Rész

 1  1|           szabad!~Ints, ragadj fel hozzád egy varázserővel,~Ints,
 2  3|            találtál.~Hív voltam én hozzád mindig,~Elejétől utójáig,~
 3  4|            vers,~Én is levetkezem,~Hozzád simúlok és azt mondom:~Menj
 4  4|          szerelem lesz sarkantyúm,~Hozzád rohanok,~Mint a malacok
 5  4|            megemlegeted;~Én rontok hozzád, s akkor jaj neked:~Agyonszorítlak
 6  4|   frigyünknek vége, vége.~Ha eddig hozzád folyamodtam~Bús állapotban,~
 7  5|       Elválok én a babámtól.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~
 8  5|          Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~Sárgul
 9  5|        kettőnk oly halovány.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~
10  5|          Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~Harmat
11  5|           hullanak orcánkra.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~
12  5|          Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~Lesz
13  5|            mi is látjuk tán.~Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~
14  5|          Isten hozzád, édes,~Isten hozzád, kedves~Galambocskám!~Pest,
15  5|           halványarcú szenvedéssel~Hozzád gyakorta kijövendek?~Nem
16  5|    sírodnak halmátol.~Visszajöttem hozzád. Csókot nem adhattam~Nyájas
17  5|          bántja:~Szent lesz minden hozzád írt dalom,~Mert hisz azok
18  5|        csókot, itt az orcám,~Isten hozzád, kedves rózsám!~Kedves rózsám,
19  5|       rózsám!~Kedves rózsám, isten hozzád.~Adjon isten arany zablát,~
20  5|         szivem Ildikója!~Közeledem hozzád szép göncöl szekerén,~És
21  5| Tiszteltelek, mint tisztelőd menék~Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem
22  6|            hát, ifjuságom,~S halld hozzád végszavamat:~Vidd magaddal
23  6|       találkozám...~De én beszélek hozzád, és te nem~Hallod beszédem;
24  6|          óni, paizsod leszek;~S ki hozzád nyúlni kíván: annak e~Paizst
25  6|       feleségül veszlek tégedet.”~„Hozzád megyek”, szólt elhatározottan~
26  6|            nem szeretnél?~Mindegy! hozzád van nőve szellemem,~Mint
27  6|          órát,~Mikor így szólhatok hozzád~Ölelésem szent hevében:~„
28  6|       vagyunk.~Oh hölgy! könyörgök hozzád, a haza~S az emberiség kettős
29  6|            öntudatlanúl,~Kedvesem, hozzád vezet.~Az ős vár, melynek
30  7|       szivemnek ő gyönyörűsége.~Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:~
31  7|          Nap, ha leszáll.~Beszélek hozzád; hallod-e~A bús panaszt?~
32  7|            hozzám jösz-e?~- „Ifjú, hozzád megyek!”~Hallod, miket beszél~
33  7|            hozzám jösz-e?~- „Ifjú, hozzád megyek!”~Apád egyetlenegy~
34  7|            hozzám jösz-e?~- „Ifjú, hozzád megyek!”~Pest, 1847. június
35  7|    Széphalom!~Azért kellett-e csak~Hozzád zarándokolnom,~Hogy egy
36  7|            engemet,~Oh mert érzem, hozzád képes~Érzem kicsinységemet.~
37  7|         Asszonyom, mégegyszer küld hozzád a vezér~Császári királyi
38  7|          Mondj akármily utat, hogy hozzád mehessek,~Ha az alvilágon
39  7|    szeretnek százat, ezeret.~Isten hozzád, nőtlenség barátom!~Haragszol
40  7|   Örömiddel végkép jóllakám.~Isten hozzád, vidd el tarka zászlód~Másfelé,
41  7|                MENNY ÉS FÖLD~Isten hozzád, gyönyörű hazugság,~Eszményképek,
42  7|           a komoly férfikor.~Isten hozzád, ábrándok világa!~Miért
43  7|            a bájos orca épen méltó hozzád. -~Megmondtam, aminek nem-tudása
44  7|       hajdanában.~Akkor a dicsőség hozzád el-eljövén~Egyszer itt találna
45  7|           elmondá búcsuját:~„Isten hozzád, jó öreg, ha egykor~Boldog
46  7|        Pergett végig arcán:~„Isten hozzád, ifju ember,~Akitől én...
47  7|        kell a szót keresnem.~Isten hozzád... vagy nem,~Mondok valamit:~
48  7|            örömtül reszket.~Jöttem hozzád ótalmat keresni,~Hol találnám
49  7|      megint a magam útján...~isten hozzád, öreg ember,~Isten hozzád,
50  7|          hozzád, öreg ember,~Isten hozzád, ifjú lyány.”~Menne is,
51  7|             Kis-Kunság, most isten hozzád!~Fárad a nap, már alant
52  8|           örökre.~S te, szivem, ha hozzád férne,~Hogy kevély légy,
53  8|          Szenvedésid emléke szállt hozzád?~Vagy nem tettünk még eleget
54  8|           igába.~Szabadságunk, aki hozzád nyúl,~Elbucsúzhatik a világtul,~
55  8|            szekér~Majd tüled, majd hozzád.~Gyönge kéz az asszony keze,~
56  8|           légy imádva!~Fölszállott hozzád egyik porszemed, hogy~Előtted
57  8|      beszélsz?~Hát illik ez,~Illik hozzád ily káröröm?~Nem, ez nem
58  8|          hölgy alszik.~„Először is hozzád megyek,~Lelkem halotta,”
59  8|              így szólott magában,~„Hozzád megyek; miként te fölkerestél,~
60  8|   földönfutó legyen,~Ki pillanatra hozzád menekűl,~De amint jön, megint
61  9|          Mert ő nem eléggé kemény;~Hozzád imádkozom, pokol,~Az új
62  9|             Elszegődik a szerencse hozzád.~Új erővel és új bátorsággal~