1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980
Rész
501 5| tagok.~A vándor arra ballag és szól:~„Mi lelt, mi lelt,
502 5| leányka nem felel;~Csak áll és némán nehezíti~Kis kendejét
503 5| keblemnek~Megtelése~Fájdalomnak és örömnek~Vegyülése.~Az örömem
504 5| leg-~Magasabb felhővel.~És a felhőknek sem~Társa ő
505 5| fölfelé~Tör az ég boltjáig,~És ha ekkor épen~Napfogyatkozás
506 5| napnak~Elveszett pompája.~És az én képzetem~Még ekkor
507 5| pálya,~S ki új utat tör: gaz és tüske várja.~Uj pályámon
508 5| szemek,~Hosszan... hosszan... és... utószor...~Minthogy már...
509 5| ÉJ VAN...~Éj van, csend és nyúgalomnak éje,~A magas
510 5| Kertet látsz csak, kertet és eget.~(Adja isten, hogy
511 5| Szédűlök.~Kereng velem a föld és az ég.~Oh, mi szép, mi jó
512 5| jó vagy te, leányka,~Szép és jó s oly lelkes honleány!~
513 5| jókedvvel mosolyga ránk.~És midőn elkészült a bokréta,~
514 5| Higgy nekem, hogy szívem és bokrétád~Egy időben, együtt
515 5| kérem... roszul van...~És gyógyítsa ki, ha még lehet.~
516 5| talán elűzheti a bajt.”~És az ész, ez a jó háziorvos,~
517 5| késett, hanem lesietett,~És megrémült és fejét csóválta,~
518 5| lesietett,~És megrémült és fejét csóválta,~Meglátván
519 5| talán segíthetek.”~Szóla, és a sebet megvizsgálván,~Abba
520 5| Végtelen tengerré árada.~És amint nő: szaporodik benne~
521 5| szörnyeknek rémes tábora.~És ha benne a rémek mozognak,~
522 5| benne a rémek mozognak,~És ha rajta szélvész vágtatott:~
523 5| onnan minden csillagot.~És mi kelti e vihart?... az
524 5| lennél enyém!~Iszonyú ez éj és e sötétség~S villám benne
525 5| elzavarhatám.~Csendesűl a tenger és lesímul,~És a tengerpartra
526 5| Csendesűl a tenger és lesímul,~És a tengerpartra lépek én,~
527 5| vad szerelem.~Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont~
528 5| Zúg, süvölt és szaggat és ront és bont~Bennem a föllázadt
529 5| süvölt és szaggat és ront és bont~Bennem a föllázadt
530 5| elfáradt vándor;~Éj van és az útat nem tudom.~Egy kicsiny
531 5| Szentegyház vagy, én azt gondolom,~És szerelmem mint repkény huzódik~
532 5| akkor legjobb lesz alunnom~És álmodnom véghetetlenül.~
533 5| viaskodik;~Rémes a harc és mindennap eltart~Kora regtől
534 5| hollófeketén.~Egyre vínak, és nem tudhatom még:~Győzedelmes
535 5| nap földre száll az égről,~És a völgybe hegyről a patak:~
536 5| hoza.~A mezőkre jő az ősz és hervaszt,~Ahol látja a virágokat.~
537 5| Kell-é e kert, lyányka, és lejősz-e~Hajlékomba?...
538 5| sétáltunk,~Én nem szóltam és te hallgatál.~Hej! ha tudnám,
539 5| Legfölebb is tán egy kis babér.~És ezért küszködjem én örökké?~
540 5| csatahelyet.~Messze menjünk és sebes léptekkel,~Hogy minket
541 5| sokszor jó estét kivánok,~És jó reggelt, hogyha este
542 5| szerelem.~Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,~Szárnyat
543 5| éjszakája föd...~Szállok és egy pillanatban látok~Istent
544 5| itéletig.~S így ha mennyet és poklot bejárok:~A pokolban
545 5| A pokolban ami gyötrelem~És a mennyben ami üdvesség
546 5| a menyegző napján~Menni és meghalni, szörnyű vég?~És
547 5| és meghalni, szörnyű vég?~És mégis, ha rákerülne a sor,~
548 5| Feljön a nap fényes arculatja~És eloszlik a szomoru köd...~
549 5| Fenekére s föl az égbe hat.~És ha vége a varázséneknek:~
550 5| láthatáron,~Rónaság ez, völgy- és hegytelen.~Szívem is most
551 5| lyányka, s lángszekérről~És mennyországról lemondok
552 5| szeretlek, hogy imádalak?~És ezért kell oly sokat szenvednem,~
553 5| emberek közt~Van irigység és kajánkodás.~Csalatkoztam!
554 5| csak uralkodni akar.~A nap és éj háborút viselnek,~Hol
555 5| másik nyér.~Mi a hajnal és az alkony?... a nap~S éj
556 5| közötti harcban elfolyt vér.~És mi a hold? egy zsarnok király
557 5| hold? egy zsarnok király ő,~És jobbágyai a csillagok.~És
558 5| És jobbágyai a csillagok.~És a jobbágy, ki nagyon tündöklik?~
559 5| sugáritól...~(Szemeidből jóság és vidámság,~E kedves két égi
560 5| te megszúrtad szívemet,~És belőle minden vér kifolyt;
561 5| szellemzenédet,~Hadd táncoljon lelkem és szivem!~Kérdezed, jókedv
562 5| visszatérünk a leánytól~És szerelmet tőle nem hozunk:~
563 5| Elandalodva szemlélek körűl;~És messze látok, mert mindenfelé~
564 5| messzeszállani;~Szivemből is föl- és elszállanak~A nagyravágyás,
565 5| álmai.~Feledni kezdem Pestet és zaját,~S jövendőm minden
566 5| senki nevemet,~Csak szőlőm és szántóföldem legyen,~Termők
567 5| késő halálnak ujjai~A férj és nő szemét majd befogák:~
568 5| kell senkit is megvárnom,~És mindnyájan várnak énrám,
569 5| mostan mért legtöbb gondot és bajt.~Fáradoz napestig,
570 5| meg engem, édes istenem!~És magamért? mit kérjek magamért?~
571 5| FELHŐ ÉS CSILLAG~Mikor isten a férfit
572 5| Cenzurázni nem akarok,~És így nem rejiciálhat.~Nagyságos
573 5| Ez óriás koporsó fekszik.~És ott fejem fölött az a fény~
574 5| kebellel~Dacoltam sorssal és világgal.~Bátran jöhetsz.
575 5| rajtütének ellenséges népek,~És pusztulás lett, mit hozának
576 5| lovagnak vére;~Ő megmaradt és honja véget ére.~S a hontalan
577 5| ledöntött hon határa,~Megállott és letérdepelt hantjára,~Hogy
578 5| nem akarta. -~Megindult és ment tompa búja mellett,~
579 5| idegen nép távol országában.~És gondolá azt is, hogy őt
580 5| pórszülőknek egyszerű magzatja? -~És a vidéket még egy ifju lakja;~
581 5| örülhet.~S ő mégis boldog, és azzal beéri,~Hogy a leánykát
582 5| leánykát messziről kiséri.~2~És a lovagnak kondult a nagy
583 5| honnan senki fel nem költi.~És a szegény, az árva, árva
584 5| felében~Fölkél a szolga, és a helyre mégyen,~Hová temették
585 5| már meguntam én álarcomat,~És azt most ünnepélyesen letépem!~
586 5| S belűl a sírban féreg és halott van;~Igy írtam én
587 5| pofákat vág a közönségnek,~És odabenn a színfalak között~
588 5| magának csak tövis marad.~És pillangó a költő lelke;~
589 5| szivünkben fölmelegít a láng.~És ne higyétek, csendes öregek,~
590 5| BÚM ÉS ÖRÖMEM~Nincsen oly bú,~Mint
591 5| isszák,~Csontját rágják~És velőjét szíják~E szegény
592 5| zeng körülötte~A csalogány.~És jön egy angyal,~És leszakítja
593 5| csalogány.~És jön egy angyal,~És leszakítja e rózsát,~S illeti
594 5| Gáspárhoz nagy hirtelen,~És e jó úrnál eddigi~Kontóm
595 5| ÉN ÉS A NAP~Bámulja sok oly epedőleg
596 5| Vagy szívemtől melegszik ő?~És hogyha siromba leűzni fog
597 5| Kivájják a varjak szemeidet.~És mig tested a táncot ugy
598 5| kicsiny felhőcske te valál,~És most villámterhesen közelgesz.~
599 5| villámterhesen közelgesz.~Jőj és ontsd lelked villámait,~
600 5| azonban~Tavasszal él csak, és ez oly rövid,~Míg a szerény
601 5| úri tagjai~Szekérre ültek és azon menének.~Szekéren mentek,
602 5| berontott a hajnal kertébe,~És a legvirítóbb rózsákat letépte.~
603 5| őrizete,~Mig kivívta a nagy és véres diadalt,~Amelzbe maga
604 5| hozzád szép göncöl szekerén,~És boldog vagyok, mert kezed
605 5| boldogságot,~Melyért kezed fáradt és szived sovárgott.~Ildikó
606 5| ereje szólni, csak merőn áll és néz.~De föllázad a vér félholt
607 5| agyába,~Kirántja szablyáját és megindul lába.~A két szeretőnek
608 5| erre kardját elvetette,~És ily szókat ejtett nagy gúnnyal
609 5| folyjanak a világ végeig,~És a patakba, mely szemeidből
610 5| Kősziklákká váltak Ildikó és Keve.~Csábító Kevéből tűzokádó
611 5| hányja s jajgat a kinokban.~És amely Ildikó volt egykor,
612 5| hegy felett.~Mig Ildikó sír és míg Keve lángol s nyög,~
613 5| engem,~Mert a szőlővessző és a~Költő sorsa oly hasonló.~
614 5| sorsa oly hasonló.~Költő és a szőlővessző~A világnak
615 5| Elhervadunk, elenyészünk.~És midőn már elenyésztünk:~
616 5| Az a görbe felföld hegy- és völgyeivel~Könyv, melynek
617 5| te vagy a szabadság képe,~És, szabadság, te vagy lelkem
618 5| lép, omlik, ha kő, ha vas,~És neki semmi nem alacsony,
619 5| pusztulásnak gyászolója legyen.~És gyászolt a templom több
620 5| isten házából csárda!... és miért ne?~Ott léleknek:
621 5| testnek szolgált itt enyhére.~És nem ugy részünk-e a test,
622 5| isten házából csárda!... és miért ne?~Itt és ott élhetünk
623 5| csárda!... és miért ne?~Itt és ott élhetünk az isten kedvére;~
624 5| most már lenn a sírban,~És a szép fiatal menyecske
625 5| fiatal menyecske is ott van,~És a hamis deák s mind, kik
626 5| csárda is vénült, vénült és roskadott,~Leüté fejéről
627 5| valaki elvitte;~Csak az ágas és a gém van meg épségben,~
628 5| ennek tetejébe.~Fönn űl és merően maga elé bámul,~Mintha
629 5| Még ez egyszer, egyszer és utószor,~Mert ezentúl hangot
630 5| bábak a leányok,~Szívet és dalt nem érdemlenek.~Nem
631 5| hogy én még nem szeressek,~És hogy engem ne szeressenek!~
632 5| számtalan közűl egy csillagot?~És melyik költő nem választ
633 5| vala;~Kilencszáz év mult, és ez égzengésre~Most kél a
634 5| lantomnak dala.~Ti jászok és ti kúnok, hallgassátok,~
635 5| megsiketült bele,~Megsiketűlt és eldőlt... innenonnan~Kilencszáz
636 5| földön, úgy a föld alatt.~És egyesűlve maradának.~Mely
637 5| FORRÁS ÉS FOLYAM~Szelíd a forrás habja,
638 5| szavának.~Ilyen szelídek és csengők valának~Ifjúságomnak
639 5| fenekiglen fölforgatva van.~És mit jelent e vérfolt a vizen,~
640 5| készíttetted.~Az szép leányka volt,~És aztán hitvesed lett.’~- „
641 5| Igen, szép lyányka volt,~És aztán hitvesem lett.~De
642 5| Hozzám te szinte eljövendesz,~És koszorúmra könnyet ejtesz,~
643 5| Aztán lehullott a magasból~És mindörökre elnyelé a föld.~
644 5| mondaná el~Élettörténetét,~És a felhőnek a tölgy~Következőt
645 5| anyámra bosszut esküvék.~És teljesíté. Ottan függtem
646 5| szűlőnk kebelén;~Letépe minket és szétkergetett~A bosszujában
647 5| fogada,~Felnőttem itten és sok századot~Láttam már,
648 5| századot~Láttam már, amint jött és távozott.~Ah, mily unalmas
649 5| nem lehet~Szegény anyámat és testvérimet.~Koronként jőnek
650 5| tanyáznak köztetek.~Pap és ravaszság, pap és árulás,~
651 5| köztetek.~Pap és ravaszság, pap és árulás,~Pap és minden rosz...
652 5| ravaszság, pap és árulás,~Pap és minden rosz... egy!~Ott
653 5| elválhattatok~E két szentségtől, és olyan korán!~Mert hisz fiatalok
654 5| ifjak vagytok, ifjú csemeték~És a férgek máris belétek hulltanak.~
655 5| ÁLMOS VAGYOK ÉS MÉGSEM ALHATOM...~Álmos
656 5| ALHATOM...~Álmos vagyok és mégsem alhatom;~Ébren vagyok
657 5| mégsem alhatom;~Ébren vagyok és mégis álmodom.~Gyertyám
658 5| még akkor is e rémeket.~És milyen rémek, milyen alakok!~
659 5| egy koldús halott,~Fölkél és rágja a koldúsbotot.~Kemény.
660 5| álmaimban,~Történnek egyre és történtenek.~Meddig tart
661 5| nyeregkápábul.~Azért áll a hintó és nem mozdul.~A haramja gyönge
662 5| gondolja, hogy talán madárdal,~És körűlnéz és be a hintóba,~
663 5| talán madárdal,~És körűlnéz és be a hintóba,~Hát ott van
664 5| szépen, nézzen a szemembe!”~És az asszony félénk bátorsággal~
665 5| haramjával,~Ki közelebb lépett, és megint kért:~„Tegyen meg
666 5| sarkantyúját lova,~Egyet ugrott és vágtatni kezdett,~Meg sem
667 5| szeress!~Mostan szeretlek és tisztellek téged;~Mind a
668 5| Egymagad által üdvezeltetém,~És mint szivednek dobbanása
669 5| vezetett:~A hit, a remény és a szeretet.~Nem élnek többé.
670 5| mindegyre tombolsz,~A fellegekbe és hajamba markolsz;~Ki akarod
671 5| is fönn az égen.~Már béke és fény lebeg a vidéken.~Hazamehetek
672 5| s lefekhetem.~Mert béke és fény nem való nekem.~Szalkszentmárton,
673 6| Melytől még most is ég és vérzik szánk!...~isten csodája,
674 6| világot!~Jajgatnak majd és én kacagok,~Mint ők kacagtak,
675 6| gondolám,~Legyen orrok és szagolják,~Ha rothadok,
676 6| fúladjanak meg.~Hahaha!~És hol temettek el? Afrikában.~
677 6| szolgálat jutalma~Egy érdempénz és rongyos öltözet.~Hahaha!~
678 6| az asszonyi állat,~Szép és veszedelmes;~Arany pohárban
679 6| Midőn a fergeteg szánt rajta~És vet beléje halálmagot?~Láttátok
680 6| közepéig,~Lőport viszek le~És a világot a~Levegőbe röpítem...
681 6| habok,~A tajték táncol, és~A villámlás ragyog -~El,
682 6| kereng,~Harangok zugnak és~Az erdők rengenek -~El,
683 6| a csónakot!”~S jégzápor és golyók~Borítják útjokat~
684 6| hangjokat~A fergeteg.~3~„És látsz-e? s hallasz-e?~S
685 6| szabadon~A vad tenger felett~Én és te?”~Egy tengerészköpeny~
686 6| fedél;~Együtt ver kebelök,~És suttognak kevély~Örömben.~
687 6| Áll, mint megvert kutya,~És szégyen marja fel,~A vőlegényt.~
688 6| halált~Lyányának, ki legjobb~És legszebb s a család~Végtagja
689 6| éneket -~Oh lassan szállj és hosszan énekelj,~Haldokló
690 6| keblemnek legmelegebb részén.~És napról-napra nőttön-nőtt
691 6| öleltem,~Nem kellett kincs és nem kellett dicsőség.~Mind
692 6| eltüntenek.~Kerestem őket, és meg nem lelém,~Még csak
693 6| Annál dicsőbbek voltak, és szivem~Annál emésztőbb sovárgásban
694 6| égett.~Szivem sovárgott és én sorvadék,~Társim nevettek
695 6| a menny ki fog szállani,~És megragadtam angyalom kezét,~
696 6| ne tűnjék tőlem újolag,~És derekát átövezé karom,~Átövezé,
697 6| csillag volt az ő szeme,~És szemöldöke fekete szivárvány,~
698 6| miként van ez,~De mostan ég és föld egészen más.~Kékebb
699 6| levelét,~A földre sujtja, és lábbal tiporja.~Lábbal tiprá
700 6| kilökött az ég. - -~Azóta arcom és kezem begyógyult,~Arcom
701 6| leghivebb fiadtól,~Őtőle?... és ha elbucsúztatok:~Gondoltad-e,
702 6| lelkének hő sugárival! - -~És míg ti benne dalnokot sirattok:~
703 6| SÍROK ÉN...~Nem sírok én és nem panaszkodom;~Nem mondom
704 6| arcaimra,~Ott föl van írva;~És nézzetek szemembe, mely
705 6| hallgatnám a patakok zugását~És a madárnak énekét,~S nézném
706 6| vetése;~Az mindig messze, és mégsem hagy el,~Ezt el nem
707 6| fekete szem,~Ez bánatom és örömem~Százszínű szivárványa.~
708 6| jelszóm nem ez;~Én örömimet és fájdalmimat~Érezni akarom...
709 6| látom: mint mozog a kéz.~És most idenéz,~Engem bámul,
710 6| Mely meghasítná az eget,~És e hasitékon át~A földgolyót
711 6| gyötrelem?~Mik a keservek?~És kéri szivét: repedj meg,
712 6| repedj meg, oh szivem!~És ez - büntetésül - nem reped
713 6| A füst árnyékát a falon,~És a barátságról gondolkodom.~
714 6| lehull az égrül, meghal.~És így fogy az ember, így fogy
715 6| év lemégyen,~S a földön és az égen~Csak egy ember s
716 6| a ketten?~Oh lehetetlen!~És hátha... hátha...~Mért nem
717 6| fölbomlana,~S mint most az eső és hó esik,~Esnének akkor csillagok,~
718 6| megérjük, hogy megőszül,~És ekkor... ekkor fehér lesz
719 6| Eget, isteneket,~Pokolt és ördögöket~Gondolni ki, hogy
720 6| föld?... megfagy-e, elég-e?~És ugy hiszem, hogy meg fog
721 6| perc alatt,~S örök sötétség és hideg hamvad marad.~Szalkszentmárton,
722 6| nem tudok:~Mi van ebben és mi van abban?~S az ember
723 6| nagy palotája.~Sétál föl és le benne,~S nincs hely,
724 6| gyilkukat majd odadöfjék...~És odadöfték!~Szalkszentmárton,
725 6| Álmában a szegény~Nem fázik és nem éhezik,~Bibor ruhába
726 6| emlékoszlopot emeltek,~Magast és fényeset,~Mely hirdeté nagyságukat,~
727 6| Mely hirdeté jóságukat.~És hol van az oszlop?... elesett!~
728 6| csak gyötrelmeket,~Kivágom és a földbe ültetem...~Talán
729 6| tenger...~A tiszta napfény és a szennyes ember~És minden,
730 6| napfény és a szennyes ember~És minden, minden e világon~
731 6| Fölkeltik egyre rémesb álmai,~És ekkor a borzalom miatt~A
732 6| meteor~Fut át a világon és magával visz,~Laktársam
733 6| ÁTOK ÉS ÁLDÁS~Legyen átok a földön,~
734 6| kéz,~Mely e fát ülteté,~És átkozott az eső s a napsugár,~
735 6| már a csalogányt dalolni~És csörömpölni a rabláncokat.~
736 6| föld!~Borúlj reám, sír! és te, fergeteg, jőj,~Hogy
737 6| Sziklaparton a tenger fölött,~És akit várt, akiről tünődék,~
738 6| szépségek leánya,~Jőj le, és szeress, légy hitvesem;~
739 6| szépségek leánya,~Jőj le, és szeress, légy hitvesem;~
740 6| szelídeden,~Hogy elalszol; és mire fölébredsz.~Ott leendesz
741 6| Suttogó, egyhangú moraját.~És akközben kész lett koszorúja,~
742 6| akit várt, az ifju megjöve,~És látá az érkezőt a tenger,~
743 6| ifju a tengerre szállt;~És a tenger jókedvvel, nyugodtan~
744 6| engemet... kettőnket:~Engemet és a gyalázatot!”~Igy panaszlá
745 6| panaszlá a leány keservét,~És a tenger meghallotta azt,~
746 6| tenger meghallotta azt,~És egyszerre nagy birodalmában~
747 6| Minden alvó habot fölriaszt;~És után küldé a hajónak,~Mely
748 6| szeretlek s engem nem szeretsz!~És mit ér az élet már tenéked?~
749 6| koporsód... eltemetlek,~Tégedet és gyalázatodat.”~Amit egykor
750 6| Elszenderedtek?...~Megálltam én is és~Mélán merengek.~Merengve
751 6| csapott le rám az ég villáma,~És megszokám a fejedelmekét.~
752 6| tudom, nem sejthető;~Hozza és elfúja őket~Az örök szél,
753 6| Záporesők szakadának.~Zápor és villám multával~Csendes
754 6| sötét éjszaka már beállt.~És így szóla: „Tudod-e aranyom,~
755 6| embert könnyen megitélik.”~És elmentek. Mire Lidi megjött,~
756 6| hintóban.~Fönn a bakon kocsis és hajdú van.~„Megállj!” kiált
757 6| hintónak hátát fordította,~És elindult és tovább bujdosott.~
758 6| fordította,~És elindult és tovább bujdosott.~Vitt magával
759 6| megnevezni,~Amit a lyány és az úrfi érzett.~Nem tudták:
760 6| volt hozzájok a sziget,~És csak ekkor vette észre magát,~
761 6| egy kis számadásom van.”~És amire kimondta ezeket,~Már
762 6| mit?... meguntam éltemet,~És azt timiattatok untam meg;~
763 6| úszik javába’:~Utánament, és őt ölelte meg,~S küzdöttek,
764 6| Panarddal én együtt ivám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
765 6| úgyis máskép lesztek ám!~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
766 6| aggastyán dalán.~Miként ti most, és is szerelmeskedtem;~Szólhatnak
767 6| ha más nem néz reám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
768 6| tulajdon hegyem oldalán.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
769 6| zászló mellé csatoltatám.~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
770 6| azért nem távozám,~Bor és dicsőség s szerelem baráti,~
771 6| VILÁGGYŰLÖLET~Mennybéli isten, ördög és pokol!~Mivé lett a föld,
772 6| embergyűlölet.~Gyűlölnek ők, és átkaik kövét~Dobálják szerte
773 6| szív, nincs! csak zsebetek~És gyomrotok van, s mert ez
774 6| keservemben.~S hol pohár és a pohárban bor van,~Tarka
775 6| emberek közűl,~Magányba mentem és mélyen rejteztem el;~Magam
776 6| el;~Magam voltam csak ott és mégsem egyedűl,~Együtt valék
777 6| valék a múlt ezer emlékivel.~És minden emlék oly gyászdolgokat
778 6| Végigtekintettem tulajdon sorsomon~És a világ során. Az és ez
779 6| sorsomon~És a világ során. Az és ez oly sötét!~S az éjben,
780 6| Salgó... az éghez oly közel,~És benne mégis a pokol tanyázott.~
781 6| rablás útain~Kompolti Dávid és Kompolti Jób,~Zsivány apjoknak
782 6| jelenleg?~Ottan hevernek, apa és fiúk,~Komor teremben medvebőr
783 6| megriad.~Ottan hevernek és Eger borával~Sürítik úgyis
784 6| kupát, fiúk”,~Kiálta Péter, és „koccantsatok~Gedő Simonnak
785 6| egészségire!...~Ha élünk és az isten megsegít,~Még holnap
786 6| harsány, mennydörgő torokkal,~És a teremnek hangos boltozatja~
787 6| honfigondok éber tábora.~És míg a férj bús lámpa fénye
788 6| fegyvercsörgetést,~S belép férjéhez és rémülve áll meg.~A másik
789 6| ily váratlanúl~Leptünk meg és ily észrevétlenűl~Léptünk
790 6| százan... százan! érted-e?~És most legényid egyig megkötözvék.~
791 6| Dávidot.~„Fossz hát, zsivány, és vidd, amit találsz!”~Szólt
792 6| Perennám,~Eredj szobádba, és az aggalom~Ne bántsa lelked:
793 6| vágyó cinkosok;~Csak Dávid és Jób állt merőn, s ha ajkok~
794 6| állt a férj,~Vont karddal és rettentőn, mint az angyal,~
795 6| halál vigyorgna is reám!”~És összecsaptak csengő fegyverökkel~
796 6| csengő fegyverökkel~Gedő és Jób, mint két kőszikla,
797 6| fuldokolt.~Egy jajsikoltás és egy halk sohaj...~A nő sikoltott
798 6| sohaj...~A nő sikoltott és a férj sohajtott,~A nő,
799 6| vár.~Csend volt a várban és a vár alatt.~Mindenki alvék;
800 6| hangosabb.~Az őr keresztet hány és a toronyból~Fél bátorsággal
801 6| közepén,~Mint boszorkányok és kisértetek?~Lenéz az őr...
802 6| karjain;~Szivében a vért és eszméletet~Megállitá a félelem
803 6| előtte s elmerűlve nézte~És lelkesedve így szólt: „Oh
804 6| hegy tetején~Bámulva álltam és szomorkodám; már~Oly messze
805 6| De én beszélek hozzád, és te nem~Hallod beszédem;
806 6| osztozunk!’~*~Eszmélt Perenna, és csodálkozással~Nézett körűl,
807 6| csodálkozással~Nézett körűl, és töredezve szólt:~„Férjem!...
808 6| nem férjem... ez sem az;~És e terem... hisz ez nem a
809 6| nem a mienk.~Hová juték? és férjem hol marad,~Hogy így
810 6| Kiálta a nő, „vissza... és ne szólj,~Mert minden szóért
811 6| ölelésivel.”~Perenna némán és merően állt,~Némán, merően,
812 6| ellepett a hó.~Ott állt Perenna és a kardra bámult,~Amelyen
813 6| méhéből a füst s lángoszlopok,~És átkokat szórt, rémes átkokat~
814 6| borult,~Átfogta térdét, és így esdekelt:~„Oh, ifju,
815 6| ezé itt... légy könyörülő,~És ój meg tőle, ój meg engemet!~
816 6| kettőnké e menyecske is;~És ha nem engedsz, tudd: e
817 6| két fiú,~Egymás elébe állt és hallgatott,~Nyelvök helyett
818 6| kiálta föl:~„Ki mer moccanni és morogni, hogyha~Kompolti
819 6| meggyuladt~A fájdalomtól és más pillanatban~A rettegéstől
820 6| bosszut férje gyilkosán?~És nem talála semmi, semmi
821 6| csak, mit érezél irántam?~És ha szerettél, mondd: szeretsz-e
822 6| A tiéd leszek, ha~Apádat és öcsédet megölöd.”~*~Örök
823 6| magasból~A földre a hold és a csillagok,~Olyan vidáman!...
824 6| kezét...~Egy új suhintás és Jób homlokát~Elboritotta
825 6| kardot messze dobta Dávid, és~Futott; futott ki, mintha
826 6| képzeletben él.~Futott, futott és nem tudá: hová fut?~Sötét
827 6| mert megfojtalak!”~Elindult és ment a szomszéd terembe.~„
828 6| csendesen,~Egyik fehér és a másik piros,~Jer, angyalom,
829 6| fönn leszünk az égben,”~És átszorítva a hölgyet, leugrott...~
830 6| mélység sziklacsúcsai~A vértül és a hajnaltól pirultak~*~Dávidnak
831 6| közülök.~Nagyrészt elestek, és holttesteik~Az éhes hollók
832 6| hogy Pestre felrohanjak,~És bosszut állja éretted, barátom...~
833 6| számot megfogyasztani? -~És Ida, Ida, e kedves leány,~
834 6| nagyszerü, de véres kor leszen,~És úgy is illik, hogy véres
835 6| meggyülekezék;~Egy vérözön kell! és ha az lefolyt majd,~A megmosdott
836 6| föld tiszta szép leend,~És lakni fognak emberek fölötte,~
837 6| lesz nekem több víg napom!~És ím bokámot ujra össze-~S
838 6| Megfagy a szív, ha nem szeret;~És ha szeret, megég.~Ez és
839 6| És ha szeret, megég.~Ez és az baj. E két baj közt~Melyik
840 6| fejemet...~Épen kezembe hulla, és én~Azt adtam át virág helyett.~
841 6| Amennyit ő kiván~Az eledelbül és ruhábul:~Hisz azt az anyaföld
842 6| franciából~Az ősz sietve jő és nedves szárnyán~Az én számomra
843 6| szenvedek, szegény félénk én,~És jókedvem virága hervadoz.~
844 6| szűzei, fogadjatok a révbe,~És bátorítsatok föl engemet.~
845 6| Hátrább vonúl mindegyre~És halványúl a Mátra.~Az esti
846 6| Oly szomorú ez a hold,~És mégis rája nézek,~Nem nézhetek
847 6| CSALOGÁNYOK ÉS PACSÍRTÁK~Ugyan még meddig
848 6| versenyt huhogjatok~Vércsékkel és bagolyfiakkal?~Milyen kisértetes
849 6| S dalolnak egyre még,~És szemeikben ég~A lelkesűlés
850 6| koszorútokat;~Penész van rajta és halotti szag!~Sínlődik az
851 6| ország esék~Áldozatául,~És több elájul;~S ki mondja
852 6| fájdalmainkban,~Orvost küld hozzánk, és ez útban is van,~És már
853 6| hozzánk, és ez útban is van,~És már maholnap meg is érkezik,~
854 6| Emberiségnek orvosa, jövendő!~*~És ti elkésett dalnokok,~Hallgassatok!~
855 6| börtönbe dobták, ottan űl,~És meg-megrázza és átkozza~
856 6| ottan űl,~És meg-megrázza és átkozza~Bilincsét nagy kegyetlenűl.~
857 6| szörnyüség!~Szégyennek és haragnak pirja~A rozsda,
858 6| Barna fürtök, barna szem,~És ez arcon és e szemben~Mennyi
859 6| barna szem,~És ez arcon és e szemben~Mennyi lélek,
860 6| hogy engemet szeretsz,~És ez a szó életemnek~Egy új
861 6| teremtője lesz.~Én szeretlek, és szerelmem,~E végtelen áradat,~
862 6| eddig érzék,~Költői ábránd és nem szerelem.~Mert meggyógyult
863 6| szív, amely úgy vérzék,~És nem maradt a sebnek helye
864 6| szivem,~Hallá zaját a lyány és nem jött megmentőnek,~És
865 6| és nem jött megmentőnek,~És hogyha ő nem jött, ne jőjön
866 6| kebled oly hideg.~Mondád - és nem is reszketett beszéded -~
867 6| kincsét szíved elfecsérli,~És aztán vissza többé nem szerezheted?~
868 6| többet ér az élő szenvedés.~És csak azért nem fogsz-e építtetni
869 6| Oly nagy, mint szerelmem,~És szerelmem... és szerelmem...~
870 6| szerelmem,~És szerelmem... és szerelmem...~Oh ez véghetetlen!~
871 6| Ugy barangolta be a földet és eget.~Mint üstökös, nyargalt
872 6| szól így a fellegekhez,~És ők mégis napkeletre mennek,~
873 6| szellemkezekkel.~Mennek, mennek és ha odaértek,~Megfürödnek
874 6| hajnalnak sugártengerében,~És ha egyszer megfürödhetének,~
875 6| reájok,~Hosszu pályán vihar és sötétség.~Akkor is, ha szétszaggatta
876 6| hallani mást,~Mint egy sohajt és varju-károgást.~Szatmár,
877 6| szobájában~Halvány arccal és sötét ruhában.~Az asztalhoz
878 6| ruhában.~Az asztalhoz ment és leült mellé,~A pohárból
879 6| arany írást~Az asztalról, és helyébe írt mást;~S oh,
880 6| szépet, gyönyörűt,~Álmodtam és fölébredék.~Mért keltettél
881 6| elmenjek-e?...~marasztasz... és miért?... talán~Mulatni
882 6| Nekünk egymástól válni, és...~És mindörökre válni kell.~
883 6| Nekünk egymástól válni, és...~És mindörökre válni kell.~Futnék
884 6| égeti jobban kezed?~Csók és könyű, mind a kettő~Nagyon,
885 6| NAP...~Egy pár rövid nap, és én mennyit éltem!~Tükörbe
886 6| hordani.~Én hordom őket és azt gondolom, hogy~Egy század
887 6| hordom őket már.~Olyan nehéz és oly hideg halottak!~Fagy
888 6| Ujra fáklyát gyujtanak,~És e fénynél e teremben~Kergetőznek,
889 6| Vonna már el sorsom innen,~És nem szabadúlhatok.~Bontsd
890 6| hajlok szavára,~Ő parancsol és nem kér.~Elmegyek, de nem
891 6| Szavai ekkép hangozának;~És a fiú, hogy mentül hamarabb~
892 6| fejedelmileg,~Körűle pompa, fény~És drága ételek.~Mért a fiú
893 6| dúsgazdagságban~Csak féligmeddig és csak néha vig?~Mert fél
894 6| ERDÉLYBEN~Barangol és zúg, zúg az őszi szél.~Csörögnek
895 6| az égiháború.~Egy nemzet és két ország hallja meg,~Mi
896 6| kardjokat?~Kettészakadtunk, és a szép levélből~Rongyok
897 6| levének, miket elsodort~És sárba dobott a századok
898 6| tiportak bennünket. Könyűket~És jajkiáltást küldöttünk az
899 6| romboló szele~Nem fú jelenleg, és a porszemek~Nyugton hevernek
900 6| világnak minden részibe,~És soha többé meg nem leljük
901 6| pillanat hozá meg üdvemet~És elválási gyötrelmeimet;~
902 6| előttem kedvesek:~Agg szülők és~Ifju lyányka~S mind, akiket
903 6| jóformán azt sem tudom, hogy~Ki és mi volt a nagyapám.~Te fényes,
904 6| éhezem.~Szóval: nagy úr vagy és én koldus,~S mégis, légy
905 6| angyalomnak ölében.~A csillagos ég és az én angyalom~Mindennél
906 6| hogy elmenjek~Lefekünni és álmodni; de minek?~Álmodni
907 6| s megtántoríthatatlant.~És nem szükség, hogy mást is
908 6| Mely a virágok illatával~És a csalogányok dalával~Fut
909 6| haza, s aludjál reggelig,~És amit ekkor álmodol jót,
910 6| fekvő csecsemő;~Ott fekszik és még mélyen alszik ő,~De
911 6| alszik ő,~De majd fölébred és keservesen sír...~Akkor,
912 6| HAZAÉRTEM...~Hazaértem és letettem~A vándorbotot kezembül,~
913 6| jó angyal, az emlékezet,~És karon fog, s öntudatlanúl,~
914 6| a~Holdvilág az éjszakát,~És a kert a vári domb alatt,~
915 6| kert a vári domb alatt,~És a kertben a tó partinál~
916 6| örűlt, ugy vígadott?~Ember és polgár vagyok.~Mint ember
917 6| vagyok.~Mint ember mi boldog!~És mint polgár, lelkemen~Mily
918 6| földön marad,~A földön él és vándorol.~Többek közt én,
919 6| hasitottanak egyre rohanva;~És annakutána~Se’ híre, se’
920 6| hogy bús orcát is lásson~És rajta egy pár reszkető könyűt.~
921 6| vigan viradt rám~Apám, anyám és testvérem között!~Oh aki
922 6| valánk.~Embert szerettünk és istent imádtunk;~Akármikor
923 6| szegény, minálunk~Vigasztalást és kenyeret kapott.~Mi lett
924 6| itélet,~Hogy vágyam űzzön és ne érjen el.~Nem nap vagyok
925 6| Nem nap vagyok én, föld és hold körében;~Mint vészt
926 6| Szemet-lelket andalító,~És oly gazdag!... aranysárgán~
927 6| hegyeiben mennyi bánya!~És ezekben annyi kincs van,~
928 6| országában~Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!~S mindezek
929 6| Idegen nép kincstárába,~És ha ott ragyogni látjuk,~
930 6| magának hazát szerzett,~És ha jőne most halála,~A jövendő
931 6| sem lennénk följegyezve!~És ha lennénk, jaj minékünk,~
932 6| síkra lép~Pirosló arccal és piros zászlókkal~És a zászlókon
933 6| arccal és piros zászlókkal~És a zászlókon eme szent jelszóval:~„
934 6| ünnepélyes, lassu gyász-zenével~És fátyolos zászlók kiséretével~
935 7| Teljes szívből szeretni és~Gyűlölni.~Pest, 1847. január~
936 7| hitvány gyönge báb,~Mit kény és kedv szerint lök~A sors
937 7| férfi,~Legyen elved, hited,~És ezt kimondd, ha mindjárt~
938 7| Eladják magokat.~„Koldusbot és függetlenség!”~Ez légyen
939 7| útazó,~Mert eledelt nem kap, és hogyha csak~Rápillant borára,~
940 7| beillenék~Repce-petrencének,~És melléje mindjárt szörnyü
941 7| lát.~Ablaka csak egy van, és annak is~Üveg csak a fele,~
942 7| Nem árt, nem is használ.~És amilyen maga ez a csárda,~
943 7| SZOMORÚ ÉJ~Éjfél lesz, és én mégsem alhatom,~Mert
944 7| fölnyitod, megkapja szívedet,~És fölvisz a legragyogóbb csillagra,~
945 7| megszületett tavasz;~Csókot kap és ád a juhász, s ő boldog,~
946 7| alatt;~A tél iker fia,~Eső és hó szakad.~Mi gondunk rá?
947 7| Hogy pattog némelykor,~És pattogása fáj,~No de: ebcsont
948 7| alatt,~A tél iker fia,~Eső és hó szakad.~Kietlen pusztaság~
949 7| Piros vérünk csepeg.~Fázunk és éhezünk~S átlőve oldalunk,~
950 7| PALOTA ÉS KUNYHÓ~Miért vagy oly kevély,
951 7| mindenfelől csak~Megvetést és inséget lát.~Nem féljetek,
952 7| Mert itt van már a Kánaán!~És addig? addig nincs megnyugvás,~
953 7| Megnépesítve a források és a fák.~S ha ő reám tekint...
954 7| Boldog vagy, férfiú, és boldog vagy te, nő,~Kik
955 7| legszebb csillagot~Az égről, és szívnek tevé keblébe ezt.~
956 7| csillog pazar fénnyel?~Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó
957 7| Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„Csapd vissza,
958 7| leszúrta,~Fejét lenyiszálta és karóra húzta. -~Szólt az
959 7| Amint ez paripát nyergel és kantároz:~„Csapd vissza,
960 7| Eredj fiam, te is, nyergelj és kantározz;~Szerezz hírt
961 7| kantározz;~Szerezz hírt és kincset, kövesd két bátyádat,~
962 7| sírverem,~Rajta zöld pázsit és tarka virág terem.~Pest,
963 7| Kaszpi-tenger habjain is túl,~És rónasága, mintha a föld
964 7| szenderegtenek~A hajnal és az alkony keblén,~Mint ártatlan
965 7| ártatlan kis gyermekek.~És néztem őket, hogyha jöttek~
966 7| Élet-halálra vívjanak.~És néztem, hogyha virrasztott
967 7| miként szememnek,~Könyűi és villámai.~Pest, 1847. február~
968 7| csillagok voltak őseitek,~És ti? csak parányok!~Ne adja
969 7| van, míg jön az önérdek,~És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,~
970 7| nyíljatok, nyíljatok!”~És ők szemérmesen levetik leplöket,~
971 7| Édes öröm, ittalak már,~És hova lett az a pohár,~Amelyből
972 7| Keserű bú, ittalak már,~És hova lett az a pohár,~Amelyből
973 7| a szív búja,~Szellő jön és odább fúja.~Olyan vagyok,
974 7| Halk, de hűvös fuvalom jő,~És tőlem suttogva kérdi:~Nem
975 7| magamra, gyöngén, egyedűl,~És vérem, a vég-búcsuzásra
976 7| rövid béke s hosszu harc~És a halál rövid harc s hosszu
977 7| szörnyű a nép,~Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~
978 7| olyan gőgösen:~Mienk a haza és mienk a jog!~Hazátokkal
979 7| szörnyű a nép,~ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?~
980 7| hallanám:~„Szeresd a virágot~És ne féltsd szívedet,~Mert,
981 7| Kiszíta a vért~Saját javára,~És nem lett büntetése!~S hány
982 7| A kérdések kérdése ez,~És nem a „lenni vagy nem lenni?”~
983 7| Mint a fa, mely virágzik~És elvirít,~Mint a hullám,
984 7| így tart mindörökké:~Föl és alá, föl és alá...~Irtóztató,
985 7| mindörökké:~Föl és alá, föl és alá...~Irtóztató, irtóztató!~
986 7| Pillanatra érintém csak,~És dalától reszketett~Örömében
987 7| már e dalnak,~Elváltunk, és nem tudom, hogy~Nézek-e
988 7| Tőled mindent megtagadni,~És a mellett van joga,~Tőled
989 7| meg; mert él~Hatalmával és jogával:~Tőled mindent követel,~
990 7| Tőled mindent követel,~És nem enged semmit, semmit.~
991 7| Volnál képes őt szeretni?~És lehetnél véle boldog?~Soha,
992 7| virasztasz, mert szobád~És a város bármi csendes:~De
993 7| csengő poharakba~Töltik és isszák megölt~Örömidnek
994 7| Hajlékukra, ha még élnek,~És ha már meghaltanak,~Mondj
995 7| kutyabaja,~Van mit enni és innia,~Hogyna volna? öt
996 7| öcsém katonának, hahaha!~És az embert hogy szeretik!~
997 7| Visszaviszik, ha elszökik,~És azalatt, míg vesszőzik,~
998 7| Hadd mulassak veletek.~És előjött valamennyi,~S istenemre,
999 7| S istenemre, szép sereg!~És közöttök olyan is van,~Kit
1000 7| virágokat.~Leűlök a virág mellé,~És elbeszélgetek vele.~Szerelmet
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980 |