Rész

 1  4|            javába’.~A szegény lyány ment egy kis darabot,~Aztán leűlt,
 2  4|   áldomásnak.~Egész mohácsi ütközet~Ment végbe ott közöttünk;~Igaz,
 3  4|         subáját,~S sebes lépésekkel ment keresni nyáját,~Nagy megszeppenéssel
 4  4|       háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdő közepében
 5  4|           Iluska párjára.~8~Nos hát ment a sereg, csak ment, csak
 6  4|          Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt,~Tatárországnak
 7  4|              Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.~Hát a török basa
 8  4|       szemet nem vetett.~Hogyha nem ment dolgom a maga rendiben,~
 9  4|       érzékenyül;~Aztán a tengerhez ment és gályára űlt.~A király
10  4|             ködöt nem vont rája.~16~Ment János vitézzel a megindult
11  4|            vitorlája,~De sebesebben ment János gondolatja,~Utjában
12  4|           gondolta,~Mialatt a gálya ment sebes haladva;~De jó messze
13  4|     átszorította derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten hány országon
14  4|           róla és magára hagyta,~És ment, elmerűlve mély gondolatokba.~„
15  4|           igazat, ugye hogy férjhez ment?~Inkább legyen férjnél,
16  4|             az erdőben.~János vitéz ment, és elért nemsokára~Az óriásföldnek
17  4|            sok híja volt, hogy ő is ment utána...~De csodák csodája!
18  5|          nem akarta. -~Megindult és ment tompa búja mellett,~Mely
19  6|       evezőt is kezébe vette,~Át is ment a vízen a szigetbe.~A Dunának
20  6|    reménnyel a jövő estére.~Az ifju ment a révésztanyába,~A leány
21  6|            a révésztanyába,~A leány ment apja kunyhajába.~Csendesség
22  6|     cigányné s van annak kártyája.”~Ment az úrfi, mivelhogy őt Lidi~
23  6|            bicska a vadász szivének ment,~De a vadász puskával állt
24  6|           tolvajok.”~Kompolti Péter ment kutatni s véle~A martalékra
25  6|         messzire, hogy onnan, ahová ment,~Porszemnek látja a nagy
26  6|           megfojtalak!”~Elindult és ment a szomszéd terembe.~„Hát
27  6|          most megszöktethetem...”~S ment a szobába, hol Perenna volt.~„
28  6|       Országról-országra vándorolni ment el,~Tenger zúgásával összekeveredett,~
29  6|         sötét ruhában.~Az asztalhoz ment és leült mellé,~A pohárból
30  6|           mentül hamarabb~Pihenjen, ment sírt ásni önmagának.~S amint
31  7|            két lába,~Sebes vágtatva ment háború zajába.~Hazajött
32  7|            két lába,~Sebes vágtatva ment erdők vadonába.~Hazajött
33  7| telemerítette,~Rám nézett át; aztán ment sietve.~Ottan némán, mozdulatlan
34  7|            én lövöm őt agyon!”~Híre ment e szónak, hozzám is elére,~
35  7|      Irtóztatón, irtóztatón~Orromba ment a pípafüst!~Szatmár, 1847.
36  7|            ellened ellenem!”~Tovább ment Rákóczi a frígykötés után,~
37  7|           holló.~Végre jött az éj s ment, viradni is kezdett...~A
38  7|          vagy meg sem hajtá talán -~Ment, s vitte mélységes sebét
39  7|   összeszedé,~S tettetett közönnyel ment szobája felé.~Alig várta,
40  7|             tartá?~Tengeri szélvész ment át zajongó keblén,~Fehér
41  7|   fenyegetve nézett~A vár felé, ugy ment vissza sátorába.~Csaknem
42  7|         vérpadra talán...~Mindegy!” ment, s belépett a vár kis ablakán.~
43  7|            Leveletlen őszi fa.~Csak ment, csak ment, s ha előtte~
44  7|            őszi fa.~Csak ment, csak ment, s ha előtte~Kétfelé tért
45  7|          nézve,~Ha jobbra, ha balra ment;~Sehol sem várt rá meleg
46  7|          felelt a vándor,~„Hisz nem ment el az eszem,~Hogy beüssem
47  8|        Buzgón találgatják: vajon ki ment el itt?~Pest, 1848. január~
48  8|       nemzetben,~Nem hátul, de elől ment az ütközetben,~Hej pedig
49  8|       emlegetik.~Konstantinápolynak ment Botond keletre,~S szörnyű
50  8|            nem egyszer, se’ kétszer ment oda vendégűl:~Minden esztendőben,
51  8|         igen téríté~Seregét ezután.~Ment velök, nem hátra,~De szépen
52  8|       pályát~A nemzet, melyen eddig ment,~Kiküzködé magát belőle,~
53  8|              Igy szólt az asszony s ment az úri pár.~Szegény kisded
54  8|        szépen~A kocsma küszöbére, s ment.~Alighogy elhordá magát,~
55  8|         Aztán elindult s ballagott.~Ment, mendegélt,~Egy utcából
56  8|      emberek,~Bámulva állt, bámulva ment tovább.~S amint egy utcát
57  8|      Nyujtotta sárga kis kezét.~Ugy ment be hangja a szivekbe,~Miként
58  8|          Nagyságos úrfinak,~Mögötte ment, mögötte állt,~Mindig árnyéka
59  8|         Amerre látott, arra indult,~Ment a világba céltalan.~Az ifjúság
60  8|       életnek mondhatni éltemet.”~S ment, mint aki ostorhegyet fut.~
61  8|            ember először szabad!~És ment az ifju, egyre ment,~Amerre
62  8|              És ment az ifju, egyre ment,~Amerre szép táj csalta,
63  8|        tudom, ki vagy?”~Amerre csak ment, mindenütt~Oly szépnek látta
64  8|     falujokba~Jegyzőnek, és az ifju ment,~Ment örömest és boldogan.~
65  8|         Jegyzőnek, és az ifju ment,~Ment örömest és boldogan.~S midőn
66  8|           az ifju, meghajtá magát s ment.~Következő vasárnapon~Őróla
67  8|      védangyala!”~Indult az ifju és ment volna, de~Kezét tartotta
68  8|          ifju vissza, mintha~Falnak ment volna egyenest fejével.~
69  8|            vánszorogva, botra dőlve ment.~Hosszú fehér haját s szakállát~
70  8|    sírhalmokat,~Egyiktől a másikhoz ment,~S midőn elvégzé, ujra kezdte,~
71  8|      titkolta szándokát,~Alunni sem ment mások közelébe,~Nehogy kimondja
72  8|              Ruhádba s nem szivedbe~Ment a tévedt golyó.~Az ördög,
73  8|          kik a hazát óják.~Ép azért ment, mert semmivel sem bír;~
74  9|        fogdosó kötélre,~Húsz legény ment maga jószántából~Zászló