Rész

 1  1|          Nem köllesz már, hűtelen rosz borda!~Nem köllesz, maradj
 2  3|          A búbánat gonosz vendég, rosz madár,~A kebelbe életet,
 3  3|      Tudjuk ám!~Ön is rak a tüzre rosz fát,~Bácsikám.~Ablakunkhoz
 4  4|         Hogy verse hitvány, verse rosz,~S egy kukk dicsőséget se’
 5  4|        Jóllakásra mondom,~Míg egy rosz pótra nyomja zsebemet -~
 6  4|           én a pincébe~Jó időbe’, rosz időbe’...~De tehetek is
 7  4|           s beszéltek.~A darab is rosz, silány végképen,~Untató
 8  4|         szeretőm valahol -~Fűljön rosz lelkeddel a mélységes pokol!~
 9  4|     nyelvét ki nem tépem.”~*~Hah, rosz asszony roszabb szolgálója!~
10  4|       tart legföljebb veletek,~Ki rosz gombát evett.~Szegény, szegény
11  4|         ördög sosem vitte~El;~Oly rosz, hogy az ördögnek sem~Kell.~
12  4|        füst is rózsaszínű,~Melyet rosz cserép pipám~Legroszabb
13  4|     nyelve könnyü kerekét.~Én nem rosz kedvvel engedék neki.~Menék
14  4|       papucskormány terhét nyögi;~Rosz felesége annyi bút szerez
15  4|         tűz: kiégetnélek,~Égetném rosz véretek.~Nem vagyok tűz,
16  4|          lehet oly soká leánya?~A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott;~
17  4|        ezeket,~„Gazduramnak úgyis rosz a csillagzatja,~Hát még...
18  4|    pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz helyen járok” gondolta magában,~
19  4|           meg is lakolt ám érte a rosz pára,~Mert jutott inséges
20  4|           ördögnek jó napja.”~„Be rosz kedvben vagyunk” felelt
21  5|         meséinél.~E jó fiúnak egy rosz bátyja van,~Igen komor,
22  5|      komor, goromba férfi ő;~Ez a rosz bátya mindig közbejő,~És
23  5|                                   ROSZ VERSEIMRŐL~Tán én nem tudnék
24  5|          ismer engem,~Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy az igazságot
25  5|     kalpagom teszem.~S a szív nem rosz tanácsadó,~Higyétek el.~
26  5|         kötött szerelmet.~E gyűrü rosz helyen~Volt ujján; visszavettem.~
27  5|          és árulás,~Pap és minden rosz... egy!~Ott a gonoszság,
28  6|  sebeinkre önte balzsamot.~Valami rosz szellemtől származánk!~Isten
29  6|   körmeikkel~Tépnek, szaggatnak a rosz angyalok!~Szakadj meg, szívem!
30  6|          el, oh világ,~Nem volnál rosz, ha nem volnál boldogtalan.~
31  6|          lovam, lassan járj,~Ez a rosz gondolat elmaradt már,~Egy
32  7|      igazán,~Tán magam sem leszek rosz, de~Mi haszna?~Ha hidegen
33  7|   szívedet,~Mert, ki ezt szereti,~Rosz ember nem lehet;~A virág
34  7|           kigyó.~Ő volt engemet a~Rosz utra csábító.~Miatta elhagytam~
35  7|          békának és a halnak~És a rosz poétáknak, kik~Béka módra
36  7|          Ha igaz a hir: én~Nagyon rosz lehetek;~Leány, hozzám jösz-e?~- „
37  7|          de elhiszem inkább,~Hogy rosz verseim is vannak, mint
38  7|        vízzel, sárral~A csizmám e rosz uton.~Gúnykacaj gyanánt
39  7|      megnézem emberem.~Tán valami rosz poéta,~Kinek Pegazusom lába~
40  7|          kotyvaszték, mit fejetek~Rosz bögréjében főztetek,~A sóhajtások
41  7|           szarva,~Amelyből minden rosz csakúgy dűl szerteszét,~
42  7|     táblabirák között,~Kikhez, te rosz szellem, nincsen semmi közöd.~
43  7|       neked,~S ezt tőlök még csak rosz neven sem veheted. -~Tisza
44  7| lelkesedésébe’,~Ha javítást súg a rosz szellem fülébe.~„S miért
45  7|             Ejnye, akasztani való rosz portéka,~Napjaim gyilkosa,
46  7|       gyermekem,~Még egy él és ez rosz ember~És irántam idegen.~
47  8|          TANÍTÓ~Van biz ott a sok rosz között,~Van jó tanító is;~
48  8|         tanító is;~Volt nekem sok rosz tanítóm,~Volt nekem egy
49  8|         az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;~Amit a kikelet~És
50  8|          tart,~S míg jutalmát jó, rosz meg nem kapja,~Már nyugonni
51  8|       jöhet, s az épület ledől,~S rosz gazda, aki mindig ujra épit,~
52  8|   leszakította.~Elárulta őket egy rosz, egy gaz cudar,~Elfogdosták
53  8|     valaki?~Az meglehet, mert hej rosz a világ,~A gáncsolódást
54  8|    gáncsolódást szörnyen szereti.~Rosz emberek, rosz emberek,~Követ
55  8|   szörnyen szereti.~Rosz emberek, rosz emberek,~Követ gördítnek
56  8|            látom, alhatnál,~Aztán rosz is, kivált gyereknek, az~
57  8|           ha jó vagyok,~De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,~
58  8|         De nagyon rosz vagyok, ha rosz vagyok,~Ezt írd fejedbe
59  8|       hazugság kalásza,~Te minden rosz, te semmi jó!~Még hogy nekem
60  8| szégyenlem magam,~Ha kéreget, s e rosz szokása megvan,~Mihelyt
61  8|           Mint én vagyok, s ő ily rosz unoka!~De már nincs messze
62  8|           Ki volt e lény, aki~Oly rosz világitásban is~Megismeré
63  8|         fogyasztja el.”~A jó vagy rosz sors ugy hozá magával~Egyszer,
64  8|           szobából,~Ne félj, hogy rosz neven veszem,~Akkor leűlök
65  8|        már,~S a sírban álmodom... rosz álom...~Halott vagyok, kit
66  8|          föl nem érem ésszel, oly rosz~Embert hogy lehetett szeretni,~
67  8|        Szivöknek minden porcikája rosz,~Már anyja méhéből gazságot
68 10|     fenékig a sárba!~Befogadtad a rosz legényt,~Megölte kincsemet,
69 11|          roboga,~Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga.~Szalonta,