1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980
Rész
1501 8| összevesz, mint négy vadállat,~És pusztít mind a négy elem,~
1502 8| császárjaid,~Földönfutók és üldözöttek!~Készüljetek,~
1503 8| Elrablottátok a népek jogát,~És elloptátok kincseit,~Ti
1504 8| miattatok!~Koldulni fogtok és~Nem nyertek alamizsnát,~
1505 8| Rátok köp, elrúg bennetek,~És undorodva fordul el!~S ha
1506 8| szállanak,~Mert nem lesz és ne légyen ember az~Utálat
1507 8| gyomra lesz majd sírotok~És szemfedőtök a népeknek átka!~
1508 8| német ármány~Elrablott és eltemetett.~Jőjjön ki kardod
1509 8| KÉT ORSZÁG ÖLELKEZÉSE~És az idő eljött, bár nem hamar,~
1510 8| ritka vendég.~Együtt vagyunk és együtt maradunk!~Nincs isten
1511 8| együtt maradunk!~Nincs isten és nincs örödg, aki~Ismét széjjel
1512 8| jobbra is vág, balra is vág,~És jobbra-balra majd érzik
1513 8| Érzelmeimnek tündérvilágával,~És szórd el ott e kincseket,~
1514 8| Mikéntha mondaná: oh törj le,~És vígy magaddal, tégy szivedre!...~
1515 8| innen, mint kis gyermek,~És mint meglett ember, úgy
1516 8| telt el~Megrakodva búval és örömmel...~Húsz esztendő...
1517 8| harangszó,~Kifáradt már a lovas és a ló,~Hazamegyek, ölébe
1518 8| nemzet a halott,~Megillettük, és tizennégy~Milljom szív földobogott.~
1519 8| unokáknak~Ezt a kort a nagyapák.~És mi becsben, hírben álltunk,~
1520 8| tehát a tiétek,~A dicsőség és a bér,~Isten neki... nem
1521 8| Sem dicsőség-, sem dijért.~És ha újra tenni kell majd,~
1522 8| Akkor újra ott leszünk,~És magunknak bajt s tinektek~
1523 8| Testi szemeimet~Behunyom, és lelkem szemeivel nézek,~
1524 8| Gólyafiak anyja,~Nagyot nyel, és aztán~Fölemeli fejét s körülnéz
1525 8| Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,~Rajtok varju károg,
1526 8| búza között~Piros pipacsok és kék virágok nyilnak,~Imitt-amott
1527 8| vonta,~Mintha csak állat és nem ember lett volna.~Szabad
1528 8| szerezte ezt a dicső hazát,~És magyar vér ezer évig ótalmazá!~
1529 8| maradjon az ágyon!~Haza és szabadság, ez a két szó,
1530 8| tanuljon dajkától a gyermek,~És ha a csatában a halál eléri,~
1531 8| tanyáznak,~Mint a vadállat és mint a madár.~Mit őseink
1532 8| hazát, mely szebb a réginél~És tartósabb is, kell alkotnotok,~
1533 8| Akit nem égő honfiérzelem~És tiszta szándék vezetett
1534 8| Mert hogyha egyszer átlép és kijő majd,~Átok s gyalázat
1535 8| oltárlámpa ég,~Eredjetek be és munkáljatok,~Legyen munkátok
1536 8| bennlakókat vallja boldogoknak~És istenítse, akik épitették!~
1537 8| Egy sziv miljók keblében,~És dobbanása rémület~Az ellenség
1538 8| magyar,~A síkra állt vitézül,~És a világ, a nagyvilág~Csodákat
1539 8| az lesz,~Vagy iszonyúan és dicsőn~Mind, mind egy szálig
1540 8| Fölnézek a nyárdéli napba és~Nem fáj szemem,~Lenézek
1541 8| Lenézek örvény fenekére és~Lenézek bátran, nem szédül
1542 8| majd, s nem tántorgok én!~És jőni fognak rettentő napok,~
1543 8| kötelesség munkálni a honért;~És a dicsőség? isten hírivel~
1544 8| csatázott siheder korában,~És vala nagy az ő vitézségi.~
1545 8| Keveredett kemény háborúba,~És pediglen Ottokár alól e~
1546 8| mint a Csáki szalmája,~És e bajt a nagyurak okozták.~
1547 8| menyecskék dagadó ölében.~És amidőn hites felesége~Szót
1548 8| haragjában adtateremtettéz,~És meghagyja egyik püspökének:~„
1549 8| Rendcsinálni magyarokhoz elmégysz!”~És el is jött azonnal a püspök,~
1550 8| galléron csípeti~A szent embert és tömlöcbe zárja.~És a régi
1551 8| embert és tömlöcbe zárja.~És a régi tivornyázó élet~Alvó
1552 8| Megcsóválta fejét a nemzet, és~Szólt: „Ami sok, az csak
1553 8| hűsön,~Kinyitották tömlöcét és szóltak:~„Lángban, vérben
1554 8| áll a haza, király,~Jer és győzd le a kún lázadókat!”~„
1555 8| László,~„El, utánam élet és halálra!~Rég vagy, kardom,
1556 8| homályt a nap koronájára!”~És vezette hadát a kunokra,~
1557 8| fölemelte fejét,~Fölgyúlt szíve, és égett lobogva,~A berontott
1558 8| lobogva,~A berontott kúnok és tatárok~Meggörnyedtek karja
1559 8| Belemászott nyakig a mocsárba,~És valódi szent volt ekkoráig~
1560 8| korhely cimborái~S véle a kún és tatár leányok.~Hanem egyszer
1561 8| Igy emészti őket~A bú és a méreg...~Összesúgnak-búgnak...~
1562 8| nagy szándékjok van,~Nagy és veszedelmes.~Milyen gonoszságot~
1563 8| huszárok~Szívbeli szándoka,~És hogy ezt titkolják,~Van
1564 8| Magyarországot~Védelmezni fogják!~És midőn az esküt~Elmondották
1565 8| Engedelmeskedünk~Ugy, ha előre megy,~És nem hátra velünk.~Vitéz
1566 8| hátra,~De szépen előre,~És elértek édes~Hazájok földére.~
1567 8| respublika,~Bár vessen ég és föld elédbe gátot,~Miként
1568 8| gyermek, gondtalan,~Jön és megyen, máshol van untalan,~
1569 8| Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,~Gyönyörködjék e dalban,
1570 8| hangja eltemet~Egy bánatot és szűl egy örömet,~Mert mindenik
1571 8| Szárnyának röpte merész és magas,~A villámokkal egy
1572 8| elvonúl,~De ha vihar jön és üvölt vadúl,~Fölébred a
1573 8| Fölébred a sas szendergésiből,~És a viharnak karjaiba dől~
1574 8| a viharnak karjaiba dől~És vinni hagyja magát általa,~
1575 8| gyermek, szíved asszony és~A lelked férfi, te csodás,
1576 8| nem a félelemtől;~Fájdalom és düh habzik szivembe’!~Fájdalom,
1577 8| viharnak közeledtét látom,~És düh, és düh, mert tétlenkedünk,
1578 8| közeledtét látom,~És düh, és düh, mert tétlenkedünk,
1579 8| mi zaj van a világban?~És a másik oldalára fordult,~
1580 8| lomhaságod által~Mindig hátul és alant hevertél!~Ébredj,
1581 8| nem veszünk el,~Akkor élet és dicsőség vár ránk,~Akkor
1582 8| nép!~Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,~Mint a villám
1583 8| a villám oly váratlanúl és~Oly erővel törj ellenségedre.~
1584 8| tekintesz,~S legnagyobb és legveszélyesebb az,~Ki mint
1585 8| lecsókolnók árját könnyeinknek,~És elkiáltanánk: „Vive la République!”...~
1586 8| szívbe a vért,~A magasztos és bölcs, véres aranykönyvben,~
1587 8| futó homokba,~Jött a villám és fölfordította a trónt,~S
1588 8| ölelhetlek.~A respublika nagy és állandó marad,~Betelvék
1589 8| Szüksége van neki szellemre és kardra!...~Szegény barátom,
1590 8| pihennem kellett!~Hideg a vérem és forrók a könnyeim.~Oh francia
1591 8| magad vagy,~Hogy ott száz és száz van veled?~Habár ott
1592 8| Ez a vétek amily cudar és iszonyú,~Iszonyúbb legyen
1593 8| mindnyájan,~De magyar ruhában és magyar szóval~És a magyar
1594 8| ruhában és magyar szóval~És a magyar háromszinű zászlóval.~
1595 8| hogy leszédüljön végre,~És a mélybe essék, a víz fenekére.~
1596 8| Szent-György piacán~Tölti bolyongva és nyögve az éjszakát,~Martinovics
1597 8| Bút hozott fejünkre, bút és gyalázatot.~Martinovics
1598 8| Hajnóczi, Zsigrai,~Laczkovics és a szép ifju Szentmarjai,~
1599 8| szép ifju Szentmarjai,~Ezek és több mások összeszövetkeznek,~
1600 8| Összeszövetkeztek élet és halálra,~Szabadságot hozni
1601 8| vitték kihallgatás végett.~És szólt a bíró: „nem maradtok
1602 8| Összeesküdtetek a szent haza ellen.”~És ők így feleltek nagy rendíthetetlen:~„
1603 8| veszni a királynak!”~Nagy és szent igazság! de ez igazságot~
1604 8| még akkor szabad,~Tisztán és kereken mondani igazat...~
1605 8| magasban?~Két testvér: a nyomor és az erény!~Nagy itt, nagy
1606 8| pislogása mellett~Küzd a homály és fény... az alakok~Mint álomképek
1607 8| melyre miljom élet~Insége és fájdalma van lefestve.~De
1608 8| arca,~Vitess a temetőbe~És tégy a föld alá...~A holtak
1609 8| embernek miért teremtél~És mért adál családot,~Ha már
1610 8| párnára kis fejét,~S aludt, és álmodott mosolygó arccal...~
1611 8| előtte összefont karokkal~És elgondolkodék:~„Végtére
1612 8| az alvók álmaikban~Rózsák és angyalok között mulattak,~
1613 8| fölszállani!~Ledobta a ház és nap gondjait, mint~Tojása
1614 8| s holdak forognak körűl.~És szólt a lélek, az~Ős-szellem
1615 8| szeretem.~Adj, isten, adj fényt és erőt nekem,~Hogy munkálhassak
1616 8| embertársimért!”~Igy szólt a lélek,~És visszaszállott a nagy égből~
1617 8| Fölszedte fáradt tagjait,~És vánszorogva vitte~A földön
1618 8| Csillagsugárból szőtt fényes palást,~És testedet~Kopott rongyok
1619 8| zsarnoka~Uralkodott:~A hideg és sötétség.~Födél alatt volt
1620 8| Mikéntha ördög űlne hátán,~És lángsarkantyút verne oldalába.~
1621 8| háztetőkre ugrott föl dühében.~És besüvített a kéményeken.~
1622 8| felhőket tömegbe fujta,~És a magasból lecsapott a földre,~
1623 8| tábláját ragadta meg,~Megrázta és sarkábul kifeszíté,~S midőn
1624 8| járna ily~Időben kinn?... és mégis, mégis ott egy~Élő
1625 8| kinyitj’ a hintó ajtaját,~És lop talán? ellenkezőleg,~
1626 8| gyöngédgondosan;~De mert ember lettél és nem kutya,~Az isten tudja,
1627 8| mérgesen csap a lovak közé,~És hajt keservesen.~A külvárosban
1628 8| egyformán iszom.”~Igy dörmögött, és föltápászkodék,~S indult
1629 8| föltápászkodék,~S indult és folytatá a dörmögést:~„Hiába
1630 8| mégis hogy jártam, szégyen és gyalázat.~Az a küszöb megnőtt,
1631 8| vón ottan lesbe állani,~És nézni, mint potyognak el,~
1632 8| meg magam,~Hogy visszamék, és elhajítom~Az ajtó mellől
1633 8| szükségnek esetén~Rabló is, és ha rákerűl a sor,~Az embert
1634 8| nem birná lelk’isméretem.”~És visszaballagott a jó öreg,~
1635 8| visítás!~Meghökken a vén ember és~Tünődve ekkép szól magában:~„
1636 8| kiváncsian~Bekukkantott, és szólt vala:~„Nos, hogy van
1637 8| Emelje csak föl a fiút.~És hozza hozzám... de megálljunk,~
1638 8| ünnepéllyel~Keresztelé meg a fiút,~És Szilveszter lett a neve.~
1639 8| neve.~7~Négy év haladt el,~És gyermek lett a csecsemő,~
1640 8| Miként a tűzkőből a szikrák,~És gondolá az öregúr:~Szikrából
1641 8| láng.~Alig négy esztendős és már lopott~Gyömölcsöt a
1642 8| lopott~Gyömölcsöt a kofától, és kilopta~A vak koldús kalapjából
1643 8| csinjaért~Adott szép szót és kenyeret neki,~De egyszersmind
1644 8| Jövő szikláin a légvárakat,~És addig építé, mig egyszer~
1645 8| virgonc gyerek,~Azokra nézett, és mosolyga, mintha~Ott játszanék
1646 8| Ott játszanék ő is velök,~És addig-addig nézte őket,~
1647 8| Nyöszörgött félelmében és~Kétségbeesve ébredett föl...~
1648 8| Az égen csillagok valának és~Az utcákon nem voltak emberek,~
1649 8| volt, úgy találtak engem,~És hazamennem többé nem szabad;~
1650 8| ágy, hogy jobb se kell,~És a kutyus majd meleget tart,~
1651 8| álmodik.~Feküdj le hát, és alugyál, fiam.”~Ott hagyta
1652 8| testvéri volt,~Hogy bátorságot és bizalmat~Öntött a kisfiúba.~
1653 8| Egymáshoz egyre közelebb~És közelebb huzódtak.~Az eb
1654 8| vagy,~Apád most halt meg, és anyád~Honn fekszik éhen
1655 8| vagyok,~Ezt írd fejedbe és szivedbe,~Kedves fiam.~Koldúlni
1656 8| jobb a ruhája, mint a tiéd,~És ilyet eleget találsz, ne
1657 8| biggyeszteni,~S szemed megnyálazod,~És ugy rimánkodol~Beteg anyád
1658 8| elpróbáltatá vele~A jelenést és elcsudálkozott a~Fiúnak
1659 8| egy közel csapszékbe tért,~És onnan kandikált ki,~S ahányszor
1660 8| poharat,~Egyet kortyantott és vigyorgott.~8~Egyik nap
1661 8| folyt, mint a másik.~Koldúl és koplalt a fiú;~A vén banyának
1662 8| valahogy szegényke.~Koldúlt és koplalt, e kettőt tudá~Az
1663 8| jobban szerette, mint őt,~És sokszor megveré, s midőn
1664 8| gyermek sírt, zokogva sírt.~És a vénasszony elkergette
1665 8| átélte hat századnak nyomorát~És néhány percnek árva örömét.~
1666 8| a sárban ködben~Mezítláb és hajadonfővel állt,~S az
1667 8| gondolá,~Hogy ez mindent tud, és így válaszolt:~„Nekem szülőim
1668 8| vénasszony kilépett rejtekéből,~És rákiáltott: „itt maradsz,~
1669 8| számára kellett kéregetnem,~És engemet koplaltatott,~Hogy
1670 8| Mihelyt elforditom szemem,~És hányszor vertem már meg
1671 8| Becsületes munkám után.~És még hogy én őtet koplaltatom!~
1672 8| szakadt e~Szóval belőled a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~
1673 8| a lép és tüdő~S a májad és a zúzád?~A földön nincs
1674 8| a keresztlevéllel jősz.~És most hordd el magad... s
1675 8| magad... s te~Kövess, fiú.”~És a fiú követte az urat,~Koronként
1676 8| Nem kellett többé lopnia,~És nem kellett koldulnia,~Milyen
1677 8| akkor megint belőle?...~És néha szállt a bú galambja~
1678 8| Jutott a hű kutya,~A hálótárs és a barát.~Ennek kedvéért
1679 8| kutyát,~S ez nyalta képét és kezét,~S midőn fölébredt
1680 8| szennyből, mely reánőtt,~És régi rongyai helyett~Kapott
1681 8| Ekkor magához hívatá~Az úr, és így szólt szigorún:~„Fiú,
1682 8| semmi baj,~Lesz enned, innod és ruhád...~Ellenben ócska
1683 8| állt,~Mindig árnyéka volt,~És leste ajka mozdulását,~S
1684 8| fejéről~Ütötte le a kalapot,~És ennek markolt üstökébe,~
1685 8| szennvedése volt szegény fiúnak,~És napról-napra többet szenvedett,~
1686 8| miért maradt!~Nem a jó étel és a jó ruha~Csalá őt vissza,
1687 8| ajtaja,~Ott hagyva a kész és jó eledelt,~Elszáll örökre
1688 8| mégis maradt, mint a tyúk és a lúd,~S ha indult, ismét
1689 8| Mint a nagyságos úrfi.~És amint szaporodtak évei,~
1690 8| megszégyeníté.~Naponta új és durvább üldözések~Jutottak
1691 8| Jutottak a szegény fiúnak,~És ő naponta jobban érezé~A
1692 8| sugár egy-egy betű volt,~És ilyen írat lett a sok betűből:~„
1693 8| is lett. Első alkalommal~(És várni erre nem kellett sokáig)~
1694 8| azt bottal veré le rólam,~És eszerint~Nem tartozunk egymásnak
1695 8| szolgafaj! hah lázadó gazember!”~És a fiú így válaszolt,~És
1696 8| És a fiú így válaszolt,~És hangja megvető volt:~„Hm,
1697 8| Becsűletes ember leszek.~És lázadó?... ha lázadás az,~
1698 8| az,~Midőn az ember érzi és kimondja,~Hogy ő is ember,
1699 8| önnel mint ember beszéltem,~És hogyha egyszer már~A szolga
1700 8| lesz!”~Ezzel megfordult és kiment,~Örökre ott hagyá
1701 8| te úgy szeretsz tanúlni.~És most az isten áldjon meg,
1702 8| Melytől a láb erőt kap és a~Léleknek szárnya nő.~Egyszer
1703 8| összeolvadának~Egymással, és a barna tornyokat~Elnyelte
1704 8| tovább,~Semmit ne halljak és semmit ne lássak~Onnét,
1705 8| az ember először szabad!~És ment az ifju, egyre ment,~
1706 8| lépéseit.~Megbámulá a síkot és hegyet,~A sík mezőt és a
1707 8| síkot és hegyet,~A sík mezőt és a hegy erdejét~És mindent,
1708 8| mezőt és a hegy erdejét~És mindent, ami csak szemébe
1709 8| A természet szépségeit.~És ott a rengetegben,~A fellegekbe~
1710 8| vagy?~Sokszor hallottam és sokszor kimondtam,~De nem
1711 8| magyarázta meg~Hatalmad és jóságodat...~Dicsértessél,
1712 8| nem a legszerencsétlenebb,~És fájt nagyon neki,~Hogy vannak
1713 8| végkép elfelejté,~S nem látta és nem érezé azt,~Csak a mások
1714 8| azt,~Csak a mások baját,~És homlokát a hideg kőre tette,~
1715 8| Midőn bucsút vett tőle~És pénzt adott neki;~Eszében
1716 8| Mint sziklakő nehezkedett,~És ellenében~Irígység és gúny
1717 8| nehezkedett,~És ellenében~Irígység és gúny támadott föl,~És rálövöldözé~
1718 8| Irígység és gúny támadott föl,~És rálövöldözé~A sebesítő nyilakat.~„
1719 8| számotokra hoz majd~Árnyékot és gyümölcsöt,~Szegény rövidlátó
1720 8| Amely mindég szivének állt.~És elvadúlt lassanként a világtól,~
1721 8| kardot ad kezébe:~„Eredj és küzdj! nem küzdesz hasztalan,~
1722 8| bizonyára meg fog érni egykor,~És azután az emberek belőle~
1723 8| küzdtek érte oly sokan,~És hogyha kell, elvérzenem,~
1724 8| iskolákon,~Régen kijárta azokat,~És benn volt a világban,~Az
1725 8| szemével~A napba kéne néznie,~És e helyett a porba néz,~Mikéntha
1726 8| tőlök a csuszást tanulja.~És mentül kisebbnek tetszett
1727 8| szolgálni, mint én,~Dicsőség, és azért, hogy~Előttem meghajolsz,~
1728 8| megköszönte szépen~E könnyű munkát és így válaszolt:~„Azért, hogy
1729 8| jöttek hozzá szegény emberek,~És meghivák őt falujokba~Jegyzőnek,
1730 8| őt falujokba~Jegyzőnek, és az ifju ment,~Ment örömest
1731 8| ifju ment,~Ment örömest és boldogan.~S midőn elért
1732 8| ugy nézz szemembe,~Tanítód és atyád leszek.~A bölcső óta
1733 8| Én megtanítlak jogaidra”~És teljesíté, amit ígért.~Nem
1734 8| előtt karéjba~Állottak, és az ifju jegyzőt~Hallgatták
1735 8| Hallgatták a vén emberek,~És jobban hallgaták, mint papjokat,
1736 8| tanultak, elvivék haza,~És elbeszélték fiaiknak,~S
1737 8| Az a két ház, hol a pap és~Az uraság lakott,~A kastély
1738 8| parókia.~Naponta gyűlöltebb és rettegettebb~Lett e két
1739 8| Mindig másoknak éljen-e~És sohase’ magáért?~Szegény
1740 8| leányka véle~Találkozott és szóba állt.~Rvöid volt a
1741 8| Rvöid volt a találkozás~És keveset beszéltek,~De attól
1742 8| lyány, sem a ifju nem tudá.~És egyre hosszabbak levének~
1743 8| földön,~Hogy nincsen ember és nem volt soha,~Ki őt testvérnek
1744 8| nevelkedett;~Lopott, koldult és szolgált... így telék el~
1745 8| özöne:~Elszédült lelke, és szeméből~A könnyek úgy rohantak,~
1746 8| csatatérről a vert hadsereg...~És a lyány véle zokogott.~13~
1747 8| jobbágyait~Tévutra vezeti,~És pártütőket, lázadókat~Csinál
1748 8| joggal~Dorgál ön engemet?~És ami az ijesztést illeti,~
1749 8| engem mennyire szeretnek,~És mit nem lesznek értem tenni
1750 8| kérte, hogy tekintsék földi~És másvilági boldogságukat,~
1751 8| boldogságukat,~Ne válasszák a halált és a poklot~Az élet és az üdvesség
1752 8| halált és a poklot~Az élet és az üdvesség helyett!~Bőszülten
1753 8| nép~A templomot,~(Az isten és a béke házát)~S vadállatként
1754 8| ősidőktül óta~Azon valának papok és királyok,~E földi istenek,~
1755 8| borított~A csendes bánat és a holdvilág.~Egyszer megfogva
1756 8| estenként térdepel~Jámbor lakója és imádkozik;~De hogyha telve
1757 8| nagynak lenni,~Nehogy megbánd és szégyeneld, sőt~Ellenkezőleg
1758 8| védangyala!”~Indult az ifju és ment volna, de~Kezét tartotta
1759 8| de~Kezét tartotta a leány~És görcsösen szorítá...~Beszélni
1760 8| lángoló követ.~Szeretlek, és tied nem lehetek!~De istenemre,~
1761 8| Leomlott a leány előtt~S ölelte és csókolta térdeit. -~Másnap,
1762 8| vette, hol~Lopott, koldult és szolgált egykoron.~A külvárosban
1763 8| fölveté a fátyolt,~Némán és mozdulatlan állt...~Az ifju
1764 8| leűlök ott kinn a küszöbre,~És ott ülök, mig megreped szivem.~
1765 8| mindenütt,~Egész idáig, és most itt vagyok.~Szólj,
1766 8| Együtt tűrök veled~Bút és nyomort,~S ha egyszer zúgolódom,~
1767 8| össze őket,~Hanem az isten és a szerelem.~Nem esküvének
1768 8| melyhez még lélekzet sem ér.~És boldogságban teltek a napok,~
1769 8| fölszólalt az ifjuban~A lélek, és ezt mondta szigorún:~„Ébredj,
1770 8| fiú, kezdj a dologhoz!”~És szólt hozzá még szigorúbban
1771 8| vitte művét,~Átolvasá az, és így válaszolt:~„Nagy ember
1772 8| különbet még Rousseau sem írt;~És nagy bolond ön, mert azt
1773 8| fejével.~Asztalhoz űlt, és föltevé magában,~Hogy szép
1774 8| Kerékvágásba csak nem jön bele.~És meggyőződék végre is,~Hogy
1775 8| Abból nem fog tanulni senki,~És amiből lehet tanulni,~Az
1776 8| Hogy önmagát eméssze el?~És élnem is kell... mibül élek?~
1777 8| a kerek világot.~S fényt és meleget visztek magatokkal,~
1778 8| Miként a nyári nap sugárai!”~És így az ifju~Nyugonni hagyta
1779 8| előbb aludt el ez, mint ő,~És ennyi fáradás után is~Elégszer
1780 8| Elégszer állt az asztal üresen~És ablakára a fehér hideg tél~
1781 8| levének s nemsokára négyen,~És négyszeres lett a nyomor~
1782 8| falát~Csikosra festé az eső~És kicifrázta a penész,~Hol
1783 8| Két gyermekével az anya,~És láboknál a földön~A durva
1784 8| pedig merően~Nézé testvérét, és azon~Gondolkodék, hogy ő
1785 8| ilyen~Halvány, ilyen fehér és mozdulatlan~Leszen, ha majd
1786 8| lefolytak~Egymás után az órák, és az asszony~Keserve meghalt
1787 8| Ájulva vagy meghalva omlott,~És szíve megkönnyebbedett,~
1788 8| halottat~S szelíden ringatá,~És félig énekelve suttogott,~
1789 8| hogy e gondolatra~Elsápadt és megreszketett?~Ujján a gyűrüt
1790 8| Ketté lett vágva multja és jelenje,~Fölbontatott a
1791 8| koporsó,~A szemfedő selyemből,~És sírhalmához nagy követ tevének,~
1792 8| Mely őt megölte volna,~És néki még soká kell élnie!~
1793 8| börtönükből,~S bejárják a világot.~És úgy történt. Amit sok évi~
1794 8| istenek,~Hanem csak emberek,~És minden ember ember egyaránt,~
1795 8| E tiszta enyhitő italt,~És lelke tőle megfrisült,~De
1796 8| szedett homlokára a düh,~És elmennydörgé haragos szavával:~„
1797 8| Kell a törvény szerint.”~És a megrémült nép utánamondá:~„
1798 8| szerint.~A törvény szent és sérthetetlen!”~S szerzője
1799 8| szobámnak ablaka,~Ott nőm és gyermekem lakik.~Vezessetek
1800 8| nélkül.~Nem vagytok férjek és apák?~Mint mondanátok, és
1801 8| és apák?~Mint mondanátok, és mit érzenétek,~Ha véletek
1802 8| kerek világon,~Csak nőm és gyermekem,~És őnekik sincs
1803 8| Csak nőm és gyermekem,~És őnekik sincs a világon~Kivűlem
1804 8| lássuk egymást~Még egyszer és talán utószor.~Ne rajtam
1805 8| menekűljön.~Oroszlánbátorsággal és~Őrült erővel küszködött,~
1806 8| gazság van lelketek felett,~És aztán faljanak föl a~Szemétdomb
1807 8| Szemétdomb férgei!~Átok reátok és királyotokra,~Kinek nevében
1808 8| mint az óceán,~Alattvalóid, és ha zsoldosidnak~Százezrivel
1809 8| megkezdd gyáván a futást,~Fuss és bújjál el trónusod alá,~
1810 8| kutya,~Onnan kotorjanak ki és kacagva~Köpködjenek könyörgő
1811 8| gondolkodék,~Mi történt és mi történik vele?~Körűlnézett,
1812 8| elhurcolák erőnek erejével,~És kedvesét és gyermekét~Nem
1813 8| erőnek erejével,~És kedvesét és gyermekét~Nem láthatá, nem
1814 8| viselém!~De hitvesem van és van gyermekem...~Mi lesz
1815 8| Sírt, jajgatott, dühöngött,~És az örök sötétség~Egykedvüleg
1816 8| Kifáradt lelke megadá magát,~És mozdulatlan néma volt s
1817 8| Szép a világ, az erdők és mezők,~A bércek és a rónaságok,
1818 8| erdők és mezők,~A bércek és a rónaságok, a~Virágok és
1819 8| és a rónaságok, a~Virágok és a csillagok... talán én~
1820 8| sánta koldus...~Egy évig? és ha tízig itt leszek,~Tízig
1821 8| gondolkodni is,~Nem volt szivében és fejében~Sem érzelem, sem
1822 8| kevesebb alatt~Eltűnt az, és a börtön, amely~Világos
1823 8| Szerelmem istenasszonya!~És én örökre elvesztettelek!~
1824 8| mint a többi, nem különb,~És elvegyűlsz közötte, mintha~
1825 8| hajt előtte,~Atyjának híja és imádja őt...~Zsarnok vagy,
1826 8| Zsarnok vagy, isten, és én~Átkozlak tégedet!~Ott
1827 8| zsarnokok,~S uralkodol kevélyen, és naponként~Hajnalsugárral
1828 8| dobtál le nekem,~Vedd vissza és add másnak ismét,~Hadd tengődjék
1829 8| hogy a sötétség~Megijedett és reszketett belé,~Ezt ordítá,
1830 8| dühében~Fejét a falhoz vágta és leroskadt,~S a fal megkondult
1831 8| kövek felett,~Ott fekszik, és nem halt meg, és él!~Hozzá
1832 8| fekszik, és nem halt meg, és él!~Hozzá van nőve a keserves
1833 8| odúban!...~Megnőtt a szakálla és megnőtt haja,~S ő sokszor
1834 8| hosszú, végtelen éj volt,~És egyre várta, hogy mikor
1835 8| e börtön maradt belőle,~És őt magát e börtönben feledték.~
1836 8| Eltűnt a kedves szép alak,~És sírt a rab, sírt, sírdogált.~
1837 8| lett s hóhér temeté el...~És hátha apja nyomdokát követte,~
1838 8| apja nyomdokát követte,~És most, mint apja, föld alatt
1839 8| virág kelyét a napsugár,~És ajka mosolyogni kezd,~Tíz
1840 8| Ah, milyen édesen dalol!~És szólt a rab, vagy csak gondolkodék,~
1841 8| gyalázatot,~S le fogja hányni, és először is~Kinyitja e sírhalmok
1842 8| szállt tova,~Megnyílt az ajtó és a börtönőr~A rabnak azt
1843 8| lelkének erejét,~De teste vén és roskatag maradt,~Csak vánszorogva,
1844 8| menyecske, olyan szép teremtés~És oly jólelkü volt... de férje~
1845 8| meg is lakolt ám,~Elfogták és börtönbe dobták,~S ha meg
1846 8| temették~Az ifjú asszonyt, és mi lett fiából?”~„Fiából
1847 8| szentül hitte, hogy szabad.~És mit tapasztalt nemsokára?~
1848 8| emberméltóság naponta törpül,~És a zsarnokság óriásodik.~
1849 8| aggból izmos ifju lett,~És homlokán rejtélyes szándok
1850 8| a földre~Saját képében, és saját kezével~Átadta a rab-embereknek~
1851 8| mást kiáltani~Az ezerek és ezerek között?...~Ki merne?...
1852 8| kiáltja: „haljon a király!”~És eldurrantja fegyverét, s
1853 8| fekszik, leverék~Lábárul őt, és boldog, aki~Vén, ráncos
1854 8| ráncos orcájára köphet~És megrúghatja ősz fejét.~Boldogtalan
1855 8| mulva vérpad állt a téren,~És egy ősz ember fönn a vérpadon.~
1856 8| Kárörvendő szilaj tömeg során, és~Sajnálkozó könny reszketett
1857 8| rivalta: „éljen a király!”~És a halottat a hóhérlegények~
1858 8| azoknál~Jobb akart lenni és az is lett,~Mert csak akarni
1859 8| győzelmesek~Ama szentekrül és nagyokrul, akik~A szolgaságban
1860 8| szolgaságban szabadok valának,~És hirdették az ígét,~S díjok
1861 8| Elszállt az égről a piros sugár és~Elszállt a földről a dalos
1862 8| Ha elfordúlok enmagamtul és mint~Polgár végigtekintem
1863 8| egyetlen világom,~Nappal napom és éjjel csillagom...~Milyen
1864 8| röpíti a gúnynak nyilát,~És én reá csak elmosolyodom,~
1865 8| én reá csak elmosolyodom,~És a magamét hozzágondolom.~
1866 8| boldogságot ad,~Kedvesemet és lantomat.~Kedvesem, ki egy
1867 8| s gyermek, örömében~Jön és megyen, pillangót űz,~Virágot
1868 8| fészek bennem az oltár,~És ezen oltárnak papja a kis
1869 8| Várjatok. Még csak néhány perc,~És kockánk eldobva lészen,~
1870 8| magyar nép kezében.~Kardot és nem olajágat,~Kardot a nemzet
1871 8| Legyen szabadság először,~És azután legyen béke.~Eljött
1872 8| fog a vész birni vélünk,~És ha élhetetlenek, nem~Érdemeljük,
1873 8| hogy megéljünk.~Vedd elő és köszörüld ki,~Magyar nemzet,
1874 8| fogva tartott;~Vedd elő, és mosd le róla~A szennyet
1875 8| Mondjunk el egy imádságot,~És mi légyen az imádság?~Egy
1876 8| szemközt állottam veletek,~És pillantásomtól akkor reszkettetek.~
1877 8| a kék magasban~Istenének és magának zeng.~Önmagától
1878 8| vettek középre.~Nagy a világ, és testvérünk nincs benne,~
1879 8| magyarnak élnie kell örökké,~És nem szabad rabnak lennie
1880 8| ördög, minden ellened van,~És életed fáján pusztítanak?~
1881 8| hiába birkozának~Velünk, és mostan egy év ölne meg?~
1882 8| Oroszlánokkal vívtunk hajdanában,~És most e tetvek egyenek-e
1883 8| lepni árnyékunk a sárba~És vérbe fúlt ellenség táborát!~
1884 8| kínos élet gondja,~Betegség és ötvennyolc év nyomja,~S
1885 8| mely a szent zászlót vitte.~És ha többé nem látnálak téged?~
1886 8| alig, hogy üdvezeltelek,~És már bucsúzni, már elválni
1887 8| lant helyett.~Költő valék és katona vagyok:~Arany csillag
1888 8| boldogság teljes rózsáitól,~És én le nem hajítom ezt azért.~
1889 8| hogy egy~Gondolatod van, és az én vagyok.~Isten veled,
1890 8| ág.~Kedves fák, üdvezelve~És áldva legyetek.~Áldom még
1891 8| elvet hirből sem ismérik,~És a haza? kemény mostohájok,~
1892 8| sírjukon s neveiken végig.~És ők mégis nekimennek bátran~
1893 8| világra;~E pirúlás: vér, harag és szégyen~A fölébredt nemzetek
1894 8| elbámultában,~Áll a tenger és a föld mozog,~Emelkednek
1895 8| észrevétlenül~Jár vihar és szellő holt homlokod körül,~
1896 8| mint harcdalod harsogott,~És szellő, mely elhal, mint
1897 8| lemén.~De emléked velem jött és marad,~Az vet reám bús halvány
1898 8| csatáknak állok küszöbén,~És mégis néha én is könnyezek.~
1899 8| Tengerszem-mélységét,~Szeretlek, ha örülsz~És ha búbánat bánt,~Szeretem
1900 8| atyád,~Szeretőd, testvéred,~És egy személyben te~Vagy mindenem
1901 8| ábrándos~Őrült szerelemmel!...~És ha mindezért jár~Díj avvagy
1902 8| csak téged,~A dicséretet és~Díjat te érdemled...~Mert
1903 8| gyermekére~Néz a szerető anya.~És valóban ősszel a föld~Csak
1904 8| homályos-szomorún~Az őszi köd és az emlékezet.~Eszembe jut
1905 8| láthassa.~Előre!~Hadd lássák és hadd olvassák,~Rajta szent
1906 8| vágyat annyiszor~Éreztem és daloltam!~S e vágy, e láng
1907 8| halt ki bennem,~Rohannék, és maradni kell,~És nem lehet
1908 8| Rohannék, és maradni kell,~És nem lehet elmennem.~A szégyen
1909 8| lehet elmennem.~A szégyen és a fájdalom~Kettős könyűje
1910 8| KONT ÉS TÁRSAI~Édes hazám, Magyarország,~
1911 8| enyészet,~Minden tagom zsibban és fáj,~Átkozott légy, Zsigmond
1912 8| Csendesen előrelépett,~És így kezdte a beszédet:~„
1913 8| mentek lassan,~Némán, lassan és sötéten,~Mint a felhő megy
1914 8| Szemeit félig behúnyja,~És így kezdi cudar gúnnyal:~„
1915 8| dobva.~Zsivány voltál, vagy és maradsz,~És minden ivadékod
1916 8| voltál, vagy és maradsz,~És minden ivadékod az,~Vér
1917 8| vitézek~Hóhérkézre kerülének.~És a hóhér sujtana már...~„
1918 8| milyen nagy örömmel~Állok itt és nézem képedet!~Kell-e még
1919 8| szivemben hidegséget érzek~És lélekzésem szinte elakad.~
1920 8| ez~Ünnepélyes perceket.~És ki tudja? tán utósó,~Legutósó
1921 8| benned van,~Szólj vadúl, és szólj szelíden,~Ragyogóan
1922 8| szólj szelíden,~Ragyogóan és sötéten,~Szomorúan és vigan.~
1923 8| Ragyogóan és sötéten,~Szomorúan és vigan.~Légy vihar, mely
1924 9| Vádolód az isten szine előtt,~És gyujtsa rettentő haragra
1925 9| lesz is az, sokára lesz!~És ami több, és ami fő:~Az
1926 9| sokára lesz!~És ami több, és ami fő:~Az isten könyörűletes.~
1927 9| békén, míg reád halált szól,~És kirúg a nemzetek sorából!~
1928 9| levágott,~Balsorsod volt és nem gyávaságod,~S ha a balsors
1929 9| szerencse hozzád.~Új erővel és új bátorsággal~Álljunk szembe
1930 9| pirulj zsarnok-vértül,~És ne saját szivünk szégyenétül!~
1931 9| Szégyen reá! lecsendesűlt és~Szabadságát nem vívta ki.~
1932 9| nem lehetett.~Szerencse és az isten~Tőlünk elpártola,~
1933 9| veszélyiben,~Ahol az élet pusztul~És a halál terem.~Sokan elhagytanak,
1934 9| harag!~Kifolyt piros vér és~Piros napsugarak!~A lemenő
1935 9| bennem, mint tüzár,~A vérszag és a füst~Megrészegíte már,~
1936 9| dicső lesz élted, boldog és szabad,~Amilyen senkié a
1937 9| diadalmadat,~Szabadság, és a szent halottakat,~Akiknek
1938 9| jut dalodrul a~Költészet és a szerelem,~Az a sok jó,
1939 9| mit e két istennő~Tett és még tenni fog velem.~Emlékezet
1940 9| rózsafa ismét virít~Dalodra, és lehajtja mámoros~Lelkem
1941 9| Lelkem fölé szép lombjait,~És álmodom, és álmaim~Oly kedvesek,
1942 9| szép lombjait,~És álmodom, és álmaim~Oly kedvesek, oly
1943 9| Szivem mily puszta volt és benne már~Milyen sok szép
1944 9| Megyünk húszan tíz helyett, és ha kell,~Utánunk még kétszer
1945 9| elmenni kellett,~Elmenniök és még oda pedig,~Ahol a halál
1946 9| végin,~Nagy kedvem lesz... és ha odavesztek,~Fáj a szívem
1947 9| hazaballagtában:~„Mennek ők és maradni kell nékem!~Itthon
1948 9| kis gyermek szeme,~Szelíd és tiszta kék.~Akkor, mint
1949 9| bírjam~A négyszáz éves gyászt és bánatot.~És megjövél...
1950 9| éves gyászt és bánatot.~És megjövél... légy hévvel
1951 9| vártál,~Az én nevem Bem, és nem Hunyadi.”~Szólt vissza
1952 9| ön kergetni a seregből,~És ez kemény vád lenne majd,
1953 9| végitélet végórájaként,~És ím mi élünk még és nem halánk
1954 9| végórájaként,~És ím mi élünk még és nem halánk meg,~Csak meghajoltunk,
1955 9| HONVÉD~Isten után legszebb és a legszentebb név~A honvéd-nevezet!~
1956 9| visszatérek~Az én enyéimhez,~És ideszorítom rendre valamennyit~
1957 9| Hej az lesz ám a nap!... és mégse tudom, hogy~Mit szeretnék
1958 9| ellen szabadságunk~Istenünk és hazánkért!~Átkos király,
1959 9| Száz is jut egy oroszra.~És ha volnánk kevesebben,~Mint
1960 9| fukarkodni~Életével, vérivel?~És te isten, magyarok nagy~
1961 9| ellenünk~A fél világnak kardja.~És ott elől a háború~Csak a
1962 9| Higgyen, hogy ez történet?~És e beszédet nem veszi~Egy
1963 10| Leány, szép Ida! csókod édes~És részegítő s lángmeleg,~S
1964 10| leány, rád kincs halmai~És csillogó palota vár.~Ne
1965 10| még, egy hosszut, édest~És most ha tetszik, ám jövel!”~
1966 10| szűmben nincsen semmi láng.~Én és szeretni - balga gondolat!~
1967 10| nem tudnám nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra veszteget,~
1968 10| nélkülözni őt.~És újra nyájas és újra veszteget,~Reá halmozza
1969 10| hideg~S az ifju birtok- és vagyontalan.~3~„Bucsúzni
1970 10| lesz bujdosásom,~Hosszú és sivatag,~Mig lábaim elvégre~
1971 10| elvégre~A sírba botlanak.”~És szólna még tovább is~A búcsuzó
1972 10| Én, én... én megyek el.~És most a búcsuóra~Végpillantásiban,~
1973 10| szemébe~Könyűket szöktete.~4~És mindkettő maradott~S rövid
1974 10| mondanom nem is kell~Hogy ifju és leány~Hűséget esküvének~
1975 10| drága lakója fölé.~Életet és örömet adnánk a férj s az
1976 11| mennyei álmak ölén.~Ő megyen, és Dalmát pusztító lángok emésztik,~
1977 11| alatta,~Hull csatázva ellen és magyar,~S hol zászlóját
1978 11| Visszajöttem, itten (élek,)~És ha nem szeretsz (te engem,)~
1979 11| rejtekén~Magamba szállok, és elkomorodom én.~De utcákon,
1980 11| könnyelmü lyány.)~Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt~Magasról
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1980 |