevert harang lázas
1301  6|                  Hallá zaját a lyány és nem jött megmentőnek,~És hogyha
1302  6|                megmentőnek,~És hogyha ő nem jött, ne jőjön senki sem!~
1303  6|              hogy rám ily bánatot hozz,~Nem olvasám sejtésim könyviből!~
1304  6|         fénylett,~Midőn fogyatkozás még nem szennyezte meg;~De amily
1305  6|           kebled oly hideg.~Mondád - és nem is reszketett beszéded -~
1306  6|                Mondád, hogy soha senkit nem szeretsz.~Nem féled a boszúló
1307  6|               soha senkit nem szeretsz.~Nem féled a boszúló istenséget,~
1308  6|       elfecsérli,~És aztán vissza többé nem szerezheted?~Hisz meglehet,
1309  6|                 tán csalódni fognál,~Ám nem szeretni, oknak ez kevés;~
1310  6|                szenvedés.~És csak azért nem fogsz-e építtetni házat,~
1311  6|        türelemmel,~Mindaddig várok, míg nem mondod, hogy elég,~Várok
1312  6|               Várok békével, míg az óra nem jövend el,~Midőn birod hüségem
1313  6|                 révet~A küszködő hajós: nem közeledhetik.~Kinoskeserves
1314  6|           éretted még e kín is jólesik!~Nem fájhat úgy a betegek testének,~
1315  6|               éles vas jár át sebeiken,~Nem fájna ugy, ha tűzzel égetnének,~
1316  6|                azt mondd, hogy: talán -~Nem, nem, ne biztass a jövővel
1317  6|               mondd, hogy: talán -~Nem, nem, ne biztass a jövővel engem,~
1318  6|             magadnak,~Tiéd éltem, te el nem vetheted.~Oh, mondd, hogy
1319  6|               én? az isten szebb halált nem adhat,~Mint sírba dőlni
1320  6|             gyönyör terhe alatt! -~S ha nem szeretsz, ha soha nem szeretnél?~
1321  6|                ha nem szeretsz, ha soha nem szeretnél?~Mindegy! hozzád
1322  6|                bár, mindhiába, engem el nem hagysz,~A soha el nem váló
1323  6|                el nem hagysz,~A soha el nem váló sötétség melletted,~
1324  6|             reményem is~Elmulandó álom,~Nem leszek boldog sem ezen~Sem
1325  6|        kiszállhatnék~Búmnak országából!~Nem szállhatok, mert búm oly
1326  6|               én,~Vagy tán tűzbe estem?~Nem tudom, de igaz,~Hogy ég
1327  6|             Bánatim alkonya.~Megvallom: nem első~Bennem e szerelem,~
1328  6|                  angyalom?~Hogyha neked nem kellek,~Ne kelljek én senkinek;~
1329  6|              kelljek én senkinek;~Ha te nem szeretsz engem,~Az isten
1330  6|            Borús, ködös őszi idő;~A nap nem is pillant elő.~Hidegen
1331  6|           füstölnek, mint füstölnek!~De nem csoda, mert nedvesek;~Nedvesek,
1332  6|             mert nedvesek;~Nedvesek, de nem az~Ősznek esőjétől,~Hanem
1333  6|                        AZ ÉN KÉPZELETEM NEM...~Az én képzeletem nem
1334  6|                 NEM...~Az én képzeletem nem a por magzatja,~Mennydörgés
1335  6|             korában oroszlánvért ivott.~Nem is birtam vele, vad képzeletemmel,~
1336  6|               rajta.~Barna kislyány, ha nem alszol,~Hallgasd, mit e
1337  6|               engem, azt gondolom.~Mért nem mondod meg, ha szeretsz?~
1338  6|             mondod meg, ha szeretsz?~Ha nem szeretsz, mért hitegetsz?~
1339  6|               szeretsz, mért hitegetsz?~Nem hiszed, hogy én szeretlek?~
1340  6|               Mint engem az édes anyám.~Nem ohajtok én egy tavaszt,~
1341  6|                egyszer megfürödhetének,~Nem törődnek aztán életökkel,~
1342  6|               törődnek aztán életökkel,~Nem bánják, ha mindjárt elenyésznek,~
1343  6|                 megyen az, ki szerelmet~Nem nyerve, a lyánytul örökre
1344  6|              nagy a csend, s a csendben nem hallani mást,~Mint egy sohajt
1345  6|                   Oda járok, hova senki nem megyen,~Hogy a világ szeme
1346  6|              soha ilyen őrült szerelem!~Nem tudom én, mit fog tenni
1347  6|              KEBLEM?...~Mi vagy keblem? nem más, mint egy szoba,~E szobának
1348  6|      Pávatollnál tarkább gondolattal. -~Nem lakik már itt a gondtalanság,~
1349  6|           keltettél föl oly korán?~Mért nem hagyál álmodni még?~Mit
1350  6|                 álmodni még?~Mit a való nem küld reám,~A boldogságról
1351  6|           szabad?~Mondád többször, hogy nem szeretsz,~De nem hivém,
1352  6|         többször, hogy nem szeretsz,~De nem hivém, nem hihetém.~Ne mondd,
1353  6|                 szeretsz,~De nem hivém, nem hihetém.~Ne mondd, ne mondd
1354  6|                ne mondd már! mostan, ha~Nem mondod is, elhiszem én.~
1355  6|                 ki kell mondanom;~Miért nem válik rögtöni~Halállá e
1356  6|                 ajkamon?~Isten veled... nem, nem lehet!~Hagyd még megfogni
1357  6|            ajkamon?~Isten veled... nem, nem lehet!~Hagyd még megfogni
1358  6|              kérek... ne félj, ne félj,~Nem kérem már szerelmedet,~Csak
1359  6|                a kis vigasztalást,~Hogy nem feledsz el engemet.~Az emlékezet
1360  6|                sohasem felejtesz el!~De nem kivánom, hogy ne lelj~Oly
1361  6|               hű szivet, mint az enyém.~Nem szeretnélek oly nagyon,~
1362  6|             éltem!~Tükörbe nézni szinte nem merek,~Attól félek, hogy
1363  6|        keresztűlvirasztom.~Az álmot már nem is keresem én,~Ugysem találnám.
1364  6|            keresem én,~Ugysem találnám. Nem tudok alunni,~Mióta bennem
1365  6|                                         NEM CSODA, HA UJRA ÉLEK...~Nem
1366  6|              NEM CSODA, HA UJRA ÉLEK...~Nem csoda, ha ujra élek,~Mert
1367  6|                 már el sorsom innen,~És nem szabadúlhatok.~Bontsd ki,
1368  6|              homlokod,~Mert én addig el nem hagylak,~Míg le nem hull
1369  6|            addig el nem hagylak,~Míg le nem hull fátyolod...~Jaj de
1370  6|                 szavára,~Ő parancsol és nem kér.~Elmegyek, de nem örökre!~
1371  6|                és nem kér.~Elmegyek, de nem örökre!~Majd ha fris virágokat~
1372  6|          szegény fiú,~Ki mindig éhezék;~Nem volt egy megevő falatja,~
1373  6|                volt egy megevő falatja,~Nem szánta őt sem föld, sem
1374  6|            talált kincs, édes angyalom!~Nem merem hinni, hogy szeretsz;~
1375  6|                A szerelemnek asztaláról~Nem ittunk mi közös pohárból;~
1376  6|         Amelyben életem fogantatott,~Ha nem lesz a világon többé örömem,~
1377  6|                    Csodálkozol? ezt föl nem foghatod?~Gondolkozzál csak...
1378  6|                hadd beszéljek én!~Ha el nem hallgatsz, túlkiáltalak,~
1379  6|              égbe,~De panaszunkat az be nem fogadta.~A rabszolgákat
1380  6|                 fogadta.~A rabszolgákat nem hallgatja az meg,~Mert aki
1381  6|              azt hurcolja is,~Míg össze nem dől a korbács alatt.~Tartottunk
1382  6|              világ most~Tudná hirünket, nem volnánk kizárva~A templomból,
1383  6|                 Tartottunk volna össze, nem törölnénk~Szemünkből annyi
1384  6|                 magyarok,~Amit mondtam, nem új, de szent igaz.~Az események
1385  6|                 események romboló szele~Nem fú jelenleg, és a porszemek~
1386  6|              részibe,~És soha többé meg nem leljük egymást.~Iparkodjunk.
1387  6|          angyalom?~Szeretsz valóban, én nem álmodom!~De mért hagyád
1388  6|                őtet.~Sovár szivemre föl nem tűzhetéd~Az ölelésnek tündér
1389  6|              ölelésnek tündér gyűrüjét;~Nem szakíthattam ajkad szép
1390  6|             jósorsom~Rólad azt lerázta,~Nem tudsz még örülni~Istenigazába’.~
1391  6|                  szivem!~Ki örül, ha te nem?~Kinek van, mint neked,~
1392  6|                  amelyben~Az ősz nyomot nem hagy;~Rajtad folyvást teremnek~
1393  6|           engemet,~Ha galambom az enyim nem lehet!~Mint hegyes nyílvessző
1394  6|           hajdan,~De szerencsés ezekkel nem voltam.~Most fekete szem
1395  6|           nyugodtál keblemen.~Mert, hej nem mindenik nagy úrnak~Jut
1396  6|             mért tettem ezt? mert... de nem szükség,~Hogy elbeszéljem
1397  6|                De ezeknél szebbet sehol nem láttam.~Fogytán van a hold,
1398  6|                megtántoríthatatlant.~És nem szükség, hogy mást is adj
1399  6|               sokat láttam...~Sokat? oh nem! mindig egyet.~Azt, hogy
1400  6|               Elmegyünk a másvilágra,~S nem a magasról esünk le,~Mint
1401  6|                  Nemzetök végvonaglását~Nem nézhetik egykedvűleg!~Pest,
1402  6|                                         NEM ÉRT ENGEM A VILÁG~Nem ért
1403  6|                   NEM ÉRT ENGEM A VILÁG~Nem ért engem a világ!~Nem fér
1404  6|            VILÁG~Nem ért engem a világ!~Nem fér a fejébe,~Egy embernek
1405  6|                 Apád-anyád nálam~Jobban nem szerethet.~Mikor együtt
1406  6|              van, hideg tél.~Hogyha már nem szeretsz,~Az isten áldjon
1407  6|                  hiszem,~De más világba nem megy át,~Csak itt lenn a
1408  6|        szivemről ez a gondolat.~Hej, be nem így volt, nem így néhanapján!~
1409  6|         gondolat.~Hej, be nem így volt, nem így néhanapján!~Ez ünnep
1410  6|                együtt látta e családot,~Nem mindennapi boldogságot látott!~
1411  6|                 De a szegénység énnekem nem fájna,~Ha jó családom régi
1412  6|            vágyam űzzön és ne érjen el.~Nem nap vagyok én, föld és hold
1413  6|            Melyet isten megteremtett,~S nem akadtok bizonyára~A magyar
1414  6|                annyi kincs van,~Mennyit nem látsz álmaidban.~S ilyen
1415  7|                 S másra, tudom, helyébe nem~Akadok,~Jaj istenem, be
1416  7|               Attól tartok, hogy ezután~Nem szeret már engem leány,~
1417  7|               leány,~Vagy ha szeret, én nem tudom~Szeretni,~Kacsintanak,
1418  7|               Attól tartok, hogy ezután~Nem gyűlölök már igazán,~Tán
1419  7|              sem ember~Sem sors könnyen nem árt.~Légy tölgyfa, mit a
1420  7|               De méltóságos derekát~Meg nem görbítheti.~Pest, 1847.
1421  7|              jámbor útazó,~Mert eledelt nem kap, és hogyha csak~Rápillant
1422  7|             Olyan hosszu a pad,~Közepe, nem a sok űlés, hanem~Vénség
1423  7|             megvetve;~Lefekünni beléje, nem támad~Senkinek is kedve.~
1424  7|            ötven, ötvenöt esztendőn~Még nem igen van túl.~Boglyas fakó
1425  7|            mikor a világ ezeké volt,~Ha nem csordult, cseppent,~De ezek
1426  7|                  Jószágból a csaplárnak nem jutott~Egyéb egy kuvasznál;~
1427  7|           végénél szundikál naphosszat,~Nem árt, nem is használ.~És
1428  7|          szundikál naphosszat,~Nem árt, nem is használ.~És amilyen maga
1429  7|         dombtetőn fent,~Senki által meg nem látogatva,~Áll egy régi
1430  7|               alhatom,~Mert gondomat el nem altathatom.~Mi fog történni
1431  7|               kérdés tépi lelkemet.~Ah, nem érem be a magam bajával,~
1432  7|        taníttatál,~Miért az eke mellett nem hagyál?~A könyvet szép,
1433  7|           legragyogóbb csillagra,~De le nem hoz... a magasból levet.~
1434  7|          napvilágtól szemed fénye vész.~Nem így a könyvvel; oly világ
1435  7|          nézheted.~Miért tanultam? mért nem maradék~Földmívelő, aminek
1436  7|         Földmívelő, aminek szánt az ég?~Nem tölteném most kínos virrasztással~
1437  7|               bokorba vészi bé magát,~S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja~
1438  7|                 rá szolgája aggatott,~S nem ismersz isten munkájára,~
1439  7|               várván~Anyjokra, mely meg nem jelen.~Fitogtasd csak, te
1440  7|                  kis sötét szoba;~Nekem nem kell szép öltözet,~De szép
1441  7|               Megvetést és inséget lát.~Nem féljetek, szegény jó emberek,~
1442  7|          boldogabb idő;~Ha mult s jelen nem a tiétek is,~Tiétek lesz
1443  7|             most kezébe lantot vesz.~Ha nem tudsz mást, mint eldalolni~
1444  7|             Talán az élet, munkáinkért,~Nem fog fizetni semmivel,~De
1445  7|                 a te lyányod, Gábor? én nem hihetem.~Barátom, ember
1446  7|             Barátom, ember lyánya ilyen nem lehet.~Csupán a képzelet
1447  7|                őt illetni kézzel szinte nem merem,~Még csak melléje
1448  7|             minden megjöhet;~Ez egy, mi nem jön el többé soha, soha! -~
1449  7|             boritván.~E vadbokron kívül~Nem gyászolja senki~A dicső
1450  7|            szereted.~Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája?~Kopasz
1451  7|             lelkem, s meg talál égetni:~Nem tehetek róla... te gyujtottad
1452  7|                 pengeted.~Az iskolákban nem tanulni, hiába,~Ilyet...
1453  7|                Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.~S ez az igaz költő,
1454  7|                lát.~Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,~Enyhítsük mi
1455  7|                hegyre jövék fel;~Mit én nem egészen dicstelenül kezdék,~
1456  7|                 felelt a fiú: „apám, én nem megyek,~Hírvágy, kincsvágy
1457  7|                 Hírvágy, kincsvágy soha nem bántott engemet.~Gondolatom
1458  7|          szavának, szent volt fogadása.~Nem lett híre, kincse, de lett
1459  7|              víg a bánat idejében,~Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.~
1460  7|                 is játszottunk,~S mienk nem volt a legkisebb szerep;~
1461  7|             magyar vagyok!~Itt minálunk nem is hajnallik még,~Holott
1462  7|          kincsért s hírért a világon~El nem hagynám én szülőföldemet,~
1463  7|                 esésem~Vízözönje még el nem lepett,~Melynek ágán bujdosó
1464  7|        Ballagott le parttalan medrében,~Nem akarta, hogy a nap sugára~
1465  7|        élettelen.~Mert ti az életet meg nem érdemlitek,~Egész nagy csillagok
1466  7|              szorúljon valaha...~Ti meg nem ónátok.~Szivetek mindig-nyilt-ajtajú
1467  7|                  kiknél a hazának~Fénye nem ér annyit, mint a hiuságnak~
1468  7|             írom a habokba sorsát,~Hogy nem fog pihenni többé kikötőben!~
1469  7|                És tőlem suttogva kérdi:~Nem legjobb-e sosem élni?~Pest,
1470  7|         tétovázol úgy, halál, miért~Meg nem halok? vagy mért vagyok
1471  7|             Vagy csak ijesztesz?... meg nem ijedek.~Ki az élettel, mint
1472  7|                 most adjatok neki!~Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a
1473  7|             szörnyű a nép,~Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~Nem
1474  7|                nem kér, de vesz, ragad?~Nem hallottátok Dózsa György
1475  7|          elégetétek,~De szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga
1476  7|               ki rásüti:~isten kezét el nem kerűlheti.~S miért vagytok
1477  7|           egyszersmind, amely~Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.~Az
1478  7|                 most adjatok neki;~Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a
1479  7|             szörnyű a nép,~ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~Nem
1480  7|                nem kér, de vesz, ragad?~Nem hallottátok Dózsa György
1481  7|          elégetétek,~De szellemét a tűz nem égeté meg,~Mert az maga
1482  7|              hírét sem hallom,~Még csak nem is izen.~Hát ily hamar felejt,
1483  7|                 szeretett.~Azt tartják: nem a nyelv, de~A szem mond
1484  7|                 szemfedőt.~Anyám, miért nem vitted el~Életemet,~Ha már
1485  7|              Hiába van szóm, te, anyám,~Nem hallod azt.~Itt állok, ahol
1486  7|             valék anyám~Fájdalminál;~De nem soká közénk~Egy vendég érkezék...~
1487  7|                Anyám sírhalmára,~Harmat nem is kell, mert~Könnyem csorog
1488  7|                 ezt szereti,~Rosz ember nem lehet;~A virág s az erény~
1489  7|   atyafi-gyermek,~Egy szívben egymással~Nem ellenkezhetnek.~Tudod, mi
1490  7|           lógnak.~Előttök étel, bor,~De nem kell nekiek,~Hisz ők éhen-szomjan~
1491  7|             Vezess csak egy lépésnyire!~Nem kérlek én, hogy átvilágíts~
1492  7|      másvilágnak fátyolán,~A szemfedőn.~Nem kérdem én, hogy mi leszek?~
1493  7|                 a vért~Saját javára,~És nem lett büntetése!~S hány volt,
1494  7|                kiontá~Saját szivéből,~S nem lett jutalma!~De mindegy;
1495  7|          áldozatnak~Od’adja életét,~Ezt nem dijért teszi,~De hogy használjon
1496  7|                 kérdések kérdése ez,~És nem a „lenni vagy nem lenni?”~
1497  7|                ez,~És nem a „lenni vagy nem lenni?”~Használ-e a világnak,
1498  7|                  irtóztató!~Kit még meg nem szállott e gondolat,~Nem
1499  7|                nem szállott e gondolat,~Nem fázott az soha,~Nem tudja
1500  7|           gondolat,~Nem fázott az soha,~Nem tudja még: mi a hideg?~E