Rész
1 1| után~Forrás mellett űlt a gyermek,~Koszorúkat kötözött,~S
2 1| lándzsát és pajzsot kért a gyermek,~Ha riadván a harctrombita~
3 3| boldog titka ez.’ -~És nőtt a gyermek, lángra lobbant~Meleg keblén
4 4| Elszenderűlt, miképen~A gyermek bölcsejében,~Ha hosszan
5 4| ezt az égre írni,~Hogy nem gyermek már a világ, de férfi!~Pest,
6 5| Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek~Panaszkodik... szégyen,
7 5| Miként, ha ujját megmetszé, a gyermek~Panaszkodik... szégyen,
8 5| holdas, csillagos;~Szőke gyermek, kékszemű kökényfa,~Drágagyöngyöm!
9 5| vidámság,~E kedves két égi gyermek szól.)~Messze estem tőled,
10 6| emlékezet!...~Nem voltam többé gyermek, s nem valék~Még ifju. Ez
11 6| kezdett.~Hej a gyanú furcsa gyermek pedig!~Mihelyest a világra
12 6| csínnal bánt vele,~Miként a gyermek a kicsiny madárral,~Melyet
13 6| fölötte régen. Még midőn~Mint gyermek jártam a vadon homályin?~
14 6| homályin?~Miként ártatlan gyermek, akinek~Vérzett szive, ha
15 7| Túr siet beléje,~Mint a gyermek anyja kebelére.~A folyó
16 7| szerelem?~Oktalan kis balga gyermek,~A pillangókat kerget,~Kergeti
17 7| szerelmet~Még mint kicsi gyönge gyermek,~Régen, régen kezdtem én.~
18 7| mutatja bölcseségem!~Már mint gyermek bölcs valék.~Tudtam akkor
19 7| lobbant, ahogy~Ifju lett a gyermek:~Talpam alatt égett a föld,
20 7| lett.~Kifog rajtam minden gyermek~És minden leány...~De fogadom,
21 7| kínosan sohajtott.~„Tudod, gyermek vagyok, dajkám a szerelem,~
22 7| öléből magamat,~Akkor ő lett gyermek, zokogott előttem,~S ujra
23 7| lelke e beszédet,~Mint a gyermek az anyatejet.~És midőn elhallgatott
24 7| menyecske~És egy pár kis pajkos gyermek űl.~A menyecske fon s dalol:
25 8| kis halom kisebb-nagyobb gyermek~Kártyából tornyokat csinál...
26 8| hogy megostorozzam őt,~Gyermek a szülőjét!... engem jobban
27 8| sírva fakadt rá nem egy apró gyermek,~A haza-szerzésben hogy
28 8| csak ki nem vénült,~Míg a gyermek Zoltán markos ifju nem lett,~
29 8| folyton-folyva mén,~Ifjú lesz a gyermek, az ifjú pedig vén.~Mi már
30 8| mentem el innen, mint kis gyermek,~És mint meglett ember,
31 8| Cserebogár, sárga cserebogár!”~Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,~
32 8| cserebogár!”~Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,~Lovagolok fűzfasípot
33 8| Először tanuljon dajkától a gyermek,~És ha a csatában a halál
34 8| virágokon,~Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,~Jön és megyen,
35 8| lelked, kedvesem!~Kedélyed gyermek, szíved asszony és~A lelked
36 8| Mint apja szívén ejtett~E gyermek ajaka?~Szegény apa!~Tartóztatá
37 8| mint szemfényivel,~Mert e gyermek vén napjaim reménye.”~Megalkuvának.~
38 8| 7~Négy év haladt el,~És gyermek lett a csecsemő,~Ott nőtt
39 8| Az eb szőrét simítgatá a gyermek,~S az ennek arcát nyalogatta,~
40 8| Bottal verem beléd.”~A gyermek állitá, hogy~Mindent tud
41 8| Fájdalmában keservesen vonított,~A gyermek sírt, zokogva sírt.~És a
42 8| merően, átfuró szemekkel.~A gyermek elszaladni készült.~„Megállj!”
43 8| Megállj!” morgott reá az úr.~A gyermek állt s moccanni sem mert,~
44 8| vannak-e?~Mert én talált gyermek vagyok.”~„Kövess tehát”
45 8| Nagyságos úr,” rimánkodott a gyermek,~„Nagyságos úr, én nem vagyok
46 8| hogy éhezem!”~Igy szólt a gyermek, a mogorva úrra~Fölnéze,
47 8| tulajdon anyját~Tagadja meg a gyermek,~Édes szülőjét!”~Ennyit
48 8| szólt szigorún:~„Fiú, e gyermek itt fiam, te őt~Nagyságos
49 8| koldulál.”~Szolgált az árva gyermek a~Nagyságos úrfinak,~Mögötte
50 8| Szilveszter nevet.~12~A gyermek ifjuvá lett~S az ifju férfivá.~
51 8| nem lesz ilyen; még most gyermek ő, kit~El lehet könnyen
52 8| lesz belőle,~S éppen mert gyermek, gyámolítni kell.~Nincs
53 8| 19~Mint anyjának tejét a gyermek,~Olyan mohón, oly édesen~
54 8| egy személyben~Asszony s gyermek, örömében~Jön és megyen,
55 8| Jöttünk ide kérni téged...~Gyermek ide, gyermek oda!~Most a
56 8| kérni téged...~Gyermek ide, gyermek oda!~Most a kocka el van
57 9| az ég,~Most, mint a kis gyermek szeme,~Szelíd és tiszta
|