1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776
Rész
1 1| kedves rokonink köre, mintsem~Hogy kis időre szivünk azt kész
2 1| mi csatákba’ valának~És hogy haltanak el. Mai ünnep válni
3 1| szívünk mit nektek adózzon,~Hogy minket hallgatni nem untatok
4 1| drága lélek!~Esküszöm, hogy csak tenéked élek;~Szünjenek
5 1| szenvedés, e szörnyü kín alatt~Hogy nem repedsz meg, égő kebelem?~
6 1| e levert~Sziv-éjjelen, hogy csillagom valál!~Ostfiasszonyfa,
7 1| két India kincset özönnel,~Hogy büszkén ajakam mondani tudja:
8 1| KURUTTYÓ~1~„Hogy fejedre pusztaságot hozzon~
9 1| már inkább karcsu nádnak,~Hogy kerengő forgószél viharja~
10 1| indul, úgy ragadja lába,~Hogy fejér ló sem jutna nyomába.~
11 1| mosolyg rám~Szivárványként, hogy földerítene.~Dunavecse,
12 1| hant ha bizonyára födi.~Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva,
13 1| elszóródva, mit ámulsz?~Hogy birt volna a föld egy helye
14 1| fát~S virágokat leped,~Hogy édes kelyheikből~Gyüjthessed
15 1| Melyik ragyog közűletek?~Hogy egykor még örömre kelni~
16 1| múlat ő,~Imádva istent, hogy boldog legyen~A kor, mely
17 1| Mert mennyi dolga van;~Hogy minket békében tarthasson,~
18 1| szentelem.~Búval gondolom, hogy mik valának~Hajdanán e porló
19 1| túlviági lény!~Jőj, ez árva lét hogy elfeledve légyen,~Hogy szelíd
20 1| lét hogy elfeledve légyen,~Hogy szelíd ölednek enyhe édenében~
21 1| legyen hő kedveződ a végzet,~ Hogy általolvasnod ne kelljen
22 1| Nagy tűzzel, hevenyén.~S hogy énekem röpűlete~Fellengezőbb
23 1| huszárok~Szállanak a faluba.~És hogy jöttek, hogy megálltak~A
24 1| faluba.~És hogy jöttek, hogy megálltak~A vitézi seregek:~
25 1| Megtörött had román.~„Rablók! hogy többé~Reánk ne törjetek:~
26 1| oroszlán~Erdői vad tanyán.~S hogy harsogtatta~Dörgőleg mindenszerte,~
27 1| Rabláncon vesztegelnek.~„Hogy többé ránk ne törjetek,~
28 1| kürt ismét Lehel kezén;~S hogy harsogtatta szerte:~Rá szent
29 2| mit ámultok? ha mondom,~Hogy csak a bor istene,~Akit
30 2| MI HASZNA, HOGY A CSOROSZLYA...~Mi haszna,
31 2| CSOROSZLYA...~Mi haszna, hogy a csoroszlya~Az ugart fölhasogatja?~
32 2| nem gondolta, jól tudom,~Hogy keservünk téged gyászol,
33 2| szavát,~Mely hitetve súgja, hogy megjő a kor,~Hol szivünk
34 2| pohárból annyiszor kinált,~Hogy ittam volna inkább a halált!~
35 2| Tűnjön is nagy messze tőlem,~Hogy ne légyen semmi jel,~Mely
36 2| is a menyecske.~Történik, hogy a jó szomszéd bátya~Öccs’
37 2| elmarad sokára.~Megtudni, hogy mi ennek az oka,~Öccseura
38 2| hozzája ballaga.~S akközben, hogy ballagott hozzája,~Már készült
39 2| Mikoriban azt mondotta, hogy a...”~S felsikolt felesége
40 2| ásitoz reám;~Bort belé! hogy felköszöntsön ajkam -~Éljen
41 3| mért a kebel,~Megteremtve, hogy lakóul~Örömet fogadjon el?~
42 3| templomába lép,~Az, illő, hogy legyen~Főben, kebelben ép;~
43 3| számkiűz;~Mert várni lehet-e,~Hogy romlott föld alatt~A mag
44 3| JÖVENDÖLÉS~„Mondád, anyám, hogy álmainkat~Éjente festi égi
45 3| Hej, van oka a gólyának,~Hogy más hazát néz magának;~De,
46 3| néz magának;~De, galambom, hogy elhagytál,~Nem t’om, mi
47 3| nincsen is szükség reá,~Hogy elcseréljem rongymezem.~
48 3| Átugortam a palánkon -~Átesém!~Hogy megingott bele májam~És
49 3| értem~E napot?~Megrakott, hogy minden csontom~Ropogott.~
50 3| Házfödélteken?~Vagy ki álmodá meg, hogy ma~Vendégtek leszen?~De
51 3| Régi jóbarát?~Nem hihetem, hogy reátok~Illenék e vád.~A
52 3| tán ha látja sors komám, hogy~Csüggedés nem ért:~Egykor
53 3| Kínok égtek a szülőkebelben,~Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;~
54 3| gyászos tévedésünk.~Engem is hogy csillogó reményem~Biztatott
55 3| csak, minek elbeszélnem?~S hogy mióta járom a világot,~Bolygó
56 3| háza közelében.~Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,~Mert
57 3| ok futni, ha futni kell.~Hogy is tudnék futni mostan?~
58 3| hadnagyok:~Majd megmondom, hogy ki vagyok!~Pozson**, 1843.
59 3| csontfalával~Bástyaképen.~S ím, hogy fordult most a kocka,~S
60 3| mentem, mert megláttam,~Hogy odabenn szép leány van.~
61 3| e pohár borban halálom,~Hogy lehetne bajaimtól megválnom!~
62 3| az asszony;~Rá az ember hogy hallgasson?~Van minékünk
63 3| Petőfi, te sem félhetsz,~Hogy két vállad valahogy~A szerencse
64 3| mindent megadand.”~Mondaná, hogy: „Rád ruházom~A bübájat,
65 3| a hír és jó a kincs;~És hogy őket ne kivánnám,~Abból
66 3| már ezermesterré~Engeded, hogy válhatom:~- Van a hírnél,
67 3| sírhalomról,~Nem csoda, hogy oly siralmasan szól.~Ott
68 3| volna hát sötét világom!~Hogy volna hát élni kivánságom!~
69 3| Annyibul ha megérdemli tán,~Hogy szeretni képes igazán.~Oh,
70 3| lehetett,~Jó remény fejében,~Hogy majd megszeret.~Féktelen,
71 3| virágnak megtiltani nem lehet,~Hogy ne nyíljék, ha jön a szép
72 3| napsugarat.~Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára~Tündér
73 3| reám, boldogságom csillaga!~Hogy ne legyen életem bús éjszaka;~
74 3| szívem gyöngye, ha lehet,~Hogy az isten áldja meg a lelkedet.~
75 3| nélkül a fa meg nem él;~S hogy téphetném azt ki földéből,~
76 4| kiáltom:~Legkedvesebbem hogy te vagy~A nagy világon.~
77 4| neked adom.”~Elmondanám, hogy: „Szívem tenger,~Uralkodjál
78 4| itt terem.”~Elmondanám, hogy: „Tiszta fényét~E gyöngy
79 4| miért is ád?~Azért-e csak?~Hogy hervadandó kelyhed légyen,~
80 4| Kérdi egy tiszt gúnyolón, „hogy~Képe olyan sárga.”~‘Tiszt
81 4| Magamat -~Azt hiszitek, hogy talán a~Bor miatt?~Ne higgyétek,
82 4| Fölvivém!~Jó: bakancsom hogy hamar lerúghatám;~Még idővel
83 4| bőviben.~Hadd igyam hát! hogy forogjon~Kerekem -~Meg sem
84 4| életemben;~Csak az vigasztal, hogy~Meg nem érdemeltem.~Boldogtalan
85 4| zártáig;~Csak az vigasztal, hogy~Nincs messze odáig.~Hiába
86 4| beszéltek -~Tudom azt az egyet,~Hogy nem soká élek.~Debrecen,
87 4| ver meg engem az isten.~Hogy szeretőt mást kerestem.~
88 4| De szemedből kiolvasom,~Hogy szivedben bánat vagyon.~
89 4| búsulsz? tán megbántad már,~Hogy engemet megbántottál?~Sose
90 4| Ohajtásim mégis mivégre kelnek?~Hogy menjen a tél, menjen gyorsan
91 4| lehetnék én meg a Duna:~Hogy a Tisza belém omlana!~Tokaj,
92 4| tudom, hol vár~A halál rám?~Hogy egyenesen azt~Választhatnám!~
93 4| Én ugyan nem is tudnám, hogy~Tél vagyon,~Ha ki nem pillantanék
94 4| megakadt.~Ha azt tudnám, hogy az én hálómba~Valami nagyon
95 4| nagy hal akadna,~Akkora, hogy berántana engem:~Nekem is
96 4| irtózám a házasságtól,~Mondám, hogy nem kell feleség;~Pedig
97 4| tudnék végtelen! -~Megérem-e, hogy nekem is lesz~Szép csendes
98 4| bizony már régen lehete,~Hogy gabancuk a csikófogat~Elhullatta...
99 4| aztán ép erő~Nem tudom, hogy volna nyerhető.~S ami több,
100 4| nem lehet vele!~Sejt tán, hogy napja alkonyúl,~Azért viseli
101 4| fülökbe olyan dolgokat,~Hogy lábszárok is remeg bele,~
102 4| dohányt, mely benned ég;~Hogy is ne? füstöd fellege,~Miként
103 4| Miként szeretem a dohányt;~Hogy is ne? pipa és leány~Érettem
104 4| Az ég e kettőt énnekem,~Hogy látva őket lássam azt,~Kitől
105 4| nagyon, nagyon örültem,~Hogy megnevetteti.~De ő nem tartja
106 4| De ő nem tartja nagyra,~Hogy költő-fia van;~Előtte minden
107 4| volt,~Ahonnan láthatám:~Hogy a földön nekem van~Legszeretőbb
108 4| Elvégezém az én szivemben,~hogy magamat adnám boritalra.~
109 4| Gyászos, költőnek hallani:~Hogy verse hitvány, verse rosz,~
110 4| Hallottam ezt.... pedig hivém,~Hogy a hir kakasüllején~Anakreon.
111 4| EBÉD UTÁN~Ugy jóllaktam, hogy még!...~Egyet nyujtózom,
112 4| érte tán?~Nem elég tőlem, hogy~Föltátom rá a szám? -~Istentelen
113 4| van tele;~Csodák csodája, hogy~Meg nem pukkad bele.~Húzd
114 4| Azért szerezzem a pénzt, hogy legyen?~Azért szerzem, hogy
115 4| hogy legyen?~Azért szerzem, hogy eligyam s egyem.~Mert oh
116 4| Szerzem tehát a pénzt, nem hogy legyen,~Hanem azért, hogy
117 4| hogy legyen,~Hanem azért, hogy eligyam s egyem.~Emberségemre!
118 4| Nekem nem kell a pénz csak hogy legyen;~Megszerzem én, hogy
119 4| hogy legyen;~Megszerzem én, hogy eligyam s egyem.~Azt mondják
120 4| mégsem szerzem a pénzt, hogy legyen -~Csupán azért, hogy
121 4| hogy legyen -~Csupán azért, hogy eligyam s egyem.~Megnyugtat
122 4| tán ha semmim sem lesz,~Hogy ameddig volt, jól éltem
123 4| helye.~Ebből indulva, nem hogy meglegyen,~De szerzek pénzt,
124 4| meglegyen,~De szerzek pénzt, hogy eligyam s egyem.~Menjünk
125 4| nem szerzém én e pénzt, hogy legyen:~Azért szerzém, hogy
126 4| hogy legyen:~Azért szerzém, hogy eligyam s egyem.~Dunavecse,
127 4| én azt mondom, társaim,~Hogy engem ne gyászoljatok;~Természetünktől
128 4| Avvagy talán azt gondolod,~Hogy képedet lesem?~Eszem ágába’
129 4| Eszem ágába’ sincs biz a,~Hogy téged nézzelek.~Isten hirével
130 4| fele még.~Azon volnék én, hogy te lennél~Énnékem feleség!~
131 4| téged~Még jobban őrzelek,~Hogy drága egészségednek ne~Ártson
132 4| lejárunk~Kivált pénzfogyatán.~Hogy suttogják majd, ha az utcán~
133 4| Csinálok ám teringettét is,~Hogy bámulnak bele!~Maholnap
134 4| habok;~Feszítem a lapátot,~Hogy szinte izzadok.~Anyám, ha
135 4| ha mostan látnál,~Tudom, hogy mondanád:~„Az istenért...
136 4| ha mostan látnál,~Tudom, hogy mondanád:~„Az ördög hurcol
137 4| rá, cigány, siralmasan,~Hogy magamat kisírhassam,~De
138 4| lássa az a csalfa lyány,~Hogy búsulok csalfaságán.~Dunavecse,
139 4| restelem csak benned, oh pohár!~Hogy olyan könnyen kihörpentelek.~
140 4| Absurdum pedig, de nagy, hogy~Ennek kelljen állnia.~El
141 4| bal combom~Kard... azaz hogy panganét.~Dunavecse, 1844.
142 4| zúgjon - ne halljam meg,~Hogy kincsem rokkája pereg.~Dunavecse,
143 4| előtt;~De azt is mondhatom,~Hogy ez a világ nagy,~S a világon
144 4| De tehetek is én arról,~Hogy oly igen jó az a bor -~Jó
145 4| örömemnél:~Mit használt, hogy jöttem?~Ha te nem jöhettél.~
146 4| szőke leány a kedvesem,~De hogy jó lesz, még abban sem kételkedem.~
147 4| SZÍNBIRÁLAT~Hogy játszottak? ne is kérdezzétek!~
148 4| világ Eperjesen?~Hallom, hogy szenvedtél keservesen,~De
149 4| barátom, azt elhiheted,~Hogy szörnyü mód szeretlek tégedet.~
150 4| od, a Komlóban, persze, hogy tudod;~Hogy is feledhetnéd
151 4| Komlóban, persze, hogy tudod;~Hogy is feledhetnéd azt a napot?~
152 4| szegény legény.~Másfél hete, hogy őket elhagyám.~Kiknél valék,
153 4| gyerkemért.~Szegényke! titkolá, hogy értem ég.~Midőn bucsúzni
154 4| arcomon. -~Én nem tudám, hogy őtet szeretem,~De amidőn
155 4| szekerem,~S elgondolám, hogy végkép elhagyom:~Elkezde
156 4| mit csinál?~És máskülönben hogy van dolgotok?~Tudom, sokat
157 4| lelkű, igaz;~Azt gondolá, hogy minden ember az.~És e hitének
158 4| szeret ugy engem istenem?~Hogy volna mód, sorsán enyhítenem.~
159 4| szeret ő téged.~Nemcsak hogy szerelmet nem ismer,~Szegény
160 4| átkozódásoknak...~Imádkozzál, Bandi, hogy meg ne kapjalak;~Mert ha
161 4| Kiket tán sorsom érdekel,~Hogy tiszta látkörét jövőmnek~
162 4| Vak órjásának nyelve szól.~Hogy én lelépek a színpadról,~
163 4| Kalandok, isten veletek!~Igaz, hogy ottan a rózsának~Sokkal
164 4| Egyszercsak azt hallja, hogy~Haldoklik babája.~Fölpattan
165 4| bizon.~Vagy tán azt vélitek:~Hogy szomjas nem vagyok?~Dehogy
166 4| vizet iszom,~Vizet bizon.~Hogy rajta senki ne~Csigázza
167 4| öntudattal~Dugá fejét a föld alá:~Hogy a vizet ugyan használta~(
168 4| Érzelgénk boldogan;~Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold,~
169 4| boldogan;~Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold,~Be szép egy
170 4| csak jól e nyelves asszony,~Hogy tovább is nem maradtam otthon;~
171 4| darál előttem,~Nem hiszem, hogy nyelvét ki nem tépem.”~*~
172 4| ostoba falusi nép!~Irják, hogy majd feljőnek Pestre. Szép.~
173 4| gyapjuról.~És kérdi tőlem: hogy kel most a zab?...~A búza?...
174 4| Mit a mesterség adhata,~Hogy légyen kényelem.~Selyem,
175 4| közeledben,~S akkorákat sóhajtok, hogy~Még a kárpit is meglebben.~
176 4| mindezt!...~‘Sz az malheuröm, hogy nem bánod.~Pest, 1844. július~
177 4| bakancsos-köpönyeg.~Arról szó sincs, hogy kiderűljön,~Sétálni hát
178 4| magamnak kell köszönnöm,~Hogy megvalljam az igazat.~Könnyelmüség,
179 4| olvasna:~Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna,~De halottaihoz
180 4| fejére~Az ég oly sorsot mért,~Hogy bor- s leányért éljen~És
181 4| böjtjeim, pedig nagyok.~Jó, hogy az embernek csontfoga van,~
182 4| ínségben csak az vigasztala,~Hogy ennél már nagyobb inségem
183 4| meg téged nekem.~Engedd, hogy még egyszer nézzek reád.~
184 4| nádsípomat.~Legyen mentségem, hogy amilyen gyönge,~Oly szívbül-ömlő
185 4| mért tartja a sors korodat,~Hogy meg ne értsen? nemzetem
186 4| ilyen, és pedig nem egy van;~Hogy is ne volna?... magyarok
187 4| zsibbadásnak terhe nem lepett meg,~Hogy ily kevés, ily kétes bére
188 4| sosem vitte~El;~Oly rosz, hogy az ördögnek sem~Kell.~Pest,
189 4| minden kántor irígyel.~És hogy férfi legyen,~Méltó e tüdőhöz,~
190 4| Komolyan mondotta utána, hogy: „Ámen.”~A nép pedig, amely
191 4| orrát mutató ujjára tevé:~„Hogy szabadúljak?~Kiabálni potyára.~
192 4| szalmát,~Szalmával a fát,~Hogy téglát melegítsen~Hasacskájára
193 4| Majd úgy intézzük a dolgot,~Hogy szólni ne tudjon:~A kötél
194 4| ugyan, kik~Állítni merészek,~Hogy Erzsók asszonyom arcát~Nem
195 4| szorgalmatosan;~Elannyira, hogy~Be se’ nézett más kocsmába...~
196 4| Szívreható mogyorófa-beszéddel,~Hogy már hazamenni tanácsos.~
197 4| vetemednék~Bámúlatra tehát,~Hogy ő egyikével~Feje ablakinak~
198 4| levegőnek~Könnyű szekerét.~Hogy szállítná azokat~A derék
199 4| belőle?~Az jött ki belőle,~Hogy a zajra apánk kirohan,~Nálunk
200 4| Volt tűkörözője.~Látszék, hogy valamit~Akar és nem akar,~
201 4| és nem akar,~Vagy inkább, hogy valamit~Merne, ha merne.~
202 4| fondor lelkületű egyházfi,~Hogy a lágyszivü kántor~Se’ széna,
203 4| És nemcsak ugy átabotába,~Hogy századok adnak~Tervkivitelre~
204 4| aggastyán. -~Előre tehát,~Hogy az alkalom el ne sikoljék.~
205 4| nem fogtok haragudni reám,~Hogy a helybeli lágyszivü kántornak~
206 4| A kötél ugyan azt akará,~Hogy hála fejében~Hagyná ott
207 4| fölemelte a térdepelésből,~Hogy talpa sem érte a földet;~
208 4| földet;~Aztán meg letevé,~Hogy az orra is érte a földet.~„
209 4| a malomkő~A búzaszemet!~Hogy mertél... de előbb~Téged
210 4| Lelkem lelke, bocsáss meg,~Hogy kételkedni merék~Hűséged
211 4| okúljanak a késő unokák,~Hogy kell csábítni az ártatlanságot,~
212 4| csábítni az ártatlanságot,~Hogy kell konkolyt hinteni~Két
213 4| Példát ada a késő unokáknak,~Hogy kell csábítni az ártatlanságot,~
214 4| csábítni az ártatlanságot,~S hogy kell konkolyt hinteni~Két
215 4| amelynek~Ajtó sem kell, hogy a szívbe röpüljön,~Mint
216 4| Vagy akkép vágom fültövön,~Hogy azonnal megsiketűl bele.”~
217 4| Gyáva, haszontalan ember,~Hogy oly pimaszúl rám vallott. -~
218 4| vallott. -~Én bujtogatám őt,~Hogy csapja el a kelmed keziről~
219 4| kend azt gondolja talán,~Hogy én kendet szeretem~Avval
220 4| lelkületű egyházfinak orrát,~Hogy vére kibuggyant.~Erre Harangláb~
221 4| Jókedvű abrakolója,~Látá, hogy komolyabb kezd lenni~A dolog
222 4| Megdöfte az oldalbordáját,~Hogy az álom sűrü ködét~Szétoszlassa
223 4| gyorsan,~Ha azt nem akarja,~Hogy vége legyen helységünknek,~
224 4| népe~Egymást kaszabolja,~Hogy nézni iszony.~Potyognak
225 4| pörét,~Mely onnan eredt,~Hogy a roszlelkű szomszédné~Egy
226 4| az árpát.~Képzelni lehet,~Hogy mekkora volt dühödése~Az
227 4| azt már képzelni lehetlen,~Hogy mekkora lett dühödése,~Amidőn
228 4| mondá~A kevés szavu bírónak,~Hogy az enyészet gyászlobogója~
229 4| amazontermészetü Márta:~Hinni lehet, hogy most sem szegte meg azt.~
230 4| azzal vígasztalja magát,~Hogy elleneit megverte vitézül,~
231 4| tábla, ~mely azt mutatja, hogy az~I. ÉNEKBEN~fölébred álmából
232 4| azonban az nincs megénekelve: hogy ki légyen ezen szabadulást
233 4| fölébredt fogoly? csupán azért, hogy később a meglepetés annál
234 4| köttetik a nyájas olvasónak, hogy a fogoly nem más, mint a
235 4| sanyám számára;~Nem kell, hogy a templomot~Gyalogosan járja.~
236 4| forrásnál,~S mondhatom, hogy nagy örömet szerzett.~Sok
237 4| elmondtál e levélben,~(Ne véld, hogy hizelgéskép beszélem,)~De
238 4| legjobban az gyönyörködtetett,~Hogy a bort, öcsém, te is szereted.~
239 4| hagyjuk a világot papolnia,~Hogy, ki a bort szereti, ez és
240 4| Egyébiránt ne gondold, barátom,~Hogy én valami vad fickó vagyok,~
241 4| múlt időket~Elbeszélem, hogy mennyit szenvedtem,~Mint
242 4| csodálkozni fogsz fölötte,~Hogy huszonkét éves ember ennyi~
243 4| mondhatom;~Hanem ugy csak állok, hogy ha véled~Találkoznám, megvendégelnélek.~
244 4| belőle oly szeráfi dal,~Hogy, ki hallja, rögtön szörnyethal.~
245 4| nem volna vagy két éve,~Hogy a mellényem meg van véve:~
246 4| talpa, sarka~Nem kérdené, hogy hol a varga?~Én volnék a
247 4| áll előttem,~Nem tudom, hogy melyiké leszek;~Nem tudom,
248 4| szép tulipánbokor...~Kár, hogy addig lesz csak az, mig~
249 4| Bort igyék,~S hinni fogja, hogy minden lyány~Érte ég.~És
250 4| végbe ott közöttünk;~Igaz, hogy a török a bor,~És a magyar
251 4| Hanem még az is igaz ám,~Hogy harcoltunk vitézül,~Kivált
252 4| föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Csak
253 4| föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Miénk
254 4| föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~Apostolok
255 4| föladatunk!~Legyünk büszkék reá,~Hogy színészek vagyunk.~De amit
256 4| hátamon vivék,~Nem mondhatom, hogy nagy volt a teher,~De a
257 4| emberismeret,~Ráfoghatnom, hogy nem más, mint szinész.~Fején
258 4| önnek szeméből olvasom ki, hogy~Szinészetünknek egykor hőse
259 4| elmbarad.~Nem is hiszem, hogy a szinészetet~Becsülni fogják,
260 4| annyira.~Az isten adja, hogy minél előbb~Akképpen álljon
261 4| megyen,~Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.~A tintás üveget
262 4| mondom, kabátja zsebibe.~S hogy pénzre tett szert, lett
263 4| mint a...~Majd kimondtam, hogy mibe’.~Legyen egy kis embersége,~
264 4| kelmed néha be.~Hiszen azt, hogy versirás a~Mesterségem,
265 4| szerez neki.~Természetes hát, hogy a jó öreg~A bort nem veti
266 4| utat teszi:~Csak arra vár,~Hogy fellegekbe öltözzék a láthatár.~
267 4| láthatár.~Ekkor nem félve,~Hogy őt meglátja felesége,~Bebaktat
268 4| rám,~Leánykák, lelkeim!~Hogy oly sokszor beszélnek~A
269 4| gondolhatjátok,~Mily bús az életem,~Hogy gyakran a keservek~Keservét
270 4| tréfás dalokat,~Nem sejtitek, hogy néha~Szivem majd megszakad.~
271 4| Mert gyakran voltam úgy, hogy~Csak még egy pillanat...~
272 4| hát,~Leánykák, lelkeim!~Hogy oly sokszor beszélnek~A
273 4| a két könyököm,~Remélve, hogy tán valahogy~Majd búmat
274 4| Nem boldogúl a vers velem,~Hogy is verselhetnék? midőn~A
275 4| mostanság úgy áll a világ,~Hogy új lakó a mennyben ritkaság.~
276 4| üstökét, fülét.~„Kelj föl, hogy a mennykő üssön beléd!”~
277 4| vigasztalásul mondhatom,~Hogy e papot pokolba juttatom,~
278 4| meg találod sérteni~Magad, hogy vér fog ömleni...~Vagy üsd
279 4| pap;~Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap.~S a csap
280 4| érte,~De csak nem jön rá, hogy hol áll?~És így csapért
281 4| rég fennszóval beszélnek,~Hogy ők a honnak hű leányai.~
282 4| voltam a lég ajkaiknál?~Hogy vittem volna szét e hangokat,~
283 4| fölkeltett a hajnalszürkület,~Hogy édes ének szóljon ajakán~
284 4| meg, mi kín van bennem,~S hogy azt mind érte hordozom.~
285 4| eddig egy barátom;~De látom,~Hogy már kihalt tüzed, mely értem
286 4| kincse van hát e hazának,~Hogy nem is fér benne meg?~Hiszen
287 4| Kit koldussá tettetek, hogy tőle~Ismét koldulhassatok.~
288 4| kútforrása,~Elzárják előled,~Hogy szemed se lássa.~És kinek,
289 4| itt a közelben,~Ne hagyd, hogy szeretőd halálra epedjen.”~
290 4| gondolatot:~(S nem mondhatni, hogy jókedvvel ejtette ki.)~„
291 4| Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen el -”~„Hanem
292 4| Ilust egy szóval bántani,~Hogy kihullanak még meglevő fogai.”~
293 4| szavakat tette:~„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát,~Meg
294 4| Iluskám. Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik
295 4| megszeppenéssel most vette csak észre,~Hogy imitt-amott van egy-kettő
296 4| gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,~
297 4| jaj, az akasztani való!~Hogy ássa ki mind a két szemét
298 4| futott, mert világosan látta,~Hogy méltán haragszik oly nagyon
299 4| alatt vala;~Maga sem tudta, hogy mikép jutott oda.~Megállt,
300 4| elfordult:~Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult.~„Most
301 4| tetejére,~Eszébe jutott, hogy falatozni kéne,~Tennap ilyen
302 4| Vakondokturásra bocsátotta fejét,~Hogy visszanyerhesse elfogyott
303 4| Amint közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít
304 4| Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~
305 4| a legszebb órája.”~„No, hogy még szebb legyen,” felelt
306 4| dolog nekem a háború.~Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,~
307 4| Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett,
308 4| tetszett őneki,~Az igaz, hogy noha sok földet bejára,~
309 4| sereget ekkép idvezelte:~„Hogy mikép mertek ti szembeszállni
310 4| szembeszállni vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy
311 4| tatárok ezerannyin voltak;~Jó, hogy akkor azon a vidéken jára~
312 4| is írta az úti levelet,~Hogy senki se bántsa a magyar
313 4| magyar sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása,~
314 4| bántása,~De mégis örűlt, hogy elért a határra,~Hogyne
315 4| fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy itt a sereg izzadott,~Le
316 4| levegőeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.~Hanem még
317 4| Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek.~Lassacskán
318 4| szerencséd, te gonosz mostoha,~Hogy nem tudom, melyik kinek
319 4| hallatott:~„Ugye, barátim, hogy keserves állapot?~Kincsem
320 4| erőnek erejével rajt volt,~Hogy ő is elmegy, s a többiekkel
321 4| ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy:~Országodból
322 4| orra,~Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak
323 4| hírűl hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott
324 4| vagy?~Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.~Háladatosságból
325 4| mellett a tündöklő szivárvány.~Hogy az öreg király leányát meglátta,~
326 4| nem is kívánok mást,~Csak hogy e várban egy szobát rendelj
327 4| ki kell nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~
328 4| élnem;~De attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~S én
329 4| amint itt írva áll:~14~„Hogy is kezdjem csak hát?...
330 4| örömem csak annyiból állott,~Hogy a faluban egy szép kis szőke
331 4| csodálni!~Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban
332 4| ám, mikor megcsókoltam,~Hogy a világ összedőlhetett miattam.~
333 4| életemben~Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem,~De nevelőanyám
334 4| szegénynek.~Nem egyszer mondta, hogy: „várakozzatok csak!~Én
335 4| válik is ám tibelőletek,~Hogy még!... várjatok csak, várjatok,
336 4| mélységébe.~Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk
337 4| neki, az én Iluskámnak,~Hogy ne adja szivét soha senki
338 4| másnak,~Ő sem mondta nekem, hogy hűséges legyek -~Tudtuk,
339 4| hűséges legyek -~Tudtuk, hogy hűségünk ugysem szegjük
340 4| mostan, milyen öröm vár rád?~Hogy hazatart kinccsel bővelkedő
341 4| bővelkedő mátkád?~Hazatartok én, hogy végre valahára~Sok küszködés
342 4| módon szabadította meg,~Hogy koporsója a habok ne legyenek.~
343 4| a víz magasra, magasra,~Hogy tetejét érte már a felhő
344 4| hálát adott az istennek,~Hogy életét ekkép szabadította
345 4| szabadította meg;~Nem gondolt vele, hogy kincsét elvesztette,~Csakhogy
346 4| országon keresztül;~Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~
347 4| faluja tornyára.~Szent isten! hogy örült ennek János vitéz,~
348 4| drága szép Iluskám!~Tudom, hogy nehezen vársz te is már
349 4| menyecske.~Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„Jaj,
350 4| meglepetésében.~„Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn
351 4| hát el van temetve.”~Jó, hogy nem állt János, hanem űlt
352 4| Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez ment?~Inkább legyen
353 4| legyen férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor legalább
354 4| menyecskének orcáján láthatta,~Hogy nem volt hazugság előbbi
355 4| munkájában elszenderűlt volna,~„Hogy halt meg galambom? mi baj
356 4| álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen,~János
357 4| nagy kamasz és elbődült,~S hogy lábát felkapta: a patakba
358 4| többé az óriások csősze,~Hogy a rábizott tájt őrző szemmel
359 4| tájnak sok akkora fája,~Hogy a tetejöket János nem is
360 4| széles volt a fák levele,~Hogy szűrnek is untig elég volna
361 4| itten akkorákra nőttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol
362 4| tőle,~Mégis akkora volt, hogy felhőnek vélte.~Így ballagott
363 4| de volt akkora kapuja,~Hogy, hogy... biz én nem is tudom,
364 4| volt akkora kapuja,~Hogy, hogy... biz én nem is tudom,
365 4| biz én nem is tudom, hogy mekkora,~Csakhogy nagy volt
366 4| belsejét;”~S nem törődve azon, hogy majd megugratják,~Megnyitotta
367 4| király ezt nem ugy mondotta,~Hogy János tréfára gondolhatta
368 4| király homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„
369 4| csak annyit vesz észre, hogy nem lát.~„Éj van-e vagy
370 4| veszett ki szeme világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~
371 4| sötétség országa~Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.~Ország
372 4| mindjárt át kezdette látni,~Hogy a barlang nem más, mint
373 4| átvillana.~Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elővegye,~Az óriásoknak
374 4| elővegye,~Az óriásoknak hogy jőjön serege,~Hanem megakadt
375 4| Közelebb vizsgálta s látta, hogy mi legyen.~A seprők voltak
376 4| Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy a boszorkányok ne akadjanak
377 4| földhöz dühös haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények
378 4| Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor egy-egy boszorkány
379 4| jobbágyi hűséget.~Ezek igérték, hogy hűségesek lesznek,~S János
380 4| halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~
381 4| aludt, észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik máshol, hanem
382 4| nagy hegy tetején jára,~Hogy a kelő hajnal rásütött arcára.~
383 4| ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben
384 4| azzal, csak vigy el odáig;~Hogy bemehetek-e vagy nem, majd
385 4| volt őnála hiányos,~Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten,~
386 4| Más módot keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó
387 4| nagy száját feltátotta,~Hogy Jánost egyszerre szerteszét
388 4| álomnak gyönyöre tölti el.~27~Hogy belépett János vitéz ez
389 4| tekintek, azt mutassa minden,~Hogy boldogság csak az én szivemben
390 4| habjába;~Nem sok híja volt, hogy ő is ment utána...~De csodák
391 4| hitvány ebek!~Torkotokba, hogy megfúltok,~Oly kemény koncot
392 4| Avval vert meg engemet,~Hogy venyigét teremtett,~Venyigére
393 4| faluba’;~Csak egy a bibéje,~Hogy soha sincs pénze.~Széles,
394 4| meg: arra mi ok szolgál,~Hogy az égről lefutottál?~„Csak
395 4| lyány magában egyebet,~Csak hogy téged, csalfa legény, elfeled;~
396 4| A KIRÁLYOK ELLEN~Tudjuk, hogy játék kell a gyermekeknek;~
397 4| gondolják a kábító magasban,~Hogy uralkodnak isten kegyelmébül.~
398 4| fogjuk ezt az égre írni,~Hogy nem gyermek már a világ,
399 4| férjedet;~De szinte kívánnám, hogy azt ne tedd,~Ne olyan nagy
400 4| hangja ritkán jő...~Gyötörd, hogy halljuk édesbús dalát.~Pest,
401 4| megvénűlt év, szóltál, hogy ne égjen,~És szózatodra
402 5| NEMZET~Oh ne mondjátok nekem, hogy~Hajnallik hazánk felett!~
403 5| kérni istent nem merem, hogy~Nemzetem gyógyítsa fel,~
404 5| bötűivel?~Azt találtam, hogy e nemzet~Életet nem érdemel.~
405 5| Lesz-e még e nemzet olyan,~Hogy halált nem érdemel?~Pest,
406 5| pajtásom ott terem,~És szól, hogy ez nem férfias dolog;~Azt
407 5| férfias dolog;~Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit,~
408 5| csak várjak egy kicsit,~Hogy majd idővel másformán leszen,~
409 5| legyek gyerek.~Azt mondja, hogy ne hagyjam magamat;~Ámbátor
410 5| borzasztó pénzügyem:~Biztat, hogy a szerencse, elhigyem,~Számomra
411 5| megnyitja markait;~Azt mondja, hogy még megjön az idő,~Hol fűtetlen
412 5| mesterségedet,~Mondtad, hogy mészáros legyek...~Fiad
413 5| körülmény~Ajkamat lezárta,~Hogy ne jőjön titkom~Senkinek
414 5| tennem lehetett,~Annyi, hogy a koporsóba~Én tevém be
415 5| mély, hűvös nyoszolyád?~Hogy meghallgasd, amit majd ajakam
416 5| mély, hűvös nyoszolyád?~Hogy letöröljed lankadt pilláimról~
417 5| mély, hűvös nyoszolyád?~Hogy szellemed majd égő csókjaimtól~
418 5| Hisz elég rég nézem már, hogy bennem~Megmaradjon mindörökre
419 5| Megmaradjon mindörökre képe,~Vagy, hogy szívem, lelkem összetépje!~
420 5| meghaltál?~Tán megölt a bánat?~Hogy hervadni hagytad ezt a~Legszebb
421 5| Tekintettél utánam;~Vélted, hogy észre nem veszem?~Oh, én
422 5| tárva lesz karom,~Ha jősz, hogy átkaroljon.~Csak érintsen
423 5| zarándoka;~Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál~A föld alatt
424 5| nap, s vad haragja közt,~Hogy kergeté hiába, megragadt~
425 5| Szentgellérthegyen...~Csak hogy testem és lelkem szemében~
426 5| csak azért nincsen tél,~Hogy ne fázzék ott kinn kedvesem.~
427 5| amit annyiszor hallottam,~Hogy ölni képes a nagy fájdalom.~
428 5| üresen nem állhat,~Kell, hogy legyen mindig lakója,~Akár
429 5| tűzné? s lehetetlenség-e?~Hogy menyasszonycsók leend a
430 5| mutat,~Hanem megtiltja, hogy belé ne lépjen.~Legtöbbször
431 5| ottan engemet;~Remélem, hogy majd szívem megreped...~
432 5| csak egy,~Barátim, tőletek:~Hogy engem a mellé a kedves kisleány~
433 5| szobából el kell menni;~Az, hogy engem~Akkor innen~Szent
434 5| kitárva állnak,~S kész ajkam, hogy csókját ajkadra hintse,~
435 5| Mindennél drágább árnyalak!~Csak hogy még egyszer lássalak;~Aztán
436 5| egyszer lássalak;~Aztán mondd, hogy terhedre van búm,~S többé
437 5| nekem nagyon fájt~Látnom, hogy van olyan,~És hogy nem kevés
438 5| Látnom, hogy van olyan,~És hogy nem kevés van,~Aki e szentséghez~
439 5| Nyúlni szennyes ujjal,~S hogy csak fényes álarc~Sok költő
440 5| Rejtekében láttam,~S láthatám, hogy benned~Egy a költő s ember,~
441 5| benned~Egy a költő s ember,~Hogy dalod s dalodnak~Kútforrása,
442 5| rab vagyok?~Azt hiszed, hogy én dicséretedre~Vagy gyalázatodra
443 5| gyalázatodra hallgatok?~Azt hiszed, hogy tettben és irásban~Engem
444 5| szivelhetem,~Megfogadám, hogy többé nem sírok.~El, könnyek!...
445 5| a hír, a költőnek híre?~Hogy annyi a bolondja és irígye?~
446 5| lement a földbe mélyen,~Hogy ne is nézhessek rája.~Pest,
447 5| kutyakölyköket!~Tudod-e, hogy sok legénynek~Tetszik feleséged?~
448 5| egyébiránt maga~Volt Orbán,~Hogy oly vidám hajnal pirult~
449 5| Kegyetlenül üssük agyon,~Hogy, majd ha jön a sor kézszoritásra,~
450 5| oly sült bolond vagyok,~Hogy idebenn a szűk szobában~
451 5| Hanem mert vettem észre,~Hogy köztünk szép lyány is leszen.~
452 5| ez nem tartozik ide.~Csak hogy szép lyányka volt, nagyon
453 5| szítam~A szíverősítő italt,~Hogy a nagy pillanatban~Majd
454 5| ugy~Megerősíté szívemet,~Hogy, az erőből aztán~Lábamban
455 5| fütyölő rigófaj~Nem félnek, hogy őket csalják lépvesszőre...~
456 5| Láttam pirúló arcod hajnalán,~Hogy boldogságom napja ujra kél.~
457 5| anyagnak. -~Légy büszke rá, hogy költőnek születtél.~Vár-Gedő,
458 5| is te voltál, aki mondád,~Hogy megcsókolni a költőt szabad;~
459 5| Varróleány a szeretőm,~Azaz, hogy én őt szeretem,~Oly fennhangon
460 5| Vadúl ugrándozó szivem,~Hogy semmi kétség benne. -~Bolondos
461 5| varróleány!~S azonkivűl hogy tündökölsz~Az elmésség sugáriban:~
462 5| Kitudtam a beszélgetés között,~Hogy ő német szinésznő s Pestre
463 5| Nem is látszott meg rajta, hogy ivott.~Pest, 1845. június
464 5| kifizetem;~De úgy húzd, hogy megrepedjen a szivem.~Repedjen
465 5| kedvesed,~Olyan lennék, hogy a világ még~Nem láta oly
466 5| Legyen örök éj létem... csak hogy~Örökké lássam holdamat!”~
467 5| aggódol, lelkem jó anyám,~Hogy kenyeretek barna, e miatt?~
468 5| De magam sem tudom én, hogy~Majd az benne~Fájdalomnak
469 5| ünnepje,~Nem is hiszem, hogy valaki -~Hogy valaki elfeledje.~
470 5| is hiszem, hogy valaki -~Hogy valaki elfeledje.~Mostanáig
471 5| De azért jól tudom ám, hogy~Mit miveltünk?~Ettünk, ittunk,
472 5| karmoltatom...~Mióta van, hogy meri ingerelni~A hős oroszlánt
473 5| De megbocsátok, hogy muzsámat mostan~Oly irgalmatlanúl
474 5| KÉPZETEM~Még mit nem mondanak!~Hogy az én képzetem~Alant jár,
475 5| mit nem gondolsz ki még?~Hogy szívemet sebezd...~De mért
476 5| utamban sok a kígyófészek~S hogy eltiporjam, én beléje lépek!)~
477 5| eltiporjam, én beléje lépek!)~Jó, hogy sebemre az ég orvosságot
478 5| hányszor irtam én meg,~Hogy már láttam tiszta kék eget!~
479 5| keblemre nem tűzhetlek is, hogy~Szemeimmel ne kisérjelek.~
480 5| szeretsz is,~Engedd meg, hogy szerethesselek,~Mert különben
481 5| Meglopnám az álmak kincstárát, hogy~Gazdagítsam a szegény valót.~
482 5| cimborák!~Nem látjátok, hogy mi lett belőlem?~Címerem
483 5| kertet és eget.~(Adja isten, hogy legyen hasonló~E látmányhoz
484 5| mily boldog vagy, leányka,~Hogy körűled ilyen kert virít.~
485 5| gyöngyvirága,~Mit tegyek? hogy megnyerhesselek.~Kész vagyok,
486 5| mindent elkövetni,~Mindent, hogy megérdemeljelek.~De ha semmit
487 5| szívemen leled.~Higgy nekem, hogy szívem és bokrétád~Egy időben,
488 5| elmulási vész.~S én hiszem, hogy ezt idő nem bántja:~Szent
489 5| NINCS JOGOM, HOGY...~Nincs jogom, hogy féltselek,
490 5| JOGOM, HOGY...~Nincs jogom, hogy féltselek, leányka,~Mert
491 5| Máskor ismét, édes kedvesem, hogy~Szentegyház vagy, én azt
492 5| MEGVALLOM, HOGY...~Megvallom, hogy én az
493 5| MEGVALLOM, HOGY...~Megvallom, hogy én az iskolában~Rest tanúló
494 5| megtanulni:~Mit tesz az a szó, hogy „boldogság”?~Nem kerűl ám
495 5| leány!~Add tudtomra, kérlek, hogy ne légyen~Boldogságom álomkép
496 5| véghetetlenül.~Kérem istent, hogy ne ébresszen föl~Az ítéletkor
497 5| itt lenn csak álmodnom, hogy bírlak,~Mint a mennyben
498 5| melyikök lehet?~Attól tartok, hogy kettészakítják~E szerelmi
499 5| galambja,~Szállj le hozzám, hogy birhassalak!~Én hiszem,
500 5| birhassalak!~Én hiszem, hogy boldogabb lennél te~Itt
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776 |