1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980
Rész
1 1| tettek, mi csatákba’ valának~És hogy haltanak el. Mai ünnep
2 1| kebelünk forró köszönetjét~És a csekély szálkú koszorúnkat
3 1| baj ne epessze,~Létünk és tanodánk folyton kegyetöknek
4 1| vagy a labdát veregetve~És kapkodva, vagy ugrándozva,
5 1| Tanodánkat hagyjuk örömmel~És szaporán édes szüleink kebelébe
6 1| csak tenéked híved~Voltam, és leszek, míg létezek.”~Akkoron
7 1| ezáltal istenülve lettem,~És keserves sorsom elfeledtem,~
8 1| édenből nagy pusztaságra,~És juték keserves árvaságra,~
9 1| árvaságra,~Marja a bú szívem, és hervaszt.~Hő imádód s kedvelőd
10 1| kedvesem árnyai alatt.~Jött és látta Eos bájait; irigyelve
11 1| dalod, óh barátom~Petrics, és e szű öröm-érzeteknek~Tengerében
12 1| Hát legyen versem dijad és jutalmad,~S majd ha a végzet
13 1| pályád mosolygó rózsakert,~És minden óra benne rózsaszál,~
14 1| Ajaki paradicsom-kertéből.~És ha tiszta a liget virágit~
15 1| játszi szerencse kegyelme,~És legyen első rang rangom
16 1| akkorára~Dísze s hervadott,~És özönnel kelyhe nem hint~
17 1| békeségre~Álmaim karába vitt.~És láttam ott~A szőke lányt,~
18 1| Mézcsókjait~Lecsókolám.~És újra csók,~S megannyi csók,~
19 1| álmakat adjatok, isteneim,~És marhat a fájdalom, a fene
20 1| világot~Végetlen útakon.~És lábam a nagy úton~Fáradva
21 1| terhet,~Nincs többé vállamon;~És mégis vajh mi csüggeszt?~
22 1| mégis vajh mi csüggeszt?~És mégis vajh mi nyom?~Boldogtalan
23 1| Kuruttyó s üllőt, kalapácsot~És szöget, mit izzadván kovácsolt,~
24 1| Szép szolgálni a királynak~És hazának.~Életünk vidor,
25 1| Szép szolgálni a királynak~És hazának!”~S űzi ének, tánc
26 1| hallgat a vig zeneszó,~És buvában újra sorvad Kuruttyó.~
27 1| Kuruttyóivadék!”~Mond a kisded apja,~És a rajkót és a nőt~Kebelére
28 1| kisded apja,~És a rajkót és a nőt~Kebelére kapja.~S
29 1| játszhatál,~Mely hüséget esküvél, és~Ah mely mégis megcsalál.~
30 1| kert~Ajtaján.~Jő a tél, és megnyil a kert,~És ragad~
31 1| tél, és megnyil a kert,~És ragad~Kebelére a leány -
32 1| Pompej magzatjait Ázsia és Európa temette,~Őt pedig
33 1| MÉZ ÉS CSÓK~Kis méh! te a füvet,
34 1| már a lyányka karjaimban.~És hervad a fantázia,~Az istenítő
35 1| vészt zudít~Keblökbe dúlni és pusztítani:~Ki fog miként
36 1| ottan rátok csendes éjeken.~És e sugár az ő szép szelleme!~
37 1| Jőj, s űlj le oldalamhoz,~És nyujtsd nekem karod.~Fejecskéd
38 1| Van rajt vész, ár, apály;~És mélyen fenekében~Nem egy
39 1| rózsaidején;~Minden örvend és reményel~A tavasznak jövetén.~
40 1| csillagzat~Pályáját végezé,~Jer, és törűld le izzadásom,~S teríts
41 1| kenyerünk,~Van tiszta, szép és fris tej és vaj;~S hát kell-e
42 1| tiszta, szép és fris tej és vaj;~S hát kell-e több nekünk?~
43 1| súgarakkal~Leszen velünk jelen,~És áldást hintve tálainkba~
44 1| O én irígylendő, szegény és~Mégis gazdag vagyok!~Pápa,
45 1| mén a csorda mezejéről,~És a fáradt földmives halad~
46 1| susogva hajlik a repkény,~És a puszta ablak üregén át~
47 1| Érdemeld meg őseid nevét!~És a nemes ifjunak szemébe~
48 1| bíbor hajnal hinte fényt.~És arszlánszivű Richardként
49 1| Az örömkönyűt siró atyát~És ölelve szép menyasszonyát.~
50 1| Terhesen vítt harcok diadalma,~És a szent csaták szörnyű kalandja~
51 1| lengedeznek,~Hol lándzsát és pajzsot kért a gyermek,~
52 1| homály,... csapongó~Vágyak és remények tarka serege!~Melyek
53 1| készti zengő dalra lantomat?~És a dal ha fölzeng, újra vajh
54 1| merengő éjfél~Holdsugárinak.~És ha zúg a szélvész tomboló
55 1| szélvész tomboló csatája,~És ha nyögve sír a berki csalogány;~
56 1| nyögve sír a berki csalogány;~És te lengsz előmbe, hogyha
57 1| Nélküled haj éltem kín és kárhozat!~Pápa, 1842. február-március~
58 1| ott,~Bennem harag gyuladt,~És megragadtam s vágtam a~Hordóhoz
59 1| Melyet nyujta szép leány.~És az évek ballagának,~És fejemben
60 1| És az évek ballagának,~És fejemben ért az ész,~S jóra
61 1| lyány édes bájos ajka~Keserű és halavány!~Pápa, 1842. április~
62 1| IDEÁL ÉS VALÓ~Dalra, dalra, néma
63 1| S száll egéből ideálom,~És az ott - mely rózsaszál?~
64 1| Ablakomra kandikál.~S ideál és szép leányka~Engemet hevítenek.~
65 1| huszárok~Szállanak a faluba.~És hogy jöttek, hogy megálltak~
66 1| messze föld fogadja már.~És merengő fájdalommal~Néz
67 1| SZÍN ÉS VALÓ~1~Némúl a hangszerek
68 1| kiváncsiságnak~Csendes figyelme űl.~És ékes színpadon a múzsa~Kegyelt
69 1| kertjének~Minden viráginál.~És oh midőn szavak születnek~
70 1| látsz megtestesűlve:~Erény és szerelem;~S a néptömeg,
71 1| Magasb hatalminak,~Éljenzaj és örömkiáltás~És tapsok hangzanak.~
72 1| Éljenzaj és örömkiáltás~És tapsok hangzanak.~De a zajongó
73 1| szivében,~Egy új édenvilág,~És benne lángoló szerelme~Az
74 1| Angyalvonásokat,~Melyeknek bájain~Szív és ész elakad;~S a tündértermetet,~
75 1| Az ijfu látni fog.~Csók és édes szavak...~S szerelmi
76 1| lelkesűlt szivekbe hat:~Új és új érdemkoszorút arat.~S
77 1| annak! sorsa lészen~Gyalázat és halál.~Még egyszer zúg riadva~
78 1| hatalmas szóval~Idéz új ezeret.~És haj fordít a kockán~Az inda-végezet,~
79 1| kockán~Az inda-végezet,~És haj a magyaroknak~Romlása
80 1| kevélyen~A győző fejdelem,~És a bakóknak~Vad serege ott
81 1| kérjek~Tőled tehát egyet:~És teljesítsed,~Kivánatom csekély.’~
82 1| mindenszerte,~Konrádnak álla~És véle őt leverte.~‘Te felmagasztalsz,~
83 1| leverte.~‘Te felmagasztalsz,~És én a porba váglak!’~S megy
84 1| szikrát ezer szem hány,~És nyúl kifent acél után~Ezer
85 1| Még egyszer szálla tétova,~És összeütközének:~Hadúr világduló
86 1| árada~Mezők tiport füvében,~És por közé a hadfiak~Sürűn
87 1| sors kockája vetve van!~És haj! seregje csúfosan~Leverve
88 1| dühérzeményivel~A hős előre lépett,~És szóla: ‘Fejdelem! kegyed,~
89 1| társa volt;~Ő annyi vért és viadalt~Karom között szemléle.~
90 1| Hagyj elbucsúzni tőle!’~És zúg dörögve rémitőn~A kürt
91 1| A győző fejdelemnek áll,~És véle őt leverte!~‘Te fölmagasztalsz,’
92 1| A hősi ajkon hangzanak,~‘És én a porba váglak!’~S megybátran,
93 2| Sors, hatalmad nevetem.~És mit ámultok? ha mondom,~
94 2| aki~E kebelnek mindene.~És a bor vidám hevében~Füttyentek
95 2| Tovább vándorlanak.~De, ifju és patak!~Oly gyorsan szerepet~
96 2| fergeteg!~S a seb mi hosszu és a seb mi mély!~Minőt a szíven
97 2| lelkünk összeköttetett;~És nincsen hely, nincs erőszak,
98 2| téged gyászol, drága hon!~És ha néha jobb időkben a pohár~
99 2| hosszu évsor született,~És hosszu évsor veszte életet,~
100 2| szívem oly gyakran dagadt,~És minden szenvedés emlékzetét~
101 2| jászthatál,~Ki hűséget esküvél, és~Oh! ki mégis megcsalál.~
102 2| lánghullámu bort!~Mely keservet és bút martalékul~A felejtés
103 2| Idenézzen a puszták homokja,~És ha nem tud inni, megtanúl.~
104 2| ég e csont velője máris,~És eremben a kéj habja forr;~
105 2| a világ dicső folyása...~És az élet... és a szép világ...~
106 2| folyása...~És az élet... és a szép világ...~S az igazság
107 2| Éljen a menny, a pokol és minden,~Minden éljen...
108 2| DISZNÓTORBAN~Nyelvek és fülek... csend,~Figyelem!~
109 2| gömböc legyen a~Magas ég,~És mi a gömböcben~Töltelék!~
110 3| után?~Van-e ott is élet és bor és leány?~Mit törődöm,
111 3| Van-e ott is élet és bor és leány?~Mit törődöm, mit
112 3| tünődöm még sokat!~Élek most, és ölelem, mi élvet ad;~S mi
113 3| ad élvet, hogyha nem bor és leány?~Éljen a lyány, éljen
114 3| légparipája jár;~Csak ember és állatnak nincs nyoma...~
115 3| jóllakott nem késik szólani,~És tőle ily beszédet hallani:~„
116 3| pusztaközepen,~Él a juhász és felesége benn.~A ház mögött
117 3| HALÁLVÁGY~Sírt nekem, sírt és koporsót,~Mélyen fekvőt
118 3| magasban~Halhatatlanság honol;~És ha puszta nékem üdvben~E
119 3| istene!~Sírt nekem, sírt és koporsót,~Mélyen fekvőt
120 3| sugara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~E két csillag
121 3| Gazdag kalászokat?~Föl hát! és míg a szem~Csak egy sugárt
122 3| Álmodnak boldog titka ez.’ -~És nőtt a gyermek, lángra lobbant~
123 3| Lehozta a hír csillagát,~És a költőnek, súgarából~Font
124 3| Pokollá lett az érzelemláng,~És ő a lángban martalék;~A
125 3| terem,~A szinész élete öröm és gyötrelem.~Bűvös szellemkezek
126 3| Szellem bejárja a földet és eget.~Bú- s kéjnek egyaránt
127 3| VÍZ ÉS BOR~Le a tenger fenekére~
128 3| lövelt beléje~Lángokat.~És a lángok szűzen égnek~Szent
129 3| álbeszédet~Tétovázva nem keres.~És az ég szivem földébe,~Drága
130 3| UTÓSÓ ALAMIZSNA~A költő és a sorsharag~Egy anyaméhből
131 3| valának társai:~Koldúsbot és a sorsharag;~Elhagyja minden
132 3| Csak e kettő, mi hű marad.~És lantja! lantja hova lőn?~
133 3| csillagmosollyal néze rá.~És a költő megéhezett,~És emberek
134 3| És a költő megéhezett,~És emberek közé mene.~Tudá:
135 3| mely a vihart elaltatá,~És földeríté az eget,~Elandalító
136 3| dalt ember nem érti meg...~És ím a lant elszégyenűl,~S
137 3| De én semmit sem éhezem,~És nincsen is szükség reá,~
138 3| elcseréljem rongymezem.~És a borostyán... oh mi szép,~
139 3| kertet s benne~Körtefát?~És az isten rá gyümölcsöt~Minek
140 3| Hogy megingott bele májam~És vesém.~S nem elég ez; szomszéd
141 3| nesze másik,~Harmadik!~És a mindentudó tudja,~Hányadik.~
142 3| vett magára~Gyászmezet,~És megosztva szenvedésem~Könnyezett.~
143 3| vagyok, ha nem csalódom,~Én és senki más.~Vagy feledve
144 3| amíg csak vért bir a szív~És velőt a csont.~No de kissé
145 3| végzet,~A leány ölembe jön.~És ugyan ki és minő lesz~Majd
146 3| ölembe jön.~És ugyan ki és minő lesz~Majd az én szerelmesem?~
147 3| nyílik út embernek égbe,~És üdvességet osztasz ott:~
148 3| mindössze is~E lantocska és a dal,~Mit belőle búsan,
149 3| fürtiden.~- Hisz Petrarca és Petőfi~Félig-meddig már
150 3| ezt felelnéd:~Szép a hír és jó a kincs;~És hogy őket
151 3| Szép a hír és jó a kincs;~És hogy őket ne kivánnám,~Abból
152 3| végtelen,~Úgy függ rajta és csak rajta~Vágyban égő kebelem! -~
153 3| az, noha sok sebet ejt,~És rengetegekbe nem egy uta
154 3| meggyúlt~Háztetőkön űz;~És lettem szelíd láng,~Min
155 3| Voltam sziklahomlok,~Zordon és magas,~Hol lakott mennydörgő~
156 3| voltam!~Mivé nem levék!~És a lyányka most is~Csak a
157 4| sötétedni kezd,~Hazám, fölötted.~És elmegyek, hol híveid~Pohárt
158 4| Társaságunk, füttyivel.~És aztán a füttyök mellett~
159 4| róni le;~Lopott, rabolt, és tudj’ az ördög,~Még mit
160 4| Mérthogy olyan sárga képem?~És azt meg se’ mondom.~Még
161 4| Hol vítt Dobó nagy lelke;~És felköszöntöm, aki őt oly~
162 4| Sándor?~Tivornya éjjeled és napod;~Az istenért! hisz
163 4| beszéltem!~Messzely borocska és feleség?~Én és feleség,
164 4| borocska és feleség?~Én és feleség, én és messzely
165 4| feleség?~Én és feleség, én és messzely bor?~No hisz csupán
166 4| Már változtatni nem lehet,~És legjobb, amit tehetek, ha~
167 4| Elcsókolná fájdalmamat,~És ölelése enyhet adna,~Minőt
168 4| menyecske, lyány~Egymás mellett és egymás után.~Ki bagóz, ki
169 4| SZERELEM- ÉS PIPADAL~Szeretlek én téged,
170 4| Szeretlek én téged, pipám!~És a dohányt, mely benned ég;~
171 4| dohányt;~Hogy is ne? pipa és leány~Érettem égnek egyaránt.~
172 4| hát az~Irást abban hagyám.~És vége-hossza nem lett~Kérdezgetésinek;~
173 4| Biblia~A lelkem is sir!... - És miért?~O mert roppant bubánat
174 4| kukk dicsőséget se’ hoz...~És én hallottam ezeket,~És
175 4| És én hallottam ezeket,~És szívem ketté nem repedt!~
176 4| Meghajtom a sorsnak fejem,~És tűrök türedelmesen -~Nem
177 4| valék;~Üldözött az utcán és szobámban~A föld és az ég.~
178 4| utcán és szobámban~A föld és az ég.~Nem volt biztos sem
179 4| még!...~Egyet nyujtózom, és~Aztán tied vagyok,~Imádott
180 4| s egyem.~Menjünk tehát, és e néhány forinton~Élvezzük
181 4| Hányszor kivántam a halált!~És most midőn már közeleg,~
182 4| leányka,~Az én szerelmem nagy!~És tárgya e nagy szerelemnek~
183 4| levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~Menj beljebb,
184 4| vége breviter.~Ergo mentem, és vagáltam~A hazában szanaszét;~
185 4| érkezének,~Évek távozának,~És még csak hirét sem~Hallhatók
186 4| mértékben.~Ásitottam, hányat és minőket!~S oly sötét volt,
187 4| elhagyám.~Kiknél valék, apám és jó anyám.~Apám kibékült;
188 4| volna én a színpadon~Kín és gyönyör közt... hírben..
189 4| ösztönszerűleg én megölelém.~És csókot érzék, forrót, ajkamon,~
190 4| érzék, forrót, ajkamon,~És könnyet érzék, forrót, arcomon. -~
191 4| után~Beszélgetéstek meghitt és vidám,~Mondjátok-e az est
192 4| Sándorunk most mit csinál?~És máskülönben hogy van dolgotok?~
193 4| gondolá, hogy minden ember az.~És e hitének áldozatja lett,~
194 4| tenni bír erőd;~Légy jó fiú és gyámolítsad őt.~Vedd vállaidra
195 4| vidámság hangját keresém,~És akaratlan ilyen fekete~Lett
196 4| Más levelem majd több lesz és vidám.~Isten megáldjon,
197 4| tovább megyek, ha ittam~Bort és öleltem lyányt.~Ma itten,
198 4| ISZOM~Figyeljetek reám,~És oh bámuljatok!~Mert nem
199 4| tavaly~A bornemű dicső ital.~És ez lett megölő betűje~A
200 4| Minden borok kifogytanak.~És engem, nem tagadhatom,~Kinos
201 4| tette~A legjobb falatot.~És uzsonnára kaptam tőle~Sonkát
202 4| volt:~A kertbe illanánk,~És ott a kertben, ottan várt
203 4| szép idők! ti elmulátok~És mindörökre tán,~Már nem
204 4| nem kiálta.~Ekkor fölkelt és hazakotródott,~S tudja isten,
205 4| vadlúdak esti szürkületben,~És ijedve kelnek légi útra,~
206 4| béresekről, gyapjuról.~És kérdi tőlem: hogy kel most
207 4| dísze Szigvárt, Kártigám.~És a kisasszony, oh be kellemes.~
208 4| vagyunk~Mi boldog pestiek!~És mindennap véghezviszünk~
209 4| epikuri tort,~Hol étket és italt nekünk~Sok cifra szolga
210 4| Hát a színház? a táncterem~És több efféle hely?~Kapunk
211 4| visz el.~Igy múlik éjünk és napunk,~Nincs híja semminek,~
212 4| Halk susogását hallgatom,~És végigszállok gondolatban~
213 4| Bujdosva jártam, mint a vad,~És ittam a forrás vizéből,~
214 4| Ökre, lova~Jár tétova,~És harmatos~Füvet tapos.~Akközben
215 4| Vig-boldogan~A pásztor, és~Van ölelés,~Van csókolás -~
216 4| Illendőképen aki nem tud beszélni~És fundamentomos magyarsággal
217 4| kezdett útra fut.~Fogj tollat és írj, hogyha van erőd~Haladni,
218 4| Hogy bor- s leányért éljen~És haljon a honért.~Pest, 1844.
219 4| szenvedtem én tebenned,~És mindamellett~Oly jól esik
220 4| emlékezem, -~Pápista nem vagyok.~És mégis voltak böjtjeim, pedig
221 4| Ujjam megdermedt a hidegben,~És ekkor mire vetemedtem?~Hát
222 4| andalító édes hangokat,~És arcaidnak látom líljomát,~
223 4| arcaidnak látom líljomát,~És itt pihensz, hol hév szivem
224 4| szorítsanak szivemhez e kezek!~És most... és most... jer a
225 4| szivemhez e kezek!~És most... és most... jer a zsebembe,
226 4| teremt nagy lelke erejébül,~És ez bukása! népét fölviszi~
227 4| Elmegy nevével az idő hajója,~És menni fog az örökléten át.~
228 4| elsugárzanék.~Eljőnek ők, és néznek hidegen,~És tőled
229 4| Eljőnek ők, és néznek hidegen,~És tőled egyre csak nagyot
230 4| ha kedve tartja, fest...~És a szinészt befogják az igába,~
231 4| szerteszéjjel?~Oh mert van ilyen, és pedig nem egy van;~Hogy
232 4| vagyunk,~A párt, a párt és mindörökké csak párt~Sok
233 4| Megtisztuland az érzet és az ész,~És eljövend a méltánylás
234 4| Megtisztuland az érzet és az ész,~És eljövend a méltánylás idője,~
235 4| tőlem minden kántor irígyel.~És hogy férfi legyen,~Méltó
236 4| dörzsölve körülnéz...~Lát és sejt... sejtése pogány.~
237 4| ajtóhoz; megrázza kilincsét.~És rázta hiába.~Éles eszével~
238 4| azonnal~A dolog állását,~És ezt mondotta: „Bezártak.”~
239 4| te! kelj fel,~Rakj tüzet, és melegíts téglát...~De szaporán!”~
240 4| emberhez.~„Sikerűlni fog, és sikerűlnie kell!”~Mondá
241 4| A toronyba megyek fel,~És a toronyablakon által~Leereszkedem~
242 4| Sajátjának nevez~Isten kegyiből~És egykori férjének szorgalmából~
243 4| iszappal,~A hóra sarat hány,~És... de hová ragadál?~Oh felhevülésnek~
244 4| ütődött~Éjjeli holdsúgár,~És ennek okáért~Látogatá őt~
245 4| Vasárnapi délnek utána,~És nagy mértékben vígadozott,~
246 4| nyiláshoz~Emelte a kancsót,~És miután mértékletesen~Egyet
247 4| más ketteje sem.~Cimbalom és hegedű és bőgő~Hangot adott...~
248 4| sem.~Cimbalom és hegedű és bőgő~Hangot adott...~Jaj
249 4| apánk kirohan,~Nálunk terem, és mindkettőnket~Jól megnadrágol.~
250 4| lehetett szebb,~Mint a Peti és két társa zenéje.~És lett
251 4| Peti és két társa zenéje.~És lett a zenére~A szemérmetes
252 4| olvassa nagy elmerüléssel;~És amely zajra imígyen~Teszi
253 4| Látszék, hogy valamit~Akar és nem akar,~Vagy inkább, hogy
254 4| s férfiak által~Szomorú- és vígjátékok adatnak~S közbe
255 4| adatnak~S közbe bohózatok és operák~A közönségnek gyönyörére:~„
256 4| az éj,~Elűlnek a csirkék~És ludak és verebek,~Mielőtt
257 4| Elűlnek a csirkék~És ludak és verebek,~Mielőtt ügyesen
258 4| Gondolja meg azt komolyan~És nemcsak ugy átabotába,~Hogy
259 4| fölemelte,~Csordultig vala az, -~És amidőn letevé,~Üres vala
260 4| tetejéről~Saját fonalán.~És íme leért,~És kutyabaja.~
261 4| Saját fonalán.~És íme leért,~És kutyabaja.~A kötél ugyan
262 4| szinte maradjanak itt~Hús és csont testvéreim is.”~A
263 4| született vakon inkább?~És átaljában mért született?...~
264 4| koppantójával:~El fog aludni,~És vele el fog aludni~Életem
265 4| Harangláb~Csepü Palkónak terhét,~És összerogyott,~De véle rogyott~
266 4| harapás,~Fej-betörés, vérontás és a többi.~A lyányzók pedig
267 4| baj?”~„Baj van, bíró uram, és nagy baj!~Csak talpra, de
268 4| örökre!~Kiütött a háboru, és dúl.~A szemérmetes Erzsók~
269 4| Tápászkodjék föl, bíró uram,~És menjünk szaporán!~Mert csak
270 4| miután új ködmöne rajta volt,~És botja kezében:~Útnak eredtek. -~
271 4| ehhez az ablakon által,~És mondák: jőne velök.~S szót
272 4| vérszinü lett~S arcúlata kék,~És reszkete minden tagja,~Valamint
273 4| kihúzta az asztal alól,~És addig döngette, amíg csak~
274 4| haját,~Ahol legjobban fáj,~És elhurcolta magával,~Mint
275 4| összevissza?~Látszik: deák vagy és kálomista,~Aki a vizet nagy
276 4| Hogy, ki a bort szereti, ez és ez.~Haszontalan világ ez
277 4| folytatom dalom,~Míg az álom és az únalom~Egymással fölöttem
278 4| Ez is igen eredeti:~Bál- és egyébre a ruhákat~Úgy kölcsön
279 4| Milyen pompás szobái vannak!~És amit ő mond, hinni kell.~
280 4| A legpáratlanabb gyerek.~És ilyen ő tetőtül talpig,~
281 4| Tökéletes képmása ez;~Magának és kedves honának~Roppant becsűletet
282 4| kalapomnak szőre volna,~És jobbra-balra nem konyulna:~
283 4| hogy minden lyány~Érte ég.~És igyék bort az, akinek~Pénze
284 4| a világon~Minden kincs.~És igyék bort az, akinek~Búja
285 4| Igaz, hogy a török a bor,~És a magyar mi lettünk.~Hanem
286 4| felejtés szele rásohajt.~És mivelhogy elhervadni fog,~
287 4| sorsnak fényes kedve nincs;~És ez nem éppen olyan ritkaság~
288 4| én reátok még emlékezem,~És elfeledni nem fogom soha~
289 4| béavattatám.~Barangolék föl és le céltalan~A nagy hazának
290 4| új, a nadrág régi rongy,~És lábát csizma helytt cipő
291 4| Szinészetünknek egykor hőse lesz,~És kürtölendik bámult nagy
292 4| engedék neki.~Menék ebédre, és ebéd után~Beiktatának ünnepélyesen~
293 4| ösztönünk.~„Pártolj, közönség, és majd haladunk,”~Mond a szinész:
294 4| haladunk,”~Mond a szinész: és az meg így felel:~„Haladjatok,
295 4| majd aztán pártolunk;”~És végre mind a kettő elmbarad.~
296 4| kabátja éppen sárga volt,~És így annál jobban látszott
297 4| sötétséges éjben~Vihar kerekedik,~És a vihar szivemben~Dúl irgalmatlanúl:~
298 4| Szüret van úton, útfelen,~És én isten kegyelmiből~A száraz
299 4| mormogom~Fülig a takaró alatt.~És a szüretről álmodom~S a
300 4| hát már megint panasz!~És akiről szól, mindig csak
301 4| gyertyát gyujtatott,~Felöltözék és útra kelt legott.~Amint
302 4| honfitűz.~Sír volt keblünk, és halottja~Volt a hazaszeretet;~
303 4| különvált ágakat.~Millió és millió száj~És egyetlen
304 4| ágakat.~Millió és millió száj~És egyetlen hang legyen,~Mely
305 4| hon méhe szül;~Bármi lágy és bármi pompás,~Semmit, semmit
306 4| Semmit, semmit e kivül!”~És ne szóljon áldozatról,~Lemondásról
307 4| Karjait kiterjesztendi,~És az áldást mondja ránk.~Pest,
308 4| majd megírhatom~Szerelmem és hattyúdalom.~Pest, 1844.
309 4| öcsém, de meg ne állj!”~És fölrohan lóhalálában~Csokonai
310 4| csap.~S a csap nem jött, és a pap morgott:~„De mi az
311 4| nem jön rá, hogy hol áll?~És így csapért szomszédba mégyen~
312 4| volt,~Elébe hoztak ételt és italt;~És ím az étel és
313 4| Elébe hoztak ételt és italt;~És ím az étel és bor mellett~
314 4| és italt;~És ím az étel és bor mellett~És a zenének
315 4| ím az étel és bor mellett~És a zenének hanginál~Csapot,
316 4| BATTHYÁNYI ÉS KÁROLY GRÓFNÉK~Nekem nincs
317 4| Órjási hánykódás közt földet és eget;~Elszenderűlt, miképen~
318 4| bölcsejében,~Ha hosszan jajgatott és hosszan könnyezett.~A síma
319 4| síma habtükörben~Evez föl és le lelkem~Szelíd merengésnek
320 4| mehet tovább, amint megy~És „aki mer, nyer” példaszó.~
321 4| Talán majd szánakozni fog.~És hátha könyvéből szemének~
322 4| Van érted titkos bánatom.~És hátha csókja szent kulcsával~
323 4| nem mutatod?~Fejem nehéz,~És reszket már e kéz,~Mely
324 4| boldogtalan hon~Oly szegény és oly beteg.~És ti rablók!
325 4| Oly szegény és oly beteg.~És ti rablók! amit orvosságra~
326 4| Kinn ti a bort töltitek.~És csak akkor tértek vissza,
327 4| előled,~Hogy szemed se lássa.~És kinek, kinek vagy~Ilyen
328 4| csúfjára?~Lopod a napot és istentelenkedel...~Nézze
329 4| magát, dolgozik eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél
330 4| adta,~S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„Ne
331 4| nyakú gém eledelt keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~
332 4| ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
333 4| a vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~
334 4| szépségét, erejét csodálni,~És amerre mentek, s beszállásozának,~
335 4| pedig Indiába;~Franciaország és India határos,~De köztük
336 4| gazdag templom kincsét,~És üresen hagytak minden borospincét.~
337 4| szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat minden reggel,~
338 4| kereste, mindjárt rájok akadt,~És egy követ által izent nekik
339 4| sereg,~Uccu! hátat fordít és futásnak ered,~Futott, futott
340 4| hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott
341 4| lováról, királylyányhoz lépe,~És beletekintett gyönyörű szemébe,~
342 4| feleségül, legyen ő a tied,~És vele foglald el királyi
343 4| földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt gondolta mentiben:~„
344 4| Kednek gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik
345 4| mikor a vasárnap eljött,~És vele játszhattam a gyerekek
346 4| soha azt meg ne bocsássa!~És ki tudja, még mit el nem
347 4| sírba,~Aki engem talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon
348 4| mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd vele magadat
349 4| Aztán a tengerhez ment és gályára űlt.~A király s
350 4| Odalopózkodott a fészekhez lassan,~És a grifmadárra hirtelen rápattan,~
351 4| Jól átszorította derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten
352 4| szegény,~János leszállt róla és magára hagyta,~És ment,
353 4| leszállt róla és magára hagyta,~És ment, elmerűlve mély gondolatokba.~„
354 4| meghozom régi hűséges szívemet,~És ez elég neked, drága szép
355 4| járok” gondolta magában,~És a kilincs megint volt már
356 4| Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„Jaj, eszem
357 4| tiszta szive égett,~Szíve és orcája - s most a hideg
358 4| erdőben.~János vitéz ment, és elért nemsokára~Az óriásföldnek
359 4| Belelépett a nagy kamasz és elbődült,~S hogy lábát felkapta:
360 4| túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~
361 4| Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz
362 4| János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások elszomorodának~
363 4| szólt János vitézhez:~„Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz!~
364 4| gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások
365 4| odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy a
366 4| akadjanak rá.~Ekkor visszatért és sípjával füttyentett~És
367 4| és sípjával füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„
368 4| markából,~Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol.~„A keserves
369 4| óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegőbe
370 4| ez, és a banyát elkapta,~És a levegőbe magasra hajtotta.~
371 4| lesznek,~S János vitéz jobbra és ők balra mentek.~22~Vándorolgatott
372 4| torkából kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg legott,~
373 4| Tartományunkba belépni mikép mer ő?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~
374 4| odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte már karéjt képeztenek,~
375 4| körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas
376 4| vetni vízbe,~János odament és tőle ezt kérdezte:~„Ha szépen
377 4| hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak
378 4| tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj
379 4| kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint
380 4| vitte.~János ezt kérdezte: „És micsoda sziget?”~„Tündérország,
381 4| kifogást,~Hanem vitte őtet és a partra tette,~És azután
382 4| őtet és a partra tette,~És azután utját visszafelé
383 4| kapuval ismét beljebb megyek.”~És amint gondolta, akkép cselekedett,~
384 4| kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~
385 4| belőle kimászott,~Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~
386 4| pirossága.~Benne tündérfiak és tündérleányok~Halált nem
387 4| könny a föld mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz
388 4| nyoszolyán álomba ringatja.~És amely világot álmaikban
389 4| nyájas enyelgő beszéddel,~És a szigetbe őt mélyen vezették
390 4| mester ilyformán okoskodott,~És félrecsapta~Szilajhetykén
391 4| Elkergetem... az lesz belőle.”~És úgy tett, amiként beszéle.~
392 4| elpusztúl... az lesz belőle.”~És úgy lett, amiként beszéle.~
393 4| mester ekkor így okoskodott,~És félrecsapta~Ismét hetykén
394 4| adta!~Mi haszna minden búm és bánatom?~Ugy sincs sokam;
395 4| adom... az lesz belőle.”~És úgy tett, amiként beszéle.~
396 4| felkötöm... az lesz belőle.”~És úgy tett, amiként beszéle.~
397 4| Te voltál szivemben~Első és utósó,~Nemsokára készül~
398 4| SZERELEM ÉS BOR~Azt mondom, amit mindig
399 4| tréfa, nesz;~Ifjak vagyunk és ifjuságunk~Idő jártával
400 4| LANT ÉS KARD~Felhős az ég hazámon,~
401 4| biborszékekről, királyok,~És fejetekről le a koronával!~
402 4| királyok,~Kergetjük őket, és fegyvereinket~Szilaj gyönyörrel
403 4| szóltál, hogy ne égjen,~És szózatodra a vad láng kiholt.~
404 5| ember~Ön bálványaért emel -~És az ilyen önző nemzet~Életet
405 5| hon,~Maga a hon veszte el!~És az ily hálátlan nemzet~Életet
406 5| kincsét a magyar nép~Megveti és elveti,~A magyar magyarnak
407 5| Elfeled vagy szégyenel -~És az ily elkorcsult nemzet~
408 5| kedves pajtásom ott terem,~És szól, hogy ez nem férfias
409 5| kegyébe ismét fölveszen,~És, minket árva népet, megsegit.~
410 5| szerelem bújában epedek,~És a lemondás már-már főbe
411 5| pajtásom nem hever,~Hanem jön és szól: ne legyek gyerek.~
412 5| Majd megkerűl még tőke és kamat.~S ha eszmetársulatnál
413 5| rosz bátya mindig közbejő,~És fölpofozza öccsét csúfosan,~
414 5| el,~De újra jő, vigasztal és ölel~A jó fiú, ha szerit
415 5| szelíd galambom!~Amit érezék és~Szenvedék, elmondom.~Éreztem
416 5| szerelmet,~S szenvedtem miatta,~És nagy volt szerelmem,~Nagy
417 5| Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,~És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?~
418 5| Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,~És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?~
419 5| Fölébredendsz-e ekkor álmaidból,~És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád?~
420 5| Zárjátok be már azt a koporsót,~És vigyétek ki a temetőbe!~
421 5| Odafönn a mennyben!~Szánj, és vedd el eszemet, vagy~Vígasztalj
422 5| csillagon sincs annyi fény.~És bennem így szól valami:~„
423 5| végtelent keresztülnyargalák,~És végre elkezdett rohanni
424 5| rendvesztett, megbomlott világ.~És e zavarban egyre kergeté~
425 5| lemossa könnyem árja, -~És ekkor ismét hazatérek.~Pest,
426 5| Szentgellérthegyen...~Csak hogy testem és lelkem szemében~Mentül sértőbb
427 5| Tenmagadat.~Hideg vagyok és szótalan, mint~- Ahonnan
428 5| rombadőlt~Oltárom, homlokod;~És e csókban hideg~Lelkem reáfagyott;~
429 5| koporsódnál~A fáklyák lángjait,~És a gyászszekeret,~Mely temetőbe
430 5| Mindent, mindent tudok!~És mégsem hihetem;~Mindez nem
431 5| álom-e?~Kétkedve kérdezem.~És hozzátok megyek,~S tekintek
432 5| mindenütt~Hiába keresem,~És hazatérek, és~Sírok keservesen.~
433 5| Hiába keresem,~És hazatérek, és~Sírok keservesen.~Pest,
434 5| Csak hull, csak hull könny és csillag;~Egyre hullnak,
435 5| Igy lett szívem csöndes és üres,~Egy lepusztult ház,
436 5| Legfölebb is egy vén remete,~És ez a remete a halál.~Pest,
437 5| lesz ifju, szép galambom,~És szabad lesz őt meglátogatnom;~
438 5| a nap éj-fölébresztésre,~És a hold, a zultán, ha belépe,~
439 5| Melegűlő keblén kicsirázott,~És amíg ő e virágot szűzi~Pirulással
440 5| élek? szinte nem tudom.~Jön és megszólít egy-két jóbarátom;~
441 5| kínba fúló életet sirat.~És én mégis, mégis panaszkodám~
442 5| emlékezetem~Morajtalan tavára.~És fon talán a sors nem fáradó
443 5| összefűzi majd az életvágyat és~Fölépült szívemet.~Ekkor,
444 5| Ekkor, gondolható, a könnyek és a szók~Mi keserűk lehetnek,~
445 5| halál, kifáradt éltemet,~És tedd a temetőbe,~Mint keblén
446 5| szülő~Letészi bölcsejébe.~És hogyha meghalok, ohajtásom
447 5| a csillagokhoz fölmegy,~És látja a sok árva magzatot.~
448 5| S elrejt előlem földet és eget.~Pest, 1845. január-február~
449 5| szobában küszködött az~Élet és halál fölötte,~Míg az élet~
450 5| Könyűimnek forrása megered,~És a könyűkhöz sóhajom vegyűl:~
451 5| Fölébredék a harangszóra,~És ím sötét szobámban egy~Fehér
452 5| szobámban egy~Fehér alak~Föl- és lemegy...~Te vagy, te vagy,
453 5| szomorú dolog:~Ott oly sötét és oly hideg van...~Én újra
454 5| gödrébe.~Szent a költő lantja,~És nekem nagyon fájt~Látnom,
455 5| Látnom, hogy van olyan,~És hogy nem kevés van,~Aki
456 5| Tiszta egyaránt, mint~A nap és sugára.~Bizalommal adtam~
457 5| Kezemet baráti~Szorításra, és te~Vissza nem taszítád;~
458 5| Porlanék a sírnak~Hold- és csillagatlan~Éjjelében:
459 5| Balzsamolajával~Veszteségem sebjét,~És ne bánd, ha olykor~Elmerengve
460 5| A VILÁG ÉS ÉN~Megvetésem és utálatomnak~
461 5| A VILÁG ÉS ÉN~Megvetésem és utálatomnak~Hitvány tárgya,
462 5| szövetséget köte,~Megvetésem és utálatom lett~E szövetség
463 5| Azt hiszed, hogy tettben és irásban~Engem aggódásnak
464 5| Engem aggódásnak férge rág,~És szorongva kérdezem magamban:~
465 5| rajta egyenest megyen.~És ha tetszik engem fölemelned,~
466 5| Gyanútalan szív csalfa pókhálója,~És azután foglyodnak~Oly irgalomtalan
467 5| szem fényét elvakító semmi;~És még az is nagy kérdés:~E
468 5| mindennapiság!~Ballagsz velem majd, és csendes folyásod~Sziklák
469 5| nyúgalom fele a boldogságnak.~És elnémuljak mindörökre hát?~
470 5| megbántott, mondhatatlanul.~És a felhővel a lélek rokon:~
471 5| híre?~Hogy annyi a bolondja és irígye?~Van-e, van-e, ki
472 5| boldogság~Kiontott vére és könyűi mossák.~Pest, 1845.
473 5| napszámosné~Tuskót fürészel és hasít;~Daróc pólyában gyermekök~
474 5| alá~A katona az őrhelyen,~És számlálgatja lépteit;~Kínjában
475 5| sátorok alatt;~Kopogtat a szél és bemegy,~Bár a cigány nem
476 5| Akit elhagyott rózsája,~És lement a földbe mélyen,~
477 5| mindig jóbarátja voltam,~És ahol csak kell, hát pártját
478 5| teringette,~Elől kifestve és hátul kitömve.~Hát ahol
479 5| szétpattan este nyúgaton. -~És ez minden nap így megyen.~
480 5| majd elbeszéli a hír:~Ez és ez nyugszik... odalenn...~
481 5| úgy fáj,~Úgy fáj nekem... és mi okért?~Volt itt szeretőm,
482 5| már~A sírhalom éjibe tért.~És nem vagyok én már senki
483 5| kék az ég, tavasz van...~És én oly sült bolond vagyok,~
484 5| primadonna csattogó dalát.~És minden hallgat, és minden
485 5| dalát.~És minden hallgat, és minden figyel,~És minden
486 5| hallgat, és minden figyel,~És minden a legforróbb érzelem...~
487 5| emléke a lyánykának?~Ki szép és ifju volt~S kinek sírjára
488 5| LAK~Költői verseny Kerényi és Tompával~Mint a szív az
489 5| a vígan fütyölő rigófaj~És a búsan búgó vadgalamb ringatja.~
490 5| vége részeg örömének.~A nap és a szellő szánakozva nézi;~
491 5| hajít le a szellő, számára,~És ha fennűl már ez életmentő
492 5| kellett.~S búgó vadgalamb és fütyölő rigófaj~Nem félnek,
493 5| Istentiszteletre buzdító szózatja.~És az isten jó, ő nem soká
494 5| ÁLLATHOZ~Megláttuk egymás és a szerelem~Mindkettőnk szívében
495 5| csókoltalak.~S te visszacsókolál és ölelél.~Te is leány vagy,
496 5| előtted szívemet kitárám~És elbeszélém e történetet.~
497 5| szövetséget~Egy csókkal, Vilmám, és én áldalak.~Különben is
498 5| hamvaidból sarjadt fűszálakkal;~És hallok suttogást, nem kedves
499 5| végén a kék messzeségben;~És állani fog az szemem előtt
500 5| meg.~Hol terem több jó bor és több szép leány,~Mint itt,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980 |