Rész
1 1| szivmre,~S ne félj, ne oly igen,~Hisz gondtalan naponként~
2 3| a költőnek lantja van...~Igen bizony, volt lantja is,~
3 3| innen sehova,~Noha sorsom igen mostoha;~De ha volna még
4 4| tehetek is én arról,~Hogy oly igen jó az a bor -~Jó az a bor!~
5 4| S mi bájjal társalog.~„Igen” s „nem” nála az egész dolog.~
6 4| Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna,~De halottaihoz
7 4| az oldalamat.~Kimondom, igen,~Nem holmi cikornya-beszéddel,~
8 4| teszen szert öltözetre?~Ez is igen eredeti:~Bál- és egyébre
9 4| amint aztán leereszkedék,~Igen furcsán csóválá meg fejét,~
10 4| odabenn,~Ne hánykolódjál oly igen;~Ugy meg találod sérteni~
11 4| kimennék,~Ha a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek, mert
12 4| gazduram!~Mi tagadás benne? igen nagy híja van;~Szánom, bánom,
13 4| országon túl jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~
14 4| Magyarország jámborlelkü népe~Igen becsületes módon bánt ővéle.~
15 4| sem fog ez ártani neked,~Igen jól ismerem én a magyar
16 4| a halottakra szállt;~Nem igen telt benne nagy gyönyörüsége,~
17 4| magyar huszároknak;~Nem igen sokáig hívatták magokat,~
18 4| vitéz a házba belépett,~Nem igen kivánta meg ezt az ebédet;~
19 4| három élete megszakadt.~Igen feltüzelte ez a győzödelem,~
20 4| Megterem sok prédikáció,~Nem igen hallgatják, bármi jó.~Szikrát
21 4| készül, s kitör nemsokára;~Igen, maholnap meglesz érkezése,~
22 5| fiúnak egy rosz bátyja van,~Igen komor, goromba férfi ő;~
23 5| pörölő kofák~Az embert mind igen mulattatják.~S azt kell
24 5| halljuk-e csak egymásnak hirét?~Igen, halljuk, majd elbeszéli
25 5| fölöttem? ég vagy sírbolt?~Igen, sírbolt, amelyben a föld,~
26 5| vagy a sírbolti lámpa?~Igen, sírbolti lámpa, melynek~
27 5| Behunyt szemű, hideg lakóit.~Igen, behunyvák a szemek mind,~
28 5| szivem,~Mit kukucskálsz olyan igen?~Mit lesed a szeretőmet?~
29 5| Jősz-e te vagy nem jősz? nem igen keresi.~Feledte Ildikó régen
30 5| szerető szív összeforr.~Igen, két szerető szív szálla~
31 5| aztán hitvesed lett.’~- „Igen, szép lyányka volt,~És aztán
32 5| valának, mint az éji hold,~Igen bizony, mert minden arc
33 6| mindegyre jobban tisztelék,~Igen, még most is szépnek tetszik
34 6| szivében.~Jött is egy úr nem igen sokára,~Gyorsan hozta őt
35 6| rajt szemem.~Valóban szép, igen szép a világ;~Van minden
36 6| Találkozám már véled?... oh igen, most~Emlékezem, hogy egykor
37 6| Sem egyiké, sem másiké... igen,~E hölgyet bírni én fogom,
38 6| csörömpöléseit.~Rab a világ, igen, kezén-lábán bilincs...~
39 6| álmaimban látom őt.~De álmaimban igen gyakran,~Majd minden éjjel
40 6| meghalni, ott!~Értem Homért, igen, hisz görög voltam.~Pythagorasnak
41 6| S mégis, légy büszke rá, igen,~Légy büszke rá, jó gróf
42 7| ötvenöt esztendőn~Még nem igen van túl.~Boglyas fakó haja
43 7| képe~Madárijesztőnek.~Ő sem igen beszél; s ha szól, száját~
44 7| hahaha!~Tisztogatás sem igen kell,~Minek is bajlódnál
45 7| Ültessetek, virágokat.~Igen, az illat a virág~Beszéde,
46 7| Ölelj meg, édes angyalom!~Igen, te voltál az egyetlen,~
47 7| nagy isten kebledben lakik,~Igen, te vagy az isten lakhelye!~
48 7| engemet hogy ért?~Vagy oh igen, megérdemeltem én,~Hogy
49 7| benn az istállóban,~Nem is igen járt az iskolába;~Kinn született,
50 7| asszony.~Meg kell látnom, igen, meg! el nem mulasztom.”~
51 7| mintha félne tőle talán.~Igen, melyet eddig kivonva forgatott,~
52 7| van a vérszolga?~Mert nem igen van több szó közted s közöttem.~
53 7| mely haladást visz véghez.~Igen, már a táblabirák közt is
54 7| valóban.~Eszébe is jutott nem igen sokára,~Nyilalt az oldala,
55 7| kurjantott reája~Az apa oly igen méltó haragjába’,~„Kivel
56 7| nincsen, ott a~Fényt sem igen látni meg.~Ifjuság! ez a
57 8| Járó-kelő ember nem is igen akad,~Egy-egy látogató megy
58 8| valamit lásson...~Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.~
59 8| biz a magyar, hiába,~Nem igen néz se’ előre, se’ hátra,~
60 8| apró mulatságra.~4~Nem is igen bánom, ha ők nem figyelnek,~
61 8| magyar~Ember a kapitány,~Nem igen téríté~Seregét ezután.~Ment
62 8| gyalázat.~Az a küszöb megnőtt, igen...~Vagy tán követ tett oda
63 8| Tanácsolom, parancsolom,~Igen, parancsolom, fiú, hogy~
64 8| hozzám!~Csókoljon meg, kérem igen szépen,~A harc után feleségül
65 8| lenni végre, nép!~Ez mind igen jó, mind valóban szép,~De
66 9| hogy két orcám pirúlt.~Igen, pirúltam, de nem magamért,~
67 10| fogsz,~Neked maradni kell,~Igen, te fogsz maradni,~Én, én...
|