Rész

 1  1|             az ártatlan férjhagyta nő.~Karján mosolyg nyájas barna
 2  1|      reszkető legény,~Bár toronnyá nő a hullám,~A túlpartra szállok
 3  1|         izzadó legény,~Bár Mátrává nő a hullám,~Vissza - hozzá -
 4  1|     izzadásom,~S teríts fel, drága nő.~Csak itt a földön is teríthetsz,~
 5  2|       Ültesd bele szerelmedet,~Úgy nő rózsa tövis helyett.~Pápa,
 6  2|      reszkető legény!~Bár toronnyá nő a hullám,~A túlpartra szállok
 7  2|            az eset, ha úgy vagyon;~No de míg másnak fúja kásáját,~
 8  3|      hévben a virágszál~Sanyarogva nő;~A virágot új életre~Kelti
 9  3|           a szív~És velőt a csont.~No de kissé meglepett tán~Jöttöm
10  4|          időben.~De mint az árnyék nő, midőn~Az est közelget:~
11  4|             midőn~Az est közelget:~Nő búm, ha sötétedni kezd,~
12  4|       feleség, én és messzely bor?~No hisz csupán az kellene még!~
13  4|          eddig is azért ejték csak~Nő elleni beszédeket,~Mivelhogy
14  4|  Üggyel-bajjal egy izmos legény...~No hisz izzad még az is szegény!~
15  4|            az~Évek nem szünteték.~„No csak hitvány egy élet~Az
16  4|          süt.~Disznó forró idő!...~No semmi; legalább~Ki ott kinn
17  4|       dominusokat.~Egynek plane... no de minthogy~Szerelemhistória,~
18  4|            Úgy van, kántor uram!”~„No, ha úgy van: hát nekivágok!”~
19  4|          Te hitvány templomegér...~No megállj! majd megkalapállak.”~
20  4|       hangzott nyájasan:~„Beszélj, no, mondd, mi a bajod, fiam?”~„
21  4|            Csokonai Vitéz Mihály.~„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,~
22  4|          Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!”~Szomorún
23  4|   életemnek ez a legszebb órája.”~„No, hogy még szebb legyen,”
24  4|     katonáink csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erős természete,~
25  4|      meglepetésében.~„Jőjön be már no, hogy az isten áldja meg,~
26  4| Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No hanem hisz ugyan volt is
27  4|           János, s azok betörének.~No hisz keletkezett cifra zenebona;~
28  5|            Tábláin a tél dérvirága nő. -~Az én kedves pajtásom
29  5|          többinél.~Miként folyammá nő a kis patak,~S miként tengerbe
30  5|                                    NŐ SZERELMEM...~Nő szerelmem,
31  5|                    NŐ SZERELMEM...~Nő szerelmem, egyre nő, pedig
32  5|   SZERELMEM...~Nő szerelmem, egyre nő, pedig már~Végtelen tengerré
33  5|           tengerré árada.~És amint nő: szaporodik benne~A szörnyeknek
34  5|           halálnak ujjai~A férj és nő szemét majd befogák:~Tegyék
35  5|   Összekoccan néha jó feleségével;~No de amint összekoccan, meg
36  5|          nem hivom,~Csak a szivet.~No de fejemnek is hasznát veszem:~
37  5|      Halotti ágyon: más szobában a nő~Uj szeretőjével bujálkodik.~
38  6|       fejfánál, puszta domb alatt;~Nő ott a kóró, mert meg nem
39  6|           a~Régieknél szebb virága nő.~Ottan szebb az éj, mint
40  6|      reggel gazdagon,~S hol egy fa nő, amelynek ága gyakran~Támasz-botunk
41  6|           boldogtalan.~Egyszerre a nő felsikolt ijedve,~Hallván
42  6| jajsikoltás és egy halk sohaj...~A nő sikoltott és a férj sohajtott,~
43  6|   sikoltott és a férj sohajtott,~A nő, kit Dávid vett ölébe s
44  6|       vissza, szemtelen!”~Kiálta a nő, „vissza... és ne szólj,~
45  6|   szerelmedet?”~„Hogyan?” felelt a nő, „egy módja van:~Öcséd megölte
46  6|            S mégsem ébredsz föl... no semmi,~Fölébredsz majd az
47  6|            fogta s vitte kifelé.~A nő sikoltott. „Csitt, légy
48  7|       némelykor,~És pattogása fáj,~No de: ebcsont beforr.~S harag
49  7|         férfiú, és boldog vagy te, nő,~Kik azt mondjátok e lyánykának:
50  7|   Megköszönöm, ha netán így van... no de elhiszem inkább,~Hogy
51  7|             Az igaz, hogy keveset,~No de semmi! van elég, ki~Én
52  7|         három~Összeesküdt ellenem?~No ha ezek megtámadnak,~Mit
53  7|          várom lakodalmam~Nehezen,~No de hiszen maholnap már~Itt
54  7|          leány nem~Minden bokorban nő,~S uramfia: poéta,~Rongyos
55  7|           mákvirág minden bokorban nő,~Nincs ezekre soha, nincs
56  7|       Bizony pedig csoda, mert nem nő a hája,~Sőt oly sovány lett,
57  7|     gondolt,~Ki is szokta mondani;~No hiszen a vén anyónak~Volt
58  8|       szerette,~Ugy szerette, hogy no! könnyebb volt lelkének,~
59  8|         Nincs barát, nincs atyafi.~No de semmi, jó az isten,~Ugy
60  8|         kezdjem? hogy végezzem?...~No jaj neked, német!~Bánk bánnak
61  8|          szerelem...~Oly mértékben nő szerelmem,~Amilyben fogy
62  8|          kap és a~Léleknek szárnya nő.~Egyszer sokára visszanézett,~
63  8|          festett jégvirágokat,~S a nő szemében megfagyasztá~A
64  8|      eltört korona.~Tűzbe véle!...~No de mégse,~Régiségek közé
65  9|           S a szörnyüség mindegyre nő.~Talán az ég~Megesküvék,~
66 11|          van ebben?... Nemde megy?~No de hogy páratlan ne legyen,~