Rész

 1  2|       zöld erdőben;~Vagyon a nap épen lemenőben.~Rózsákat fest
 2  4|         a leleményes eszű fogoly~Épen mostan ereszti~Magát lefelé
 3  4|          kedvtöltésében zavarák:~Épen feleségét verte.~Mikor a
 4  4|       fényüzés?...~Azon tünődtem épen: kérjek-e~Ebédet vagy se?
 5  4|           Hanem szegény~Fején~Ez épen a nagy átok,~Mert a papucskormány
 6  4| köszöntötte holló károgása,~Mely épen egy esett vadnak szemét
 7  4|    szemébe,~Melyet a királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily
 8  4|   grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait etette,~Jánosnak valami
 9  4|         keresztül;~Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát
10  4|        utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert János ebbe’
11  4|     halász, térdig ért szakálla,~Épen mostan akart hálót vetni
12  5|      nagy üstököst,~S rádobta... épen szívemen talált.~Képzelhető,
13  5| boldogsága ránk.~Az este eljött. Épen bál vala,~Te bálba mentél,
14  5|         ég boltjáig,~És ha ekkor épen~Napfogyatkozás van:~Az elsötétedett~
15  5|         pénz volt a harci zsold.~Épen e nap volt menyegzőnk napja,~
16  5|     bátorságom lángja~Most, hogy épen kell, megint lobog.~Gyalázat
17  5|        valék,~S valék szomszédja épen Erzsikének,~A társaságnak
18  5|          csókolgatják, ölelgetik épen.~Amint ezt meglátja jó Barangó
19  5|     Kivánkozám a sírba le;~Most, épen mert bánt, élni vágyok,~
20  6|          Hej, csak ne lett volna épen péntek!~Először volt a városban
21  6|     mostan volt csak gondolatja.~Épen mikor a ladikba lépett,~
22  6|       madárral,~Melyet fészkébül épen most lopott ki;~S megállt
23  6|        fogtanak.~Kevés jutott el épen közülök.~Nagyrészt elestek,
24  6|       Hóhér s lesujtá fejemet...~Épen kezembe hulla, és én~Azt
25  6|          Ti emberek, nem féltek: épen~E szent helyet ily nagy
26  6|      Csatáiban kard voltam én,~S épen talán a te kezedben~Villogtam
27  6|       maradnak ott lenn.~Vagy ha épen a véletlen~Föl találja hozni
28  7|         Túlnan, vélem átellenben épen,~Pór menyecske jött. Korsó
29  7|          tán e zápor és ez a sár~Épen szerelmemért a bér?~Csakugyan
30  7|          levelét veszíti,~A szél épen engemet röpít ki...~Cimborák,
31  7|          is... mert házasodom.’~„Épen azért jövék,” felelt megint~
32  7|         hangon a lyány odakint,~„Épen azért jövék;~Nyiss ajtót,
33  7|         meglátni őt? e~Boldogság épen engemet hogy ért?~Vagy oh
34  7|         többivel,~S tán olyannal épen,~Kit magasb indúlat~Sosem
35  7|  betekintek. Hát, öcsém, a Jutka~Épen most buvik be a kemencelyukba,~
36  7|     félre arcát!~Ez a bájos orca épen méltó hozzád. -~Megmondtam,
37  7|          Fegyveres Tamás... hah, épen jól jöve ki!~Ő méltó dalomra!
38  7|          unalom,~De ez az öregúr épen ugy utálja~A könyvet, mint
39  7|      Ringatja a napot csendesen,~Épen mint én téged, kedvesem.~
40  7|        másik balra menjen.~És ha épen úgy kivánja,~Hát meg is
41  8|          virágai,~Egy maradt meg épen,~Egy nagy bazsarózsa nyílott~
42  8|       helyett~Ételt, s talán még épen olyan ételt,~Mitől szomjúságom
43  8|        csak az maradt hátra,~Aki épen kellett az eke szarvára.~
44  8|          lakba,~Ott a német urak épen~Dőzsöltek kacagva,~Akkor
45  8|    pólyában van szegényke,~Talán épen ma született.~Vajon kik
46  8|      HIsz ott a szomszédasszony, épen~Tennap temette el kis gyermekét.~
47  8|         ebben a börtönben,~Talán épen szomszédom itten?~Fiam,
48  8|       volna~Temetésére menni, de~Épen keresztelőbe hítak.”~„Majd
49  8|       hátha egynek sikerűl,~S ha épen ő ez egy?...~Mélyen titkolta
50  8|          merne nem kiáltani~Vagy épen mást kiáltani~Az ezerek
51  8|   pazarolnod nemes haragodat?~Ha épen kedved van lázas indulatra,~
52  8|       istenemre, amint elviszem,~Épen hozom meg hű szerelmemet.~
53  8|      Lesz belőle lótakaró,~Ugyis épen arra való,~Éljen,~Éljen
54  9|         Itten lakott, tán olykor épen itt~Gondolkodék e bástya
55  9|       kemény vád.~S gorombaságit épen rajtam űzi!~Nem fél-e ön,
56 11|        mindenkit látnak szemeim,~Épen csak tégedet nem!~Ne látnám