Rész
1 1| alatt;~Félig sűlyedt kő alig mutatja,~Hol találták végnyugalmokat.~
2 3| sokat szeretnék mondani,~S alig merlek megszólítani;~Alig
3 3| alig merlek megszólítani;~Alig merlek nézni, hej pedig~
4 4| Hanem itten nincs... s ma alig lesz.”~S miután ezeket mélytitku
5 4| Összevisítánk:~Ez összevisítás~Alig lehetett szebb,~Mint a Peti
6 4| tájban evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~
7 4| Jancsi közeledni látta,~Alig fért meg szíve a baloldalába’,~
8 4| végre egy halom tetején,~Alig tudott venni lélekzetet
9 4| Halovány sugára már csak alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent
10 5| a kölcsönös tekintetet.~Alig mult egy nap, már csókoltalak.~
11 5| ám csak~A derék legény!~Alig akadt volna párja~A föld
12 5| mint a fa, melynek ága~Alig birja dús gyümölcseit.~Szívem
13 5| földje, pénze, mindene volt,~Alig tudta számát ökrének, lovának.~
14 5| forint! reá~Gondolni is alig merek.~Nagyúr leszek, mennykő
15 6| öregember?~Későn ébred, s alig~Hogy fölkapaszkodhatik~Az
16 6| Fagy tőlök vérem, csak alig hogy jár.~Erőtlen szemmel
17 6| csatajelt~Zajongó lelkem alig várja!~Örömmel vágom én
18 6| Oly halvány, hogy már csak alig láthatom.~Magasan áll a
19 6| is szalad.~Szivemben is alig~Fér meg az indulat.~Szeretsz,
20 6| szárnysuhogásaikat,~Már a másikban alig~Kisérheti a szem a kétes
21 7| Feldőléstül erőtlen lábai~Már csak alig védik.~Amily hosszu az asztal,
22 7| vége.~A meztelen homokban alig teng~Egy-két gyalogbodza,~
23 7| hozzája.~S otthon már nevét is~Alig ismerik; csak~Egy emlékszik
24 7| hallgatunk! a második szomszédig~Alig hogy küldjük életünk neszét~
25 7| Honfiérzeménynek.~Sziveteknek alig marad egy szöglete,~Ahol
26 7| kipótolta ő~Az egész világot.~Alig vettem észre,~Hogy meghalt
27 7| közöttök olyan is van,~Kit már alig ismerek,~Pedig őket mind
28 7| kacagom a bolondokat,~Kik alig mártják nyelvöket beléje~
29 7| Pompás kis útazás, valóban!~Alig van egy arasznyira~Fölöttem
30 7| idő.~Ah, hogy megvénülél!~Alig birod magad.~El is töréd
31 7| vagy, kedves jó leányka?~Alig hogy hallom híredet,~Pedig
32 7| a kantárt,~Ugy megugrik, alig bírok vele.~A falukban megállok
33 7| Fájdalmak fényes követe!~Alig vidultam a boldogság~Nyájas
34 7| közönnyel ment szobája felé.~Alig várta, alig várta, hogy
35 7| szobája felé.~Alig várta, alig várta, hogy benn legyen,~
36 7| folyót iskolába,~Mikor ez alig van fiaid számára?~S attól
37 7| szerencsém?~Eh, balgatag beszéd! alig ejtettem ki,~Nevetek, magamat
38 7| Csakhogy a jó annyiféle,~Hogy alig választhatok.~Hogy lehetne
39 7| MÉG ALIG VOLT REGGEL...~Még alig
40 7| ALIG VOLT REGGEL...~Még alig volt reggel, már megint
41 7| már megint este van.~Még alig volt tavasz, már megint
42 7| már megint itt a tél.~Még alig, Juliskám, hogy megösmerkedtünk,~
43 7| már rég azzá lettél.~Még alig, hogy játszánk apáink térdén,
44 8| illetné;~Annyi az áldása, hogy alig fér belé.~Ezt a téjjel-mézzel
45 8| KISFIÚ HALÁLÁRA~Alig hogy kivettek a bölcsőbül,~
46 8| a mosolygó remények.~De alig hogy elmosolyodott a~Nemzet,
47 8| megyen, máshol van untalan,~Alig képes kisérni őt a szem. -~
48 8| madár,~S olyan kicsiny, hogy alig látszik,~Midőn a fellegekben
49 8| bátor, elszánt lélekkel,~Alig várjuk, hogy azt mondják:
50 8| itt, nagy itten a nyomor,~Alig hogy elfér e kicsiny szobában.~
51 8| Szikrából támad a láng.~Alig négy esztendős és már lopott~
52 8| leste ajka mozdulását,~S alig volt a parancs kimondva,~
53 8| utolérte őt~Az úrfi nevelője.~Alig lélekzett a jó férfiú.~Sokat
54 8| Érdemes vagy a cserkoszorúra!~Alig várom, hogy lássalak újra~
55 8| BUCSÚ~Alig virradt, már ujra alkonyúl,~
56 8| virradt, már ujra alkonyúl,~Alig jövék, s megint elmégyek,
57 8| megint elmégyek, el.~Még csak alig, hogy üdvezeltelek,~És már
58 8| orcád bús, a könnyed hull,~Alig vagy a fájdalomtul.~„Mi
59 8| nyomjad úgy a vállamat,~Alig bírja már a lábam,~El kell
|