Rész
1 1| mit az árva ifju~Nyerhete tőle.~Hát legyen versem dijad
2 1| Elszakaszta mindörökre tőle!~Hagyjatok, ha néha álmim
3 1| tán örökre szakadátok~Már tőle el, ti szeretett barátok?~
4 1| Melyet a sors zivatarja~Tőle messze sodra el.~Marburg,
5 1| Semmikép sem szabadulhat~Tőle a szív.~S jő toborzó víg
6 1| Sok véres viadalt.~Halálom tőle~Örökre elszakaszt;~Engedd
7 1| között szemléle.~Ez óra tőle elszakaszt;~Hagyd még egyszer
8 1| megfúnom azt,~Hagyj elbucsúzni tőle!’~És zúg dörögve rémitőn~
9 2| Édes a csók, megédesűl tőle szám.~Szép menyecske...
10 3| jóllakott nem késik szólani,~És tőle ily beszédet hallani:~„Ott
11 4| Elkeseredésében~Mi telhetett tőle?~Nagyot ütött botjával~A
12 4| falatot.~És uzsonnára kaptam tőle~Sonkát s más egyebet,~Mit
13 4| erszénynek neveznek,~Távol van tőle, mint a hold.~Azért magát
14 4| akinek~Búja van,~S a bú tőle nyakrafőre~Elrohan.~Sem
15 4| koldussá tettetek, hogy tőle~Ismét koldulhassatok.~Amiként
16 4| Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,~Bámuló szemei odatapadtanak.~
17 4| esett kedvére,~Mert megijedt tőle, s ily szót csalt nyelvére:~„
18 4| a török véres verítéket,~Tőle a zöld mező vörös tengerré
19 4| következőket,~Mikor a lyány ajkán tőle sok csók égett:~„Most már
20 4| Mert Franciaország esik tőle távol.~Egyszer János vitéz
21 4| Lehetett valami két mérföldre tőle,~Mégis akkora volt, hogy
22 4| vízbe,~János odament és tőle ezt kérdezte:~„Ha szépen
23 4| körültekinteni.~Meg nem futamodtak tőle a tündérek,~Gyermekszelídséggel
24 5| meglátogatnom;~S hogyha tőle száz mérföldre lennék,~Száz
25 5| a leánytól~És szerelmet tőle nem hozunk:~Messze utra
26 5| féltése nem alaptalan.~Tart tőle - s ebben igazsága van -~
27 5| mondja meg: én melegűlök-e tőle?~Vagy szívemtől melegszik
28 5| dobog e szív! - szinte félek tőle, -~Ugy, mint a kő, mely
29 6| keserű volt, hogy megdöglött tőle.~Hahaha!~De hiába, csak
30 6| megzavarta eszét,~Származott is tőle tarka beszéd.~„Lidi lelkem,
31 6| egy úr érkezett,~S hallott tőle édes beszédeket,~Mikre Lidi
32 6| légy könyörülő,~És ój meg tőle, ój meg engemet!~Szeretni
33 7| sikere leszen.~Tán megtértek tőle... jertek hozzám ezen~Uj
34 7| börtönőr a~Foglyot, aki tőle~Elszökött és aki~Ujra megkerűle.~
35 7| oszlopot;~De könnyen telt ki tőle,~Mert nem maradt több,~Csupán
36 7| omlott,~És egy csókot kére tőle,~És a lyány meg nem tagadta.~
37 7| belenézett -~Elpirúla szinte, s tőle~Rózsaszínű lett az éj.~És
38 7| oly kimélve, mintha félne tőle talán.~Igen, melyet eddig
39 7| pacsírták is tanulhattak tőle.~Szatmár, 1847. szeptember
40 7| róla a vasat,~S elűzzük tőle a saskeselyűt!~Mienk, mienk
41 7| nékie~Végképen elszakadni tőle.~A láthatár szegélye~Regényes
42 7| Fél halál a hallgatás,~Tőle szinte félek én;~Ha te restelesz
43 7| megláthatja,~Aki el nem fordul tőle.~Csak ne légyünk türelmetlenek!~
44 7| hogy apám az én ellenem!~Tőle futok, védj meg ellenében;~
45 8| Ha elrablák a szabadságot tőle,~Hadd gondolkozzék legalább
46 8| ütközetre,~Föl is gyúltak tőle, mintha hangok helyett~Öntene
47 8| érzékenyen, ahogy csak telt tőle:~5~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
48 8| gyászdolgot látott, megirtózott tőle,~Azért várja, várja, hogy
49 8| oly szelíden,~Amint csak tőle telt:~„Hogy hínak, kisfiam?~
50 8| Alvás előtti vacsora,~Mert tőle ördögökkel álmodik.~Feküdj
51 8| nevelő,~Midőn bucsút vett tőle~És pénzt adott neki;~Eszében
52 8| Beszélt az ifju, amint tőle telt,~Beszélt oly lelkesen,
53 8| nyomora;~El kell most végre tőle válnia?~Hajszálai őszültenek
54 8| enyhitő italt,~És lelke tőle megfrisült,~De elsápadt
55 8| Csak elbucsúztam volna tőle, csak~Egy szót mondhattam
56 9| lemenjen;~Mentsen isten tőle!... édes jó szülőim~Hogyha
|