Rész

 1  1|           rendelve,~Más dolga nincs neki,~Asztalneműjét rendezi csak,~
 2  3|       Zúgolódjék! egyéb dolga~Nincs neki;~Úgy akarja, hagyjuk kedvét~
 3  3|           igazítsa el a bút,~Nehogy neki mutassuk meg, hol az út.~
 4  3|             megy a gólya már,~Hideg neki ez a határ;~Röpűl, röpűl
 5  3|              Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,~Szeretni lángolón
 6  3|             örök álmai jőnek.~Isten neki! üssön, ha ütnie kell,~Mely
 7  4|          először is~Kedvest, szépet neki?~Midőn, mely bölcsőm ringatá,~
 8  4|            elszavaltam~Egy bordalom neki;~S nagyon, nagyon örültem,~
 9  4|          széles tenyerű Fejenagy,~S neki most is „mester uram” volt.~„
10  4|         költőképzelet;~Mi adjuk meg neki~A lelket, életet.~Mi szép,
11  4|            nem rosz kedvvel engedék neki.~Menék ebédre, és ebéd után~
12  4|      Megyeri elbusúl - kedvét szegi~Neki~A folt,~Mivel csak egy kabátja
13  4|           felesége annyi bút szerez neki.~Természetes hát, hogy a
14  4|          mit csinál? ha henyél: jaj neki!”~Jaj neked Iluska, szegény
15  4|             szemmel sem, hol az ut?~Neki úgyis mindegy volt, akárhova
16  4|          tündér délibáb.~A kis ebéd neki jóizűen esett,~Megszomjazott
17  4|         tréfának,~S ily szóval megy neki a török basának:~„Atyafi!
18  4|           gyermekem.”~Hanem volt ám neki haragos vad férje,~Akinek
19  4|           gonosz mostohája...~Isten neki soha azt meg ne bocsássa!~
20  4|             végtére.~Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~Hogy
21  4|       tekintett utánok,~Mintha azok neki jó hírt mondanának,~Jó hírt
22  4|             kedvben vagyunk” felelt neki János.~„Hogyne? mikor ez
23  4|        Elvihetlek,” felelt az óriás neki,~„De ott életedet veszély
24  5|         szív fenekére.~De ha mondom neki:~„Szállj a magasra fel!”~
25  5|            ki nagyon tündöklik?~Jaj neki, mert számüzetni fog.~Hány
26  5|            lelke;~Szegény pillangó! neki megesett:~Addig bolyong
27  5|          kis magzata, van már férje neki,~Jősz-e te vagy nem jősz?
28  5|            omlik, ha kő, ha vas,~És neki semmi nem alacsony, nem
29  5|             Szolgálok hűvös sátorúl neki;~Ha jőnek erre tél-idő alatt,~
30  6|              Emlékezést, emlékezést neki!~S ha sírhalmához mentek:
31  6|      megitta,~S hóhéra, ki a mérget neki adta,~Egy helyre mentek
32  6|         Azért nem tetszett ez a nap neki.~De csakhamar ezt elfelejtette~
33  6|                Nem egészen,” felelt neki Pista,~„Csak a Duna közepéig...
34  6|             jövendő mit találna,~Mi neki arról beszélne,~Hogy itt
35  7|            tekint... barátom, mondd neki,~Mondd meg leányodnak: ne
36  7|          felhőt hasonlítani:~Vannak neki, miként szememnek,~Könyűi
37  7|             kér a nép, most adjatok neki!~Vagy nem tudjátok, mily
38  7|             kér a nép, most adjatok neki;~Vagy nem tudjátok: mily
39  7|           vele.~Szerelmet is vallok neki,~S megkérdem: engem szeret-e?~
40  7|             Húnyd be a szemedet, ha neki nem hiszesz,~Ha nem hiszed,
41  7|           ez adna bátorságot.~„Irok neki,” szólott a szép hölgy magában.~
42  7|        szokta elfogadni,~Kivált, ha neki azt szép leány kinálja,~
43  7|            dajkám a szerelem,~Ahogy neki tetszik, megyen és jön velem.~
44  7|          fő-fő,~Becsben párja nincs neki,~És ezért sok úri ember~
45  8|       iránta~Jószivűségemet,~Vittem neki ajándékot,~Mikor csak lehetett.~
46  8|            tanács,~Tollat nyujtanak neki, hogy~Irj’ alá a hódolást.~
47  8|            Mint a Tisza, mikor szűk neki a medre,~Terjed a némettől
48  8|          légy itt az orromnak;~Noha neki nem kell az én barátságom,~
49  8|             magas volt e hegy, hogy neki~A fellegek szolgáltak öv
50  8|            dicsőség és a bér,~Isten neki... nem küzdénk mi~Sem dicsőség-,
51  8|           győzedelmet,~Szüksége van neki szellemre és kardra!...~
52  8|          menet.~Hol elásnak, a domb neki trónja legyen~S gyakoroljon
53  8|             istenáldás nem tetszett neki.~Gondolkodék, mit tégyen
54  8|         Adott szép szót és kenyeret neki,~De egyszersmind megdöngeté,
55  8|             új ruhát.~Mily jólesett neki!~Azt vélte, eddig nem is
56  8|      parancsolód,~S te szót fogadsz neki,~Ő lesz az úr, te lész a
57  8|       Pirúlt, de nem mivelhogy fájt neki,~Hanem mert szégyenlé magát.~
58  8| legszerencsétlenebb,~És fájt nagyon neki,~Hogy vannak nála szánandóbbak
59  8|            vett tőle~És pénzt adott neki;~Eszében tartá ezt az ifju~
60  8|         Midőn pedig gyalázták, fájt neki.~Ki volt e lény, aki~Oly
61  8|          Mert amit isten meghagyott neki,~Tudtára adta azt az embereknek,~
62  8|           szót mondhattam volna még neki,~Egy kis rövid szót... vége,
63  8|              Koronként ugy tetszett neki,~Hogy már több század, több
64  8|       dombját a zápor elmosá.~Isten neki!...~Fájt, fájt, nagyon fájt
65  8|            őt háború zajába?~Hiszen neki nincsen gazdagsága,~Mit
66  9|      reszketve mondja meg,~Hogy jaj neki,~Ki a magyart nem tiszteli!~
67  9|            akit megszúrok véle, fáj neki~Még akkor is, ha a sír férgei~
68 10|        kőnél egyebet nem lehet adni neki!~Állni soká fog e kő; hamarabb