Rész
1 3| Boncidáig folyjon a bor, mint tenger,~Ki megállhat még a lábán,
2 3| VÍZ ÉS BOR~Le a tenger fenekére~Merül a halász,~
3 3| fenekére~Merül a halász,~Lent a tenger fenekében~Gyöngyöket halász.~
4 4| Elmondanám, hogy: „Szívem tenger,~Uralkodjál e tengeren!~
5 4| bár sivatag bús szigete~A tenger közepének,~Hová ember, madár
6 4| SZERELMEM ZÚGÓ TENGER...~Szerelmem zúgó tenger,~
7 4| TENGER...~Szerelmem zúgó tenger,~De most zugása nem ver~
8 4| subáján a fűben heverész.~Tenger virág nyílik tarkán körülötte.~
9 4| elküldte,~A puszta, mint tenger, feküdt körülötte;~A nap
10 4| gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger mélységébe.~A csatahely
11 4| mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó hulláma~A zugó
12 4| diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~Hát János vitéznek
13 4| végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~Sima
14 4| bátya,~Átszállít-e engem tenger más partjára?~Örömest fizetnék,
15 4| szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre van
16 4| téged ide?~Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~Azért semmi
17 4| ott van a világnak vége,~A tenger azon túl tűnik semmiségbe.”~„
18 4| pohár, hol a bor? tölts!~Tenger a pénz, melyben elsülyed~
19 5| tartogattam,~Mint gyöngyét a tenger~Legmélyebb habokban.~Halld
20 5| fájdalmamnak?~Hallgathat-e a tenger,~Midőn hullámin szélvészek
21 5| napról-napra nőtt,~S lett végre tenger, mély, határtalan.~Láttam
22 5| megszűnt, elenyésze.~Alvó tenger a mult. Halálod a kőszirt,~
23 5| Mélységek mélyére,~A legmélyebb tenger:~A szív fenekére.~De ha
24 5| volna rám!...~Múl a vész, a tenger csendesül, ha~Ezt az eszmét
25 5| elzavarhatám.~Csendesűl a tenger és lesímul,~És a tengerpartra
26 5| hatalma, birtoka;~Magyar tenger vizében húnyt el~Éjszak,
27 6| férfiakat,~Mint a folyókat a tenger;~Miért? hogy elnyelhesse.~
28 6| édesebb,~Mint egy mézzé vált tenger;~De egy harmatcseppnyi belőled
29 6| gyilkosabb,~Mint egy méreggé vált tenger.~Láttátok-e már a tengert,~
30 6| rengenek -~El, el!~Mint tenger, mozg a föld,~Rajt minden
31 6| szállunk szabadon~A vad tenger felett~Én és te?”~Egy tengerészköpeny~
32 6| rengethet...~Az örökké rengő tenger...~A tiszta napfény és a
33 6| A SZERELMES TENGER~Ült a lyányka boldogan tünődve~
34 6| boldogan tünődve~Sziklaparton a tenger fölött,~És akit várt, akiről
35 6| kelt az esti csillag,~De a tenger nem gondolt vele;~A9 leányra
36 6| Esdekelve így beszélt a tenger;~A leány nem érté meg szavát,~
37 6| megjöve,~És látá az érkezőt a tenger,~S hah miként fölháborult
38 6| a tengerre szállt;~És a tenger jókedvvel, nyugodtan~Vitte
39 6| fürtei között.~Ottan állt, a tenger s ég közötti~Végtelenben
40 6| panaszlá a leány keservét,~És a tenger meghallotta azt,~És egyszerre
41 6| zúzták semmivé.~S szólt a tenger: „Te szegény teremtés,~Mit
42 6| lyányka,~Most megérté a tenger szavát;~Leugrott a szikláról,
43 6| Leugrott a szikláról, s a tenger~Eltemette őt s gyalázatát.~
44 6| induljunk, készen áll a sajka.~Tenger, ne nyeljen engem el habod,~
45 6| Országról-országra vándorolni ment el,~Tenger zúgásával összekeveredett,~
46 6| multával~Hosszú nagy inség... tenger, melyen által~Majd a halálnak
47 7| Áll a szent sír, a zöld~Tenger sárga partján;~Vadbokor
48 7| parton,~S hallgatá a csendes~Tenger mormogását,~S gondolá, hogy
49 7| hogy így tűzokádó gyanánt~Tenger mélységéből egyszerre bukkansz
50 7| Vessük akkor fegyverünket~Tenger fenekére.~De míg így nincs:
51 7| Gyönyörű kék szemeidbe,~Mint a tenger mélyibe~Néz a sajkás, holdas
52 7| megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében.~Vértengerbe szakad
53 7| hegyről egy kék szigetet~A tenger és a messzeség ölében;~Körűlem
54 7| tudat,~Hogy aki mély és nagy tenger lehetnél,~Csak mint kicsiny
55 7| habkarján a látkör nélküli tenger,~És mig az orkán zúg, s
56 7| amott Osziánt?~Az éjszaki tenger örök-ködü földén~Vad szikla
57 7| melyben most él nemzeted,~Tenger volt egykor, s újra az lehet,~
58 7| Hánykolódjék veled koporsód, mint tenger.~Alva sem hagy békét az
59 7| tompa hang,~Mintha szólna tenger~Fenekén harang.~Hófehér
60 7| csak egy csepp beléje -~Egy tenger megédesül.”~Még soká beszélt
61 7| fölötte~Múlt s jövő,~És e tenger őt örök~Elnyeléssel fenyegette,~
62 7| CSENDES TENGER RÓNASÁGÁN...~Csendes tenger
63 7| TENGER RÓNASÁGÁN...~Csendes tenger rónaságán~Szeliden reng
64 7| De minél beljebb jutok~A tenger végetlenébe,~Annál ritkábban
65 7| VASÚTON~Tenger kéj veszen körűl,~Közepében
66 8| hegedűl.~Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,~Alant
67 8| álltak,~A hegy tetejéről tenger síkra láttak.~„A határt
68 8| FÖLTÁMADOTT A TENGER...~Föltámadott a tenger,~
69 8| TENGER...~Föltámadott a tenger,~A népek tengere;~Ijesztve
70 8| mulat a nép.~Reng és üvölt a tenger,~Hánykódnak a hajók,~Sűlyednek
71 8| Kicsiny sziget vagyunk tenger közepében,~Erős vihar támad,~
72 8| mogorva~Komondor csavarog,~Tenger szántóföldek~Terjednek szerteszét,
73 8| fölkiált az égre.~Áll a tenger nagy elbámultában,~Áll a
74 8| nagy elbámultában,~Áll a tenger és a föld mozog,~Emelkednek
75 8| gyülöletet,~Mitől keblem, mint a tenger, dagad! -~Akasszátok föl
76 8| kiomló vére lészen~A vörös tenger, melyen átmegyünk!~Debrecen,
|