Rész

 1  1|       szűlőink hajlékában, midön ekkép~Szólhat már ajkunk: ti komor
 2  1|   bizonyára födi.~Hogy szanaszét ekkép hever elszóródva, mit ámulsz?~
 3  1|         Az istenítő boldogságnak~Ekkép ki kelle halnia!~Ti, fönt
 4  1|  Kivánatom csekély.’~Előre lépve~Ekkép Lehel beszél.~‘Éltemnek
 5  4|          Gyötrődő szive érzelmét~Ekkép foglalta szavakba:~„Szemérmetes
 6  4|         Mint a zsidó a lóbőrt;~S ekkép vígasztalta: „Jerünk csak,~
 7  4|         innen, onnan...~Böndőjét ekkép tölti meg.~Pinty úrfi a
 8  4|         útaimban hű társam vala.~Ekkép juték egy nyári délután~
 9  4|      mondá a panaszt;~S az isten ekkép szólitá meg azt,~S megszólitása
10  4|       leánya?~A rosz vén mostoha ekkép gondolkodott;~Követték ezek
11  4|   Reszkető kedvese védelmezésére~Ekkép fakadt ki a nyáj bátor őrzője;~
12  4|  Kalapjának belemártá karimáját,~Ekkép enyhitette égő szomjuságát.~
13  4|    legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha
14  4|       fejedelme~A magyar sereget ekkép idvezelte:~„Hogy mikép mertek
15  4|       közepett,~Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt mondják,
16  4|          király mellett egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem
17  4|         beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen
18  4|  istenesen.~Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~Részesűltem
19  4|         halálom.”~15~János vitéz ekkép végzé történetét,~Nem hagyta
20  4|       szürkületében.~A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„Piros
21  4|         az istennek,~Hogy életét ekkép szabadította meg;~Nem gondolt
22  4|      építtet.~Hát odaért János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét
23  4|         veszett ki?”~János vitéz ekkép kezdett gondolkodni.~Nem
24  4|  kedvesének,~Levette kebléről, s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen
25  4|    sóhajára semmit nem figyelve,~Ekkép feleltél mennydörögve: nem!~
26  5|         lengeti.~Ha szép orcádat ekkép égni látom,~Oh lyányka,
27  5|     zengek éneket.~Im, szerelmem ekkép változik, de~Soha meg nem
28  5|       kellemes mulatság.~Gyakran ekkép sóhajtott szivem:~Be szeretnék
29  5|          AZ ISTEN...~Ha az isten ekkép szólna hozzám:~„Fiam, én
30  5|     Jajveszéklő emberek szavára.~Ekkép kellett volna nekem is~Tenni
31  5|      szél a kalapot,~A födelet.. ekkép áll hajadon fővel,~Mintha
32  5| bajtársamtól hadd bucsúzzak el!”~Ekkép beszélt a kürtharsogtatással~
33  6|          éghez?”~Zavart elmémmel ekkép gondolkodtam,~„Im a mennyben
34  6|          érem, bár mindig közel.~Ekkép vándorlok az országuton,~
35  6|     előtt s hogy~Ezred multán is ekkép lenni fog...~Mindent tudok,
36  6|         szolgája áll e küszöbön,~Ekkép a férj; de a két zordon
37  6|      menyecske, messze útazott,”~Ekkép felelt Jób, „kár lesz várnod
38  6|       nagy kegyetlenűl.~Bilincse ekkép szóla hozzá:~„Csörgess,
39  6|      éhhalál volt, akinek~Szavai ekkép hangozának;~És a fiú, hogy
40  7|        még boldogabb lesz az,~Ki ekkép fogja majd szólítni: kedvesem!~
41  7| nép-izzadás csorog.~Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!~Kéz
42  7|    gonoszságban.”~Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,~Szegény jó
43  7| Készakarva vagy nem tudva~Bántod ekkép lelkemet?~Mely téged oly
44  7|    Szécsi Mária,~Ki megérkezésén ekkép üdvezelte:~„Üdvözlégy, fejdelem,
45  7|        Mária mosolygott s szólni ekkép kezdett:~„Köszönöm vezéred
46  7|        is őt!”~Lelkének mélyében ekkép gondolkodott,~„Oh de most
47  7|      Hosszú szára a királyi bot.~Ekkép űlök a szörnyü méltósággal,~
48  7|         amely torkomon dul,~Hogy ekkép komáznak énvelem e fickók,~
49  7|     halak is kacagnának rajtunk,~Ekkép látva minket...~Avvagy siralomházban
50  7|       szemeivel,~Mint hangjával) ekkép válaszolt:~„Engemet már
51  7|     elátkozott,~Aki rabszolgádat~Ekkép kínozod!~Átkos, átkos a
52  8|  állították, úgy emelték fel őt,~Ekkép mutatta meg magát népe előtt;~
53  8|         Él, s halljátok, beszél,~Ekkép szól a néphez:~„Én ártatlan
54  8|        undorodva fordul el!~S ha ekkép éhen vesztetek,~Dögtestetekre
55  8| Meghökken a vén ember és~Tünődve ekkép szól magában:~„A mennydörgős
56  8|         az úrfi rá kezét emelte,~Ekkép kiálta föl:~„Megálljon ön!~
57  8|    megmerevűlt,~S tajtékot turva ekkép ordított:~„Hah szolgafaj!
58  8|      Hogy érte nyúzzak másokat!”~Ekkép szokott beszélni ő~Levett
59  8|       telt el bele,~Mig akadozva ekkép szólhatott:~„Isten veled...
60  8|          falak~Utána jajdulának,~Ekkép kiálta föl: „Megállj...
61  8|       hozzá soha?~Ezt kérdezé, s ekkép felelt magának:~„Fiam még
62  8|    legalább helyem?~Vajha egykor ekkép szólanának,~Nem busulva