Rész

 1  3|    boldogtalan,~Amig szive dobog s mig pártfogója van,~Mert pártfogója
 2  3|         Egy borostyángally legyen,~Mig Petrarca koszorúja~Nem vet
 3  3|          olykor örűlni virághoz;~S mig kertbe röpíti sugárit a
 4  4|           Szebbnél-szebb gondolat,~Mig állni látszék az idő,~Bár
 5  4|          vitézi:~Ki nem zsugorgat, mig nyujt a jelen,~A múltat
 6  4|            szinész!”~Hát addig is, mig újra, elzárt~Mennyországomba
 7  4|       napunk,~Nincs híja semminek,~Mig végre csődöt nem kapunk~
 8  4|          háborúiban.~Velem volt ő, mig a hazában~Bujdosva jártam,
 9  4|            ég alatt;~Velem volt ő, mig a hazán túl~Naponta négy
10  4|          kenyerét:~S velem volt ő, mig a könyűkkel~Sózott szinészi
11  4|        pásztor ott~Tüzet rakott:~S mig elterűl~A tűz körűl,~S megszólal
12  4|         nem küzde a balsors velem,~Mig valahára mégis egedett,~
13  4|            valahára mégis egedett,~Mig a dicső percet megérhetém,~
14  4|        tudjon:~A kötél jó hosszu.”~Mig a bölcs férfiu tervét,~Leleményes
15  4| vígadozásnak~Végéről szó sem volt,~Mig a kisbírói tekintély~Tudtokra
16  4|           hogy addig lesz csak az, mig~Kimegy fejemből a bor!~Pest,
17  4|         birok;”~Ez ok~Miatt~Hordá, mig széjjel nem szakadt,~Amint
18  4|         nem szakadt,~Amint mondom, mig széjjel nem szakadt.~Pest,
19  4|       keservek~Keservét szenvedem.~Mig olvassátok tőlem~A tréfás
20  4|     hattyúk ringanak,~Fehér nyakok mig bókot integet~A vízbe néző
21  4|         faluvégen.~Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Ő addig
22  4|            néztek mindaddig utána,~Mig a nagy messzeség ködöt nem
23  4|           sebét hegeszti be.~S ha, mig részeg vagyok: boldog~Volna
24  5|       fehér ruhában járnak tétova,~Mig hajnalt hirdet a kakas szava.~
25  5|             Azért éneklek, költök,~Mig végső csep vérem ki nem
26  5|           S elégetnéd más oldalán.~Mig egyfelől boldog lakóid~Megfúlnak
27  5|          írtam én enyelgő dalokat,~Mig lelkem haldokolt a fájdalomban.~
28  5|    Kivájják a varjak szemeidet.~És mig tested a táncot ugy járja,~
29  5|          harcolt Barangó hős keze,~Mig elhullt a szekér egész őrizete,~
30  5|            a szekér egész őrizete,~Mig kivívta a nagy és véres
31  5|          örökös kinokban.~Éljetek, mig eljön az üstököscsillag,~
32  5|           a két átkos hegy felett.~Mig Ildikó sír és míg Keve lángol
33  5|         nője? nője nem siratja őt!~Mig egy szobában a férj álmodik~
34  5|           kettőre vagy te érdemes.~Mig tiszteletre indit öregséged,~
35  5|            a feledés örök királya,~Mig így elkezdve féligmeddig
36  6|         meg közűletek,~Csak addig, mig egy csók s egy ölelés tart!”~
37  6|           nap jöttét s lementét...~Mig végre magam is lemennék.~
38  6|           S madarak a hópelyhek... mig esnek,~Zengedeznek tündéréneket.~
39  6|       járt-kelt? ő maga sem tudja;~Mig egyszerre csak azt veszi
40  6|           ölelte meg,~S küzdöttek, mig el nem merültenek.~Szalkszentmárton,
41  6|        morogni,~S morgott hosszan, mig belefáradott.~*~Gedővár
42  6|            Ha rám addig emlékezel,~Mig olyat lelsz, ki tégedet,~
43  6|            SÁNDORHOZ~Te elfáradsz, mig őseidnek~Végigtekintesz
44  7|         kint a pusztákon tanyáz,~S mig ellegelget kolompolva nyája,~
45  7|            Korsó kezében.~Korsaját mig telemerítette,~Rám nézett
46  7|             Kergeti lélekszakadva,~Mig bebotlik egy árokba.~Mi
47  7|           most a legboldogabb?~Ki, mig a világ világ lesz,~Boldogságban
48  7|        Hagyjátok el kiabálástokat,~Mig engem el nem hágy a türelem.~
49  7|            sem érdemli meg.~Viszi, mig viheti, végre pedétiglen~
50  7|            hű vigasztalója, társa,~Mig tartott hosszú, kínos bujdosása.~
51  7|         hazám, te így fizetted őt!~Mig élt: fázott és éhezett,~
52  7|    Lemondok érted; hordom fejemen,~Mig élek, s ha meghaltam, síromon~
53  7|          látkör nélküli tenger,~És mig az orkán zúg, s a felhők
54  7|         Sokáig álltam a küszöbnél,~Mig végre szinte öntudatlanúl~
55  7|        munka,~Kicsiny kis feleség,~Mig megszereztelek, míg~Veled
56  7|         fehér,~S az áru szerecsen,~Mig itt minálunk az apák~Magzatjaikat
57  7|        Hogy őket paripák viszik,~S mig a költő tengődik éhen,~Az
58  8|        Addig ostorozlak, nemzetem, mig végre~Földobog szíved, vagy
59  8|           mindig magasabbra száll,~Mig elvesz ott a végtelenben,~
60  8|           most durva szalmazsákon!~Mig a világ hóhérai~Selyempárnákon
61  8|        légvárakat,~És addig építé, mig egyszer~Ott fönn akadt a
62  8|          ismét visszamegy helyére,~Mig ellenben a csalogány s pacsírta,~
63  8|           kelle élnie~S kínlódnia,~Mig oly emberre akadott,~Ki
64  8|            lett előtte~Saját baja,~Mig végre végkép elfelejté,~
65  8|        szőlő a napsugaraktul érik;~Mig édes lett, hány napsugár~
66  8|        learassák;~Légy lámpa, mely mig másoknak világít,~Tulajdon
67  8|           Javuljanak, míg van idő,~Mig rájok nem jön a vész, az
68  8|         Hoszú szünet telt el bele,~Mig akadozva ekkép szólhatott:~„
69  8|           a küszöbre,~És ott ülök, mig megreped szivem.~Utánad
70  8|        felőlem,~Legyünk együtt.”~S mig így altatta a holt gyermeket,~
71  8|          egy rövid kis pillanatra,~Mig egyszer ölelem meg őket~
72  8|    Megnézek minden sírt egyenként,~Mig az övére akadok.”~S elballagott
73  9|            ismerjünk könyörületet,~Mig e gazok~Közűl a földön egy
74  9|  biztatólag,~Addig köpte a markát, mig aztán~Tyúkmadár lett a vitéz
75 10|     bujdosásom,~Hosszú és sivatag,~Mig lábaim elvégre~A sírba botlanak.”~