Rész

 1  1|      mutatá híven, mennyit vittek vala véghez~Graecia nagy fiai
 2  1|           tíz hóig szűnetlen foly vala köztünk,~Jóisten veletek!
 3  1|    ébredése~Ah, oly tündéri, szép vala,~Miként a koszorús tavasznak~
 4  2|       ejtett:~„Öcsémuramnak igaza vala,~Mikoriban azt mondotta,
 5  2|  ezredénél~A lyányszem tündöklőbb vala,~S mégis, ki hittem súgarának,~
 6  4|       láncszem az, nem! egy világ vala,~Melynek napjául a hit lángola,~
 7  4|      ennél már nagyobb inségem is vala.~Pest, 1844. július-augusztus~
 8  4|      bíbic s béka elalszik.~Csend vala hát;~Csak két éhes pók harcolt~
 9  4|          reverendájába,~S lakomáz vala,~S a pókok szeme koppant.~
10  4|      Ötvenöt éves bájaihoz.~Bájos vala ő!~Mint a pipacsból~Font
11  4|           Ha nem érti a dolgot.~S vala még több érdemteljes egyén~
12  4|       lábak dobogása pedig~Rendes vala,~Mint ama zaj, mit~Néha
13  4|     mikoron fölemelte,~Csordultig vala az, -~És amidőn letevé,~
14  4|            És amidőn letevé,~Üres vala az,~Valamint üresek zsebeim~
15  4|  Elértenek a csatahelyre:~Iszonyú vala a látvány látása,~Amelyet
16  4|           Mely útaimban hű társam vala.~Ekkép juték egy nyári délután~
17  4|           Fején kalapja nagybecsű vala,~Mert Elizéus prófétával
18  4|      Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~Maga sem tudta, hogy mikép
19  4|         világ sötétbe öltözködött vala,~Szörnyen zengett az ég,
20  4|     seregnek utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~
21  4|       János gondolatja ilyenforma vala:~„Hej Iluskám, lelkem szépséges
22  5|          Az este eljött. Épen bál vala,~Te bálba mentél, hozzám
23  5|          S e bú mindennél édesebb vala,~Mire szivem csak emlékezhetik.~
24  5|      Világos éj volt. A hold fenn vala;~Halványan járt a megszakadt
25  5|          gyúltam:~Plátói szerelem vala.~Oly szentül hittem, hogy
26  5|          Halála egy nagy égzengés vala;~Kilencszáz év mult, és
27  5|           Akkor kedélyem a forrás vala,~Mosolygó tűkre a szép mennyországnak,~
28  6|        Mind a kettő oly fénytelen vala!~Oly fénytelen, mint lesz
29  6|       Minden napunk egy virágszál vala~A bokrétából, melytül illatot
30  6|           lyánykától,~Ki kedvesem vala;~Ugy fájt leszakadnom ajakáról,~
31  6|           emberiség!~Ilyen gonosz vala rég,~Ilyen gonosz már kezdet
32  6|         földön még csak pár ember vala,~Már meghalt egyik a másiknak
33  6|           húgával, ki kedves szép vala,~Uralkodott a vén tanító
34  6|        Övé lett minden, ami kincs vala,~S hol ellenállás szálla
35  7|          Ha már az élet oly borús vala,~Legyen halálom napján jó
36  7|         Mivelhogy akkor még állat vala;~De az állatból végre ember
37  7|           hidegedett.~Midőn közel vala~A szörnyü vég,~Mint hervadt
38  7|      egyszer már a mennybe szállt vala,~Nem látja azt a föld többé
39  7|         Az csak költői szalmaláng vala,~Mely született s ellobbana.~
40  7|           magyarnak lenni~Szégyen vala.~És te, hazám, te így fizetted
41  7|           akarok, mi nekem kedves vala, tudni.~Jártam azóta dicső
42  7|   szivembe~A bánatot nem te hozád vala...~Hogyan szereznél bánatot
43  7|            Homér s Oszián.~Koldús vala az,~Királyfi emez. Mi különbség!~
44  7|     álmodám.~Ah, milyen szép álom vala!~Most amidőn leírom,~Kezem
45  7|           aki~Ködcsuklyájába bújt vala,~Gondolva, hogy a tavaszig
46  7|       Amidőn az ajtón kopogtattak vala,~S kopogás után belépett
47  7|   távozának el,~Bár meggyőződésed vala,~Hogy első, akivel~Találkoznak,
48  7|           meg, fiatal gyerek.~Tél vala már ifjuságom,~Hát öregkoromnak,~
49  8|    kellett vón ló, barom számára,~Vala a mezőkön a legelő árva.~
50  8|           fektették,~S álmadoztak vala nagy véres csatákról,~S
51  8|    lelkesűlés”,~A szó „szabadság” vala.~Oh ez ritkaszép látvány
52  8|     csatázott siheder korában,~És vala nagy az ő vitézségi.~Ottokárral,
53  8|      hirdetett.~Kegyetlen téli éj vala,~A téli éjszakák két zsarnoka~
54  8|         Mely földalatti pincelyuk vala.~A szomszédasszonyt fölveré~
55  8| kiváncsian~Bekukkantott, és szólt vala:~„Nos, hogy van a vendég?
56  8|   érdemelt.~A szomszédasszony ott vala~Fölmagasztaltatásán.~Látá,
57  8|           föl...~Az éj immár késő vala,~Az égen csillagok valának
58  8|     nagyságos úrfi~Oly gaz kölyök vala,~Amilyenek rendesen a~Nagyságos
59  8|      követett,~Mihelyt eszébe jut vala.~Lábára lépett készakarva,~
60  8|         magát.~Tizenhat esztendős vala.~Minden nap egy-egy sugarat
61  8|        Még keserűbb, mint először vala.~S így tizszer, százszor
62  8|          De az borzasztó egy álom vala,~El sem beszélem hitvesemnek,~
63  8|        hogyne tudnám?~Habár régen vala,~Az órát, hol kigyúladt~
64  8|           van ott, hol egykor tűz vala!~Igy áll a záporfelhők fátyola~
65  9|        maradt csak~Velünk: ez Bem vala.~Oh Bem, vitéz vezérem,~
66  9|          mind, mind nyakravalóba’ vala.~Nyakravalótalanok, takarodjatok
67  9|         hátul halál,~Ez rémes nap vala!~Akkor, miként a férfigond,~