Rész
1 4| orvosság nem ad. -~S tán eddig is azért ejték csak~Nő elleni
2 4| Sötét, nehéz köd lepte el.~Eddig Thalia papja voltam,~Most
3 4| biztat a remény;~Mint voltam eddig, újra~Csavargó leszek én.~
4 4| pár fürge leányzót,~Kik eddig az ablakon által~Kukucskáltak
5 4| vagyok;~Talán ön is?” - „Még eddig nem.” - „Tehát~Jövőben?
6 4| papot pokolba juttatom,~Bár eddig is már a pokol fele,~Sőt
7 4| BORHOZ~Oh bor! te voltál eddig egy barátom;~De látom,~Hogy
8 4| frigyünknek vége, vége.~Ha eddig hozzád folyamodtam~Bús állapotban,~
9 4| nekem a háború.~Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,~
10 5| ELMONDOM, MIT EDDIG...~Elmondom, mit eddig~Rejtve
11 5| MIT EDDIG...~Elmondom, mit eddig~Rejtve tartogattam,~Mint
12 5| Oh minő teher volt~Azt eddig viselnem!~Hányszor volt
13 5| jelensz többé nekem?~Mint eddig gyakran megjelentél~Szobámban
14 5| meg még -~Fordult meg még eddig benne.~De kinek meg helyet
15 5| nem volna, a kígyók marása~Eddig szivemnek közepében ásna.~
16 5| zeneg.~Nem bánom, ha, amit eddig irtam,~Nem bánom, ha mindaz
17 5| találkozunk.~Megvallom, hogy eddig én reszkettem~Az időtől,
18 5| magát. -~S ezzel végeztem. Eddig terjede~Hosszú éltem rövid
19 5| Nem jó idők!... a féreg eddig a~Vén fákat rágta csak;~
20 6| s nem kelle többé.~Mit eddig olyan lángolón öleltem,~
21 6| Egy bús sohajtás voltam eddig,” szólék,~„Öledben ím e
22 6| Ki őrizé a paradicsomot.~„Eddig s tovább nem!” dörgött a
23 6| nem!” dörgött a jövőkre,~„Eddig s tovább nem!... a kétségbesés,
24 6| lelkemet;~Nem gyűlölöm, mint eddig, a virágot:~Már csak haragszom
25 6| multamat.~Nem tudom, mi voltam eddig,~Ámde azt sem, mi leszek;~
26 6| KÖLTŐI ÁBRÁND VOLT, MIT EDDIG ÉRZÉK...~Költői ábránd volt,
27 6| Költői ábránd volt, mit eddig érzék,~Költői ábránd és
28 6| ország hallja meg,~Mi bennem eddig titkon forra csak,~S amit
29 7| útasnak hüs árnyat ad.~S eddig csak írtam, hol van még
30 7| babért ujabban.~Sőt amit már eddig kaptam,~Ha kell, azt is
31 7| látok közeledni, minőket~Eddig nem látott a világ; s a
32 7| A jók s a gonoszak. Mely eddig veszte örökké,~Győzni fog
33 7| húgomnak nevezték!~Ami eddig ott lenn volt ruháján,~Odafönn
34 7| egyetlen,~Akit szerettem eddig életemben,~S szeretni foglak
35 7| keserűség poharából,~Amilyet eddig még talán nem ittam?...~
36 7| megnyitád előttem kebledet,~Mely eddig még nem nyílt meg senkinek,~
37 7| ünnepélyes~Komoly szavamat:~Amit eddig még nem tettél,~Bármint
38 7| tőle talán.~Igen, melyet eddig kivonva forgatott,~Mostan
39 7| madár zenge.~Azt sem tudta eddig, van-e madárének?~S most
40 7| Hogy ne aggódjatok,~Mint eddig nem hallgattam,~Eztán sem
41 7| hamis lyány! mért kerültél eddig?~Csak nevedről ismerhettelek,~
42 7| jegyzi meg, hogy ez~Amint eddig elvolt nélküle, el is lesz.~„
43 7| ősznek;~De e ború, ámbár eddig egyetérzék~A természettel,
44 7| napját~Egyre lopni kár.~Eddig csak henyéltünk,~Ennek vége
45 7| fürdik...~A madár röpűlt csak eddig,~Most az ember is röpűl!~
46 7| nedvei.~Miért nem csináltatok~Eddig is már?... vas hiányzott?~
47 8| könnyek omlanak szét.~Hah, ki eddig csupa jég volt,~Most hogy
48 8| Szálljatok szét a hazában,~Melyet eddig láncotok~Égető karikájában~
49 8| mind a két magyar!...~Ki eddig a porban hevertél,~Légy
50 8| birtokunk lesz,~Ami után eddig csak sovárgánk.~Föl hazám,
51 8| pályát~A nemzet, melyen eddig ment,~Kiküzködé magát belőle,~
52 8| reménye nélkül~Fáradtam eddig, s fáradok tovább is.~De
53 8| Nem tudta, ébren volt-e eddig,~Vagy álmodott?...~Ébren
54 8| jólesett neki!~Azt vélte, eddig nem is élt,~Azt vélte, hogy
55 8| nagyvilágba~S koldulsz, mint eddig koldulál.”~Szolgált az árva
56 8| semmit ne lássak~Onnét, hol eddig éltem,~Ha életnek mondhatni
57 8| gazdaemberek,~Mint jártak eddig világkezdet óta;~A faluház
58 8| mint sajnálom őt,~S ha eddig küzdtem érte, ezután~Kettős
59 8| nemzet, régi kardod,~Melyet eddig a zsarnokság~Veled együtt
60 8| legyen most~Hangosabb, mint eddig volt, a lant,~Hadd vegyűljön
61 8| a zöld ágakat?~Azok, kik eddig e fa árnyékában~Pihentek
62 8| hadi bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól az ágyba~Alig-alig
63 8| Arany csillag vezérelt eddig, s most~Utamra piros éjszakfény
64 8| Pórul jártak a leányok,~Eddig én jártam utánok,~Most ők
65 8| nevettél, mostan búsulj.~Aki eddig rám se’ nézett,~Most én
66 9| akar!~Azért nem győzött eddig is e hon,~Mert sohasem volt
67 9| S mégis vesztem vón’ el eddig inkább,~Minthogy most csak
68 9| világra cseng!~Oh népem, eddig önmagad se tudtad,~Hogy
69 9| Véreteket issza most, mint eddig itta~Saját népe könnyét!~
70 11| zászlóját békesség mutatta~Eddig: ott most mindent [vér takar].~
|