1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776
Rész
501 5| rég.~Most örűlök rajta, hogy az voltam,~Mert a száraz
502 5| tudnám, be sokért nem adnám,~Hogy te ekkor min gondolkozál?~
503 5| ilyenféléket gondoltam,~Hogy... izé... bizony már nem
504 5| tudom:~Mit gondoltam? - csak hogy volt temérdek~Gyönyörűséges
505 5| de némely’k olyan búsan,~Hogy szivem majd megrepedt bele!~
506 5| veled;~Oh de messze menjünk, hogy ne lássam~Távolról se a
507 5| menjünk és sebes léptekkel,~Hogy minket ne érjen majd utol~
508 5| szerelembe estem,~Igazán, hogy féleszű vagyok.~Szemkötősdit
509 5| Erre aztán elmondhatni ám, hogy~Valóságos szerelem sebe.~
510 5| lyányka... illő~Volna, hogy csókod gyógyítsa be!~Szalkszentmárton,
511 5| az szerelmes, aki~Mondja, hogy rabság a szerelem.~Szárnyat
512 5| parányisággal,~Mint a föld, hogy átröpüljem ezt.~Szállok
513 5| te napsugár vagy...~Csak, hogy lényink egyesüljenek.~Ha,
514 5| leányka, te vagy a pokol: (hogy~Egyesüljünk) én elkárhozom.~
515 5| leányka, s a tiéd;~S én, hogy haljak a honért, elhagytam~
516 5| szeretnél engemet.~Azt hiszem, hogy sorsom a tiéddel~Összekötni
517 5| el a ködöt,~Csak azért, hogy tisztán lássék: milyen~Hervadás
518 5| Fiam, én neked megengedem,~Hogy ugy halj meg, mint magadnak
519 5| az isten,~Kérném akkor, hogy tavasz legyen,~Harc tavasza,
520 5| olyan tele szerelemmel,~Hogy terhétől csaknem elesik.~
521 5| nem érő~Kínozással, mondd, hogy mit akarsz?~Mert te kínzasz,
522 5| talán az megbántás előtted,~Hogy szeretlek, hogy imádalak?~
523 5| előtted,~Hogy szeretlek, hogy imádalak?~És ezért kell
524 5| megvesztegetted, lyányka,~Hogy örökké verjen engemet.~S
525 5| AZT HIVÉM, HOGY...~Azt hivém, hogy csak
526 5| HIVÉM, HOGY...~Azt hivém, hogy csak az emberek közt~Van
527 5| álom?... semmit,~Csak azt, hogy ilyen a szerelem;~A szegény
528 5| Kérdezed, jókedv barátom, hogy mért,~Mért tartunk ilyen
529 5| találkozunk.~Megvallom, hogy eddig én reszkettem~Az időtől,
530 5| bátorságom lángja~Most, hogy épen kell, megint lobog.~
531 5| éjben méla csend,~Oly csend, hogy szinte vélem hallani,~Mit
532 5| a két kezével!~Biztatom, hogy majd még jóra fordul sorsa;~
533 5| s ebben igazsága van -~Hogy már régóta nem imádkozám.~
534 5| aztán sok, sok babért...~Nem hogy fejemet ékesítse, nem,~De
535 5| fejemet ékesítse, nem,~De hogy, ha nem lesz szénám, abrakom,~
536 5| Tudja azt a rosz szokásom,~Hogy az igazságot isten-~S embernek
537 5| Nagyságos úr! meglehet, hogy~Önnek számtalan bűne van;~
538 5| Nagyságos úr! tudja mi ez?~Nem, hogy engemet kritizál,~A világért
539 5| világért sem az!... hanem~Az, hogy ön verseket csinál.~Nagyságos
540 5| úr! a költőnek~Szükséges, hogy lelke légyen;~Hanem önnek
541 5| mi jutott eszembe?~Az, hogy: asinus ad lyram.~Drága,
542 5| mért nem jösz? félsz talán, hogy~Megbirkozom veled s legyőzlek?~
543 5| és letérdepelt hantjára,~Hogy könnyeit végső cseppig kisírja~
544 5| országában.~És gondolá azt is, hogy őt halála,~Ha egy helyen
545 5| lyányka olyan ifjuszépen,~Hogy a vidéknek vált bámult diszére.~
546 5| romját honának;~Nem látta, hogy rá gyakran szállt a lyányka~
547 5| varázsa.~Fél rágondolni, hogy kérjen szerelmet~A pór,
548 5| boldog, és azzal beéri,~Hogy a leánykát messziről kiséri.~
549 5| gyönyörűségének,~Az élet terhét hogy viselte volna?~Végét vetette
550 5| leány a sírból szinte eljár,~Hogy a lovagnak szellemét meglássa,~
551 5| dalaimat?~Azt gondoljátok, hogy lelkembül írom?~Oh, dalaimban
552 5| higyétek, csendes öregek,~Hogy tán megárt,~Ha túllobogja
553 5| Megállítnám itt a napot, időt,~Hogy mindörökké oly boldog lehess,~
554 5| Csak azt az egyet fájlalom,~Hogy majd szeretőmet a földnek
555 5| fának száradó gyümölcse.~Hogy kimulj, szikrát sem fáradsz
556 5| Kitekeri a hóhér a nyakad.~Hogy pedig ne láthasd szégyenedet,~
557 5| felleget,~S megmondtam, hogy ebből fergeteg lesz.~E kicsiny
558 5| Fölléptél. Ez engem megujit,~Hogy a sorompók közt ketten állunk.~
559 5| végtelenül,~Magok sem tudják, hogy mirül.~Jaj de mi zaj van
560 5| biz ott a lovad nyerit.~Hogy elfeledkeztünk róla!~Isten
561 5| lesz sikeretlen:~Engedd, hogy én is méh legyek szivedben.~
562 5| diadalt,~Amelzbe maga is majd hogy bele nem halt.~Ekkoron Barangó
563 5| nevetve:~„Nem érdemlitek meg, hogy ezen kar által~Ismerkedjetek
564 5| élte legyen halhatatlan,~Hogy szenvedhessetek örökös kinokban.~
565 5| ketten,~Szivetek a kíntól hogy meg ne repedjen.~Te csábító
566 5| életem is legyen halhatatlan,~Hogy kínaitokat váltig kacaghassam!”~
567 5| nemes vagyok!~Milyen jó, hogy nem adózok.~Gazdaságom van,
568 5| gondolatok.~Mint sajnálom én, hogy egész életemet~Itt kinn
569 5| azért élek,~Csak azért, hogy egykor érted haljak én meg,~
570 5| nem alacsony, nem magas. -~Hogy van, hogy e csárda kövekből
571 5| nem magas. -~Hogy van, hogy e csárda kövekből épüle?~
572 5| meg - de ez is betegen -~Hogy a pusztulásnak gyászolója
573 5| bujában össze nem roskadott.~Hogy haszna ne vesszen széthullott
574 5| szivét.~S hol a vén csaplár, hogy ezért föl nem pattan?~Kinn
575 5| idővel,~S kérné alázattal, hogy kissé kimélje;~Hanem sikeretlen
576 5| tele;~Nem volt szükség, hogy kérjék tőlem:~Magam kináltam
577 5| vala.~Oly szentül hittem, hogy minden lyány~A mennyországnak
578 5| Azt hittem!... most tudom, hogy inkább~Ördög, mint angyal
579 5| mit lát ott szemem?~Azt, hogy nincs már semmi szépet látnom...~
580 5| omladékin űl!~Nem lehet, hogy én még nem szeressek,~És
581 5| én még nem szeressek,~És hogy engem ne szeressenek!~Bármily
582 5| Aki éreztesse majd velem,~Hogy áldás az átkos élet, melyben~
583 5| hittétek-e ti száraz fák, hogy~Teremni fogtok még virágokat?~
584 5| kürtjét s úgy megfujta a hős,~Hogy a császár megsiketült bele,~
585 5| Hű szeretők itt magokat,~Hogy egyesűlve legyenek, mint~
586 5| barátom!... megbocsáss,~Hogy e gúnynévvel illetélek;~
587 5| még akkor is ölel.~Tudom, hogy így tesz a világ,~Hogy így
588 5| hogy így tesz a világ,~Hogy így fog tenni vélem.~Fejemre
589 5| oly rég voltál te nagy, hogy~Nagyságod híre csak mese
590 5| Dicsőség! mely jött s távozék,~Hogy századok multával ujra~Lássák
591 5| HOGY VAN, HOGY AZT A SOK GAZEMBERT...~
592 5| HOGY VAN, HOGY AZT A SOK GAZEMBERT...~Hogy
593 5| HOGY AZT A SOK GAZEMBERT...~Hogy van, hogy azt a sok gazembert~
594 5| SOK GAZEMBERT...~Hogy van, hogy azt a sok gazembert~Egytől-egyig
595 5| annyi fája~Nincs a világnak, hogy reája~Akasztathatnék mindenik.~
596 5| tér?...)~Silány rongyot hogy cserélhettetek~A haza szentséges,
597 5| zászlójaért!~Higyétek el, hogy rókafészek az,~Hová beléptetek,~
598 5| bizonyság nem volna is,~Elég az, hogy papok tanyáznak köztetek.~
599 5| látományaim.~De nem csodálkozom, hogy ilyenek;~Mert amiket szemlélek
600 5| mely arra rendeltettél,~Hogy tengelyéből a földet kivesd!~
601 5| sikoltást hall,~Azt gondolja, hogy talán madárdal,~És körűlnéz
602 5| tekintetes asszony!~Nem gátolom, hogy tovább utazzon.~De mielőtt
603 5| büszkeségem mindenekfelett,~Hogy, mint barátod, úgy állok
604 5| menék~Hozzád. Te szóltál, hogy ez nem elég,~Engem ne tisztelj,
605 5| inkább, tépd ki szívemet!~Hogy dobog e szív! - szinte félek
606 6| ránk!...~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~Igy hordozunk
607 6| származánk!~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~S míg egymást
608 6| Azt vettük észre csak, hogy ezalatt~Az oroszlánok itt
609 6| török reánk.~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~Ott foly
610 6| fölfalá a láng!~Isten csodája, hogy még áll hazánk.~S ott van
611 6| szánk!...~isten csodája, hogy még áll hazánk.~Mi lesz
612 6| S mit tettek gyilkosaim,~Hogy gaztettöket elleplezzék?~
613 6| Szerettem volna fölugrani,~Hogy orraikat leharapjam.~De
614 6| oda,~S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.~Hahaha!~
615 6| sírnom kellene.~Siratni, hogy oly gonosz a világ.~Az isten
616 6| felhőszemével~Gyakran siratja, hogy megalkotá.~De mit használ
617 6| pitypalatty?~Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!~Az asszony
618 6| folyókat a tenger;~Miért? hogy elnyelhesse.~Szép állat
619 6| jövőmet,~S már hittem is, hogy ez való, nem álom...~De
620 6| azt nem tudom, de érzém,~Hogy kebelemben hézag támadott,~
621 6| szállhatott már lelkem,~Félt, hogy mélyébe hull... s nem kelle
622 6| Mert hisz magam sem tudtam, hogy mi lelt.~Szomjas valék s
623 6| néztenek... talán~Tudták, hogy elkészűlök a világbul.~A
624 6| hangjait... de jól~Láthattam, hogy felém kezével inte.~Megyek!
625 6| mertem szólani,~Félvén, hogy majd ha ajkam megnyitom,~
626 6| megragadtam angyalom kezét,~Hogy el ne tűnjék tőlem újolag,~
627 6| arculatját.~Most is csodálom, hogy szemem világa~El nem veszett
628 6| űlj le mellém, s engedd, hogy karom~Szorosabban fűzhessen
629 6| csókolj vissza, lyányka, hogy legyen~Föltámadásom... -
630 6| elcsattant e csók ajkamon,~Érzém, hogy ekkor szállt belém a lélek.~„
631 6| ábrándjainkból,~Láttuk, hogy a nap már a földre lép.~
632 6| világ van.~Nem ígértük, hogy holnap eljövünk,~De mind
633 6| rózsalevelét.~Elváltunk, hogy ne lássuk egymást többé.~
634 6| nekem most,~Jobban fáj az, hogy már-már feledem~Ábrándjaidnak
635 6| elbucsúztatok:~Gondoltad-e, hogy végbucsútok ez? -~Alszod,
636 6| honnak, nincs hálás keze,~Hogy megtegye, ha elmulasztanád.~
637 6| tüskebokrait! -~Vagy modd, hazám, hogy multad illeti,~Csak multadat
638 6| a jelent, e vád;~Mondd, hogy szivedben lesz egy kis helye~
639 6| emlékezetének.~Vagy nem méltó-e rá, hogy a haza~Szivében hordja annak
640 6| Azon veszed észre magad, hogy már a~Távolság kék levegőit
641 6| issza.~Olyan sebesen száll,~Hogy eltünő álomnak véled. -~
642 6| belőle kiolvashatjátok,~Hogy rajtam átok fekszik, átok,~
643 6| rajtam átok fekszik, átok,~Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj
644 6| fekszik, átok,~Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet!~Szalkszentmárton,
645 6| orcája?~Ki azt álmodja, hogy ifját öleli,~Az ifjút, akivel
646 6| ébren nem meri~Sejtetni sem, hogy őt imádja!~Szalkszentmárton,
647 6| csalom meg szememet,~Hitetve, hogy még fiatal vagyok...~De
648 6| világot tartanám,~Leányka, hogy az ne szakadjon rám,~Ugy
649 6| mozditom...~Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?~Szalkszentmárton,
650 6| megbántja.~Aztán megbánja,~Hogy könnyeket facsart szeméből,~
651 6| meg szived?~Nem érezed,~Hogy ez hideg csók, hideg ölelés
652 6| MONDJÁK, HOGY MINDENIKÜNK...~Mondják,
653 6| MINDENIKÜNK...~Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal,~
654 6| FÖLD...~Mit ettél, föld, hogy egyre szomjazol?~Hogy annyi
655 6| föld, hogy egyre szomjazol?~Hogy annyi könnyet s annyi vért
656 6| S én el fogom felejteni,~Hogy már olyan sokszor megcsaltatok. -~
657 6| megcsaltatok. -~Véljük, hogy a lyányok szíve az ég,~Mert
658 6| állunk,~S kérdezzük: igaz-e, hogy nálunk~Valál? talán nem
659 6| öregember?~Későn ébred, s alig~Hogy fölkapaszkodhatik~Az égre,
660 6| végesvégül~Azt is megérjük, hogy megőszül,~És ekkor... ekkor
661 6| már régen mást esdekel,~S hogy kérte amazt, el is felejti.~
662 6| és ördögöket~Gondolni ki, hogy zaboláztassék.~Szalkszentmárton,
663 6| szárnyas, óriás lelkek!~Hogy van, hogy titeket a törpe
664 6| óriás lelkek!~Hogy van, hogy titeket a törpe világ~Mindig
665 6| csak azért pillant bele,~Hogy lássa a szörnyeket, mik
666 6| elég-e?~És ugy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,~Megfagyasztják
667 6| MIÉRT HOGY LÁTHATATLANOK...~Miért hogy
668 6| HOGY LÁTHATATLANOK...~Miért hogy láthatatlanok~Az ördögök
669 6| szeretném őket~Avégett,~Hogy tudja, amit nem tudok:~Mi
670 6| legfájóbb része e kebelnek?~Hogy gyilkukat majd odadöfjék...~
671 6| E férfi méltó volt rá, hogy nyakáról~Aranylánc függjön;
672 6| gőgösködjél, jóbarát,~Azért, hogy most oly jó dolgod van;~
673 6| mert hiszen az ember,~Hogy szenvedjen, csak azért született.~
674 6| csörömpölni a rabláncokat.~Tudom, hogy így volt ezredév előtt s
675 6| így volt ezredév előtt s hogy~Ezred multán is ekkép lenni
676 6| fátyolán?~Mindegy... elég, hogy én kétségbeestem,~Elég,
677 6| én kétségbeestem,~Elég, hogy én elkárhozott vagyok,~Hogy
678 6| hogy én elkárhozott vagyok,~Hogy engem éles, égő körmeikkel~
679 6| sír! és te, fergeteg, jőj,~Hogy rólam a sírhalmot elsöpörd!~
680 6| hírem-nevemet...~Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen~Megátkozott
681 6| Azt veszem észre csak, hogy elfagy vérem~A halál hideg
682 6| Meglátogatni csak te fogsz, hogy elzúgd~Testvéri búdat, éji
683 6| Ringatom majd oly szelídeden,~Hogy elalszol; és mire fölébredsz.~
684 6| Mit teszesz most, mondd, hogy mit teszesz?~Megcsalt téged
685 6| csodálkozál,~Midőn körödbe léptem,~Hogy oly mogorva képem,~Hogy
686 6| Hogy oly mogorva képem,~Hogy rajta oly köd áll.~De ép
687 6| áll.~De ép azért jövék, hogy~Elűzzem a ködöt.~Amely már
688 6| arcom fölött.~Azért jövék, hogy szívem,~Mit a bú s a harag~
689 6| emlékezet!~El is feledtem,~Hogy e magányba én~Feledni jöttem.~
690 6| volt mindig reám;~S hittem, hogy a bölcs névre már jogom
691 6| napokban e falak közt volt, hogy~Hallám az ellenségnek ágyuit;~
692 6| Majd ha én oly időt érek,~Hogy felhőim megrepednek!~S széleikre
693 6| SZILAJ PISTA~1~Jó ideje, hogy a nap lenézett.~Pihennek
694 6| Pista, tőled én azt kérdem,~Hogy miért vagy te még most is
695 6| kérdésre én csak azt felelem,~Hogy ébren tart engem a szerelem.”~
696 6| szeress, ne őt.”~Felelt Lidi: „Hogy van-e szeretőm?~Azt én senki
697 6| mit csinálok:~Látja az úr, hogy kötöm a hálót;”~Így felelt
698 6| felelt a kisleány kereken,~Hogy melléje lépett az idegen.~
699 6| ismersz-e, jut-e még eszedbe,~Hogy láttuk már egymást az életbe’?~
700 6| Lidi: „Azt én megengedem,~Hogy úrfi már találkozott velem;~
701 6| olyan nagyok szépségei,~Hogy el ne lehetne felejteni.”~
702 6| azon vette észre magát,~Hogy a sötét éjszaka már beállt.~
703 6| szóla: „Tudod-e aranyom,~Hogy az útat én innen nem tudom.~
704 6| leste...~Tán maga sem tudta, hogy mit lesett?~Csak várta,
705 6| mit lesett?~Csak várta, hogy mit hoz a vakeset.~Nem soká
706 6| vakeset.~Nem soká várt, hogy egy úr érkezett,~S hallott
707 6| Puskaággyal úgy ütötte főbe,~Hogy hosszában elbukott a fűbe.~
708 6| gondolja: csak álmodott talán.~Hogy nem álom, azt onnan tudta
709 6| egyszerre csak azt veszi észre,~Hogy a Duna partjaihoz ére.~Dunaparton
710 6| gondolta, s a ladikba lépe,~Hogy átevezzen a szigetségbe,~
711 6| átevezzen a szigetségbe,~S hogy Lidinek szóval azt elmondja,~
712 6| úrfi érzett.~Nem tudták: hogy kezdjék a beszédet.~Pista
713 6| lyányt Pista megölelte,~Hogy mellette hagyja őt el lelke.~
714 6| amidőn az urfit meglátta,~Hogy úszni tud, hogy úszik javába’:~
715 6| meglátta,~Hogy úszni tud, hogy úszik javába’:~Utánament,
716 6| mely fél,~Mely attól tart, hogy mást csak szomorít.~Csak
717 6| fecskéi ti egy szép tavasznak,~Hogy lássalak, azért nem távozám,~
718 6| Szerettetek-e, fickók, valaha,~Hogy most gyülöltök? s imádkoztatok~
719 6| emberiség boldogságaért,~Hogy most lehessen átkozódnotok?~
720 6| Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,~Ily szentül!...
721 6| gondolkodva gyakran,~S nem tudom, hogy mi gondolatom van,~Átröpűlök
722 6| ábrándos lelkemnek.~A helyett, hogy ábrándoknak élek,~Tán jobb
723 6| népe?~Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?~Arra vár,
724 6| láncát letépje?~Arra vár, hogy isten kegyelméből~Azt a
725 6| egekre nyujtja vakmerő~Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;~
726 6| imát sohajt az égiek felé,~Hogy boldogítsák a magyar hazát,~
727 6| minden vagyonod.~Csodálkozol, hogy ily váratlanúl~Leptünk meg
728 6| tünékeny volt e jelenés,~Hogy a toronynak őre másnap ezt,~
729 6| nem oly nagy, mint az ég, hogy annyi~Szem volna rajt, ahány
730 6| oh igen, most~Emlékezem, hogy egykor láttalak,~Régen,
731 6| sugál.~Karom kinyujtám, hogy öleljelek,~S fölébredék...
732 6| juték? és férjem hol marad,~Hogy így magára hagyja hitvesét?”~„
733 6| feledd őt s add nekünk magad,~Hogy részesűljünk mink is a gyönyörben,~
734 6| Jób.~„Hisz mondtam már, hogy messze útazott,~Oly messzire,
735 6| messze útazott,~Oly messzire, hogy onnan, ahová ment,~Porszemnek
736 6| nagy földtekét.~Szóval - hogy őt ne várd hiába - nézd~
737 6| most négy kar vár reád,~Hogy boldogítson ölelésivel.”~
738 6| virág,~Miket feléje dobnak, hogy szagolja,~Olyan kedvtelve
739 6| hasztalanság annyira feltüzel,~Hogy egymás ellen karddal rontotok?~
740 6| teremté isten a szivet?~Hogy annyi bútól, kíntól sem
741 6| tünődék, véghetetlenűl:~Hogy szabaduljon e falak közűl,~
742 6| szabaduljon e falak közűl,~S hogy álljon bosszut férje gyilkosán?~
743 6| oh szólj, asszonyom,~Hogy érdemeljem meg szerelmedet?”~„
744 6| küszöbnél visszafordula,~Hogy megtekintse: nem maradt-e
745 6| lépett tántorogva öccse,~Hogy megragadja öldöklő kezét...~
746 6| magát,~Szemét behunyta, hogy ne lássa a~Számíthatatlan
747 6| alakja.~Intett kezével, hogy távozzanak;~Nem távozának.
748 6| Körűltekinte, s akkor látta meg,~Hogy apja ágya mellett feküvék.~„
749 6| böffentsd valahogy~Az istennek, hogy én voltam, ki téged~Elaltatálak,
750 6| Bordáidnak becsűletére válik,~Hogy nem jajgatnak ilyen durva
751 6| tatár, ugy veszem észre, hogy ma~Fölkelni nincsen kedve
752 6| felőle,~Írd meg tüstént, hogy Pestre felrohanjak,~És bosszut
753 6| nekem igazán~Nem tetszik, hogy te minden balgaságért~Kész
754 6| megtanitlak én kétségbeesni,~Hogy unokád is megemlegeti.~Vásárra
755 6| effélét, azért~Nagyon hiszem, hogy nem lesz kelete.~Mert haj,
756 6| rája, csak haragszom...~Hogy olyan gyáva, hogy föl nem
757 6| haragszom...~Hogy olyan gyáva, hogy föl nem kiált~Elzárt, elorzott
758 6| elorzott boldogságaért, hogy~Meg nem torolja kincse elrablóin~
759 6| szenvedéseit. -~De hinni kezdem, hogy dicső napoknak~Érjük maholnap
760 6| leszen,~És úgy is illik, hogy véres legyen!...~Már vizözön
761 6| most egy vérözön kell,~Hogy megtisztuljon a világ a
762 6| egészen.~Én teremtőm, ugyan hogy is teremhet már~Olyan sötét
763 6| talán már indulnom is kéne!~Hogy induljak? hova menjek, ha
764 6| sem lehet.~Mint aggódtam, hogy már ezentul~Nem lesz nekem
765 6| EMLÉKKÖNYVÉBE~Miért mondjam, hogy nem feledlek el?~Miért mondjam,
766 6| feledlek el?~Miért mondjam, hogy rólad e kebel,~Oh lyány,
767 6| boldog-e?~Én nem hiszem, hogy az; dehogy boldog, dehogy!~
768 6| kelünk csak e rivalgó zajra, hogy~Ne halljuk láncaink csörömpöléseit.~
769 6| A szabadságot. Fájdalom, hogy~Csak álmaimban látom őt.~
770 6| vallomást,~S földhöz hajoltam, hogy virágot~Szakítsak, s néki
771 6| ont?~Kardot miért foga?~Hogy védje a hazát?... valóban!...~
772 6| fényben kel.~Milyen hullám ez? hogy híják e sziklát?~Milyen
773 6| mondhatatlanul bús~Ez a hold, hogy láttára~Eszembe jut éltemnek~
774 6| órája.~Magam sem tudom én, hogy~Mi történt ekkor rajtam?~
775 6| Mit várromokban raktatok,~Hogy ott versenyt huhogjatok~
776 6| fölássátok~A holt időt,~Hogy őt~Babérokért árulhassátok.~
777 6| Megszentségteleníteni?~Nem féltek-e, hogy sírgödréből~Kikél a megbántott
778 6| Kikél a megbántott halott?~Hogy sírgödréből ide jő el,~S -
779 6| sírgödréből ide jő el,~S - hogy hallgassatok - csontkezével~
780 6| lenn, sírjában, nem hiszem,~Hogy könnyei ne omlanának~Éretted,
781 6| Szólj, leányka, mondd, hogy téged~A szerelem még nem
782 6| bánt.~Nem, nem! Azt mondd, hogy szeretsz már.~Mondd, hogy
783 6| hogy szeretsz már.~Mondd, hogy engemet szeretsz,~És ez
784 6| mi leszek;~Tőled függ, hogy sötét árnyék~Vagy fényes
785 6| kikelet?~Csak egyet tudtam, hogy~Veled vagyok, veled!~Mélyen
786 6| kezecskédet~Tartottam kezembe’.~Hogy úgy egymást néztük,~Ily
787 6| miért mondtad?~Azért-e, hogy már az~Életet meguntad?~
788 6| meguntad?~Oh vagy tán azért, hogy~Boldogság lenne rád,~Ha
789 6| Kiáltsatok rá a harangozóra,~Hogy verje félre a harangokat;~
790 6| sem!~Oh lyány, oh lyány, hogy rám ily bánatot hozz,~Nem
791 6| csak oly közel magadhoz,~Hogy megvakúljak lelked fényitől?~
792 6| reszketett beszéded -~Mondád, hogy soha senkit nem szeretsz.~
793 6| féled a boszúló istenséget,~Hogy szent céljával ellenkezni
794 6| Vagy tán azt gondolod, hogy nincsen olyan férfi,~Ki
795 6| szerelmedet?~Attól tartasz, hogy kincsét szíved elfecsérli,~
796 6| szerezheted?~Hisz meglehet, hogy tán csalódni fognál,~Ám
797 6| átölel?~De láttam én jól, hogy ajkad sohajta,~S innen hiszem:
798 6| tetején a hó.~Szólj, oh leány, hogy így van, s várok türelemmel,~
799 6| Mindaddig várok, míg nem mondod, hogy elég,~Várok békével, míg
800 6| remény kútjából, oh leány,~Hogy évek mulva bár, de meg fog
801 6| Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán -~Nem, nem, ne biztass
802 6| üdvességet adj!~Hazudtam én, hogy várok türelemben,~Türelmem
803 6| nem vetheted.~Oh, mondd, hogy elfogadtad, mondd, hogy
804 6| hogy elfogadtad, mondd, hogy elfogadtad!~E nagy szavadra
805 6| estem?~Nem tudom, de igaz,~Hogy ég lelkem, testem.~Látjátok
806 6| első~Bennem e szerelem,~De hogy az utósó,~Arra esküdhetem.~
807 6| a rózsám fölébe,~Mondd, hogy oly bús a szivem, miként
808 6| a rózsám fölébe.~Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként
809 6| mért hitegetsz?~Nem hiszed, hogy én szeretlek?~Az isten is
810 6| ohajtok én egy tavaszt,~Hogy véled átmulassam azt,~Sem
811 6| hova senki nem megyen,~Hogy a világ szeme észre se vegyen.~
812 6| szabad?~Mondád többször, hogy nem szeretsz,~De nem hivém,
813 6| elhiszem én.~S midőn tudom, hogy szíveden~Fölirva nincs az
814 6| veled hát ... jaj nekem,~hogy e szót ki kell mondanom;~
815 6| Jövének fel, s ők boldogok,~Hogy kezeden halhatnak meg.~Egyet
816 6| azt a kis vigasztalást,~Hogy nem feledsz el engemet.~
817 6| felejtesz el!~De nem kivánom, hogy ne lelj~Oly hű szivet, mint
818 6| nem merek,~Attól félek, hogy már hajam megőszült...~Ez
819 6| hordom őket és azt gondolom, hogy~Egy század óta hordom őket
820 6| Fagy tőlök vérem, csak alig hogy jár.~Erőtlen szemmel nézek
821 6| Szíve olyan mély folyam,~Hogy szemem, bármilyen éles~Néz
822 6| ekkép hangozának;~És a fiú, hogy mentül hamarabb~Pihenjen,
823 6| fölébredéstől,~Azt véli, hogy csak álmodik. -~Én vagyok
824 6| angyalom!~Nem merem hinni, hogy szeretsz;~Ugy félek, félek,
825 6| szeretsz;~Ugy félek, félek, hogy csak álmodom!...~Nagykároly,
826 6| bennem, az fájt énnekem,~Hogy egy nemzetnek két országa
827 6| nemzetnek két országa van, hogy~E kétországos nemzet a magyar!~
828 6| lelkemet! -~Mely ördög súgta, hogy kettészakadjunk,~Hogy szétrepesszük
829 6| súgta, hogy kettészakadjunk,~Hogy szétrepesszük a szent levelet,~
830 6| nyakába tenni.~Méltó reá, hogy azt hurcolja is,~Míg össze
831 6| vészes napjai.~Fogjunk kezet, hogy rettegnünk ne kelljen~Az
832 6| Annyira megszokta.~Te is, hogy megszoktad,~Szívem, a fájdalmat,~
833 6| jóformán azt sem tudom, hogy~Ki és mi volt a nagyapám.~
834 6| büszke rá, jó gróf druszám, hogy~Itten nyugodtál keblemen.~
835 6| Jut a szerencse, elhihetd.~Hogy megöleljem s barátomnak~
836 6| mert... de nem szükség,~Hogy elbeszéljem érdemed:~Már
837 6| Már az elég dicséretedre,~Hogy itt könyvemben áll neved.~
838 6| én bánatom,~Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.~
839 6| Itt hagynám már ablakom, hogy elmenjek~Lefekünni és álmodni;
840 6| megtántoríthatatlant.~És nem szükség, hogy mást is adj nekik,~Mindent
841 6| húr e lanton?~Azt verem, hogy ujjaimtól~A húr, s ennek
842 6| nem! mindig egyet.~Azt, hogy a hon ereje fogy,~Hogy meghalni
843 6| hogy a hon ereje fogy,~Hogy meghalni készülünk, hogy~
844 6| Hogy meghalni készülünk, hogy~Elfajult a magyar nemzet.~
845 6| Csak azt tudhatnám, hogy legalább~Néha rám emlékezel!~
846 6| összehoz megint?~Én hiszem, hogy e szép kor felé~Szép szemed
847 6| fejébe,~Egy embernek éneke~Hogy lehet kétféle?~Hogy dalolhat
848 6| éneke~Hogy lehet kétféle?~Hogy dalolhat az jelenleg~Szívrepesztő
849 6| Mikor együtt voltunk,~Tudom, hogy szerettél.~Akkor meleg nyár
850 6| karácson,~Tán csak azért, hogy bús orcát is lásson~És rajta
851 6| magadnak,~Oly kedves vagy, hogy hinnem kell szavadnak,~Ámbár
852 6| szavadnak,~Ámbár tudom, hogy mindig csak hazudsz...~Isten
853 6| mondva a kemény itélet,~Hogy vágyam űzzön és ne érjen
854 6| dicsőséggel lakunk jól,~Hogy ez innen van honunkból.~
855 6| emlegessétek!~Ezer éve, hogy e nemzet~Itt magának hazát
856 6| Mi neki arról beszélne,~Hogy itt hajdan magyar éle?~S
857 7| magamra~Maradok.~Attól tartok, hogy ezután~Nem szeret már engem
858 7| hiába,~Szemei.~Attól tartok, hogy ezután~Nem gyűlölök már
859 7| bátor, szilárd.~Akkor, hidd, hogy sem ember~Sem sors könnyen
860 7| borára,~Megátkozza Nóét, hogy szőlőt is~Vett be a bárkába.~
861 7| Szájat ő csak azért tart, hogy legyen~Mivel ásítani.~Ilyen
862 7| száját~Szidalomra nyitja,~Hogy a vármegye a betyárokat~
863 7| költő sorsa, mindig ez,~Hogy örök vészű tengeren evez?~
864 7| tevék,~Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból,~Kik ott
865 7| s ő boldog,~Hiszi tehát, hogy a világ is az.~Pest, 1847.
866 7| maradék.~Az ostor, az igaz,~Hogy pattog némelykor,~És pattogása
867 7| Azért van rajta gyémánt, hogy szive~Mezítelenségét takarja
868 7| számlálva napjaid.~S kivánom, hogy minél elébb~Láthassam omladékodat,~
869 7| lombos fák mögé,~Azért-e, hogy inséged födjed el?~Fogadj
870 7| Lángoszlopoknak rendelé~A költőket, hogy ők vezessék~A népet Kánaán
871 7| Vagy lomhaságból elmarad,~Hogy, míg a nép küzd, fárad,
872 7| hirdetik nagy gonoszan,~Hogy már megállhatunk, mert itten~
873 7| ablakán:~Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,~Mert itt van
874 7| aggódva lépek én,~Félvén, hogy őt elfúja majd lehelletem.~
875 7| szabadságért~Hősi kardot ránta,~Hogy lett volna híve~A sors,
876 7| hű iránta?~Számüzé magát, hogy~Gyáva nemzetét ne~Lássa;
877 7| Tenger mormogását,~S gondolá, hogy hallja~Fölriadt népének~
878 7| várta,~Mikor jön már a hír,~Hogy szabad hazája?~S addig várt,
879 7| képmutató szivedet,~Ugyis tudom, hogy a csókot szereted.~Mit beszélsz,
880 7| szereted.~Mit beszélsz, hogy nem értesz te hozzája?~Kopasz
881 7| fénnyel?~Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt~Tenger
882 7| tanítód? hol jártál iskolába?~Hogy lantod ily mesterkezekkel
883 7| idejében,~Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.~Magyar vagyok.
884 7| vert az óra - odva mélyibe.~Hogy hallgatunk! a második szomszédig~
885 7| második szomszédig~Alig hogy küldjük életünk neszét~S
886 7| szégyenben ég,~Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!~Itt minálunk
887 7| parttalan medrében,~Nem akarta, hogy a nap sugára~Megbotoljék
888 7| vándorok.~Ugy ismernek már, hogy talán még~Azt is tudják,
889 7| Mint haragos vad férfiak,~Hogy a viharral, e zsarnokkal,~
890 7| parányok!~Ne adja a balsors, hogy e szegény haza~Bajában reátok
891 7| önérdek,~És azt javasolja, hogy lesöpörjétek,~Mint hitvány
892 7| hazaszeretet, mibe mártsam tollam?~Hogy dicső képedet híven lerajzoljam,~
893 7| Oly híven, oly szépen,~Hogy megbűvöld, ki rád szemét
894 7| rád szemét fogja vetni,~Hogy örök tanyára tégy szert
895 7| mert fél tőlem,~Látja, hogy kezemben kés van, köszörült
896 7| köszörült kés,~S tudja, hogy lombjait azzal lemetélem.~
897 7| árbocával írom a habokba sorsát,~Hogy nem fog pihenni többé kikötőben!~
898 7| életemnek nincs még ünnepe,~Hogy az legyen, vérem kell ontani!~
899 7| láss még egyszer engem,~Hogy lássalak még egyszer tégedet.~
900 7| lett,~S emberhez illik, hogy legyen joga.~Jogot tehát,
901 7| felejthetett?~Az még valószinűbb, hogy~Sohasem szeretett.~Azt tartják:
902 7| szemének, amely~Azt mondá, hogy szeret...~Szégyeld magad,
903 7| vészkor~Mindent tengerbe vét,~Hogy az üres hajóban~Megmentse
904 7| világot.~Alig vettem észre,~Hogy meghalt az anyám,~Szegény
905 7| dagad széles jókedvében,~Hogy az ég lenéz megint rá kéken.~
906 7| lépésnyire!~Nem kérlek én, hogy átvilágíts~A másvilágnak
907 7| szemfedőn.~Nem kérdem én, hogy mi leszek?~Csak azt mondd
908 7| leszek?~Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok~S miért vagyok?...~
909 7| Ezt nem dijért teszi,~De hogy használjon társinak.~S használ-e
910 7| mért adá,~Ki nem tudja, hogy mi a szép?~Kebeledbe mért
911 7| Elváltunk, és nem tudom, hogy~Nézek-e még valaha~Szép
912 7| nem ámitottál;~Jól tudom, hogy a mosoly~Gyakran könnyek
913 7| könnyek álorcája.~Jól tudom, hogy éjjelenként,~Hogyha férjed
914 7| koporsójokra!...~Szegény asszony, hogy tennéd ezt?~Nem szabad megátkoznod,
915 7| katonának, hahaha!~És az embert hogy szeretik!~Visszaviszik,
916 7| mért kapsz ilyen nagyot?~Hogy legyen itthon paplanod.~
917 7| sem tud még,~Tudtam azt, hogy a világra~Csak egy nap süt
918 7| Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,~Hogy érti jól szavaimat. -~
919 7| de úgy hiszem, hogy ért,~Hogy érti jól szavaimat. -~Siromra,
920 7| fölébe,~Mint vándormadár, hogy~Ottan megpihenjen,~S megpihenvén,
921 7| kalandor,~Addig megy csak, hogy tán~Még meglátlak egykor,~
922 7| Még meglátlak egykor,~De hogy összeforraszt~Véled ölelésem,~
923 7| lemondás~A bú vadonába.~S hogy ennek határát~Keresém hiába,~
924 7| kezed, leányka,~Mondd ki, hogy szerettél,~És hogy ott vagy
925 7| Mondd ki, hogy szerettél,~És hogy ott vagy még a~Régi érzelemnél,~
926 7| Szerelmünk idéz fel,~Mondd, hogy a boldogság~Senki mástól
927 7| Elválás rekeszt el,~Hidd, hogy lelkeink e~Kínos állapotját~
928 7| korunkig.~Azt ne higyétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése~
929 7| lesznek útitársaim,~Csak hogy szabad, hogy független legyek.~
930 7| útitársaim,~Csak hogy szabad, hogy független legyek.~S elmentem
931 7| mindhiába!...~Nem az fájt már, hogy nem leszek szinész,~De hogy
932 7| hogy nem leszek szinész,~De hogy maradni kényszerítenek.~
933 7| esküt mondék börtönömben,~Hogy életemnek egy főcélja lesz,~
934 7| történetét?~Az van megírva róla, hogy hiába~Ömlött, mert ujra
935 7| gazdálkodnék? amidőn jól tudja,~Hogy minden percben ismét tele
936 7| henye ifjak,~Kik élnek, hogy mulassanak,~Hogy felfürtözve,
937 7| élnek, hogy mulassanak,~Hogy felfürtözve, kesztyűs kézzel~
938 7| ruhák.~S nem kérdem én, hogy költeményim~Túlélnek-e majd
939 7| utas~Száz lépésről látta, hogy majd lesz ne-mulass.~Ha
940 7| a nyelve,~Ki ugy dalol, hogy dalától~Nincsen a szív feltüzelve.~
941 7| kellett hallanom.~Szerencséje, hogy az bánt ugy velem,~Akinek
942 7| piros vére.~De még hagyján, hogy énnekem esnek,~Hej van,
943 7| sokkal jobban fáj énnekem,~Hogy téged is bántanak, kedvesem.~
944 7| Csak azért, mert tudta, hogy enyelgek,~Hogy szívem nem
945 7| mert tudta, hogy enyelgek,~Hogy szívem nem eladó.~Nem, szivem
946 7| Mert az olyan fényes nap, hogy~Megvakítná szememet.~Rád
947 7| a sírtól sem félek már,~Hogy meghűt majd engemet,~Mert
948 7| maradsz, fátyolt vetek reád,~Hogy szembekötve jőj át a csatatéren.~
949 7| anyám,~Jóizűt nevettél,~Hogy fiad fejében ilyen~Balga
950 7| kis kaput;~Majd meglátod, hogy mi fut~Rajta át fejedbe...~
951 7| Fordult meg fejembe’:~Miért hogy az ember nincs úgy, mint
952 7| arany kalapot.~De fájt, hogy estenkén megszúrják... mert
953 7| reám, sejtés halk szellője,~Hogy jövőmbe nézek.~Mikor tél
954 7| szomszéd határba. -~Később, hogy a szikra lángra lobbant,
955 7| is ugyan nekigyürközött, hogy~Lovamat elérje.~Szeretem
956 7| csörgetnének.~És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!~Vannak
957 7| csillagoknak híre se’...~Hogy jutottál mégis eszembe,~
958 7| Bundám dohányzacskómra adtam,~Hogy az maradjon szárazon.~Csuron
959 7| víz vagyok. Még megérem,~Hogy végre hallá változom.~Minő
960 7| alföld, alföld, nem reméltem,~Hogy így fizess szerelmemért!~
961 7| kedves alföldem, szép,~Hogy engem ennyire szeretsz,~
962 7| engem ennyire szeretsz,~Hogy távozásom így megindít,~
963 7| távozásom így megindít,~Hogy ilyen bánatot szerez;~Örűlök
964 7| bánatot szerez;~Örűlök rajta, hogy irántam~Ily érzékeny szived
965 7| szeretlek-e? s megmondom én, hogy~Szeretlek, mert ezt mondhatom;~
966 7| sem tudom!~Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,~De milyen
967 7| Az ég felé tartván kezem,~Hogy szívem minden dobbanása
968 7| És egyedűl érted leszen,~Hogy öröklámpa benne a hüség,~
969 7| Még a te érdemed csupán;~Hogy szerethetne mást többé,
970 7| isten azt az áldást rátok,~Hogy egyenként ezt kiálthassátok:~
971 7| kalmár~S a poéta rímjeit,~Hogy kövessék őt, ahol jár.~Ha
972 7| Szó sincs, szó sincs róla, hogy~Szép e lyány. Uram kegyelmezz,~
973 7| lyány. Uram kegyelmezz,~Hogy lehetne szép? hiszen~Nem
974 7| Nem árt meggondolni, hogy ezelőtt~Mi történt? s húzzátok
975 7| sejtések munkálódtak bennem,~Hogy, ha elindulok, találok valamit,~
976 7| mit?~Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?~Csak
977 7| haraggal im e szókat mondá:~„Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja
978 7| voltam én annak tudója,~Hogy igéreteit ő híven lerója.~
979 7| se’ néztem,~Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,~
980 7| tudja: mit.~Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,~Mikor
981 7| rájok nyitám;~Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,~Sohasem
982 7| tevé,~Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.~Hát
983 7| menyasszonyom,~Ha megtudná idővel,~Hogy hölgyet fogadék el,~Mint
984 7| amidőn~Leánynak azt mondám, hogy szeretem...~Az csak költői
985 7| Mellém a jó sors rendele,~Hogy légyen egy lény, melynek
986 7| ketten,~S hiszem, tudom,~Hogy egymás mellett békeségben
987 7| Egy szép tavaszi hajnalon,~Hogy engem boldogítsatok!’~Pest,
988 7| lassan, te vén idő.~Ah, hogy megvénülél!~Alig birod magad.~
989 7| Ásítok olyan nagyokat,~Hogy majd elnyelem magamat.~Förtelmes
990 7| hiszesz,~Ha nem hiszed, hogy itt csakugyan én vagyok;~
991 7| engem,~De azt is tudom, hogy jött volna akárki,~Nem fogadnál
992 7| mondanivalóm van.~Uj hivatalodban hogy éled világod?~Hogyan vagy,
993 7| S vehetünk. Rajtunk áll, hogy boldogok legyünk.~Csak akaratos
994 7| végzed,~Akkor mondom el csak, hogy s mikép találtam~Homér-Arany
995 7| én csilagomtól, rózsámtól hogy váltam,~S oltár előtt áldást
996 7| csak~Hozzád zarándokolnom,~Hogy egy hajtásra oly hosszút
997 7| innen e falak közül!~Félek, hogy a ház rám szakad,~Mert nagy
998 7| mely a sír mellé vezet,~Hogy a halottnak nyúgodalmát~
999 7| gyermekem lesz,~Ki arra készül,~Hogy néked éljen:~Ide fogom majd
1000 7| Tudom, tudom nagyon jól,~Hogy örömet hozok,~Hogy az örömtül
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776 |