Rész

 1  1|      kedvelőd elhagytad,~Szívedet te ismét másnak adtad,~Engem elfeledve,
 2  1|           kongásában.~Szűm nyugalmát~Ismét hol találja,~Messze tőled~
 3  1|             ellen,~Pozsony! körödből ismét messze hí;~Megyek - de dúlva
 4  1|           zúg dörögve rémitőn~A kürt ismét Lehel kezén;~S hogy harsogtatta
 5  2|       vesztette el;~A dalra kelt fiú~Ismét honára lel.~Pápa, 1842.
 6  2|         ízlelém:~Vidám napod mosolyg ismét reám,~Hű gyermekedre, édes
 7  4|           hát, barátim,~Új pohárt!~S ismét újat, az előbbi~Ha lejárt.~
 8  4|            vidékre hajt:~Régi kedvök ismét ott terem,~S farba rúgnak
 9  4|         boldogság szép órája üt:~Hol ismét áldomásozunk együtt!~Pest,
10  4|              amint pénzem jön: akkor ismét~Hegyen-völgyön lakodalom.~
11  4|              hát tintáért megyen,~Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.~
12  4| irgalmatlanúl:~Csak a bor, amitől ez~Ismét lecsillapúl.~Lecsillapúl
13  4|         koldussá tettetek, hogy tőle~Ismét koldulhassatok.~Amiként
14  4|             ültette,~S így folytatta ismét beszédét mellette:~„Ismer-e
15  4|              csak néha szállt,~Hanem ismét eltünt; (mert be volt az
16  4|       megpihenek,~Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek.”~És amint
17  4|           okoskodott,~És félrecsapta~Ismét hetykén a kalapot:~„Eh,
18  5|      másformán leszen,~Az ég kegyébe ismét fölveszen,~És, minket árva
19  5|             könnyem árja, -~És ekkor ismét hazatérek.~Pest, 1845. január~
20  5|        kedves leánynál.~Nála voltam, ismét eljövék.~Honn vagyok...
21  5|           folyam fut körüled.~Máskor ismét, édes kedvesem, hogy~Szentegyház
22  5|              örökkorú;~S ha eljövend ismét a kikelet,~Fog kapni a fa
23  6|              idő.~(Tavasszal azonban ismét visszajő.)~Száll... száll...
24  6|         legjobban szereti;~De másnak ismét vannak kedvesi,~Kiket magánál
25  6|            keríted...~Egy perc alatt~Ismét leröpíted,~S gyorsan tovább
26  6|           óra, mely e~Lyányhoz téged ismét visszavon.~Kedvezek most,
27  6|              ködében~Eltévedt lelkök ismét visszatért:~Egyszerre léptek
28  6|             fürtivel.~Mögöttök távol ismét egy lovag. -~Olyan tünékeny
29  6|           várnod őt,~Mert míg utából ismét visszajő,~Rég elvirítnak
30  6|            pillanatban~A rettegéstől ismét megfagyott.~Hosszan tünődék,
31  6|         rángás, s vége volt.~Bevonta ismét a függönyt s mene,~De a
32  6|           nem!...~Megállj, ha Pestre ismét fölmegyek,~Majd megtanitlak
33  6|           kerekén:~„Legyünk rabokból ismét emberek!”~Ez nagyszerü,
34  6|                Oh hazám, mikor fogsz ismét~Tenni egy sugárt, egy kis
35  7|         beforr.~S harag multán urunk~Ismét magához int,~S mi nyaljuk
36  7|           maga tűz; ugy vigyázzatok:~Ismét pusztíthat e láng rajtatok!~
37  7|              tűz... ugy vigyázzatok:~Ismét pusztíthat e láng rajtatok!~
38  7|         mászik,~S ha a tetőt elérte,~Ismét leballag,~S ez így tart
39  7|     megpihenjen,~S megpihenvén, róla~Ismét elröppenjen.~Szép de nem
40  7|           tudja,~Hogy minden percben ismét tele van.~Pest, 1847. április
41  7|      megtanítok egy pár kóc legényt.~Ismét fölkelt a kritikus-csapat,~
42  7|           fölkelt a kritikus-csapat,~Ismét veszettül zúgnak ellenem.~
43  7|                                      ISMÉT KÖNNY!~Azt hittem, hogy
44  7|             a sors~Örökre számüze,~S ismét pillámon vagy, sötét~Fájdalmak
45  7|         boldogság~Nyájas napsúgarán,~Ismét felhő takarta el,~Mely önti
46  7|          kietlen rengetegben;~Háltam ismét cifra ágyon,~Finom patyolat-párnákon.~
47  7|              jőni karonfogva,~Máskor ismét úri hölgyek~Pillantásomért
48  7|        megviselte erejét,~S hogy ezt ismét összeszedje,~Csendes helyre
49  7|         túlélni híremet:~Akkor aztán ismét a magamé lennék,~Rózsáim
50  8|            isten és nincs örödg, aki~Ismét széjjel bírná szakítni~Ölelkező
51  8|                                      ISMÉT MAGYAR LETT A MAGYAR...~
52  8|              MAGYAR LETT A MAGYAR...~Ismét magyar lett a magyar,~Mert
53  8|              nem magyar, aki szolga!~Ismét magyar lett a magyar,~Bilincsét
54  8|              Csörögve hull a földre!~Ismét magyar lett a magyar,~Kardot
55  8|        ragyog~S a bátorság szemébe’!~Ismét magyar lett a magyar,~Lángol,
56  8|              Amely jelt ád a harcra!~Ismét magyar lett a magyar,~Egy
57  8|         rémület~Az ellenség fülében!~Ismét magyar lett a magyar,~A
58  8|     nagyvilág~Csodákat látni készül!~Ismét magyar lett a magyar,~S
59  8|         pillantás alatt~Lélekzetével ismét~A felhőket tömegbe fujta,~
60  8|             kész volt~A vén banyához ismét visszamenni,~S koldulni,
61  8|             s ha megéhezik,~Jóllakni ismét visszamegy helyére,~Mig
62  8|          tyúk és a lúd,~S ha indult, ismét visszatért!~Mi csalta vissza
63  8|          börtön, amely~Világos volt, ismét sötét lett,~Mint villámlás
64  8|            Vedd vissza és add másnak ismét,~Hadd tengődjék most rajta
65  8|              töritek,~Fejét a szörny ismét fölemeli,~S akkor megint
66  9|             kezünkön rajt van a lánc ismét;~Várjuk-e, hogy amazt is
67  9|             remény, ez a~Két rózsafa ismét virít~Dalodra, és lehajtja