Rész

 1  1|       maradványok:~Egy tornyos vár állt felségesen~A hegyeknek szirttetőiben.~
 2  4|           messzely pálinkánál.~Igy állt a világ,~Amidőn a szentegyházi
 3  4|         elérte a kaput.~Kapu előtt állt az indulatos gazda,~Szokás
 4  4|            az én Jancsimnak helyén állt a szíve,~Azért is közéjük
 5  4|       csatamezőtől az nem messzire állt...~Idekisérték hát a francia
 6  4|           mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott végtére -
 7  4|         van temetve.”~Jó, hogy nem állt János, hanem űlt a széken,~
 8  4|      jóformán beillett.~A pataknál állt az óriásföld csősze;~Mikor
 9  4|          amit ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a világot.~
10  5|    végbevinni,~De vitézségének nem állt gátul semmi.~Most megyen
11  5|          bátran, olyan rendületlen állt,~E hőst mi fogja most eldönteni?~
12  6|       egekben láttam az imént,~Ott állt mellettem... oh, mit érezék?~
13  6|         találkozol.”~A leányka ott állt nemsokára,~Ahol tennap koszorút
14  6| Széteresztett fürtei között.~Ottan állt, a tenger s ég közötti~Végtelenben
15  6|         ment,~De a vadász puskával állt ellent.~Puskaággyal úgy
16  6|       hátra sem tekintvén,~Meg sem állt, csak a Bakony közepén;~
17  6|     Haragvó isten égő nyilait.~Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,~
18  6|            csillagot raboljon;~Itt állt Salgó... az éghez oly közel,~
19  6|        cinkosok;~Csak Dávid és Jób állt merőn, s ha ajkok~Le nem
20  6|           amely előtt vont karddal állt a férj,~Vont karddal és
21  6|            Perenna némán és merően állt,~Némán, merően, hidegen,
22  6|             mit ellepett a hó.~Ott állt Perenna és a kardra bámult,~
23  6|          szagolja,~Olyan kedvtelve állt a hölgy előtt Jób,~S midőn
24  6|      legkisebb baja!”~Egymás elébe állt a két fiú,~Egymás elébe
25  6|            a két fiú,~Egymás elébe állt és hallgatott,~Nyelvök helyett
26  6|            Az ágy előtt megállt... állt, s nem meré~A kárpitot szétvonni
27  6|           S majd apja halvány arca állt előtte,~Majd öccse véres,
28  6|       hollók tápláléki lettek.~Igy állt sokáig Salgó zajtalan,~Csak
29  7|            Ki nem álla.~S mért nem állt ki? miért nem jelent meg?~
30  7|          volt szeme két gyémántja.~Állt sorban a sereg, s előtte
31  7|    Veselényi. - Sűrű bokrok között~Állt ez s gondolkodék szíve szerelmérül,~
32  7|      láttam! égi látomány!~Előttem állt a legdicsőbb vidék,~Minőt
33  7|            ifju győzte türelemmel,~Állt vidáman és nyugodtan;~Gondolá,
34  7|           kevés haj, sok redő,~Úgy állt ottan komoly méltósággal.~
35  7|            komoly méltósággal.~Úgy állt ott merően,~Mint egy sírkereszt,~
36  7|    tél-időben~Tiszta hó fedez.~Úgy állt, mint egy egész temető,~
37  7|        Nyujtotta ki jobbkezét;~Úgy állt ott az aggastyán~Bús hideg
38  7|   szándokán,~Nem különben, aki ott állt~Másfelől, a kisleány.~És
39  7|         világban, ő e~Milliók közt állt magában.~Végre lelt egy
40  8|    Hamarjában nem mehetett el,~Ott állt csodálkozó szemekkel~E bű-növény
41  8|                    A LEDŐLT SZOBOR~Állt egy szobor magas hegy tetején.~
42  8|             De végre meglett. Fönn állt a szobor.~Európa látta s
43  8|          kedvében,~Hogy a nép csak állt ott,~S merőn szájat tátott~
44  8|      magyar lett a magyar,~A síkra állt vitézül,~És a világ, a nagyvilág~
45  8|             cifra emberek,~Bámulva állt, bámulva ment tovább.~S
46  8|           percnek árva örömét.~Ott állt egy utca szögletében egyszer,~
47  8|           Mezítláb és hajadonfővel állt,~S az elmenőkhöz nyöszörögve~
48  8|       morgott reá az úr.~A gyermek állt s moccanni sem mert,~S az
49  8|     úrfinak,~Mögötte ment, mögötte állt,~Mindig árnyéka volt,~És
50  8|         mellett eltanulgatott.~Ott állt mögötte észrevétlenűl,~Könyvébe
51  8|  fegyverébe,~Amely mindég szivének állt.~És elvadúlt lassanként
52  8|            S a jegyző tiszteletben állt.~De két ház volt a faluban,
53  8|          véle~Találkozott és szóba állt.~Rvöid volt a találkozás~
54  8|        fekete vizű~Tengerszem, úgy állt kínja özöne:~Elszédült lelke,
55  8|      fátyolt,~Némán és mozdulatlan állt...~Az ifju szédelgett...
56  8|           fáradás után is~Elégszer állt az asztal üresen~És ablakára
57  8|           A férfi néma fájdalommal~Állt a kicsiny halott előtt,~
58  8|   szekérhez,~Mely ott az ő számára állt.~Midőn látá, hogy nem használ
59  8|      Sohajtaná ki, ezt nyögé:~„Nem állt meg... elment... itt hagyott...~
60  8|            Néhány nap mulva vérpad állt a téren,~És egy ősz ember
61  8|          Ifjak közé hadi bajtársúl állt,~S kit eddig az asztaltól
62  8|       Megreszketett az alatta:~Ott állt bokáig a vérben,~Társai
63 11|               MURÁNY OMLADÉKAI~Itt állt a nagy, itt állt az erős
64 11|     OMLADÉKAI~Itt állt a nagy, itt állt az erős Murány,~Ezt ostromolta