1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776
Rész
1001 7| jól,~Hogy örömet hozok,~Hogy az örömtül szíve,~Lelke
1002 7| tudni,~Vajon most sejti-e,~Hogy holnap ilyentájban~Oly nagy
1003 7| Csillagjaidból, mennyei magasság,~Hogy kedveseiket meglátogassák,~
1004 7| kedveseiket meglátogassák,~S hogy ajkaikra csókolják talán~
1005 7| angyal~Isten engedelmivel, hogy~Fölkeresse, megtekintse~
1006 7| Annyi bűbáj volt szemében,~Hogy az angyal térdre omlott,~
1007 7| engedelmivel,~Fel a földre, hogy meglelje~A legocsmányabb
1008 7| Sűrű fátyolt, feketét,~Hogy semmit ne lássanak.~S megfogant
1009 7| remegve~Érinti ajkam, félvén, hogy talán~Szentségtelenség megcsókolnom
1010 7| sem;~Hadd mondjam én meg, hogy ki és mi vagy.~Midőn feljöttem
1011 7| Gazdagságában olyan szép, hogy a szem~Egy élten át elgyönyörködhetik~
1012 7| senkinek,~S ott láttam én, hogy akit úgy kerestem,~A jó
1013 7| tudom, de most benned lakik,~Hogy érdemeltem én, meglátni
1014 7| e~Boldogság épen engemet hogy ért?~Vagy oh igen, megérdemeltem
1015 7| igen, megérdemeltem én,~Hogy színről-színre lássam, mert
1016 7| oh lyány, nem leszek reá,~Hogy nékem ád az isten tégedet,
1017 7| nékem ád az isten tégedet, hogy~Benned nekem megmutatá magát.~
1018 7| tőlem nem fogod,~Tudom, hogy nem; mert akit te szeretsz,~
1019 7| lehet.~Sőt ösztönözni fogsz, hogy úgy haladjak,~Amint megkezdém
1020 7| többnyire azért~Ád csak babért, hogy meggyilkoltatott~Boldogságunknak
1021 7| kedvesebbé tészen a tudat,~Hogy aki mély és nagy tenger
1022 7| engem? engem! és miért?~Hogy minél elébb föl az égbe
1023 7| holt leányt...~Ne kivánd, hogy két koporsó közé~Szoruljak,
1024 7| el.~Mutatja ez, mutatja,~Hogy az igazság itt van,~S ez
1025 7| minden leány...~De fogadom, hogy máskép lesz,~Máskép ezután.~
1026 7| Jankóm, vagy feledéd végkép, hogy létezem én is?~Vagy mi az
1027 7| fogja zavarni nyugalmad,~Hogy mi okért hallgatsz? mért
1028 7| no de elhiszem inkább,~Hogy rosz verseim is vannak,
1029 7| verseim is vannak, mint hogy te feledtél.~Lomha vagy,
1030 7| azért. Ez meglehet. Ámde hogy úgy van,~Esküszöm erre neked
1031 7| gyermekeket. Hát a kert hogy van, amelynek~Rózsáin szemeim
1032 7| Ejnye, mi a fene lelt engem, hogy szembe dicsérek?~Most veszem
1033 7| kenyerezni~A nótáros urat, hogy... hogy... majd beszerezzen~
1034 7| A nótáros urat, hogy... hogy... majd beszerezzen~Bakternek
1035 7| tudod azt, s tudod azt is, hogy jövedelmet~Dús uradalmam
1036 7| dobja nyakába~A pásztor, hogy a ménesből kocsirúdho’ vezesse.~
1037 7| kedves jó leányka?~Alig hogy hallom híredet,~Pedig nagyon
1038 7| akkor, amidőn~Törekszenek, hogy fölemeljenek.~Azt hirdetik
1039 7| Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,~Nagyúri, díszes,
1040 7| s csak szavamba kerűlne,~Hogy kivigyen ebből a világból;~
1041 7| ISMÉT KÖNNY!~Azt hittem, hogy szemembül a sors~Örökre
1042 7| ettem utójára,~Az igaz, hogy keveset,~No de semmi! van
1043 7| Kiszorított könnyeim.~És ez jó, hogy ily hideg van,~Legalább
1044 7| kimélni kell az újat...~Hogy ne kopjék, eladám.~S hogy
1045 7| Hogy ne kopjék, eladám.~S hogy kijátsszam a haramját,~Ki
1046 7| az egyetlen szerencsém,~Hogy mezítláb útazom,~Telemenne
1047 7| Olyat kacagok szemébe,~Hogy megpukkad mérgiben!~Szatmár,
1048 7| folyton-folyva vig.~Nyugtasson meg, hogy ilyenkor szivembe~A bánatot
1049 7| kérem, hasztalan esengek,~Hogy hagyjon el, hagyjon magamra
1050 7| amig tart,~Eszembe nem jut, hogy csak álmodom.~Szatmár, 1847.
1051 7| vendég ugy megtölti~A szivet,~Hogy ez, szegény, szinte-szinte~
1052 7| kellett tehát megérnem,~Hogy az üssön új sebet,~Akinek
1053 7| kezemet fölemelém...~S te, hogy mélyebben taszíts be,~Csak
1054 7| szoktam.~Azt gondoltam, hogy sebemet~A sirásó gyógyítja
1055 7| A sirásó gyógyítja meg,~Hogy akkor zárul be sebem,~Ha
1056 7| Jó költőnek tartanak, s hogy~Az vagyok, én is hiszem,~
1057 7| szeretnek, ah ugy vágyok oda,~S hogy feljussak, forrón imádkozni
1058 7| Egy nem ismert jóbarátom,~Hogy „vigyázzak s fussak innen,~
1059 7| Tenni, tenni! a helyett, hogy szóval~Az időt így elharácsoljátok;~
1060 7| önzők áldozatra.~Hiszem én, hogy mint a fák tavasszal,~Megifjodnak
1061 7| Rólok tudja ellenünk, hogy félünk,~Mert a félénk eb
1062 7| e csapatba,~Csak azért, hogy fölfordítsam majd ez~Ál
1063 7| felét.~Megjövendöltem én,~Hogy boldog leszek még.~Hogy
1064 7| Hogy boldog leszek még.~Hogy a bú nálam csak~Átútazó
1065 7| vezéreli.~Követet nevez ki, hogy a várba menne,~S vagy megadást
1066 7| még csak ez volt hátra,~Hogy fejkötő ellen szögezzem
1067 7| nincs mit kotyvasztanod,~Hogy főzőkanál helytt most a
1068 7| híremet?~Veselényi hírét, hogy így ki mer kötni?...~Holnap
1069 7| regélni?...~S mondja követem, hogy szép és ifju asszony.~Meg
1070 7| nép talpon terme,~Látván, hogy ott kinn az ellenség sem
1071 7| s előtte vezére,~Várván, hogy megszólal a sok ágyú-torok,~
1072 7| vezet...~Mégis, nézzétek, hogy Máriát meglátja,~Arca piros
1073 7| vezéred szíves jó’karatját,~Hogy a fenyegető bajra figyelmeztet,~
1074 7| figyelmeztet,~De mondd meg, hogy azt itt fölöslegnek tartják.~
1075 7| másik,~Itt vannak kardjaink, hogy ótalmazzanak~Vérünk kifolytáig,
1076 7| falaink,~Megmutatjuk azt, hogy karjaink erősek.~Eldőlhet
1077 7| olvasta a hölgy az iratot.~Jó, hogy meg nem láták nagy meglepetését,~
1078 7| Alig várta, alig várta, hogy benn legyen,~És midőn beére,
1079 7| beére, páncélát ledobta,~Hogy könnyebb, szabadabb lélekzetet
1080 7| valamennyi tied!~Kell, hogy még lássalak, az ütközet
1081 7| Melyben eleshetem. Kell, hogy meglássalak.~A kárhozat
1082 7| dobban.~Mondj akármily utat, hogy hozzád mehessek,~Ha az alvilágon
1083 7| szépet,~De mikor azt hitte, hogy már ott tollán van,~Végre
1084 7| vár délnyugati sarkán.”~Hogy ért Veselényi, hogy sem
1085 7| sarkán.”~Hogy ért Veselényi, hogy sem táborába?~Mint tudhatnám
1086 7| nyilása,~És ez is azért van, hogy szemem őt lássa.~Oly szép,
1087 7| feszületre.~Nem mondom, hogy nem lett volna jó apáca,~
1088 7| volna jó apáca,~Kár is, hogy nem az lett, nagyon elhibázta.~
1089 7| de nem átkozlak-e meg,~Hogy álmaiból e lelket fölserkentéd,~
1090 7| álmaiból e lelket fölserkentéd,~Hogy megmozdítottad gránitkő-szívemet?~
1091 7| Csaknem összeroskadt térde, hogy belépett,~Mert ott Máriának
1092 7| nagy szenvedély kellett,~Hogy meghódíthassa e páncélos
1093 7| miért hivattál?~Azért-e, hogy lássad kínomat s kinevess,~
1094 7| kinevess,~Vagy talán azért, hogy rajtam szánakozzál?~Inkább
1095 7| érdemes...~Vagy talán azért, hogy szerelmem hegyére~Reményvárat
1096 7| tiéd és kész rá hajolnia,~Hogy bírd kezemet is... de egy
1097 7| híveitől,~De lesz annyi erőm, hogy eltűrjem érted,~S a jövendő
1098 7| elfödi, s megbocsát a nőnek,~Hogy elfelejtette végét szerepének.~
1099 7| nekünk készíték,~Szégyenlem, hogy vele kezem kontárkodott.~
1100 7| Kétszáz esztendővel utóbb, hogy itt jártam,~Híre sem volt
1101 7| hagyhatlak el.~Ne neheztelj, hogy ki oly hived volt,~Rajtad
1102 7| el tarka zászlód~Másfelé, hogy új hivet szerezz,~Fejér
1103 7| béreslegényre.~Ugy megörűlt rajta, hogy nagy örömébe’~Nem paréjt,
1104 7| olyan szépen elfütyölte,~Hogy a pacsírták is tanulhattak
1105 7| napkeletre~Jössz velem, hogy mulathass kedvedre,~Odaviszlek
1106 7| magányba.~Hiszem, hiszem, hogy vidáman élünk,~Mert ott
1107 7| gyönyörrel nézed,~Mert tudod, hogy leghivebb barátom,~Kit sohasem
1108 7| volt~S megviselte erejét,~S hogy ezt ismét összeszedje,~Csendes
1109 7| magam;~Mindeddig azt hittem, hogy én~Okos emberként ragyogok,~
1110 7| mit tettem? megházasodám,~Hogy kipihenjem magamat...~Házasság
1111 7| miattam~Aggódtak rémesen,~Hogy vélem együtt szépen~Majd
1112 7| Mivel szélnek kell fujnia,~Hogy zugjon a fák levele,~S szélcsendben
1113 7| Kérlek, kedves barátim,~Hogy ne aggódjatok,~Mint eddig
1114 7| ismerhettelek,~Azt tudám csak, hogy Örömnek hínak,~Kergetélek,
1115 7| remeg kend, örök ellenségem,~Hogy ezennel fölakasztatom?~Mély
1116 7| majdan egy ifju szerelme,~Hogy elhagyod érte az én nevemet?~
1117 7| kincs...~Oly boldog vagyok, hogy reményem sincs!~Miért is
1118 7| keze nyit, -~Veled sirok, hogy fázol, éhezel,~S nincs részvevőd
1119 7| sem közel,~Veled sirok, hogy korcsok fiaid,~S hivom le
1120 7| átkait,~S veled szégyenlem, hogy a nagyvilág~Téged, szegény
1121 7| szegény hazám te, meg se’ lát,~Hogy, aki rajta egykor úr valál,~
1122 7| ki lelked e lángözönét,~Hogy föllobbantsd a rokon szíveket,~
1123 7| föllobbantsd a rokon szíveket,~S hogy szétégesd az ellenség hadát!~
1124 7| Megmondjam-e, feleségem,~Hogy ez ifjuból mi lett?~Ne sajnáld
1125 7| Hanem ebből azt ne hidd, hogy~Elment az élők közűl;~Annyiban
1126 7| közűl;~Annyiban van csak, hogy ő már~Itt a földön üdvezűlt.~
1127 7| minap...~Már nem tudom, hogy ébren-e vagy alva?~Csak
1128 7| vagy alva?~Csak azt tudom, hogy álmodám.~Ah, milyen szép
1129 7| mentem hosszu úton,~Azaz, hogy nem ballagva,~Sőt inkább
1130 7| Siettem el, siettem el,~Hogy mentül hamarabb~Mögöttem
1131 7| Kiváncsi lettem és megkérdezém,~Hogy mit keresnek olyan gondosan?~
1132 7| gondosan?~S felelt egy, hogy mérges füvet.~Mérges füvet?
1133 7| Mérges füvet? s mivégre?~„Hogy kifacsarjam s megigyam levét.”~
1134 7| rózsafához,~S alája ültem, hogy ott megpihenjek,~De amidőn
1135 7| lebukott egykor Phaëton.~Hogy jön e könny szemem pillájára?~
1136 7| tette volna föl felőlem,~Hogy ilyen furcsán járok még?...~
1137 7| Az esketés diján.~Igaz, hogy ily leány nem~Minden bokorban
1138 7| dicsően~A hat-vágás apád,~Hogy ily isten-csapástól~Menekjék
1139 7| Kocsinknak kereke,~De nem hiszem, hogy a nagy~Áldás-súly törte
1140 7| most is~Csodálkozom nagyon,~Hogy az ajtón jövék ki~És nem
1141 7| erdő mégis milyen hangos!~Hogy fütyöl benne a madár!~E
1142 7| Ködcsuklyájába bújt vala,~Gondolva, hogy a tavaszig már~Ugysem leszen
1143 7| Kiváncsian pillant elé,~Hogy lássa ezt a madarat, mely~
1144 7| szivében jókedv tavasza.~Hogy megfütyöl, hogy megfütyöl,~
1145 7| tavasza.~Hogy megfütyöl, hogy megfütyöl,~Hogy harsog az
1146 7| megfütyöl, hogy megfütyöl,~Hogy harsog az erdő bele...~S
1147 7| kínpadra vonni vétek,~Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.~Tudjátok:
1148 7| Kissé nagyobbat nőjetek,~Hogy a szerelmet ismerjétek~És
1149 7| reményeket,~Csak azért, hogy meghaljanak,~Hogy minden
1150 7| azért, hogy meghaljanak,~Hogy minden istenadta nap~Legyen
1151 7| Dolgozni napok s éjeken,~Hogy ételünk s ruhánk legyen;~
1152 7| Magunkat szabni szeszélyéhez,~Hogy már ha kell örömtelennek~
1153 7| eltékozolja életét.~Elég, hogy élsz! mi gondod rá:~Mi volt
1154 7| Ha ölelsz, azt gondolom,~Hogy én még~Igy élve~Felröpülök~
1155 7| csak egy pár kurta napja,~Hogy a sírnak testvérébe bujt?~
1156 7| fölemelt kezét...~A reménység, hogy ő még szabad lesz!~Múljék
1157 7| drága hírnek meghozója,~Hogy utószor van ma ott alant.~
1158 7| hold? isten, mit vétettem,~Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél
1159 7| füle mozog,~Azt hiszik, hogy velök én egy követ fújok,~
1160 7| követ fújok,~Rokonérzelemből hogy velök busúlok.~Sápadt vagyok,
1161 7| méregtől, amely torkomon dul,~Hogy ekkép komáznak énvelem e
1162 7| egy! hogyan terpeszkedik,~Hogy meghányja-veti parasztlőcs
1163 7| váltig engem kérdez,~S kér, hogy tekintsek be a szeretőjéhez.~
1164 7| mindegy; őrá nézve a fő,~Hogy elérte végre nyugodalmát...~
1165 7| mert csak azt láthatja,~Hogy küszöbön van már az itélet
1166 7| hája,~Sőt oly sovány lett, hogy csörög a bordája.~Életem
1167 7| lámpáját:~Mi lehet az oka, hogy a világ pusztul,~Hogy hátunkra
1168 7| oka, hogy a világ pusztul,~Hogy hátunkra nyerget kaptunk
1169 7| csakúgy dűl szerteszét,~Hogy a jó lelkeknek elveheti
1170 7| talán;~Annyira vagyunk már, hogy ama régi jó~„Előljáróbeszéd”
1171 7| az asztalon;~Nagyobb az, hogy recseg az asztal lába is,~
1172 7| hősöm vezetem be,~De hogy is nem jutott ez mindjárt
1173 7| legfontosabb benne?~Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom,~
1174 7| Szerencse, hogy írom, és hogy nem rajzolom,~Erre nagon
1175 7| része~Az, mely arra van, hogy az ételt eméssze.~Ki látta
1176 7| Csak azt ne adja az ég, hogy megapadhass,~Hova lenne
1177 7| szónokolni föláll,~Első tempója, hogy hasát üggyel-bajjal~Föltálalja...
1178 7| kisebb,~Csak az a különbség, hogy a fej üresebb.~S ezt a fizikából
1179 7| amit sok hinni vonakodik -~Hogy táblabíró úr mélyen gondolkodik.~
1180 7| legjobban?~Némelyek az tartják, hogy bivalybikához,~Mások, hogy
1181 7| hogy bivalybikához,~Mások, hogy hasonlít tengeri-kutyához.~
1182 7| gonddal,~S úgy találtam, hogy ő valóságos cethal.~Táblabíró
1183 7| Lelkiismeretem fölvigyázó lészen,~Hogy dolgom valahogy el ne hevenyésszem,~
1184 7| valahogy el ne hevenyésszem,~S hogy ne legyek csalfa, hazug
1185 7| szegény falun olyanokat ölel,~Hogy a dereka is csak ugy ropog
1186 7| S attól tartok, hazám, hogy majd fiaiddal~Azon módon
1187 7| miért javítanám? azért, hogy repedez,~Hogy ingófélben
1188 7| javítanám? azért, hogy repedez,~Hogy ingófélben van? semmit sem
1189 7| Endrének nyugatra a háza,~S hogy ez az időnek járását ne
1190 7| állapotját,~Nehezen hiszem, hogy ideje ne lenne~Elkezdeni
1191 7| Borbálát még az a gyalázat,~Hogy a kamrában ne sürgött-forgott
1192 7| még alszik,~Még pedig ugy, hogy a szomszédba is hallik;~
1193 7| átkozott irás!~Istennek hála, hogy csak álom volt s nem más.”~
1194 7| viszketett a feje.~Eszébe jutott, hogy van egy édes fia,~Akinek
1195 7| nincsen egyéb hátra,~Csak hogy Fegyveres úr álljon ki a
1196 7| lugost legyintik?~Megmondom, hogy miért?... aztán borzadjatok,~
1197 7| hiába gátolja;~Lel módot, hogy a jó öreget rászedje...~
1198 7| fölkelt benne,~Megnézni, hogy ki jön? ha ismerős jönne?~
1199 7| által az hugánál termett.~„Hogy vagy, édes húgom?” kérdezé
1200 7| elővettem férfiuságomat,~Hogy kiszabadítsam öléből magamat,~
1201 7| henyéltél eleget,~Illő, hogy ezentúl szolgáld a nemzetet.~
1202 7| egyebet erre Dezső, csak azt,~Hogy ő ezen kertből virágot nem
1203 7| nemzetre nézve azt jegyzi meg, hogy ez~Amint eddig elvolt nélküle,
1204 7| kölyök, s mióta feleded,~Hogy apádnak minden hangja parancs
1205 7| innét, sőt ép ezért el,~Hogy a megszokás utol ne~Érjen
1206 7| olyan vidám beszélgetéseket,~Hogy hallgatni még az idő is
1207 7| hír többé, mi ösztönöz,~Hogy munkába öljek napot és éjszakát!~
1208 7| elröpűl nevemmel,~Tudom, hogy siket a magyarok hazája,~
1209 7| borostyán helyett.~Azt kivánnám, hogy itt éljek én s hitvesem~
1210 7| már saját magam sem~Arra, hogy divatban voltam hajdanában.~
1211 7| KEDVES...~Dicsérsz kedves, hogy olyan jó vagyok!~És meglehet,
1212 7| jó vagyok!~És meglehet, hogy az vagyok valóban,~De ne
1213 7| talán a földnek érdeme,~Hogy úgy terem gyümölcsöt és
1214 7| Gyöngy élet,~Szégyen rám, hogy számot veték~Tevéled,~Hogy
1215 7| hogy számot veték~Tevéled,~Hogy letettem cserkoszorúd~Fejemről,~
1216 7| is vert az isten~Engemet,~Hogy elhagytam a vitézi~Életet,~
1217 7| bujdos...~Hallod, hallod, hogy nyög, hogy süvölt.~Könnyü
1218 7| Hallod, hallod, hogy nyög, hogy süvölt.~Könnyü nékünk, feleségem,
1219 7| ajtaját?~Hej pedig ki tudja, hogy mi volt az~Ilyen, vagy mi
1220 7| vagy mi lesz belőle még?~Hogy tovább ne menjünk: egykor
1221 7| felőlem?~Azt hivé, tán, hogy tolvaj vagyok.~Pest, 1847.
1222 7| angyalom,~Súgjad a fülembe, hogy szeretsz,~Hej, milyen jólesik
1223 7| nem fognak rám a gonoszok,~Hogy én istentagadó vagyok!~Pedig
1224 7| Úgy megritkult, olyan ó,~Hogy szunyoghálónak is már~Csak
1225 7| szabad~És amit nem szabad,~Hogy visszatartsd ellened~Szegűlt
1226 7| szavamat,~Tégy tanuságot róla, hogy~Szeretted lyányodat,~Beszélj!...
1227 7| Bár meggyőződésed vala,~Hogy első, akivel~Találkoznak,
1228 7| Oly véghetetlen boldogok,~Hogy hozzájok se’ fér~A gyűlölség
1229 7| A gyűlölség és a harag,~Hogy néked megbocsátanak;~S kivánják:
1230 7| multnak~Jelenéseit.~Képzeld, hogy leány vagy~Az a lyányka
1231 7| életem!~Oh feleljen, nagysám,~Hogy viszontszeret!”~„Szeretlek,
1232 7| szívemet...”~Persze, hát hogy is ne,~Mondtad is te ezt!~
1233 7| Mily anakronizmus!~Mondd, hogy nem szeretsz,~Mint akkor
1234 7| köszönöm.~Pár hónapja csak, hogy~Feleségem lett,~S ím nyiltan
1235 7| ím nyiltan bevallja~Már, hogy nem szeret.~Hahh! - vagy
1236 7| most meg~Én feledtem el,~Hogy csak játszunk, hogy a~Multat
1237 7| el,~Hogy csak játszunk, hogy a~Multat játsszuk el.~Mennyi
1238 7| Rávoná a képire...~Azaz hogy rávonta volna~Ha lett volna
1239 7| erre oly jóizűt kacagott,~Hogy a zápor megboszankodott
1240 7| vidáman és nyugodtan;~Gondolá, hogy zúgolódni~Teljesen méltóságán
1241 7| A verőfény tiszteletire,~Hogy a vészen, a felhőkön~Győzelmet
1242 7| Hanem annyit merek jóslani,~Hogy ma nem gyönyörködhetnek
1243 7| szerencse, mily boldogság,~Hogy tanultam logikát,~Most ezt
1244 7| Gondolá is fiatal barátunk,~Hogy elért e tanya közelébe:~„
1245 7| sehonnait~Befogadni, hát hogy is ne!~Kivált ilyen tájban,~
1246 7| Hisz nem ment el az eszem,~Hogy beüssem orrom ilyen helyre,~
1247 7| halott,~S látható volt jól, hogy az öröm van~Legrégebben
1248 7| Azt csak arra használnám, hogy~Megmaradnék itten éjszakára.”~„
1249 7| így lesz, és azt is tudom,~Hogy vacsorám is lesz még.”~Ezt
1250 7| fecsegett ott,~S olyakat, hogy rajtok az anyó is~Néha még -
1251 7| megrozsdásodott zár.~De hogy minden mértéken fölűl~Hosszu
1252 7| tányért,~„Ez a Matuzsálemína~Hogy kitett magáért!~Hiszen ez
1253 7| ez királyi vacsora;~Kár, hogy ilyen búsan költjük el...~
1254 7| híja van.~Az az egy a híja, hogy~Nagyon sótalan.~Nem ezt
1255 7| fája,~S azt sem mondhatod,~Hogy ágán a boldogság-madár~Egyszer
1256 7| lenn, a földön, szeméten.~Hogy virágtalan volt tavaszom,~
1257 7| Mit akarhat még velem, hogy~Nem ereszt el?~Kiivott már
1258 7| lenn porladozni,~Elfeledni, hogy valánk,~Hogy ama nagy kínpadon
1259 7| Elfeledni, hogy valánk,~Hogy ama nagy kínpadon szenvedtünk,~
1260 7| Aki ezt kimondja,~Róla, hogy kezét a~Jóisten levonja;~
1261 7| a gyermeke,~Ne kivánjuk, hogy minket tegyen~Mindeneknek
1262 7| tanultad ezeket?~Ki vagy, ifju, hogy hínak?”~Az pedig a komolyságot~
1263 7| Minél rútabb jelenem.~S hogy hínak? biz én már jóformán~
1264 7| nevemet,~Azt tudom csak, hogy most a világ~Bolond Istóknak
1265 7| azt, ha nálad nem?~Jaj, hogy erre rászorultam, s százszor~
1266 7| rászorultam, s százszor~Jaj, hogy apám az én ellenem!~Tőle
1267 7| Szemrehányás szemeidben,~Úgye azt, hogy az utósó~Szükségből vagyok
1268 7| jöttem volna,~S apám tiltá, hogy ne jőjek el,~Ő mondá, hogy
1269 7| hogy ne jőjek el,~Ő mondá, hogy senkit sem szeretsz te...~
1270 7| senkit sem szeretsz te...~Ah, hogy őt mindig vádolnom kell!~
1271 7| zokogása~Volt a felelet,~És hogy édes könnyeket sír,~Látni
1272 7| fürtöket!~Mily kicsiny volt, hogy utószor láttam...~Milyen
1273 7| áldalak...~Menj el ugy, hogy többé~Ne is lássalak.”~És
1274 7| Most, uram, már ugy hiszem, hogy~Én fölösleges vagyok,~Van
1275 7| őt magára,~Tudja azt is, hogy a szép lyány~Nem haragszik
1276 7| Mondok egy pár hónapot.~Hogy mult el, hogyan nem,~Azt
1277 7| Azt nem tudja senki,~De hogy elmult szépen,~Nem tagadja
1278 7| távozott,~Nem volt bolond,~Hogy távozzék,~Onnan, ahol~Ugy
1279 7| fújnak,~De vagyon még annyi, hogy elég lesz~Menyasszonyi koszorúnak. - - -~
1280 7| vetheti viágát,~Ugy tetszik, hogy örömében rezg.~A tanyában,
1281 7| Van egy ország, úgy híják, hogy~Okatootáia;~Második szomszédja
1282 7| első Ausztrália.~És ez, hogy Ausztr(ál)iának~Tőszomszédja,
1283 7| áldd az istent,~Okatootáia,~Hogy Kínán is túl vagy még, hogy~
1284 7| Hogy Kínán is túl vagy még, hogy~Szomszédod Ausztr(ál)ia;~
1285 7| Megvan itten az a szép is,~Hogy különvált s nem vegyes~A
1286 7| úri rend,~Nem mondhatni, hogy nem gondol~A köznéppel odalent:~„
1287 7| Nem t’om milyen emberek,~Hogy ez országban nyilvános~Épületek
1288 7| könyvét érted,~Tudhatod, hogy benne mindenik sor~Egy élet,
1289 7| érted halni kész.~Tudhatod, hogy arcod tükre lelkem,~Éspedig
1290 7| vannak tán olyan nagyra,~Hogy őket paripák viszik,~S mig
1291 7| szebb, azt gondolják~Talán, hogy fontosabbak ők~Az emberiség
1292 7| szépen vele,~Tanuljátok meg, hogy a költő~Az istenség szent
1293 7| Költőitek előtt, tinektek~Illő, hogy fejet hajtsatok.~Oh, a magyar
1294 7| hozzáléptetek, azért volt,~Hogy rajta egyet rugjatok!~Költők
1295 7| Csakhogy a jó annyiféle,~Hogy alig választhatok.~Hogy
1296 7| Hogy alig választhatok.~Hogy lehetne valamennyit~Egy
1297 7| dalt... ujjaimra~Bízom, hogy mit verjenek,~S futnak ezek
1298 7| leszállnak a~Csillagok, hogy közelebb~Légyenek, s a hold
1299 7| Mint egy őrült, aki véli,~Hogy őt, összevissza tépni,~Űzi
1300 7| Mind a három azzal mulat,~Hogy alszik a kalap alatt.~Hevernek
1301 7| tél.~Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk,~S már feleségem
1302 7| rég azzá lettél.~Még alig, hogy játszánk apáink térdén,
1303 7| Feleségem, lásd, milyen jó,~Hogy minékünk nincsen pénzünk:~
1304 7| Elzárkozik, magába száll,~S nem hogy barátnak, hanem még az~Ellenségnek
1305 8| jó háziasszony,~Ne félj, hogy tisztjéből valamit mulasszon,~
1306 8| becsületével,~Nem is foghatják rá, hogy fösvény vagy lusta.~Ott
1307 8| nőtelen,~Mi az igazi szerelem;~Hogy tudná az istenadta?~Mégcsak
1308 8| de elébb~Fáradni kell, hogy ezt a célt elérd,~Ugy ingyen
1309 8| völgyben, olyan mélyben,~Hogy, amik állnak közelében,~
1310 8| itt az örök-igazság is,~Hogy az oroszlán nem szűlhet
1311 8| állat,~Megelégszünk azzal, hogy van kenyerünk,~Messze elmaradtunk
1312 8| jaj nekem, százszor jaj, hogy szülőm ellen kell~Kart emelnem,
1313 8| ellen kell~Kart emelnem, hogy megostorozzam őt,~Gyermek
1314 8| valamit,~A jóisten tudja, hogy mit,~De elég, hogy szól
1315 8| tudja, hogy mit,~De elég, hogy szól sejtésem,~Varrd meg
1316 8| kis angyalom,~Csak az fáj, hogy szerelmemet be~Nem bizonyíthatom.~
1317 8| Volnék szivárvány: kérnélek, hogy~Szineimet elfogadd,~És festess
1318 8| bocsátanának~Azt gondolván,~Hogy itt már a tavasz,~Az ő régen
1319 8| Gyalázatán még egy nagyot röhög.~Hogy mersz pisszenni, léha söpredék?~
1320 8| összetéphet, ugy széjjeltagolhat,~Hogy lelked sem marad meg a pokolnak!~
1321 8| olyan~Különös plánta volt,~Hogy nem szivelt egyebet, mint~
1322 8| úgy~Ki volt kanyargatva,~Hogy a mennydörgős mennykő is~
1323 8| felmondáskor,~Azzal vigasztalt, hogy sebaj,~Megtanulom máskor.~
1324 8| mint a fáradt madár,~Vagy hogy rövidlátó~Már öregkorától,~
1325 8| öregkorától,~S le kell hajolnia, hogy valamit lásson...~Igy sem
1326 8| mult,~Incselkednek veled,~Hogy szépszerén magokra~Vonják
1327 8| mit vétettem én neked,~Hogy mindig csak szomorítasz
1328 8| bízni kezdünk magunkba’,~Hogy telik még mitőlünk is nagy
1329 8| mitőlünk is nagy munka,~Hogy kivirít még a magyar nép
1330 8| istenigazában tudtad te,~Hogy hol fekszik a magyarnak
1331 8| ötvenet! -~Addig híttam, hogy sírjából megjelent,~Megjelent,
1332 8| És azt a levegőbe tolja, hogy~Ott fönn maradjon, míg majd
1333 8| csak jó az isten, jót ád,~Hogy fölvitte a kend dolgát!~
1334 8| eddig csupa jég volt,~Most hogy olvad, mily gyáván hal!...~
1335 8| a kenyértörés elközelit,~Hogy az égben uralkodol még te~
1336 8| BEAUREPAIRE~Hogy kitelt a franciáknál~A király
1337 8| Fölberzenkedett a német,~S esküvék, hogy bosszut áll,~Megöli a szabadságot~
1338 8| s fejethajtást határoz,~Hogy bántása ne legyen.~De az
1339 8| Tollat nyujtanak neki, hogy~Irj’ alá a hódolást.~Beaurepaire
1340 8| városa,~És itt a nyakam, hogy nem is lesz a soha,~De van
1341 8| annak nagy híre,~Akkora, hogy nem fér a jászok földére,~
1342 8| De hol is kezdjem csak, hogy megértsük egymást?~Mert
1343 8| egymást?~Mert hát tudnivaló, hogy én itt mostanság~Nem írástudóknak,
1344 8| bölcsen látták ők azt által,~Hogy haláluk egy a hátramaradással.~
1345 8| illetné;~Annyi az áldása, hogy alig fér belé.~Ezt a téjjel-mézzel
1346 8| ráakadnak, visszaszerzik aztat,~Hogy a maradékjok legyen boldog
1347 8| néked, magyarok istene,~Hogy ezt mind meglátta a vén
1348 8| becsület vár rá?~Nemcsak hogy vezérnek, de fejedelemnek~
1349 8| nyári napmeleget.~Most is, hogy megharsant Munkács rónaságán,~
1350 8| gyermek,~A haza-szerzésben hogy részt nem vehetnek.~24~Szétment
1351 8| sem...~Szükség-e mondanom, hogy a kürtöt értem?~26~Hogy
1352 8| hogy a kürtöt értem?~26~Hogy szerette kürtjét! meg is
1353 8| rendzavarók lenni,~Vagy hogy jobban esett hallgatni,
1354 8| sajnálta vagy mi,~Az igaz, hogy napról-napra lett soványabb,~
1355 8| fogna csodálkozni rajta,~Hogy, midőn Árpádot a sír eltakarta,~
1356 8| szerette,~Ugy szerette, hogy no! könnyebb volt lelkének,~
1357 8| csak a nevét is hallotta, hogy német,~Hátha még ott benn
1358 8| Tudták már, ha ő jött, hogy a tavasz közel,~S azon imádkoztak,
1359 8| tavasz lett,~Olyan meleg, hogy még nyárnak is beillett,~
1360 8| életét isten úgy intézi,~Hogy az idő nem áll, de folyton-folyva
1361 8| vén.~Mi már ugy vagyunk, hogy ki megkopaszodott,~Mint
1362 8| oly barátságos szót ád,~Hogy jó rendben hagyjuk az ország
1363 8| itéltek -~Ki azt tanácsolta, hogy fejezze be ma~Az ország
1364 8| kicsit már nehezökre esék,~Hogy elhallgassanak, mert a bor
1365 8| volt köztök oly goromba,~Hogy, míg a beszédet Lehel nem
1366 8| szakállán,~Vesződött arcával, hogy mogorva legyen,~Mert az
1367 8| volt őneki a természetiben,~Hogy a jókedvet és a tréfát szerette,~
1368 8| Mit el nem hagyhatok, hogy ne legyek vétkes,~És akiért
1369 8| ezennel csavarom elmémet,~Hogy találjak hozzá nem-méltatlan
1370 8| reátukmálom.~52~Nem tehetek róla, hogy engem nem kedvel,~Én a lelkén
1371 8| szeretetemnek olyan súlya volna,~Hogy lehúzhatnám őt véle a pokolba.~
1372 8| bőséged, annyi gazdagságod,~Hogy szinig megtöltsön minden
1373 8| neked mindig bő nadrágot,~Hogy elférjen benne egész bátorságod,~
1374 8| urak átalták zavarni,~Vagy hogy elfáradtak már tovább mulatni,~
1375 8| tovább mulatni,~Elég a hozzá, hogy sátraikba bujtak~S fáradalmaikhoz
1376 8| károgtak, szidták az urakat,~Hogy oly sok csontot s oly kevés
1377 8| Lehel nem várták a hüsön,~Hogy a fölkelő nap a hasokra
1378 8| Dicsőséges nagyurak, hát~Hogy vagytok?~Viszket-e ugy egy
1379 8| mennyit kértünk~Titeket,~Hogy irántunk emberiek~Legyetek,~
1380 8| amint illik~Mihozzánk,~Hogy az isten gyönyörködve~Nézzen
1381 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1382 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1383 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1384 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1385 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1386 8| istenére~Esküszünk,~Esküszünk, hogy rabok tovább~Nem leszünk!~
1387 8| szivem, ha hozzád férne,~Hogy kevély légy, lehetnél!~E
1388 8| reánk egy éltető pillantást,~Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól,~
1389 8| magunkba hevenyén.~Ki tudja, hogy mit hoz a holnap?~Mire virad,
1390 8| Föllázítsam-e ellenetek,~Hogy a dühnek Sámson-erejével~
1391 8| Megkondítsam a halálharangot,~Hogy borzadjatok hangjainál?...~
1392 8| Keményen,~Mutassuk meg, hogy mik vagyunk?~Olyanok,~Akiken
1393 8| históriának?~Az lesz a vége, hogy császárjokat,~Kegyelmes
1394 8| vakmerő,~Kinek eszébe jut,~Hogy három század óta úr~Hazánkon
1395 8| kéz pihen;~Azt akarják, hogy Magyarország~Inkább kofa,
1396 8| Egyetlenegy hű emberem!”~„Azért, hogy én itt maradok,~Híved, király,
1397 8| felett,~Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség~Őrzi gondosan
1398 8| azért tartott volna meg,~Hogy most, amidőn már elértük
1399 8| róla ilyet tenni fel,~Nem hogy egy isten, de még ember
1400 8| Bolondokká, ha vélitek,~Hogy e Judásörömmel itt~Minket
1401 8| Megérem én azt az időt,~Hogy ahová lépsz, kedvesem,~Lábad
1402 8| Olyan magas volt e hegy, hogy neki~A fellegek szolgáltak
1403 8| és egy kard;~Fogadom azt, hogy megbánja,~Aki bántja a magyart!~
1404 8| Ha türelmünk megszakad,~Hogy magunk is megsajnáljuk~Szegény
1405 8| KISFIÚ HALÁLÁRA~Alig hogy kivettek a bölcsőbül,~Kis
1406 8| Ugy fizette a sok adót,~Hogy a szeme dűledt,~Nem volt
1407 8| házat,~Annyi benne a szemét, hogy~Igazán gyalázat!”~Csak Bánk
1408 8| történet!...~Hogyan kezdjem? hogy végezzem?...~No jaj neked,
1409 8| nem fizetünk,~Aszondja, hogy jaj minekünk,~Háborút küld
1410 8| Jőjetek nagy falábakon,~Hogy hosszúkat léphessetek,~Mert
1411 8| csinál a kormány?~Ahelytt, hogy őrködnék, mélyen, mélyen
1412 8| hazaszeretet!~Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~Itt a tavasz,
1413 8| lengenek.~Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~A költészetnek
1414 8| szétszakad?~Oh hadd feledjem, hogy polgár vagyok!~Van ifjuságom
1415 8| zárt.~Nem sokáig hagyták,~Hogy magát eméssze~Nagy Magyarországnak~
1416 8| Szabad lész, oly szabad,~Hogy egy óra alatt~Ott vagy,
1417 8| végtére~Esküvel igérte,~Hogy bántani nem fog!~Halld meg,
1418 8| nap oly~Haragos kedvében,~Hogy a nép csak állt ott,~S merőn
1419 8| kondul s futnotok kell,~Hogy el ne zúzzanak~Az omló trónus
1420 8| Ezért emeltetek Munkácsokat,~Hogy a szellem világát, melegét,~
1421 8| van, amint ők beszélik,~Hogy elfajult már a magyar,~Hogy
1422 8| Hogy elfajult már a magyar,~Hogy gyöngeségből, gyávaságból~
1423 8| állj meg bérceik felett,~S hogy megismerjék a rónák fiát,~
1424 8| Húsz esztendő... az idő hogy lejár!~„Cserebogár, sárga
1425 8| mellettem,~Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,~Hogy vállamon
1426 8| felejtsem el, hogy férfi lettem,~Hogy vállamon huszonöt év van
1427 8| ellenség?~Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon,~Még a félhalott
1428 8| Magyarok királya~Nem hiába hogy cseh volt, de~Hej csehűl
1429 8| bőséggel~Állott a sok jó bor,~Hogy egy gyüszűnyi sem telt a~
1430 8| Magyarok királya~Nem hiába hogy cseh volt, de~Hej, csehűl
1431 8| Eljusson a nap s tiszta levegő,~Hogy minden ember lásson s ép
1432 8| oly nagy, oly szerencsés,~Hogy bámultában, majd ha látni
1433 8| Mert ekkorig nem volt a,~Hogy is lett volna? szolga volt,~
1434 8| sziklakő,~Mely nem remeg,~Hogy helyemen majd becsület marad,~
1435 8| helyemen majd becsület marad,~Hogy a hazáért sokat tehetek.~
1436 8| cimboraságba’.~Az igaz, hogy torkára forrt az a~Kun barátság,
1437 8| őkegyelme;~Az ördög se’ tudja, hogy mi volt több,~Emberség-e
1438 8| nagyurak okozták.~Természetes, hogy mikor a macska~Nincs otthon,
1439 8| szívére beszélt a királynak,~Hogy elméje javuláson forgott.~
1440 8| a pápa követe,~A püspök, hogy majd átkot vet rája...~Bánja
1441 8| kormányt erősen,~Megmutatta, hogy ő milyen férfi,~Hogy ő nemcsak
1442 8| Megmutatta, hogy ő milyen férfi,~Hogy ő nemcsak a korhelykedést,
1443 8| mosolygó remények.~De alig hogy elmosolyodott a~Nemzet,
1444 8| szája,~Mert azt vette észre, hogy istentől~Ujra elrugaszkodott
1445 8| oldalba szúrta~Őfelségét, hogy még meg se’ nyekkent.~Pest,
1446 8| lettél jegyesem,~Ma egy éve, hogy először~Csókoltál meg, kedvesem.~
1447 8| hisztek,~Ám nézzetek oda,~Hogy mit cselekesznek.~Én elhallgatok,
1448 8| fogát~Rája tót, rác, német,~Hogy az istennyila~Őket ott ütné
1449 8| gonoszságot~Forralnak magokban,~Hogy nem beszélnek fönn-~Szóval,
1450 8| istentelenség~Forog elméjökben,~Hogy alattomban kell~Eljárniok
1451 8| huszárok~Szívbeli szándoka,~És hogy ezt titkolják,~Van annak
1452 8| oka...~Odajutottunk már,~Hogy csak titkon lehet~Tégedet
1453 8| szent~Esküvésre szájok,~Hogy meg fogja őket~Látni Magyarország,~
1454 8| őket~Látni Magyarország,~Hogy Magyarországot~Védelmezni
1455 8| vissza,~A generális küld,~Hogy híjalak vissza!”~Hanem a
1456 8| ur, nékünk!~Annyi szent, hogy minket~Vissza nem visz innen~
1457 8| alkony mindennémü neszt,~Hogy meg ne háborítsa énekét,~
1458 8| meg ne háborítsa énekét,~Hogy gyönyörködjék a föld és
1459 8| sokáig tengődtünk mi úgy, hogy~Volt is, nem is a mienk
1460 8| Valahára mutassuk meg már, hogy~Senkinek sincs semmi köze
1461 8| hozzánk.~Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,~Irtsanak
1462 8| oly szépen, oly vitézül,~Hogy azok is megsirassanak, kik~
1463 8| megígért földet,~Mit vétettél, hogy ugy haltál meg, mint Mózes?...~
1464 8| Mózes?...~Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek!~A magasztos
1465 8| République!”...~Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Tudjátok,
1466 8| lap!...~Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Sovánnyá
1467 8| táplál!...~Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~A respublika
1468 8| fölkél Franciaország,~Midőn, hogy kivívja a nagy győzedelmet,~
1469 8| kardra!...~Szegény barátom, hogy meg nem ölelhetlek.~Dicsőség
1470 8| könnyeim.~Oh francia nép, hogy meg nem ölelhetlek!~Pest,
1471 8| ugy a szó, mint nekem...~Hogy is tehetted, amit tettél,~
1472 8| Azért tevéd le lantodat,~Hogy földre szállván az egekből,~
1473 8| madár,~S olyan kicsiny, hogy alig látszik,~Midőn a fellegekben
1474 8| a babért.~Mit bánom én, hogy nem magad vagy,~Hogy ott
1475 8| én, hogy nem magad vagy,~Hogy ott száz és száz van veled?~
1476 8| hitte volna? én nem hittem,~Hogy neved is, e fényes név,~
1477 8| szakitád le bilincseidet,~Hogy ujabb nehezebb vas eméssze
1478 8| egyebet,~Csak az egyet, hogy katonák legyetek.”~Ejnye
1479 8| bátya, eb a lelki, mi lelte,~Hogy ezt olyan gonosz hírnek
1480 8| Melyikünket tartja olyan gyávának,~Hogy ne menne szívesen katonának?~
1481 8| elszánt lélekkel,~Alig várjuk, hogy azt mondják: ide hát~Védelmezni
1482 8| a beszédnek,~Az a vége, hogy katonák legyetek,~Éspedig
1483 8| Dunára,~Talán azért néz, hogy leszédüljön végre,~És a
1484 8| tőle,~Azért várja, várja, hogy már mikor dől le?~Látta
1485 8| hamvaitokat~Hol találjuk meg, hogy tiszteljük azokat?~Olyan
1486 8| nagy itten a nyomor,~Alig hogy elfér e kicsiny szobában.~
1487 8| puszta mind a négy fal,~Azaz hogy puszta volna, ha~Ki nem
1488 8| Apám, ehetném!~Erőködöm, hogy elaludjam,~Erőködöm, de
1489 8| reszkető kezével,~Azt gondolá, hogy meghasadt szivéből~Feccsent
1490 8| istenadta száraz kenyeret,~Hogy csillogott belé szeme,~Mint
1491 8| őket, mint én szeretem, hogy~Ez tészi őket boldogokká,~
1492 8| tehetem?~De hisz mindegy, elég hogy boldogok...~Aludjatok, kedveseim,~
1493 8| terjeszté föléjök~Kezét (hogy e kéz mást nem adhatott~
1494 8| hozzád egyik porszemed, hogy~Előtted leboruljon,~S elmondja:
1495 8| áldalak, mert azt mutatja ez, hogy~Szeretsz, hogy én választottad
1496 8| mutatja ez, hogy~Szeretsz, hogy én választottad vagyok.~
1497 8| jutalmam lesz~Azt látni majd, hogy embertársaim~Rabokból ujra
1498 8| adj fényt és erőt nekem,~Hogy munkálhassak embertársimért!”~
1499 8| jön, errébb, már látszik, hogy asszony,~De a sötétség titka,
1500 8| asszony,~De a sötétség titka, hogy~Koldusnő-e vagy úri hölgy?~
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1776 |