Rész
1 1| legyen,~Telt hordóhoz vevém magam,~Pincének mélyibe.~Míg fejtörés
2 4| Legkivált az olyfélének, mint magam,~Kinek kissé akaratos feje
3 4| ojan jól mögösmeri, mint magam.~Ha érköznek, nagyot nyerít -
4 4| keveredtem;~Most is köztük élek magam szégyenére,~Ártatlan útasok
5 4| Azonban érte nem töröm magam;~Jelenleg is - amennyi,
6 4| most hallotok.~E dolgon magam is~Nagyon csodálkozom,~De
7 4| sírba dőlt nagy férfi,~Még magam is ugy járhatok.~Pest, 1844.
8 4| Versíró tollamat,~Míg én magam fekünném~A sírban hidegen,~
9 4| huzzam ki bár.~Vagy meglövöm magam, vagy a~Duna leszen fekvőhelyem,~
10 4| De, kiáltott János, ezt magam döngetem.”~S óriás kezéből
11 4| Mitévő légyek? Felkössem magam?~Fel, felkötöm... az lesz
12 5| temetőbe vitt;~Ott voltam magam is,~Hallám, amint a hant~
13 5| a hidból~Az utósó darab.~Magam egy halomról~Nézek át a
14 5| könnyeimmel~Két szememből;~De magam sem tudom én, hogy~Majd
15 5| szem. Hűlve a szív.~Csak én magam vagyok még élő~A sírbolt
16 5| Meg nem támadlak.~Hagyom magam. Erőtelen hang~Leszek. Te
17 5| szükség, hogy kérjék tőlem:~Magam kináltam mást vele.~Mostan
18 5| kergethetem.~Mindenki alszik, csak magam vagyok~Nem alvó. Csend van,
19 6| semmi, még a jóbarát sem,~Magam magamnak voltam terhire,~
20 6| én nem felelék,~Mert hisz magam sem tudtam, hogy mi lelt.~
21 6| s lementét...~Mig végre magam is lemennék.~Szalkszentmárton,
22 6| Gyertyám homályosan lobog...~Magam vagyok...~Sétálok föl s
23 6| mely megköveztetett!...~Magam vagyok, mint a szőlő karója,~
24 6| és mélyen rejteztem el;~Magam voltam csak ott és mégsem
25 6| hölgyet bírni én fogom, magam!”~Kihullt a kard a két fiú
26 6| éltemnek~Legkínosabb órája.~Magam sem tudom én, hogy~Mi történt
27 6| minden napja majd.~Nézem magam, mint tengerek hajósát,~
28 6| se vegyen.~Nekiadom ott magam a bánatnak,~Szememből a
29 6| várja!~Örömmel vágom én magam~Föl paripámra a nyeregbe!~
30 6| ünnepnapja vagy te,~S én magam, egyes-egyedűl vagyok.~Meleg
31 7| gyűlölök már igazán,~Tán magam sem leszek rosz, de~Mi haszna?~
32 7| lelkemet.~Ah, nem érem be a magam bajával,~Még te is gyötresz,
33 7| Haldokló éltedet~Jelképezvén.~Magam valék anyám~Fájdalminál;~
34 7| madár.~S egyszerű, mint magam... félig feketében,~Félig
35 7| mennyire szeretlek?~Mert én azt magam sem tudom!~Azt tudni csak,
36 7| rá példát? példa vagyok magam...~De im harangoznak: tiszteletes
37 7| kendőm, a szemérem.~Ilyen magam fajtájának~Se’ országa,
38 7| Ördög négyágú villáján.~Hát magam mi véget érek?~Valahol megesz
39 7| hajthatatlanul.~E névnek, melyet én magam teremték,~Elpusztitója nem
40 7| Elpusztitója nem leszek magam.~A név, amelyet örököl utódom,~
41 7| Nevető könyűkkel a címeren.~Magam pedig, királyné,~Letérdelek
42 7| bibéd; restelsz, mit jó magam, írni.~Kérlek, hagyd nekem
43 7| gyöngy, egy öröm~- Nem csak magam: másodmagammal -~Nemes szivednek
44 7| mit tegyek? mihez tartsam magam?~Én törjek hűséget, én szegjem-e
45 7| szörnyüképen~Nem szégyelném magam;~Mindeddig azt hittem, hogy
46 7| nem emlékezném már saját magam sem~Arra, hogy divatban
47 7| vándorbotommal~Megyek én megint a magam útján...~isten hozzád, öreg
48 7| kunyhóink, s dűlő templomunkat~Magam is kezdtem én csekélyleni.~
49 8| karjai?~S nem lenne baj, ha magam volnék,~Hisz egy ember nem
50 8| ezennel~Azzal javítom meg magam,~Hogy visszamék, és elhajítom~
51 8| megszűnt a fizetésem érted,~S magam költségén, nem kivánhatod,~
52 8| Mikor halálba szégyenlem magam,~Ha kéreget, s e rosz szokása
53 8| engem?~Én nem tanúlok a magam javára,~Tiértetek tanúlok
54 8| a rab,~„S ha a világban magam állanék,~Mint álltam egykor
55 8| egy rövid napot lopok~A magam mulatságának,~Hisz eleget
56 9| Tábornok úr, én nem tartom magam~Nagy embernek, de akkorácska
|