Rész

1501  8|              káromkodott,~Nem tudni, csak hogy morgott valamit.~Az istenáldás
1502  8|                   küszöbön,~Olyat botlik, hogy képivel~Barázdát húz a megfagyott
1503  8|             Teremtettéz a tisztes férfiú,~Hogy méltósága ilyen pórul járt.~„
1504  8|                  emeltem lábamon!~S mégis hogy jártam, szégyen és gyalázat.~
1505  8|                   meg.~Csak az vigasztal, hogy a többi is,~Ha majd kijő,
1506  8|                  Azzal javítom meg magam,~Hogy visszamék, és elhajítom~
1507  8|                   főbe kollintom, de azt,~Hogy orrát így beverje,~Azt el
1508  8|                visszaballagott a jó öreg,~Hogy elhajítsa a gonosz követ.~
1509  8|                    nem is tudom, mi vagy?~Hogy a manóba jutottál ide?~Megszöktél
1510  8|                Takarta anyja e rongyokba, hogy~Ne is sejthessék úri származását?~
1511  8|                   Hisz mindig mondtam én, hogy engem~A jóisten szeret.
1512  8|                  mi értjük egymást.~Igaz, hogy a pénz mostanában~Szüken
1513  8|        Bekukkantott, és szólt vala:~„Nos, hogy van a vendég? remélem, jól.~
1514  8|                 be... százszor mondjam-e,~Hogy a költség enyém?... de úgy,
1515  8|            keresztanya.~Kereszteljük meg, hogy nevét~Törvényesen viselje,~
1516  8|             keresztyén, nem pedig pogány,~Hogy egykor el ne útasítsa~Szent
1517  8|                költségén, nem kivánhatod,~Hogy itt hizlaljalak, mint a
1518  8|                  a szívességet megteszem,~Hogy kikisérlek a kapun. De~Ha
1519  8|               sokáig; egyszer~Azt álmodá, hogy két hegyes tüzes vas~Közelg
1520  8|                közelebb~Jött az szeméhez, hogy kisüsse ezt...~Nyöszörgött
1521  8|                Húzá magát a szögletkőhöz, hogy~Majd belapult feje,~S rá
1522  8|                    Amint csak tőle telt:~„Hogy hínak, kisfiam?~Ki az apád,
1523  8|                 eszméletlenűl,~Nem tudva, hogy mi történik vele?~„Nézd,
1524  8|               rajta ketten,~Olyan jó ágy, hogy jobb se kell,~És a kutyus
1525  8|              szelíd, olyan testvéri volt,~Hogy bátorságot és bizalmat~Öntött
1526  8|                   gyermekem,~Képzelheted, hogy ingyen~Nem tartalak,~Mert
1527  8|                    fiam.~Azt mondod majd, hogy árva vagy,~Apád most halt
1528  8|                 beléd.”~A gyermek állitá, hogy~Mindent tud s nem felejti
1529  8|                 banyának gondja volt reá,~Hogy el ne hízzék valahogy szegényke.~
1530  8|                    S érezni kezde, érezé,~Hogy ő boldogtalan...~Két évet
1531  8|                   volt többé szükség reá,~Hogy megnyálazza szemeit,~Gyakorta
1532  8|                amelyet kötének,~Irígyelé, hogy a kutya~A gyermeket jobban
1533  8|                 akadt a szó, azt gondolá,~Hogy ez mindent tud, és így válaszolt:~„
1534  8|                nincsenek,~Vagy nem tudom, hogy vannak-e?~Mert én talált
1535  8|                  És engemet koplaltatott,~Hogy csak minél rosszabb színben
1536  8|                  rosszabb színben legyek,~Hogy szánakozzék rajtam, aki
1537  8|                  lát.~Oh istenem, most is hogy éhezem!”~Igy szólt a gyermek,
1538  8|             minden rosz, te semmi jó!~Még hogy nekem koldult, uram fia,~
1539  8|             hányszor vertem már meg érte,~Hogy ilyen szégyent hoz reám!~
1540  8|            Becsületes munkám után.~És még hogy én őtet koplaltatom!~Én!
1541  8|                 megtagadni,~Szülőanyádat? hogy ki nem szakadt e~Szóval
1542  8|         vissza-visszanézett,~Azt képzelé, hogy a banya~Már nyúl utána s
1543  8|                 álmodott felőle,~Álmodta, hogy ölelte a kutyát,~S ez nyalta
1544  8|              eddig nem is élt,~Azt vélte, hogy most született.~Ekkor magához
1545  8|               Nagyságos urfiak.~Érezteté, hogy ő az úr,~Érezteté, minden
1546  8|                készakarva,~Aztán ellökte, hogy mért áll az utban?~Sarat
1547  8|              vissza, hogyha útnak indult,~Hogy elbujdossék a széles világba;~
1548  8|               tanítvány,~Azzal piríta rá,~Hogy a szolgával mondatá el,~
1549  8|         Mindannyiszor keményen~Lakoltatá, hogy őt megszégyeníté.~Naponta
1550  8|             többet, mert úgy visszavágom,~Hogy megsiratja holta napjaig.~
1551  8|                   mint minden ivadékod,~S hogy eldobott magától,~Az ő hibája,
1552  8|          roszlelkű, mint te,~Jól is tevé, hogy eldobott,~Mert úgy ennek
1553  8|                   ember érzi és kimondja,~Hogy ő is ember, mint akárki
1554  8|                  jó férfiú.~Sokat futott, hogy utolérje,~Kiverte arcát
1555  8|                   Igen, parancsolom, fiú, hogy~Tanúlj, végezd az iskolákat,~
1556  8|               világnak.~Azt mondom néked, hogy tanúlj,~Amit különben~Nem
1557  8|                engemet.”~Lehajlott a fiú,~Hogy megcsókolj’ a jó ember kezét,~
1558  8|                    Azt kezdte észrevenni,~Hogy ő nem a legszerencsétlenebb,~
1559  8| legszerencsétlenebb,~És fájt nagyon neki,~Hogy vannak nála szánandóbbak
1560  8|              világ,~De melyekről ő tudta, hogy azok~Élő valódi lények,~
1561  8|                Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.~A föld is egy
1562  8|                 Hogyan kivánhatnók tehát, hogy~A föld hamar megérjék?...~
1563  8|                 hamar megérjék?...~Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,~
1564  8|                tart a sugár élete,~Tudom, hogy amidőn megérkezik~A nagy
1565  8|            Halálomnak pedig megnyúgovást,~Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -~
1566  8|                Mikéntha férgeket keresne,~Hogy tőlök a csuszást tanulja.~
1567  8|                   én,~Dicsőség, és azért, hogy~Előttem meghajolsz,~Előtted
1568  8|                 és így válaszolt:~„Azért, hogy énnekem~Szolgáim legyenek,~
1569  8|                   leszek.~Én nem kivánom, hogy előttem~Embertársim hajlongjanak,~
1570  8|                  ne kívánja tőlem más se, hogy~Előtte én hajoljak;~Nem
1571  8|            kevésbbé kell olyan nagy áron,~Hogy érte nyúzzak másokat!”~Ekkép
1572  8|              szive!~Nem is sejté az ifju, hogy barátja,~Hogy pártfogója
1573  8|              sejté az ifju, hogy barátja,~Hogy pártfogója van~Ott fönn
1574  8|                       oly szomjas szivem, hogy~Fölinna egy záport, s talán~
1575  8|                föld, amely gabonát terem,~Hogy mások learassák;~Légy lámpa,
1576  8|                 ugy hozá magával~Egyszer, hogy a leányka véle~Találkozott
1577  8|                mily magában áll a földön,~Hogy nincsen ember és nem volt
1578  8|            Elmondta, amint rá emlékezett,~Hogy egy tolvaj találta őt az
1579  8|           hasznosnak érzem magamat,~S ön, hogy elcsapjon engemet,~Nem fogja
1580  8|                 lakókat ismerem,~S tudom, hogy engem mennyire szeretnek,~
1581  8|                  mondta a hiveknek a pap,~Hogy milyen istentagadó ez ember,~
1582  8|             fogadja.~Intette, kérte őket, hogy~Javuljanak, míg van idő,~
1583  8|                  itélet.~Könnyezve kérte, hogy tekintsék földi~És másvilági
1584  8|                királyok,~E földi istenek,~Hogy vakságban tartsák a népet,~
1585  8|            Kegyedre vártam, azt reméltem,~Hogy mégegyszer meglátom ablakánál,~
1586  8|                   a hír felőlem,~Hidd el, hogy a te érdemed lesz az.~Azért
1587  8|             Ellenkezőleg büszke légy reá,~Hogy engemet barátodnak fogadtál.~
1588  8|            tégedet,~Ki kell ezt mondanom,~Hogy ki ne vesse lelkemet belőlem,~
1589  8|              látta, akkor nem kételkedék,~Hogy a múlt éji jelenet valóság~
1590  8|        Kiútasíthatsz e szobából,~Ne félj, hogy rosz neven veszem,~Akkor
1591  8|              maradhatok?... veled leszek, hogy~Enyém legyen fájdalmaid
1592  8|               zúgolódom,~Ne hidd azontúl, hogy szeretlek,~Hogy valaha szerettelek!”~
1593  8|                  azontúl, hogy szeretlek,~Hogy valaha szerettelek!”~14~
1594  8|             hónapok... nem tudta a világ, hogy~Ők élnek-e? s ők nem tudták,~
1595  8|              bolond ön, mert azt képzeli,~Hogy ezt a munkát ki lehet nyomatni.~
1596  8|              nyelek le.~Ha azt akarja ön, hogy e~Cséplő alá ne jusson,~
1597  8|                  űlt, és föltevé magában,~Hogy szép lágyan, szelíden ír~
1598  8|                szelíden ír~S olyan simán, hogy a cenzor keze~Elsiklik rajta,
1599  8|                bevégezé,~Azt vette észre, hogy még szabadabb,~Még keserűbb,
1600  8|                  Aztán eltépte, belátván, hogy a~Kerékvágásba csak nem
1601  8|                  És meggyőződék végre is,~Hogy ami kinyomathatik,~Abból
1602  8|              kiálta föl~„Nincs mód tehát, hogy meghallják szavam?~Lelkem
1603  8|                Magamba kell hát fojtanom,~Hogy önmagát eméssze el?~És élnem
1604  8|           Nyugonni hagyta gondolatjait,~S hogy a kenyérből ki ne fogyjon,~
1605  8|                beszédök csendes suttogás.~Hogy el ne verjék a kisdednek
1606  8|                  a szülő,~Midőn meglátja, hogy szülötte meghalt?~Hát még
1607  8|              tudja, tán örömmel?~Örömmel, hogy kiszenvedett.~A kisfiú pedig
1608  8|           testvérét, és azon~Gondolkodék, hogy ő is ilyen~Halvány, ilyen
1609  8|               Amelynek egy kis becse van,~Hogy azt eladja... semmi, semmi
1610  8|                 sem volt!~Mi jött eszébe, hogy e gondolatra~Elsápadt és
1611  8|                   Ezt kell tehát eladnia,~Hogy meztelen ne menjen~A földbe
1612  8|                 De meg kellett történnie,~Hogy meztelen ne menjen~A földbe
1613  8|               Lelkére nem vehette a férj,~Hogy jegygyürűje árából csak
1614  8|               kell élnie!~16~Megmondta ő, hogy gondolatjai~Fejében nem
1615  8|                 Fejében nem halhatnak el,~Hogy eljön a nap, amidőn~Ezek
1616  8|                   volt ezen müvekben? az,~Hogy a papok nem emberek,~De
1617  8|                 számára állt.~Midőn látá, hogy nem használ a szép szó,~
1618  8|                   Testének minden erejét, hogy~Erőszak által győzzön, menekűljön.~
1619  8|                   ellenök,~Ne adja isten, hogy meghalj vitézül~Ott a csatán,
1620  8|                 szétröpűl az agyvelőm!”~S hogy megtörölje izzadt homlokát,~
1621  8|                   adta azt az embereknek,~Hogy egy közös jó van, miből~
1622  8|                   ezeket,~Vagy oly későn, hogy akkorára~Még nevöket is
1623  8|                  oly szívszaggató~Hangon, hogy a hideg falak~Utána jajdulának,~
1624  8|                   Habár elhervadottan is,~Hogy életemnek maradékát~Szent
1625  8|         alamizsna-élet,~Elédbe vágom azt, hogy összetörjék~Mint a haszontalan
1626  8|              cserép!”~Ugy ordított a rab, hogy a sötétség~Megijedett és
1627  8|                 sötétség.~18~Tíz éve már, hogy e négy fal között űl!~Tíz
1628  8|                  éj volt,~És egyre várta, hogy mikor virrad már?...~Koronként
1629  8|              Koronként ugy tetszett neki,~Hogy már több század, több évezred
1630  8|                 évezred óta~Van e helyen, hogy a világ már~Az ítélet napján
1631  8|             ítélet napján rég túl vagyon,~Hogy a föld régen elenyészett,~
1632  8|                Ugy elmerűl a hallgatásba,~Hogy lélekzeni sem mer,~S bezárt
1633  8|             dalolj,~Eszembe jut dalodról,~Hogy egykor éltem, hogy még most
1634  8|              dalodról,~Hogy egykor éltem, hogy még most is élek,~Eszembe
1635  8|                 tégedet?~Ki mondta néked, hogy e falra szállj,~Amelyre
1636  8|                 sejtelem azt súgja nékem,~Hogy én szabad leszek,~Hogy nem
1637  8|                    Hogy én szabad leszek,~Hogy nem e dögvészes helyen halok
1638  8|              hazára, golyhó?~Köszönd meg, hogy te vagy szabad.”~De a rab
1639  8|              fölkereslek én most tégedet,~Hogy megcsókoljam azt a földet,~
1640  8|                Tán új lakók valának, vagy hogy~Nem ismert rájok, elfeledte
1641  8|                  Midőn megtudta felesége,~Hogy férjét elfogák, s nem látja
1642  8|                   ésszel, oly rosz~Embert hogy lehetett szeretni,~Hogy
1643  8|                   hogy lehetett szeretni,~Hogy lehetett meghalni érte.”~
1644  8|                   fájt a szegény öregnek,~Hogy nem lelé meg, amit keresett,
1645  8|                  lelé meg, amit keresett, hogy~Könyűiből, amik még megmaradtak~
1646  8|                   Azzal vigasztalá magát,~Hogy életében~Ez az utósó fájdalom,~
1647  8|            életében~Ez az utósó fájdalom,~Hogy itt örömmel s fájdalommal~
1648  8|              figyelt,~Mert szentül hitte, hogy szabad.~És mit tapasztalt
1649  8|                 mit tapasztalt nemsokára?~Hogy nemzete, hogy a világ~Még
1650  8|                  nemsokára?~Hogy nemzete, hogy a világ~Még mélyebben van
1651  8|                 magához,~Nem dicsvágyból, hogy egymaga~Végezze bé az óriási
1652  8|                   bé az óriási munkát,~De hogy ne szálljon másra is veszély,~
1653  8|                elveszített szabadságukat?~Hogy ily nagy a fény, az öröm.~
1654  8|                 Azoknak sírhalmára dobta,~Hogy a csörgésre fölriadjanak,
1655  8|              Azért daloltad bátorságodat,~Hogy amidőn a harc előkerűl,~
1656  8|                   de boldog vagyok!~Majd, hogy sírva nem fakadok.~Zugliget,
1657  8|                   lelkek testvére, vihar, hogy~Lombjaim árnyékát szét ne
1658  8|                   Megmutatjuk a világnak,~Hogy méltók vagyunk-e élni~Vagy
1659  8|             élhetetlenek, nem~Érdemeljük, hogy megéljünk.~Vedd elő és köszörüld
1660  8|                 Tereád merik azt mondani, hogy „gyáva”,~Tereád, hogy nem
1661  8|            mondani, hogy „gyáva”,~Tereád, hogy nem mersz menni a csatába.~
1662  8|                   menni a csatába.~Tudom, hogy kik vagytok, ti nyomoru
1663  8|             sarkamat,~Hátra sem fordulok, hogy eltiporjalak!~Csendesedjél,
1664  8|                azzal is a te nagyságodat,~Hogy békén tűröd a cudar rágalmakat.~
1665  8|                van.~Menjetek!... kivánom, hogy boldoguljatok,~Küzdök is
1666  8|                nem hozó,~Tudhatnátok azt, hogy elenyészik~Mennydörgésben
1667  8|                   Attila,~Kit úgy híttak, hogy az isten ostora!~Hiába,
1668  8|                nemzetem te,~Mit vétettél, hogy így elhagytanak,~Hogy isten,
1669  8|           vétettél, hogy így elhagytanak,~Hogy isten, ördög, minden ellened
1670  8|                 féltene, mit védnie kéne,~Hogy ne jusson ellenség kezére.~
1671  8|                cserkoszorúra!~Alig várom, hogy lássalak újra~S megcsókoljam
1672  8|              elmégyek, el.~Még csak alig, hogy üdvezeltelek,~És már bucsúzni,
1673  8|                Ismerlek én, nagyon tudom, hogy egy~Gondolatod van, és az
1674  8|                lakozzék~Zöld fürteiteken,~Hogy éltetek, miként az~Enyém,
1675  8|              későn;~Azért jő majd, ha jő,~Hogy légyen arcainkon~Szép arany
1676  8|             csaták tüzében,~De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,~Mert van,
1677  8|                  Megcsapolták szíveinket,~Hogy kioltsák életünket,~De maradt
1678  8|               későn-születtek~Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek.~Nagy
1679  8|                  didergek egyedűl,~Várom, hogy elálmosodom,~Mint várja
1680  8|                 oly soká a borral?~Tudja, hogy nincs pénzem? majd lesz
1681  8|                                           HOGY VOLNA KEDVEM...~Hogy volna
1682  8|                      HOGY VOLNA KEDVEM...~Hogy volna kedvem, örömem nekem,~
1683  8|            könnyező szemed.~Tudom, tudom, hogy sokszor megsiratsz,~Könnyektül
1684  8|                 szégyelném én megvallani,~Hogy folynak olykor könnyem árjai,~
1685  8|          szeretett!~Oly nagyon szeretlek,~Hogy majd belehalok,~Egy személyben
1686  8|             mindig, énnekem.~Tudja isten, hogy mi okból~Szeretem? de szeretem.~
1687  8|                 meg;~Szeméből is látszik, hogy csak~Álmos ő, de nem beteg.~
1688  8|                 Ha nézem őt, azért nézem,~Hogy őkegyelmét lenézzem.~Melyik
1689  8|            előttem,~Belelövöm bársonyába,~Hogy csak ugy porzik kínjába’.~
1690  8|                  Úgy fogsz-e majdan élni,~Hogy nevünkről elvész e szenny,~
1691  8|               volna más bajom nékem,~Mint hogy a királyi széken~Ember helyett
1692  8|                    Világ első királyának,~Hogy így csúffá tégy engemet,~
1693  8|                    A szabadság végsugára.~Hogy föllépett a vérpadra,~Megreszketett
1694  8|                  volnék újonnan teremtve,~Hogy éltemnek ifju lombja nőtt!~
1695  8|                   nem lész oly kegyetlen,~Hogy magaddal rántsd idő előtt;~
1696  8|            már-már sokak szivében gyérül,~Hogy mindörökre jármodat lerázod.~
1697  8|              el-elvisítják itten magokat,~Hogy rá szivemben hidegséget
1698  8|                   volt, ki így megátkoza?~Hogy rajtad a szabadság~Örökké
1699  8|                Azért állottunk volna fel,~Hogy újra földhöz sujtsanak?~
1700  9|                  Haramja csorda, képeden!~Hogy majd az ítéletnapon~E bélyeg
1701  9|                 Tartsunk oly véritéletet,~Hogy elborzadjon a világ;~Majd
1702  9|              otthon reszketve mondja meg,~Hogy jaj neki,~Ki a magyart nem
1703  9|                szíveinkbe minden dühödet,~Hogy ne ismerjünk könyörületet,~
1704  9|                   a lánc ismét;~Várjuk-e, hogy amazt is lekössék?~Hogy
1705  9|                   hogy amazt is lekössék?~Hogy megint a régi nóta járja,~
1706  9|                   kik csak azért tartják,~Hogy a zsarnok a porig alázza,~
1707  9|               sírban fekszel.~Azt hiszem, hogy ami most levágott,~Balsorsod
1708  9|                 Emelje ez föl lelkeinket,~Hogy mi vagyunk a lámpafény,~
1709  9|               gondolhatnák fönn az égben,~Hogy elenyészett a világ.~Tekints
1710  9|              neked.~Vagy kell-e még több, hogy áldásod~Nem érdemetlen szálljon
1711  9|                 jutott a vészes~Dicsőség, hogy veled~Járjam be, oh vezérem,~
1712  9|               kófic: az a fő~A katonában, hogy nyakravalója legyen.~Mészáros
1713  9|                   ezt tanulám, s ő~Tudja, hogy a legfő hősben a nyakravaló,~
1714  9|                fegyvere,~Ágyúk bömbölnek, hogy~Reng a világ bele;~Te ég,
1715  9|                            BIZONY MONDOM, HOGY GYŐZ MOST A MAGYAR...~Bizony
1716  9|                  MAGYAR...~Bizony mondom, hogy győz most a magyar,~Habár
1717  9|              állom a csaták tüzét,~Tudom, hogy a golyó nekem nem vét,~Tudom,
1718  9|               golyó nekem nem vét,~Tudom, hogy a sors őriz engemet,~Hogy
1719  9|                 hogy a sors őriz engemet,~Hogy engemet megölni nem lehet,~
1720  9|                   bölcsőéneked;~Meg kell, hogy érjem azt a szép napot,~
1721  9|                  imádsága lesz!~Meg kell, hogy érjem azt a nagy napot,~
1722  9|                   Eszembe hozzák e dalok,~Hogy nemcsak gyilkos eszköz,
1723  9|                Kit istentől azért nyerék,~Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,~
1724  9|                  nyerék,~Hogy megmutassa, hogy nem odafönn,~De lenn a földön
1725  9|                  meg ugy, amint ő akarta,~Hogy igába jussunk mi s nyomorba.~
1726  9|                  az őszi felleg,~Fiaiknak hogy elmenni kellett,~Elmenniök
1727  9|              siratom ám őket,~Sőt örülök, hogy nevemmel hárman~Lesznek
1728  9|            Fegyveritek legyenek megáldva,~Hogy szabadság ragyogjon majd
1729  9|               majd rajtok,~Különben jobb, hogy ha ott maradtok.”~Az ujoncok
1730  9|             Csúfolták az öreget keményen,~Hogy hát ő csak szóval győzte
1731  9|           portékát lessek,~Ne legyek ott, hogy én is fizessek!~Jólesik,
1732  9|                  én is fizessek!~Jólesik, hogy megértem ezt a kort,~Hol
1733  9|               kezem két lábam,~Ha tudnám, hogy nem vágom hiában,~Ha helyette
1734  9|                helyette más erős új nőne,~Hogy mehetnék majd a harcmezőre!”~
1735  9|                 Légiónként bérszolgáidat,~Hogy számodra innen a pokolba~
1736  9|                  Ki gondolná, ki mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány
1737  9|            mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány rövid hét előtt~Itt
1738  9|                  Ki gondolná, ki mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány
1739  9|            mondaná,~Hogy e hely csatatér?~Hogy néhány rövid hét előtt~Itt
1740  9|                  századig.~Én hittem azt, hogy vissza fogsz te jőni,~Ez
1741  9|                hitem volt, mi erőt adott,~Hogy el ne dőljek, hogy viselni
1742  9|                 adott,~Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam~A négyszáz
1743  9|                   apám!~Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő...~Örömkönyűimet
1744  9|               sírni a kő...~Örömkönyűimet hogy ontanám!”~Felelt a vendég: „
1745  9|                   Sajnállak, szegény vár,~Hogy örömedet el kell rontani!...~
1746  9|                   akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,~
1747  9|               gorombaságival~Elhalmozott, hogy két orcám pirúlt.~Igen,
1748  9|            Pirúltam a magyar sereg miatt,~Hogy annak egy ily tábornokja
1749  9|         honfiakkal,~Különben azt hisszük, hogy őket el~Szándékszik ön kergetni
1750  9|                 rajtam űzi!~Nem fél-e ön, hogy tollamnak hegyére~Tüzöm
1751  9|                   akkorácska csak~Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön,~
1752  9|                   Miért távozátok?~Tudom, hogy áldás a~Sír nyugalma rátok,~
1753  9|                JÖTT A HALÁL~Jött a halál, hogy elsöpörjön minket~A föld
1754  9|                  eddig önmagad se tudtad,~Hogy létezel, s most tudja a
1755  9|                magyar nem szégyenlé előbb hogy~Sors átkából magyarnak született?~
1756  9|               melyik nem büszke most reá, hogy isten~Kegyelméből e nemzet
1757  9|                 oh nemzetem, ne állj meg,~Hogy állanál meg pályád közepén?~
1758  9|         legszentebb név~A honvéd-nevezet!~Hogy ne iparkodnám hát megérdemelni~
1759  9|         lesujtottunk mi már, de meglehet,~Hogy még sok van hátra;~Hadd
1760  9|                 Nem jöttök egyébért,~Csak hogy elvegyétek, amit érdemeltek,~
1761  9|                mint az ágrulszakadt, csak hogy~Mezítláb nem járok,~De több
1762  9|                  hazája?~Rajta is leszek, hogy jó hírem-nevemet~Megtartsam
1763  9|                   nap!... és mégse tudom, hogy~Mit szeretnék jobban:~Hazamenni-e
1764  9|                 valamennyi~Lakója,~Ideje, hogy tartozását~Minden ember
1765  9|                   Vesztedet.~Az ördögnek, hogy megmentsen,~Eladtad a lelkedet.~
1766  9|                    minket hí ugy~A világ, hogy magyarok!~Ne féljetek, gyermekink,
1767  9|                   Talán az ég~Megesküvék,~Hogy a magyart kiirtja.~Minden
1768  9|                Minden tagunkból vérezünk,~Hogy is ne? villog ellenünk~A
1769  9|                    Ki ennyi bajt~Higgyen, hogy ez történet?~És e beszédet
1770 10|                méh, te bejárod a ligetet,~Hogy szedhessed virágokrul mézedet;~
1771 10|                   megszegi.~Inkább hivém, hogy ... eh pokolba~Veled, gyötrő
1772 10|              lelkébe írt,~Rohant követni, hogy itt találjon~Égő sebére
1773 10|                  tán mondanom nem is kell~Hogy ifju és leány~Hűséget esküvének~
1774 10|                 nyujtsatok hát pályabért,~Hogy élhessek a hon- s a művészetért.~
1775 11|               ebben?... Nemde megy?~No de hogy páratlan ne legyen,~Nesze
1776 11|                     közeledben.)~Távozám, hogy e(lpusztuljak)~S bujdosásomban (