Rész

1001  7|                 szárnyát~Vállaimra vettem,~És a csapodárság~Pillangója
1002  7|                Foglyot, aki tőle~Elszökött és aki~Ujra megkerűle.~Csörög
1003  7|                  Mondd ki, hogy szerettél,~És hogy ott vagy még a~Régi
1004  7|         szabadságot~Lelkem hadd köszöntse!~És ha szeretél s ha~Még szeretsz:
1005  7|               világtól?~Én leszek világod,~És te istenem lész...~Oh jer
1006  7|                 lapozám s végére jutottam,~És mi az emberiség története?
1007  7|            szikláibul a hajdannak ered ki,~És egyhosszában szakadatlan
1008  7|                   sötét mélytitku jövendő,~És, meggyujtván a sejtés tündéri
1009  7|                egyszersmind kedvre derűlök~És örülök szilajan. A háború
1010  7|                  markába szorítván~Lóra ül és végigszáguld a messze világon,~
1011  7|             végigszáguld a messze világon,~És a népeket, eldöntő viadalra,
1012  7|                 iskolás fiú,~Tizenöt éves; és az iskolázás~Rám nézve nyűg
1013  7|                  elhatározám~Közéjök állni és elmenni vélök,~El, habár
1014  7|            átölelne is,~Habár apámnak átka és anyámnak~Könyűi lesznek
1015  7|                indulásnak napján elfogott,~És rám csuká szobámnak ajtaját,~
1016  7|              tettem első esküvésemet,~Nagy és szent esküt mondék börtönömben,~
1017  7|                     víz maradjon~A békának és a halnak~És a rosz poétáknak,
1018  7|             maradjon~A békának és a halnak~És a rosz poétáknak, kik~Béka
1019  7|                  lyánnyal, tüzes borral...~És - amit majd elfeledtem -~
1020  7|                    édes lelkem, szenvedsz,~És csak azért, mert engemet
1021  7|                  Követni bírná te kivűled?~És hol a férfi, aki én kivűlem~
1022  7|               vagyok, szép angyalom, tiéd, és~Te az enyém vagy mindörökre!~
1023  7|                    soha. -~Vártam, vártam, és hiába, mert a~Kincs királya~
1024  7|                szegénységnek,~Kik kunyóban és útfélen élnek,~Köztök ingyen
1025  7|               enyémnek vallhatom már~Isten és világ előtt.~Megjött már
1026  7|               előtt.~Megjött már jókedvem, és még~Nem hagyott el bánatom;~
1027  7|              árulás a fegyvert kicsavarta.~És a hősök, kik itt a hazáért
1028  7|              bujdosók, földönfutók lettek,~És a latrok, kik a hazát elárulták,~
1029  7|                    Kapta magát, telemerte.~És vajon minek~Merítette meg~
1030  7|                 ballag szépen,~Ott megállt és körülnézett;~Ejnye vajon
1031  7|                szív,~Mely széltire zöldül,~És benne virít a~Sok tarka
1032  7|                 volna,~Bennem ütne fészket és ott~Ágamon dalolna.~Lennék
1033  7|        szárnyokat-próbáló~Kis gólyafiakat.~És elgondolkodtam. Jól tudom,
1034  7|                    égett a föld, nekiesem,~És paripán termek,~S megeresztett
1035  7|                mintha~Láncot csörgetnének.~És ne mondja senki, hogy a
1036  7|              töltöttem vele gyermekségemet és~Ifjuságom javát,~Azért kedvelem,
1037  7|                 nem ád.~Mostan is kedvelem és úgy tekintem én~A gólyamadarat,~
1038  7|                  Eszembe jutottál, édesem,~És most már úgy tetszik énnekem,~
1039  7|             szerelmemért!~Vagy tán e zápor és ez a sár~Épen szerelmemért
1040  7|                   Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt,~Az ég felé tartván
1041  7|              szívem minden dobbanása érted~És egyedűl érted leszen,~Hogy
1042  7|                   mondhatnék átkot, hosszu és nagy átkot,~Mely, mint a
1043  7|            megfeledkezem.~Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak,~Jaj, akit
1044  7|             mégegyszer a mult,~Hol szivünk és poharunk kicsordult,~Kedv
1045  7|                         HÍRES SZÉPSÉG~Róla és csak róla szól~Az új világ
1046  7|                   érte;~Árnya lenne a nap, és~Nem kivánkoznék az égre.~
1047  7|                   Meggyógyítja szemsugára,~És az éhes jóllakik~Egy futó
1048  7|            SÁTORFÁM...~Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. -~Homályos
1049  7|                                     MÚZSÁM ÉS MENYASSZONYOM~Kopogtatának.
1050  7|                  hozzám,~Jer, nyitva ajtóm és karom,~Ölelj meg, édes angyalom!~
1051  7|                   hosszú, kínos bujdosása.~És mostan téged én feledjelek,~
1052  7|             békeségben éltek,~Mert hisz te és menyasszonyom~Testvérek
1053  7|                    Köszvényes láb helyett,~És messze, gyorsan szállasz
1054  7|                     Az erdőnek madara van,~És a kertnek virága van,~És
1055  7|                   És a kertnek virága van,~És az égnek csillaga van,~S
1056  7|                     virág, dalolsz, madár,~És te ragyogsz, csillagsugár,~
1057  7|                     Megfér-e együtt a lant és a biblia?~Nem vesz össze
1058  7|              alattok fű terem buján,~Sürűn és magasan;~Tán el akarja rejteni~
1059  7|                     Itt nyugszik ő~Vad fák és vad füvek körében,~Fölötte
1060  7|                  bántó e fehér hazugság. -~És ezt is özvegye~Állíttatá,
1061  7|              börtönök dögvészes levegőjét,~És csak fél századig~Tartá
1062  7|              magyarnak lenni~Szégyen vala.~És te, hazám, te így fizetted
1063  7|               fizetted őt!~Mig élt: fázott és éhezett,~S most sírja olyan
1064  7|                 nyomor s bú régen behavaz.~És te vén rab, tőled már talán
1065  7|                csak~Itt vesz búcsut a lánc és az élet -~Bátran tudnék
1066  7|                     el innen! fönn vagyok, és mégis~Környekez már-már
1067  7|                  szellő rejtélyesen susog,~És énekel fényes madársereg...~
1068  7|                  egy kék szigetet~A tenger és a messzeség ölében;~Körűlem
1069  7|                 égen~Az őszbül a tavaszba, és utánok~Elküldi a szív minden
1070  7|                                       KARD ÉS LÁNC~Földre szállt a legszebb
1071  7|                   Megtalálta. Megszerette.~És ezentúl rája nézve~Szebb
1072  7|                 volt a föld, mint a menny,~És azért is minden éjjel~Le-lejárt
1073  7|               Csillagról csillagra lépett,~És midőn elérte már~A legalsó
1074  7|                   ült,~Egy fehér hattyúra, és ez~Hozta őt a lyányka mellé,~
1075  7|                 Melytől a bimbók kinyíltak~És az elhervadt virágok~Újolag
1076  7|                   föléledének.~Ottan űltek és beszéltek,~Míg a hajnal
1077  7|                   Míg a hajnal nem hasadt,~És beszédök mindenről folyt,~
1078  7|                  mindenről folyt,~Ami szép és ami szent.~A leányka szemlesütve~
1079  7|                   az angyal térdre omlott,~És egy csókot kére tőle,~És
1080  7|                   És egy csókot kére tőle,~És a lyány meg nem tagadta.~
1081  7|                    Összeért az angyal ajka~És a lyányé, az egész föld~
1082  7|                Tündérek, táncolni kezdtek,~És a hold - mivel talán az~
1083  7|                tőle~Rózsaszínű lett az éj.~És az angyal csókja szépen~
1084  7|               Akkoron születhetik, ha~Föld és ég ölelkezék.~Kardot szűlt
1085  7|                   szűlt a lyányka, kardot,~És ez a kard... a szabadság.~*~
1086  7|                   Megtalálta. Megszerette.~És ezentúl jobban tetszett~
1087  7|                    Néki a föld a pokolnál,~És azért is minden éjjel~Föl-följárt
1088  7|                    a boszorkány, denevérek~És baglyok kíséretében,~Hórihorgas
1089  7|                  hegy torkába.~Ottan űltek és beszéltek,~Míg megszólalt
1090  7|                    Míg megszólalt a kakas,~És beszédök mindenről folyt,~
1091  7|                   elkezdett okádni a hegy,~És okádta ég felé a~Tűzesőt,
1092  7|                felé a~Tűzesőt, tűzköveket,~És egy láng lett a világ,~Csak
1093  7|                    kölykét, láncnak híják,~És e lánc... a szolgaság.~*~
1094  7|                   e lánc... a szolgaság.~*~És a mennynek s a pokolnak~
1095  7|                    mondjam én meg, hogy ki és mi vagy.~Midőn feljöttem
1096  7|                 szépségekben olyan gazdag, és~Gazdagságában olyan szép,
1097  7|                 lakhelye!~Hol volt előtted és hol lesz utánad?~Azt nem
1098  7|                    Ha nem nagy is, de szép és tiszta név lesz...~Lehetne
1099  7|              tészen a tudat,~Hogy aki mély és nagy tenger lehetnél,~Csak
1100  7|                   is aludt tán;~Ha elaludt és álmodik:~Tudom, felőlem
1101  7|                Mint azok a szép csillagok.~És vajon a csillagokat,~Juliskám,
1102  7|                  Itt hagynál engem? engem! és miért?~Hogy minél elébb
1103  7|                  Melyet szolgálok én.~Nagy és hosszú vihar volt,~Mely
1104  7|                    Szárnyán az isten képe.~És e szent jelnek egyre~Gyérülnek
1105  7|                Kifog rajtam minden gyermek~És minden leány...~De fogadom,
1106  7|               tréfának,~Szedd össze magad,~És hallgasd meg ünnepélyes~
1107  7|                    túróstésztára, dohányra~És mindenfélére, mi csak szent
1108  7|                 alássan,~Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha~
1109  7|                  hívemhez vitte szerelmét?~És a csonka torony, mely a
1110  7|                   de a gazdának lelke nagy és szép! -~Ejnye, mi a fene
1111  7|                    véres szemeimnek elébe,~És szívem tombol, mint a harmadfü
1112  7|                   mely korlátozza futását.~És amit így elveszt, azt nem
1113  7|                   a látkör nélküli tenger,~És mig az orkán zúg, s a felhők
1114  7|               köszönöm.~Tudd ezt, leányka, és ha sorsod~Nehéz: enyhíti
1115  7|                  ráterítve,~Úgy ülök rajt, és sebesvágtatva~Ragad, mert
1116  7|                  Egy könnycseppecske csak,~És mégis kínosabb talán,~Mint
1117  7|                  sírtam~Miattad, szerelem,~És siratálak tégedet,~Szegény
1118  7|                   legyen, mint a nagyapám,~És tüzes, mint ifju babám!~
1119  7|             hidegtől~Kiszorított könnyeim.~És ez jó, hogy ily hideg van,~
1120  7|          Megjelenik... kezem megáll ijedve~És földre ejti a telt poharat.~
1121  7|                                      HOMÉR ÉS OSZIÁN~Hol vannak a hellenek
1122  7|               OSZIÁN~Hol vannak a hellenek és hol a celták?~Eltűntenek
1123  7|                   elé,~Mely bámulatos szép~És bámulatos nagy. -~Halljátok
1124  7|                    A tengeri szőke habokra~És bennök a zöld szigetekre,~
1125  7|                  dalát az alaktalan éjben,~És feljön a hold,~Mint a lemenő
1126  7|                 Szolgáltam én Mars uramnál~És Thalia kisasszonynál,~Mégpedig
1127  7|                  néppel telik meg~Kebeled.~És az szép, legszebb idője~
1128  7|                 mosolygás,~Kétség, remény, és ki tudja:~Mi minden más?~
1129  7|                    szinte-szinte~Megreped.~És ez a nép egyre lót-fut,~
1130  7|                  dörömböznek~Éjjel-nappal.~És nekünk e zaj, mely soha~
1131  7|                 Nem szünik,~Oly nagyon fáj és oly nagyon~Jólesik!...~Mit
1132  7|                 melege.~Oly forróan fested és oly~Édesen szerelmedet,~
1133  7|                    oly~Édesen szerelmedet,~És, ki hinné? nékem mégis~Fáj,
1134  7|                   lappang a tövén.~Keresém és nem lelém meg,~De csipését
1135  7|                 Mely téged oly véghetetlen~És csak tégedet szeret.~Ezt
1136  7|                  jöttél felém?~Jer, leány, és csendesíts le,~Jer, s nyugtass
1137  7|                  föld sötétzöld szőnyegén,~És merengve nézem a sötétkék
1138  7|               aranyos, ezüstös csillagfény~És koszorú gyanánt övezi fejemet.~
1139  7|                 Alszik az egész föld; mély és csendes álma,~Egyetlen halk
1140  7|                szállj az égitestek között,~És pillants keresztül rejtelmök
1141  7|                  mi van ott a csillagokon,~És nézd meg, mi vagyon a csillagok
1142  7|                itélet,~Amely jutalmat oszt és boszúját tölti?...~De mi
1143  7|                 nekem:~Vannak-e ott szívek és a szívek mélyén~Lángol-e
1144  7|                Úgyis jól van, majd bevárom~És megnézem emberem.~Tán valami
1145  7|                  Kit lehánytam a nyeregből~És szemébe rúgtam a port?~Hah,
1146  7|                  másban is már~Ily sokféle és ily~Forró érzelem?~Hű tanya
1147  7|                   számára~Kardvasat terem.~És mi szép, mi jó van~A kerek
1148  7|            Évrül-évre folyvást tart a zaj,~És nem ott-e, ahol volt, a
1149  7|                    kiséri őket ujjongatva,~És ha egykor közibök vetődöm,~
1150  7|                    álljuk szépen~A pörnek,~És ha nappal összeveszünk,~
1151  7|                   sziklai tetőrül...~Magas és meredek, fölnyúl a fellegig,~
1152  7|                   S eléje terjeszté, kivel és mit beszélt.~Veselényi maga
1153  7|              sötéten, sűrűn jött a felleg,~És belőle ilyen villámok löveltek:~„
1154  7|                  villámok löveltek:~„Ördög és boszorkány, még csak ez
1155  7|                 ébredni,~S mire ő elszalad és a nap föltámad,~Murány égő
1156  7|                  mondja követem, hogy szép és ifju asszony.~Meg kell látnom,
1157  7|                ostromló;~Tarka kiváncsiság és fekete bosszu,~Kerepelő
1158  7|                    bosszu,~Kerepelő szarka és károgó holló.~Végre jött
1159  7|                   számos apró csoportokra,~És elbujt a völgyek legtitkosabb
1160  7|             haloványan a vezérhölgy előtt,~És, mint a nyelvetlen harang,
1161  7|                 sziklák, erősek a falak...~És hogyha nem volna sem egyik,
1162  7|              fölszedte elszórt eszméletét.~És a porkolábtól iróeszközt
1163  7|                   várta, hogy benn legyen,~És midőn beére, páncélát ledobta,~
1164  7|                szíve, mért terhelje fejét?~És ha már nincs páncél, sem
1165  7|                   enyhe szelíd alkonyattá.~És a szem, mely elébb villámot
1166  7|            alvilágon visz is az keresztül,~És ha ott leszek, ha láttalak:
1167  7|                   leírni ki tudná:~Mi volt és mi nem volt Mária szivében,~
1168  7|                 hullámait magasan emelvén.~És e hullámok közt egy kicsiny
1169  7|                   part, de immár látszott;~És, ha nem volna, ez adna bátorságot.~„
1170  7|             árnyékával,~Mellette kis patak és kis madár zenge.~Azt sem
1171  7|            fátyolnak csak egy kis nyilása,~És ez is azért van, hogy szemem
1172  7|                illenék.~Feleségem meghalt, és ezt bölcsen tette,~Nem szerettem,
1173  7|               örvényed szélére!”~Fölugrott és szinte fenyegetve nézett~
1174  7|                 megnyeréd,~Szívem már tiéd és kész rá hajolnia,~Hogy bírd
1175  7|                 nélkül,~Szólt ünnepélyesen és határozottan,~„Ezen föltétellel
1176  7|                  élni, az alatt halok meg.~És ha másnak adott eskümet
1177  7|              dobogott.~„Ily nagynak hittem és ohajtottam is őt!”~Lelkének
1178  7|          menyasszonyi ágyam,~Erre fekszel, és ez nincs megvetve lágyan.”~
1179  7|               volna,~Sőt gyanítottam is... és mégis eljöttem.~Végeztesd,
1180  7|               közöttem.~Üttesd le fejemet, és ahol elásnak,~Tétess szamárfület
1181  7|                 tőlem elszakasszon,~Sorsom és sorsod egy csillagra van
1182  7|                fegyvere, királyi pálcája!”~És rövid nap mulva az ágyúk
1183  7|               lakodalom?~Nem tudom, de víg és zajos volt, mondhatom. -~
1184  7|                    Tavasz s nyár vendégei,~És őket már nemsokára~A kertek
1185  7|                   mosoly űl.~Bús mosolygás és vidám könny!~Csodálatos
1186  7|                    Észrevétlen karon fogja~És egy más világba vonja~A
1187  7|                     Órahosszat elmerengek,~És ha egy elejtett tárgy~Vagy
1188  7|                     csak egyet, szeretnem,~És ez is csak engemet szeret,~
1189  7|               Fejér zászló kell nekem már, és az~Feleségem fejkötője lesz.~
1190  7|                     Még ki sem pillantott, és már ráismére~Ostora hangjáról
1191  7|                  megint a szekér oldalára,~És közéje vágott szép hat tinajának,~
1192  7|               alatt a kígyó~Csúszik-mászik és sziszeg,~Ott van a strucc,
1193  7|                    járt, de el nem tévedt,~És vadásztak bár reá,~Meg nem
1194  7|             zsarnokért megvíni, szolganép,~És a szabadság? egyet mosolyog,~
1195  7|                    el,~Oh szent szabadság! és mi haszna van?~De lesz,
1196  7|                vagyok,~Trónusom a karszék, és pipámnak~Hosszú szára a
1197  7|             virágokat.~Szép virágok színre és illatra,~Milyeket csak tündérkéz
1198  7|             Milyeket csak tündérkéz növel,~És közöttök a tövis csiklandja~
1199  7|                    száraz ember,~Mélyszemű és sápadtarcu Gond,~Vagy maradj
1200  7|                    dicső napokban~Kenyeret és ruhát emleget,~Hordd el
1201  7|                 aki rajta egykor úr valál,~És reszketett parancsod hanginál,~
1202  7|                    Melyért csatázol bátran és vitézül.~Szentebb, mint
1203  7|                  óta a bilincsre-vert nép,~És rágja máját a saskeselyű,~
1204  7|                  rágja máját a saskeselyű,~És vérzi lábát és kezét a lánc.~
1205  7|                 saskeselyű,~És vérzi lábát és kezét a lánc.~Le fogjuk
1206  7|            ellenség hadát!~Dörögd a gőgnek és a butaságnak~A rá jövendő
1207  7|                   Kis Juliskám összeszedte~És bokrétává kötötte~A maradék
1208  7|                                     EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most! egykor
1209  7|                     EGYKOR ÉS MOST!~Egykor és most! egykor és most!...~
1210  7|                     Egykor és most! egykor és most!...~Ép ilyen volt az
1211  7|                Sehol sem várt rá meleg ház~És meleg szív odabent.~Megmondjam-e,
1212  7|      Vágy-szomjasan~Kaptam meg a kilincset~És bényiték,~S mit láttam!
1213  7|           legdicsőbb vidék,~Minőt a festők és a költők~Müvészi mámorukban~
1214  7|                 Középütt sétált egy folyó,~És vissza-visszafordult~A helyre,
1215  7|                   keresne.~Kiváncsi lettem és megkérdezém,~Hogy mit keresnek
1216  7|                másik fához~S a harmadikhoz és a negyedikhez~És így tovább,
1217  7|               harmadikhoz és a negyedikhez~És így tovább, mindig tovább,~
1218  7|                 békák,~Ugráltanak be ifjak és leányok.~Átértem a vizen,~
1219  7|                  régi látomány:~Dúlt arcok és öngyilkolás!...~Csupán csak
1220  7|          öngyilkolás!...~Csupán csak a táj és az ég mosolygott.~Koltó,
1221  7|                                      MENNY ÉS FÖLD~Isten hozzád, gyönyörű
1222  7|                               CSENDES ÉLET~És vége a komédiának,~A fütty
1223  7|               nézem a hajnalt s az alkonyt~És feleségem mosolyát,~S szemem
1224  7|         isten-csapástól~Menekjék a család.~És amidőn hiába~Volt minden
1225  7|                     Hogy az ajtón jövék ki~És nem az ablakon.~Miért is
1226  7|                                     HINTÓN ÉS GYALOG~Rég eltemette a nyarat,~
1227  7|           szemeiben!~Meglátja őt a siheder~És sajnálkozva távozik...~Ti
1228  7|                Hogy a szerelmet ismerjétek~És azt megénekelhessétek. -~
1229  7|                               BÖLCSELKEDÉS ÉS BÖLCSESÉG~„Teremtve van-e
1230  7|                fuvalma hajt?~Egy-e a lélek és a test?~Honnan jövénk, hová
1231  7|                élsz! mi gondod rá:~Mi volt és mi következik?...~Legbölcsebb,
1232  7|             szabadság,~S láncraverve lábam és karom...~Világosság, téged
1233  7|                   Homlokára sötét nevöket.~És fejét már régen a szegény
1234  7|                Édes szabadságban tölti le.~És ezért várt, és ezért nem
1235  7|                   tölti le.~És ezért várt, és ezért nem zúzta~Bilincsével
1236  7|               kezéről a vasat...~Fölsikolt és összerogy... örökre...~Örömében
1237  7|                puszták közepébe~Bujdosott, és élte maradékát~Ott a puszták
1238  7|                 feledve minden,~Nyomorúság és a harci lárma.~Csendes néma
1239  7|             fenekestül,~Lábra kap a gonosz és a jó elrestül,~Bizony pedig
1240  7|               nyerget kaptunk a gonosztul?~És egy éjszakának a dereka
1241  7|                 dalom...-~Felső-Kis-Kálnai és Szent-Demeteri~Fegyveres
1242  7|               benne?~Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom,~Erre
1243  7|                melyet~Invalidussá ily nagy és szent dolog tett.~Valami
1244  7|                eszébe jut, neki-nekilódul,~És a szegény falun olyanokat
1245  7|                   parasztkunyhók a tehenek és borjak,~Köztök, mint ökrök,
1246  7|               elbeszélem.~Az én táblabíróm és Latóczi Endre~Régi ellenségek,
1247  7|               fölfújván.~Hirtelen fölébred és az ágyán fölül,~Harag és
1248  7|                   és az ágyán fölül,~Harag és iszonyat lángol szemeibül:~„
1249  7|                    szép rózsaszál,~S máris és mégis az ördöggel cimborál.~
1250  7|                  könyvet olvas egyre.~Itt, és leginkább a napnak kezdetével,~
1251  7|                élénk,~Mint midőn búcsúszót és csókot cserélénk.”~„Oh,”
1252  7|                 Ahogy neki tetszik, megyen és jön velem.~Néha elővettem
1253  7|                levél, nincs egy betű híja,~És az ember ezt mind, mind
1254  7|                    kitekerné nyakát.~Koltó és Pest, 1847. október-november~
1255  7|                 élet!~Az egész éven át~Föl és alá kószálom~A két magyar
1256  7|                nézek távol~Hegyek tetőire,~És hegytetőkről nézek~Távol
1257  7|                mezei kolomp,~Amaz drámákat és ez~Tündérregéket mond.~Itt
1258  7|                  kéj, így kóborolni~Hegyen és völgyön túl,~Mi kéj! mint
1259  7|          Összevissza tarkabarkán~Állnak új és régi házak,~Mintha képviselve
1260  7|                   nagy könyve,~Minden utca és minden kő~Nagy dolgokról
1261  7|                hordom a tavasz egy részét,~És a legszebbik részt, kis
1262  7|                   Hogy munkába öljek napot és éjszakát!~Mint napszámos
1263  7|              kedves, hogy olyan jó vagyok!~És meglehet, hogy az vagyok
1264  7|                  Hogy úgy terem gyümölcsöt és virágot?~Teremne-e csak
1265  7|               szörnyü halberdókat~Kiabált,~És söpörtem a kaszárnya~Udvarát.~
1266  7|               kikelt már,~Ez is virít már,~És ezt szerelmed ülteté ide.~
1267  7|                merre terjed ez a másvilág?~És mily alakban~Jutunk majd
1268  7|                 dárda ellen íjt feszíteni,~És ajkán, amely most vágyakat
1269  7|                  meglátd, mint fog érzeni!~És azonnal szíve minden szenvedélyt,
1270  7|                    Rabja dalán megáll majd és sírni fog.~Pest, 1847. november~
1271  7|                  még nem elég:~Éj a földön és felhők az éjen;~Kétszeres
1272  7|                   gyászt vett föl a vidék.~És a szél, ez a hazátlan szellem,~
1273  7|                 fogad se’ ég, se’ föld,~Ég és föld közt elkárhozva bujdos...~
1274  7|             feleségem, könnyü,~Pamlagon te és karszékbe én,~Idebenn a
1275  7|                   A bíró ily szókra ébred,~És fölpattan az ajtaja,~Véres
1276  7|                  Véres fej röpűl be rajta.~És ezután minden éjjel~A bírót
1277  7|                  Jött az ifju éjfelenként,~És bedobta véres fejét.~Pest,
1278  7|                 Mindent tevél, amit szabad~És amit nem szabad,~Hogy visszatartsd
1279  7|                között,~Mint hálóban a hal,~És fenyegetted haragod~Gyilkos
1280  7|              haragod~Gyilkos villámival...~És mégis elment gyermeked~Az
1281  7|               hozzájok se’ fér~A gyűlölség és a harag,~Hogy néked megbocsátanak;~
1282  7|                   hozzá,~S addsza kezedet,~És figyelj, elmondom~Szép beszédemet: -~„
1283  7|                jobbra, másik balra menjen.~És ha épen úgy kivánja,~Hát
1284  7|                     s dől rá vad haraggal.~És az ifju?~Ott helyben megáll
1285  7|                   türelemmel,~Állt vidáman és nyugodtan;~Gondolá, hogy
1286  7|                  nap vége pedig már közel,~És az út irtóztatóan sáros.~
1287  7|               Akinek még bányában a pénze.~És a kémény füstölög,~Ergo
1288  7|             Dolgoznék, ha dolgoznék,~Balta és járomszög a kezében.~Minden
1289  7|                   riasztják.”~S a küszöbre~És belépett,~S láta egy vénséges~
1290  7|                   az úr,~Hófehér bajusszal és szakállal,~Homlokán kevés
1291  7|                 Legrégebben eltemetve ott.~És az ifju lelke a pajkosság~
1292  7|             guggolt szépen,~S űlt kevélyen és vidáman,~Mintha űlne egy
1293  7|            gondolkodék,~„Tudtam, így lesz, és azt is tudom,~Hogy vacsorám
1294  7|                Gondolt minden tarkabarkát,~És miért ne gondolt volna?~
1295  7|                   Istóknak híták.~Ami volt és ami lesz,~Ami nem volt és
1296  7|                  és ami lesz,~Ami nem volt és nem leszen,~Minden, minden~
1297  7|                   Jártam fényes palotákban~És ronyos kunyhók alatt.~Mondd,
1298  7|                   Mondd, miről beszéljek?”~És az agg (inkább szemeivel,~
1299  7|                 néztem a kalászos~Nyár elé és a gyümölcsös őszbe.~Eljött
1300  7|              Eljött s elment mind a kettő,~És mi hasznom benne?~Hogyha
1301  7|                   jó gyermekem,~Még egy él és ez rosz ember~És irántam
1302  7|                    egy él és ez rosz ember~És irántam idegen.~Elhagyám,
1303  7|                  világot tíz esztendő óta,~És ezóta nincs egyéb érzelmem,~
1304  7|                  Itt megállott a sok évnek~És sok búnak embere,~És az
1305  7|                 évnek~És sok búnak embere,~És az ifju szót emelni~Csak
1306  7|                   törvény: »várj sorodra,«~És nem vársz hiába;~Mint a
1307  7|                    boldogságod sosem késő,~És ez oly bűvszer, mitül~-
1308  7|                  Még soká beszélt az ifju,~És az agg mindig jobban figyelt,~
1309  7|                    a gyermek az anyatejet.~És midőn elhallgatott az,~Ámélkodva
1310  7|                    itt vagyok, holnap ott,~És akinek tetszik, annak~Emelek
1311  7|               kalapot.~Minél többet éhezem és fázom,~Annál több az örömem,~
1312  7|                    Odaállt a vén gazdához,~És elmondá búcsuját:~„Isten
1313  7|                 míg meg nem únod~E tanyát,~És ha tetszik, maradj itt az~
1314  7|                   kivűl egy édes női hang.~És kinyílt az ajtó,~És bejött
1315  7|                  hang.~És kinyílt az ajtó,~És bejött a lyány,~Oly fiatal,
1316  7|                lyány,~Oly fiatal, oly szép~És oly halovány!~S ráborult
1317  7|                mint a keresztet,~Áhitattal és reménnyel... hangom~Fájdalomtól
1318  7|            reménnyel... hangom~Fájdalomtól és örömtül reszket.~Jöttem
1319  7|                   E beszédre az aggastyán,~És, egy szó kevés, de annyi~
1320  7|                   zokogása~Volt a felelet,~És hogy édes könnyeket sír,~
1321  7|            Összefolyt fölötte~Múlt s jövő,~És e tenger őt örök~Elnyeléssel
1322  7|                  ne félj, jó helyen vagy.”~És ki tudja, még mit~Össze
1323  7|                    megteheted: taszíts el,~És gázolj keresztül testemen.~
1324  7|                hogy többé~Ne is lássalak.”~És a fiú nem mert közeledni,~
1325  7|                földerítni fog.~Jókedvemmel és vándorbotommal~Megyek én
1326  7|                    Rendnek is kell lennie,~És így bízni kell a kormányt~
1327  7|                 mely most beillenék~Medve- és farkastanyának.”~S hozzálátott
1328  7|                   régi rozsda,~Régi szenny és régi gond.~S ez, Bolond
1329  7|              Vadvirágot, s köti bokrétába,~És ezt a leányka,~Hogyha felkel,~
1330  7|             Elméjét, a lyány pedig szivét!~És igy telnek, igy röpűlnek~
1331  7|                  telnek, igy röpűlnek~Órák és napok,~Sőt még ugy sem hazudok,
1332  7|                 állt~Másfelől, a kisleány.~És egyszerre csak elkezdtek~
1333  7|                űlőhelyéből a~Gazda fölkel,~És hátáról a tarisznyát~Leveszi,~
1334  7|                  kezéből a~Botot veszi ki.~És azóta nyugszik~A tarisznya
1335  7|             aggastyán, a férj, a menyecske~És egy pár kis pajkos gyermek
1336  7|                   Megjelent.~Kedvese volt,~És az~Meghala;~Azért gyászol,~
1337  7|               Ölelkeznek~Kínos~Gyönyörrel.~És beszélnek...~De ki~Tudja,
1338  7|                  Kína,~Az első Ausztrália.~És ez, hogy Ausztr(ál)iának~
1339  7|                  sok nemeit:~Legalább egy, és a fő, a~Lelki-szükség nincsen
1340  7|                lelhetők~A költők, müvészek és más~Kapa-kaszakerülők.~Az
1341  7|                    s a kutyabőr,~A paraszt és a nemes.~Kutyabőr! ez itt
1342  7|                  Becsben párja nincs neki,~És ezért sok úri ember~Saját
1343  7|            feleségem!~Nincs virág a földön és az égen~Csillag, amely képviselhetné
1344  7|                 néki majd virító~Lombot ád és zengő madarat!~A vándor,
1345  7|              nagyító tükre, melyben~Hosszu és mély tőrdöfés az, ami~Kis
1346  7|                Tanuljátok meg, mi a költő,~És bánjatok szépen vele,~Tanuljátok
1347  7|                  Ők ápolák s menték meg... és ti~Őket mégis lenézitek!~
1348  7|                    Rókaprémest, zsinorost.~És le most a bugyogóval,~Magyar
1349  7|                     Magyar nadrágot nekem!~És el bajuszpödrőért a~Patikába
1350  7|                  nem is jó kivánság!~Bánat és baj kellenek;~Ahol árnyék
1351  7|                   ahol most vagyok,~Hosszu és vészes folyó volt:~Villám
1352  7|                   éles sziklák~Fenyegettek és alattam~Örvényeknek torka
1353  7|                   Mennyország arany lakói:~És kezemben a lant, rajta~Ábrándos
1354  7|              kedvesem hajával~Játszanának. És a dal~Mégis szép, mert hallatára~
1355  7|                   a hold kilép~A tengerbül és figyelmez. -~Igy lantolva,
1356  7|             Adjátok vissza, vissza falumat~És a hegyet, hol születém!~
1357  7|                  hegyet, hol születém!~Bús és hideg láz fut rajtam keresztül,~
1358  7|                  Nyelvem hiába csínosítám, és a~Müvészet fénye hasztalan
1359  7|             Adjátok vissza, vissza falumat~És vidám vasárnapjait!~Estéinket
1360  7|             Adjátok vissza, vissza falumat~És estenkénti dalait!~Sötét
1361  7|                  ujra látom, látom falumat~És a hegyet, hol születém!~
1362  7|                Hegy, fa, ház, ember, patak~És ki tudja, még mi minden?~
1363  7|                bősz zivatar~Hátába ütötte,~És rajta lovagla~Kevély diadallal?~
1364  7|                 diadallal?~Hát vállatrántó~És fejbillentő~És hálósapkás~
1365  7|                 vállatrántó~És fejbillentő~És hálósapkás~Jó békés polgár~
1366  7|                 Egyre nyargal még a betyár~És előtte a paripák,~Csattog-pattog
1367  7|         Háziasszony, házigazda,~Mit bevett és kiadott az~Év folytában,
1368  7|                  föl lelkeinket~Nem ismert és nem sejtett örömekre...~
1369  7|                  Ellenségnek is megbocsát,~És ez valóban nagyszerű, szép;~
1370  8|                    Egyebet nem látni hónál és fellegnél;~Koldussá lett
1371  8|                  pipájok, újra rátöltenek,~És mint a pipafüst csavarog
1372  8|              csavarognak szanaszét elméik,~És ami már régen elmult, nagyon
1373  8|                    egy szobában mult, jövő és jelen!~Holnap kenyérsütés
1374  8|                  egy kicsiny virág.~Homály és lombok takarák.~Nem volt
1375  8|               szemekkel~E bű-növény előtt,~És nézte, nézte, s érzett kínokat.~
1376  8|                    tán küldetésedet?~Szent és nagy ez valóban,~Amely föld
1377  8|                    légyen... oly dicső~Kín és gyönyör között elvérzeni!~
1378  8|               halálból most föltámadnátok,~És látnátok satnya maradéktokat!~
1379  8|                   sorából,~Élni nem tudunk és halni nem merünk.~Szégyen,
1380  8|                   seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek,~Jól tudom, az
1381  8|                  Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt.~S én ezek dacára
1382  8|           könnyeket lelek,~Mert a dicsőség és lángész illatja~Árasztja
1383  8|                  énekelt ő, itt imádkozott és~Halt meg, reményeinek özvegye,~
1384  8|                    Gondunk leszen lantodra és reád.”~Tennap mondák, s
1385  8|                    Ha tetszik, nem hiszed,~És én mikép oszlassam el, ha~
1386  8|                   hogy~Szineimet elfogadd,~És festess bennök szalagot,
1387  8|                    Mint hajnaltól a nappal és az éj,~S eltűn előlem a
1388  8|                 rosz gazda;~Amit a kikelet~És a nyár gyüjtöget,~Ez nagy
1389  8|                   Üres most a halászkunyhó és a csőszház;~Csendesek a
1390  8|                béres leveszi~A gerendáról, és a küszöbre teszi,~Megvágja
1391  8|       csizmaszárábul~Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,~S oda-odanéz:
1392  8|              ugyancsak hallgatnak,~Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,~
1393  8|             legjobb vitézek:~Mind elmentek és kedves reményink~Velök mentek,
1394  8|              tapodja.~Sokkal drágább a sír és a börtön,~Melyet honfi-névnek
1395  8|               Engem talál az első napsugár~És az utósó is rajtam ragyog,~
1396  8|                    utósó is rajtam ragyog,~És mégis mindig olyan puszta~
1397  8|                  mégis mindig olyan puszta~És mégis mindig oly hideg vagyok.~
1398  8|               zsarnokság ki fog pusztulni, és~Megint virító lesz a föld
1399  8|                   Húszezer sír egy helyen!~És mikor már kibusúltuk magunkat,~
1400  8|                     Megfeszítjük lelkünket és karunkat,~És ha akkor ott
1401  8|        Megfeszítjük lelkünket és karunkat,~És ha akkor ott volna az ellenség,~
1402  8|                       Mi van benne? hegedű és koldusbot,~Hegedű és koldusbot!~
1403  8|                hegedű és koldusbot,~Hegedű és koldusbot!~Pest, 1848. január
1404  8|                   a dolog végébe kaptatok,~És így tevétek már régóta mindig;~
1405  8|                tornyot csinálja meg előbb?~És azt a levegőbe tolja, hogy~
1406  8|                   Időt, erőt eltékozoltok, és ha~Sükert mutattok is föl
1407  8|              hagytam én.~Hiába minden szép és jó beszéd,~Ha meg nem fogjátok
1408  8|            termenek,~S bár az utósó szolga és a pór~Zsebébül aranyat marokkal
1409  8|                  dolgát!~Itt szaladgál föl és alá,~Még a ládára is fölszáll,~
1410  8|                   Jármodat megunta a föld,~És ledobja valahára;~Szabadság
1411  8|                  mondva,~Összeomlik börtön és lánc,~S elenyészik híre-hamva.~
1412  8|                    hoz virágokat kebledre,~És szivárványt diadalmi~Koszorúnak
1413  8|                  védtük hajdanában~A tatár és a török világban;~Vajon
1414  8|                  áll,~Megöli a szabadságot~És megmenti a királyt.~S vitte
1415  8|                    S vitte zsoldos seregét és~Longway már meghódola,~Megy
1416  8|              fegyvert ragad,~S lelkesűlten és elszántan~Mondja ki e szavakat:~„
1417  8|                   város Jászberény városa,~És itt a nyakam, hogy nem is
1418  8|               Kiterjed éjszak, dél, nyugat és keletre,~Mint a Tisza, mikor
1419  8|                beszélni,~Megérdemli a szót és jobban, mint sok más,~Mikre
1420  8|                    akármeddig tévelyegnek,~És ha ráakadnak, visszaszerzik
1421  8|                    híják a Kárpát sorának.~És itt hála néked, magyarok
1422  8|                  bizonyára:~Jövendő hazánk és életem határa.”~18~Amit
1423  8|                  elefántot ejtett,~Kivette és kürtnek csinálta agyarát,~
1424  8|               követte,~Nem kimélték a vért és nem az életet,~De jutalmok
1425  8|                   maga magyarok istene.~35~És azért ki fogna csodálkozni
1426  8|                Lehelt választották,~Lehelt és még kettőt, Bulcsút és Botondot...~
1427  8|              Lehelt és még kettőt, Bulcsút és Botondot...~Ők hárman viselték
1428  8|               nyárnak is beillett,~Nyárnak és veszettül fűtött kemencének...~
1429  8|           országgyülést kére,~Ottan a maga és két társa nevében~Nagyrabecsült
1430  8|                 ember, Zoltán, nevünk nagy és hires,~Te dicsőségünkhöz
1431  8|                    Délután ott vígan ettek és boroztak.~Ugy vagyon, boroztak,
1432  8|                  magát a magyarok istenét,~És mikor vége lett a jókivánságnak,~
1433  8|               Fölállott Lehel szép lassan, és fölállván~Egy hosszút simított
1434  8|             természetiben,~Hogy a jókedvet és a tréfát szerette,~De ilyenkor
1435  8|                     hogy ne legyek vétkes,~És akiért inni nekem áll tisztemben,~
1436  8|                   barátságom,~Odatolakodom és reátukmálom.~52~Nem tehetek
1437  8|                        Második ének~1~Jött és ráborult az este a határra,~
1438  8|              Zoltán.~4~Mentek, mendegéltek és elértek végre~A Jászság
1439  8|                    elértek végre~A Jászság és Kunság szép róna földére,~
1440  8|               délibábnak szülő tartománya,~És amelynek Lehel volt a kapitánya.~
1441  8|                     Jobban ékesíti a kart,~És mi mégis láncot hordunk!~
1442  8|          domborulnak,~Unokáink leborulnak,~És áldó imádság mellett~Mondják
1443  8|                   a nagy napot!~Nagyapáink és apáink,~Míg egy század elhaladt,~
1444  8|                     Istentelen kéz rakott.~És ha jő a zsoldos ellen,~Majd
1445  8|                dühében~Rohantunk hódítani.~És ki állott volna ellen?~Ezren
1446  8|                  állott volna ellen?~Ezren és ezren valánk,~S minden arcon,
1447  8|                 hangja,~Odatört a sajtóhoz és~Zárját lepattantotta.~Nem
1448  8|               zászlód,~S lesz sereged ezer és ezernyi,~Kész meghalni vagy
1449  8|                   Hogyan mulat a nép.~Reng és üvölt a tenger,~Hánykódnak
1450  8|              Sűlyednek a pokolra,~Az árboc és vitorla~Megtörve, tépve
1451  8|                   az~Ördögnek adta lelkét,~És mostan e bélpoklosok~Ezt
1452  8|                  Közénk fog jőni~A császár és családja,~A fölséges család!~
1453  8|                    meg,~Kedves hű fiaink!”~És kell-e több minékünk,~Nékünk
1454  8|               Lenyalják csókjaink~S a hála és öröm könyűi,~Melyek majd,
1455  8|                   keresztülfolyni a hazán,~És egy kiáltás lesz a nemzet:~(
1456  8|                    Honárulónak deklaráljuk~És nyársra húzzuk!~Készülj
1457  8|                    ez ünnepélyre,~Készülj, és örvend, oh boldog haza!~
1458  8|                nyergelve már,~S prüsszögve és tombolva ott benn~Fecsegő
1459  8|                 ember nem a világ,~De ezer és ezer van, aki~A zablán tépelődve
1460  8|                                   A KIRÁLY ÉS A HÓHÉR~Űl a király nagy
1461  8|                   kinek emlékére~Lángolunk és sírva fakadunk!~Az ügy,
1462  8|                                  FELESÉGEM ÉS KARDOM~Galamb van a házon,~
1463  8|                  oldalamra,~Oldalamra köt, és~Búcsuját így veszi:~Menjetek,
1464  8|                 magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,~S büntetéseit
1465  8|          átszenvedte ő;~De erénye is volt, és jutalmat érte~Még nem nyert...
1466  8|                mert élned kell... dicsőség~És boldogság lészen a te életed...~
1467  8|                    Ruhánkba kapaszkodtatok~És rángattatok hátra,~Szűköltetek
1468  8|                   Szűköltetek kegyetlenűl,~És óbégattatok rutul:~„Ne lőjjetek,
1469  8|                Kibujtok most hátunk mögűl,~És orditoztok diadalt,~Hűhóztok
1470  8|                 Hohó, lassabban egy kicsit~És hátrább, hallják kendtek!~
1471  8|               mindenik,~Az asszony könnyel és a férfi vérrel.~Ha régi
1472  8|                   Mi magunk ne hagyjuk el.~És mi nem hagyjuk magunkat,~
1473  8|                 magunkat,~Míg lesz egy kéz és egy kard;~Fogadom azt, hogy
1474  8|          kifakadunk,~Akkor aztán hosszu ám és~Rettentő a haragunk.~Tudhatják
1475  8|    Megszeplősitette.~Szép az asszony, ifju és jó,~Asszonyok virága!~S
1476  8|                    Királyi ház? bordélyház és~Zsiványok tanyája!”~És bementek
1477  8|          bordélyház és~Zsiványok tanyája!”~És bementek egy csoportban~
1478  8|               itten,~Egy megbántott nemzet és a~Bosszuálló isten.~Mi vagyunk
1479  8|                    vagyunk a vendégek itt?~És nem ti lennétek?~Ti vagytok
1480  8|                    s ti~Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~Testünket,
1481  8|              Kivertetek minket,~És eszitek és isszátok~Testünket, vérünket.~
1482  8|                   a magyar nemzetet:~Piros és fekete.~Fessük zászlainkat
1483  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1484  8|                   támad,~Mindenfelől jőnek és megostromolják~A habok hazámat,~
1485  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1486  8|                 sorsa.~Készül az ellenség; és mi készülünk-e?~Mit csinál
1487  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1488  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1489  8|           asztalnál telt poharak körül~Bút és bajt feledtünk.~Fessük zászlainkat
1490  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1491  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1492  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1493  8|                 fekete-pirosra,~Mert gyász és vér lesz a magyar nemzet
1494  8|                   Az ifjuság s a szerelem,~És minden óra, mit el nem vevék,~
1495  8|              Legnagyobb vitéze.~„Kelj föl, és jöszte ki!”~- „Szabad vagyok
1496  8|                      Ki sem hallgatva még,~És már elitélve.~Hunyadi Jánosnak~
1497  8|             negyedszer~Sujt hozzá a mester~És fejét levágja!~Lemenőben
1498  8|               istened van,~Föl magyar nép, és e~Gaz királyt legottan~Fojtsuk
1499  8|                   csak készülőben van még,~És nem szakít le egyebet,~Mint
1500  8|                  minden erejével~Fog dúlni és üvölteni,~S szivem mélyét