Rész

 1  3|               ha nem csalódom,~Én és senki más.~Vagy feledve már talán
 2  3|          tudni, mint még~Nem sovárgá senki sem.~Szőke, barna lesz-e
 3  3|       engemet ki,~Legalább nem sírna senki.~Debrecen, 1843. december~
 4  4|              Hallgatok!~Orrnál fogva senki engem nem cibál, -~Azt cselekszem,
 5  4|         elleni beszédeket,~Mivelhogy senki, senki nem volt,~Nem volt,
 6  4|         beszédeket,~Mivelhogy senki, senki nem volt,~Nem volt, ki engem
 7  4|              Vizet bizon.~Hogy rajta senki ne~Csigázza az eszét,~Megfejtem
 8  4|           Sas a költés; hol nem járt senki sem,~Ő arra indul fennen,
 9  4|              áldozatról,~Lemondásról senki sem;~Kötelesség! mit az
10  4|            írta az úti levelet,~Hogy senki se bántsa a magyar sereget.~
11  4|             Hogy ne adja szivét soha senki másnak,~Ő sem mondta nekem,
12  4|         leszünk, boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~
13  4|              nem láthatna éngem~Soha senki józanan.~Pest, 1844. december~
14  5|           tért.~És nem vagyok én már senki barátja.~E puszta üres szót
15  5|    kézszoritásra,~Őt könnyre fakadni senki ne lássa!~Pest, 1845. március
16  5|              Sárral dobáltatom...~Ha senki nem lesz is, leszesz te
17  5|              csillagom vagy,~S tőlem senki nem tilthatja meg:~Ha keblemre
18  5|             hazát ugy,~Mint a költő, senki nem szeret.~Mit tegyek?
19  5|          nevek között~Ne hangoztassa senki nevemet,~Csak szőlőm és
20  5|              földi.~Lefekvék, honnan senki fel nem költi.~És a szegény,
21  6|     rengetegbe menni,~Ahol nem lenne senki, senki!~Ott hallgatnám a
22  6|         menni,~Ahol nem lenne senki, senki!~Ott hallgatnám a lombok
23  6|        magadnak.~Száraz derekad~Majd senki meg nem öleli,~Csak a koporsónak
24  6|            hírem-nevemet...~Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen~Megátkozott
25  6|             borúl,~S ültetni nem fog senki egy virágot~A sírra, amely
26  6|             tapossa,~Nem jő megnézni senki síromat.~Meglátogatni csak
27  6|             nem, oh rád ne tekintsen senki!~Messze viszlek innen téged
28  6|          Hogy van-e szeretőm?~Azt én senki orrára nem kötöm.~Ha az
29  6|        Melynek határát még nem látta senki,~S melynek le nem szállt
30  6|       melynek le nem szállt fenekére senki.~Ott állsz te, óriások óriása,~
31  6|        alszanak;~Megszökhetünk. Jer. Senki sem vesz észre.~Fölnyargalunk
32  6|          hogyha ő nem jött, ne jőjön senki sem!~Oh lyány, oh lyány,
33  6|             KISASSZONY EMLÉKKÖNYVÉBE~Senki sem szól így a fellegekhez:~„
34  6|       Lángrózsákat sötét arcotokra.”~Senki sem szól így a fellegekhez,~
35  6|              HOVA...~Oda járok, hova senki nem megyen,~Hogy a világ
36  7|    lépésnyire,~Kopár dombtetőn fent,~Senki által meg nem látogatva,~
37  7|         vészi bé magát,~S nem hallja senki sem, úgy fujdogálja~Saját
38  7|              SZÁZAD KÖLTŐI~Ne fogjon senki könnyelműen~A húrok pengetésihez!~
39  7|        vadbokron kívül~Nem gyászolja senki~A dicső halottat,~Ki a zajos
40  7|             szeret.~Széles e világon~Senki meg se látott,~De kipótolta
41  7|          ember ezt másban leli;~Vagy senki sem találta még meg?~Talán
42  7|              Mondd, hogy a boldogság~Senki mástól nem kell,~S bárha
43  7|             puszta váz,~Falai között senki sem tanyáz.~Csak a holt
44  7|           csörgetnének.~És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!~
45  7|            De milyen mély? nem tudja senki sem.~Mondhatnék esküt, hosszu
46  7|             nyúgodalmát~Ne háborítsa senki,~Mert nyúgalomra nagy szüksége
47  7|               Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,~Midőn magyarnak
48  7|           hiszen~Ugy, mint én, látni senki nem kivánta.~De netalán,
49  7|            tán.~Csókolj, csókolj!... senki sem lát...~Szíjad, szíjad
50  7|   férfikoromat.~Szeretélek, mint tán senki más nem,~Hogyha intél, én
51  7|            sírba, de addig ne bántsa senki sem,~Véglehelletemig nem
52  7|               Mert biz annyiszor még senki sem~Keresztelkedett meg,
53  7|            hogyan nem,~Azt nem tudja senki,~De hogy elmult szépen,~
54  7|           elmult szépen,~Nem tagadja senki.~S már akárhogyan húzzuk-halasztjuk,~
55  7|               De ki~Tudja, mit?~Amit senki~Nem sejt,~Nem gyanit.~Nem
56  8|              elérd,~Ugy ingyen ahhoz senki sem jut el,~Ahhoz nagyon
57  8|             kulcsát~Akár elhajítsák,~Senki sem fordítja feléjök a rudat,~
58  8|            elébe,~Nincsen rászorulva senki istápjára,~Annak okáért
59  8|          téged,~Hol sirod? nem tudja senki sem!~Számkiűztek nemzeted
60  8|               Beszélhetsz, jó vitéz,~Senki sem hallgat rád,~Tömlöcöd
61  8|       hieroglif lett belőle,~Amelyet senki meg nem ért. -~Nem én tépem
62  8|               Ki tudja, nem tudhatja senki sem,~Már ez titok, s örökre
63  8|           nevelni,~Értek hozzá, mint senki más.~A vak Tamást is én
64  8| kinyomathatik,~Abból nem fog tanulni senki,~És amiből lehet tanulni,~
65  8|              gondolom.~Ne magyarázza senki énnekem,~Tudom nagyon jól,
66  8|        szerelmem, lelkem, életem!~Ha senki nem védné is a hazát,~Magamnak